Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
10 1989. április 2. Tengiz, tíz tételben — Itt is azzal kell kezdeni a munkát, hogy az ember „megízleli” a talajt, merthogy az mindenütt más — magyarázza Pinczés Bertalan, a KEMÉV kubikosbri- gádvezetője, aki Tiszakóród- ról érkezett Tengizbe. — Az, hogy sivatagi talaj, régi tengerfenék, nem jelent semmit. Ezért aztán megvizsgáltuk rendesen. Egy alkalommal nyolc méter mélyre kellett lemennünk, ami már alkalmas arra, hogy mondjon valamit a szabolcsi kubikosnak. Szóval hét réteget lehetett megkülönböztetni. Színre volt világosabb és sötétebb, egyszerű homok és agyag is. A megmunkálásnál sokat számít, hogy egyszerre csak egy réteget fogjon a szerszám, mert az átmenet nagyon fogós. Ez a vizsgálódás volt a mi kísérletünk, azóta tudjuk: mindig réteget kell keresni. Különben más betyárságra is képes ez a talaj. Egyszeregy nagyobb munkaároknál egyfolytában két napot dolgoztunk, mert attól féltünk, ha otthagyjuk éjszakára, képes beomlani, és kezdhetjük az egészet elölről. És hát ki szereti a dupla munkát? (Pinczés Bertalan az elsőkkel utazott Tengizbe. s mint mondja, addig marad, amíg a munkájára szükség lesz. Pedig nem könnyű: mióta tart a kiküldetés, megszületett a harmadik gyermekük is, egy kislány. Most készül haza szabadságra, s talán megalkudnak arra a házra, amelyiket a felesége nézett ki vételre ...) — Én nem vagyok jó levélíró, de azért minden héten írok — mondja Molnár György ács brigádvezető. — A mennyiség változó, de az otthoniaké mindig több. Mondjuk, a feleségem ír négy oldalt, én meg egyet. A lényeg, hogy mindent tudjunk egymásról. Sajnos, a három gyermekünk közül az egyik beteg, rengeteg időt, energiát és hát persze pénzt is elvisz a gyógyíttatás. de mindent meg akarunk tenni érte. Nyíregyházára is azért szeretnénk beköltözni Beregsurányból, hogy könnyebb legyen a gyermek orvosi kezeltetése. Különben én egy évre gondoltam, amikor kijöttem Tengizbe, de az említett okok miatt már két és fél lett belőle — kell a pénz. — A távolságot meg lehet szokni, mi otthon is mindig megyünk az újabb munkahelyekre. Az az igazság, hogy itt nem nagyon van időnk 1 írázásra, merthogy dolgozni kell, rengeteg a túlóra, legtöbbször munka is van ro- gyásig. Amíg világos van, dolgozunk: zsaluzunk, állványozunk, s aztán kezdjük elölről. Hatalmas dolgok épülnek itt, odahaza ritkán lát az ember ilyet, különösen ilyen gyors ütemű építkezést.. Még szebb lenne az egész, na jobban kéz alá dolgoznának az anyagszállítók, mert ha valami bosszantó, az az. hogy néha állunk, várunk, aztán meg túlórázunk ... © A Kazahsztanszkaja Pravda írásából: „A kazah és a magyar nép kölcsönös tisztelete régi történelmi múltra tekint vissza. A surjevi földön már régebben is megfordultak magyarok. Pontosan itt. Nyugat- Kazahsztán területén vezettek keresztül a magyar csapatok útvonalai : a magyarok vállvetve harcoltak a hős kazah Alibi Dzsan- gildin vitézeivel. A legendás Csa- pajev-hadosztállyal szoros kapcsolatot tartva harcolt a nemzetközi Alekszandrova-Gajszkidandár, a magyar Wienermann Lajos irányításával. A magyarokat, románokat, kazahokat. ukránokat, oroszokat egyesítő dandár a IV. hadsereg egyik legjobb csapata volt. Wienermann Lajos, kazah földön, az Ural mellett halt hősi halált, s a moszkvai Vörös téren nyugszik. Ezeket a helyeket bejárta a „Ka- zahfilm” Stúdió mozigépésze, Steinmetz Miklós is (vagy ahogy Alma-Atában hívták, Nyikolaj), aki egy ősi magyar város, Pécs szülötte. Steinmetz Miklós Spanyolországban együtt harcolt Lukács tábornokkal, azaz Zalka Mátéval. A Győzelem napja előtt néhány hónappal Budapesten elesett. Halála után a Szocialista Magyarország Hőse lett — örökre. harmincévesen . . O Gyurcsán Ferenc hat hete irányítja a KEMÉV tengizi főépítésvezetőségét. Éppen csak átadta az itthoni „1-es főép” utóbbi szép munkáit, a Bujtosi Szabadidő Csarnokot, a HBH sörözőt, a tokaji állomást, amikor szóltak: az új feladat Tengizbe szólítja az 1-es éléről... — Kavarog minden a fejemben, most tartok ott, hogy vagy megszökök, vagy megszökök — mondja, de számomra úgv tűnik: semmiképpen sem fogja feladni. — Itt most az a nehéz, hogy az ember átlássa az előzményeket. Ezt az is bonyolítja, hogy Tengizben a KEMÉV sok közművet épített, sazok nagy része a föld alatt fut. Rengeteg a kapcsolódási pont is: nemcsak több tucatnyi magyar cég képviselőjével kell tárgyalni, együttműködni, hanem külföldiekkel is — nem mindegy, mi a vélemény rólunk, a munkánkról. — A legnehezebb persze az emberi kapcsolatok kialakítása. Ez hónapokat is igénybe vesz. Mert az igaz, hogy a szerződés kimond ja, aki Tengizben dolgozik, annak minden kijelölt munkát el kell végeznie, függetlenül attól, hogy szakmába vág-e vagy sem. De az emberek nem gépek. s az irdatlan távolság, az összezártság, sokszor a fáradtság olyan reagálást válthat ki, ami normál helyzetben az embernek eszébe sem jutna. De úgy látom, a feladat nagysága nemcsak számomra vonzó, sokan akarnak bizonyítani: a szabolcsi, szatmári munkásra lehet számítani ... O Mit csinál a KEMÉV-es Tengizben. ba éppen nem dolgozik? Ha teheti: semmit, egyszerűen pihen. A munkarend feszes, fél hétkor kel. fél kilenc előtt pár perccel a munkahelyen van. s az ebédszünetet leszámítva, este nyolckor még dolgozik. Aztán bejön a lakóépületekhez. vacsorázik, zuhanyozik, akkor jó esetben már kilenc óra van. s huppan be az ágyba. Persze nézhet tévét is. ha van kedve: egy hét késéssel kazettáról vetítik a fontosabb politikai műsorokat, filmeket, teleregénye- ket. Ha az ember a ZO-as aluház fa KEMÉV-esek birodalma) 22-es szobájának környékén jár. igencsak ki van téve a kisértésnek: Bakó Antal anyaggazdálkodó és Zágoni Károly, a leveleki Dózsa Tsz kiküldöttje főz. Most éppen báránypörköltet bűvölnek és sfll- lőszeleteket sütnek. Nemrégen disznóvágás volt. igazi magyaros hurka-kolbász, paprikás tokaszalonna hozta lázba a hazai Izeket kedvelőket. Persze külön riport lehetne, hogyan vesznek mohamedán vidéken sertést, s miként hizlalják meg 110 kilósra — félig illegalitásban. Fekete Jánoson mindenki Picur kutyáját keresi. Oklömnyi volt, amikor egy éve egy rubelért vette a gurjevi piacon. Most meg útlevelet csináltat neki: a gazdi kiküldetése lejárt, ököritófülpös- re utazik vele a kis barát . . . O '*— Tengizben lehet csodát művelni! — állítja Zombor József, a KEMÉV termelési főmérnöke, s neki tudni kell: több mint két évig ő volt ott a vállalat főépítésvezetője. — Azért lehet, mert a vállalt feladat méretei hatalmasak, megfelelő létszám áll rendelkezésre, mindenki akar is, tud is dolgozni. Ha anyag van — és a jellemző az, hogy van —, egyik hétről a másikra épületek nőnek ki a földből, csőhidak települnek, vagy egyszerűen felrakunk százezer négyzetméter állványrendszert. Közben a csoda egyik alapját, egy névsort nézek, amely percekkel ezelőtt készült el: 163 dolgozó viseli Tengizben a KEMÉV-es emblémát. Huszonhat szakmát képviselnek, s tízből kilenc a szakmunkás. Ez a kilencvenszázalékos szakmunkásarány, a nap 24 órájában bármikor munkára vállalkozó, teljesíteni akaró kollektíva a titok nyitja, s az, hogy ha kell, a létszám bármikor meg is duplázható. Ez volna az álma az itthoni munkahelyi vezetőknek is ... 1986 augusztusától egyébként 521 KEMÉV-es volt részese e nagy munkának — tudjuk meg Berecz Lajos gazdaságvezetőtől. — Volt, aki csupán egy hónapot bírt ki, de hatan még itt vannak az „alapozók" közül is: Fekete János karbantartó, Ko- holák János hegesztő. Pólyák Péter gépkezelő, Rektor János kubikos. Szabó András csőszerelő. Veres József gépkocsivezető. O A „Tengizi Tükör” (helyi lap) viccoldaláról: 1. Vezetők beszélgetnek. — Te milyen szakembert hozol ki Tengizbe? — Egv becsüst, hogy felmérje, mi a helyzet! 2. Munka utáni bejövetel a társalgóba : — Ez a Gogol kezdő volt a Holt lelkekkel! 3. Az Ipari Bázisról az olajfeldolgozóba hajtván rájöttem, miért nem exportálunk Kazahsztánba herendi porcelánt... 4. Orvosnál: Maga dohányzik? — Köszönöm, inkább innék valamit! © Miiyennek látják Tengizben a magyar sajtó róluk szóló híradásait? — Rózsaszínnek. Mert ugyan ez egy valóban kivételes építkezés, de itt is lába kél egyes anyagoknak. Az étkezés már nem olyan kitűnő, mint eleinte, például a citromos teából kimarad a citrom, az ebéd süteménye felére csökkent. Ha haza szeretnénk menni, saját pénzemért sem tehetem, miközben már egyfolytában a harmadik vasárnap is dolgozunk. Otthon meg az asszony ki van téve a heccelésnek: „Könnyű neked, az ember csak ömleszti haza a pénzt.” Pedig szegény gürizik, munka mellett egyedül látja el a három gyereket, dolgozza a kertet, tartja a frontot — és irigyelnek tőle egy aranyláncot, amit én viszek, ha egy fél év után végre haza tudok menni... ® Kell-e nekünk Tengiz? A bírálatnak (a népgazdaság ráfizet), se szeri, se száma. Az illetékes miniszterhelyettes nemrégiben a tengi/.i dolgozók előtt így fogalmazott: — Dollárunk nincs és sokáig nem is lesz, hogy az eddiginél is több gázt, olajat vegyünk, pedig a kilencvenes években a mainál kétszer több kell. Tehát rubelért kell vennünk, s nem elég néhány évre szerződni, évtizedekre előre kell biztosnak lenni a dolgunkban. Mi koncessziót kötöttünk, összesen húszmilliárd (évi kétmilliárd) köbméter gáz megvásárlására. 1989-től kezdődően, azzal a feltétellel, hogy a szovjet fél később is garantálja majd a vásárlásokat. A jam- burgi államközi egyezmény értelmében vállalkozásunk egyharmad részét nyugati importból kell teljesítenünk (a jamburgi gázvezték-épí- téshez nagy átmérőjű csöveket és a fektetéshez szükséges gépeket kell szállítanunk.) A második harmadban magyar árukat kell küldenünk a Szovjetunióba. A harmadik harmadban pedig kötelezően részt kell vennünk a helyszíni építés-szerelés munkáiban. Sokan e harmadik tételt, konkrétan Tengizt kiszakítják az egészből. Itt valóban nagyon magas a rubelkitermelési mutató, a másik kétharmadnál viszont az átlagosnál jobb, ami az egész egyezményt elfogadhatóvá teszi. O Maradjunk, vagy ne maradjunk Tengizben? Nagyon meg kell gondolni. Ha nem maradunk, a már felépített ötezer lakosú városka és számos ipari létesítmény az eddigi tengizi magyar munka háttere: egyetle'n ütem munkáinak árát emelné. Ha maradunk, mindez már megvan, s az ismétlődő technológiai soroknál begyakorlott munkát kellene ismételni egy járatos szakembergárdának. Csupán a helyi termelési tapasztalat is óriási érték. Bizonyára az árakon is lehetne javítani. Csak ne elhamarkodottan, ne indulatoktól vezérelve kelljen dönteni... Tengiz, 1989. március végén. Marik Sándor Különös tiltakozás Mátészalkán... II Keleta Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Megépüljön-e a gyermekváros? Bombaként robbant a hír: egyesek arra szervezkednek, hogy leállíttassák a még meg sem kezdett építkezést. Pedig a terület és a kiviteli terv elkészült, a megvalósítás jogát elnyerő SZÁÉV munkára kész. A tanács eddig közel 35 milliót költött a beruházásra, amely most kútba esni látszik. Bár a körötte kialakult vita csak pár hete kezdődött, igencsak gyorsan burjánzik. Elindítói azt mondják, van baj anélkül is elég, minek azt még szándékosan tetőzni. A tét nem akármilyen. Arról van szó, megépül- jön-e a gyermekváros, vagy vállalva minden következményt — erkölcsi és anyagi bukást — álljon el a tanács eredeti tervétől. Nem „fű alatt../' A történet még 1977-ben kezdődött, amikor gyermekváros létesítéséről döntött a városi tanács. Akkor még minden rózsaszínű volt, ipartelepítésről, foglalkoztatásról, lakáshelyzetről, új iskolák, óvodák építéséről szőttek terveket a város vezetői. Az ötlet megvalósítását támasztotta alá, hogy nem tudjak elegendő munkát adni a település pedagógusainak sem. Mostanra persze nagyot fordult a világ, s az egykori szép elképzeléseknek csak egy része valósulhatott meg. Az ittenieket sem vigasztalja, hogy nem csak Szálkán, az egész országban így van ez manapság. — A gyermekváros létesítése jó elképzelésnek bizonyult, tervéről folyamatosan tájékoztattuk a lakosságot. Tanácstagi beszámolókon, a pártbizottság és a Hazafias Népfront rendezvényein rendszeresen ejtettünk szót róla, így akit a közélet, a város, ügye érdekelt, tudhatott a tervekről — mondja dr. Varga Miklós, a vb titkára. Szavainak az ad különleges hangsúlyt, hogy a vitát kirobbantó nyílt levél, amelyet a városi kórház pártalapszervezete fogalmazott és küldött meg a helyi pártbizottságnak, épp azzal vádolja a vezetést: nem tájékoztatta, mintegy „fű alatt’ vitte végbe az építkezés terveit. Hivatkozik arra is, hogy a városban egyre kevesebb a munkahely, s aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyermekotthonban nevelődő állami gondozottak csak tovább szaporítják majd a bűnözők amúgy sem alacsony számát... — Már a VI. ötéves tervben szerepelt a program: megvalósításához a megyei tanács és a Művelődésügyi Minisztérium megállapodásának köszönhetően a VII. ötéves tervben a szükséges anyagiakat is biztosították — folytatja a vb-titkár. Az építkezés teljes költsége 200 millió forint, melyet korábban a Művelődésügyi, jelenleg pedig a Szociális és Egészségügyi Minisztérium fizet. A szalkaiak csak a szükséges telket adják, pontosabban csak a kisajátítási eljárást végzik, hiszen az erre fordított 28 milliót ugyancsak központi forrásokból fedezték. A leendő intézmény környékének infrastruktúrája, víz, szennyvíz és gázvezeték, utak, járdák is úgy készültek annak idején, hogy a gyermekvárost is elláthassák majd. A környéken megépített iskola, óvoda tervezői már számoltak a gyermekváros leendő lakóira. Á döntés még hátravan... A kórháziak által fogalmazott tiltakozó levélhez a tanácstagi beszámolókon többen is csatlakoztak. Egyesek szerint a helyi Demokrata Fórum tagjai is. — Valóban tárgyaltunk a dologról, egységes vélemény híján azonban nem foglaltunk állást — mondja dr. Vékony Miklós ügyvéd, a helyi demokraták egyik szervezője. Megosztottságunknak az is oka volt, hogy bár kaptunk némi tájékoztatást, mindeddig nincsenek birtokunkban olyan információk, amelyeknek ismeretében felelősséggel, megalapozottan véleményt mondhatnánk. Ha értelmesen akarunk a vitához hozzászólni, ismernünk kell a pontos terveket, a szerződéseket, a költségvetést is. Meg kell azonban mondanom, a vita során az volt a benyomásom, többen ellenzik, mint támogatják a gyermekvárosi építkezést. Személyes véleményem az, hogy ha fel is épül az intézmény, lakói csak 14 éves korukig maradjanak a városban. Főképp azért, mert néhány vállalatnál máris gond a foglalkoztatás, hiányos az infrastruktúra, így a gyermekek itt nem tudnak gyökeret verni. Ügy vélem, az ellenzők is ugyanezekkel érvelnek ... A mátészalkai gyermekváros terve az egyetlen az országban, amelyre ebben a tervciklusban pénzt fordít a minisztérium. Egyediségét jelenti az is, hogy a megyében elsőként itt nyílna lehetőség arra, hogy háromévestől 18 éves korukig maradhatnának, ugyanazon a helyen a gyermekek. Hogy ez mit jelent az állami gondozottak életében? Pataki Józsefnek, a megyei tanács osztály- vezetőjének véleménye szerint nagyon is sokat. — A szálkái terv olyan modell, amelyben lehetőség nyílna arra, hogy óvodáskortól a felnőttkorig éljenek együtt, egy helyen az állami gondozott gyermekek, akiknek a szétszórtság, az életkor miatt igencsak megosztott, zaklatott az életük. Mátészalka lenne az a hely, ahol először dönthetne arról is a gyermek, hogy az általános iskola befejezése után a városi gimnáziumban, szakközép- iskolában akar tovább tanulni, vagy éppen melyik üzemben szeretne dolgozni. Lesz-e elég munkahely? A tiltakozók épp ettől félnek. Mi történik, ha a jelenleginél is kevesebb lesz a munka hely, ha saját gyermekeik sem tudnak elhelyezkedni? — Ez nemcsak helyi, sokkal inkább társadalmi probléma — mondja Képes Gábor, a MÁV pályafenntartási főnökségének vezetője, aki egyben a végrehajtó bizottság tagja, ugyanakkor sok ember munkaadója.* — A gyermekváros építéséről 11 éve döntött a tanács, egy mostanitól teljesen "eltérő gazdasági helyzetben. Ez a terv már annak idején pénzt hozott a tanácsnak, amellyel azóta is számolni lehet. Az akkor hozott döntések, határozatok szerintem ma már nem fordíthatók vissza. Másik fontos kérdés, hogy amikor a várossá válásról döntöttünk, felvállaltuk a környező települések gondjainak egy részét is. Nem tudom pontosan, hány állami gondozott, hátrányos helyzetű gyermek él Szálkán és a körötte lévő falvakban, de bizonyára több, mint ahány itt lakni fog. A tanácstestület felelőssége igen nagy. A korábban hozott döntéseket el lehet vetni, ezt azonban én nem tartom tisztességesnek. Már csak azért sem, mert a gyermekkel a családban is örömök, bánatok egyaránt járnak. Ezeket a gyermekeket családjuk eldobta. Most dobja el őket a társadalom is? Család helyett otthont A gyermekváros 180 gyermeknek adna igazi családja helyett otthont, megépítése összesen 180 millió forintba kerülne. Hogy szükség van rá, azt senki nem vitatja, hiszen a család nélkül, állami gondozásban élő gyermekek száma fokozatosan növekszik. Bár negyven százalékuk nevelőszülőknél, családokban nevelkedik, közel 1500-uknak ma is a nevelőotthon az egyetlen menedék. Mátészalkán hetven, a vonzáskörzetéhez tartozó településeken ötszáz állami gondozott gyermek él. — Nem rekeszthetjük ki őket a társadalomból, hiszen azt szeretnénk, hogy belőlük sem bűnöző, hanem tisztességes állampolgár váljék. Ehhez kell keresnünk a legjobb megoldásokat, — fogalmaz Pataki József. Hi a nagyobb veszély? Napjaink egyik legnagyobb, többnyire a fiatalokat sújtó gondját társadalmi beilleszkedési zavarok címszó alatt tartják számon, s mint mondják: elsősorban azokra a gyermekekre veszélyes, akik család nélkül, illetve züllött, rendezetlen családokban nevelkednek, s emiatt állami gondozásra szorulnak. Nem titok, közülük szép számban kerülnek ki bűnözők is. A szalkaiak épp ebben látják a veszélyt. De lehet-e nagyobb veszély annál, hogy a család után a társadalom is megszünteti fölöttük a gondoskodást? S mi történik akkor, ha a többi gyermek- városnak helyet adó települések is követni kezdik a példát? Akkor hová fordulhatnak, kire számíthatnak majd ezek a gyermekek? Mit gondolhatnak a felnőttekről, s ugyan milyen felnőtté válnak majd maguk is...? Kérdések, melyekre remélhetőleg Mátészalkán is megtalálják a humánus választ... Kovács Éva
