Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. április 22. Kelet-Magyarország 3 Érdekképviselet mérnököknek N emrégiben Budapes­ten megalakult a Mérnök Kamara, amelyen ott voltak néhá- nyan a megyénkből is. Egye­lőre tőlük tudhatunk csak meg bővebbet erről. A Mér­nök Kamara nem szakszer­vezet, nem politikai párt, és nem is Vállalja át az MTESZ tevékenységét. A kamara, ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor 80 ezer mérnök érdekképviselete lesz. Tulajdonképpen nem új keletű ötlet a szervezet lét­rehozása. Már korábban is voltak szakemberek, akik számára nehezen elviselhe­tő volt, hogy a munkájuk során a politikai döntések­hez, hatalmi viszonyokhoz, a pillanatnyi személyes po­zíciókhoz, a bürokráciához kell igazodniuk. Arról nem is szólva, hogy érdekeiket a „mindenkit képviselő” szakszervezetben nem tud­ták érvényesíteni. A Mérnök Kamara azon­ban nemcsak védi a tagjai érdekeit, hanem éppen ezért követelményeket is támaszt velük szemben. Véleménye szerint ugyanis meg kell szüntetni az eddi­gi gyakorlatot, mely szerint az adott minisztérium a maga területén idővel min­denkinek kiadja a szakér­tői igazolványt. A kamara szerint ezentúl csak az kap­hatná meg, aki már bizo­nyította szakmai felkészült­ségét. A kamara nem kerget illúziókat, tudja, hogy a műszaki értelmiség hazánk­ban a fejlett országokhoz képest elvesztette presztí­zsét. Az anyagi elismerés kevés, a mérnökképzés fej­lesztése 20 éve megrekedt. Éppen ezért a kamara fela­datának tekinti, hogy meg­ismertesse mindenkivel a valós helyzetet, és segítsen annak mielőbbi megoldását megtalálni. Szabolcsban vegyészmér­nöktől a gépészig, az épí­tésztől az agrárig nyolc­ezer mérnök dolgozik. A Mérnök Kamara megalaku­lása bizonyára sokukat ér­dekli, a SZÁÉV mérnökei szívesen segítenek a szer­vezésben. Krumpli helyett szóját? A szakemberek tava­szi visszatérő kérdé­se: vajon mennyit változik megyénk vetésszer­kezete? Mennyire hat rá az élénkülni látszó piacgaz­daság? Ha röviden vála­szolni akarunk a kérdésre, akkor azt mondhatjuk: túl nagy változás nincs a ko­rábbi évekhez képest. Kis­mértékben emelkedik a fe­hérjenövények (szója, ló­bab) a napraforgó és zöld­ségfélék vetésterülete és csökken á burgonyáé és a .Iküfíorieáé.. . A burgonyát az őszi érté­kesítési-gondok miatt nagyüzemeink 500 hek­tárral ültettek keveseb­bet az idén, mint ta­valy. A gabonaféléknél a magas termelési költség és az alacsony jövedelmezőség indokolja, hogy a búzából és kukoricából egyaránt 2-2 ezer hektárral csökkent a termőterület. A fehérjenövények 500 hektáros növekedése az im­portbeszerzés csökkenésé-: vei, a belső feldolgozó ka­pacitás növelésével magya­rázható, illetve a szövetke­zetek termelésében az is sokat nyom a latba, hogy az utóbbi időben jó ára van a szójának és a lóbabnak. A napraforgó plusz 700 hektárja a hazai étkezési szokások változását, a zsír- szegényebb étrendünket jel­zi. A bevezetőben említett zöldség-vetésterület növe­kedése a kézimunkaigényes vállalkozási formák kitelje­sedésével magyarázható, ami az egyre bővülő élel­miszeriparunknak nyújt hátteret. Mielőtt bárki azt hinné, hogy az idén kevesebb bur­gonya, vagy éppen kenyér jut majd az asztalára és pél­dául állandóan zöldségeken kell élnie az téved. (A búza közel 60 ezer hektárjából az a kettő igazán nem jelen­tős.) Egyfajta lassú átren­deződésnek lehetünk tanúi. A fenti ingadozások —, ha csak finoman is, — de az előző évi kereslet-kínálat egyensúlyét'jelzik. Száraz Attila Zs'J ‘' J ' - ! • ói H’i • i rangot nem sajnáltam... MIÉRT CSODÁLKOZIK BÁRKI is azon, hogy az MSZMP-ből kilépők szá­ma magas, többszöröse a belépőknek? — mondta az egyik beszélgetőpartnerem. A párttagfelvétel sem volt — nem is lehetett — men­tes azoktól a hibáktól, tor­zulásoktól, amelyek álta­lában jellemezték az MSZMP-1 az utóbbi évek­ben. Nyílt titok volt, hogy fel­duzzadt — bizonyos érte­lemben felhígult — a párt. s nem mindig azokra fi­gyelt. akikre kellett vol­na. Bár a pártépítéssel fog­lalkozó KB-határozatok általában helyes és köve­tendő irányba igyekeztek terelni az utánpótlás-ne­velést, mégis, hol a meny- nyiségi, hol a statisztikai szemlélet rekesztett ki a pártból arra érdemes em­bereket, hol a munkahelyi alapszervezetek szubjek­tív ítélete — máskor pedig nemlétező önállósága — tet­te bizonytalanná, esetleges­sé a pártépítést. Számos kritikus alkatú, önálló véle­ményalkotásra képes je­lentkezőt utasítottak el, sok­szor nem is igazában indo­kolva, hogy miért. Jól tudjuk, sokáig nem volt éppen kapós a véle­ményét nyíltan kifejtő, ne­tán eretnek gondolatokat is hangoztató ember, s ma sem mindenütt fogadják őket kitörő lelkesedéssel. Másutt az alapszervezetek megfelelőnek találták a je­lentkezőt. a taggyűlés elfo­gadta a felvételét, de ezt Ki és belépők Sürgető öntisztulás még jóvá kellett hagyni a felsőbb pártszervnek is, ahol persze általában nem ismerték az illetőt. Nem tö­megesen, de nem is elvét­ve előfordult, hogy a fel­sőbb pártszerv nem hagyta jóvá a taggyűlés döntését, nem erősítette meg a je­lentkező felvételét. Elkép­zelhető, ez milyen nyomo­kat hagyott azokban, akik őszintén közeledtek, s akik elutasításban részesültek. NEMRÉG EZ IS MEG­VÁLTOZOTT, bár nem egészen fogták fel megnö­vekedett jogaikat az alap­szervezetek. Végre azok döntenek a felvételről, akik ismerik a pártba jelentke­zőt és nem kell megerősíte­ni azt a felsőbb pártszerv­nek. Ez a helyénvaló, ez a normális — mondhatjuk, de a bürokratikus szemlélet és gyakorlat adósságát még talán évekig kell törleszte­ni a pártnak. Néhány nappal ezelőtt tették közzé a jelentést ar­ról, hogy 1987-ben 34 ez­ren, 1988-ban 83 ezren ke­rültek ki a pártból. E ta­lányos szó — kerültek ki — azt takarja, hogy nem csak a kilépőkről van szó, hanem azokról is, akiknek a párttagságát törölték, aki­ket kizártak, vagy meghal­tak. De ezen belül a kilé­pők száma sem kevés. A párttagság száma 1987 őszén volt a legmagasabb, meg­közelítette a 880 ezret, az elmúlt év végén 801 ezer volt, jelenleg pedig 780 ezer tagja van az MSZMP-nek. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN is az országos tendenciák érvényesülnek, a korábban 30—31 ezres taglétszám évente mintegy 2 ezerrel csökken. Egy friss nyíregyházi jelentés szerint az MSZMP nyíregyházi vá­rosi pártbizottsága hatáskö­rébe tartozó alapszerveze­tekben 1988. december 31- én 10 602 párttag volt — 793-mal kevesebb, mint 1987-ben. „Mind a létszám- csökkentés, mind a felvet­tek számának csökkenése, mind a kikerültek növeke­dése erősebb, mint 1987- ben. Jellemző az is. hogy a felvetteken belül tovább csökkent a fiatalok, igen jelentős mértékben a főis­kolások, a középiskolások aránya. Nőtt viszont az értelmiségiek felvételének száma”. Kicsit nehézkes a szöveg, de érthető belőle a lényeg, s érdemes az oko­kat is idézni a nyíregyházi jelentésből. Nem ért egyet a párt politikájával a kilé­pők 3,1, a tagdíjat sokallja 1,7, beteg 24,9, családi okok­ra hivatkozik 7,1, vallási okokra 0,7, egyéni sérelem­re 2,4 és egyéb — meg nem nevezett okokra — a több­ség, azaz a kilépők 59,7 szá­zaléka. Elgondolkoztató, va­jon mit takar az egyéb ka­tegória, de nem túl nehéz néhány motívumot bárki­nek találnia — az elszür- küléstől a párttag egyéni cselekvési lehetőségének beszűküléséig —, hogy a többi okot ne is említsük. VANNAK PERSZE BE­LÉPŐK IS az MSZMP-be, akiket a megújulni látszó politika, az aktív politizá­lás lehetősége, a párt belső öntisztulása, az emberar- cúbb pártélet reménye visz a pártba. Míg jócskán akad­nak várakozók is, akik az MSZMP tényleges és cse­lekvőképes megújulását még nem érzik igazinak és ettől teszik függővé a későbbi jelentkezésüket. Nemrég az egyik új belé­pő lapunkban úgy nyilatko­zott, vannak, akik „mene­külnek” a néhol léket ka­pott hajóról, ő viszont ép­pen most találja alkalmas­nak az időt, hogy felszállton a hajóra, mert sok év után most érez lehetőséget az ér­demi politizálásra, amikor a párt vezetői — remélhető­en — nem a tagság nélkül, vagy helyett —, hanem ve­lük — kívánnak politizálni. Páll Géza Papírdobozokért nívódíj A reklámpszichológia a termék eladásakor a fél si­kert a csomagolásnak adja. A vevőnek elég, ha ránéz a kirakott árura és egy pillanat alatt eldönti, hogy tetszik-e, érdemes-e tüzetesebben meg­néznie. A nyugati országok csoma­golástechnikájától jelentő­sen le vagyunk maradva, de exportőreink egyre jobban próbálnak alkalmazkodni az áruk igényesebb kínálásá­hoz. Az Ipari Minisztérium ezért is írta ki immár tize­dik alkalommal a Formater­vezési Nívódíjat, amelyre eredeti, kimagasló formai ér­tékkel rendelkező, tökéletes kivitelű, gazdaságosan gyárt­ható ég előnyösen értékesít­hető ipari termékekkel le­hetett pályázni. A Design Center 500 kamarai tagválla­latnak és közel 1300 tervező hévére küldte ki a pályázatot. A nemzetközi zsűri az el­bíráláskor a legszigorúbb kö­vetelmények alapján hét pá­lyázatot, közöttük a Papír­ipari Vállalat nyíregyházi gyárának tervezőgárdáját ju­talmazta Formatervezési Ní­vódíjjal. A hűtőházi zöldség­gyümölcs hullámpapírláda tervező triója Tímár Péter kutatási és gyártmányfejlesz­tési csoportvezető, Bárkányi Imre és Ugyan László tech­nológusok. , ,j;| . , síi sä Ibv-----------------------,<ibólujitn>ii------­A nívódíjat kiérdemelt papírgyári trió. Imre, Tímár Péter és Ugyan László. Balról Bárkányi A nyíregyházi gyár az 1985- ben megkezdett rekonstruk­cióval egy időben intenzív ku­tatásba, fejlesztésbe fogott az önkínáló csomagolás te­rén. A követelmények között első helyen az esztétikus megjelenés és a strapabíró­ság szerepelt. Az ötrétegű papírdoboz, T izenöt évesen nem agi­tált senki, hogy lép­jek be a kommunista pártba. Olyan emberibb tár­sadalmat ígértek aktivistái, ami a maga oldalára fordí­totta a hozzám hasonló cse­lédeket. Nem számított az életkor, csak az, hogy az em­ber maga ura lehetett és olyan közösségnek lehetett tagja, amely a munka nehe­zebbik végét ragadta meg. Az egykori kék inges, pi­ros nyakkendős, egyensapkás R-gárdista 40 év és 5 hónap után búcsúzott a Nyíregyhá­zi Mezőgép Vállalattól. Czipa Sándor ezalatt végigjárta a ranglétrát, a bűdszentmihályi . gépállomáson először fizetés . nélkül alkalmazott pártmun- nkás, a nyolcvanas évek ele­jén gyáregység-igazgatóvá lé­pett elő, ahonnan egy nap leforgása alatt váltották le. Március 16-án mint fejlesz­tési és fenntartási osztályve­zető-helyettes vehette át nyugdíjba vonulásakor a Mezőgép Emlékplakettet. „1948 végén a Hoffer- gyárban végeztem el a tan­folyamot, ami után 1 hónap­pal már a tiszaeszlári határ­ban szántottam. A legfőbb kincset, a kenőolajat és az ekevasat a hátunkon hord­tuk a géphez, amit magunk javítottunk. Amikor a mun­kaversenyben első lettem, szinte horribilis jutalmat, 1800 forintot kaptam. Egy év múlva a gépállomások me­gyei igazgatóságán politikai helyettesként szerveztem a nagyüzemi munkát. A több­pártrendszer között ekkor kellett igazán bizonyítani a kommunista pártnak a létjo­gosultságát, hiszen a tagok jobbára nincstelen proletá­rok voltak.” Nyugodt, megfontolt, az átélt negyven év viharai le- higgasztották, ugyanakkor arcára visszaadták azokat a barázdákat, amelyeket egyko­ron ő alakított az eszlári ha­tárban. Még 1953-ban ígére­tes karriert jósoltak számá­ra, ha továbbszolgál a kato­naságnál. Nem csábult el, bár az újfehértói gépállo­más vezetői posztját sem vál­lalta el, családjával szülőfa­lujában, Bűdszentmihályon telepedett le. A kiszolgált, csörgős Csepelről a műhely­be került, majd 1968-tól a Mezőgép nyíregyházi köz­pontjában piackutatással bíz­ták meg. Egyben pártmun­kaként is kapta a korszerű termékek meghonosítását, amelynek élére a KD—160- as kisdaráló kívánkozik. „A legnehezebb volt a törzsgyár igazgatójaként az állandóan szűkös gépi kapa­citás és a rossz bérezési konstrukció miatti feszültsé­get levezetni és a 300 dolgozó figyelmét a termelésre kon­centrálni. Vitatkoztam, ér­veltem velük, a mozgóbért, a premizálást teljesítményhez kötni, amivel többé kevésbé elégedettek voltak az embe­rek. Az ötödik évben fenn­állása óta először lett kiváló gyáregység a törzsgyár, de ezt már nem én vehettem át. Előttem mind a mai napig tisztázatlan okok és a dolgo­zók általános megbotránko­zása mellett felmentettek. Beosztást, rangot nem saj­náltam, csak az eljárást.” Ez a szúrás örök és gyó­gyíthatatlan. Nem úgy a méheké, amelyeknek bámu­latosan szervezett munkáját egy évtizede szerette meg. A három unokájának — igaz még távolról — büszkén mu­tatja a 11 méhcsalád tagjai­nak szorgoskodását. Ez az a hobby, ami leköti napjai nagy részét. Máthé Csaba amelynek az országban egye­düli gyártója a nyíregyházi cég, kiteríthető, laposan szál­lítható, összeállítása tűzést, ragasztást nem igényel. A ve­vő igénye alapján lehet felü­letkezelni, ia hullám közép­réteget megerősíteni, polieti­lén bevonást alkalmazni és megfelelő színes reklámfel­irattal ellátni. Korábban gon­dot okozott a hasonló, papír­dobozok hűtőházi tárolása, ahol a magas páratartalom miatt összecsuklott a csoma­golódoboz. Az új dobozt akár 9 hónapig is tárolhatják hű­tőházban és átcsomagolás nélkül rakhatják ki a boltok pultjaira. A papírdoboz a belföldi piacon a termék árához ké­pest drága, viszont a közve­tett exportban jelentős sze­repet játszik. Bármennyire szeretnék a hazai exportőrök minél olcsóbb csomagolással eladni külföldön a magyar termékeket, a nyugatiak igénylik az ilyenfajta csoma­golásmódot. A 10 féle kivi­telben készült dobozba a ma­gyar mezőgazdaság külföldre szánt termékeinek akár 80 százalékát is csomagolhat­nák. A megrendeléstől szá­mítva a gyár két héten belül szállítja a kívánt mennyisé­get, az új gép óránként két­ezer papírdobozt állít elő. Tubarózsa a spájzban mmég a kertészeti lexi­IwM konban is utána- néztem, hogy a tu­barózsa nem tipikusan spájzi virág. Nem ott érzi magát legjobban, viszont egy barátomnál, ha ÍQV megy tovább, tubarózsa fog virágozni a parányi kamrában. Végtére a krumpli is kicsírázik. Kérdezhetik, hogy mit akarok ezzel az első be­kezdéssel. De válasz he­lyett elmondom a törté­netet. A család ellátogatott a szülőfalujába és onnan diadalmasan hazavitt né­hány tő tubarózsát. Óriási kertjük van, közvetlen az ablak alatt, mintegy más­félszer háromméteres épí­tőipari törmelék. Odaál­modták a virágos ágyat. Még egy szekér földet is hozattak rá, hogy a virág biztos megéljen. Ástak is, gereblyéztek is, más nem maradt hátra, mint pz, ül­tetés, de akkor a gyerekek megmakacsolták magukat. Mondván, hogy ők virágot nappal nem ültetnek, mert nem ültetnek a többi ab­lak alatt sem, és így min­denki kinevetné őket. Es­ténként a család nem ér rá, a tubarózsa pedig ott szomorkodik a spájzban. Tanulság? Elég keserű szájízzel mesélem ezt a történetet. Eljutottunk volna addig, hogy vala­mit szebbé, vagy jobbá tenni szégyen is lehet? Innét már csak egy lé­pés, hogy kitépjük azt, amit más jószándékkal el­ültetett. Tiszteltetem a szülőket, akik ebben a gondolatrendszerben, vagy inkább ehhez a gondolat- rendszerhez nevelnek gye­rekeket. (bartha)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom