Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-19 / 91. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. április 19. Pro őrbe A kitüntetetlek: építésvezető, határőrtiszt Az idén a várossá válás évfordulója alkalmából két Pro Urbe-díjat ítélt oda a városi tanács. Kosztyu Tibor, a SZÁ- ÉV nyugdíjas építésveze­tője jelentős számú léte­sítmény — középület, la­kóház — építését irányító eredményes szakmai tevé­kenységéért, társadalmi munkavégzéséért, város­építő tetteiért, Fekete La­jos, a nyírbátori határőr­kerület nyugállományú al­ezredese a határőrmúze­um alapításában, ápolásá­ban végzett lelkiismeretes és önzetlen tevékenységé­ért, a város kulturális életének fellendítésében, színesítésében végzett ak­tív közművelődési munká­jáért részesült a város el­ismerésében. Tavaly kezdődött, g idén várhatóan tovább folytatódik a Szabadság tér felújítása. A helyi költségvetési üzem dolgozóinak keze nyomán az I. világháborús emlékmű környé­ke is új, tetszetős burkolatot kapott, s hamarosan az ágyúsokba is virág kerül. A gerincvezeték útja IMérdeik az illetékest Milyen új köztéri szoborral gyarapodik a jövőben a város? — kérdeztük Horváth Gézáné főmunkatárstól. Bethlen Gáborról rendelt portrét a tanács, amelyet várhatóan még az idén, de legkésőbb jövőre birtokba is vehetnek a városlakók. A szobor felállításának költsé­geit másfél millió forinttal támogatja a Képzőművészeti Lektorátus, a helyi tanács pe­dig évenként kétszázezer fo­rintot, összesen egymilliót ál­doz az újabb köztéri szobor­ra. Igaz-e, hogy a tanács meg­vette a város külterületén ta­lálható, a köznyelvben csak Bagolyvárként emlegetett épületet? Horváth Gézáné szerint igen, még 1987-ben, háromszázötvenezer forin­tért, azzal a céllal, hógy ké­sőbb idegenforgalmi célokra használja az épületét. A vá­sárlás után azonban kiderült, hogy az épület nagyon rossz állapotban van, közművesít- ve sincs, vagyonvédelme ne­héz. A végrehajtó bizottság mindezek mérlegelése után úgy döntött, eladják az ingat­lant. Az e célra meghirdetett árverezésre egyetlen ember jelentkezett, aki 350 ezerért meg is vette a házat, ame­lyet egyelőre lakásként hasz­nál, később pedig idegenfor­galmi célokra szeretne hasz­nosítani. Miért fizetett ki súlyos mil­liókat újabb kisajátításra a ta­nács, mikor az egészségügyi központ építésére kijelölt hely közvetlen közelében jóideje üresen áll egy korábban szintén komoly pénzekért szanált te­rület? Levendáné Lengyel Valéria tanácselnök-helyettes szerint azért, mert a jelenlegi és épí­tendő rendelőt szeretnék egyetlen átjáróval összekap­csolni, s véleménye szerint a most kisajátított terület mel­lett szól az is, hogy az új in­tézmény fűtése így gazdasá­gosan megoldható. Mikor adják át a még tavaly megépített fürdő melletti cam- pinget? Zsámboki Mihályné város­gazdálkodási osztályvezető szerint várhatóan ez év jú­niusában. Jelenleg a térvilá­gítást szerelik, ezután terep- rendezés következik. A két­csillagos, kétszázötven sze­mély és száz sátor elhelye­zésére alkalmas területet a KEMÉV Vendéglátó Leány- vállalat üzemelteti majd. Társadalmi munkáért Kitüntetés a legjobbaknak Hiisgonnégyen a tizennyolcra Újabb telkeket Ha valamikor, akkor nap­jainkban igencsak nagy szükség van a különböző színvonalú, s ezáltal olcsóbb vagy drágább telkekre. A ta­nács ugyanis belátható időn belül nem épít lakásokat, így az eddiginél is nagyobb számban nő a családi házat építők száma. Igaz, a szán­dékhoz ma igencsak komoly elszánás, nagy lemondás is szükséges, hiszen az építő­anyag- és telekárak szinte az egekig nyúlnak. Az OTP sem arról híres manapság, hogy mindent megtesz az építke­zőkért. A városban újabb helyeken alakítottak ki telkeket. Ezút­tal az új ipari szakmunkás- képző intézettel szemben kí­nálnak összesen 31 építési telket, melyekből 18-ra már­is jelentkezhetnek a vevők. A közművek közül víz és villany megvan, az út- és gázvezeték kiépítését pedig 1989 nyarára ígérik az illeté­kesek. A telkek közművesíté- si költségeit figyelembe véve négyzetméterenkénti árat 750 forintban szabták meg. A telkekre úgynevezett láncházas beépítést írtak elő, s odaítélésénél előnyben ré­szesítik azokat, akik tanácsi lakásukat visszaadják, akik tanácsi támogatásban része­sülnek, akik jogosnak minő­sített lakásigényükről lemon­danak, s számíthatnak a tel­kekre azok is, akik legalább öt éve nyírbátori lakosok, il­letve akiknek kisajátítás cí­mén vagy más közérdekből vették igénybe lakását, s akik cserelakást nem igé­nyeltek. A telkeket a szoká­sos módon, hirdetőtáblákon, valamint a vállalatok, üze­mek útján hirdette meg a tanács, melynek végrehajtó bizottsága a napokban dönt a leendő tulajdonosok névsorá­ról is. A már kialakított 18 telekre eddig 24-en jelentkez­tek. Az oldalt összeállította KOVÄCS ÉVA Kinek mennyibe kerül a gáz? Különféle találgatások, sut­togások szólnak arról is, miért épp ott megy a gerinc­vezeték, ahol éppen elmegy? A kérdésre adott válasz azért is érdekes, mert a később rá- csatlakozók lényegesen töb­bet is kénytelenek fizetni a gázért. „A ml goiM épp ez” — Ismerem a szóbeszédet — mondja Levendáné Len­gyel Valéria, a városi tanács elnökhelyettese. — A terve­zővállalat annak idején úgy kapta a megbízást, hogy a gerincvezeték elsőként azok­hoz a nagyfogyasztókhoz jus­son el, akik a gázprog­ram megvalósításához súlyos anyagiakkal is hozzájárultak. A tanács ugyanis egymagá­ban nem tudta volna vállal­ni a költségeket. A gerincve­zeték tehát akkor is elment volna a jelenlegi nyomvona­lon, ha történetesen nem Mátészalka felől, hanem más irányból érkezik hozzánk a gáz. A gerincvezeték megépíté­sének teljes költsége 75 mil­lió forint, amelyhez a válla­latok által adott milliók mel­lett az e célra megszavazott 5 millió forint tehóra is szükség volt. A lakosok — már akik eddig csatlakozhat­tak a gerincvezetékre, há­zanként 15 ezer forintot fi­zettek, hiszen a tervek készí­tése idején ennyi is elegendő volt a költségekre. A vita alapja most az: miért kerül egyeseknek ennyibe, mások­nak meg jóval többe a gáz? Nem egyenrangú állampolgá­rok talán? — A mi gondunk épp ez — mondja Jakab Gyula, a város egyik legújabb családi házas területének tanácstagja. Az én körzetemben például száz­nál több csialád lakik. Vala­mennyien önerőből, súlyos hiteleket vállalva építettünk otthont magunknak, sokan nagyobbat is a szükségesnél, mert az előírás azt is meg­szabta. Azóta összefogással járdát építettünk, a Homok­kert, Szende Pál és Almás­kert utcák esős időben mégis szinte járhatatlanok, pedig ■annak idején úgy árulták a telkeket, hogy azokhoz belát­ható időn belül pormentes utat is építenek, összefog­tunk a csapadékvizet elveze­tő csatornák építésében is, s teljes önerőből valósítottuk meg a szennyvízelvezetést. Több terhet vállalni képtele­nek vagyunk, hiszen vala­mennyien súlyos részleteket fizetünk. Ezért is érint ben­nünket rosszul, hogy a gáz­vezeték építésére most tár­sulás létrehozását javasolja a tanács. „Már nincs annyi pénzünk...” — Csakhogy nekünk már nincs annyi pénzünk, hogy azt az összeget, amely már az elmúlt évben is 38 ezer forint lett volna, vállalni tudjuk. Ezért kértük, hogy a tanács építse tovább a veze­téket, annál is inkább, mert nem tartjuk igazságosnak, hogy akikhez eddig eljutott a gáz, annak tizenötezerbe ke­rült, nekünk meg sokkal töb­be fog. Szeretnénk elérni, hogy ezentúl olyan költségve­tési tervek készüljenek, ame­lyek valamennyi városlakó számára egységes tehervise­lést tesznek lehetővé. Ne le­gyenek másodrendű állam­polgárok! Tudja, sóhajt Ja­kab Gyula — sok közéleti megbízatást elvállalok, elvál­laltam eddig is. Egyedül a tanácstagi munka az, ami­ben csalódtam, hiszen a hi­vatallal szemben olykor tehe­tetlen vagyok. A költségek válttzéak — A gázvezeték építésére szánt összeg elfogyott, a ta­nácsnak 1990. december 31- ig e célra több pénze nincs — mondja Levendáné Len­gyel Valéria. — Mindössze annyit tehetünk, hogy támo­gatjuk az önkéntes társuláso­kat, elkészíttetjük, kifizetjük a tervet, megszerezzük az engedélyt, koordináljuk a munkát, s három évre szóló kamatmentes fizetési ked­vezményes kölcsönt is adunk. A költségek valóban válto­zóak, ennek egyetlen oka a gázvezeték iránya, hossza, s az, hogy az adott utcából há­nyán csatlakoznak a társu­láshoz. A gerincvezeték át­adásával egy időben szerve­ződött társulás a Fáy lakóte­lepen valamint az Iskola ut­cában, ahol például 21 ezer forintra jött ki a családon­ként befizetendő összeg. Je­lenleg az Arany János utca, illetve Vágóhíd és Árpád út egy-egy szakaszának lakói társulnak, s szerveződnek a Munkácsy sétány lakói is. Utóbbi helyen a 99 lakásból 66-an jelezték, társulnak a gázvezeték építésére. A kérdés eldöntését társa­dalmi vitára vitte a tanács. A sokakat érintő probléma megoldására három változa­tot dolgoztak ki. Közülük azt a variációt fogadták el az emberek, amely szerint a ta­nács továbbépíti a nagy át­mérőjű gerincvezetéket, amelyre aztán önkéntes tár­sulások formájában csatla­kozhatnak a lakók. Az elmúlt évben megváltozott a társadalmi munka értékelésé­nek, a legjobbaknak járó díja­zások odaítélésének rendje. Ezen­túl csak három legjobbnak ad­nak díjat, illetve plakettet és oklevelet. Ebben az évben a város érde­kében végzett társadalmi mun­káért járó oklevelet és vándor­serleget a 140-es számú ipari szakmunkásképző intézet kapta. Oklevelet a Kisegítő Iskola és Nevelőotthon. valamint a FE- FAG nyírbátori üzemének ítélték oda. Húszezer forintot a 12-es számú választókerület fordíthat saját környékének fejlesztésére, kiemelkedő társadalmi munkáju­kért cserébe. Oklevél, jelvény és Régen bejutni, ma megtöl­teni nehéz a bölcsődéket, hi­szen mint az országban ál­talában, Nyírbátorban is egyre kevesebb gyermek születik. A kismamák ugyan­akkor szinte valamennyien igénybe veszik az ilyenkor esedékes gyermekgondozási díjat, hogy csemetéikkel együtt töltsék az első éveket. Mindezeknek köszönhetően a bölcsődék egyre kevesebb gyermeket fogadnak, utoljára 1985-ben vettek fel például egy évkörüli gyermeket. Nem árt tehát elgondolkodni azon, van-e szüksége a városnak két bölcsődére, s tények szi­gorú figyelembevételével nem kellene-e más célokra hasz­nosítani a súlyos milliókon felépített, s ma már csak fejenként ötszáz forint értékű vásárlási utalványt kapott a Do­hánybeváló Üzem Vörös Csillag szocialista brigádja. A település fejlesztéséért, szépítéséért több lelkes társadalmi munkást Is megjutalmaztak. Ezer forint érté­kű vásárlási utalványt ezúttal Kiss Gábor nyugdíjas, Mézinger Antal oktató, Bakai Zsigmond nyugdíjas, Lojka Ferenc műsza­ki fejlesztő, valamint Vadon Elek műszaki előkészítő kapott. Az intézmények közül Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetés­ben a dr. Thanhoffer Lajos ál­talános iskola, az AFOR-telep kollektívája, valamint a Vasas Horgászegyesület részesült. részben kihasznált intézmé­nyeket? A választ részben máris megadták az illetékesek, hi­szen a Zrínyi Ilona úton lé­vő 1979-ben átadott bölcsődé­ben jelenleg két óvodáscso­portnak nyújtanak otthont. Amint az a vb elé kerülő anyagból a minap kiderült, a megoldás jó, mindössze az étkezési normák különbözősé­ge okoz némi gondot. A böl- csődéseknek naponta négy­szeri, az óvodásoknak pedig naponta háromszori étkezés van az intézményben. A vá­ros két bölcsődéjében jelen­leg mindössze 57 apróságot gondoznak. Közülük huszon­nyolcán a Báthori utcaiba, 29-en pedig a Zrínyi Ilona úti intézménybe járnak. A városban immár hagyománya van a pedagógiai napoknak. Az idei rendezvénysorozat egyik érdekes színfoltja az a tanács kerengőjében megrendezett kiállítás, amelyen a Nyír­bátor és környező falvainak óvodái mutatkoznak be. Az apróságok és nevelőik kéz­ügyességét, ötletét dicsérő bábok, rajzok, festmények, óvodai képességfejlesztő tárgyak sok látogatót vonzanak. Egyre kevesebb a bölcsődés A gáz bevezetése újabb jelentős lépés a várossá válás útján. Az évekkel ezelőtt megkezdett beruházás eredménye­ként már jó néhány lakásban gázkonvektorok adják a me­leget. A szép tervek megvalósítását mostanra kicsit „átiga­zították” az anyagiak. Aki már gázzal fűt, az elégedett, aki nem, ideges: vajon mikor, és főleg mennyiért jut majd a viszonylag olcsónak nevezett fűtési energiához?

Next

/
Oldalképek
Tartalom