Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. április 17. A pártszakadásnak ma nincs realitása (Folytatás az 1. oldalról) program, nemzeti felelősség- tudat jegyében újragondolnia e szerepet, feladatot. Ha mindez meggyőző és bizalmat keltő, az MSZMP-nek jó esé­lye van arra, hogy nemcsak elitjével, hanem tagsága többségével együttműködve az átmeneti korszak vezérlésé­ben részt vegyen, az immár elnyert bizalom és népi jó­váhagyás útján, nem pedig hatalmi pozícióból kiindulva. Egy reformesélyes és plura­lista viszonyok között zajló politikai küzdelemben csak annak az MSZMP-nek van lehetősége nyerni, akár egy koalícióval együtt összefogva győzni, amelyik mindezt ön­magára nézve elvégzi. Ettől nem kell megriadni még ak­kor sem, ha bizonyos sze­mélyek egyénenként is vise­lik a megítéltetés terhét, enélkül ugyanis a néppel nem lehet együtt haladni. Hiszen egy infantilizált, politikai tu­datában és működési lehető­ségeiben rosszul intézménye­sített társadalomban szük­ségképpen az addig gondos­kodó csődje dühöt vált ki a gondozásra szorulóban. Ezt a dühöt csak egy gyors politikai átalakítás tudja megelőzni, egy politikailag tagolt társa­dalom. Egyébként egy olyan társadalom, amely ezt a ta­goltságot nem fejezheti ki, tabukon nevelkedett és infan- tilizálva az ellátás, a gondos­kodás körülményei között is biztonságban érezte magát, elbizonytalanodásáért, a vi­szonyok fellazulásáért, és az abból következő emberi üt­közésekért ugyanazt a hatal­mat teszi felelőssé, amelytől hosszú időn át elfogadta a gondoskodást, egyfajta kény­szer, beletörődés vagy egyéb hatására, amit egykor meg­egyezésnek neveztünk. Ezt a körülményt számításba kell venni az elszámolásnál, hogy ne legyen belőle leszámolás, és egy újfajta politikai kul- • túra jegyében menjen végbe az átalakulás. A reform poli­tikai oldala így legyen ter­vezhető. Az államminiszter ezzel összefüggésben említet­te meg a politikai kultúrának azt az aspektusát, amely a párton belül okoz ma vívó­dást, egyfajta dilemmát: megmaradni-e egy ilyen ter­heket hordozó párt tagjaként vagy kiválni. Pozsgay Imre ezzel kapcso­latban utalt arra az előzetes híresztelésre, miszerint a ta­nácskozáson pártszakadás várható. E megoldás veszé­lyeit kifejtve hangsúlyozta: nem híve annak, hogy a lel­kileg, politikailag, szellemi­leg a jelenleg kialakulatlan helyzetben a párttal azono­sulni nem tudók egyfajta erőszerveződés alapján kivál­janak vagy szakítsanak az MSZMP-vel. Nem elvi okok­ból; az ország helyzete és praktikus követelmények, szempontjából nem látja reá­lisnak a pártszakadást. A kialakult bizalmi válság és a nagymértékű morális teher csak együtt vállalható a párt­tal, a pártnak azokkal a tag­jaival, akikben megvan a morális felkészültség, tartás és megújulási- szándék. Hoz­zátette: nincs megválaszolva viszont az a kérdés, hogy összetartható-e a párt. Véle­ménye szerint igen, ha meg­találja az öntisztuláshoz szükséges eszközöket. Az MSZMP szervezeti el­veit a gondolkodás és a plat­formszabadság jegyében, a párton belüli józan kooperá­ció érdekében újra kell gon­dolni — hangsúlyozta a to­vábbiakban. Enélkül a gon­dolkodás szabadsága és az abból kialakuló új megoldá­sok keresése állandóan a ve­szélyeztetettség és a fenye­getettség határán mozog. Ki­fejtette : ilyen szervezeti nor­mák mellett mindig annak kockázatosabb a helyzete, aki valamit kigondol és ja­vasol, mert ráfogható, hogy bomlasztó tevékenységei folytat, szét akarja züllesz- teni a párt szervezetét, meg­feledkezve arról, hogy az MSZMP történelmében bi­zonyíthatóan a ridegség okozta a gondolat befogadá­sát keletkezésekor. Ebből a helyzetből kell az MSZMP- nek új értékek, eszmék ke­resése jegyében kilábaim ahhoz, hogy együttmaradva, a konkrét politikai felelőssé­get elviselni, a megújulásra felkészülni tudó emberek po­litikai erőt alkothassanak egy olyan infrastruktúra birtoká­ban, amelyet a párt szerve­zete jelent — mutatott rá Pozsgay Imre. A továbbiak­ban arról szólva, hogy. milyen legyen az MSZMP viszonya a többi politikai szerveződés­hez, kijelentette: folytatni kell a tárgyalásokat — nem rögtönzésekkel —, akár egy műhely keretein belül is megtalálva a megoldást. A politikai intézményrend­szer reformjáról szólva meg­ismételte azt a korábbi vé­leményét, hogy ez a gazdasá­gi reform nélkül önmagában nem vezet eredményre. A téma napirendre tűzését még­is indokolja az, hogy addig a gazdaság sem tud igazán megmozdulni, amíg a politi­ka foglya. Végül a párttagok és pár- tonkívüliek együttműködésé­ből keletkezett reformkörök­ről szólva kifejtette: nem kí­vánja minősíteni a kezdeti szakaszban lévő mozgalmat. Reményét fejezte ki azonban: ez a politikai mozgalom se­gítheti az MSZMP-t és egész tagságát abban, hogy a po­litikai küzdelemnek egy de­mokratikus, szabad Magyar- országon részese és döntő tényezője legyen. Nyers Rezső a gazdaság re­formjának kérdéseiről tar­tott referátumában kijelen­tette: kritikus gazdasági helyzetben van az ország, amelynek következtében vagy lényeges lépést teszünk a gazdasági reformok terén, vagy vegetáló lesz a magyar nemzetgazdaság, a kormány­zás és a gazdasági tevékeny­ség pedig állandó küzdelmet kell folytasson ilyen körül­mények között a túlélésért, az előálló újabb nehézségek legyőzéséért. Csupán józan reálpolitikával ma már nem lehet kitörni a helyzetből, kényszerűséggé vált a széles körű reform. — Alapvetően a nép, a kis­ember érdekein alapuló de­mokráciára van szükség Ma­gyarországon — húzta alá Nyers Rezső. — Fel kell azonban ismerni, hogy ezt össze kell kapcsolni a vállal­kozó polgárság egyre inkább megjelenő érdekeivel, a sza­badfoglalkozású értelmiség által képviselt nagyon fon­tos, általános emberi érté­kekkel,- szellemi törekvések­kel. A következő három-négy év tennivalóiról szólva ki­emelte: társadalmasítottabb formákat kell kialakítani a korábbi monolitikus és meg­lehetősen bürokratikus álla­mi tulajdonforma helyett. Olyan megoldásokat kell ta­lálni, amelyek a tőke áram­lását biztosítják a tőkehaté­konyság elve alapján. Ez a nemzetgazdaságnak újabb erőforrást teremthet. A továbbiakban részlete­sen szólt arról, hogy a gaz­daságpolitika reformjának kettős célt, a pénzügyi stabi­litás folytatását és keresztül­vitelét, valamint a gazdaság kitörését kell szolgálnia. A súlypontot ezzel együtt át kell helyezni a gazdaság ki­mozdítására, egy új minősé­gű gazdaságfejlődés elindítá­sára. Hozzátette: kétségtelen, hogy a reformok elindításá­hoz ma nagyobb induló for­rásokra van szükség, mint ami saját erőből megteremt­hető, működésbe hozható. Külföldi erőforrásokat kell bevonni, s fontos, hogy ezek valóban a kitörés szolgálatá­ban álljanak. Külgazdasági kapcsolata­inkban .a kátpiacos külkeres­kedelem-politika stratégiá­jára kell áttérnünk, meg­szüntetve a közel négy évtize­des gazdaságpolitikai gyakor­latot, amelyben a magyar nemzetgazdaság egyoldalúan, túlzottan a KGST-együttmű­ködésre épült. A megoldás az lehet — tette hozzá —, hogy a KGST-kapcsolatokat piaci­vá alakítjuk át — ez kétol­dalú alapon elsősorban a Szovjetunióval látszik lehet­ségesnek. Egy szocialista Kö­zös Piac megvalósításának nincsenek meg a gazdasági feltételei. A magyar piac versenyképessé válásának feltételeként említette az im­port mellett az export libera­lizálását. Az államminiszter arról szólva, hogy mit várhatnak a reformtól a dolgozó embe­rek, kifejtetté: egy-két évig nem számíthatunk az élet­színvonal javulására, sőt elő­fordulhat további némi csök­kenése is. Először arra van reális le­hetőség, hogy a fogyasztás csökkenését állítsuk meg, s csak utána kerülhet sor a reálbérek szinten tartására, majd az életkörülmények ér­demi javítására. A reformok politikája a politika reformját is igényli, amely a többpártrendszer be­vezetésével együtt jár — hív­ta fel a figyelmet, megerősít­ve, hogy a reformpolitikához illeszkedő többpártrendszer vezetheti az országot előre. Véleménye szerint a követke­ző esztendőkben a többpárt­rendszer hasznossága az or­szág számára azon múlik, hogy a versengés, a konfron­táció állapotából milyen rö­vid úton és milyen simán tud átjutni a gazdaságpolitikái törekvések szembesítése az ésszerű kompromisszumok állapotáig. Az MSZMP-nek egyértelműen a reformok pártjává kell válnia. Ezt a törekvést a gazdasági refor­mok vállalása is kifejezi. Az előadó aláhúzta azt a Pozs­gay Imre által is hangsúlyo­zott gondolatot, miszerint a pártnak nem szabad oly mér­tékben befelé fordulnia, mint eddig: a nemzet, a nép prob­lémáira kell figyelnie akkor is, amikor belső szervezeti reformjaival van elfoglalva. Nyers Rezső végezetül rá­mutatott: most az ország re­formképességét kell javítani. A hosszú útkeresés után a reformok megvalósítása van napirenden, amelynek során a következő három-négy év­ben úgy kell beépíteni a re­formokat a társadalom éle­tébe, hogy azok tartósan meg­alapozódjanak, s fejlődjenek tovább. A vitaindító előadások után a korreferátumok sorát Ta- bajdi Csaba külpolitikus kezdte azzal a figyelemre méltó kijelentéssel, hogy Ma­gyarország talpon maradása ma nemzetközi ügy. Neveze­tesen azért, mert mind Ke­leten, mind Nyugaton per­döntő tapasztalatokat szűr­hetnek le abból, hogy mi si­kerül, illetve mi nem sikerül nekünk. Sajátságos helyze­tünk abból adódik, hogy ket­tős kiszolgáltatottság szorí­tásában megnyirbált szuve­renitásunk napról napra de­ficitesebb: ugyanis az ener­giahordozók és más egyebek tekintetében Keletnek, adós­ságállományunk folytán pe­dig Nyugatnak a foglyai va­gyunk. El kell oszlatni a köz­vélemény illúzióját — mon­dotta az előadó —, miszerint Nyugathoz integrálódva egy- csapásra megoldódna minden gondunk. Gombár Csaba politológus* — a következő korreferátum előadója — felvetette a kér­dést: van-e időnk a jövő évi választásokig a platformot kialakítani? Nem valószínű. Ezért szorgalmazta, ho|y akár a platformról, akár egy esetleges pártszakadásról van szó, még a választások előtt rendkívüli pártkongresszust tanácsos tartani, ahol ren­dezhetők a sorok. Igaz-e, hogy kormány­zati hibákat csak az előző vezetés követett el? — tétté fel a kérdést Bokros Lajos közgazdász, amikor az ország gazdasági helyzetét elemezte korreferátumában. Vetni kell egy pillantást legközelebbi múltunkra is — mondotta — a gondoknak egyik forrása ma is a kormányzati munka tétovázása, esetenként kap­kodása. Példaként említette a világútlevél bevezetésével együtt járó intézkedések el­lentmondásait, a friss keletű vámrendelettel bezáróan. Szólt a tervezett autópálya­díj bevezetéséről is, mint szintén elhamarkodott lépés­ről. A Reformműhely munká­ját igen jól jellemzi, hogy a korreferátumok előadói kö­zött meghallgattak a részt vevő/ pártonkívülieket is. El­sőként Lengyel László köz­gazdászt, aki — mint mon­dotta — a pártból történt ki­zárása után sem változtatta meg a véleményét, ma is úgy véli, szükséges a reformpárt létrejötte. Az ország gazdasá­gi helyzetéről szólva megál­lapította: a szerkezet átala­kítása nélkül a növekedés irányába taszítani a gazda­ságot meglehetősen könnyel­mű dolog lenne. Dollármil­liókat emésztene fel, mini­mális haszon nélkül. Ha va­lamiért van értelme vissza­fogni az életszínvonalat, ak­kor az a valami éppen a struktúraváltás a gazdaság­ban. Bihari Mihály politológus — szintén pártonkívüli — elöljáróban elmondta, hogy különböző vitafórumokon igen sok emberrel találkozik, akikkel azonosak a céljai, akikkel lelkesen együttmű­ködni érdemes. Azt fájlalja, hogy ezekkel a tekintélyes létszámú csoportokkal nem jöhet össze egyetlen körben, ahol valamennyien együtt lennének, holott most erre lenne szükség: együtt gondol­kodó, a stabilizálást kidolgoz­ni és megvalósítani akaró emberek politikai szövetsé­gére. Kifejtette, hogy egy kormányzati, illetve egy po­litikai reformcentrumnak kellene létrejönni, ám nem biztos, hogy a politikait egyetlen párt alkotná. A korreferátumok sorában utolsóként Stumpf István szo­ciológus kapott szót. Hangót adott annak a meggyőződé­sének, hogy ez a tanácskozás túlnőtt a meghirdetett re­formműhely keretein. Nagy várakozást idézett elő a fel­növekvő nemzedékben is, ab­ban a korosztályban, amelyet — jelentős részben — elve­szített az MSZMP, elidegenít- ve magától. A korreferátumök után elérik vita bontakozott lei, amelynek egyik központi kérdése volt, legyen-e rend- 'kívüli pártkongresszus, vagy megoldható anélkül is a fel­készülés a jövő évi választá­sokra. Abban szinte minden­ki egyetértett: most nem ki­sebb a tét, mint az, hogy az MSZMP miiként vesz részt a politikai küzdelemben, meg­maradhat-e kormányzati po­zíciójában. Aláhúzták azon­ban a felszólalók — köztük Keserű Imre —, hogy a kong­resszus összehívása nem le­het a jelenlegi pártappará­tus szervezőképességének a függvénye. Több résztvevő is foglal­kozott a pártsziakadás kérdé­sével. Felhívták a figyelmet arra, hogy vereség lehetne talán a reformgondolat szá­mára, ha e szakadás bekö­vetkezne, mielőtt tisztázták volna annak minden várha­tó következményét. Igaz — modotta például Udvarhelyi László —, hogy az MSZMP még nem nézett szembe ke­ményen az utóbbi három év­tized történéseivel. Ezt azon­ban — hangsúlyozta — meg lehet tenni szakadás nélkül is. A felszólalók konkrét ja­vaslatokat, nagyobb határo­zottságot sürgettek — mint Szántó György, illetve Palo­tás János —, mondván: a legrosszabb taktika a hátrá­lás lépésről lépésre, amiatt, hogy hiányzik a megvalósít­ható, életképes koncepció a feszültségek feloldásához. A reformkörök lényegében értelmiségi berkekben jöttek létre. Ez tény — szögezték le többen is —, ám hiba volna a reformlépéseikhez csupán értelmiségi szereplőket ke­resni. Az ipari munkásság tömegeiben is van egy eléggé széles művelt réteg, vannak aktivizálható agrárszakembe­rek, s nem csupán a gazdász- mémökök között, akikre bát­ran támaszkodhat a reform- szárny. Erre hívta föl a je­lenlevők figyelmét a vitában Huszár Tibor is. Ez az a ré­teg — mondotta —, amely­ben a kudarcok ellenére megmaradt a befogadó érzé­kenység a reform iránt. Ba­lázs Balázs ugyanehhez a gondolatkörhöz kapcsolódva kérte: szenteljen a reform- politika nagyobb figyelmet a vidéknek. Megerősítette ezt Géczi József, emlékeztetve a jelenlevőket: a reformkor­mozgalom nem a fővárosból indult. Ám szerencsére elju­tott oda is. A reformhullámok végül megérintették magát az MSZMP-t, búvó patakból re­mélhetőleg folyammá tere­bélyesednek, mert — mint mondotta többek között Ga­zsó Ferenc — a párttagság igenis saját kezébe akarja venni a politika formálását. Igaz, akadhatnak még, aifcik e reformfuvallatot legszíve­sebben elhárítanák, régi be­idegződések, rossz reflexek következtében. Épp>en ezért azt is ajánlatos megvizsgálni, ami feltétlenül a kulcskérdé­sek közé tartozik: refomké- pes-e a mai MSZMP? S meg Is találták a vita résztvevői a feleletet: a történelmileg kialakult modell gyökeres felszámolása nélkül nem. Pe­dig a reform végigvitelének, a választások kimenetelén kívül van még egy nagy tétje — amint ezt Szabó Zoltán is hangsúlyozta —: közelebb jutunk-e Európához? Hogy így legyen, ahhoz elengedhe­tetlen egyebek közt a tegnap is sokak által emlegetett pi- aogazdaság és parlamenti demokrácia megvalósítása. A siker érdekében azt is érdemes tisztázni — modta Kende Péter —, hogy nem túlzott-e időnként és helyen­ként a pluralizmus? Ugyan­akkor — emelte ki — az sem hagyható figyejipen kívül, hogy már rég niiies helye az MSZMP részéről sem a mér­tékét vesztett magabiztosság­nak, a gőg soha, semmikor nem vezetett jóra. _ , Az idő múlásával mind r.öf! y videbbre kellett fogniuk a felszólalóknak mondanivaló­jukat. A gazdasági, politikai témák mellett mégis teret kaptak a vitában kulturális, tudományos, illetve állam- igazgatási kérdések is. Szó­ba került például, hogy a tavaly májusi pártértekezleí óta szinte semmi nem vál­tozott a művelődéspolitiká­ban, amelyből kivonult a pártirányítás, ahelyett, hogy hozzáértőbb személyekre bíz­ta volna azt, saját berkeiben. Végre nem csupán deklarálni kellene, hanem ténylegesen megvalósítani például a bírói függetlenséget, vagy az ál­lam és az egyház teljes szét­választását. Pálfy István, il­letve Sarkadi Nagy Barna igen fontos kérdéseket érin­tettek ezzel, olyanokat, ame­lyek napjainkban igen élén­ken foglalkoztatják mind a párttagokat, mind a párton kívüli közvéleményt. 1989. április 17., hétfő NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 17,00—18,30: Hctnyitó. Infor­mációs magaziji. Szerkesztő: Ágoston István. NYÍREGYHÁZI VÁROSI TELEVÍZIÓ 19,00: Nagy videoverseny (döntő). — 20.00: Friderikusz Sándor-show. MAGYAR TV 9,00: Képújság. — 9,05: Tévé­torna nyugdíjasoknak. — 9,10: Nem minden arany, ami fény­lik. 1. rész: Moszkvai életké­pek (ism.) — 10,30: A HÉT (ism.) — 11,30: Delta. — 11,55: Képújság. — 16,20: Hírek. — 16,30: Három nap tévéműsora. — 16,35: Déli vídeoújság. A Szegedi Körzeti Stúdió műso­ra. — 16,45: Hírek román nyel­ven. — 16,50: Tízen Túliak Tár­sasága. — 17,35: Műsorajánlat. V 17,40: Szám-adás. Gazdasági negyedóra. — 17,55: Reklám. — 18,00: Egy szó, mint száz. — 18,45: Reklám. — iav50: Esti mese. — 19,00: Üj cim-cim. — 19,20: Reklám. — 19,25: Közle­mények. Műsorajánlat. —19,30: Híradó. — 20,00: Reklám. — 20,05: Ez -f Az. Szórakoztató műsor. — 21,05: Panoráma. — 21,50: Reklám. — 21,55: Unoká­ink is látni fogják. — 22,35: Híradó 3. TV2 Radványi Dorottyával és Aigner Szilárddal 17,00: Képújság. — 17,15: TV2. Benne: Reklám — Riportok — Időjárás — Zene — Tévetorna. — 17,45: Kérdezz-felelek! Egri János műsora. — 18,00: Hétfőn hatkor. — 18,25: Gyerekeknek! Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal. Zivatar­ban (ism.) — 16,50: TV2. —» 19,00: A chateauvalloni polgá­rok. 16. rész. — 19,51: TV2. — 20,00: Körzeti tévéstúdiók mű­sora: Budapest — Pécs — Sze­ged. — 20,55: TV2. — 21,00 hír­adó 2. — 21,20: TV2. Benne: Időjárás. — 21,30: Telesport. — 23,00: TV2. Napzárta. SZLOVÁK TV 1. műsor: 16,25: Művelődési sorozat. — 17,05: Katonák mű­sora. — 17,55: Pozsonyi maga­zin. — 18,20: Esti mese. — 18,40: Művelődési műsor. — 19,30: Híradó. — 20,00: Publi­cisztikai műsor. — 21,00: Az Anatol város (tévéjáték 2. rész). — 22,15: Zenés összeállí­tás. 2. műsor: 16,15: A titokzatos sziget (tévésorozat). — 16,45: A gyerekek neveléséről. — 17,05: A nap percei. — 17,15: Zéman őrnagy.. — 18,30: A hét esemé­nyei magyar nyelven. — 19,00: Torna. — 19,10: Esti mese. — 19,30: Híradó. — 20,00: Sport­visszhangok. — 21,00: A ha­lászatról. — 21,30: Híradó. — 22,00: Világhíradó. — 22,15: Az utolsó rénszarvastenyésztők (finn dokumentumfilm). SZOVJET TV 13,30: Hírek. — Műsorismer­tetés. — 13,45: Dalok Szverd­lovszkból. — 14,00: Filmkarco­lat Szíriáról. — 14,25: Szocioló­gia és az átalakítás. — 15,10: Hírek. — 15,15: Gyerekek órá­ja. — 16,15: Objektív. — 16,45: Világhíradó. — 17,00: Mi és a gazdaság. — 17,45: Rajzfilm fel­nőtteknek. — 18,00: Művészsor­sok (1. rész). — 19,00: Híradó. — 19,40: Az átalakítás reflek­torfényében. — 19,50: Művész­sorsok (2. rész). — 20,50: Vi­lághíradó. — 21,05: Nemzetközi dzsesszfesztivál Moszkvában. — 22,Oft: A kép (tévéfilm 1. rész). — 23,20: Hírek. — 23,25: Film­művészek klubja. SKY CHANNEL ‘ 6,30: Üzleti hírek. — 7,00: Gyermekműsor. — 9,30: Vígjá­ték. — 10,00: Popzenei műsor. — 11,00: Sullivanék. — 11,30: Sky-krónika. — 12,30: Tanács­adás személyes gondok megol­dásához. — 13,00: Egy másik világ. — 14,00: Zene, kép. — 15,00: Változó világ. — 16,00: Szeretni. — 16,30: Családi ügy. — 17,00: Rockshow. — 18,00: FilmeK- — 1,30: Arts Channel: Paul Taylor tánctársulata. — 2,25: A Prágai Kamara Balett előadása. — 2,55: Maya. — 3,35: Mozart: Éji álom. Balett. SUPER CHANNEL 7,00: Hírmazain. — 8,00: Vi- ­deoklip-összeállítás. — 15,30: Videoklip-slágerlista. — 16,30: Telefonos show. — 18,30: Üj zenei show. — 19,30: Hétköz­napok a Halál-völgyben. — 20,00: Nagy völgy. Westernsó- rozat. — 21,00: Dick Powell színháza. — 21,45: Hírek. — 22,00: Élet a Földön. — 23,00: Túlélés. — 24,00: Egyveleg. TV5 16,10: A hollandok kincse. 1. rész. — 16,30: Főzőműsor. — 17,00: Gyermekműsor. — 17,30: Vetélkedő. — 18,00: Levelek a fegyházból. Játékfilm. — 19,30: Csillogó papiros. Életmódma­gazin. — 20‘,00: Varietéműsor. — 21,00: Üjvilág. — 22,00: TV­híradó. — 22,35: Miléna Nova Tremblay. Dokumentumdráma. 2. rész. — 23,25: Észak—Dél. — 23,55: Vállalkozó RT. — 0,20: Biondi és a többiek. Interjú.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom