Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15. 11 l| Kelet a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Hazafelé... működési területét. Remélik, így az egyre visszataszítóbb szemetelésnek is gátat tud­nak vetni. Bár a pénzszerzésre Domb- rádon a fix fizetés mellett jobbára a háztáji és a kis­kert marad, azért szép szám­mal húzzák fel az új háza­kat. Kalákában, mert így ol­csóbb. Egymásnak adják a kilincset a TÜZÉP-telepen, még Hajdú és Borsod megyé­ből is jönnek az építkezők, pedig nincs olyan hét, hogy ne jönne áremelkedésről szó­ló hír — mondta Veress Ist­ván TÜZÉP-telepvezető. Most egy új dologgal, a szervezett házhoz szállítással kísérletez­nek. Négy megbízottjuk köz­vetlenül a termelő vállalattól szállítja el a megrendelt árufélét a vevő lakására. Vi­tathatatlanul hasznos a ter­melőnek a biztos piac, a for­galmazónak a haszon és a vevőnek a helyébe vitt áru. Modern ház, központi fű­tés, szép, ízléssel berendezett otthonok. Tátrai Miklósné bölcsődevezető és Bányácski Sándorné vezető óvónő egy­behangzóan állította: a pár esztendős gyermek is meg­bízható tükre a családnak. Ma már nem az óvodásokat tanítják fogat mosni, a böl­csődében vezették be ezt a „tantárgyat”. Igényesebbek a szülők, ez meglátszik a gyer­mekek magatartásán, öltöz­ködésén. Régebben a falu zárt kö­zössége csak késve értesült a városban, vagy az országban végbemenő nagy változások­ról. Ma a tiszakanyári elöl­járó, Hegyes József né bolt­vezető naponta visszahallja a bevásárló asszonyoktól, mit lát, hall a tévében, rádióban. Az emberek politizálnak, de arra Háda Sándor pártbi­zottsági titkár végképp nem vállalkozik, hogy a másfajta A hősi emlékmű, háttérben a most átadott házasságkötő te­remmel (A szerző felvételei) szerveződések iránt komo­lyabban érdeklődők számát felbecsülje, ö, érthetően, a párttagok véleményét ismeri közelebbről. A falu 220 párt­tagja közül tavaly 4 lépett ki és jelentkeznek újabbak he­lyettük. Testületi üléseken és a párttagok egymás között arra az álláspontra jutottak: ha valaki előbbre viszi a fa­lu ügyét, mindegy, hogy párt­tag vagy alternatív, figye­lembe veszik a véleményét, támogatják. Tóth Kornélia Ha átnéznek a Tiszán, tiszta időben a tokaji he­gyet is látják a dombrádi- ak. A pontonhidon vagy a kompon átkelve már a szomszéd megyében. Bor­sodban, közelebbről Cigán- don járunk. Talán a földraj­zi közelség teszi, mindeneset­re az itt élők szoros kapcso­latot tartanak a cigándiak- kal, akárcsak a közigazgatá­silag ide tartozó tiszakanvá- riakkal, újdombrádiakkal. Régi okmányokban még Domorad. majd Dobrod né­ven jegyezték fel a falut, a XV. században tűnik fel elő­ször a Dombrád elnevezés. Mielőtt hamis nyomra téved­nénk a földrajzi név eredetét illetően, talán eligazíthat bennünket a domborzat: az egykor árvizes vidék síksá­gából csak mérsékelt hul­lámvonulatok emelkednek ki. Erre utalnak a Nétola és a Dombóc határrész- és dűlő­nevek. A tanyák közül meg­szűnt Rekehomoka, Kukulló, Propper, Nagyhomok, Barac­kos, Barta-, Ekeres- és Tóth- tanya. A legnagyobb. Új- dombrád népe pedig így dön­tött. hogy elindulnak a fej­lődés útján és tanyából köz­séget csinálnak. Pár hónap­ja falut jelöl az útjelző táb­la Űjdombrád szélén. Az utóbbi évtizedek lát­ványos fejlődésének jeleit nemigen tapasztalhatták a dombrádiak. Igaz, a hetve­nes évek nagy ipartelepítése a 14 kilométerre lévő Kis- várdára hozta a pénzt és a gyáregységeket, a helybeliek százszámra bicikliztek vagy buszoztak az akkor még já­rási székhelyként működő Várdára. Nyíregyháza — no­ha mindössze 40 kilométerre fekszik — nem gyakorolt kel­lő vonzást az ingázókra. A kisvonattal ugyanis két és fél óra alatt üocögött be az utas. Aki tehát helyben nézett kereső foglalkozás után. job­bára a termelőszövetkezet­ben helyezkedett el. Farkas Tibor einök 1975-től irányít­ja a három szövetkezet egye­sítésével létrehozott. 6 ezer hektáron gazdálkodó tsz-t. Noha a nagyobb szövetkeze­tek közé sorolják a megyé­ben, adottságait tekintve a kedvezőtlenek hátrányait szenvedi szezonról szezonra. Ennek ellenére tavaly is 12 millió forint nyereségről ad­hattak számot a közgyűlésen. Az alaptevékenységből pró­bálnak megélni, különösen az állattenyésztésnek van nagy hagyománya. A szakosított telepen 13 ezer sertést hiz­lalnak évente, szarvasmar­hatelepük szintén szakosított technológiára épül. Egy év­ben közel 500 hízómarhát és 1,8 millió liter tejet adnak át a partnereknek. A két és fél ezer juh egy része tejes­bárányként utazik itáliai ve­vőkhöz, a többit a húsipari vállalat dolgozza fel. Foglalkoztatási gondokat szeretne a termelőszövetke­zet megoldani egy húsfeldol­gozó üzem létesítésével, s ez­zel párhuzamosan az ellátást is javíthatnák a dombrádi és a környékbeli boltokban, ahol házi ízeket és füstölt húso­kat találnának a vásárlók. De lenne-e rá kereslet a nagymértékű áremelés mel­lett? Így tehát meggondolan­dó az üzemszervezés. A mel­Látkép a református temp­lom tornyából Hétköznapi csendélet A pártszervezetben példá­ul annak örülnek, hogy Dombrád gazdasági egységei nyereségesen zárták a múlt évet. Így jut pénz ruhára, ci­pőre. tüzelőre, s nem utolsó­sorban a megérdemelt mun­kával megkeresett pénz ked­vezően befolyásolja a lakos­ság hangulatát. Amit a falu­gyűlésen felvetettek és jogos igényként bekerült a „nagy­könyvbe". azt a tanács igyek­szik maradéktalanul keresz­tülvinni. Sajnos, sok esetben a vé­letlenek szerencsétlen összjá- tékaként csak operatív be­avatkozással lehetett meg­szervezni a folyamatos egész­ségügyi ellátást. A három or­vos közül az egyik gyerme­ket vár. a másik pár faluval arrább telepedett le. a har­madik karambolozott. Azon­nal meg kellett oldani a he­lyettesítést, hogy a körzetek­ben ne növekedjen a zsúfolt­ság. Szemére vetik a falu ve­zetőinek, hogy a közbizton­ság gyakran csorbát szenved. Kevés a két körzeti megbí­zott, mert a másik kettő ví­zi rendészeti feladatot lát el a Tisza sok-sok kilométernyi szakaszán. Meg aztán nem állhat rendőr mindenkinek a sarkában. Így fordulhat elő, hogy lába kél a kamrába fel­akasztott sonkának, a ter­ménynek, a baromfinak. S ha már az élet ezer ap­ró baja mellett a társadalom írott és íratlan szabályaival is szembekerülnek sokan, akad bőven prédikálnivaló a szószékről. Az Erdélyből év­tizede áttelepült Molnár Gé­za református lelkész mutat­ja a háromezer hívőt befo­gadó, 1912-ben épült templo­mot, amely az ünnepeken rendre szűknek bizonyul. Újabban hangversenyeket is tartanak az Isten házában. A gyerekeket a szülők a vasár­napi iskolába, azaz hittanra járatják. Szemben a római katolikus templom, méretei­ben nem vetekedhet a refor­mátussal, de faliképé műal­kotás. Estére viharfelhők gyüle­keztek Gégény felől. Az öre­gek panaszkodtak, most se lehet szántani, az agyagos föld napokig tartja az esővi­zet. Mint ahogy tart az em­berekben a hit, a konokság, vagy tán a bizalom, hogy ér­demes volt a szülőfaluhoz hűségesnek maradni... léküzemek viszont, a faipari, lakatos-, a varroda és a lé­üzem bizonyos mértékig meghonosította az ipart ezen a vidéken. Nagy reményeket fűznek most a Habselyem GT nyá­ron átadásra kerülő új üze­méhez, amelyben 250 ember talál majd munkát. Az utol­só simítások következnek, majd kora nyáron szerelik a gépeket. Ügy építették az üzem alapját, hogy az ne csak a varrógépeket bírja el, hanem ha egyszer úgy hoz­za az élet, akár szerszámgép is kerülhet a csarnokba ... A Habselyemgyár épületé­vel a helyi költségvetési üzem is vizsgázik — említette Nagy Ferenc főkönyvelő. Fennállá­sa óta ugyanis ez a beruhá­zás a legnagyobb munkája a költségvetési üzemnek. Hogy hozzáértő szakembereket fog­lalkoztatnak, bizonyítja az új házasságkötő terem, a fod­rászszalon is, melyek bár­melyik település büszkeségei lehetnének. Röptető vagy megtartó fa­lu Dombrád? Nincs rá egy­értelmű válasz. Nagy Ferenc saját példájával igazolta, hogy egyéves pomázi kitérő után búcsút intett a csábító Duna-kanyarnak, a 700 fo­rintos albérletnek, a család távollétének. Pedagógusfe­leségével úgy döntöttek, hogy itt telepednek le. A munka után ugyanis idehaza nyu­godtan maszekolhatnak, mű­velik a kertjüket, hogy leg­alább zöldségféléért ne kell­jen a boltba szaladgálni. A kereskedelem belső for­radalom korát éli. A hagyo­mányos kínálatnak óriási konkurrenciát jelentenek az olcsó és a kilósboltok, a te­hetősebbeknek a butikok. Mi­lyen réteget lássanak el áru­val? — a nem könnyű kér­désre nap mint nap kell vá­laszt adnia Tóth Lászlónak, az áfész kereskedelmi osz­tályvezetőjének. Az italbol­tok forgalma miatt nem pa­naszkodik egyik kocsmáros sem, a szerződéses üzemelte­tés mellett bizonyára csur- ran-cseppen. A ruházat vi­szont értékesítési gondokkal küzd, ezért megpróbálnak szolid árú, praktikus. ízléses, de mindenekelőtt a közép- és az idősebb korosztály tagjai­nak portékát kínálni. Ami igazán kellene, autóalkatrészt senki nem tart, tartósan hi­ányzik a színes tévé. a hűtő- szekrény, a fagyasztóláda, a szögvas, a horganyzott cső, a jármű, hogy csak a legfon­tosabbakat emelje ki az osz­tályvezető. A kereskedelem és a ven­déglátás a tavaszi, nyári hó­napok turistainváziójára szá­mít. Ám az egész falut meg- pezsdítő élénkülés a múlté, a Tiszára kíváncsiak szatyor­ból esznek, beérik fagylalt­tal, sörrel. Az áfész viszont nagy terveket sző a kemping területén lévő melegkonyhás csárdához. Igaz, a folyami ha­lat nem itt fogják ki, ha­nem kocsin hozzák Tokajból. Minőségi halból száz forint alatt nem nagyon talál fo­gást a vendég, viszont a ponty még az olcsóbbak kö­zé tartozik. Jól tudják az áfésznél, hogy nem mindenki enged­heti meg magának a terített asztalnál elfogyasztott, mé­regdrága ebédet, ezért tavaly nyáron lacikonyhát nyitot­tak. Negyedosztályú áron sült hurkát, kolbászt, rablóhúst kérhetnek azok. akik sajnál­ják az időt és a, pénzt a rá­érős-beszélgetős nagyebédek­re. Hogy elkülönítsék a ven­déglátóhelyeket a vadkem­pingezőktől, hamarosan le­keríti az áfész a parton a Hűség a szülőfaluhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom