Kelet-Magyarország, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. április 15. Kétmillió egy hónap alatt Mercedesbeil utazik a rubel Ha jól meggondolom, abból a 30 rubelért járó összegből, amit a Kárpát- aljáról érkezők a kishatár- menti forgalomban bevált­hatnak, nehezen tudnék egy négytagú család szá­mára hétvégére bevásárol­ni. Márciusban azonban majdnem hatvanezren váltottak be rubelt, és ha utána számolunk, ez más­fél—kétmillió rubelnek fe­lel meg. Rubel minden mennyiségben A Szovjetunióból érkezők száma csaknem tízszerese a hazánkból a szomszédba lá­togatóknak, így az utazási irodáknak, pénzváltó helyek­nek jóval kevesebb rubelre van szükségük, mint ami hoz­zájuk beérkezik. Mi történik a felhalmozódott pénzzel, je­len esetben a rubellel? Kér­désemre a választ Juhász Margit, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának osztályvezetője adta meg. Az utazási irodák nagyré­sze a bankba szállítja be azt a rubelmennyiséget, ami szá­mukra felesleges. Korábban hetente, vagy tíz naponta jöt­tek, amióta megnövekedett a forgalom, soron kívül is ér­keznek szállítmányok. A bank az irodák számláján jó­váírja a forintértéket, amit azok újabb befektetésre hasz­nálhatnak fel. Mostanában tehát jóval nagyobb a pénz forgási sebessége, mint ko­rábban, így a befektetők, je­len esetben az utazási irodák nagyobb haszonra tehetnek szert. Ügy is mondhatjuk, hogy nagy tömeg, nagy pénz, kis tömeg, kis pénz. A banktól a központi de­vizapénztárba kerül a pénz, itt Nyíregyházán csak 2—3 százalékot tartalékolnak. Amire az országnak nincs szüksége, azt a Szovjetunió visszavásárolja a megkötött államközi egyezmények alap­ján. A szállítás eddig a pos­tán keresztül történt, a feles­leg két ládában elfért, ami­ket értékküldeményként ad­tak fel. A márciusban meg­telt húsz láda elküldése je­lentős postai költségnöveke­dést jelentene. így jobban megéri, ha páncélautóval in­dul a szállítmány a főváros­ba. Budapesten található a pénzszállítmányok biztosítá­sát ellátó szervezet, amit pénzkísérő alosztályként is emlegetnek. Huszonnégy fegyveres tartozik hozzájuk és egy-egy gépkocsit hárman őriznek. A páncélautó telep­helye Debrecenben van, ha Nyíregyházáról kell elszállí­tani a felgyülemlett mennyi­séget, onnan indul el a Mer­cedes gépjármű. Már a kis­gyermekek előtt sem titok, ha együtt látnak egy rendőrau­tót és egy páncélautót, hogy most viszik a pénzt. Szigorú rendszabályok vonatkoznak arra, hogyan lehet az utazási irodákból a bankba vinni az értéket. Ma már elterjedt a riasztótáskák használata és a rendőrség gyakran tart ellen­őrzést. A nyugati valutát is tíz na­ponként igénylik a váltással foglalkozó intézmények, de a bekövetkezett roham ezen is változtatott. Nem számított a bank sem arra, hogy ilyen arányokat ölt a vásárlás. So­kan előre kiváltották a valu­tát a forint nagyobb arányú leértékelésére számítva. Fennakadást jelentett, hogy meg kellett vásárolni az adott valutát külföldről. így ez a roham nemcsak névér­tékben, de azon félül is sok­ba került az országnak, hi­szen a hivatalos árfolyamra is kerül kezelési költség a csomagolásért, szállításért. (szilagyi) A nézők nemigen tudják, milyen baljós jelek előz­ték meg a Móricz Zsig- mornd Színház si-kerdarab- ját, a Mesél a bécsi erdő című produkciót. Kide­rült, hogy a főszerepre elő­zőleg kijelölt színésznő anyai örömök elé néz, s nem vállalkozhat a nehéz szerepre. Egy másik sze­replő, Szigeti András ki­sebb műtét miatt nem sze­repelt a darabban. A pró­bákat akadályozta Safranek Károly 10 napos kubai filmforgatása. S ráadásul derült égből villámcsapás, két nappal az április else­jei bemutató előtt Máthé Eta, az egyik főszereplő — mint mi is megírtuk — próba közben a zenekari árokba zuhant, s bár az esés viszonylag szerencsés volt, balesete miatt a mai napig sem játszhat. A szerepét — mint a nézők is láthatták — Ven­nes Emmy színművész vet­te át, aki eredetileg más szerepet kapott a darab­ban. A színésznő nem min­dennapi színészi bravúrt hajtott végre, másfél nap alatt megtanulta az új sze­repét és hiba nélkül vé­gigjátszotta és játsza azó­ta is az eredeti szerepe (az idős vak nő) mellett. Ve­le készítettük az alábbi interjút. Sikeres beugrás Eqv éjszaka egy szerepre — Főpróba előtt egy nap­pal, délután fél háromkor hívott fel Léner Péter, a darab rendezője, hogy baj van, elvállalnám-e a beug­rást. Gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen több mint húsz szereplő két hó­napi komoly próbasorozata csúszott volna el ki tudja meddig, ha nem vállalko­zom. Felpróbáltuk a ruhá­kat, aztán a segédrendező­vel elkezdtük átolvasni a darabot. Ám jellemző a szerep bonyolultságára — hisz sok szereplővel kap­csolatban van —, hogy még a késő esti próbára sem sikerült átvenni a szöveg­könyvet. Mint kiderült, Vennes Emmy szinte le sem fe­küdt, a szerepet tanulta, így aztán a másnapi né­zők előtti főpróbára már tudta is a szöveget. A be­mutatón pedig már hibát­lanul játszotta végig a da­rabot. — Rettentően kellett koncentrálnom. A premi­eren főleg az volt a cé­lom, hogy „el ne toljam" a többiek munkáját. Ezért elsősorban a szövegre fi­gyeltem és csak másnap tudtam teljesen átadni magam a játéknak. A be­mutató után aztán a kollé­gáim szuperlativuszban dicsértek, agyonölelgettek, mondhatom nagyon jó ér­zés volt, hogy sikerült megoldani a sürgős felada­tot. Persze nagyon sajnál­tam Máthé Etát is, aki a premier idejére már haza­került a kórházból, és a lakásából a színészház balkonjáról nézte szomo­rúan a színházba készü­lőket. Vennes Emmynek külön kellett ügyelnie arra is, hogy a beugrásban élet­koránál jóval idősebb sze­repet kellett alakítania. — Megpróbáltam alkal­mazkodni ehhez is. Nem ugráltam, viháncoltam, visszafogtam a mozgáso­mat. Ver1’os Emmy azóta is siker n játsza a trafi- kosnő szerepét, miközben már készül a Mi kis váro­sunk című d_arab újabb szerepére. (bodnár) Felismerték a hangját Lapunk pénteki számában Kanyuk István azt nyi­latkozta: a KEMÉV-székház felrobbantásával nem fenyegetőzött. De mit szólnak ehhez a tanúk? A vállalat telefon- központjában rögtönzött „kerekasztal-beszélgetést” tartunk. Március 29-én, — szerdán — 14 óra 15 perckor berre­gett a készülék — mondja Molnár Józsefné. — Felvet­tem a kagylót, tessék, KE- MÉV, — mondtam. — „Egy óra múlva robban a bomba” — hallottam a vonal túlsó végéről. Megkérdeztem: egyáltalán tudod, hogy kit hívtál? — A konzervgyárral szembeni nagy KEMÉV-et — kaptam a választ. — Ezután az illető-letette a telefont. — Később hat-nyolc per­cenként újra jelentkezett — folytatja 'az asszony, s rob­ban a bomba — mondta. — Az ötödik hívás után a tör­ténteket (itt a székházban) közöltem Igaz Dezsőnével, aki arra kért, azonnal érte­sítsem a rendőrséget. Alig, hogy beszéltem a BM-esekkel, a fenyegető újra telefonált — emlékezik Molnár Józsefné. — Másnap, március 30-án, csütörtökön reggel egy re­Diákbuksza Hogy megy a MEGGY? Köztudott, hogy a főis­kolásoknak és az egyete­mistáknak mindig kevés a pénzük. Ez így volt, így van, valószínű, a jövőben sem lesz másképp. Nagyon sokan ezért va­lamilyen pénzt teremtő le­hetőséget keresnek. A ta­lálékonyság és a vállal­kozókedv nem ismer ha­tárokat. Van aki újságot terjeszt, plakátot ragaszt, van aki esetleg tanít, kor­repetál vagy gyerekre vi­gyáz. Miközben elsődle­ges feladat a tanulás len­ne. S hogy mennyire nö­vekszik a munkavállalók tábora azt a „Meggy’’ (Miskolci Egyetemisták Diákszövetkezete) bővülő és mind sikeresebb cso­portja is jelzi. Ez a vállal­kozó diáksereg már cégjegyzett jogi személy­ként működik. Fő céljuk a menedzselés és munka- lehetőségek szerzése tag­jainak. A szabályzat első pontjában a tag alapvető kötelességeként szerepel; dolgozni kell. Eddig kö­rülbelül százfős a tagság, a felvételi kérelmet írás­ban vagy személyesen lehet benyújtani. A kisszövetkezet sze­retné kiterjeszteni műkö­dési területét nemcsak Miskolcra és környékére, hanem Szabolcs megyére is. Várják a munkát és a dolgozni kívánó diákokat, elsősorban a nyíregyházi főiskolákról. S majd meg­látjuk hogy ízlik a „Meggy”? kedt hangú férfi telefonon a következőket hangoztatta: Szervusz, te vagy? Üdvözöl­lek, majd jövök. Az egyik ta­karítónő, Tóth Józsefné el­mondta nekem: tíz óra körül Kanyuk István benézett a székház telefonközpontjába, és elment. Itt voltak a nyo­mozók. Többször nem telefo­nált. Csernyik István mielőtt a történetbe kezd, cigarettára gyújt. — Március 30-án reggel pontosan 6 óra 30 perckor (megnéztem az órámat), a fér­fi telefonon jelentkezett — mondja. — A kőzetemben lé­vő két KEMÉV-est gyorsan a kagylóhoz hívtam, tehát mindhárman a következőket hallottuk: „Tegnap nem rob­bant, de ma fog!” Erre én azt feleltem: Édesapám, ki vagy te, mit akarsz te rob- bantgatni, vagy ijesztgetni, gyere ide ... A hangját megis­mertem, azt hiába torzította el, jellegzetes a dadogása is. A mellettem álló kolléga be­leszólt a telefonba, s- akkor az illető a kagylót hirtelen letette. Közben gyorsan fel­hívtam a posta megadott szá­mát, hogy állapítsák meg, ki a hívó. — Előzőleg, húsvét máso­dik napján ugyanez a hang két ízben is az igazgató és a jogtanácsos telefonszáma iránt érdeklődött — folytatja Csernyik István. — Közöl­tem: ha tudnám, sem mon­danám meg. Fegyverneki Lajosnak már­cius 29-én este 21 óra 30 perckor egy nőéhez hasonló hangon telefonon azt mond­ták: Most megúsztátok, de legközelebb nem fogjátok. Molnárné a háttérzajokból és a pénzcsörgésből úgy véli: a hívások utcai fülkéből ér­keztek. Ezek után Mozga Bertalant, a KEMÉV rendészeti vezető­jét kerestem fel. — Kanyuk István régebben a vállalatnál dolgozott, de elment. Nyáron megkeresett bennünket, hogy vegyük visz- sza, de nem tettük. Később megint eljött, és azt mond­ta: sok munkahelyen járt, de közülük a KEMÉV volt a legjobb, ezért szeretne itt dolgozni. Annál is inkább, mivel a gyermektartást nem tudja fizetni. Ekkor már két hónapja nem állt munkavi­szonyban. Gondoltuk, hadd bizonyítson s felvettük éj­jeliőrnek próbaidőre. Azon­ban a feladatát nem látta el rendesen, például a vagonki- rakókkal egész éjjel kártyá­zott. Szerettük volna portás­nak betanítani, de az ottani teendők megfelelő ellátására nem mutatott alkalmasságot, hajlandóságot, vagyis nem igyekezett. Odáig fajult a do­log, míg a próbaidő lejárta előtt törvényesen felmond- tunk neki. (cselényi) FEJEDELMI VÁZÁK Óriásvázák He- rendről. Mére­teiben is párját ritkító két óri­ásvázát készí­tettek Heren­den a porcelán- gyárban. Ma­gassága mind­kettőnek 2 mé­ter 18 centimé­ter és a vázákat Palkovics Im­re mesterfestő által tervezett és kivitelezett iszlám motívu­mokkal kombi­nált fénykép- hűségű fest­mény díszíti. Megrendelőjük egy magát megnevezni nem akaró ke­leti fejedelem, aki az angol ki­rályi ház és a walesi herceg ékszerkészítő hasonló alkotást eddig csak , „ , , egyet ismertek, az is Heren­cegehez fordult kivansaga- (jen őszült évtizedekkel ez- val. Az angolok a magyar előtt Bruck Tibor tervei gyárat választották, mert alapján Több gondot a küllemre! Húsvét előtt a háziasszonyok nagytakarítást rendeznek. Falun még az istálló falát is fehérre meszelik, de az ablak- tisztítás, a függönymosás városon sem marad el. A házban. Nem így a munkahelyek egy részénél. Nem véletlen, hogy minden tavasszal ellenőrök járják körbe a boltok, a szóra­kozóhelyek többségét, hogy megnézzék: milyen rendet ta­lálnak, s véleményt mondjanak arról, amit tömören környe­zeti kultúrának nevezhetünk. A Nyíregyházi Városi Ta­nács ellenőrei ezúttal negy­venöt helyen — harminc boltban és tizenöt szórakozó­helyen — voltak, s e repre­zentatívnak nevezhető felmé­rés alapján egyértelműen ki­jelentették, hogy semmilyen javulást nem tapasztaltak. Egyre inkább meggyőződé­sükké válik ezek után, hogy a felújításra csak akkor ál­doznak nagyobb összeget, ha teljesen lerobbant a bolt, vagy a presszó, de hogy a felújítás és a lerobbanás kö­zötti években mi történik, azt legfeljebb az ilyen tava­szi ellenőrzések jegyzőköny­vei örökítik meg. A környezeti kulturálatlan- sággal függ össze, hogy öt szórakozóhelyről kell kimon­daniuk: nem felelnek meg az osztályba sorolás feltételei­nek, de a kell ellenére félve teszik ezt meg, mert a szóra­kozóhelyek gazdáit ez egyál­talán nem bosszantja, sőt ilyenkor szokták mondani: nem baj. ezután lazábbak tesznek a feltételek s bővül a vendégkör. Volt közöttük olyan mértékben lerobbant hely, mint az Arany Szarvas, amelyikről azt voltak kényte­lenek leírni, hogy külső és belső megjelenése lehangoló, a kiszolgáló háttér állapota pedig kritikán aluli. Kirívó­nak találták az Ungvár étte­rem kiszolgáló részét, szeren­csére ezt a vendégek nem látják, a fogyasztótér kulttiB ’ ráltsága viszont jó volt. Találtak olyan hiányossá­got például a Piac étterem­ben, ami konstrukciós hiba következménye, valószínű csak akkor szüntethető meg, ha majd ötven év múlva le­bontják az egész épületet. A konyhája viszont olyan pati­katisztaságú volt, amit mások is megirigyelhetnének. És ha már a jó példáknál tartunk akkor érdemes megemlíteni az Utasellátónak a nyíregy­házi autóbusz pályaudvaron működtetett presszóját és an­nak kiszolgáló egységeit. A boltok közül a Vetőmag­termeltető-Vállalat Búza téri vetőmagboltját, a Húsipari Vállalat Eperjes utcai hús­boltját, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat Lenin téri ABC-jét, vagy a Kos­suth téri Csemegét lehet a jó példák közé sorolni, a kira­katok közül pedig a két leg­jobbat, a Nyírfa Áruházét és a Centrum Áruházét, ame­lyek megközelítik az európai színvonalat. Évek óta mindig szépnek találták a Zrínyi ut­ca sarkán lévő cipőbolt kira­katát, most egy kicsit szür­kébbnek látták a megszokott­nál, de még mindig a jók közé sorolhatják. Teljes fel­újítás kezdődött a Szabolcs étteremben, és húsz év után végre megújul a Búza téri ABC is. A végeredmény: huszonkét szabálysértési feljelentést tesznek, két figyelmeztetést osztottak ki, és 32 esetben jelzik a tapasztaltakat a bolt, vagy szórakozóhely gazdájá­nak. Ehhez a jelzéshez egy má­sik jelzés is kívánkozik. Fur­csa ugyanis, hogy az ellenő­rök a magánkereskedővel mindent megvásároltathat­nak, amit színvonal alattinak találnak, vagy bezárathatják ha nem teljesíti amit számá­ra előírtak, a vállalatokkal pedig tehetetlenek, csak jel­zéseket juttathatnak el szá­mukra. Tőlük el kell fogad­ni, hogy mindent megtesznek, de a környezeti kulturáltság javítására nincs elegendő pénzük, s közben a tavalyi légypiszok még ott van az ablakon. (b. .j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom