Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. március 9. Képzelt és igazi apák Milyen nevet kapjon a gyermek? Még a felszabadulás előtt Nyíregyházán, valahol a do­hánygyár mögötti bokorban találtak rongyokba burkolva egy csecsemőt. Onnan vitték be a kórházba, s hogy neve is legyen az anyakönyvében, a városunkról és a kórház akkori nevéről nevezték el. A magyar családjogban kü­lönböző lehetőségek vannak arra, hogy a házasságon kí­vül született gyermekek sor­sa hogyan rendeződjék. Ezek­nek a kérdéseknek a tisztázá­sa azért is fontos, mert nap­jainkban is nagyon sok gye­rek születik ilyen körülmé­nyek között. A nyíregyházi anyakönyvi hivatalban min­den tizedik újszülött így látja meg a napvilágot, az apa nélkül anyakönyvezett gyermekek száma 1988-ban 364 volt, az évi születés 3689. Az anya és az apa együt­tesen méhen belüli terhesség­re tehet nyilatkozatot a gyámügyi csoport előtt, ahol szükséges a terhestanácsadá­si könyv és a két érvényes személyi igazolvány. Ezt fő­leg azoknak érdemes tudni, akik élettársi kapcsolatban élnek, s örömmel is várják a gyermeket. Ezzel az anyák kikerülik a még mindig lé­tező kellemetlen megjegyzé­seket, s a gyermek jogi hely­zete is azonnal rendeződik. A gyermek megszületése után is lehet apai elismerő nyilatkozatot temsi, ezzel a kérelemmel az anyakönyvi csoporthoz is fordulhat az ügyfél. Az apa akár nős is lehet, viszont az anya haja­don, vagy özvegy és elvált, de itt a családi állapot meg­változásától számítani kell a kilenchónap elteltét. Ab­ban az esetben, ha a gyer­mek nem kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban születik, az anya a bíróság­hoz fordulhat az apaság meg­állapítása végett. Családjogi helyzet rendezésének köré­be tartozik még az örökbe­fogadás is, ez jóval bonyo­lultabb eljárás. Hozzánk ha­sonlóan Japánban is az a gyakorlat, hogy képzelt apát jegyeznek be azoknak a gyerekeknek, akiknek há­roméves korukig nem ren­deződik „apai sorsuk”. Ez azt jelenti, hogy a gyámügyi csoport hivatalból kitalál egy férfinevet, születési hellyel és idővel, s hogy egészen eredeti legyen, az állami né- pességnyilvánitartó hivatal külön személyi számot is ké­pez. Bár ez a kegyesnek tű­nő hazugság a gyerek védel­mének érdekében születik, valahol mégis csak kegyetlen, hiszen mi történik akkor, ha felnő a gyermek, s az apját keresi ? (bojté) Négyórás falugyűlés Tiszadobon A kastély: remény és keserűség Az Országgyűlés sokak által vitatott nyilvánossága úgy tűnik, jó iskolának bizonyult a demokrácia tanulására. A minap tartott tiszadobi falugyűlés résztvevői jó tanulóknak bizonyultak, bár a körülményeskedő szavazási módszereket nem kellett volna elsajátítani. Az eseményre 180 lakos ment el, 18-an fejtették ki véleményűket, közülük néhá- nyan többször is szólásra emelkedtek. Nem csoda, ha a köz­ségi fórum közel négy órán át tartott. A legtöbb vitát a gyer­mekváros sorsa, az András- sy-kastély „eladásának” kó­sza hírei idézték elő. Dopita György tanácselnök beszá­molójában rámutatott: a kas­tély és környéke az állam tu­lajdona, kezelője a megyei tanács. Fenntartását, felújí­tását a megyei tánács végzi, így az értékesítési jog is az övé. A községnek csak hasz­na származhatna abból, ha a kastélyt idegenforgalmi cé­lokra hasznosítanák. A hozzászólásokból: Porkoláb István: Itt hi­ányszakmákat tanulhatnak a környék gyerekei is. A szak­munkásképzést inkább fej­leszteni kellene. Legyen nép­szavazás. Borsos Sándor: Ed­dig azt mondták a faluban, hogy a gyermekváros miatt nincs fejlődés. Mi lesz a ha­szon, mi a garancia a fejlő­désre? Marton Imre: Kevés volt az információ a sajtó­ban. Ezek a gyerekek nem alkalmasak 120 szakmára. A Hz állami Hangversenyzenekar Nyíregyházán Kobayashi varázsa Nyíregyháza egyre élénkebb zenei életében is nagy jelentőségű volt az Országos Filharmónia kedd esti hangversenye, mely az evangé­likus templomban került megrende­zésre. Beethoven IX. szimfóniájának előadása iránt olyan nagy volt az érdeklődés, mely­hez hasonlót Nyír­egyházán még nem tapasztaltunk. Há­romezer zenebarát hallgatta a mű­sort. A ritka felemelő érzést, mely eltöl- tötte a hallgatósá­got, a kiemelkedő interpretálás vál­totta ki. Az Álla­mi Hangverseny- zenekarról és kó­rusról (karigazgató Ugrin Gábor), valamint a négy szólistáról: Csavlek Etelká­ról, Takács Tamaráról, Gu­lyás Dénesről és Kováts Ko­Vezényel: Kobayashi losról csak a legnagyobb el­ismerés hangján lehet szól­ni. A nagy apparátus egységes összefogása és a mű ihletett K ezében piros szegfű. Celofánpapírba cso­magolva. Ügy, aho­gyan illik. Áll Nyíregyháza egyik utcáján, s várja a Nagykálló felé induló távol­sági autóbuszt. Az ünneplésnek már jó egy órája vége. Még egyszer végiggondolta magában a búcsúzás torkot szorító per­ceit. Aztán feltűnt a sárga busz, s vitte a már nyugdíjas embert szűkebb pátriája fe­lé. A volt MHSZ-titkár Elek István élete kész regény. Hatvanéves. Hogy mi min­den is fér bele az eltelt hat évtizedbe? Fut a toll a papí­ron, közben arra gondolok, hogyan lehet megjegyezni mindent ennyire pontosan? Később, amikor a mára tere­lődik a szó — mindent értek. Tősgyökeres nagykállói, ma is ott lakik családi házában. A felszabadulás után a Szabadságharcos Szövetség­ben kezdte, itt kapcsolódott be a honvédelmi munkába, amely négy évtizeden át kí­sérte életét. Elindítója volt az akkori járási légpuska- és egyéb versenyeknek, szervez­te a fiatalok autós-, motoros képzését. Nemcsak Nagy- kállóban tevékenykedett, ugyanezt tette a környékbeli tanyákon, falvakban, ahol lő- teret épített. Elsárgult papírok őrzik az akkori évek eseményeit, apák, nagyapák emlékezeté­ben ma is él a mindig fiata­los Elek István arcképe, aki fáradhatatlanul dolgozott a később átalakult szövetsé­gekben: a MÖHOSZ-ban, az MHS-ben. Volt idő, amikor kerékpárral, motorral járta a környék falvait, az általa ki­választott fiatalok helyt áll­tak az országos versenyeken, eredményes sportolókat ne­velt, munkáját mindenkor elismerték. Büszke arra, hogy az akkori fiatalok az élet megannyi területén jól meg­állják helyüket, érzi, ebben az ő munkája is benne van. Amolyan friss nyugdíjas, de képtelen arra, hogy en­gedjen a tempóból, életeleme a mozgás, a tettrekészség. Három fiúgyermeket nevelt, ma is büszke rájuk, négy unokája van, szeretettel gondol mindegyikre. Ahogy lehajtja a fejét, látni igazán mennyi ősz hajszál vegyül a sötétebbekkel. A vég nélküli munka, a sok-sok estébe nyúló oktatás, mind-mind ki­vétel nélkül hozzájárult, hogy így legyen. Mintha a fanatikus embereknek így je­lezné a tükör az idő múlá­sát ... Alig akad ember pát­riájában, aki ne ismerné, az idősebbek is előre köszönnek neki, érdeklődnek: hogy érzi magát, Pista bácsi? A Lenin út 10. szám alatti lakása — ahol feleségével él — Valósá­gos MHSZ-múzeum, őrzi az elmúlt évtizedek történéseit. Távol áll tőle a nosztalgia. Ügy véli, nem lehet a múlt­ból megélni, aki nem halad a korral, menthetetlenül el­vész. Tekintetében ott bujkál a ki nem mondott kérdés: va­jon mit csinál majd ezután? A piros szegfűt az MHSZ megyei központjában a kol­légáktól kapta. A tisztelet, a szeretet jele volt ez, annak elismerése, hogy megszakí­tás nélkül négy évtizedet töl­tött el a szövetség munkájá­ban. Kovács György tolmácsolása csak akkor jön létre, és találja meg az utat a hallgatósághoz, ha olyan egyéniség áll az együttes élén, mint Kobayashi Ken- Ichiro. (A mű bemutatása előtt elnézést kért a közön­ségtől, hogy ha valami nem úgy szólalna meg, mint ahogy ő szeretné, ez a körül­ményeknek tudható be, mivel az előadói gárdának kicsinek' bizonyult az oltárrész.) Né­hány perc után a karmester olyan alkotói légkört terem­tett, melyben csak a zenére tudtunk figyelni. Már az el­ső tétel kidolgozási részénél olyan tetőpontot épített fel, ami lélegzetelállító volt. Ko­bayashi Ken-Ichiro minden apróságra figyelt. A második tételben minden virtuózon megoldott hangszerszólóra (oboa, iistdob, kürt) rögtön mosollyal reagált, elismerve művészeink egyéni produk­cióját. Ez a biztatás aztán még lel kési többem hatott kol­légáira. Az est csúcsa a be­fejező rész, Schiller: Öröm­ódájára írt tétel volt, mely­ben a zenekarhoz énekkar és az énekes szólisták is tár­sultak. * Magas színvonalú hang­verseny volt. Babka József A tárgyalóteremből Fizetés helyett ütött A. Lajos magánvádlónak és V. István vádlottnak va­gyoni vitájuk volt egymás­sal, ugyanis V. István A. La­josnak nagyobb pénzösszeg­gel tartozott. Tavaly március 17-én A. Lajos a lakásán fel­kereste V. Istvánt, és a bir­tokában lévő elismervényt felmutatván a vádlottól 15 ezer forintot követelt. Ekkor V. István agresszíven visel­kedett, és felszólította A. La­jost a portájának elhagyásá­ra, közben azt hangoztatta: nincs semmiféle tartozása. Ezután A. Lajost kézzel ar­cul ütötte, amitől a magán­vádlónak nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. A. Lajos becsületsértés vét­sége miatt joghatályos ma- gánindítvány/t terjesztett elő. A lefolytatott eljárás során bizonyítást nyert az is, hogy a magánvádló sérüléseket szenvedett el. A Nyíregyházi Városi Bí­róság V, Istvánt könnyű testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, amiért 5 ezer fo­rint pénzbüntetésre ítélte, amely jogerős, (csgy) nyilatkozó vagy az újságíró nem ismeri az itteni viszo­nyokat. Konkrétan kellett volna megfogalmazni, mi lesz. Irreális a terv ... Kolo- zsi András: A gyermekváros még a krumplit sem veszi meg a dobiaktól. Kerékgyár­tó János: A béka fenekétől egy arasszal lejjebb vagyunk a hasonló községek között. Mérettessünk meg kapitalis­ta mércével'. A kastélyeladás kapcsán többször jelent meg újság­cikk, a lakosság jórészt ezek­ből az írásokból tájékozó­dott. Pataki József, a megyei tanács művelődési osztályve­zetője megerősítette korábbi nyilatkozatát: A megyében 1500 állami gondozott gyerek él. akik nagykorúságukig leg­alább négy alkalommal köl­tözködnek. Ez az állapot nem tartható. A kastély értékesí­tésének összegéből Nyíregy­házán, vagy környékén olyan otthont lehetne építeni, ahol a gyermek születésétől nagy­korúvá válásáig élhetne. Az eladás a gyermekek érdeké­ben történne. Tulajdonkép­pen nem is eladásról van szó, hanem vegyesvállalatról, melyben a közös haszon re­ményében részt vehetne a tsz és az erdőgazdaság is. Véleménye szerint az a gyerek, aki rendes időre nem végezte el az általános isko­lát, hogyan tanulhatna meg jól egy szakmát? A gyermek- város dolgozóiról szólva el­mondta: egzisztenciális prob­lémák elé kerülhetnek. A fa­luhoz kötődő pedagógusok­kal költözés esetén újabb megbeszélést folytatnak. Üz­letkötésre még nem került sor. A külföldi üzletemberek — bár ígérték — közülük senki nem jött vissza. Szavazzon a falugyűlés a kastélyról — javasolta az osztályvezető. A megyei ta­nács nevében kijelentem, hogy ha a gyermekváros mellett döntenek, nem fog­lalkozunk vele tovább. Sem­miképp nem akarunk a falu ellen dönteni. Bán György: Felteszi-e az elnök szavazás­ra a gyermekváros kérdését? Dopita György: Igen. Bán György: 120 ember nem vál­lalhatja fel a döntést. Bízzuk a megyei tanácsra, csinálja úgy. ahogy az a községnek is jó. Petruska István: A me­gyei rangsorban az ötödiken alul nincs a szakmunkáskép­ző; a kollégáknak szakmai­lag lőtték meg a dolgokat. Szabó Péter: A gyermekvá­ros itt szűnik meg, máshol építik fel — ez a gond. Pa­taki József: Ne álljunk fel úgy, hogy nem döntöttünk volna. Petruska I.: Kérdés, mit kapunk a nagy kalapból, vagyis a megye idegenfor­galmának fejlesztésére szánt pénzből? Dopita. György: Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében ígérem, megyünk és tartjuk a markunkat. A szavazás eredménye: a megyei tanács döntsön saját belátása szerint a gyermek- város és az Andrássy-kastély további sorsáról. Ellensza­vazat nem volt, tizennyolcán tartózkodtak. Farkas Béla korkedvezményre varnak A Népszava február 22-1 szá­ma a záhonyi átrakón tapasztal­ható ellentmondásról közöl cik­ket. A 84 négyzetkilométeren el­terülő határ menti átrakóállo­más 7 ezer dolgozója munkájá­nak jellege között fényévnyi távolságok vannak. Megtalálható Itt a komputer, az automatikus hídszerkezet. Az évente beérke­ző 13 millió tonna árut számító­gép szortírozza. Irányítja a cél­állomások felé. De ugyanitt ta- . lálható az a 2 ezer 215 rakodó- munkás is, aki a legősibb „tech­nikával”, izmainak erejével, ke­zének ügyes fogásaival keresi a mindennapi kenyerét. Különös kaszt az övék. Itt a fizikai tel- jestményeké, a műszakonként és személyenként megmozgatott 240 tonna árué a szó. Akik e kasztba tartoznak, mindkét vé­gén egyszerre égetik gyertyáju­kat. 15—18 évi kézi rakodómun­ka után a szakosított egészség­ügyi ellátás, a rendszeres szű­rés és a gondos ápolás ellenére is sok a fiatalon megrokkant dolgozó. Az üzemigazgatóságon 876 a csökkent munkaképességű dolgozó, közülük 630-an a gépe­sített. 227-en a kézi átrakóban dolgoztak. Az elmúlt évben ra­kodás közben 282 baleset tör­tént. NYÍRSÉGI zarándokhely A Turista Magazin februári száma „Máriapócs” címmel a községre irányítja a figyelmet. Máriapócs a görög katolikusok legismertebb búcsújáróhelye. Évente ezrek fordulnak meg Itt. Megtartják a gyerekek, az ifjak, a cigányok, az édesanyák, a be­tegek stb. búcsúját. A zarándo­kok manapság jobbára a falusi plébános vezetésével, autóbusz- szai érkeznek. Magukkal hozzák templomuk szentképét. Az előre bejelentkezőket étellel és szál­lással várja a kolostor. Bármi­kor érkezünk. Máriapócson min­dig sok-sok Idegent találunk. Nemcsak a görög katolikusok nevezetes zarándokhelye. de más vallásúak is szívesen fel­keresik. HOL SZORÍT A CIPÓ? A Népszabadság február S-i számában riportot közöl a nyír­bátori Auróra Cipőgyár likvidi­tási gondjairól, a kiútról. A ki­utat Záhonynál illetve Hegyes­halomnál vélik megtalálni. Ez úgy értendő, hogy többvariációs kibontakozási programot produ­káltak, amelynek fő iránya egy nullszaldós bartellügylet. A part­ner az ungvári székhelyű Kár­pátaljai Cipőipari Egyesülés. Ha az üzlet létrejön, nyereséges tő­kés exportra is futhatja belőle. A tervezet lényege az. hogy a szovjet bőrből cipőt csinálnak, amelynek fele a Szovjetunióba kerülne, a másik 50 százalékkal viszont az Auróra rendelkezne. A vegyesvállalat szervezése most ott tart, hogy a kárpátiak elküldték a tervezetet Kijevbe, a köztársasági könnyűipari mi­nisztériumba, és ha minden rendben lesz, Ukrajnából to- vábbküldik azt Moszkvába. Ung- váron magam is jó néhány leendő vegyesvállalat tervéről hallottam az évek során — írja az újságíró —. ám ezek azóta is alakulnak, mert mindegyik ügy lendülete megtört, amikor a kér­dések kérdése következett. Ez úgy szólt, hogy egy itibel hány rubel: vagyis a KGST-, illetve a kétoldalú elszámolások megany- nyi kacifántos módszere, anakro­nizmusa a fő fék. GEPCSODA A Képes Újság február 18-i száma beszámol arról, hogy het­venöt éves korában nyugdíjba küldték a nagyecsedi szivattyú- telep öreg gépeit. Az első világ­háború idején állították munká­ba a szivattyúkat, segítségükkel remélték, hogy az Ecsedi-láp — kétszáz éve tartó — hasztalan próbálkozások után végre eltű­nik Szatmár vidékéről. A kor színvonalán álló gépcsodák, mert hiszen annak számítottak 1914- ben — másodpercenként több mit nyolc köbméter vizet voltak képesek átemelni a láp vízgyűj­tő területéről a Krasznába. Eh­hez a munkavégzéshez óránként öt és fél mázsa szénre volt szük­ségük. Az öreg gépeket ipartör­téneti emlékké nyilvánították. Művészeti Hetek keretében» Váci Mihály Megyei és Vá­rosi Művelődési Központ kiállítótermében a Magyar Ipar- művészeti Főiskola növendékeinek munkáiból nyílt tárlat látható. A titkár búcsúja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom