Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. március 8. Az MSZMP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) — Az értékek valóra vál­tásának csak egyetlen útja lehet: a demokrácia. Meg­győződésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus ki­épülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell és pártunk cselekedni akar. Politikai programjának kö­zéppontjába állítja a nép akaratát kifejező politikai rendszer kiépítését, a jogál­lamot, az egyén és a közös­ség biztonságát, a korszerű, Európában és a világba be­épülő hatékony gazdaságot. A szellemi alkotómunka fel­szabadítását. Nem lehetünk többé szűkkeblűek s politi­kai vakok, mozgósításra, elő­írásra újat alkotni lehetet­len. Valamennyi alkotó elme javaslataira, felelős cseleke­detére van szükségünk, hogy megoldásokat találjunk problémáinkra — szögezte le az előadó, majd emlékezte­tett arra a történelmi tényre, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt egyesült párt. Értelmezése a továbbiakban nem lehet formális. Az egye­sülés eredeti szelleméhez kell visszatérni, megtisztítva azt a hozzá méltatlan politikai játszmáktól és cselekedetek­től. Ki kell mondani végre: magunkénak valljuk az egye­sülésbe hozott gondolatisá­got. Ha elvi politikát folyta­tunk, akkor nincs jogunk mást tenni. — A párttagság elé terjesz­tendő cselekvési programja­vaslatban az erősödő szociál­demokrata és reformkommu­nista szellemiség ötvöződik. — Sajátosan MSZMP- programot készítünk azért is, mert a saját múltunkkal va­ló nyílt, kritikus szembené­zésre törekszünk — hangsú­lyozta, utalva arra, hogy a cselekvési program megvál­toztatja az alkotóját, a pár­tot is. Történelmi kötelezett­ség, hogy az MSZMP megha­tározó felelősséget vállaljon a válságból való kitörésben. Ennek érdekében szakítani kell a torz, egyoldalúnak bi­zonyult politikai modell ma­radványaival, s a pártnak el kell határolnia magát a ko­rábbi politikai hibáktól, a szubjektivizmustól, a követ­kezetlenségektől és bürokrá­ciától. Attól, hogy a folyama­tosság hirdetésével végül is a mozdulatlanság és az apo- litikus magatartás vált prog­rammá. Ilyen módon vállal­hatók azok az ellentmondá­sokkal is terhelt reformta­pasztalatok és a fejlődés több helyesnek bizonyult tenden­ciája és eredménye, amelyek az 1960-as éveket és a 70-es évek elejét jellemezték. — Sajátosan MSZMP- program ez azért is, mert gyakorlati teendőit tekintve nem akar felelőtlenül ígérni, mert a párt nemcsak elosz­tást ígér, hanem a források megteremtését is akarja. Akik e programot választ­ják, azok nem illúziókat, ha­nem a valóságot és így a biz­tonságot választják — jelen­tette ki, hozzátéve, hogy a programtervezet — mint ahogy a párt eddigi gyakorla­ta is — meghaladja az osz­tálykereteket. A fizikai és szellemi munkájukból élő dolgozók pártjaként, nép­pártként fogalmazzuk meg a programot, amely egyaránt fordul a munkásság külön­böző rétegeihez, az értelmi­séghez, az agrárgazdaság dol­gozóihoz és a különböző nemzedékeikhez. Támasz­kodni kíván a termelésbe, a szolgáltatásba bekapcsolódó kisvállalkozókra, keresve az együttműködést az ország minden haladó erőivel. A társadalom mennél több ré­tege találja meg érdekeit, céljait a programban, a re­formokban, annál inkább le­het sikeres a párt. Tudomá­sul kell venni, hogy az úgy­nevezett „csendes” rétegek­nek ma is van véleményük és jól felismerhető érdekeik. Ennek hangot is adnak: kon­szolidált, számukra elfogad­ható körülmények között — a szavazóurnáknál és a munkában. Rendezetlen, ér­dekeiket súlyosan, tartósan károsító viszonyok közepette akár az utcán is követelik érdekeik érvényesítését. Ér­dekünk tehát, hogy szándé­kaink, programunk alapján már ma megtaláljuk, il­letve erősítsük velük a kap­csolatokat — hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket köve­telő feladatokról szólva Be- recz János megállapította: ma már nem elegendő pár­tunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül köny- nyebb új pártot alakítani, mint a meglévő élére állni. A jövő belülről megvalósított újraépítkezés a gyökeres re­formok jegyében. Ez az új­jáépítés csakis egy minősé­gében új, konstruktív prog­ramon alapulhat. Az MSZMP-nek programpárt­ként a szabadság, az igazsá­gosság, a szolidaritás érté­keit hirdetve új politikai tar­talommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A párt és a cselekvési program hitele nem a szava­kon, hanem a tetteken mú­lik — erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjáépítse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, po­litizáló képessége. Határozot­tan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program megvalósításában tett eredményes lépések ad­hatnak, ha az állampolgárok megtalálják benne saját el­képzeléseiket. A benne fog­laltak megvalósítása nem ma­radhat csupán szándék, meg­valósításához lépnünk kell — ez kötelességünk. Ugyanakkor számítsunk arra is. hogy a különböző politikai mozgal­mak programversenye ránk is, minden egyes elvtársunk­ra, szervezeteinkre ösztönző­leg, sőt kényszeritöleg is hat. A programtervezet egyete­mes és nemzeti értékei, vala­mint konkrét javaslataink ki­indulási pontot nyújthatnak' ahhoz, hogy a konzultációk politikai témakörei széleseb­bé, megalapozottabbá, világo­sabbá váljanak — fejtegette a továbbiakban Berecz Já­nos. Cselekvési programunk egy olyan időszakban fogal­mazódik meg, amikor átme­netben vagyunk a politikai pluralizmus, a képviseleti demokrácia, a jogállamiság rendszerébe. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pár­tok szervezetei között folyik az alku, az egyezkedés. Eb­ben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallat­Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet polgárosodásának, öntudatra ébredésének dicső állomása, nemzeti önérzeté­nek fontos forrása, a szabad­ságért és haladásért vívott küzdelem jelképe. Ekkor váltak Magyarországon elfo­gadottá azok a politikai esz­mék és célok, amelyek teljes megvalósítása még a ma nemzedékének is küzdelmes feladatot jelent. Az Or­szággyűlésnek felelős kor­mány, az arányos közteher­viselés, a szabad sajtó, s az ezekből fakadó előre alapo­zott nemzeti függetlenség nélkül nem valósulhat meg a valódi népképviselet és de­mokrácia; a nemzet megúju­lása és önbecsülése sem tel­jesedhet ki. Meggyőződésünk, hogy március 15-e a magyarság számára a nemzeti összetar­tozás, egymásra utaltság és összefogás jelképe. így meg­ünneplésének is azzá kelL válnia! Tegyük jóvá az el­múlt években az ünnephez szanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegyveres testületek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szerveze­tek nem korlátozhatják az állampolgárokat jogaik érvé­nyesítésében — szögezte le. — Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Min­den állampolgár, munkahe­lyétől és hivatásától függet­lenül, maga dönti el, milyen szervezetet támogat tagként vagy szavazatával. Ugyanak­kor óva intünk mindenkit at­tól, hogy a fegyveres testüle­teket a politikai versengés célpontjaként kezeljék, azo­kat függetleníteni kell a na­pi politikai harcoktól. Fel­adatuk a haza, a közrend, ez alkotmány szolgálata. — A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a párt­központok közötti politizálás súlypontja a képviseleti de­mokrácia intézményeiben, a parlamentben lesz, és a teljes nyilvánosság előtt, annak el­lenőrzésével zajlik majd. — Cselekvési programunk egy mozgalom pártpolitikája. Ezt azért is elodázhatatlan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szüksé­gessé teszi, hogy szembenéz­zünk a párt és a kormány viszonyában rejlő új típusú problémákkal. A helyzet el­lentmondásos. Jelenleg a mi pártunk adja a kormányt, ezért támogatni köteles a munkájában. Ugyanakkor a program több ponton eltér­het a kormányétól. Tehetjük ezt, hiszen azt pártpolitikai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, na­gyobb igényű lehet. A legha­tározottabban támogatjuk a kormány erőfeszítéseit az új gazdaságpolitikai program ki­dolgozására, sőt éppen tár­sadalmi céljaink elérhetővé tétele érdekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hcfgy a kor­mányzat teljesítménye visz- szahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőződés­sel szólt arról, hogy e cse­lekvési program az ország ér­dekét képviseli, éppen ezért nem a hatalom és a társada­lom áll szemben egymással. A reális helyzetértékelés ér­dekében szükséges megálla­pítani, hogy ma a politikai versenyhelyzetben alapve­tően a hatalomgyakorlás mi­kéntjét, jellegét illetően lép­nek fel különböző erők. Az MSZMP e kérdéssel össze­függő álláspontját a cselek­vési programtervezetben rög­zíti. E szerint a különböző politikai erőknek a hatalom gyakorlásában való alkotmá­nyos részvétele is elképzelhe­tő. való viszonyunkban is el­követett hibákart; elutasítjuk az ünnep kisajátítását, az ünneplés korlátozását. Nem­zetünk óhaja teljesül most, amikor március 15-én hiva­talos állami ünnep teszi le­hetővé a társadalom egészé­nek a méltó megemlékezést. Az országban sok helyütt a közös ünneplés mellett dön­töttek a különböző politikai erők. A Központi Bizottság üdvözli az így megvalósuló összefogást és felelős, aktív, a más nézeteket is türelem­mel fogadó részvételre kéri a párt tagjait. Ma még törek­véseink ellenére sincs mód mindenütt a közös ünneplés­re. Sajnáljuk, de tiszteletben tartjuk mindenkinek azt a jo­gát, hogy önállóan emlékez­zen meg nagy nemzeti ünne­pünkről. Fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a közös jövőért fe­lelősséget érző társadalmi erők összefogását, a nemze­ti együvé tartozást fejezze ki, és ne a viták, a nézetkülönb­ségek, a konfrontáció napja — A hazánkban lejátszódó társadalmi folyamatok nem elszigetelten, hanem megha­tározott nemzetközi környe­zetben zajlanak. Felzárkózá­sunk és sikeres fejlődésünk lényeges feltétele sok irányú, szoros kapcsolódásunk a vi­lág folyamataihoz. Legalapve­tőbb, a programban kinyilvá­nított érdekünk: a béke, a függetlenség, a népek barát­sága — szögezte le az előadó, aki ezt követően azt elemez­te: miként vállalhatja fel a cselekvési programot a párt­tagság. Meggyőződése szerint a pártvezetés nem rendelheti el a tagság viszonyát a prog­ramhoz; azt a tagságnak, szervezeteinek és az egyes párttagnak kell kialakítania. Ez nem lehet egyszeri tett. A vezetés célja az, hogy meg­nyerjen mindenkit, aki a program megvalósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párt­tagságot, s ennek a közle­ményben adjunk is hangot, hogy mindenki tartson ve­lünk. Ez azonban nem lehet kényszer. Mindenki, aki ve­lünk kíván tartani, a meg­győződése, a programhoz va­ló viszonya alapján dönthet — mondotta végezetül Berecz János. ★ A vitában tizenkilencen mondtak véleményt, további öten írásban adták be felszó­lalásukat. Berecz János rövid össze­foglalójában hangsúlyozta: a felszólalók sok munkát adtak a szerkesztő bizottságnak, hi­szen nem lesz könnyű a szá­mos észrevétel, javaslat be­dolgozása a dokumentumba. A zárszót követően Fock Jenő kérte, hogy a szerkesz­tő bizottság és a KB tanács­adó testületé két napon be­lül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bizottság pénte­ken vitassa meg, s a doku­mentumot szombaton hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság — 9 ellenszavazattal — Fock Je­nő javaslatát fogadta el. Egy­hangú szavazással döntött a testület arról, hogy az elő­adói beszédet és a vitaössze­foglalót szerkesztett formá­ban megjelentetik, s az ülés­ről közleményt is nyilvános­ságra hoznak. Ezután Szűrös Mátyás tar­totta meg tájékoztatóját idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. Ezt követően a Központi Bizottság úgy döntött, hogy Szűrös Mátyást javasolja az Országgyűlés elnöki funkció­jába. legyen. Ezért csatlakozunk a Hazafias Népfront február 18-án közzétett kiáltványá­hoz, amelyben az együtt ün­neplésre, s az ebben kifeje­zett közös cselekvésre szólítja fel a magyar nemzetet. Ezért hívjuk, várjuk az MSZMP és a KISZ tagjait, a demokratikus szocializmus ügye mellett elkötelezett hon­fitársainkat, a családokat, munkahelyi és iskolai közös­ségeket, a budapestieket és a környékbelieket március 15- én 11 órára a Nemzeti Múze­um elé. Tisztelettel meghí­vunk minden magyarországi politikai és társadalmi szer­vezetet a Hazafias Népfront által szervezett ünnepi nagy­gyűlésre, amelynek szónoka Nyers Rezső államminiszter lesz. Fejezzük ki nagygyűlésün­kön is: nem akarunk sem megtorpanni, sem visszafor­dulni a demokratikus, szocia­lista, független nemzeti jog­állam megteremtésének út­ján! Budapest, 1989. március 7. flz MSZMP Központi Bizottsága felhívása a párt tagjaihoz és alaoszervezeteihez március 15-e megünneplésére KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. március 7-oi üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. március 7-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Bu­dapesti Pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság osztály- vezetői, az Országgyűlés elnöke, valamint a központi sajtó vezetői. A testület megvitatta és elfogadta: — Berecz János előterjesztésében a párt rövid tá­vú programját; — Szűrös Mátyás tájékoztatóját az időszerű nem­zetközi kérdésekről; — valamint a március 15-e megünnepléséről szóló tájékoztatót és a Központi Bizottság felhívását; — Grósz Károly előterjesztésében a személyi ja­vaslatot. I. A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a Po­litikai Bizottságnak az MSZMP rövid távú programjára tett javaslatát. Időszerűnek tartotta azoknak a legfontosabb cse­lekvési irányoknak és feladatoknak a megjelölését, ame­lyek megvalósítására a párt a legközelebbi években törek­szik. A testület álláspontja szerint a programnak elő kell segítenie, hogy a tagság magabiztosan képviselhesse az MSZMP törekvéseit, a párt politikája és elképzelései a tár­sadalom számára világosak és követhetők legyenek. II. A Központi Bizottság nagy jelentőségűnek tartja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozóján elhatározták az európai hagyományos fegyveres erőkről folytatandó leszerelési tárgyalások meg­kezdését. Üdvözölte, hogy a bécsi találkozón érdemben foglalkoztak az emberi jogi-humanitárius kérdéskörrel. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy Grósz Károly főtitkárnak a davosi Világgazdasági Fó­rumon való részvétele, valamint a Svájci Államszövetség elnökével, a finn, a portugál miniszterelnökkel és más köz­életi személyiségekkel tartott megbeszélései elősegítették a magyarországi gazdasági és politikai változások jobb kül­földi megismertetését, a fejlett tőkés országokkal folytatott együttműködésünk javítását. A Központi Bizottság hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az elmúlt időszakban tovább ápoltuk jószomszédi kap­csolatainkat a környező országokkal. Grósz Károly cseh­szlovákiai megbeszélései megerősítették az együtthaladásban való kölcsönös érdekeltséget. Jelentős az a közös törekvés, hogy a nemzetiségi politika a jövőben is járuljon hozzá népeink barátságának erősítéséhez. A jószomszédi kapcsolatoknak fontos eseménye volt az MSZMP főtitkárának Jugoszláviában tett munkalátogatása is. A találkozónak különös időszerűséget adott, hogy mind­két országban történelmi jelentőségű társadalmi-gazdasági átalakulások mennek végbe. A Központi Bizottság megelé­gedéssel állapította meg, hogy az országainkban élő nemze­tiségek kapcsolataink stabilizáló tényezőjét jelentik. Támo­gatta, hogy egy későbbi időpontban a két fél közös nemze­tiségi deklarációt fogadjon el. A Központi Bizottság tájékozatót hallgatott meg Nemeth Miklós miniszterelnök Moszkvában tett munkalátogatásá­ról. Nagyra értékelte a Mihail Gorbacsovval és Nyikolaj Rizskovval folytatott véleménycsere eredményét. A megbe­széléseken megerősítették: a reformpolitikát folytató két szocialista ország kormánya, a két párt vezetése kapcsola­tait a kölcsönös megértés, önállóság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a teljes bizalom szellemében ápolja. Folyamatos erőfeszítéseket tesznek a kétoldalú kap­csolatok kiegyensúlyozott fejlesztésére, a KGST keretében folytatott együttműködés hatékonyabbá tételére. A Központi Bizottság üdvözölte, hogy a Szovjetunióban élő magyar nemzetiség egyre jobb lehetőségekkel rendelke­zik hagyományainak ápolásához, javultak az anyanemzet­tel való kapcsolattartásának feltételei is. Megelégedéssel állapította meg, hogy a megvitatott nemzetközi kérdésekben a felek között elvi nézetazonosság alakult ki. Pártunk támogatja a Szovjetunió építőjellegű ja­vaslatait a Kelet és Nyugat közötti bizalom megerősítésére, nagy horderejű kezdeményezéseit á fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére, a haderők nemzeti határok mögé történő visszavonására. Megerősítette, hogy hazánk a jövő­ben is tevékenyen kíván részt vállalni földrészünk lesze­relési problémáinak megoldásában. A zavartalan magyar—osztrák viszony elmélyítését jól szolgálta Németh Miklós munkatalálkozója Franz Vranitzky osztrák kancellárral. A Központi Bizottság fontosnak tar­totta a tervezett Budapest—Bécs Világkiállítás előkészüle­teinek hatékony összehangolását. A Nyugat-Európához fűződő kapcsolataink fejleszté­sének jelentős eseménye volt a magyar Országgyűlés kül­döttségének első látogatása az Európa Parlamentnél. A magyar—japán politikai és gazdasági kapcsolatok to­vábbi szélesítését jól szolgálták Straub F. Brúnónak, az El­nöki Tanács elnökének Japánban folytatott megbeszélései. A Központi Bizottság egyetértőén vette tudomásul, hogy hazánk és a Koreai Köztársaság között diplomáciai kapcso­lat Létesült. Ez, a tényleges helyzetet tükröző lépés előse­gítheti távol-keleti kapcsolataink fejlesztését, és egyúttal hozzájárulhat a Koreai-félszigeten kialakult feszültség eny­hítéséhez is. III. ■ A Központi Bizottság március 15-e megünnepléséről fel­hívást fogadott el, amelyet nyilvánosságra hoz. IV. A Központi Bizottság Szűrös Mátyás elvtársat javasolja a párt jelöltjeként az Országgyűlés elnökéül megválasztani, ugyanakkor, amennyiben igény van rá, elfogadja több jelölt állítását is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom