Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. március 7. I téma: Európa biztonsága Hegkezdődött a bécsi külügyminiszteri találkozó A 35 ország külügyminiszteri tanácskozásának előestéjén, március 5-én találkozott Várkonyi Péter magyar és James Baker amerikai külügyminiszter az osztrák főváros Hilton Szállójában. így látja az olvasó Milyen erkölcs nevében? Igen lényeges társadal­mi és erkölcsi problémát érint a Kelet-Magyarország február 25-i számában az „Intim sarok” rovatvezető­je a „Csalódott szerelmes lány” jeligére adott vála­szában. Az abortusz kérdé­sét. A 17 éves lány terhes, és tanácsot kér, hogy mit csi­náljon, mert a fiú elhagyta, sőt azt mondja, hogy a gyermek sem tőle van. Az­zal vádolja a leányt, hogy nemibetegséget kapott tő­le. — „Nem akarom elve­tetni a gyermeket, ha el­hagy, legalább a gyermek maradjon meg nekem” — írja a lány. Határozottan elutasítom a rovatvezető évtizedek óta „hivatalos” reflexét, mely a lányt abortuszra biztatja: „— Kérlek, tégy le róla, hogy megszülöd a gyerme­ket. Ezzel a kicsinek, ön­magadnak, a szüleidnek se tennél jót.” Meggyőződésem, hogy a magzat életét nem lehet semmilyen indok alapján kioltani. Aki abortuszra biztat, gyilkosságra biztat! De kit terhel a felelősség ezért az abortuszért? — Csabát, aki elhagyta a lányt? A szülőkét, akik nem állnak leányuk mellé ? — A tanácsadókat, akik meg akarják győzni az abortusz helyességéről’^ Mindnyájan felelősek, de a lelkiismereti döntést gyermeke életéről az édesanya hozza. Az alapvető kérdés az, hogy az emberi életnek csak akkor van értelme, ha jómódban, kiegyensúlyozott, ideális vagy legalább javuló körülmények között él az ember? Szegénységben, „le­nézettségben”, „csonka családban” nem lehet be­csületesen, boldogan élni ? Mi ad az ember életének értelmet? A tanácsot kérő lány nem riadna vissza az áldo­zatvállalástól, mert gyer­mekét akkora kincsnek tartja, aki kárpótolná őt lemondásaiért. Szüksége van a mi segítségünkre! Nem szabadna ennyire félnünk a gyermekvállalás­sal járó áldozatoktól. Az abortusz nem betegség, nem „foghúzás”, de gyilkosság! A magzatnak joga van az élethez, a leányanyának jo­ga van emberi körülmé­nyek között világra hozni és felnevelni. Felelőtlenség elhallgatni, hogy az abor­tusszal esetleg meddővé válhat. Most talán „ösztönö­sen” jó anya lenne belőle — később „szabályszerű” kö­rülmények között mégis született gyermekének le­het, hogy neurotikus anyja lesz — a mostani abortusz miatt. Ha a válaszadónak igazán fontos lett volna e problé­mával küzdő lány, akkor megírta volna neki, hogy hol húzódhat meg egy ott­honban a szülésig és azután, ha nem tud vagy nem akar szüleinél maradni. Megír­ta volna neki, hogy ebből az otthonból a dolgozók is­kolájában tanulmányait is befejezheti. Ha a szülés után úgy látja, hogy sem­milyen esélye nincs gyer­mekének boldog életet biz­tosítani, gondoljon azokra, akik évek óta várnak arra, hogy örökbe fogadhassanak gyermeket. Ha a leányanya készsé­gesnek mutatkozik az anyai hivatás vállalására, honnan veszi a rovatvezető a bátorságot, hogy erről le­beszélje? — Milyen erkölcs az, mely az önző, kelleme­sebb élet választására buz­dít? Az ember legnagyobb — és legmindennapibt* ^- ké­pessége, hogy embert szül­het a világra. Hogy dönte­ni tudjon, tudnia kell, hogy dönthet. Gyereknek lenni bizonyára jobb ott, ahol nem pusztán racionális meggondolásokból, de nem is csak esetlegesen születik az ember, hanem szerétéi­ből nagylelkűen igent mondtak életére. Dr. Mosolygó Marcell Drogmentes élet Grész Károly amerikai politikusokkal találkozott Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este a KB székházában fogadta az ame­rikai Külkapcsolatok Taná­csának küldöttségét. Tájé­koztatást adott az MSZMP bel- és külpolitikai törekvé­seiről, válaszolt az amerikai politikusok kérdéseire. A szí­vélyes hangulatú, közvetlen beszélgetésen részt vett Mark Palmer, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. A találkozó részleteiről Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai ta­nácsadója tájékoztatta a saj­tó képviselőit. Szólt arról, hogy a vendégek nyílt érdek­lődést tanúsítottak a ma­gyarországi folyamatok iránt. A magyar vezetés szándékait illetően arra voltak kíván­csiak, hogy mely területeken kívánunk gyorsabban előre­haladni. Foglalkoztatta őket a többpártrendszer bevezeté­se és több ezzel kapcsolatos kérdés. Érdeklődéssel fogad­ták Grósz Károly válaszát, amely szerint a párttörvény várhatóan rendelkezik majd arról, hogy az Országgyűlés­ben képviselt minden politi­kai párt állami támogatást kap, illetve, hogy milyen mó­don vehetnek igénybe külföl­di segítséget. David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank igazgató- tanácsának tagja, a Külkap­csolatok Tanácsának társel­nöke a találkozón hangsú­lyozta: Magyarország és sze­mély szerint az MSZMP fő­titkára fontos szerepet ját­szik a kelet—nyugati viszony javításában, abban, hogy a világ eseményei biztatóan alakulnak. (Folytatás az 1. oldalról) A kormány régi ígéretét betartva korszerűsítette a belföldi kiküldetési napidíj­rendszert — jelentette be Marosán György. A jövőben a munkáltató maga határoz­za meg annak összegét, a megkötés mindössze annyi, hogy a számlával elszámol­ható napidíj a mindenkori másodosztályú vendéglátó­ipari áraknak megfelelően állapítható meg. Ha átalányt fizet, az összeg nem halad­hatja meg a napi 80 forintot. A Minisztertanács felül­vizsgálta egy korábbi dönté­Hétfőn délelőtt Bécsben megkezdődött a helsinki fo­lyamatban részt vevő 35 or­szág háromnapos külügymi­niszteri találkozója, amelyen Európa életbevágóan fontos katonai-biztonsági kérdései­ről lesz szó. Kontinensünkről Albánia kivételével vala­mennyi állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada külügyeinek irányítói az év eleje óta már másodszor gyűltek össze az osztrák fő­városban. Az értekezlet megnyitó be­szédét a vendéglátó Ausztria nevében Alois Mock osztrák alkancellár és külügyminisz­ter tartotta. A többi 34 or­szágból érkezett személyisé­gek felszólalásainak sorában mindjárt az első napon a legfontosabbnak minősíthe­tő állásfoglalások szerepel­nek. Hétfőn kapott szót Edu­ard Sevardnadze szovjet és James Baker amerikai kül­ügyminiszter. Ugyancsak a hétfői szónokok listáján ka­pott helyet — a délutáni ülés utolsó felszólalójaként — Várkonyi Péter külügymi­niszter. A többi között hangsú­lyozta: magyar részről fontos feladatnak tekintjük a kato­nai tevékenységek korlátozá­sát célzó intézkedések kidol­gozását. A szemben álló had­erők egyoldalú és a tárgya­lások eredményeképpen tör­ténő csökkentése fényében indokolatlan a katonai tevé­kenységek jelenlegi intenzitá­sának és méretének fenntar­tása. A korlátozások célja a nagyméretű hadgyakorlatok — közöttük a riadógyakorla­tok — méretének és gyako­riságának limitálása a kikép­zés megfelelő színvonalának fenntartásához szükséges szinten. Hasonlóképpen fontosnak észrevételek nyomán — csök­kentette a díjakat. Marosán György a kor­mány ülésén szereplő továb­bi témákra visszatérve el­mondta, hogy a Miniszterta­nács kialakította végleges ál­láspontját a szerdán kezdődő országgyűlési ülésszakról. A parlament növekvő szerepé­re tekintettel úgy határo­zott, hogy minden ülésszak előtt megvitatja a bizottsá­gokban és a megyei képvise­lőcsoportok tanácskozásain elhangzott legfontosabb ja­vaslatokat. tartjuk a bejelentési-megfi­gyelési intézkedések kiter­jesztését a légierőre. Támo­gatjuk a bizalomerősítési rendszer kibővítését a hadi- tengerészet olyan tevékenysé­gére, amely hatással van az európai biztonságra. Ügy vél­jük, hogy a bizalomerősítés­(Folytatás az 1. oldalról) harcok szétzilálják a moz­galmat. A szakszervezetek­nek a politikai pártoktól füg­getlenül, teljes önállósággal kell tevékenykedniük, s aszerint kell alakítani viszo­nyukat az egyes pártokhoz, hogy azok programjukban, gyakorlati politikájukban mi­lyen módon képviselik a munkavállalók érdekeit. Ezzel összefüggésben ve­tette fel a főtitkár a párt ká­derhatásköri. listájának kér­dését, valamint azt, hogy az érdekek ütközésekor milyen magatartást tanúsítson az a szakszervezeti tisztségviselő, aki egyben párttag is. Hang­súlyozta: elfogadhatatlan, hogy a párt, vagy a pártok beleszóljanak a szakszerveze­ti vezetők választásába. Biz­tosítani kell a szakszervezeti tisztségviselők számára a szabad, párttestületük dönté­sétől eltérő véleményük ki- nyilvánításának jogát is — mondta Nagy Sándor. Ezt követően a tanács tá­jékoztatót hallgatott meg idő­szerű gazdasági és szociálpo­litikai kérdésekről, valamint a SZOT apparátusának át­alakításáról és a szakszerve­zetek megyei tanácsainak lét­nek kölcsönösnek kell lennie. Ki kell terjednie a katonai szembenállás mindazon ösz- szetevőire, minden olyan te­vékenységre, amely bármely félben fenyegetettség érzetét keltheti, félreértést vagy in­cidenst okozhat. seiről. Sándor László, a SZOT titkára arról szólt, hogy a tagság bizalma a hivatalos gazdaságpolitika iránt meg­rendült, s a gazdaságirányí- tók jövőre vonatkozó elkép­zelései sok tekintetben elfo­gadhatatlanok a szakszerve­zetek számára. Csikós Pál, a SZOT titkára arról tájékoz­tatta a résztvevőket, hogy a kormány és a szakszerveze­tek vezetőinek legközelebbi, előreláthatóan még e hónap­ban megtartandó megbeszé­lésén a szakszervezetek újabb kompenzációs igény­nyel fordulnak a kormány­hoz. Mivel az árak a kor­mány és a SZOT korábbi megállapodásához képest na­gyobb mértékben nőttek, ezért egyebek között a nyug­díjak és a családi pótlék to­vábbi növelésére tesznek majd javaslatot, s igényelni fogják olyan csomagterv ki­dolgozását és megvalósítá­sát, amivel a leginkább rá­szorulók gondjain enyhít­hetnek. A szakszervezetek újabb javaslatainak megvaló­sítása összességében mintegy 5 milliárd forintot igényel­ne, s ebből 4,5—5 millió em­ber részesülhetne valamilyen formában. Budapesten lesz a „drog­mentes élet” elnevezésű nemzetközi alapítvány köz­ponti irodája, amely ellátja majd az alapítvánnyal kap­csolatos operatív teendőket. Erről döntött a napokban a svájci Lausanne-ban tartott ülésén a Nemzetközi Alko­hol- és Kábítószerellenes Ta­nács (ICAA) igazgató taná­csa. Növekszik a napidíj A SZOT ülésén tárgyalták számcsökkentési intézkedé­A HNF és a politikai tagoltság Washingtoni levelünk Kennedy a padlói sét. Megállapították, hogy a helyi tömegközlekedési díjak emelése az országos átlagot meghaladó mértékűén történt Budapest és Miskolc vonzás- körzetében. A tervezett tari­farendszer szerint a közigaz­gatási határon kívüli utazás­nál a díjtételek övezetenként és 5 kilométerenként növe­kednek. Bár a kormány to­vábbra is úgy véli, hogy ha valaki messzebb utazik, az fizessen többet, mégis — az (Folytatás az 1. oldalról) arra, hogy a jelenlegi politi­kai változás sokkal gyorsabb, mint az akár csak néhány hónappal ezelőtt is előrelát­ható volt, így a népfront múlt év végi állásfoglalásai több ponton túlhaladottak. Nem véletlen tehát, ha a népfrontmozgalom — meg­élénkült belső élete ellenére — bizonyos tekintetben ké­sésben van. A főtitkár hangsúlyozta: a Hazafias Népfront olyan politikai rendszert támogat, amelyben — többpártrend- szeri alapon — valóságos plu­ralizmus érvényesül. Ennek jegyében a népfrontmozga­lomnak is tükröznie kell a politikai, a társadalmi-tagolta ságot. E politikai platform alapján a HNF teljes mérték­ben elhatárolja magát a sztálini társadalomszervezé­si modelltől, annak vala­mennyi intézményétől. A Hazafias Népfrontnak — folytatta a főtitkár — pártok­tól független, önálló arculat­tal bíró társadalmi szövet­ségként kell működnie a jö­vőben. Mégpedig úgy, hogy alulról építkező nemzeti szö­vetségként elősegítse a part­nerkereső erők közötti pár­beszédet és együttműködést. Huszár István úgy vélte, hogy e feladathoz a népfront­nak szükséges levonnia tar­talmi, szervezeti és személyi konzekvenciákat, az orszá­gos tanácsban és az elnök­ségben éppúgy, mint a helyi szervezetekben. J ohn Tower egykori sze­nátor nem lesz védel­mi miniszter, mert volt szenátortársainak több­sége azt mondja: egy italozó, Szabados erkölcsű férfiú, aki ráadásul két évig hadiipari vállalatok jól fizetett tanács­adója volt, nem való a Pen­tagon élére. Tower és támo­gatói azzal vágnak vissza, hogy távolról sem, a volt szenátor az első közéleti figu­ra, akit ilyen vádak érnek, ám másokról azok lepereg­tek. Miért vonatkoznak tehát őrá szigorúbb szabályok? .. . Köztudott például, hogy a törvényhozás épületében vagy 50 helyiség áll a rang­idős törvényhozók rendelke­zésére — irodáikon kívül. Az óriási épület eldugott folyo­sóin lévő különszobák elvileg a nyugodt munkát szolgál­ják — a gyakorlatban nem egyszer a nyugodt italozást, netán hölgylátogatók diszk­rét fogadását, ebédidőben, két ülés között, vagy este, a munka után. A szakirodalom szerint Lyndon Johnsonnak, a későbbi elnöknek volt a legszebb lakosztálya, még szenátor korában: Tadzs Ma­halként emlegették a rejtek­helyei. Ma is köztudott, hogy nem egy törvényhozó kedveli az italt, mégsem pellengérezi ki őket senki. A miniszter­jelölttel rokonszenvező sajtó felelevenítette, hogy Sam Nunn, a szenátus katonai bi­zottságának elnöke, akinek kulcsszerepe van a jelölt le­szavazásában, ifjú szenátor korában részegen vezetett, és Összetört égy parkölő Tcö- csit... Előástak azután rendőrségi aktákat is, amelyekből kide­rül: távolról sem ritkaság, hogy a törvényhozás tagjai ittasan randalíroznak nyilvá­nos helyeken, vagy részegen vezetnek. Tisztségük men­tességet biztosít a rendőri el­járás alól — és utólag a tör­vényhozás etikai bizottsTtpa sem vonja őket felelősségre. A sajtó felidézte az ese­tek sorát, amikor képviselők­nek, szenátoroknak ifjú höl­gyekkel (és urakkal), köztük törvényhozási beosztottjaik­kal volt viszonyuk — és senki nem lépett fel ellenük. Nem csekély elégtétellel ele­venítették fel Edward Ken­nedy szenátor régebbi ügyét, amikor egy nyári éjszakán ifjú titkárnőjével folyóba hajtott és a lány megfulladt s egy frissebbet, amikor a te­kintélyes politikust egy washingtoni étterem külön- szobájában, a padlón talál­ták — félreérthetetlen hely­zetben egy ifjú hölggyel. Vajon külön erkölcsi nor­mákat alkotnak most neki? — kérdezte felindultan John Tower. A válasz: aligha. Nyilván nagyon ártott To- wernek, hogy indiszkréten és halmozva tette azt, amit má­sok diszkrétebben és körül­tekintőbben gyakorolnak. Ugyanakkor — balszerencsé­jére — próbakőnek bizonyul: a demokrata többségű tör­vényhozás ki akarja tapasz­talni, mekkora nyomást tud gyakorolni egy nem éppen szívósnak ismert új, republi­kánus elnökre. A fő kérdés természetesen nem az, meny­nyit ihat, kereshet, hány és milyen szexuális kapcsolatot létesíthet egy politikus. Ha­nem az, hogy mekkora bele­szólása lesz a demokratákénak az amerikai kül- és katona- politika irányításába a kö­vetkező négy, netán nyolc évben. Washington, 1989. március. Heltai András Nőnap a börtönben A rácsok mögött is vannak ünne­pek — válaszolja egy olvasói levél­ben feltett kérdés­re Prokopenko al­ezredes az Izvesz­tyija hasábjain. A szovjet napilap egyik olvasója azt firtatta, igazak-e azok a híresztelé­sek, amelyek sze­rint a női fegy­intézetekben nem ünnepük meg a nemzetközi nőna­pot. A börtönök, ja­vító-nevelő intéz­mények, vagy ahogy a Szovjet­unióban emlege­tik őket, a telepek ünnepei természe­tesen eltérnek a „külvilágiaktól”. Manapság meg­csappant a női te­lepek lakóinak száma: három év alatt felére csök­kent a büntetésü­ket töltő női rabok száma. Ez részben az igazságszol­gáltatási gyakor­latnak a bírósági ítéletekre is ható humanizálódásá- val, részben a köz­ben hozott ke­gyelmi intézkedé­sekkel függ össze. Március 8. ter­mészetesen a fegy­intézetekben is munkaszüneti nap. Az ünnepeltek — munkájuk ered­ményétől függően — pénzjutalomban részesülnek, aki megérdemli, so­ron kívül fogadhat látogatókat, jogot szerezhet arra, hogy pótlólag vá­sárolhasson a te­lepek különleges üzleteiben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom