Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
1989. március 30. Kelet-Magyarország 3 Kolhoz? EGY FRISSIBEN MEGJELENTETETT — minden BÁNTJA A SZEMEM, sérti a fülem, hogy újabban a mezőgazdasági termelőszövetkezetről úgy írnak, beszélnek egyesek, hogy „kolhoz". Ebbe az egyetlen szóba ellenszenvet, erőszakot, törvénytelenséget és ki tudja még mi mindent sűrít az, aki úgy véli, hogy a magyarul mon- do.tt és leírt mezőgazdasági termelőszövetkezet nem az, ami, de moszkovita, sztálinista, embertől és néptől idegen, hatalmi szóval kierőszakolt termelői modell. De ha így is van. Ha valóban sztálinista a modell, annak akkor is magyar neve van, amit úgy írunk, úgy mondunk tsz, vagy termelőszövetkezet és ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor minden betűt lejegyzőnk úgy mint „mezőgazdasági termelő- szövetkezet”. Nincs szándékomban kákán keresni a csomót és a termelőszövetkezeti mozgalomban, vagy a mozgalommal kapcsolatban elkövetett hibákat sem akarom védeni. Mert ha a modell valóban sztálinista, ■ ha a szabályozás, a jogtalan beleavatkozás módja és mértéke tükörképe is a szovjet adminisztrációnak, a termelőszövetkezet akkor sem kolhoz. Több évtizedes pályafutásom során a szövetkezeti tagoktól még egyszer sem hallottam azt, hogy ők kol- hozrtagok lennének. Beszéltek kollektivizálásról, beléptetésről, beszervezésről, de nem úgy, hogy a kolhozba erőltették őket, hanem a szövetkezetbe. Még azok is akiket az erőszak, az ilyen vagy olyan személyiségsértő durvaság vitt a nagyüzemekbe, még azok sem kolhozról, de termelő- szövetkezetről beszéltek. bizonnyal hasznos és jószándékú — újságban olvastam azt az interjút, amelyben a kolhoz titulus tömegesen hemzsegett. Azt, hogy szövetkezet, a szerző még véletlenül sem írta le. Töprengtem vajon miért? Talán ez lenne a jelenkor bátorsága, őszintesége és szókimondása? Ez lenne a sajtószabadság? Emlékszem volt idő, amikor az a hír járta: a kollektivizálás egyenlő a csajkarendszerrel, előbb a föld, a gazdasági felszerelés lesz közös, aztán az asszony is. Ez volt a kolhozok mumusa. De kolhozt egyet sem szerveztek, alakítottak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése — így deklarálták egykor — mezőgazdasági termelőszövetkezeteket hozott létre, kolhoz és csajka nélkül és csak a földek, gazdasági felszerelések használata lett közös. Nem vitatom — hiszen a tapasztalatoknak és a józan észnek mondana ellen —, hogy a mezőgazdaság reformjára, ezen belül a termelőszövetkezeti gazdálkodás megújítására szükség van. De nem kolhozokat, szövetkezeteket akarunk reformálni. Nem a magyar kolhozokból, hanem a magyar szövetkezetekből kívánjuk száműzni a sztálinista beidegződéseket. KÜLÖNBEN IS a termelőszövetkezetek és a kolhozok között akkora a különbség, hogy arról nehéz lenne egyetlen lélegzetvétellel minden elmondani. Ilyen alapon a kolhoz titulus magyar tollnoktól nem több mint kóros feltűnési viszketegség. A dolgozók jó része belenyugodott a megváltoztathatatlannak hitt helyzetbe és a korábbi pártvezetőség sem tudott változtatni ,a helyzeten. A hangulat pedig romlott. Egészen odáig, amjkor múlt év nyarán az intézet 63 fős pártalapszervezete spontán jelöléssel megválasztotta titkárnak dr. Bánki M. Csaba kandidátus, osztályvezető főorvost, aki tagja a nagykállói városi pártbizottságnak. A tagság abban reménykedett, hogy immár olyan ember tölti be a posztot, aki oda mer állni véleményével dr. Horváth Endre igazgató főorvos elé. Döntések — zárt ajtók mögött A mostani rendkívüli alapszervezeti gyűlést azért hívták össze, mert a vezetőség a tagság hozzájárulását kérte —, hogy az -igazgató főorvos minősítését soron kívül vizsgálja felül a nagykállói pártbizottság. Az előzmény: az 1988-ban megválasztott pártvezetőség kérdőívet töltetett ki a tagsággal — név nélkül. A válaszok sommázata, hogy az egyszemélyi vezetésnek senki és semmi nem állhat ellent, a dolgozóknak nincs beleszólásuk munkahelyük ügyeibe. Ezek után a vezetőség állás- foglalásában kérte a helyzet változtatását az igazgatótól múlt év november 2-án. Mivel választ nem kaptak, ez év január 5-én ismételten felhívták az igazgató figyelmét az alapszervezet állás- foglalására. Még merevebb elutasítást tapasztaltak. Ekkor hívták össze a rendkívüli taggyűlést, melyen előterjesztették a városi pártbizottságnak benyújtandó kezdeményezést. Ebből néhány idézet: o lényeges döntések zárt ajtók mögött, önkényesen, a dolgozók tájékoztatása nélkül történnek. Minden tiltakozás ellenére folytatódik a nyilvánvalóan alkalmatlan — (alkoholista, elmebeteg) orvosok és segédszemélyzet foglalkoztatása. A bérpolitika nem a tisztességes munkát, a szorgalmat, a szakképzettséget honorálja. Az igazgató gyakori távollétei miatt az orvosi helyettesítés évek óta megoldatlan. S talán a legsúlyosabb: az igazgatási koncepció az intézetből megyei szakkórház helyett „szociális selejtraktárt” törekszik kialakítani. Lezüllött, tisztességes életet élni nem tudó, vagy nem akaró személyeket igyekszik egybegyűjteni és ezt rehabilitációnak nevezi. Emiatt azok a dolgozók, akik hosszú távra elkötelezték magukat az intézet mellett, elkeserednek, több értékes szakember el is távozott. Márpedig az itt dolgozók helyzete a mai kritikus helyzetben különösen nem lehet közömbös. A bizalom és a munkahelyi légkör javításának szándéka késztette a pártvezetőséget erre a lépésre. Helyik vélemény az igaz?, A légyzümmögést is meghallottuk volna a könyvtárban, döbbent csendben mérlegelhették az emberek az elhangzottakat. Engedi Sándorné nagykállói városi párttitkár — és több alapszervi tag is — azt kérdezte: miért nem hívták meg a párton kívüli igazgatót erre a sorsdöntő tanácskozásra? A párttitkár érve: két alkalommal adtak át neki írásos állásfoglalást, egyikei se méltatta válaszra. Sűrűn teleírt jegyzetfüzetemben az egyéni sérelmek mellett a demokratikus fórumok működtetésének hiányolása szerepel. Többen elmondták: nem az igazgató erkölcsi-politikai, emberi tisztességét vonják kétségbe, hanem a diktatórikus túl- hangsúlyozottan egyszemélyi vezetési modellt. Korábban is elítélték ezt a gyakorlatot — így Rdcz Sándor pártvezetőségi tag —, de nem mertek szólni, ám most más szelek fújnak... A városi párttitkár a korábbi minősítésből idézett, abban az intézet pártalapszervezete dicshimnuszt zengett az igazgatóról. Melyik vélemény igaz? — szegezte a hallgatóságnak a kérdést'. Miért hallgattak akkor? Do- pita Gáborné ezt mondta: mert egy igazgatóról illett szépet írni, hiszen korábban is voltak már innen névtelen feljelentések, a megyei tanácsi egészségügyi igazgatás megkérdezte a dolgozókat, de ők elmentek és maradt minden a régiben. A következtetést mindannyian levonták: bizonyára rendben találták az ügyeket... Ne vegyék el a munkakedvet — A függőségi viszony miatt halgatták el többen a véleményüket — így Nyitrai Attiláné. Horváthné Szend- rei Ildikó ezt azzal egészítette ki: az igazgató és 'a párt- titkár személyes ellentéte köztudomású. „Nem az igazgatót védem, nem Bánkit támadom, de hogy a helyzet eltorzult, abba e tény is belejátszott.” Katona Józsefné véleménye: lényeges változásra itt ne számítsunk, míg az intézeti vezetőségben nem lesz egység. Többen elmondták, nem az számít, hogy ki az igazgató, hanem az, hogy ne vegyék el az emberek munkakedvét. Az alapszervezet végül 29 igen és 3 tartózkodás mellett kérte: az intézet igazgatója tartozzon ezután az alapszervezet hatáskörébe. Most már rajtuk a sor hogyan élnek vele. Tóth Kornélia S. E. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából elkezdték a pápai Esterházy-kastély egykori kápolnájának — amely most a könyvtár olvasóterme — restaurálását. A szeptember óta tartó munka során eddig a különös szépségű barokk falfestményrész leteket sikerült feltárni. Az 1700-as évek közepén festett alkotás, amely stílusában Milldorfer Ignaz munkáihoz hasonlit, teljes szépségében májusra készül el. Képünkön: Felhősi István festőművész munka közben. (MTI fotó) Szergej Litvinov: Cikk a pacsuliról Az egyik nap benyitott hozzám a szerkesztőm: — Adok egy határidős feladatot. Ülj le, és írj egy cikket a pacsuliról. — Lehetséges ez? — kérdeztem elképedve. — Talán egy marslakót kérjek meg rá? Eddig írtak már a pletykákról, a cserebogár halhatatlanságáról, a versbírálatokról. S mi még mindig hátul csellengünk. Nekifogtam és ,megírtam a cikket a pacsuliról. — Vidd a csudába — mondta másnap a szerkesztőm. — De hát... — hebegtem. — A pletykákat elolvasták, a cserebogarakat hipnotizálták, a bírálatot visz- szautasították. Érted? A következő nap munkába indultam. Szerkesztőm már türelmetlenül várt: — Merre csavarogtál? — kérdezte. — Add csak ide a pacsulidat! Nocsak! Mi történt? — Csak annyi, hogy aki visszadobta a cikkedet, elbocsátották. — Erre felkapta a cikkemet és elvi- harzott. Másnap szerettem volna elolvasni a levona- tot. — Vidd a fenébe a pacsulidat — szólt a szerkesztőm. — De miért? — Kijavítani éppen kijavították, de bizony vissza is dobták. Ugye érted? Késő este cseng a telefon. Megismerem a szerkesztő hangját. — Azonnal hozd a pacsulidat! Te örökké alszol. A Harsona, a Reggeli Tülök már lehozta. Sőt, a Luftballon és a Gombostű nevű újság is érdeklődik iránta. Rohanok a szerkesztőségbe. Amikor beértem, a főnököm megvetően legyintett: — A pacsuli? Lerágott csont. Keress valami más témát. — Én is választhatok témát? — kérdeztem ámultán. (Mizser Lajos fordítása) Gyilkosságot nézni Amerikában, pontosabban az USA-ban 15 éves koráig egy gyerek legalább tízezer ember meggyilkolását nézi végig a televízióban. A riasztó adatszerdán este, az MTV 1-es műsorán vetített, Sokk-hullám című ri- portfilmben hangzott el, amelynek (amerikai) készítői azt vizsgálták, hogyan hat a tévé a gyerekekre. Bajos lenne vitatni, ezt a filmben megszólalók sem tették, hogy a képernyő ablakot nyitott a világra. De az is tény, hogy ezért nagy árat kell fizetni: az ablakon át olyasmi is a gyerekek szeme elé tárul, amitől még jobb lenne megkímélni őket; időnek előtte megismerkednek az erőszak számtalan válfajával, az abortusszal, a szexualitással (beleértve a homoszexu- alitást és a nemi eltévelyedéseket), a szadizmus- sal és még folytathatnánk a sort. Az egyik tábornak a filmben is megfogalmazott véleménye szerint ugyan mindennek alig van hatása a gyerekek fejlődésére, ám a veszélyt lekicsinylők eme táborának szavahihetőségét rontja, hogy derékhada a filmiparhoz és holdudvarához tartozik, tehát benne van a bizniszben ... A sakkal inkább pártatlannak tekinthető orvosok, pszichológusok, szociológusok, pedagógusok szerint viszont a tévé által közvetített erőszak erősíti a hajlamot az agresszióra, ehhez még új mintákat is ad, sőt, már az is elég baj, hogy közönyössé, türelmessé tesz az erőszakkal szemben. Emellett arra is vannak adatok, hogy a mértéktelenül tévéző gyerek intelligenciahányadosa alacsonyabb, tanulmányi eredménye gyengébb, az ilyen gyerekek között több a fél- vagy egészen analfabéta. Az említett tévéfilmben bemutatott városkában a tévé viszonylag kései térhódítását követően igen rövid idő alatt átrajzolódtak a felnőttek szokásai — elnéptelenedett a táncklub, alig érdekelt valakit a basebald-meccs,, az emberek sokkal kevesebbet beszélgettek egymással, még vendégségben is a tévét lesték a szemük sarkából, csakúgy, mint a háziak... A gyerekek pedig leszoktak az ugróiskoláról és más, békés játékokról — az iskolai szünetekben szembetűnően gyakran verekedtek, lökdösődtek. Túl egyszerű, ugyanakkor igazságtalan is lenne mindezért kizárólag a tévét hibáztatni, hiszen az átlagamerikai például önszántából tölt napi hét (!) órát a tévé előtt, és nálunk sem ismeretlen, hogy a szülő maga ülteti a gyereket a tévé elé — addig is nyugta van tőle ... Mint a filmben is elhangzott, közösen kell törekedni a mérték- tartásra. Annál is inkább, mert nagyon nehéz megtalálni és megtartani a határt a két véglet, a rózsaszínre mázolt és a feketére festett valóság között. De ha nem sikerül — legyen erőnk a kapcsolóhoz nyúlni. G. M. HANGVERSENY DELIDOBEN. A Magyar Rádió két hetenként jelentkező „Hangverseny délidőben” című műsora klasszikusok zeneműveit mutatja be, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kupolaterméből közvetítenek. A képen a Keller vonósnégyes szórakoztatja a közönséget. (MTI fotó) Terítéken egy önkényes vezetési modell Szakkórház helyett szociális selejtraktár? Viharos párttaggyűlés a nagykállói gyógyintézetben Mint amikor a szunnyadó vulkán kitör, olyan elemi erővel jöttek a felszínre az évek óta lappangó sérelmek a nagykállói elme- és ideggyógyintézet rendkívüli pártalap- szervezeti ülésén a minap. A jó kétórás szenvedélyes vita csak a betetőzése volt egy folyamatnak, amelyben vezetők és beosztottak közt a hangos indulatoktól az ellenséges hallgatásig, a vitától a durva sértésekig sok minden történt. A tévében a tévéről
