Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-29 / 74. szám

1989. március 29. Kelet-Magyarország 3 Az infarktustól a társadalomig A lenullázott légió „Harminc és ötven év között Magyarországon hal meg a legtöbb férfi a vi­lágon. A szívinfarktust kapott betegek fele nem éli túl az első rohamot” — ezekkel a megdöbbentő mondatokkal kezdődik Magyar József (A mi is­kolánk, A mi családunk. A mi kis ügyeink című híres-hírhedt dokumen­tumfilm rendezőjének) új alkotása, amely a Nyír­egyházi Művészeti Hetek keretében a napokban ke­rült a közönség elé. (Sa j­nálatos. hogy alig másfél- százán nézték végig a ha­lálból visszatért férfiak torokszorító történetét, a művész-közönség találko­zón is mindössze tizenöten voltak.) Pedig A lenullázott lé­gió szó szerint életbevá­góan fontos mű: miköz­ben hat embernek az in­farktushoz vezető életút- járói hallunk, egész ma­gyar valóságunk, a leg­utóbbi negyven év törté­nete rajzolódik elénk. An­nak a kornak a története, amelyben (elhangzik a filmben) az emberek reg­gel négytől este hatig dol­goznak, amelyben „any- nyit ér két mérnök, mint egy segédmunkás”, amely­ben a főnök azt mondja: könnyebben kap a válla­lat tíz kezdő mérnököt, mint egy segédmunkást, amelyben az apának be kell lépnie a pártba, hogy a gyerekét fölvegyék az óvodába, ahol az atom­erőmű tonnára megvásá­rolt leendő alkatrészei tö­rötten érkeznek, a szén- acélmedence nem fér be a kijelölt helyre, s ahol nincs megoldás az életbe visszatérő infarktusos em­ber számára. De nemcsak az értelem­re hat a film, hiszen egyik főszereplője, az aszfalt­gépkezelő munkás meg- vallja: mióta szemben állt a pusztulással, azóta meg­változott az élethez való viszonya: rácsodálkozik a természet apró szépségei­re, a vízre, a tóra, a fény­re, a vad kacsákra. Azóta, „jobban szereti az asz- szonyt is .. Tény, hogy a cigaretta, az ital, a stressz előidézői a szívinfarktusnak, ám az ankéton a rendező hang­súlyozta: a probléma vizs­gálata társadalmi kérdé­sekhez vezet. Az USA- ban, Norvégiában a do­hányzást mélyen antide­mokratikus, közösségelle­nes cselekedetnek tartják. Nálunk száz infarktusos betegből kilencven, száz gégerákosból kilencven­négy., száz tüdőrákosból kilencvenhat aktív dohá­nyos volt. Ma Magyaror­szág a világelsők között van az idegbetegségek számát tekintve; az ideg­beteg és az öngyilkos gye­rekek arányát nézve pedig abszolút első. Magyar József elmond­ta, hogy a rehabilitáció sem áll a helyzet magas­latán : az összes többi szo­cialista országban na­gyobb az infarktus után ismét munkába állók ará­nya, mint hazánkban. Magyar József hetven különféle kitüntetés, fil­mes díj tulajdonosa, „ne­héz ember”: felelősen gondolkodó, létünk skizof­rén helyzeteit hallatlan érzékenységgel vizsgáló, szigorúan ítélő művész. Kár, hogy intő szavaira nem sokan voltak kí­váncsiak. (karádi) ÖTLET MÁR VAN Átképzés gazda nélkül Ha csak jelképes, havi ötszáz forintos munkanélküli segélyért folyamodhatna a megyében az a fiatal, aki iskoláit befejezve nem jutott munkához, máris kide­rülne, mennyien gyarapítják évről évre az otthon­ülők táborát. S bizony sok esetben mindegy, ha csak az alap nyolc általános van meg, érettségi bizonyít­vánnyal büszkélkedhet valaki, vagy szakmunkás-ké­pesítéssel választhat aközött, hogy otthon tesz-vesz a ház körül, vagy a távolsági ingázók népes seregé­be áll. Elszalasztott lehetőségek sora tolul fel a megyében, ha halljuk, hogy a sokkal jobb helyzetben lévő Bara­nyában, Tolnában a majdani munkanélküliség rémétől félve már indulnak külön­böző átképző tanfolyamok­kal, miközben nálunk sze­rényen alig két tanfolyamról adhatunk számot, töredéké­vel számolva a munkára vá­róknak. Haza is jönnek Ugyancsak meggondolan­dó, hogy például a fehér- gyarmati közgazdasági szak- középiskola milyen távlato­kat nyújt, ha alig akad to­vábbtanuló, s az íróasztalok számának gyarapítása sem lehet cél a körzetben. Nyír­egyházán a mégoly divatos autószerelőkből, szakközép- iskolásokból vannak többen, mint amennyi munkahely jut. S ezek csak a pályakez­dők példái, mert lassan ezres nagyságrendben jelentkez­nek azok. akiknek felmond­tak távoli munkahelyén, s hazakényszerülnek. A megoldás egyik útja ná­luk is, valamint a fiatalok­nál az átképzés. S erre most már egy hivatott szerv is van, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal szakmai irá­nyítása alatt működik ok­tóbertől Budapesten a Szak­mai Továbbképző és Átkép­ző Vállalat. Szilágyi Antal területi átképzési igazgató- helyettestől éppen az iránt érdeklődtünk, mit profitál­hat egy távoli megye a vál­lalattól. Annyi biztos, hogy a SZTÁV nem a hagyományos nappali és levelező oktatás­ban gondolkodik. Célra ori­entáltan, tanfolyamok szer­vezésével, s főleg decentrali­záltan képzelik el az átkép­zést. Ennek a jegyében tájé­kozódtak minden megyében, s Szabolcs-Szatmárban pél­dául nemcsak Nyíregyházán, hanem a foglalkoztatási gon­dokkal sokkal jobban sújtott Kisvárdán. Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban sze­retnének tanfolyamokat szervezni. Világbanki hitel­ből regionális átképzési köz­pontokat hoznak létre az or­szágban, s a miskolci köz­pont nyíregyházi kirendelt­ségével arra törekednek, hogy a terület sajátos igé­nyeihez igazodjanak. Igény és kívánság Az átképzés szervezése nem egy.szc. ü feladat, hiszen egyszerre 11 találkoznia a lehetséges munkáltatói kí­vánságoké ok azoknak az igényével akik új szakmát, új munkakört keresnek. Azok, akik eppen csak átbuk­dácsoltak az általános isko­lában teljesen más bánásmó­dot kívánnak, mint akiknek érettségivel kell szakmát ad­ni a kezükbe. Ezért az első lépcső a képességvizsgálat, a szociális ellátás megteremté­se. (Például jó bázisa lehet a tanfolyamoknak az év na­gyobb részében a sóstói KISZ-iskola, ahol könnyen megteremthetők a feltételei az oktatásnak.) A Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat a me­gyei munkaerőszolgálati iro­dákkal kell, hogy kialakít­son jó kapcsolatokat, de ugyanígy fontos ismernie a nagyobb vállalatok igényeit, s ennek megfelelően hirdetni meg a tanfolyamokat. Léte­zik az átképzési segély, amely .azoknak is adható, akik nem állnak munkában, tehát a jobb szervezésen múlik, hogy a bevezetőben említett munkanélküli se­reg lehetőleg ne gyarapod­jon. S be kell látni, hogy mind több a megyében ipart telepíteni akaró válla­lat éppen azzal fordul vissza, hogy az általa megadott szakmákban igazában nincs képzett ember. A SZTÁV tájékoztatójá­ban két tucatnyi fizikai fog­lalkozásra képző tanfolya­mot is felsorolnak a 80—100 órás elméleti és gyakorlati képzéstől a több hónapos tanfolyamokig. Ugyanígy szerepelnek a középtanfolya- mok például munkaügyi is­meretekkel, raktárgazdálko­dással — hogy csak azokat említsük, amelyeknél lapunk álláshirdető rovataiban is találkozhatunk. De még olyan újdonságot is kínál­nak — vállalkozói szolgálta­tást — amely azoknak szól, akik mint kisvállalkozók szeretnének a későbbiekben tevékenykedni. Nagyobb figyelmet A következő hetek, hónapok kiemelt feladata lesz, hogy itt a megyében nagyobb fi­gyelmet fordítsanak az át­képzésben rejlő lehetőségre, hiszen nyáron megint szem­ben állunk azzal a dilemmá­val, hogy jóval többen kerül­nek ki az iskolapadból, mint ahány munkahelyet felaján­lanak. S bármennyire mond­juk azt, hogy Szabolcs-Szat- már az ország egyik legna­gyobb szakmunkásképző me­gyéje, ha két-három évre ne­hezen lehet előrelátni a vál­tozásokat. Kell ilyenkor az átképzés, a több szakma is­merete ahhoz, hogy valóban érezze ,a képzett embert ke­reső vállalat és a munkát kereső fiatal, vagy állás nél­kül maradt idősebb, hogy van lehetőség a váltásra. Lányi Botond TARGONCÁK, FÖLDMUNKAGÉPEK hidraulikus beren­dezéseit javítják Nyíregyházán a GÉPHIDRO GMK-ban. A vezérlőegységek, munkahengerek, szivattyúk felújítása pontos, precíziós gépeket és komoly szakértelmet kíván. Az országban egyedül ők végeznek ilyen tevékenységet, Szom­bathelytől Pécsig szinte mindenhonnan jönnek a megrende­lők. A termékeikre az újnak megfelelő időtartamig vállal­nak garanciát. A felújított fődarabok ára az új érték 40—50 százaléka, ez különösen a tőkés importnál jelentős megta­karítás. (elek) Több pártban gondolkodva Versenyhelyzet A FIGYELMES ÚJSÁGOLVASÓ nem győzi rendezgetni a pártokról, leendő pártokról szóló híradásokat. Nyilatko­zatok és eIIarmy ila tkozatok látnak napvilágot megállapo­dások megszegéséről, pártalapítók helytelen szerepléséről. A kavalikád természetes. Többé-kevésbé ki lehet számí­tani, hogy a politikai pluralizmus kezdeti lépései polarizál­ják a korábban is csak látszólag egységes alternatív cso­portokat, mozgalmakat. A gondolatok letisztulása, a nyil­vánosság előtti rendiszeres szereplés felszínre hozta a kü­lönbségeket, amelyeket vagy sikerül kompromisszumokkal áthidalni, vagy újább szerveződés alapjai lehethek. Mind­ez a fölkészülés, a majdani több pár tren d s zer r e történő át­térés hozadéka. Izgalmasabb kérdés, hogy vajon tudunk-e több pártban gondolkodni? Egyáltalán szükség van-e több pártra? Az MSZMP tagjainak egy része, valamint a pártonkívüliek közül is sokain idegenkednék a változástól. A szükség van-e kérdés vélhetőleg a tényékhez képest megkésett. A párt- törvény ugyan még csak az előkészítés stádiumában van, ám a szervezetek egy része pártnak deklarálta magát, s amelyik nem, annák működésében is fellelhetőek a poli­tikai párt vonásai. Befolyásolni kívánják a társadalmi mozgásokat, része­sülni kívánnak a hatalom gyakorlásából. Más kérdés, hogy önértékelésük szerint sem jutottak el a kormányzásban való részvétel felelősségének vállalásáig. Kidolgozott program, számba vett tömegbázis híján egyelőre koalíciós, vagy ellenzéki pártként aligha jellemezhetőek. TERMÉSZETESEN EGÉSZ MÁS , az MSZMP helyzete. Nem csupán nyolcszázezres tagsága, több évtizedes vezető szerepe miatt. Hanem mindenekelőtt azért, mert a szocia­lizmus új modelljének kialakítását kezdeményezve, szer­vezett erőként létezik. Olyan szervezett erőként, amely nem kívánja egyedül gyakorolni a hatalmat, viszont kinyilvá­nította, hogy nem is kívánja átadni azt. A kettő között nincs ellentmondás. (Mellesleg a hatalom gyakorlásának megosztása nem csupán többpártrendszerben képzelhető el.) A politikai versenyhelyzetet az MSZMP nem egysze­rűen tudomásul veszi, hanem egyik ösztönzője is volt. Ele­gendő talán a májusi pártértekezlet állásfoglalására és az azóta hozott köziponti bizottsági döntésekre hivatkoznunk. De hát mi haszna származik a pártnak a versengésből? Elsőül említsük, hogy a válságokkal terhelt társadalmi - gazdasági helyzetünkből kiút nem képzelhető el szövetsége­sek, megegyezések nélkül. Ebbe az is beletartozik, hogy az MSZMP nyitott a párton kívülről származó progresszív ja­vaslatokra. Marxista {Jártként nyilván nem köthet szövet­séget a szocializmust perspektívaként is elutasítókkal, mi­közben a társadalom mai állapotát nem tekinti a szocializ­mus megvalósulásának. Ha úgy tetszik, a versenyhelyzet is sürgeti a napi feszültségek feloldását szolgáló program mellett a távlati elképzelések, a párt stratégiájának ki- munkálására A POLITIKAI VERSENGÉS egyúttal a társadalmi ellen­őrzés kiterjedésével is jár. A hazai tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a párt nem volt képes önmaga ellenzékének szerepét betölteni. A többpártrendszer nem szavatolja a politika működésének tökéletességét, mindössze nagyobb esélyt ad a hibák gyors észlelésére és a megfelelő korrek­ciókra. Harmadszor: a politizáló párttá válás versenyhelyzetben létfeltétel. Ha az MSZMP szervezetei késlekednek, ha el­odázzák a választ az újabb és újabb országos és helyi kér­désekre, presztízst, befolyást vesztenek. Az új szervezetek, majdani pártok kiindulási pozíciója bizonyos vonatkozás­ban könnyebb. Az elmúlt négy évtized történéseiért a fele­lősség ugyanis az MSZMP-t terheli. Válságos helyzetben a tagadhatatlan eredmények is leértékelődnek, a hibákat könnyű felnagyítani, sőt csak azokat fölemlegetni. A ver­senytársak természetszerűleg a kritikára helyezik a hang­súlyt. Az MSZMP önvizsgálata a folytatás és az elhatá­rolódás kettős feladatával történhet. Lényegi különbség Kivált, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szocializmus új modelljének elméleti megalapozása és gyakorlata nem csupán magyar kérdés. A gazdasági felzárkózás, a demok­ratizálás a szocialista utat választó országok mindegyikében felszínre került (esetenként lappangó) kérdés. A NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK ugyanis erő­teljes jelzésként értékelendők, a korábbi modell ellehetet­lenülésére utalnak. Ebből a logikából az is következik, hogy az MSZMP-nék önmaga megújításával kell elsősorban foglalkoznia. Csak így válhat lehetségessé a vezető szerep megtartása, megszerzése. M. D. S zemből süt a nap. A két öreg hunyorogva ül a lócán, az idő­sebb botjával kurgat egy dongót. Mert felébredtek már, s mindenáron meg- és megenni az embert. De nem nagy baj azért. Hogy is lenne, hiszen itt a tavasz. Virágzik a som, rügyez a szilvafa. Itt a há­tunk mögött is azzal van tele majd mindegyik kert. Igaz, még fiúcskák jobbá­ra, ám adják már a ter­mést. — Ez semmi — legyint az idősebb, Fekete Bálint, akinél Gulácson alig-aliq van már öregebb ember. — Ha látta volna az ártéri gyümölcsöseinket! Végig a Tiszát akkora fák kísérték, mint a templomtornyunk! Szilva, alma, dió... O, még beszélni is jó arról! — Hová lettek azok a fák? — Hová, hová ...! — zsörtölődik. — Bejött a té­eszcsé, s valamék nagy­okos kitanálta, nem kelle­nek már azok. Kiirtották! — Persze, hogy kiirtották. Pucér ott a föld, mint a te­nyerem. Lócán Így volt, bizony így, bó­logat a szomszéd, Lánczi Bertalan is. Már ő maga is hatvanöt éves maholnap, mégis a fia lehetne Fekete Bálintnak. Ha jó az idő, itt üldö­gélnek naphosszat. Ha sű­rűsödik a munka, Lánczi Bertalan el-elmaradozik, dehát még csak tavaszelőn járunk. Legfeljebb vetemé- nyezni kellene, ám az meg asszonydolog. Megtárgyal­ják, mit írt az újság, mit mondott a rádió, ám a szó azért a régi dolgok körül forog majd mindig. Azon például, mekkora dinnyék teremtek itt egykor a gula- csi határban. Nehezen hi­hető, hisz a kemény, feke­te földet nem nagyon sze­reti a dinnye, de rámpin- tanak. — Van itt föveny is, ha nem tudná ...! A Tisza mentén, túl a Tilalmason. Tudom, mert én voltam a csősz! Bálint bátyánk mély ön­érzettel mondja mindezt, nála már csak Lánczi Ber­talan a rátartibb. Aki pász­tor volt majd húsz eszten­dőn át, a háztáji gulyával járt. Május elsején kihaj­tottak, s majd csak András- napkor, november végén költöztek vissza a faluba. Dúdolja is a híres nótát: „András napra jár az idő. gyakran tornyodzik a fel­hő ...” — Haj, micsoda idők voltak azok ...!? Megesett, hogy már hátunkon hoz­tuk a havat. Kitelt az esz­tendő. Régi híres gulyákat em­legetnek. Erről jut eszébe Fekete Bálintnak, hogy milyen ökrei voltak neki. Elhúzták volna a tarpai hegyet... — Lova sosem volt? — Nem kellettek nekem. Odaértem én az ökrökkel, mint más a Iával. Így szépen, csendesen csordogál a szó. Hogy kevés a nyugdíj, hogy most jó lenni fiatalnak. Mert mit tudják ők, milyen az, ha. átmegy az ember lábán a szekér. Mert Fekete Bálint megjárta. — A tarpai hegyről hordtuk a követ, építettük a jándi utat. Egyszer csak megbolondult a jószág, s átgörgött a lábamon a sze­kér. Tele volt kűvel... — Mikor volt ez? ­— Mikor ...? Nem olyan rég. Tán már negyven­éves is voltam. JHsszajön a darázs, ám most már fél a bottól. " Csak kering, kering, de nem mer leszállni. Lánczi Bertalan rágyújt egy Románcra, békésen fújja a füstöt. S nem érti, hová szalad ez az idegen. Még most jött az imént. S még csak most indult a be­széd. Hogy ez a fiatalabbja mindig szalad... mégis mindenről lemarad. Balogh Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom