Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

4 Kelet-Mftgyaroniág 1989. március 25. (Folytatás az 1. oldalról) nyúl. Egyetértettek a Varsói Szerződés kofszerűsítésének szükségességében is. Egyér­telmű közös álláspontként fo­galmazódott meg ugyanak­kor: a mai világ realitásai miatt — bár a nemzetközi életben jelentős kedvező vál­tozások történnek — még szükség van a két katonai, politikai szervezetre. Ennek kapcsán szó esett a semlegesség kérdéséről is. A szovjet fél nemzetközi ta­pasztalatokra hivatkozva úgy vélekedett: a mai politikai viszonyok között nincs reali­tása egyik tagállam semleges­ségének sem. Arr,a azonban szükség van, hogy demokra- tikusabbá, korszerűbbé te­gyék belülről politikai, kato­nai szövetségüket, a külvi­lágnak pedig azt a készséget demonstrálják, hogy előre kívánünk haladni a két ka­tonai szervezet egyidejű fel­számolásának irányában. A Kremlben folytatott megbeszélés után Mihail Gorbacsov ebédet adott a magyar vendégek tiszteleté­re. Ezen magyar részről je­len voltak Grósz Károly kí­séretének tagjai: Major László, az MSZMP KB iro­dájának vezetője, a párt szó­vivője és Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanács­adója. Szovjet részről Nyi- kolaj Rizskov miniszterelnök, Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB titkára és Eduard Sevardnadze külügyminisz­ter, valamennyien a Politikai Bizottság tagjai vettek részt. Mihail Gorbacsovval foly­tatott tárgyalásunk során egyetlen olyan kérdés sem volt, amelyben véleményel­térést vagy érdekellentétet tapasztaltunk volna — hang­súlyozta Grósz Károly, aki délután hazautazása előtt nemzetközi sajtókonferen­cián összegezte moszkvai munkalátogatásának tapasz­talatait. Kiemelte, hogy a megbe­szélések tanúsága szerint is magas színvonalú és igényes az együttműködés politikai téren a két ország között. Hozzátette ugyanakkor, hogy a gazdasági kapcsolatokról ez nem mondható el, még nem használtuk ki a gazdasági együttműködésben, annak korszerűbb formáiban rejlő lehetőségeket. Rövid beveze­tő nyilatkozatában az MSZMP főtitkára elmondot­ta: megköszönte vendéglátó­jának, hogy a Szovjetunió­ban élő magyar nemzetiség mind nagyobb támogatást kap sajátos arculatának, kul­túrájának, hagyományainak megőrzéséhez, ápolásához, gyarapításához. Kérdésekre válaszolva Grósz elmondotta, hogy az utóbbi hetekben az érdeklődés kö­zéppontjába került az esetle­ges jövőbeni magyar semle­gesség kérdése. Ennek kap­csán leszögezte: álláspontunk nem változott, mindkét ka­tonai tömb egyidejű felszá­molásáért küzdünk, s ha ez megtörténik, akkor a semle­gesség már nem is lesz kér­dés. A többpártrendszer ma­gyarországi bevezetésével kapcsolatos kérdésre vála­szolva kifejtette: hazánkban a sokszínű érdekek megjele­nítésére politikai pártok szerveződése útján van tár­sadalmi igény; ki kell tehát elégíteni ezt az igényt. A pártfőtitkár hozzáfűzte: a politikai struktúra felépíté­se, alakítása természetesen minden országnak belügye. A magyar vezetés azért érez fe­lelősséget, hogy a magyar nép érdekeit szolgálja a le­hető legjobban. Személyes meggyőződését fejezte ki, hogy az egypártrendszer— többpártrendszer kérdése nem a legfontosabb a demok­rácia kiteljesítése, valóságos gyakorlása szempontjából. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ,az MSZMP vezetését Magyar—szavjet csícstalálkazi Moszkvában A két kflldőtteéf • tárgy álé Mxtalnil. vajon ellenzéki pozícióban is vállalná-e Grósz Károly, ki­emelte: a Magyar Szocialista Munkáspárt az elkövetkező időszakban a politikai küzdő­téren is ki fogja vívni magá­nak a vezető szerepet. „Én tehát a győztes párt pozíció­jára készülök, nem ellenzéki pozícióra.” Az újságírók kérdéseire vá­laszolva szólt arról is, hogy a tárgyalásokon érintették a magyar múlt értékelésének néhány kérdését. Megállapod­tak abban, hogy a szovjet illetékesek betekintést en­gednek magyar történészek­nek azokba a fontos doku­mentumokba, amelyek ta­nulmányozása révén ponto­sabb képet lehet majd kapni az 1956 zűrzavaros napjaiban történtekről. Grósz Károly pénteken es­te hazaérkezett arról a mun­kalátogatásról, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak meghívására tett Moszk­vában. Grósz Károlyt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Ivá- nyi Pál, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Kótai Géza, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztályának vezetője és Kimmel Emil, a Központi Bi­zottság Irodájának helyettes vezetője fogadta. Jelen volt Vladlen Puntusz, a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. (MTI) A SZOT-elnokség előtt Az oktatás helyzete Gáspár Sander lemond az SZVSZ elnöki tisztérni Gáspár Sándor bejelentet­te, hogy lemond a Szakszer­vezetek Világszövetségében betöltött elnöki tisztéről — közölte Bálint Attila, a SZOT szóvivője, aki a SZOT elnök­ségének pénteki üléséről tá­jékoztatta az újságírókat. Gáspár Sándor döntését a SZOT elnöksége tudomásul vette. A testület megvitatta a szakszervezeti oktatás hely­zetét, feladatait, s áttekintet­te a mozgalom nemzetközi kapcsolatait. A szakszerveze­tekben mintegy 600 ezren vi­selnek valamilyen tisztsé­get, s a képzésükben most arra kell koncentrálni, hogy felkészítsék őket a megválto­zott feladatokra. Egyre ne­hezebb azonban előteremteni az oktatáshoz szükséges pénzt, ezért az elnökségi ülé­sen felvetődött, hogy a SZOT két nagy oktatási intézménye közül a balatonfüredit nem­zetközi konferenciák rende­zésére is hasznosíthatnák, ez­zel is növelve anyagi lehető­ségeiket. Az elnökség megállapítot­ta: a nemzetközi légkör és hazánk megélénkült diplo­máciai tevékenysége jó hát­teret biztosít a szakszerveze­tek nemzetközi kapcsolatai­nak elmélyítéséhez. A sző­kébb anyagi lehetőségek miatt ezen a területen is az érdemi együttműködés minő­ségének javítására kell töre­kedni. Az ülésen szóba került hogy április elején rendezik meg Havannában az SZVSZ Irodájának ülését, amelyen a magyar szakszervezetek kül­döttei javaslatokat tesznek a világszövetség munkájának továbbfejlesztésére. Efeyéb kérdésekről szólva Bálint Attila elmondta: a SZOT-hoz érkezett levelek, jelzések arról tanúskodnak, hogy az emberek attól fél­nek: a forint mostani leérté­kelése tovább növeli itthon az árakat. A szakszervezetek fenntartják azt az álláspont­jukat, hogy a kormány az energiahordozók árát az ere­detileg tervezettnél kisebb mértékben emelje. Arról is tájékoztatott, hogy napokon belül megkezdődnek a kor­mány és a SZOT vezetőinek következő találkozóját elő­készítő szakértői megbeszé­lések. A szakszervezetek tár­gyalási javaslataival a SZOT legutóbbi ülésén foglalkozott; a korábbi áremelésekhez kapcsolódó újabb kompenzá­ciós igényeik összességében mintegy 5 milliárd forintot tesznek ki. Egy kérdésre vá­laszolva a SZOT szóvivője azt is elmondta, hogy a kor­mány részéről nem tapasz­talható semmiféle törekvés a halogatásra sem a mostani, sem a korábbi találkozók ese­tében. Március 29-én Ülést tart az MSZMP KB Március 29-ére összehívták a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak ülését. A testület a Politikai Bi­zottság javaslata alapján ki­alakítja állásfoglalását a po­litikai nyilvánosság fejleszté­séről és a tájékoztatási tör­vény politikai irányelveiről, valamint a párt sajtópoliti­kájának elveiről és a párt­sajtó fejlesztéséről. Jelentést hallgat meg a politikai rend­szer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól. A Minisztertanács ülése (Folytatás 1. oldalról) testület úgy határozott, hogy — a kormányfő parlamenti ígéretének megfelelően — el­készíti, s előreláthatólag jú­niusban benyújtja az Or­szággyűlésnek a bős—nagy­marosi beruházás költségve­tési helyzetéről, a vízerőmű­építéssel kapcsolatos nép­szavazás feltételeiről, annak nemzetközi és egyéb össze­függéseiről szóló tájékoztatót. A kormány tárgyalt az autópálya-használati díj be­vezetéséről is — jelentette be Marosán György. Felhívta a figyelmet arra, hogy az or­szágos közúthálózat műszaki állapota a nyolcvanas évek eleje óta fokozatosan rom­lik; a szűkös költségvetési források nemcsak a fejlesz­tésre, de a karbantartásra sem elegendőek. Ezért a kor­mány keresi a lehetőséget a további romlás megakadá­lyozására, ugyanakkor felve­tődött az úgynevezett címkés autópálya-használati díj be­vezetése. A Magyar Hírlap munka­társa arra hívta fel a figyel­met, hogy a héten bejelentett forintleértékelés kapcsán a Magyar Nemzeti Bank és az árhivatal véleménye eltért egymástól. A forint árfolyamát a nemzetközi pénzpiaci moz­gások határozzák meg. En­nek figyelemmel kísérése a Magyar Nemzeti Bank fel­adata. és az elnök feladatkö- ~ rébe tartozik, hogy a szüksé­ges következtetéseket levon­ja. A nemzeti valuták árfo­lyamának változtatása igen körültekintő döntést igényel, hiszen ez a lépés jelentősen befolyásolja az adott ország pénzügyi, gazdasági helyze­tét. Mindezeket figyelembe véve a kormány a múlt év júliusában tárgyalt a konver­tibilis valuták forintárfolya­mának megállapítási rendjé­ről. Felhatalmazta a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az 5 százaléknál nem maga­sabb árfolyam-változtatásra vonatkozó döntést saját ha­táskörében meghozhatja. Ezt előzetesen csak a Miniszter- tanács elnökének kell tudo­mására hóznia, A mostani le­értékelés is é szerint történt — mondotta a szóvivő. Az UPI tudósítója arról tudakozódott, hogy a népsza­vazásról szóló törvényjavas­latot mikor terjesztik a Par­lament elé. A népszavazásról szóló tör­vényjavaslat és a bős—nagy­marosi vízlépcső ügyében tar­tandó esetleges népszavazás kérdése egyidőben kerül a Parlament elé. Az Ország- gyűlés idei munkaterve sze­rint erről a témáról június­ban tárgyalnak a törvényho­zók — mondotta Marosán György. A Népszabadság munkatár­sa megkérdezte: mi a kor­mány véleménye a koncepci­ós perek felülvizsgálatával megbízott testületről, illetve az egyik társelnök kinevezé­séről. Czinner Tibor illeté­kességét ugyanis — mint a kérdező mondta: kétségbe­vonta. A Belügyminisztériumtól kapott hivatalos tájékoztatás szerint az 1980-as évek ele­jén a minisztérium történe­tét oktatási célból kutatócso­port kezdte feldolgozni. En­nék munkájában, mint a népbíróságak sokrétű tevé­kenységének egyik legismer­tebb hazai kutatója szakér­tőként, lektorként, valamint történészként időszakos köz­reműködésre kapott felkérést Czinner Tibor. Az 1945 és 1949 tavasza közötti perió­dusról készült összeállításról konzultált az MSZMP Köz­ponti Bizottságának Párttör­téneti Intézetével is. Az az állítás, hogy ezért a kivéte­lezett történésznek súlyos árat kellett fizetnie, tulaj­donképpen tudatosan terjesz­tett rágalom. Pozsgay kitüntetése Pozsgay Imre államminisz- tert az Alpok—Adria közös­ségben végzett tevékenysége elismeréseként Francesco Cossiga köztársasági elnök az Olasz Köztársasági Érdem­rend Lovagi Nagykeresztjével tüntette ki. A kitüntetést pénteken Budapesten. a nagykövet rezidenciáján Jo­seph Nitti, az Olasz Köztár­saság magyarországi nagykö­vete adta át. Látogatás Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására március 28-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Cső Ho Dzsung, a Koreai Köztársa­ság külügyminisztere. Új időzóna A Szovjetunió három balti köztársasága. Észtország, Lit­vánia és Lettország vasárnap új, a moszkvai időtől eltérő helyi időt vezet be. Amikor a moszkvaiak átállnak a nyá­ri időszámításra, és egy órá­val előreállítják 'óráikat, Észtországban, Litvániában és Lettországban nem változtat­nak a mutatók állásán, s így azonos időzónába kerülnek Finnországgal. Vasárnaptól tehát amikor Közép-Európá- ban déli 12 óra van, akkora három balti országban dél­után 1 óra a helyi idő (Moszkvában pedig délután kettő). „Ajándékosztó nyuszik” lepték meg az osztrák főváros — Bécs — schönbrunni állatkertjébe érkező gyerekeket és szüleiket a húsvét előtti napokban. (MTI Telefotó) Pompei „balsorstársa" Lassan kétezer éve nyug­szik csaknem háborítatla­nul a lávasírban Herculane­um, Pompei sorstársvárosa. Az olasz kormány most re­méli, hogy az ókori római település egyedülálló kincsei — nemzetközi segítséggel — végre mind napvilágra ke­rülhetnek. Herculaneummal is a Vezúv kitörő lávája vég­zett, 1910 évvel ezelőtt, pon­tosan akkor, amikor Pom- peijel. Eddig csekély részét tárták csak fel, ám ezek a leletek is elárulják, hogy a klasszikus építészet kivételes remekeit rejti a mély, érté­kesebbeket, mint Pompei. Pompei Herculaneumnál „szerencsésebb" volt — már ami a világhírnévhez vezető utat illeti. Nagy részét nem láva, hanem forró hamu bo­rította el, így helyenként puszta kézzel is hozzáférhet­tek a maradványokhoz. Her­culaneum viszont a Vezúv megkövesedett lávája alatt, a mélyben fekszik. 27 méterre kell leásni, ami igen költsé­ges. A feltáráshoz 170 mil­lió dollárra lenne szükség. Az olasz kormány most évente összesen csak 1,4 millió dol­lárt tud adni a két romvá­ros fenntartására és az ása­tásokra. Már a század elején fel­merült, hogy külföldi pénzből kellene feltárni Herculaneum kincseit, ám Olaszország nemzeti büszkeségből nem akart „koldulni". A mai Ró­ma azonban már szeretné bevonni a külföldi, elsősor­ban az amerikai tőkét az ókori örökség feltárásába. Míg Pompei mindig is ál­lami tulajdonban volt, addig Herculaneum kétharmada magánkézben lévő mezőgaz­dasági terület alatt, illetve Ercolano város alatt fekszik. A kis parcellák jó részét fo­kozatosan felvásárolták, ám a többi tulajdonos nemigen akar megválni földjétől, nem érdekli, mi rejtőzik a mé­lyén. Ráadásul éppen Ercola­no központi sugárútja alatt húzódik Herculaneum főut­cája, a régészek feltételezése szerint. A hozzáférhető részeken az 1920-as években kezdték el az ásatásokat. Tehetős csa­ládok tengerparti villáit tár­ták fel, díszes teraszokkal, freskókkal és két fürdóházat, fortélyos vízfűtéssel. A lele­tek hűen szemléltetik, hogy miként éltek Herculaneum egykori lakói. A Vezúvtól messzebb fekvő Pompeiben minden elégett, ami fából ké­szült, ám Herculaneumban a borzasztó hő szénné szilár­dított több bútort — az utó­kornak. Agyakat, elegáns szekrényeket és egy bölcsői is találtak a régészek. A város legfényűzőbbnek vélt villáját még nem tárták fel, pedig már a XVIII. szá­zadban rábukkantak a régé­szek. Kútfúrással próbáltak hozzáférni, de miután a fel­szivárgó mérgező gázok több munkást is megöltek, fel­hagytak az ásatással. Való­színűleg Julius Ceasar apó­sáé volt ez a gazdag villa. Nagypéntek Pápai gyóntatások II. János Pál pápa. mint megválasztása óta minden év nagypénteken, idén is maga gyóntatott a római Szent Pé­ter Bazilikában. A hagyomá­nyokhoz híven ezúttal is a húsvéti ünnepekre az Örök Városba sereglett több ezer zarándok közül találomra vá­lasztották ki azt a hét kato­likus hívőt, aki beléphetett a pápai gyóntatószékbe. A nagyhét vallási szertar­tássorozatának fénypontja vasárnap lesz, amikor II. Já­nos Pál misét pontifikái a Szent Péter téren, s a Bazi­lika erkélyéről beszédet mond, s „Urbi et Orbi” ál­dást oszt. Az idei év már a második, amikor a palesztin polgári felkelés, az Intifada miatt Jeruzsálemben a szokottnál jóval kevesebb zarándok gyűlt össze, hogy végigmen­jen a Via Dolorosán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom