Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
1989. március 20. Kelet-Magyasrorsúg 3 Itt a 11-277! Szilágyi Zsuzsa újságíró Tálaszol wt) Több olyan kérdés érkezett az elmúlt héten, amely az Örökösföldön élők gondjaival foglalkozik. Először ezeket próbáltam csokorba kötni. A „bokréta" szalagjára akár a következő felirat is kerülhetne: Örökösföld örökös problémái. — Miért nincs tejivó a lakótelepen? A városi tanács kereskedelmi osztályán Konczos Pál elmondta, hogy nem gazdaságos a működtetése és ők senkit nem kötelezhetnek az üzemeltetésre. Állami gazdálkodók nem tervezik tejivó létrehozását. Ha magánszemély vállalkozik arra. hogy ilyen jellegű üzletet nyit, akkor a tanács „zöld utat” ad a kezdeményezésnek. Messze van az autóbusz- megálló a legutóbb átadott tízemeletes házaktól. Lesz-e olyan járat, amelyik elszállítja az utasokat a lakótelep belső részére is? A Volán személyforgalmi osztályvezetőjének, dr. Huba Péternek a válasza a következő: a szegénység nagy úr, sajnos nincs rá kapacitásuk, örülnek annak, ha a most jelentkező igényeket ki tudják elégíteni. Nemcsak autóbuszhiány van, hanem az is problémát jelent, hogy a kocsik számára nehezen, járható a már megépült út, túl sok a kanyar. Ez nem jelenti azonban azt. hogy ezzel lezártnak tekintik az ügyet. Későbbi fejlesztésben szerepel a járatok útvonalának módosítása és a belső területeken lakóknak kevesebbet kell majd gyalogolni hazáig. A tanács műszaki osztályán azt is megindokolták, miért kanyarog úgy az egészségügyi szakközépiskola előtti út. Az egyenes vonalvezetés arra ingerli ugyanis a gépkocsivezetőket, hogy gyorsabban hajtsanak, tehát a kanyarok a forgalom lassítását szolgálják. A Fazekas János tér iskola mögötti területén egy helyen közlekednek a gyalogosok, az autók, itt tolják a gyerekkocsit a kismamák. Terveznek-e ide járdát, hiszen így nem biztonságos a közlekedés? A tanács tervosztályáról Klémán Ferenc elmondta, hogy járdát egyáltalán nem terveztek, az ilyen több célú utak más országokban már elterjedtek és nálunk is ezt próbálták meghonosítani. Ügy tűnik, kevés sikerrel. Sem pénz, sem elképzelés nincs eddig, hogyan lehetne megoldani a veszélyes helyzetet. Az eredeti tervet már korábban módosítani kellett, hiszen a gépkocsi-tulajdonosok azt szeretik, ha szem előtt van az autójuk, ezért új helyet kellett kijelölni a parkolók számára. Sokakat foglalkoztat a kérdés. közöttük Mészáros Mihály piricsei olvasónkat is: át kell-e íratni a gépkocsi típusát azoknak, akik megkapták a visszaigazolást a már befizetett Wartburgra? A Merkur illetékesei azt válaszolták, hogy nincs szükség az átíratásra. Azok a megrendelők. akik Wartburgra kaptak visszaigazolást. automatikusan az új típus átvételéről kapnak majd értesítést. A négyütemű motorral felszerelt gépkocsik szállítása áprilisban várható, addig azonban türelemmel kell várni a leendő tulajdonosoknak. A Standard típus irányára 200 eze»jla*3pecialé 210 ezer, a Touristé fjedig 221 ezer forint. Tiszavasváriból jVagyné panaszolja: többször csordult már. hogy vasárnap /a kijelölt vendéglátóh%y^í>^jftem lehetett kapni tejet. mm A helyi tanácson 'Bűndáné Badics Ildikó vállálkozott a probléma orvoslására. Elmondta, hogy a központilag kijelölt árusítóhely a Ciklámen presszó. Az elmúlt vasárnap végzett ellenőrzések során megállapították, hogy tejből és kenyérből is kevés a rendelt mennyiség. Mivel az üzlet az áfészhez tartozik, így ők is felelősek azért, hogy elegendő legyen a vasárnapi vásárolni való. Részükről Porkoláb Árpád segít abban, hogy megszűnjenek az ilyen jellegű problémák. Hajdú Albert Nyíregyházáról az iránt érdeklődött, hogy meddig kell még kerülgetnie az autójával a Dimitrov utcán keletkezett kátyúkat? A városi tanács műszaki osztályán Estók Jánostól kértem az ügyben felvilágosítást. Teljes aszfaltszőnyegezés nem várható ebben az évben, ennek is elsősorban pénzügyi okai vannak. A gödrök feltöltése azonban folyamatos lesz, ahogy az a város egyes utcáin, például a Garibaldi utcán, már meg is történt. Tőkés exportra szállít tapétázóasztalokat a Pannónia Építőipari Leányvállalat beregi, tiszaadonyi üzeme. Kamionok viszik a készterméket Hollandiába. (Elek Emil felv.) Az erőfeszítés még nem elég... Rossz döntések után — lesznek Jobbak? Beszélgetés László András általános elnökhelyettessel Szabolcs-Szatmár egyik legnagyobb társadalmi-gazdasági gondja napjainkban a foglalkoztatás helyzete. Ma már nemcsak a hátrányos helyzetű térségekben, hanem bizonyos szakmákban Nyíregyházán is elhelyezkedési nehézségek vannak. A szülők jó szívvel nem tudnak megfelelő szakmát ajánlani gyermekeiknek, mert nem biztos, hogy végzés után lakóhelyükön vagy annak közelében munkát találnak. Ezért kerestük meg László Andrást, a megyei tanács általános elnökhelyettesét, hogy a közvélemény által kevésbé méltányolt munkahelyteremtő erőfeszítésekről beszéljen. „Olyan malomban örblbnk...” — Nem tartja szélma- lomharcnak, hogy amíg a ' téliét}^jlesztési és a fog- liiikdztatási alapból évente néhány száz új munka- héty létesül, addig a múlt évben is több mint ötezer álláshely szűnt meg a megyében? — Hasonlattal kezdhetem: olyan malomban őrölünk, amilyen malmunk van, s ennek megfelelő lesz a lisztünk. Vagyis a tanácsok csakis azokkal az eszközökkel segíthetik elő a munkahelyteremtést, amelyek a rendelkezésükre állnak. Egy folyamatot indítottunk el, a hátrányos helyzet felszámolását, azorí- ban ennek időtávlata az ezredfordulóig tart. Az lett volna az egészséges, ha a jónak minősített elképzelések megvalósításához korábban kezdünk hozzá, csakhogy az említett két forrás ettől az ötéves tervtől létezik. — Egyáltalán mennyi pénzről dönthettek, mit várnak ettől? — A területfejlesztési és szervezés alap hárommilliárd forintos összege az ország 17 körzetében a halmozottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására áll rendelkezésre. Ebből a megye részesült a legnagyobb arány4 történet nem feltétlenül példázat, de a csoda tudja. Az asszonyka amikor a fia járni tanult, lábacskámnak hívta a kisfiát. Kedves név, mi tagadás. A gyerek első szavai között szerepelt is a lábacska. Nos, történt, hogy a nagypapa születésnapja következett, összeült tehát egy kerekasztal köré a családi tanács. Ki kellett választani az ajándékot. Az asszonyka azt mondta, hogy vegyünk apának egy ötliteres lábast, az elfér a konyhában és a háztartásnak se ártana. A férj, azaz a vő azt javasolta, hogy legegyszerűbb lenne egy horgászbotot venni, igaz, hogy a nagyapa nem horgászik, de hátha ő majd fog vele halat, és akkor ugyebár... A nagylány egy feliratos trikót javasolt, amit már Alternatív béke régen kinézett a kirakatban. Az öccse egy futball-labdát kívánt ajándékozni, feltehetően azért, mert a nagyapa sohasem rúgta a labdát. A család egy kicsit már- már a veszekedések partjára került, de arra való a napi politika, hogy minden közember tanuljon belőle. Elhatározták, hogy e bonyolult kérdés megoldására, a javaslatok értékelésére afféle alternatív választást tartana otthon. A vő a horgászbotra, a kislány a trikóra, a fiú a labdára szavazott. Az asszonynak viszont kellett volna a lábas. A nagypapa közben békésen aludt és fogalma sem volt arról, hogy körülötte parázslik a vita. A másodszor elrendelt szavazás sem hozott eredményt. — Lábas — mondta az asszony. — Azért is horgászbot — makacskodott a férj. — Trikó — kérte a kislány, és labdáról álmodott a fiú. A döntéshez behozták a legkisebbet is eldönteni, hogy mi legyen végül az ajándék. — Na mi legyen lábacskám? — mórikált az asz- szonyka, és a kicsi eldöntötte a kérdést. — Lábacska, lábacska ... Ezzel megszületett a döntés. Amiből nyilvánvaló, hogy még a nagyon feszült helyzetekben is lehetséges alternatív béke. Bartha Gábor nyal, 840 millió forinttal. Kiemelt céljaink a munkahely- teremtés, a jövedelemtermelő képesség javítása és az infrastrukturális fejlesztés. Az összegen lehet vitatkozni, hiszen a pénz értéke azóta is romlik, de eredménynek tekintem, hogy a megyei tanács 46 beruházáshoz adott támogatást, tulajdonképpen ígérvényekkel 1990-ig odaítélte a pénzt, felvállalva annak kockázatát, hogy ha nem kapja meg a kormány támogatását, akkor máshonnan kell elvenni. Többek között 13 élelmiszer-feldolgozóüzem létesül — mint a nyírlugosi és a mérki húsüzem, a Szat- már- és Beregtej, a nyírbátori tésztaüzem — 13 az ipari beruházások száma, s az eddigi három év alatt 1054 új munkahely létesült. Ha a további szerződések is realizálódnak, akkor az ötéves terv végére 4831 az új munkahelyek száma. A foglalkoztatási alapnak csak egyéves múltja van. Szabolcs-Szatmár a legaktívabb, 47 pályázatából 35- öt fogadtak el eddig, s 1031 új munkahelyen termelnek. A teljes program közel másfél milliárdos beruházással 2700 új munkahellyel számol. „Nem ez a jellemző...” — Mindenütt szükséges más pénzek igénybevétele is beruházásokhoz. Milyen alapon történik az elosztás? — Nem tartom helyesnek az olyan megfogalmazást, amely osztogatást emleget. Kialakult mechanizmusa van a pályázatoknak — a területfejlesztésnél például közel négyszáz volt a pályázatok száma — s széles körű nyilvánosság, versenyeztetés mellett születik a döntés. — Ami — az esetek egy részében — rosszul sikerült döntés. Csak példaként említhetem, hogy a nyírbátori Auróra Cipőgyár több tíz millió forintot kapott, most a felszámolás előtt áll a vállalat, több százzal csökkent a létszáma. A Dunacoop GT mátészalkai nagy terveiből sem lett valóság. Ugyanakkor például a megyei ZÖLDÉRT hiába kért támogatást. Végül 6 lehet a jó példa több százas új foglalkoztatottal. — Az Auróra elemzésébe nem megyek bele. Egy rosz- szul sikerült vállalati önállóság juttatta a csődbe, a szovjet piac nehézségei gátolják a termelést — ismereteink szerint. Figyelemmel kísérjük a vállalat sorsát, mert igencsak nagy feszültségeket jelentene a felszámolás, amit szovjet—magyar közös vállalat alapításával szeretnének elkerülni. A Dunacoopnál a kockázatunk nem sikerült, jogi úton lehetőségünk van az odaítélt támogatás visszakövetelésére. Azonban ez csak két — igaz fájó — eset, s szerencsére nem ez a jellemző. — És ahol évek óta csak ígéretek vannak, mint Fehérgyarmaton vagy Tar- pán? — Kínos helyzet a fehér- gyarmati fejlesztés. A fővárostól háromszáz kilométerre nem szívesen telepítenek üzemet, végül is sem a Finommechanikai Vállalat sem a Rábatex üzeme nem jött létre. Azért, hogy legyen változás, a tanács megvette a volt állami gazdasági épületet, ahol mindenképpen indokolt legalább egy háromszáz emberrel dolgozó üzemet létrehozni. Tarpán pedig a sok textilipari próbálkozás után a Pannónia Vállalat faipari üzeme mutat változást. Legyen érdekelt a tanács — Nem bosszantásként, de még tudnék sorolni egypár példát, ami a tanácsi sikertelenséget mutatja. Egyes vélemények szerint azért, mert nincs megfelelő érdekeltség, központi pénzalap vész el. Lehet számítani a jövőben vállalkozóbb jellegű tanácsra ? — Van már rá példa, hogy vagyonrészes a tanács. így a csengeri AGROFRUCT Rt- nél 15 millióval részes a tőkében, a dombrádi költség- vetési üzem ugyancsak a pénzével érdekelt a Habselyem Kötöttárugyárral létesítendő üzemben. Ennek ellenére nem tartjuk kielégítőnek a jelenlegi érdekeltséget. Folyamatban van az eszközrendszer áttekintése, egy olyan szakértői csoport létrehozása, amelyik vállalkozásszerűen csak ezzel a feladattal foglalkozik. Ehhez persze néhány központ, rendeletek adta korlátot is fél kell oldani. — Ami bizonyára nagyon sürgető, mert az itt felsorolt erdmények ellenére mégiscsak igaz, hogy a megye foglalkoztatási helyzete tovább romlik, így rossz döntések sorának fogja fel a közvélemény az eddigi munkát. — Amihez sajnos még hozzá kell számítanunk, hogy az ingázók közül is többen hazatérnek, másutt is szűkült az elhelyezkedési lehetőség. Azonban mégis úgy venném számba az erőfeszítéseket, hogy ezáltal — az öt év alatti hét és fél ezer új munkahellyel — legalább csökkenteni tudtuk a feszültségeket. Lányi Botond Százvalahány V alahogy így képzelte a nyugdíjas napokat. Reggelente ellátni a jószágokat, felrázni a dunyhát, kitenni az ablakba szellőzni, megfőzni, ebéd után lepihenni, este var- rogatni, tévét nézni. A doktor is azt bizonygatta, jót tesz egy kis pihenés. Nincs különösebb baj, magyarázta, a vérnyomása is elfogadható. A derékfájásra különösebb gyógymódot nem javasolt, kímélni kell, tanácsolta, kevesebbet hajlongani cipelni. A házi patikát azért meghagyta, jó lesz az a szűkösebb időkben. Nyugodtsággal, békességgel pörgette vissza emlékképeit. A téesz- szervezés gyötrelmeit dolgos hétköznapok követték. Hitt a munkában, elfogadta a vezetők érveit, még akkor is, ha a sürgős munkáért esetenként kevesebb bért kaptak, de hát a termelőszövetkezet érdekét szem előtét kellett tartani. A búcsú, negyedszázad után, megható volt, a vezetőség megköszön - te munkáját, ajándékot kapott. Nem szakadt el a többiektől, hiszen a falu-' ban majd mindennap találkozott a munkába igyekvő, vagy a bevásárlásból hazafelé induló asszonyokkal. Előre eltervezte hogy fogja beosztani megérdemelt nyugdíját, de hó végén már leste a postást, hátha egy-két nappal hamarabb hozza a pénzt. A megszokott időben már a kapuban várta a postást, aláírta az elismervényt és nyújtotta a kezét a pénzért. Ahogy a postás szétnyitotta tárcáját és egy ötvenest keresett benne, a szelvények között egy ismerős név tűnt elő. A szomszédasszonyé, aki a papír szerint százvalahány forinttal többet kapott. De hát hogy lehet ez, értetlenkedett, hiszen ő soha nem dolgozott, nem vett részt semmilyen közös munkában. Eny- nyit ér 25 évnyi munka? A tanács által megállapított szociális segély nagyobb mint a téesznyug- díj. Háborgó lélekkel ment a téeszirodába, olyany- nyira halkan kopogott, hogy az elnök alig hallotta meg. Szívélyesen fogadta, majd hitetlen- kedve hallgatta a történetet. Minthogy mást nem tehetett, megnyugtatta a nénikét, hogy utánanéz a segélynek. Bármennyire furcsállta, a számok igazat adtak a néninek: a munka nélkül járó szociális segély lekörözte negyedszázad verejtékes munkáját. A segélykeretet szét kell osztani, abból ennyi jutott a szomszédasszonynak. A nénike nem kiabált, nem verte az asztalt, csendben, ahogy jött, hazament. Nem mondta el másnak a történetet, nem kereste máshol igazát. Egy darabig megpihent, majd hozzákezdett főzni. Nem így képzelte el a nyugdíjas napokat. Mátbé Csaba
