Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
8 Szamuely, a katona „II forradalom katonájának csak Szamuely Lajos nyíregyházi terménykereskedőnek egy leánya (Margit) és hat fia volt. Kiemelkedett közülük a legidősebb fiú, Tibor, aki mind Oroszországban, mind Magyarországon jelentős forradalmi tevékenységet fejtett ki. Moszkvában magyar nyelven szerkesztett folyóiratában, a Szociális Forradalom 1918. július 11-i számában megjelent „Riadó” c. híres cikkében már megírta: „A harcban csak addig eszköz a szó, míg a forradalom ellenségei nem fognak fegyvert!” Ennek ellenére nehéz különválasztani Szamuely Tibor életében az újságírót, az agitátort és a katonát. Ugyanis Szamuely a forradalom katonájaként az újságíró Szamuely Tibor elképzeléseit akarta a gyakorlatban megvalósítani. 1918. júliusában a Moszkvában kirobbant eszer ellen- forradalmi lázadás idején döntő szerepe volt a Főposta visszafoglalásában, hiszen az egyik sikeres és rendkívül leleményes osztagot ő vezette (a CSEKA vezetője, Dzer- zsinszki személyesen köszönte meg eredményes fegyveres akcióját). Már 1918. március 24-e óta az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt mellett működő magyar csoport katonai ügyeinek ő volt a népbiztosa. 1918 nyarán fontos katonai szerepe volt a kazanyi harcokban. A proletariátus forradalmának fanatikus katonájaként elvállalt és szíwel-lé- lekikel teljesített minden feladatot, amellyel a Magyar Tanácstáfetánsaság idején megbízták. 1919. május 21-én hadügyi népbiztos-helyettes lett, 1919. április 10-től: a nagyon kényes lakás- és rokkantügyek diktátora és legfon tosabbként: 1919. április 21-től népbiztosként o rög- lönítélő törvényszék (Frontmögötti Bizottságok) elnöke. Már pusztán ezen felsorolás is érzékelteti, hogy alapvető biztonsági és szociális feladatokról volt szó, amelyek szinte maguktól kínálták a fosztogatásokról, önkényes lefoglalásokról, kegyetlenkedésekről és vérengzésekről szóló rágalomhadjáratot. Ezt már 1919 áprilisának közepétől megindította ellene a szociáldemokrata párt, valamint ennek sajtója. Nyilván nem tetszhetett mindenkinek Vágó Béla lakásügyi népbiztos társával közösen kiadott ilyetén parancsa: „Azt akarjuk, hogy hajlékhoz jusson minden hajléktalan proletár, de ne jusson kényelmes úri lakáshoz minden dologtalan csirkefogó.” Ugyancsak szokatlan volt a lakásügy rendezéséről a Vörös Újság 1919. április 10-i számában megjelentetett „Kiáltványa”, amely egyebek között hírül adta: „A lakáskataszter pontos kiállítását halálbüntetés terhe mellett parancsoljuk meg a házi bizalmiaknak és házmestereknek ... Aki bárki ajánlólevelével jelentkezik, rögtön le fogjuk tartóztatni!” Tény, hogy Szamuely Tibor 1915. május 14-i fogságba esése után végigjárt egy sor hadifogolytábort. Végül 1917- ben Nagyezsdinszk táborába került és nem vált mindjárt a forradalom katonájává. Sőt megszökött azzal a szándékkal, hogy a New York-i „Előre” c. szocialista lap szerkesztőségébe megy dolgozni. A finn határon azonban elfogták, s a kozákok majdnem agyonverték (most is eltört 2 bordája, miként 1916-ban a szolikaimszki fogolytáborban magyar tisztek általi megtámadtatásakor is); hosszú ideig a nagyezsdinsz- ki büntetőbarakkban kezelték, s a rabságból a nagy októberi forradalom szabadította ki. Ekkor még mindig szándékában volt Amerikába utazni és csak moszkvai találkozásukkor Kun Béla beszélte rá, hogy maradjon Március 21-e— A megyei művelődési központ szabadidős terében az Ipar- művészeti Főiskola végzős hallgatói mutatkoznak be. A kiállítás érdekessége, hogy a tervezőmunka egyes fázisaival ismerteti meg a látogatót. A tárgyak egy része nem is járta végig ezt a folyamatot — tehát nem több egy ötletnél —, ugyanakkor kikísérletezett, mesterségbeli tudásról tanúskodó munkákkal is találkozhatunk. Több hallgatót is megihletett például egy egészen hétköznapi tárgy — a szék; az ehhez készült vázlatok, tanulmányok között nem egy egészen eredeti is akad. A kiérlelt elképzeléseket megvalósító munkák közül képünkön is látható néhány. „Vannak napok, amikor az emberek elfelejtik megszokott gondjaikat, amelyek életüket kitöltik és tágra nyílt tüdővel szívják be a történelem levegőjét. Ilyen ritka nap volt 1919. március 21-e. Mindenki várta a változás óráját, mindenki tudta, hogy új világ születik. Nem jelentek meg az újságok a fővárosban, suttogva terjedtek a hírek. Be késő este iaz esős utcákon fegyelmezett csapatok indultak meg és egy akarat sugarait vitték szét az atomjaira bomlott társadalomban: kurta vezényszavak csattantak, vörös szalagos katonák és katonasapkás munkások meneteltek, a forradalom élcsapata, ugyanazok, akik az elmúlt októberben puskalövés nélkül, őszirózsával fegyverük csövén foglalták el a régi rend hadállásait. \Most nem voltak virágok, de nem is folyt az utcán a bor. A nép felszabadultan éltette a kis csapatokat, amelyek katonásan, ünnepelyesség nélkül vették birtokukba a várost, őrségeket állítottak a középületek és bankok, kaszárnyák és postahivatalok, pályaudvarok, hidak, gyárak előtt. egy társa van: a fegyvere...” Szovjet-Oroszországban, legyen a Nemzetközi Szocialista Újság szerkesztője. Ha pedig már elvállalt valamit, azt szívvel-lélekkel csinálta. Büszke, önérzetes és becsületes katona volt. Különben nem lehetne megérteni, hogy kijevi repülőútja előtt Szamuely Tibor, „A Magyar Tanácsköztársaság teljhatalmú katonai megbízottja Oroszországban és Ukrajnában” követelte megmotozását a repülőtéren a mátyásföldi gyár munkástanácsának tagjai által. így akarta szétpukkasztani azt a szociáldemokrata pletykát, hogy „Szamuely szökik az aranyakkal!” Katonai éleslátását bizonyította, hogy a Tanácsköztársaság első percétől kezdve az ország védelmének sorozás (mozgósítás) révén való biztosítását tekintette a legfőbb feladatnak. A kijevi távrepülésének, azaz a Leninnel való moszkvai találkozásának is az volt a lényege, hogy „vasúti összeköttetést" teremtsenek a Magyar Tanácsköztársaság csapatai és a Besszarábiában a királyi román csapatok ellen harcoló kijevi internacionalista ezredek (kb. 90%-;ban magyar hadifoglyokból állottak) között. Sajnos Lenin nőm tudta megvalósítani ezen elgondolását, mert a hadi helyzet rosszabbodása miatt e csapatokat a Donyec- medencébe kellett átcsoportosítani. Szamuely tehát a legjobban tudta, hogy nem jöhet haza az Oroszországban harcoló, mintegy százezer „szervezett” magyar hadifogoly, s így irreálisnak, túlságosan derűlátónak tekinthető ekkor a magyar helyzetről a moszkvai Pnav- dá-nak adott nyilatkozata, amely szerint: „A győzelem felé haladunk!” Menti ezt a nyilatkozatot Szamuely Tibornak egy ideológiai tévedése. Ö ugyanis szentül meg volt győződve, hogy a cseh proletárok nem fognak majd fegyvert magyar osztálytestvéreik ellen. Azt hitte, hogy a cseh kommunisták sztrájkba lépnek és megakadályozzák a cseh burzsoá csapatok invázióját. Szamuelynék nem volt fontos a saját élete, csak a forradalom ügye alakuljon kedvezően. Ismert volt a felfogása, hogy „a legközelebbi rokonához sem megy el addig, amíg a párttól kapott feladatát maradéktalanul nem teljesítette.” Számára természetes volt, hogy „aki öklöt emel föl a proletariátusra, az aláírta saját halálos ítéletét.” Szerinte: „A forradalom katonájának csak egy társa van: a fegyvere, s a halált nem félnie, hanem szeretnie kell... a halál útja a győzelem felé vezet... A halál a mi jó barátunk!" (Szociális Forradalom, 1918. aug. 10.) A burzsoázia elleni polgár- háborút a „harcok harcának” nevezte és örömmel várta. Sok ellensége volt, hiszen csak két embert ismert: proletárt vagy butzsoát! Vakmerő, bátor embernek tartották őt a vöröskatonák, akiket mindig felvilágosított a harcok céljáról. Még inkább vonatkozik ez legközvetlenebb környezetére, a 36 Lenin-fiára, akik rajongásig szerették. Csodálták higgadtságát, gyors tájékozódó képességét és emellett körültekintő voltát. A Lenin-fiúk felszerelését (bőrnadrág, bőrkabát, bőr lábszárvédő, tányérsapka) viselte gyakran; öltözete mindig pedáns, tiszta volt, s a többiektől csak a bal karján viselt 10 cm széles és Hadseregparancsnok feliratú karszalag különböztette meg. Fazekas Árpád tök maradtak; most egyszerre, varázsütésre mohó vággyal termékenyítette meg a lelkeket az új eszmék világokon áthömpöly- gő áradása. Csak kijöttünk az utcára, csak hallgatjuk egy kicsit a beszélgető embereket és látjuk, hogy egyik napról a másikra megérett ez a nép arra, hogy átlépjen egy új világba. Kis céduláról olvassák a forradalmi proletárkormány egyik kiáltványát, mely rendet követel: »»A kisajátítás a proletárkormány feladata, egyéni kisajátításnak a proletárállamban nincs helye.«« Ez az egyszerű, markáns figyelmeztetés óriási hatású. Kinyilatkoztatás erejével hat. A tőkések is megállnak a plakát előtt és hangosan vitatják. — Nagyon helyes. Ezt mindenkinek respektálni kell, legyen az államé minden. Ez nem fosztogatás, ez egy új világrend.' Nem is hallani semmi magánkommunizálás- ról, amikről rémmeséket hirdettek eddig. A bankok előtt őrségek állnak, csak 11 óra után bocsátják be a közönséget. Senki se türelmetlen, mindenki bízik a proletárkormány rendelkezéseiben. A sétálók között sűrűn tűnnek fel az orosz kucs- más emberek. Ezeket érdeklődéssel veszik körül, < kérdezősködnek tőlük, hir„— Reggelre napsütés lesz! — mondták hajnalban, hazatérőben, a proletárdiktatúra első éjszakájának virrasztói. Komor felhők tépett vitorlái rohantak a hajnali égen és reggelre csakugyan ragyogó márciusi nap mo- solyodott le Budapestre. Amilyen erős, sötét, komor volt az idő tegnap, olyan mosolygós, derűs lett ma reggel. Az emberek is ragyogó arccal, a nagy világszenzációk izgalmával csillogó szemeikben, rugalmasan és mámorosán siettek az utcákra, melyek méltó- ságosan nyugodtak és ünnepélyesek. Lélekemelőén nagyszerű az utcák ez ünnepélyessége: ez a rend és fegyelem, ez a biztonság és zavartalanság, ez a nyugodt, derült demonstrációja az utcának, a proletáruralom biztos, erős kezét érezteti — mindjárt az első reggelen. őrjáratok haladnak a sűrű rajokban tolongok tarka sokaságában, vidám arccal, piros kokárdával. Sehol sincs rendzavarás. Autók is száguldoznak, megtömve egy-egy járőr embereivel, nincs őrizetlenül sehol az utca rendje. Mindenkinek újság a kezében, vitatkoznak, tárgyalnák, önkéntes előadók tár madnak, magyarázzák a proletáruralom mibenlétét — egyszerre mindentó érdeklődik, akik eddig sükeTavaly emlékeztünk meg í évfordulójáról. Első királ építő munkája előtt tiszte amelyeket a Pál Gyula-ter« zőművészeti Főiskola növel sító és alkalmazott grafiki idején. Nem ehhez a v áloi csak méltó a közönség figy anyaga. Reprodukcióikon E és Drietomszky György Sz Mint beszámoltunk róla, márc egyházán az idei művészeti he állítás is nyílt a szabolcsi tavaszi eseménysorozatának ke vészeti főiskola, valamint a ha végéig látogatható. ■a Itotol A Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
