Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
1989. március 16. Kelet-Magy?rország 3 Az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk Falvakban, utakon Sérti nemzeti büszkeségünket, ha valaki néma marad, nem tudja a Himnuszt? S kire haragudjunk, ha gyerekek éneklés helyett rosszalkodnak? A választ könnyen megadhatja bárki, mégha egyik új városunk ünnepsége alatt tapasztaltuk is az előbbieket. Apagy, Nyírtét, Nyír- bogdány. Falvak sora, amelyen délelőtt átsuhantunk. S gyerekek kokárdával az utcán, ünnepségről jövet. Felnőttet elvétve látni. A szorgalom az ünnepet mindenütt hétköznapivá teszi, mert a munkaszünet helyett munka folyt a kiskertekben. A záhonyi úton nádkévékkel megrakott pótkocsis vontatók haladtak. Az első vezetőfülkéjén óriási kokárda díszeleg. — Mi így ünnepiünk. Munkával, mert a Hortobágyi Állami Gazdaság megrendelésére visszük a nádat Balmazújvárosba. S ahol járunk — Pátro- háról jövünk — a kokárdával hívjuk fel a figyelmet március 15-re — mondták a munkások. 4 z olvasó, vagy az újságárusnál, vagy a postaládából, illetve az újságkéz- besítő kezéből kivéve rápillantott tegnapi lapunkra, első látásra talán fel sem fedezte, hogy a Kelet-Magyarország írásain túl új módon is ünnepelt. Lapfejünket a nemzet színei festették alá. Természetes ez — mondhatnánk —, hiszen március 15 a magyarság szívében élő nagy nemzeti ünnepünk. Valóban természetes, de ehhez kívánkozik még valami. Hogy ezt technikailag kivitelezhettük, ahhoz a lapunkat előállító Nyírségi Nyomda laprészlegének dolgozói jelentős többlet- munkával járultak hozzá. Vehetjük úgy, hogy ők így is ünnepeltek. Ezzel együtt köszönet nekik. Budapesten a Nemzeti Múzeum oszlopait átfogó hatalmas kokárda; a múzeum főlépcsőjét lezáró fal tetején lobogó láng; magasba emelkedő transzparensek, több tíezernyi ember a magyar Nemzeti Múzeum előtt — az idei múzeumkerti nagygyűlés méreteiben minden eddigit felülmúlt és programjában is eltért a megszokottól. A nagygyűlés kezdete előtt néhány perccel a rendező szervek — a Hazafias Népfront, az MSZMP és a KISZ — nevében köszöntötték az ünneplők sokaságát és" tájékoztatták a nagygyűlés eseményeiről. A magasba emelkedő transzparensek hirdették: Március 15-e az egész nemzeté!, A magyar név megint szép lesz!, Demokratikus szocializmust!. Teljesítő gazdaságot!, Piacgazdaságot, szociális biztonságot!. Az oktatás jelene az ország jövője!, Pályát nem lehet az utcán kezdeni!, Szabad állampolgárt szolgáló államot!, Együtt a nemzet felemelkedéséért!, Európához tartozunk! 11 órakor harang kondult. A múzeum oszlopai között díszegyenruhás katonák sorakoztak fel. kezükben a nemzetiszínű lobogóval. Fanfárok hangja harsant, szólítva az elnökséget, amelynek soraiban ott voltak a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és ifjúsági mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyarországi egyházak, a fegyveres erőik és testületek, valamint a Petőfi Társaság képviselői. 1848-as honvédatillába öltözött fiatalok a múzeum lépcsőin — a közönség tapsa közepette — a ma honvédéinek adták át a szabadságharc zászlaját. A fehér alapon piros-zöld farkasfogakkal keretezett, közepén Kossuth-címerrel díszített lobogót a Himnusz hangjaira vonták fel. Ezt követően Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezte március 15-ét, köszöntötte a nagygyűlés minden résztvevőjét, a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a Dunamenti népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Megnyitó szavai után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és ifjúsági mozgalom nevében Ruttner György, az elnökség tagja hangoztatta: a szociáldemokrata párt és ifjúsági mozgalom képviselői azért vesznek részt ezen a nagygyűlésen, mert március 15-ét olyan szent ün- netmek tartják, amelyen együtt kell ünnepelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szociáldemokrácia együtt menetelne a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Nem kívánnak osztozni abban a felelősségben sem — mondotta —, hogy évtizedekig a társadalomnak sem volt lehetősége ezen a napon szabadon ünnepelni. — A történelmi menetrendnek ebbe a szakaszába érkezett el Magyarország 1848 márciusában — emlékezett, majd Arany Jánostól idézte a változás szükségességét megfogalmazó, illetve a méltóságteljes ünneplésre intő szavakat. Végezetül rámutatott: „A mi feladatunk ma dicsőséggel emlékezni a márciusi magyarokra, akik együtt kiáltották az akkori világ haladó népeivel a jelszót, majd életükkel pecsételték meg az emberiség legszentebb elveit: szabadság, egyenlőség, testvériség — vagy a halál!” A Független Kisgazdapárt képviseletében Vörös Vince társelnök szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: 1848. március 15-ének üzenete egyaránt szól a hatalom birtokosainak, szól a szerveződő pártoknak és a létező független szerve- zéteknek. Történelmi feladatunk mindnyájunknak az igazi demokrácia megvalósítása. 40 év után végre szabad, méltóságteljes, tiszta ünneplésben kapcsolódhat össze a nemzet, abban a hitben és reményben, hogy minden becsületes magyar állampolgár számára küzdelmes, nehéz munkával ugyan, de egyenlő jogokat és élet- színvonalat tudunk biztosítani — mondotta egyebek között Vörös Vince. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. A többi között hangsúlyozta, hogy a népfelség elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ez úton lehet a szocializmus eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Igazat mondott Wesselényi a reformkorban: „ugyanazon célra több utak is vezetnek”. A mi elvünk és gyakorlatunk is ez lehet. Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a Ünnepi nagygyűlés Budapesten a Múzeumkertben. nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécs- ből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, mikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy- kormányzatra, így sodródtunk bele a második világhá - borúba, megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából táwezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnye- vi Szovjetunió a reformelle- nességet sugározta szerteszét Kelet-Európábán megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. — A magyar függetlenségtől sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeréstől meg nem óvat- nak, Európában nem lesz szabadság.” De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-közép-európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együtt- érezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Azt sem feledhetjük, hogy a politika, a gazdaság, a műveltség édestestvérek a nemzeti létezésben, sorsuk egymáshoz kötődik. Vagy előrehaladást mutatnak, vagy egyhelyben topogást, de mindig együtt vannak, és csak együtt boldogulhatnak a korszerűsödés útján. A politikai cél nem versenghet a gazdasági céllal, egyik sem előbbrevaló a másiknál, de egyik sem hátrébb való, mint a másik, s mindkettő függő viszonyban van a műveltséggel. A három nyomvonalon együtt juthatunk előre. Mostani megújulásunkat — a törvényhozást, a cselekvést és a gondolatformálást — egy időben, egymáshoz kapcsolódva kell végbevinnünk az Országgyűlésben és az ön- kormányzatokban, de a gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban. Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk haladását politikai üggyé tesz- szük, ha művelődésügyünket pedig a felvilágosult politika és a modern gazdaság táptalajaként hasznosítjuk. Mai reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő felé, számolva (Folytatás a 4. oldalon) (Folytatás a 2. oldalról) zött műsorában gyönyörködhetett a jó 300 főnyi közönség. Csengerben borongós időben, 1Ö órakor kezdődött az ünnepség. A fő téren a Petőfi szobornál mintegy 1200— 1300 fő gyűlt össze, képviselve Osenger minden korosztályát. A helyi párt-, tanácsi, tömegszervezetek, egyházak és gazdálkodó szervek helyezték el a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség jó hangulatban zajlott le. Délután a Képzőművészeti Alap 30 képéből nyílt kiállítást tekinthették meg a látogatók. Kedvezett az időjárás a városi futóversenynek is. Espek, a nemzetek nevében szóltak — mondta a mikrofon előtt Ratkó József költő, alki' a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete nevében beszélt. A majdani óvónők szépen összeállított műsorral idézték fel az 1848—49 eseményeit, hogy a Himnusz közös edéneklése után a Szózat hangjaival fejezzék be a közös koszorúzással egybekötött ünnepséget. Igazából nincs hagyománya az ünneplésnek Záhonyban. Korábban inkább csak az iskolákban emlékeztek meg, most is a közlekedési szakközépiskola díszudvara várta az ünneplőket. Irodalmi műsor keretében köszönvője, míg a vasutas fiatalok a városlakóknak a sportpályán rendeztek különböző sportágakban összecsapást. Lánya községben március 15-ét, nemzeti érzésekkel feltöltötten ünnepelte a lakosság. A helyi temetőkerl- ben szimbólumként megkoszorúzták Csengeri Ecsedi Károly 1848-as tábori lelkész sírját. A sírnál az ünnepi megemlékezést Kántor Gábor helyi református lelkész celebrálta. Az általános iskola énekkara és az egyház dalárdája március 15-ét éltető énekeket adott elő. Mátészalkán március 15-e tiszteletére emléktáblát helyeztek el a városi művelődési központ falán. Sportcsarnokát avattak Nyírbátorban. te 6 órakor az általános iskola, gimnázium és a csen- gersdmai vegyes kórus részt- vételével zárult a március 15-i program. Mindenfajta protokollt felrúgva, a legfiatalabb korosztályból választottak szónokot Nagykunéban, megyénk legfiatalabb városában. Java részt fiatalok, iskolások állták körül a hajdani megyeszékhely centenáriumi emlékoszlopát, amely a forradalom nagyjaina Kossuth, Petőfi és Táncsics domborművé emlékeztet. Emlékeztetett Mankó Erika, a Budai Nagy Anitái Óvónői Szakközépiskola másodikos tanulója, aki polgártársai, a nagy szabadságharcos hagyományokkal is büszkélkedő Nagykálló lakossága érzéseit •tolmácsolta. — A nemzeti egyetértés nevében ünnepiünk, legjobbjaink akkor és most is a nétötte a nemes napot a néhány száz diák és felnőtt, s az iskola igazgatója, Szo- boszlai János ennek keretében emlékeztetett, fogalmazta meg 1848 napjainkra szóló tanulságát. Délután a középiskola tornacsarnokában a hagyományos házi szertornabajnokságnak volt számos résztvem*nyíregyháza, Kossuth fy tér, 1989. március ® 15., 10 óra 30 perc. Nem tudom hányán lehetnek a nemzetiszínsza. lagos, kokárdás ünneplők. Talán kevesebben, mint egy-kettő-három, vagy több éve. Számban talán hiányoznak az iskolák kivezényelt tanulói. Hiszen ünnep van, piros betűs nemzeti ünnep és munkaszüneti nap. Mondom, talán kevesebben vannak, mint korábban, de többen lélekben. Mert aki most ott áll, emelt fővel, feszes tartással hallgatja, mi több énekli Vörösmarty csodálatos, s a magyarság számára örökérvényű sorait: Hazádnak rendületlenül. .. Ma ide senkit nem vitt tanár, vagy munkahely. Aki itt van, mindenki önszántából jött. Ünnepelni, emlékezni, gondolkodni. Tegnapon, jelenen és holnapon. (k) Adósság A márciusi ifjak egyike hajdan Nyíregyházán élt. A Dózsa György utca 26. számú ház falán emléktábla figyelmeztet: Irányi Dániel, aki 1822-ben született, s a szabadság- harc idején a Felvidék kormánybiztosa volt, életének utolsó éveit e házban élte le 1872-es haláláig. Egy szál virágot — ha már a mai ifjaknak ez nem jutott eszébe — gondolatban helyezzünk el az emléktáblánál. A március 15-i megyei ünnepi eseményekről Antal Miklós, Molnár Károly. Suta Mihály, Szabó Árpád. Vincze Pf'íer és Zsoldos Barnabás íudósított. Munkatársaink voltak Cselénvi György, Elek Emil, Kertész Sándor, Kopka János. Lányi Botond, Mán László, Páll Géza és Suri Attila. A politika, a gazdaság, a míveitség édestestvérek a nemzeti létezésben — mondta Nyers Rezső a múzeimkerti nagygyűlésen
