Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
1989. március 13. Kelet-Magyarország T 446 fa — Az egyik nyíregyházi 446-ot dobott! — Ki volt az? — A nevét elfelejtettem, de ott áll fehér mezben. Szabolcsi színekben # Szabolcsi színekben 9 Szabolcsi színekben Újabb megméretésre készülnek Tonnányi Sajnos, elég gyakori, hogy tehetséges sportolóink közül néhányan ilyen, vagy olyan okok miatt elmennek a megyéből, és máshol folytatják pályafutásukat. Az viszont nagyon ritkán fordul elő, hogy közülük valaki visszajönne, ám ilyenre is akadt már példa. Legutóbb egy ifjú súlyemelő, Németh László mondott búcsút Nyíregyházának, majd néhány hónap múlva, az esztendő kezdetével ismét a Tiszavasvári úti edzőcsarnokban vívja napi csatáit a tonnányi súlyokkal. Az NYVSSC színeiben úttörő és serdülő magyar bajnoki címig vitte, majd győri színekben tavaly ifjúsági bajnok lett a 100 kg- osok mezőnyében 330 (150, 180) kg-os teljesítménnyel. Hogy miért éppen Rába-parti színekben? A magyarázat kézenfekvő: felvették a győri távközlési és közlekedési főiskolára nappali hallgatónak, így természetesen a dunántúli városba költözött. Majd vissza Szabolcsba. Miért? — Több ok miatt jöttem vissza Győrből. A főiskola autógépész szakára szerettem súlyokkal volna jelentkezni, de a hídépítő szakra vettek fel. Az első félévben azitán rájöttem; ez nem nekem való, és az az igazság, hogy a tanulás sem ment valami fényesen. Emellett gond volt az edzésekkel is* a Győri Re- carrdnál ne*n voltak jók a feltételek, akadt olyan is, hogy egy héten csak kétszer gyakorolhattam. Így végül a visszajövetel mellett döntöttem, ám az idén újra jelentke- zek autógépész szakra, de csak levelezőre — foglalja össze az okokat röviden Németh László. Először tehát az NDK-beli versenyen kell bizonyítania Lacinak, ott válthatja meg az USA-beli repülőjegyet. Glückmann Pál edző szerint tanítványa képes erre, és 350 kg körüli eredménnyel már résztvevője lehet a világbajnokságnak. Az év elejétől a szokásos kemény munkára fogta versenyzőjét, aki becsülettel dolgozik, és sportstátusa miatt mással nem is kell törődnie. Németh Laci tehát a győri „kudarcok” után újra nagy lehetőség előtt áll, amit nem szabad elszalasztani. Stpsiszeitiyöriyríl Kisvárdára — Ha ő az, akkor Lakatosról van szó. A beszélgetés a stadioni tekepálya nézőterén zajlott a Taurus—OKGT NB Il-es mérkőzést követően. S aki a nap legjobb eredményét nyújtotta, az tényleg Lakatos Zsuzsa volt. A Ta- urus-versenyző idei bíztató eredményei, sok éves munka jogosan várt gyümölcsei. Hogy értékelni tudjuk az eredményt, vissza kell ugranunk néhány évet. Mert Zsuzsa miután elvégezte a középiskolát, akkor egy merőben más sportágnak, a röplabdának hódolt. Tehetsége és szorgalma révén állandó játékosa lehetett a Nyíregyházi Spartacus NB I-es csapatának. Éppen tizenkét éve, hogy a röplabdát felcserélte a tekével, azóta meghatározó egyénisége a nyíregyházi csapatnak. Mi kell ahhoz, hogy valaki megbízható tekéző legyen? — kérdezem, s ő nevetve válaszol. — Megfelelő gömbérzék, jó idegállapot, meg átlagon felüli erőnlét — válaszolja. — Egy-egy edzésen általában 150—200-at dob az ember, ez igencsak igénybe veszi az embert. t*'* Lelkesen bélszél arról, hogy harmadikként fordultak a bajnokságban, s hogy igen jó a kollektíva, a csapatszellem. Együtt sírnak vagy nevetnek, s nem titkolja el: a vereség nagyon megviseli őket. Beavat a sportága titkaiba, meséli, hogy a női csapatnak nincs edzője, ezért ez a fontos feladat is reá hárul. Miért csinálja? Nos, az igazi szenvedélyt, az igazi sportszeretetet nem lehet pusztán időben és forintokban mérni. És a győzelemért — a győztesnek jár az elismerés. Ráadásul, ha a sportág kevesebb fényt kapó, középszintű, vagy igazán nem kiugró képességű játékostól is elvárja az eredményt, nem lehet lazsálni a csapatbajnokság mérkőzésein, y.w — Az ember addig gyötri magát, amíg eredménye mutatkozik annak amit csinál — magyarázza. — Ha nem így van, jobb megmaradni a biztos semmittevés talaján, még ha ott a megszerezhető sikerek csendesebbek, szerényebbek is a sportb^li győzelemnél. — Hogyan tudja összehangolni civil foglalkozását és a sportot? — Percre kiszámítottan élek — mondja —, ha az ember úgy akarja, jut idő mindenre. Egyébként a Taurus mezőgazdasági tömlő- üzem vezetője vagyok. n . * ■ Új' időt számolnak azóta, hogy' Nyíregyházád .'korszerű műányagborításon versenyezhetnek. Azóta váratott magára a 446 fa, az egyéni csúcs! A jó eredményhez hat „malac”, azaz ennyi telitalálat is hozzásegítette. Mert ahogy Lakatos Zsuzsa mondja, a jó versenyzéshez kevés szerencse is szükséges. K. Gy. Bárki bár mit is mond, ez már a tavasz. Éled a természet, lassan bontják rügyeiket a fák, és amikor futunk az erdőben, madarak köszönnek ránk. Márcsak hét nap van a tájfutó-versenyidény kezdetéig. Még emlékszem, amikor hat évvel ezelőtt ötödikes koromban Marina Gyuri bácsi először a kezembe adta a tájolót, és a térképjeleket magyarázta. Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer majd ennyi mindent jelent számomra a sport. Másfél évvel ezelőtt elváltak útjaink Gyuri bácsival, de azért a mai napig hálás szeretettel gondolok rá. — Az tetszik a tájfutásban, hogy összetett sportág, nemcsak egy valami, mint például a futás dominál. Szívesen vállalok éppen ezért a sporttal járó minden nehézséget. Tudom, sokakat elriaszt a csalán, a szeder, vagy a sűrű bozót, és az sem kellemes, amikor esik az eső, dehát a csalánt. a szederindákat és a bozótot ki is lehet kerülni, és esőben sem olyan rossz futni. Meg egyébként is több a szép idő. és a jól futható erdő. A közösség Redig nagyon jó, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A tanulást és a tájfutást jól öááze tudom egyeztetni. Másodikos vagyok a Krúdy gimnáziumban, félévkor 4.5 volt az átlagom. A Jó tanuló, jó sportoló mozgaA beszédén alig érződik, hogy még egy éve sincs annak, amikor a Gyergyón született Jakab Annamária áttelepült Magyarországra. A fiatal, magas kézilabdázónő azelőtt gyakran ellátogatott Kisvárdán élő barátnőjéhez. Egy ilyen alkalommal, már nagyon hiányzott neki a mozgás, elment az akkor még Kisvárdai SE női csapatának edzésére és itt figyeltek fel rá az egyesület vezetői és az edző, Simák György. Amikor úgy döntött, eljön, mérlegre tette, hogy édesanyját, nővérét talán soha sem láthatja viszont. Már nagyon várja, hogy májusban megérkezzen a vőlegénye. Bár egyedül eddig sem volt, hiszen sokan segítettek abban, hogy minél hamarabb beilleszkedjen, újra kezdhesse az életét. Lakást kapott és dolgozik a költségvetési üzemben. Edzősködik is, apró gyerekekkel próbálja megtanítani a kézilabdázás alapelemeit, megszerettetni ezt a sportágat. Ö is ilyen kicsi volt, amikor először ment edzésre. Négy évet játszott Csíkszeredán, majd Brassón folytatta és bekerült az ifjúsági válólomban második helyen végeztem, a válogatott atléta Fogaras- sy Kati mögött. Amikor vége az óráknak, az edzések következnek, és ezek teljesen kikapcsolnak. Így jobban esik a tanulás esténként. Nem tudom mi lenne, ha nem sportolnék. Ez nagyon sokat segít a helyes napirend kialakításában. Hogy kinek ajánlanám a tájfutást. és mit szeretnék elérni 1989-ben? Mindenkinek ajánlom, aki szereti a természetet és a sporttól nem hírnevet vár, hanem az egészsége a fontos. Az lenne a jó, ha nem vennék el közülünk senkinek se a kedvét, minél többen megmaradnánk ebben a szép sportágban azok közül, akik még csak most teszik első lépéseiket tájfutó pályáinkon, a természet nagy tornatermében — az erdőben. Sajnos sokan még ma is úgy kezelnek bennünket, mint egy természet- járó szakkört, pedig ez már régen sokkal több annál. Egyénileg szeretnék a ranglistán minél előbb végezni, és akárcsak tavaly, jó lenne ismét felkerülni társaimmal a dobogó valamelyik fokára, az országos váltó és csapatbajnokságon. Elmondta Pristyák Erika. a Mezőgazdasági Főiskola SC aranyjelvényes tájfutója. (száraz) gatottba. Ott irányítót és be- állóst játszott és akkor érzi jól igazán a játékot, ha irányíthatja a csapatot. Tanulmányai befejezése után Sep- siszentgyörgyre került. Ott egy másodosztályú csapatban kézilabdázott és innen jött át, hogy tovább folytassa pályafutását. A kihagyás ma még érződik a mérkőzéseken nyújtott teljesítményén, ami nagyon ingadozó. Van úgy, hogy „sül a keze” és lő tizenhárom gólt egy meccsen, de előfordul ennek az ellenkezője is. Itt Kisvárdán átlövőként számított és számít rá az edzője a Debreceni Kinizsivel történt fúzió után is. A most kialakuló új csapatban Majának — ezt a becenevet kapta — is jobban kell alkalmazkodni a többiekhez, az új társakhoz, hiszen a pályán egy célért küzdenek majd, az NB Il-es bajnoki cím megszerzéséért. Amikor a terveiről faggatom elmondja, hogy családot, gyerekeket szeretne, és a szülés után tovább folytatná a játékot. Most végzi a munkájához szükséges alapfokú házkezelői tanfolyamot, de ő valójában edző szeretne lenni, mert nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni. Amikor ideje engedi sokat olvas, mert ez segíti abban, hogy mondataiban a szavak a megfelelő helyre kerüljenek, megszűnjenek az ilyen jellegű problémái. (sz. zs.) Szekér útja... Egyike azon fiatalembereknek, akik a Testnevelési Főiskola elvégzése után visszatértek szőkébb pátriájukba, nem engedve az esetleges pénzesebb csábításnak. Szekér László 1973-ban diplomával a kezében egykori diákévei színhelyére, Kisvárdára tért vissza városi sportfelügyelőnek. Oda, ahol egykor Oláh Tibor testnevelő tanította a sportágak szeretetére, ahol Kriveczky Béla mutatta meg a röplabda fortélyait. A főiskolás évek alatt a TFSE NB I-es csapatában ütőjátékos- ként szerepelt, és hazatérte után sem akart elszakadni a röplabdától. A tanácsi munka helyett inkább a gyakorlati életre vágyott, így fogadta el a mezőgazdasági főiskola ajánlatát. A test- nevelési tanszék tanáraként előbb belekóstolt a női kosarasok edzői munkájába, majd játékosedzőként az NB Il-es férfi röplabda csapatot irányította. Legényemberként a kollégistákkal, akik fokozatosan kedvelték meg a sportágat, néha késő estéig ütötték a labdát. Akkoriban még a férfi csapat főleg külső játékosokból állt, az arány ezután kezdett eltolódni a főiskolások javára. Játszott, közben tanácsokat osztott, biztatta társait. Tíz éve ,,átigazolt” a nyíregyházi tanárképző főiskolára, ahoi tanítás mellett férfiak után a hölgyek edzéseit vezette. Egyetemi és főiskolai bajnokság döntőjébe jutás, és egyszer egy NB I- es osztályozó jelzi sikereiket. Elfáradva, erőgyűjtésre hivatkozva vált meg 1986 végén a női csapattól. Feleségének, aki a 3-as iskolában kezdte meg a leány utánpótlás nevelését, segített be. A pihenő pár hónaposra rövidült. A Nyíregyházi Piremon SC ülőröplabdázói keresték meg és edzői állást kínáltak neki. Hosz- szas rábeszélés után vállalta, hiszen ahhoz, hogy a Piremon előbbre tudjon lépni, neki is közéjük kellett ülni, érzékelni ezt a játékformát. A variációs lehetőségeket hamar elsajátították a játékosok és ennek köszönhetően a válogatott élére is kinevezték Szekér Lászlót. A csapattal azóta az Európa Kupán 7. lettek, kétszer nyertek MNK-t, egyszer bajnokságot és jelenleg is veretlenül* várják a bajnoki folytatást. Szöulban, ahol a mieink 5. lettek az olimpián, a többi csapat elismerőleg szólt a magyarok játékrendszerérői, de hozzátették, a nyíregyházi „Pireusz” (ezt könnyebb kimondani), ennél sokkal többet tud. Azt se hagyjuk ki, hogy a Sportula szakmai elnökhelyettesévé választották, ez is plusz munkát jelent. Vállalta, mert ezzel is a röplabda mellett élhet. (M. Cs.) Akit a táj meiigéz
