Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. március 1. Miről szól a városleltár? Mire jutott, mennyin haladt az elmúlt évben , a település? Mi az, amit a siker, s mi, amit a kudarc rubrikájába írhat Tiszavasvári? Mindezekről a közeli napokban, a városkörzeti tanácskozások idején adnak számot az illetékesek. A Jelentős mértékű áremelkedés, az áfa, valamint a forint reálértékének csökkenése a tiszavasvári tanácsot is nehéz helyzetbe hozta. Mindezeknek köszönhető az is, hogy a rendelkezésre álló pénzek jelentős része — jelenleg 65 százaléka az intézmények fenntartására, üzemeltetésére ment el, s a maradék 35 százalékot fordították új beruházások fejlesztések finanszírozására. Ezúttal sem telik mindenre... Közműépítés gyorsabban A jelentős elvonás, a forráshiány miatt határozott a városi tanács, hogy az új egészségügyi komplexumnak csak a tervét készítteti el, a kivitelezés a következő évekre tolódik át. Nem kezdődik el a száz gyermeket befogadó új óvoda építése sem, ugyanakkor meggyorsul a közműépítés, amire igencsak nagy szüksége van a városnak. Éppen ezért örvendetes, hogy az elmúlt években a lakosság és a helyi vállalatok közreműködésével közel 2 kilométer szennyvízcsatornát, 10 kilométer ivóvízhálózatot, két kilométer utat, hat kilométer járdát, 7,5 kilométer gázvezetéket építettek. Jelentősen korszerűsödött a villanyhálózat is. Üj vezetéket, trafóállomásokat építették, s 360 közvilágítási lámpa cseréjét is elvégezték. Az elmúlt év sikeréhez tartozik a 'kétmillió forint értékű gázhálózati fejlesztés, igaz, megépítése csak a lakosság segítségével, anyagi áldozatvállalásával sikerülhetett. A gázhálózat fejlesztését szolgálja az a gázátadó állomás is, melynek építése nyolcmillió forintjába ikerült a tanácsnak. SoAs épülő tanácsháza terve egy angol szaklapban is megjelent, s nagy sikert aratott. Tiszavasvári lakói előreláthatólag már ez év őszén gyönyörködhetnek benne. (k. é.) DÍSZPOLGÁRAINK „En ide íié taajML' kak örömére szolgál, hiszen régi óhajt teljesít a temetőhöz vezető Vörösvári út közvilágításának bővítése, s ugyancsak múlt évi siker a 400 méter hosszan megépített ivóvízhálózat is. Átépített termálmedence A nyári szórakozási lehetőségeik között a strand játszik kiemelkedő szerepet. így aztán sokaknak szolgál megelégedésére, hogy az elmúlt évben két újtabb gyermekmedence épült, s átépítették a termálmedencét. Tavaly óta új út épült a Bocskai és Kinizsi utcában, s némileg javult a Pethe Ferenc út minősége is. Felújították a Tol'buhin, Aradi és Kinizsi utcákat, a Hősök útja pedig új aszfaltburkolatot kapott. Mintegy nyolcmillió forint értékben 800 méter hosszúságban építettek utat, a Honfoglalás, a Salétromkert, Vas Gereben, és K6• a • - ■ '"'1 Kokárda át virág Mindenkit várnak március 15-re Közösen ünnepel a város Március 15-e méltó megünneplésére készül Tiszavasvári. A résztvevők közötti vitára manapság oly sok helyen alkalmat adó évforduló itt jó ideje békés, együttes ünneplést jelent, hiszen a város szülötte, Vasvári Pál személye közvetlenül kapcsolódik a márciusi eseményekhez. A 70-es évek elejétől megrendezett Vasvári ifjúsági napok korábban március 15-től április 4-ig tartottak. Ezúttal mindössze az ünnepségsorozat befejező dátuma változott, a korábbiaktól eltérően idén március 21-én tartják a kulturális, sportesemények, különféle vetélkedők befejező programját. 1988. március 15-én, a szabadságharc 140. évfordulóján jelent meg a Vasvári Pál életét, munkásságát feldolgozó kötet, s ez az a nap is, amikortól a város apraja és nagyja együtt ünnepel. A március 15-én 9 órakor, a Vasvári Pál szobránál rendezendő ünnepségre a város valamennyi lakóját várják. Ezúttal elmarad a hagyományos, nagy koszorúzás, a városlakók egy-egy szál virággal tiszteleghetnek a márciusi ifjak emléke előtt. A helyi KISZ-szervezet hatalmas kokárdát készít, melyre virág helyett mindenki feltűzheti majd saját jelvényét is. Bár a fő szervezők egyike változatlanul a KISZ, idén már a helyi HNF, a városi tanács, valamint az MSZMP városi bizottsága is részt vesz az ünnepek előkészítésében. Újdonság az is, hogy az ünnepség szervezésére nem elsősorban a vezetőket, hanem a vállalatok, üzemek képviselőit, legaktívabb mozgósítóit hívják meg. A HNF székházéban, március 3-án tartandó előkészítő megbeszélésen minden érdeklődő részt vehet, a szervezők bárkit szívesen látnak. kút utcákban ugyancsak a lalkók összefogásának eredményeként készült el a járda. Több évi harc, kérés, követelés eredménye a 36-os számú út belterületi szakaszának korszerűsítése, melynek megvalósítása kisajátításokkal, közműépítéssel, elterelő szakasz építésével együtt negyvenmilliójába került az állaimnak, s a -kiadásokból csak a járdaépítés gondja maradt a tiszavasvári tanácsnak. A szennyvízcsatorna építése kiemelt, sürgető feladat. Épp ezért számít sikernek az a megállapodás, amelyet a a Csemege Édesipari Vállalattal kötött a tanács. Megállapodásuk értelmében az elmúlt évben a József Attila, Dózsa György, Pethe Ferenc utca nyomvonalán 900 méter szennyvízcsatornát és áltemelőrend&zert építették. A hétmilliót érő beruházás ‘költségét fele-fele arányban osztotta meg a tanács és az Édesipari Vállalat. Az ösz- szefogás eredményeiként immár ötven, a „osofeigyáron” túl lévő lakás szennyvízbekötését teszi lehetővé. Itt is nehéz a lakás A lakásépítés, mint oly sok helyen mostanában, Tisza- wasvárdiban is többnyire a leendő tulajdonosok erőfeszítései nyomán valósul meg. Az elmúlt esztendőben 192 új lakásba költöztek be a lakók, akik többnyire kertes, többszintes családi házakat építettek. Állami tulajdonú 36 lakást a Krúdy lakótelepen adták át, a Kossuth utcában pedig újabb 53 lakás építéséhez alkalmas telket alakították ki. E helyen tizenöt tanácsi értékesítésű, tizennyolc OTP-s, valamint tizenkét tanácsi lákás épült fel, s folyamatban van a régi gyógyszertár helyén tizenhat bérlakás, valamint az alatta helyet kapó üzletek építése ts. Régi gondot oldott meg a Bűd központjában átadott .két rendőri szolgálati lakás átadása, melyeknek bizonyára a közrend, közbiztonság javulása is köszönhető majd. Újabb, jelentős értékű beruházások, építkezések jelenleg is folynak a fiatal városban. Elkészült a .központi keretből finanszírozott népfront 'közösségi ház, értéke mintegy ötmillió forint, átadták a kétmillióba kerülő KISZ- épületet is. Befejezéséhez közeledik a városi tanács új épületének kivitelezése, melynek tervei igen sok ember fantáziáját mozgatták meg. A nagy sikert kiváltó elképzelések megvalósítása várhatóan 38 millió forintba kerül. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA J ó-e ide visszajönni? Én ide nem vissza, hanem hazajövök. Az új helyem az itthon, ez meg az otthon. Késő rajta gondolkodni, de maradnunk kellett volna. Az öreg fát már nem szabad átültetni — mondja Hunyadi József, amikor arról kérdezem, hogy érzi magát új lakóhelyén, Pomá- zon, ahová alig több mint négy éve költözött. — Tudja, itt mindenkit ismertem, mindenki ismert, a legtöbb felnőtt egykori tanítványom volt. Ott jó, ha harminc emberről tudom, hogy kicsoda. Megvallom őszintén, nem is nagyon kívánók többet megismerni közülük. Bezzeg Vasvári, s főképp a büddek! Jóska bácsi nemigen tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ne köszöntötték volna egyszerre többen is nagy-nagy szeretettel! — Volt, hogy 114 gyermeket tanítottam! Mindet szerettem! Még azt is emlékezetemben tartottam, ki mit tudott, vagy nem tudott annak idején. Tudom, hol, melyik piadiban ültek, hogy Magda még adós nekem a Rákóczi szabadságharc történetével, mert annak idején, a húsvéti szünet után elfelejtettem tőle kikérdezni... Hunyadi József 1934-ben, Miskolcról érkezett Bűdre, görög katolikus kántortaní- tónák. Akkoriban ez az állás főnyereménynek számított, s hogy a sok-sok közelebb lakó pályázó közül mégis ő nyerte el, az sem volt véletlen. Sokoldalúságát már akkor bizonyította. — Ügy jöttem ide, hogy nem vándortanító leszek, maradok, amíg lehet. Szavát igencsak megtartotta, mert ötven évig lakott a községben, ebből negyven évet ugyanabban az iskolában töltött, húsz évig volt iskolaigazgató. — Akkor négyen kezdtük, most huszonnégyen tanítanák ugyanott. Jósika bácsit, a fiatal tanító urat azonban nemcsak a gyerekek, nemcsak a tanítás érdekelték. — Idejöttem, s nem tudtam, hol vagyok — mondja egyszerű természetességgel a kezdeteikről. Elkezdtem ku- tatgatni, kérdezgetni a régi öregeket. Volt egy idős ember, aki a Szorgalmatosról hetente egyszer jött be, borbélyhoz. Tőle tudtam meg, hol húzódott egykor a község határa, ki is az a Dogá- nyi János, aki 1799-ben lett itt birtokos ... Amit nem tudtam meg az emberektől, kikerestem a levéltáraikból, könyvtárakból. Amit aztán megtudtam, elmondtam a tanítványoknak is ... Hogy lehetett a sok munkát bírni? Na látja, ezen én is csak mostanában csodálkozom. Akkor észre sem vettem, hogy mindvégig több ember helyett dolgozom. Voltam én tanító, iskolaigazgató, szakszervezeti titkár, társadalmi munkában községi tanácselnök-helyettes, a múzeum vezetője. Mindent elvállaltam, amivel segíthettem a közösségnek. 1948- ban például megalakítottuk a parasztdolgozók kihelyezett polgári iskoláját, a pénzügyi levelező technikumot,, ahol 120-an tettek sikeres vizsgát. Négy évfolyam után szűnt meg, de addigra 120 embernek adott bizonyítványt. Hunyadi József most 77 éves. Ez év januárjában Tiszavasvári díszpolgárává választották. „A hivatal ne rangot adjon™’’ R óka László, a váron egykori vb-titkára immár tizennyolc éve nyugdíjas, s ez év januárjában lett a város díszpolgára. Az indoklás szerint „munkásságával, a közműellátottság javításával ő és társai teremtették meg Tiszavasvári várossá válásának alapjait”. A hetvennyolcadik éves idős ember e település szülötte, s annak idején még mint a Nemzeti Bizottság tagja kezdte a közéleti tevékenységet. — Akkor kezdtem az emberek gondjaival foglalkozni, s régen is, ma is azt vallom: mindenkit meg lehet győzni, meg lehet nyerni a jónak, csak nem szabad valótlant, teljesíthetetlent ígérni. Az emberek meghálálják a bizalmat, s tudják, ki akar igazából jót nekik. Az őszinteség a legnehezebb problémákon is átsegít. Nem iskolában tanultam a politikát. Szegény családból származtam, s egy tízholdas osa- ládba nősültem. Akkor kezdtem el gazdálkodni, kipróbálni a magam erejét. Csakhogy láttam a cselédeket is, tudtam, egyik napról a másikra élnek. Reggeltől estig a mezőn dolgoztak, s ha késő este eláztak, nem volt másnapra száraz ruhájuk. Ezután két évig gazdajegyző voltam, a nagyüzemi gazdálkodást készítettem elő. Ekkor a saját tíz holdam is odalett. Amikor szervezkedni kezdtünk, sokan odamondták: majd ha te is beviszed a földed ... ! Ezüstkalászos gazdatanfolyamokat vezettem, aztán a legnehezebb időkben a tiszalöki járásban főagro- nómus lettem. Tizenhét té- eszt irányítottam akkoriban, megmondom, nem volt könnyű feladat. Az emberek nehezen fogadták az újat, a kombájnokat például egyszerűen nem engedték a földekre. Minden diplomáciára és ravaszságra szükség volt, hogy meg tudjuk őket győzni igazunkról... Róka László 1958-ban jött vissza szülőfalujába, Ti- szavasváriba, mert mint mondja, „elege lett a motorozásból”. Tanácselnök-helyettesnek hívták, aztán vb- tátkár lett belőle. Tizenkét évi munka után innen ment nyugdíjba. S hogy mi történt ez alatt a tizenkét év alatt? Társadalmi munkát szerveztek, kultúrházat építettek, s a hatvanas évek elején szervezni kezdték a vízműtársulatot is. — Mondanom sem kell, a Járásiak foggal-körömmel tiltakoztak ellene, mindent megtettek, hogy ne itt Vasváriban, hanem náluk legyen először. Bizony, volt rá példa, hogy magam is elcsüggedtem. Akikor falugyűlést hívtunk össze, őszintén elmondtam az embereiknek hogy áll a dolog. Hogy fizetniük kell, hogy társadalmi munkára is szükség lesz majd, de ha elkészül, mindnyájuk örömére szolgál. Újra erőt adott, hogy mellém álltak, biztattak, ne adjam fel a harcot. Most is úgy érzem, több itt a jó emberem, mint az ellenségem. A mai fiataloknak is mindig azt mondom, az íróasztal, a hivatal ne rangot adjon, hanem hivatást és emberszeretetet. Ha így tesznek, elégedett lesz majd a város népe. Mit szótok a díszpolgári címhez? — néz maga elé mosolyogva. Az ünnepségen alig tudtam megköszönni. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a tanácselnök elmondta: több embert is megkérdeztek, s mindnyájan rám adták a szavazatukat...