Kelet-Magyarország, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. március 1. Miről szól a városleltár? Mire jutott, mennyin haladt az elmúlt évben , a település? Mi az, amit a siker, s mi, amit a ku­darc rubrikájába írhat Tiszavasvári? Mindezek­ről a közeli napokban, a városkörzeti tanácskozá­sok idején adnak számot az illetékesek. A Jelentős mértékű ár­emelkedés, az áfa, valamint a forint reálértékének csök­kenése a tiszavasvári taná­csot is nehéz helyzetbe hozta. Mindezeknek köszönhető az is, hogy a rendelkezésre álló pénzek jelentős része — je­lenleg 65 százaléka az intéz­mények fenntartására, üze­meltetésére ment el, s a ma­radék 35 százalékot fordítot­ták új beruházások fejleszté­sek finanszírozására. Ezúttal sem telik mindenre... Közműépítés gyorsabban A jelentős elvonás, a for­ráshiány miatt határozott a városi tanács, hogy az új egészségügyi komplexumnak csak a tervét készítteti el, a kivitelezés a következő évek­re tolódik át. Nem kezdődik el a száz gyermeket befogadó új óvoda építése sem, ugyan­akkor meggyorsul a közmű­építés, amire igencsak nagy szüksége van a városnak. Éppen ezért örvendetes, hogy az elmúlt években a lakosság és a helyi vállalatok közre­működésével közel 2 kilomé­ter szennyvízcsatornát, 10 ki­lométer ivóvízhálózatot, két kilométer utat, hat kilométer járdát, 7,5 kilométer gázve­zetéket építettek. Jelentősen korszerűsödött a villanyháló­zat is. Üj vezetéket, trafóál­lomásokat építették, s 360 közvilágítási lámpa cseréjét is elvégezték. Az elmúlt év sikeréhez tartozik a 'kétmil­lió forint értékű gázhálózati fejlesztés, igaz, megépítése csak a lakosság segítségével, anyagi áldozatvállalásával sikerülhetett. A gázhálózat fejlesztését szolgálja az a gázátadó állomás is, melynek építése nyolcmillió forint­jába ikerült a tanácsnak. So­As épülő tanácsháza terve egy angol szaklapban is megjelent, s nagy sikert aratott. Ti­szavasvári lakói előreláthatólag már ez év őszén gyönyörködhetnek benne. (k. é.) DÍSZPOLGÁRAINK „En ide íié taajML' kak örömére szolgál, hiszen régi óhajt teljesít a temető­höz vezető Vörösvári út köz­világításának bővítése, s ugyancsak múlt évi siker a 400 méter hosszan megépí­tett ivóvízhálózat is. Átépített termálmedence A nyári szórakozási lehe­tőségeik között a strand ját­szik kiemelkedő szerepet. így aztán sokaknak szolgál meg­elégedésére, hogy az elmúlt évben két újtabb gyermekme­dence épült, s átépítették a termálmedencét. Tavaly óta új út épült a Bocskai és Kinizsi utcában, s némileg javult a Pethe Fe­renc út minősége is. Felújí­tották a Tol'buhin, Aradi és Kinizsi utcákat, a Hősök út­ja pedig új aszfaltburkolatot kapott. Mintegy nyolcmillió forint értékben 800 méter hosszúságban építettek utat, a Honfoglalás, a Salétrom­kert, Vas Gereben, és K6­• a • - ■ '"'1 Kokárda át virág Mindenkit várnak március 15-re Közösen ünnepel a város Március 15-e méltó meg­ünneplésére készül Tisza­vasvári. A résztvevők közötti vitára manapság oly sok helyen alkalmat adó év­forduló itt jó ideje békés, együttes ünneplést jelent, hiszen a város szülötte, Vasvári Pál személye köz­vetlenül kapcsolódik a már­ciusi eseményekhez. A 70-es évek elejétől megrendezett Vasvári ifjú­sági napok korábban már­cius 15-től április 4-ig tar­tottak. Ezúttal mindössze az ünnepségsorozat befeje­ző dátuma változott, a ko­rábbiaktól eltérően idén március 21-én tartják a kulturális, sportesemények, különféle vetélkedők be­fejező programját. 1988. március 15-én, a sza­badságharc 140. évfordulóján jelent meg a Vasvári Pál életét, munkásságát feldol­gozó kötet, s ez az a nap is, amikortól a város apraja és nagyja együtt ünnepel. A március 15-én 9 órakor, a Vasvári Pál szobránál ren­dezendő ünnepségre a város valamennyi lakóját várják. Ezúttal elmarad a hagyomá­nyos, nagy koszorúzás, a vá­roslakók egy-egy szál virág­gal tiszteleghetnek a már­ciusi ifjak emléke előtt. A helyi KISZ-szervezet ha­talmas kokárdát készít, melyre virág helyett min­denki feltűzheti majd saját jelvényét is. Bár a fő szervezők egyi­ke változatlanul a KISZ, idén már a helyi HNF, a városi tanács, valamint az MSZMP városi bizottsága is részt vesz az ünnepek előkészítésében. Újdonság az is, hogy az ünnepség szerve­zésére nem elsősorban a vezetőket, hanem a vállala­tok, üzemek képviselőit, legaktívabb mozgósítóit hív­ják meg. A HNF székházé­ban, március 3-án tartandó előkészítő megbeszélésen minden érdeklődő részt ve­het, a szervezők bárkit szí­vesen látnak. kút utcákban ugyancsak a lalkók összefogásának ered­ményeként készült el a járda. Több évi harc, kérés, kö­vetelés eredménye a 36-os számú út belterületi szaka­szának korszerűsítése, mely­nek megvalósítása kisajátítá­sokkal, közműépítéssel, elte­relő szakasz építésével együtt negyvenmilliójába került az állaimnak, s a -kiadásokból csak a járdaépítés gondja maradt a tiszavasvári ta­nácsnak. A szennyvízcsatorna építé­se kiemelt, sürgető feladat. Épp ezért számít sikernek az a megállapodás, amelyet a a Csemege Édesipari Válla­lattal kötött a tanács. Meg­állapodásuk értelmében az elmúlt évben a József Atti­la, Dózsa György, Pethe Fe­renc utca nyomvonalán 900 méter szennyvízcsatornát és áltemelőrend&zert építették. A hétmilliót érő beruházás ‘költségét fele-fele arányban osztotta meg a tanács és az Édesipari Vállalat. Az ösz- szefogás eredményeiként im­már ötven, a „osofeigyáron” túl lévő lakás szennyvízbe­kötését teszi lehetővé. Itt is nehéz a lakás A lakásépítés, mint oly sok helyen mostanában, Tisza- wasvárdiban is többnyire a leendő tulajdonosok erőfe­szítései nyomán valósul meg. Az elmúlt esztendőben 192 új lakásba költöztek be a la­kók, akik többnyire kertes, többszintes családi házakat építettek. Állami tulajdonú 36 lakást a Krúdy lakótele­pen adták át, a Kossuth ut­cában pedig újabb 53 lakás építéséhez alkalmas telket alakították ki. E helyen ti­zenöt tanácsi értékesítésű, ti­zennyolc OTP-s, valamint ti­zenkét tanácsi lákás épült fel, s folyamatban van a régi gyógyszertár helyén tizenhat bérlakás, valamint az alatta helyet kapó üzletek építése ts. Régi gondot oldott meg a Bűd központjában átadott .két rendőri szolgálati lakás átadása, melyeknek bizonyá­ra a közrend, közbiztonság javulása is köszönhető majd. Újabb, jelentős értékű be­ruházások, építkezések jelen­leg is folynak a fiatal város­ban. Elkészült a .központi ke­retből finanszírozott népfront 'közösségi ház, értéke mintegy ötmillió forint, átadták a kétmillióba kerülő KISZ- épületet is. Befejezéséhez kö­zeledik a városi tanács új épületének kivitelezése, melynek tervei igen sok em­ber fantáziáját mozgatták meg. A nagy sikert kiváltó elképzelések megvalósítása várhatóan 38 millió forintba kerül. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA J ó-e ide visszajönni? Én ide nem vissza, ha­nem hazajövök. Az új helyem az itthon, ez meg az otthon. Késő rajta gondol­kodni, de maradnunk kellett volna. Az öreg fát már nem szabad átültetni — mondja Hunyadi József, amikor ar­ról kérdezem, hogy érzi ma­gát új lakóhelyén, Pomá- zon, ahová alig több mint négy éve költözött. — Tudja, itt mindenkit ismertem, mindenki ismert, a legtöbb felnőtt egykori tanítványom volt. Ott jó, ha harminc emberről tudom, hogy kicsoda. Megvallom őszintén, nem is nagyon kívánók többet megismerni közülük. Bezzeg Vasvári, s főképp a büddek! Jóska bácsi nem­igen tudott úgy végigmen­ni az utcán, hogy ne kö­szöntötték volna egyszerre többen is nagy-nagy szere­tettel! — Volt, hogy 114 gyerme­ket tanítottam! Mindet sze­rettem! Még azt is emlékeze­temben tartottam, ki mit tu­dott, vagy nem tudott annak idején. Tudom, hol, melyik piadiban ültek, hogy Magda még adós nekem a Rákóczi szabadságharc történetével, mert annak idején, a húsvé­ti szünet után elfelejtettem tőle kikérdezni... Hunyadi József 1934-ben, Miskolcról érkezett Bűdre, görög katolikus kántortaní- tónák. Akkoriban ez az állás főnyereménynek szá­mított, s hogy a sok-sok kö­zelebb lakó pályázó közül mégis ő nyerte el, az sem volt véletlen. Sokoldalúsá­gát már akkor bizonyította. — Ügy jöttem ide, hogy nem vándortanító leszek, ma­radok, amíg lehet. Szavát igencsak megtar­totta, mert ötven évig lakott a községben, ebből negyven évet ugyanabban az iskolá­ban töltött, húsz évig volt iskolaigazgató. — Akkor négyen kezd­tük, most huszonnégyen ta­nítanák ugyanott. Jósika bácsit, a fiatal ta­nító urat azonban nemcsak a gyerekek, nemcsak a taní­tás érdekelték. — Idejöttem, s nem tud­tam, hol vagyok — mondja egyszerű természetességgel a kezdeteikről. Elkezdtem ku- tatgatni, kérdezgetni a régi öregeket. Volt egy idős em­ber, aki a Szorgalmatosról hetente egyszer jött be, bor­bélyhoz. Tőle tudtam meg, hol húzódott egykor a köz­ség határa, ki is az a Dogá- nyi János, aki 1799-ben lett itt birtokos ... Amit nem tudtam meg az emberektől, kikerestem a levéltáraikból, könyvtárakból. Amit aztán megtudtam, elmondtam a tanítványoknak is ... Hogy lehetett a sok mun­kát bírni? Na látja, ezen én is csak mostanában csodál­kozom. Akkor észre sem vet­tem, hogy mindvégig több ember helyett dolgozom. Voltam én tanító, iskolaigaz­gató, szakszervezeti titkár, társadalmi munkában köz­ségi tanácselnök-helyettes, a múzeum vezetője. Mindent elvállaltam, amivel segít­hettem a közösségnek. 1948- ban például megalakítottuk a parasztdolgozók kihelyezett polgári iskoláját, a pénz­ügyi levelező technikumot,, ahol 120-an tettek sikeres vizsgát. Négy évfolyam után szűnt meg, de addigra 120 embernek adott bizonyít­ványt. Hunyadi József most 77 éves. Ez év januárjában Ti­szavasvári díszpolgárává választották. „A hivatal ne rangot adjon™’’ R óka László, a váron egykori vb-titkára immár tizennyolc éve nyugdíjas, s ez év januárjá­ban lett a város díszpolgára. Az indoklás szerint „mun­kásságával, a közműellátott­ság javításával ő és társai teremtették meg Tiszavas­vári várossá válásának alapjait”. A hetvennyolcadik éves idős ember e település szü­lötte, s annak idején még mint a Nemzeti Bizottság tagja kezdte a közéleti tevékeny­séget. — Akkor kezdtem az em­berek gondjaival foglalkoz­ni, s régen is, ma is azt val­lom: mindenkit meg lehet győzni, meg lehet nyerni a jónak, csak nem szabad va­lótlant, teljesíthetetlent ígér­ni. Az emberek meghálálják a bizalmat, s tudják, ki akar igazából jót nekik. Az őszin­teség a legnehezebb problé­mákon is átsegít. Nem is­kolában tanultam a politi­kát. Szegény családból szár­maztam, s egy tízholdas osa- ládba nősültem. Akkor kezdtem el gazdálkodni, ki­próbálni a magam erejét. Csakhogy láttam a cseléde­ket is, tudtam, egyik nap­ról a másikra élnek. Reg­geltől estig a mezőn dolgoz­tak, s ha késő este eláztak, nem volt másnapra száraz ruhájuk. Ezután két évig gazda­jegyző voltam, a nagyüzemi gazdálkodást készítettem elő. Ekkor a saját tíz hol­dam is odalett. Amikor szer­vezkedni kezdtünk, sokan odamondták: majd ha te is beviszed a földed ... ! Ezüstkalászos gazdatan­folyamokat vezettem, az­tán a legnehezebb időkben a tiszalöki járásban főagro- nómus lettem. Tizenhét té- eszt irányítottam akkori­ban, megmondom, nem volt könnyű feladat. Az emberek nehezen fogadták az újat, a kombájnokat például egy­szerűen nem engedték a föl­dekre. Minden diplomáciá­ra és ravaszságra szükség volt, hogy meg tudjuk őket győzni igazunkról... Róka László 1958-ban jött vissza szülőfalujába, Ti- szavasváriba, mert mint mondja, „elege lett a moto­rozásból”. Tanácselnök-he­lyettesnek hívták, aztán vb- tátkár lett belőle. Tizenkét évi munka után innen ment nyugdíjba. S hogy mi tör­tént ez alatt a tizenkét év alatt? Társadalmi munkát szerveztek, kultúrházat építettek, s a hatvanas évek elején szervezni kezdték a vízműtársulatot is. — Mondanom sem kell, a Járásiak foggal-körömmel tiltakoztak ellene, mindent megtettek, hogy ne itt Vas­váriban, hanem náluk le­gyen először. Bizony, volt rá példa, hogy magam is el­csüggedtem. Akikor falu­gyűlést hívtunk össze, őszintén elmondtam az em­bereiknek hogy áll a dolog. Hogy fizetniük kell, hogy társadalmi munkára is szükség lesz majd, de ha el­készül, mindnyájuk örö­mére szolgál. Újra erőt adott, hogy mellém álltak, biztattak, ne adjam fel a harcot. Most is úgy érzem, több itt a jó emberem, mint az ellenségem. A mai fiata­loknak is mindig azt mon­dom, az íróasztal, a hivatal ne rangot adjon, hanem hi­vatást és emberszeretetet. Ha így tesznek, elégedett lesz majd a város népe. Mit szótok a díszpolgári címhez? — néz maga elé mosolyogva. Az ünnepségen alig tudtam megköszönni. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a tanácselnök el­mondta: több embert is meg­kérdeztek, s mindnyájan rám adták a szavazatukat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom