Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
1939. február 11. Videobusiness Magyarországon Tiltások és engedések magyarországi videoüz- letről szóló cikkek, tanulmányok, hozzáértő iberek, kereskedők, k, fogyasztók véleménye, iöző szempontból ugyan, yegét, tekintve megegye- ndezetlenek a viszonyok, összevisszaságban keve- ; tiltások és engedések, a túl- és alulszabályozott rre. deózás hátrányos hely- lazdasági, gazdálkodási, edelmi rendszerünk irája, valamint a kultu- kereskedelem egészére ;dő eszmei, esztétikai k” okozzák. A hiányág és a devizagazdálko- itöttségei fontossági sor- , hierarchiát teremtenek 'es árucsoportok között, irarchia rendező elvét ront, igazából soha, senil nem vizsgált szükség- értékrendszer adja. Az termelői, kereskedelmi isoportok, fogyasztóréte- "dekeik szerint szüksé- :, alapvetőnek minősíte- izonyos termékcsoporto- iszen így nagyobb esély- ísznek részt a devizakert, az üzletek megszer- t vívott harcban, a szá- i fontos termékek beho- ban. mutatja az a tény, hogy nemcsak tömegigényeket kielégítő kaland-, karate-krimi- és egyéb produkciók hiányoznak, hanem még az egyébként támogatott opera- és komolyzenei alkotások is. Utánanéztem, jelenleg Magyarországon ” három komolyzenei és három operafelvételt ‘ lehet vásárolni, illetve kölcsönözni. A videóval szemben a legfőbb vád az, hogy luxus, drága, így csak egy szűk, kiváltságos réteg juthat hozzá, ezt a réteget pedig minek támogatni? Bűvös kör ez, mert valóban drága, valóban csak a tehetősebbek birtokolják, de azért drága és elzárt a kevésbé tehetősek elől, mert az említett termékcsoport hierarchiájában hátul szerepel, s mert büntető adókkal és büntető vámokkal sújtják. A piaci nyomás és a különböző érdekcsoportok harca valamint a strukturális tényezők együttes hatása sajátos, kompromisszumos helyzetet teremtett. Az ideológiai ellenérzések és a korlátozott devizakeret ellenére van video (-magnó, -kamera, -kazetta), és van lakossági igényeket is figyelembe vevő műsoros kazetta. A kezdetek csillagászati áraihoz képest ma már olcsóbb készülékekhez is hozzá lehet jutni, bár a többségnek ez is igen drága. Ha korlátozott mértékben is, megindult a videogyár- tás (összeszerelés), és már nemcsak karácsonyi időszakban lehet látni a pultokon. A A műsoros kazetták importját a pénzügyi korlátozásokon túl erős központi, bürokratikus ellenőrzés nehezíti. Ez a kontroll hivatalnoki-értelmiségi értékrendszeren, bizalmatlanságon, „felelősség átvállaláson" alapul. A Filmfőigazgatóság és a Vámhatóság kezében van a karmesteri pálca, amit az állami vállalatoknak sem adnak át. Az importált filmek „forgalmazhatóságát” még !a Mokép sem döntheti el, ehhez csak a Filmfőigazgatóságnak van joga! Ez a helyzet a magánimportot és a feketepiacot ösztönzi. A magánimport előnye, hogy rugalmas, piacérzékeny, és akár a védett árukat is, külön állami támogatás nélkül, ráadásul jól megvámolható módon szerzi be. Hátránya, hogy nagy teljesítményű, professzionális berendezéseket pénzügyi és vámkötöttségek miatt nemigen tud behozni. A feketepiac a műsoros kazettákban és forgalmazásában érdekelt, az új sikerfilmekre akár megrendeléseket is lehet leadni. A magyarországi videoüz- let ellentmondásai ezen a téren is tetten érhetők: a video- kalózkodás szerte a világon gazdasági bűncselekménynek számít, és igen kemény büntetéssel sújtják (akár 5 év börtön is kiszabható), nálunk ez csak sajtórendészeti vétség. A videózás területén tehát „szervezett szervezetlenség” uralkodik, s ez a terület is magán viseli társadalmi, gazdasági életünk ellentmondásait, paradoxonjait. A video mindenhol nagy üzlet, csak nálunk nem. Széles körű (művészi, közművelődési, szórakozási, gazdasági, oktatási stb.) fel’ideo ebben a hierarchiá- alulra szorult. Gyakran íztatott vád, hogy a vi- kultúrszemét hordozója, lözés táptalaja, az agresz- 'okozója. Színvonala ala- , butit, növeli a szoron- befelé fordulást eredmé- fokozza az emberek el- elődését. Paradox helyle hosszú szünet után ép- :z az elátkozott eszköz telít újabb közösségi együtt- ;t. Mint régebben, az „ős- Iziózás” idejében, roko- szomszédok, ismerősök iek össze „házimozizni". ib lakótelepek, lakóközös- , öntevékeny módon beezik lakásaikat, s műsort* s felnőtteknek, gyerekek- Persze az egész „magántévé” illegális, a vetített k sokszor tiltottak, igények, rossz minőségűek. magánpiac így korrigálja iszul működő hivatalosat, írálja felül a tiltás-türés- gatás kategóriáiban gon- >dó kultúrpolitikát. Hogy íyire rosszul működik a alos piac, milyen szegé- az elfogadott kínálat, jól kompromisszumos megoldás azonban a kényszerű meghátráláson, engedékenységen és ezen engedékenységért magas árat kérő rablógazdálkodáson, és nem korrekt üzleti elveken nyugszik. Miért? Mert az üzletbe fektetett pénz aránytalanul kisebb, mint a forgalomról levett sáp. A múlt kísért, hiszen a szórakoztató iparhoz sorolt tevékenységek zöme, különösen a pop-rock szakma járt ugyanígy. A „befektetés” nagyobb részben üzletkötések engedélyezését, kisebb részben valutakeret biztosítását jelenti. Az üzletek kötését ad-hoc jelleggel, főhatósági szinten bírálják el, ami egyrészt monopolhelyzeteket teremt, hiszen a kedvezményezettek versenytárs nélkül jelenhetnek meg a piacon, másrészt kiszámíthatatlanná, kalkulálhatatlanná teszi a kínálatot, kiszolgáltatott helyzetbe hozza a fogyasztót. használási lehetőségei ellenére Magyarországon a „szórakoztató elektronika” bélyegét kapta. A korlátozások és ellenérzések, a tőkehiány és a rövidlátó szemlélet, a hiánygazdaság és a bürokrácia gúzsba kötik a videózásban nagy lehetőségeket látó emberek kezét is. A gyártók gyártanának, a kereskedők kereskednének, a fogyasztók fogyasztanának, de nem tehetik. Az aktív támogatás hiánya még érthető, de az akadályozás már semmiképp. Az állam a devizagazdálkodás védelme ürügyén korlátozza a gyártást és a kereskedelmet, etikai okok miatt a magánimportot és a használt- cikk-kereskedelmet, politikai, esztétikai, ideológiai okok miatt a műsoroskazetta-piacot. Az eredmény: virágzik a feketepiac, a kedvezményezett szervezetek monopolhelyzetbe kerültek, érdekszövetséget teremtettek, és tágra nyíltak a kiskapuk. Éppen azok, amelyeket szeretnénk megszüntetni. Ny. Gy. A hetvenéves Bessenyei És egyre nyersebbé, ridegebbé és elidegenedettebbé váló korunkban mintha a romantikának alig (vagy egyáltalán nem?) lenne szerepe. Bezzeg Bessenyei! 0 nem tud nem romantikus hős lenni, bármit játszik is, mert ilyen az alkata. Régies kifejezéssel szólva úgy is lehet mondani: az Isten ilyennek teremtette! ♦ Egyébként, ha már a teremtésről van szó, a születés pillanata éppen hetven évvel ezelőtt esett meg vele, 1919. február 10-én, egy nagy és (akkor) elég poros alföldi városban, Hódmezővásárhelyen. Kamaszkorában állatszelídítő akart lenni, nem tudta még, honnan tudhatta volna, hogy később ő lesz majd többnyire a színpadok (és filmek) szelídítésre váró nemes nagy vadja! Cirkuszi álmairól mindenesetre hamar letett, és 21 éves fejjel — anélkül, hogy akár megkísérelt volna bejutni a Színiakadémiára vagy más színiiskolára — jelentkezett Kardos Gézánál, a szegedi Városi Színház (akkor még így hívták a szegedi Nemzeti Színházat) igazgatójánál. Bessenyeinek már akkor olyan szép hangja volt (igazából, bár lehet, hotrv csak titokban, operaénekes akart lenni, nem prózai színész), hogy a direktor azonnal felvette — a kórusba. Bessenyei tehát úgy kezdte, hogy a kórusban fújta, de ez nem tartott sokáig. Rövidesen jcisebb szerepeket kapott, prózaiakat és énekeseket egyaránt, s amikor két év múlva, 1942-ben átszerződött Miskolcra, ott már olyan vezető szerepek várták, mint a Peer Gynt, a Bánk bán és Cyrano. így pendlizett azután évekig a miskolci, a szegedi és a pécsi színház között, míg végül kikötött Budapesten, a Nemzeti Színházban. Ez 1950-ben történt, és mindjárt az első szerepével az élvonalba került. Svángya matrózt játszotta a Ljubov Jarovája című Trenyov-drá- mában. Lehet, hogy mai szemmel már egészen másképp ábrázolná ezt a csupaszív, csupaerő és csupalelkesedés bolsevik matrózt, sőit, az is lehet — és ez a valószínűbb —, hogy a sematizmus korának az ilyen Ljubov Ja- rovája-szerű darabjait ma egyetlen színház sem tűzné műsorára. De abban az időben a kor szellemét szólaltatta meg a kor — egy csapásra első számúvá vált — színésze, Bessenyei Ferenc. Tizenhárom év következett^ csupa nagy szereD hosz- szú sorával. Elég, ha csak néhányat említünk meg közülük, az idősebbek számára emlékeztetőül, a fiataloknak okulásul. Egy csodálatos Vá- nya bácsi előadásban például nagyszerű, igazán cseho- vi Asztrov doktort játszott, egy fennkölten nemes Illyés Gyula-drámában, a Fáklyalángban olyan Kossuth Lajost, aki „szívünkbe égette” magát, s egy Shakespeare- tragédiában olyan Othellót, akinél féltékenyebb és haragosabb, tisztább lelkű és nemesebb mór el sem képzelhető. ♦ Nemcsak a Nemzeti Színház (és a Nemzeti akkor még vitán felül az ország első színháza volt!) első számú hőse Bessenyei ezekben az években, de a magyar filmművészet is benne látja szuperemberét. A harag napja, a Feltámadott a tenger, a Különös ismertetőjel, s megannyi más, celluloidszalagra vett alkotás kapott óriási lendületet, friss erőt, valódi jellemábrázolást Bessenyei közreműködésétől. Nyugtalan természet, és meg nem alkuvó. Kérlelhetetlenül szigorú, mert a végtelenségig igényes kollégáival szemben — de önmagával szemben is. Ezért kerül válságba. Ügy érzi, a sok hős szerep egymásra rakódott benne, már csak a szerepek neve változik, de ő maga nem alakul át bennük. Űjítania kell, megújulnia. Ezért érlelődik meg benne 1963-ban a nagy elhatározás, hogy színházat változtat, környezetet cserél. Hátha az új közegben, gondolja, új inspirációk érik, művészete tovább csiszolódik, finomodik, érlelődik. Átmegy a Nemzetiből a Madách Színházba. Néhány évad alatt azonban kiderül, hogy ott sincs jobb helyzetben. Nem változott a szituáció, ugyanolyan romantikus hősök alakjába kell a Madáchban is bújnia, mint a Nemzetiben. Sőt, egy fokkal még idegenebbnek is érzi a közeget. Egy szó, mint száz: visszamegy a Nemzeti Színházba, és nyugdíjba vonulásáig ott marad. Egyéni ízlés kérdése persze, hogy kinek miben tetszett a legjobban Bessenyei. Van, aki a vagyonát fösvényen magához szorító James Tyrone-ként, a Hosszú út az éjszakába című O’Neill-drá- ma hőseként szerette a legjobban. Bizonyára akad olyan néző is, akinek legutóbbi szerepében — a Zor- ba, a görög című musical címszerepében tetszett a legjobban. És vannak, sokan vannak — e sorok írója elárulja, hogy közéiük tartozik maga is —, akik a Hegedűs a háztetőn című musical Tevje szerepében élvezték a legjobban Bessenyeit. Másfél évtizeden belül kétszer játszatta el ezt a szerepet a Fővárosi Operettszínházban. Színészi képességeinek minden tartalékát bedobta, drámai erőben és humorban egyaránt gazdag volt ez a csupa szív, csupa agyafúrtság, csupa szomorúság alakítás. Túl a hetvenen is sok ilyent és ehhez hasonlót vár még Bessenyeitől meg nem fogyatkozott létszámú közönsége, színpadon, filmen és a képernyőn egyaránt. B. T.
