Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

1989. február 9. Kelet-Magyarország 3 Csődbe megy tsz, virágzik a bank Beszélgetés Szabi Ferenc államtitkárral A közelmúltban megyénkben járt Szabó Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ál­lamtitkára. Az alkalmat megragadva interjút kér­tünk tőle időszerű mezőgazdasági kérdésekről. — Időtlen idők óta vita van a mezőgazdasági és ipari lobbi emberei között arról, ki tartja el a mási­kat. Nemrég konkrét szá­mokat is hallottam a par­lament agrárszektorának egyik megyénkben tagjá­tól: 1,8 milliárd dollár a mezőgazdaság kivitele, és ennek a szaldója nyolcszáz­millió a termelők javára. A Tény, hogy a befizetés ^ mérlege évtizedek óta pozitív. Azt a számítást azon­ban, ahogy a képviselő „ad­ja össze” a tételeket, mi nem tartjuk indokoltnak alkal­mazni. A pozitívumban ugyanis benne van a hús­marha-támogatás, a kedve­zőtlen adottságú gazdaságok­nak juttatott támogatás, és még sorolhatnám. Tréfás ugyan a hasonlat, de mate­matikailag majdnem igaz: négy korty sör árából háro­mé adóba megy. De mondha­tom az ellenkező oldalt gya­rapító tételeket, így a fo­gyasztói árkiegészítését, tá­mogatását. — Az áremeléseket ép­pen ennek megvonásával indokolták. • Hadd igazítsam ki sza­vait: még mindig csak csökkentéséről beszélhetünk. A mezőgazdaság helyzete ettől lényegesen nem válto­zott. Ezért csak költségveté­si kapcsolatokkal elemezni a mezőgazdaság helyzetét nem lehet. Mindemellett előttem is világos: a nemzeti jöve­delemhez való hozzájárulása hosszú idő óta javuló az ágazatnak. — A mezőgazdasági üze­mek helyzete ezt egyálta­lán nem mutatja, önnek nyilván pontos adatai van­nak, én csak azt tudom mondani, hogy több száz termelőszövetkezet áll a csőd szélén, legalább ugyan­ennyi képtelen a fejlődés­re. Megyénkben még ennél is súlyosabb a helyzet. A forintunk olvadozik, a bankok viszont mesés nye­reségeket tesznek zsebre. A tsz-elnök keserűen mond­ja: jobb lenne a diófa alatt pipázni, borozni, ami kis pénz van, azt meg a bank­ba tenni. A A helyzet, amit felvá- “ zolt, valóban kritikus. Oka, hogy nincs tisztességes hitelezés Magyarországon. Különösen élesen vetődött ez fel tavaly tavasszal, ami­kor „zöld hitel” nélkül meg­bénultak a gazdaságok. Az mégegyszer nem fordulhat elő. Persze ma is nehéz hoz­zájutni a hitelhez, és ha „ke­gyeskednek” is a bankok, a kamatok az égig érnek. — Talán élesnek találja: a mezőgazdaságnak nem­csak a pénzügyei, de időn­ként már szakmai dolgai is a Pénzügyminisztériumban dőlnek el. Egy tsz-elnök, ha boldogulni akar, job­ban kell tudnia miként ve­zet az út egy bizonyos PM- főosztályvezetőhöz, mint a mezőgazdasági miniszter­hez. • • Nem minden alap nél­küli, amit mond. Nehéz dolgunk van, mert a hitele­zés kialakult rendszere el­len a MÉM egyedül lépett fel. Még a Minisztertanács­ban is csak a kormányel­nök állt mellénk. Ami pe­dig a főosztályvezetőt illeti, a kormányzati munkának számos hiányossága van még, ezek felszámolása folya­matban van. — Egy más területre tér­ve — bár ez sem nélkülözi a pénzügyi vonásokat — igaz-e, hogy a Szovjetunió­val kötött államközi szer­ződések kontingenseit úgy kitöltjük iparcikkekkel, hogy mezőgazdasági ter­mékek exportjára nem marad keret? Az iparcik­kek ráadásul csak alacsony színvonalat képviselnek, és ezáltal tartják életben mú­zeumba illő gyárainkat? A pontos képhez hoz- ™ zátartozik, hogy a kor­mányközi tárgyalásokon cikkcsoportonként töltjük meg a kontingenst. Ami pe­dig exportstratégiánkat ille­ti: egyedül tavaly 150 millió rubel aktívummal zártuk az évet. Azaz ennyiért nem tud­tunk behozni olyasmit, ami­re szükségünk is lett volna. Ez nagyon egészségtelen ál­lapot, hiszen másfelé meg nagyon nagyok az adóssá­gaink. Ha pedig még dollár­tartalmú is az oda exportált árucikk, annak egyenes fo- lyamánya a további eladóso­dás. Ezért aki exportálni akar, menjen és keressen el­lentételre alkalmas árut. Közben pedig a kormány is dolgozik, hogy a maga szint­jén próbáljon oldani a fe­szült helyzeten. — Váltsunk égtájat. A minap olvasom, hogy több mint ötven ipari üzem van azon a listán, amely eladd. A mezőgazdasági kormány­zat fontolgat-e hasonló lis­tát? A dollárhoz jutásnak számos módja van, nyilván ez is közéjük sorol­ható. Én ezzel kapcsolatban még visszatérnék egy mon­dat erejéig az előző téma­körhöz. Azon is munkálko­dik a kormány, hogy a szo­cialista országok egy bizo­nyos körével, és az árucik­kek egy csoportjával térjünk át a dollárelszámolásra. Élelmiszeripari vállalatok­nál nem látom akadályát hasonló üzleteknek. — Befejezésül: a mező- gazdasági érdekvédelmi munka úgy látszik válságé ban van. Erre utaló jelek országszerte vannak, me­gyénkben sem hiányoznak. Akadnak radikális vezetők, akik agrárpártot is el tud­nának képzelni. • Nem tartom helyes út­nak a párttá való szer­veződést. Ez tartalmazná az MSZMP kritikáját is, ezt a pártot pedig nagyon sok do­log miatt lehet bírálni, az agrárpolitikájáért viszont aligha. Ami pedig a T©T-ot és a TESZÖV-öt ért kritikát illeti, van alapjuk. Vélemé­nyem szerint is kell egy ha­tékony gazdasági érdekvéde­lem. Hogy kikből álljon és kiknek az érdekét milyen módon védje, döntsék el az érintettek. Esik Sándor Köl ál« exportra A nyíregyhá­zi Háziipari és Népi Ipar- művészeti Szö­vetkezet dol­gozói NSZK-, francia és ja­pán üzletfele­iknek divatos árucikkeket ké­szítenek. Ké­pünkön: Ka­pásné Bod­nár Katalin kézikötő be­dolgozó NSZK- exportra női szegfűmintás kardigánt köt. (S. A.) Előadás, tábor, tanfolyam A pedagógus­továbbképzés lehetőségei Megszedett ismereteink felfrissítése, gyarapítása az élet minden területén fon­tos. A pedagógusok esetében egyenesen elengedhetetlen, hiszen nekik nemcsak a szaktudomány eredményei­nek az oktatásba történő beépítésére kell törekedniük, hanem ismerniük kellene a pedagógia, a pszichológia, a szakmódszertan legújabb, ál­taluk hasznosítható fejeze­teit is. NEM ÉRT RÁ BEMENNI... n kazánkirály szabolcsi Kérem, erre mondja valaki, hogy legyünk nagyokosak. A Heti Világgazdaság Ipari Mi­nisztérium kontra Morvái Ferencről cikkezik óvakodj a törpétől? címmel. számlái Mi megírjuk, hogy a Nyír­egyházi Mezőgép Vállalat nyírbátori gyáregysége 40 milliós munkát kapott a nagyrédei „kazánkirálytól”. Erre kapok egy levelet Kis- várdáról, amelyben egy nyugdíjas elpanaszolja, hogy a helyi vas- és gépipari szö­vetkezet, sajnos, felült az ígérgetéseinek és ennek most kárát látja. A levél elolva­sása után kapom az infor­mációt, hogy a sényői terme­lőszövetkezet is foglalkozik a kazángyártás gondolatával. Ellentmondások, de megpró­bálunk utánajárni. Borsos céh A céh igen borsos, a szám­la végösszege 6,6 millió fo­rintot mutat, ÁFA nélkül. Ennyit követel Morváitól a kisvárdai szövetkezet. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy az M 30-as kazán gyártási jogát hárommilliós kölcsönből vá­sárolták, akkor közel tízmil­liós a veszteség. Gondolják el Türk István elnök meg­lepetését, amikor elhangzik, hogy a Morvai-kazánok kö­zül egy nem megfelelő konstrukciójú és ez éppen az M 30-as. Ebből tavaly Mor­vái 80-at rendelt. Októberig 20-at elszállított, november­ben viszont leállíttatta a többi gyártását, amikor újabb tíz majdnem teljesen elké­szült. Esztétikai hibára hi­vatkozott. Ezenkívül saját részre két konténerkazánt rendelt, amihez a hozzávaló­kat (motorok, elektronika) szállította volna. Mivel ezek nem érkeztek be, a kazánok ott állnak. Be sem nézett... — Az egészben az is dü­hítő, hogy még mindig ő szabja a feltételeket — ma­gyarázza az elnök. — Tele- xeztem neki, megígérte, hogy a 20 kazánt kifizeti, a két konténerkazánt pedig elekt­ronika nélkül szállítsuk le. Legutóbb, amikor Kisvárdán előadása kapcsán járt, hoz­zánk be sem nézett, időhi­ányra hivatkozott. Ha to­vább halogatja a kifizetést, polgári peres úton érvé­nyesítjük követelésünket. Egy házzal odébb, a nyír­bátori Mezőgépnél bizako­dóbb a hangulat. Lehoczky Péter igazgató február 6-án járt Nagyrédén, ahol min­den részletkérdésben meg­egyeztek a házigazdával. Megállapodtak a tavaly meg­rendelt kazánok áraiban és Morvái elfogadta az idei év­re érvényes árakat, öt • ka­zánt már leszállított a Mező­gép, ötöt a hét végéig fog. Ötven-ötven kis és nagyobb méretű kazánra kötöttek szerződést, a megrendelő az ÉPTEK, amellyel február 15-ig írják alá a papírokat. A 100 kazánt az első fél év­ben szállítják a nyírbátori­ak. Abban is egyezség szü­letett, hogy a debreceni kli­nika részére a hulladékége­E ste a feleségem kia­bált velem, mert zajt csaptam a konyhá­ban. — Akkor is mosogathat­nál, amikor nem vagyok itt­hon — mondta behajtva az ajtót. — Elvégre komoly tudományos munkát végzek, te pedig napokon át nem csinálsz semmit, csak írsz vagy valami ilyesmi. Elzártam a csapot. — Ne haragudj — kér­tem, és az edényekkel együtt kivonultam a fürdő­szobába. Lábujjhegyen jártam, így jól hallottam, amit a fele­ségem mond. — Nekem a munka után pihenésre van szükségem, A feleségem fontos em­ber. Az aprócikkgyár köny­velési archívumában dolgo­zik, az igazgatóság belső utasításait őrzi. El kell is­merni, felelős állás, össze nem lehet hasonlítani azzal, amit én csinálok. Egyéb­ként egyenrangú partnerek vagyunk a házasságban. Ha egyezik a véleményünk, én döntök, ha különbözik, a feleségem dönt. Reggel észrevettem, hogy a feleségem szabadnapos. Csöndesen söprögettem, nem kapcsoltam be a por­szívót, mert nekem min­dennél fontosabb a nyuga­lom. Semmi sem kedvesebb, mint az otthoni nyugodt tőt a Mezőgép készíti. Erre a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól kap közvet­lenül megrendelést a nyír­bátori gyáregység. Mindezek alapján Morvái tartja ma­gát az eddigi megállapodá­sokhoz. Csak garanciával í — Nekünk nem létfeltétel a Morvai-üzlet — mondja Schaffer László, a sényői ter­melőszövetkezet elnöke. — Abban az esetben szerződünk vele, ha garanciát ad a megrendelésekre és arra, hogy a kazánokat szabott áron veszi át. öt évre tisz­tességes nyereséget és kapa­citáslekötést remélünk, ha létrejön az üzlet. Egyelőre folynak a tárgyalások. Az ő ajánlatára adtunk egy ellen- ajánlatot, ha elfogadja, ak­kor szerződhetünk. Ebben ki­kötöttük, hogy előre nem fi­zetünk neki több milliót, mert erre nincs lehetősé­günk és ennyit nem is koc­káztatunk. Majd a leendő nyereségen megfelelő arány­ban osztozunk. Három kapcsot vázoltunk fel önöknek, együtt olvasva azt az ellentmondást vilá­gította meg, mely Morvái Fe­renc nevéhez fűződik. Máthé Csaba légkör. Azután felhoztam a feleségemnek az újságot, majd kimostam az ingem a mosdóban és a ruhámat is kivasaltam. Éppen végeztem a regge­limmel a vasalódeszkán, amikor megszólalt a tele­fon. R ohantam a készülék­hez, nehogy a hang­ja felébressze a fe­leségemet, ha netán elaludt volna az újság mellett, mert nyugodtan akartam eltölte­ni a reggelt. Egy lap szerkesztőségéből telefonáltak nekem. — Mit csinálna, ha nő lenne? — kérdezte tőlem a lap munkatársa. Elgondolkodtam. — Ugyanazt, amit most — mondtam végül, — csak azzal a különbséggel, hogy március 8-án virágot kap­nék. Anatol Potemkowski Mii? Hal? Mikor? Ebben sokat segíthet a me­gyei pedagógiai intézet amely az 1988/89-es tanévre 68 témát hirdetett meg. A megyéből végül 540 nevelő jelentkezett a különféle tan­folyamokra : 29 csoportban 25 témát dolgoznak föl. Az egyes, 5—7 foglalkozásból ál­ló kurzusok vezetők és be­osztott tanárok részére vál­tozatos tematikát ajánlanak például: az intézményi gaz­dálkodás időszerű kérdései, a pedagógiai vezetés és isko­lai menedzselés, a nehezen nevelhető gyerekekkel való foglalkozás, az eredménymé­rés, differenciált fejlesztés, az irányított önképzés a nap­közi otthonokban. Külön em­lítésre méltó a középiskolák­ban dolgozó pedagógusok ré­szére szervezett narkológiai tanfolyam. A „sláger” az MSZMP megyei oktatási igazgatóságával közösen a történelem szakosok részére szervezett, két féléves elő­adássorozat: a XX. századi Magyarország története, illet­ve az új megközelítés a szov­jet történetírásban. Itt a programokon általában száz­nál is többen vesznek részt. Szólni kell az egyes szak­tárgyakból a felsőoktatási in­tézmények által vezetett in­tenzív tanfolyamokról, ahol egy tanév alatt a résztvevők megismerkedhetnek az adott tudományterület legfrissebb jelenségeivel. Most 86 peda­gógus iratkozott be a főisko­lákra, egyetemekre. A továbbképzés sajátos formája a Nyíregyháza—Kis- várda—Mátészalka központ­tal megrendezett, egy-egy ne­ves szakember által tartott előadás: legutóbb Szűcs Pál, a minisztérium főosztályve­zető-helyettese, Nemessuri Mihály, a Testnevelési Fő­iskola tanára, illetve Nádor László egyetemi tanár ese­tenként 80—100 ember előtt mondott vitaindítót. Kiemelten fontosak a nyá­ri szaktanári táborok: Máté­szalka a biológus, Fehérgyar­mat az irodalmi, Tiszavasvá- ri a környezeti nevelési na­poknak ad otthont. Jelenleg készítik elő a kisvárdai tör­ténelemtanítási napokat. Az Országos Pedagógiai In­tézet számos szaktudományos és tantárgypedagógiai prog­ramot ajánl: ezek között van tanfolyam és egynapos ta­nácskozás is, ám e formák egyre inkább önköltségesek lesznek. (Azaz a tanárt küldő iskolának kell fedeznie a költségeket.) A régebbi, évi két alkal­mat jelentő, egy-egy napos kötelező továbbképzés rend­szere is átalakulóban van: az iskola dönti el, hogy meg- oldja-e belülről, önmagában, avagy igényli a területi kép­zést. Végül említésre méltó, hogy a szaktanácsadók videós pe­dagógiai gyakorlatokon vesz­nek részt, ahol a tanári ma­gatartás, a pedagógusi fel­lépés alapkérdéseivel foglal­koznak. E gazdag kínálat azonban nem feledteti, nem zárja ki és nem helyettesíti az önképzést. Minden bi­zonnyal ez az egyik legcél­ravezetőbb módszer. (A to­vábbképzés és az önképzés időigényes, sőt, a könyvek, folyóiratok erőteljes drágulá­sa következtében fölöttébb pénzigényes is. Az órák, túl­órák, másodállások és egyéb, a kenyérgondok enyhítése érdekében vállalt önkizsák­mányolás esztendeiben a „ki­művelt emberfők” eszményét deklaráló iskolákban a peda­gógus — kivált ha nő és csa­ládanya — fizikailag alig-alig képes a lehetőségekkel élni. Ám ez már egy másik cikk témája lehet.) (kar&di) Ha nő lenne...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom