Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. február 6. Kényes kérdések Kisvárdán Görke ntca, lakáskiutalás, telefan Válasz cikkünkre ■ ■ — ..........—^ ■■ / A fővadász „visszalő” Képünkön: Kisvárdai utcakép Egy kisvárdai levélíró — aki nevét mellőzni kéri — több, közérdeklődésre számot tartó kérdést küldött szerkesztőségünkbe, hogy azokra választ kérjünk Tóth Lászlótól, a Kisvárdai Városi Tanács elnökétől. A kérdéseket és válaszokat alább rövidítve közöljük. 1. Az egyik legrégebbi téma: miért görbe Kisvárdán a Váci Mihály utca? Mi. az itt lakók tudjuk is, de csak súgdolózunk. bosszankodunk rajta, hogy az egyéni érdeket a közösségi érdek fölé helyezték. 2. Miért jut egyeseknek a tanácsi lakását luxuslakássá varázsolni a város pénzéből? 3. Miért osztották el a városban 1987 őszén a tanácsi és OTP-s lakásokat úgy. hogy arról a közvéleményt nem tájékoztatták? 4. A városi gázprogram miatt a Szabolcs vezér utcát felbontották, majd a közmüvet lefektették és az utat 1987-ben helyreállították —. de hogyan! 5. Milyen elvek alapján osztották el a mozgássérülteknek $ benzinpénzt? 6. Milyen törvény alapján lehet a, már törvényesen megállapított lakbért csak úgy* ezer forinttal felemelni?- ' 7. Miért nem hozzák nyilvánosságra, hogy mely fiatal házasok kapnak a tanácstól lakás- építési támogatást? 8. A város egyes üzemeiben a •zóbeszéd szerint több milliós •ikkasztásokat követtek el, pl. HUNNIACOOP, BEAG. Miért nem hozzák nyilvánosságra a valóságot, ezzel elejét vennék a felesleges szóbeszédnek? 9. Hogyan, milyen elvek alapján osztják el a városban a telefonokat? 10. Hogyan akarja a város vezetése a foglalkoztatási gondokat megoldani, ha a meglévő lehetőségeket sem használja ki? A válaszok: 1. Nem tudom, hogy Kisvárdán a Váci Mihály utca miért görbe, és a többi görbe utcáról sem tudom, miért az. Azt remélem, hogy tervezők, szakemberek mindig a legolcsóbb és egyben praktikusan használható megoldásokat keresik. Hiszem, hogy itt is ezt tették — jó 20 évvel ezelőtt, mert a történet ennyi idős lehet. Levélírónk többet vél tudni, de akkor azt kellett volna kérdeznie. 2. Egyetlen luxuslakássá varázsolt tanácsi bérlakásról sem tudok. Tanácsi lakásaink sajnos — az országos tendenciáknak megfelelően — egyre több gondot okoznak lakóiknak, ingatlankezelőnek és tanácsnak. Itt is segítene a konkrétabb kérdés. 3. 1987 őszén 30 OTP-érté- kesítésű lakás elosztásánál működtünk közre. A már akkor is magas árak miatt alig tudtuk azokat értékesíteni, valamennyi ilyen akkori igénylőnknek ajánlatot tettünk a vásárlásra és nagyon nehezen értékesítettük, örültünk. ha egy-egy gazdára talált, hiszen a rezsit addig a tanácsnak kellett fizetni. Tudomásom szerint vezető gyereke OTP-értékesítésű lakást nem kapott. Vezetőink gyerekei többnyire fiatalok. Csak egy vezető gyerekei lakásgondja látszik előttem megoldottnak. Nekem a saját gyerekeim gondja megoldásáért van felelősségem. 4. Biztosíthatom tisztelt levélírónkat, hogy a rossz munka (amely sajnos nem egyedi jelenség) anyagi következményei nem a város pénztárát terhelik, a javítás eddig is, ezután is garanciában, a kivitelező pénzéből folyik. 5. Az egész volt járás ilyen igényeit munkatársaim bírálják el. 1988-ban 99 igény volt, kisebb része Kisvárdá- ról. Mindenki a jogszabályi előírások szerint kapott benzinjegyeket. Talán ha kiválasztaná tisztelt levelezőnk azt az egyet, amely őt sérti, jobban tudnék válaszolni. 6. A lakbér nagyságával kapcsolatos döntést nem a városi tanácson hozzák, ha~nem áz inga'tlankézelő szervezetnél. Aki úgy érzi, hogy jogait sérelem érte, annak minden határozat biztosítja az orvoslás lehetőségét. Ha jelezné panaszosunk a konkrét esetet, tudnánk vele foglalkozni. Szívesen látom fogadónapomon. 7. A lakásépítési támogatásra a lakáselosztó bizottságunk tesz tanácsrendeleteinket, a jogszabályokat figyelembe vevő javaslatot. Munkájukat becsületesen és társadalmi munkában végzik. 8. HUNNIACOOP, BEAG. Voltak itt a városi közvéleményt felkavaró ügyék. még több pletyka, vizsgálatok is. Egyet higgyen el azonban levelezőnk: azok a vezetők, dolgozók, akik a helyükön dolgoznak, csak azért tehetik azt, mert törvényeink szerint nem bűnösök. 9. A telefonelosztással kapcsolatos kérdésre tudomásom szerint a Posta ezzel foglalkozó vezetője Nyíregyházáról tudna válaszolni. Nem látunk bele munkájukba, de nem is feltételezzük inkorrektségüket. 10. A foglalkoztatási alapra a vállalatok nyújthatnak be pályázatokat, ehhez saját fejlesztési alapjukat jelentős mértékben hozzá keli kötni. Többnyire azonban a vállalati érdek nem a létszám növelése, inkább csökkentése. Ezzel együtt voltak eredményes pályázatok, legjelentősebb ilyen a Vulkáné. A helyi tanács leginkább a település fogadóképességének javításával tud befolyásolni, infrastruktúrát javító intézkedéseink ezt a célt is szolgálják. Ha kellemetlen is, reálisan számítanunk kell a munkanélküli-segélyezésre is. Tóth László tanácselnök Nagy lelkesedésről, ám hozzá nem értésről tett tanú- bizonyságot a „Pénzt hoz a vadászösztön” című cikk írója, a Kelet-Magyarország 1989. február 2-i számának második oldalán. Nem volt szerencsés a témaválasztás, hiszen írásából kiderül, hogy elképzelése nincs a vadászatról, és informátorait is rosz- szul választotta meg. Említi írásában, hogy főleg olasz, nyugatnémet és jugoszláv úrvadászok járnak hozzánk. A jugoszlávon némileg csodálkoztam, és éppen ezért telefonon felhívtam dr. László Gábort, a MAVAD főosztályvezetőjét, hogy mi igaz ebből. Elmondta- volt nyolc-tíz éve egy-két jugoszláv. A tőlük származó vadászati bevétel elhanyagolhatóan csekély, még akkor is, ha a többi külkereskedelmi cégnél előfordult csoport. Szabolcs-Szatmár megyében negyven, területtel rendelkező és két bérkilövő vadásztársaság van. Tehát téves adatot közölt a cikk, még akkor is, ha a VADCOOP Vadgazdálkodási Fejlesztő - Közös Vállalat leányvállalata, a Caroline GT szervezésében folyik a bérkilövők toborzása. Abban valószínű igaza van, hogy ez egy „cselszövés”, és a GT megyei ügyintézőjét meglepte a nagy érdeklődés, ahogyan ön írja, a közel négyszázas jelentkezés. Az igazi meglepetésre ezután kerül sor. Ugyanis a jelentkezők fizettek eddig ötezer forintot fejenként, valamint tagdíjat is, és vadászat még sehol. Az idő múlásával ezek a bérkilövők egyre idegesebbek lesznek, vele párhuzamosan valószínűleg a bérkilövő vt. létrehozói is. Használja írásában az „igazi” és a „sportvadász” fogalmakat, elnevezéseket, majd később deffiniálja, ki a sportvadász: „Semmiről sem kell gondoskodniuk. Ezért nevezik őket sportvadászoknak.” Az ön nomenklatúrájában ezek egyúttal bérkilövők is. E megállapítása nem arat osztatlan sikert a két szabolcs-szatmári bérkilövő vt. tagsága előtt. Ugyanis ők is dolgoznak az úgynevezett „területes” vadásztársaságoknál. Élő nyulat fognak, hajtőként tevékenykednek a bérvadászatoknál, és legfőképpen: fizetnek a vadászatiért. (Kivételt képez közülük az, akit barátja vagy jó ismerőse hív meg alkalmanként egy-egy vadászatra. Illetve a bérkilövők közül akadnak néhányan, akik úgy érzik, hogy beosztásuk, társadalmi rangjuk predesztinálja őket az ingyenes vadászatra.) És említi a „rendes” és bérkilövő vadásztársaságok között levő szakadékot. Ezt sebtiben meg is tölti zavart keltő soraival. A „rendes” társaságok valóban bérelnek vadászterületet az államtól, és vadászati jogra is szert tettek. A bérkilövők ez idő szerint nem bérelnek vadászterületet, mert ez már elfogyott, az a legnagyobb bajuk. Éppen ezért próbálnak vásárolni vadászatot, azaz bért fizetnek érte, innen a bérkilövő kifejezés. ... Tudom, hogy a mai új - ságíró nem lehet polihisztor, mindenhez egyformán értő ember. Viszont lehet jól informált és alapos. Ügy érzem, ez utóbbi ezúttal hiányzott. Plavecz János megyei fővadász A cikkemmel kapcsolatban támadt vita során Plavecz János többször hangsúlyozta, hogy ő a megyei fővadász, és jobb lett volna, ha vele is beszélek. Elhiszem, hogy mást mondott volna, mint azok, akik cikkemhez az információt adták. Ez érthető, hisz a MAVAD érdekei köztudottan mások. Ezek ismeretében sem mulaszthatom el megemlíteni, hogy Plavecz János fővadász — hogy ide illően fejezzem ki magam — ezt a közismert érdekkülönbözést cikkében nem célozta meg, egyeztetését meg sem kísérli. Helyette bűnbakot keres. Úgy gondolom, hogy a VADCOOP sem zárható ki a nyilvánosságból, szabadon nyilatkozhat a saját tevékenységéről a megyei föva- dász nélkül is ... Tóth M. Ildikó A kedvenc a betörő Színes mesevilág születik a nyíregyházi úttörőház egyik szobájában, ahol a Váci Mihály művelődési központ, illetve az úttörőház jelmezkölcsönzője megnyitotta kapuját. Jól megfér itt egymás társaságában Ludas Matyi és Csipkerózsika, a bálherceg es a diszkótáncos, a pártás-- csizmás magyar lány a kac- kiás kozák legénnyel, vagy a holland főkötős kislány a spanyol gavallérral. És az első napra még csak egy része készült el a majdani teljes ruhakészletnek, az állatfigurákat még nem szállították ide, és még a jelmezkéMegnyílt a nyíregyházi jelmezkölcsönzs Mennyit ér, milyen minőségű a lopott, rabolt, csempészett aranygyűrű, nyaklánc, fülbevaló, óra és karperec? Azokat hol gyártották? Kovács Ferenc órás-ékszerész mesternek a 43 évi igazságügyi ékszerszakértői tevékenysége során ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kellett válaszolnia. A nyolcvanhárom éves ember — bár az egészsége jó — a napokban hagyott fel a megbízatásával. 1922-ben lett tanuló és a szakmájából 1925-ben Pécsen vizsgázott. A hivatásának 67 évi gyakorlása során sok mindent megélt, látott, hallott, tapasztalt. — Ha egy gyűrűt vagy mást a kezembe veszek, csukott szemmel megmondom aranyból van-e — mondja Kovács Ferenc. Próbára teszem. A gyűrűmet odaadom. A mester a bal tenyerét emeli, süllyeszti, emeli, süllyeszti. — Hogy arany, az biztos — szól —, majd a szemére tett lupéval az ékszerbe ütött jeleket nézi. (Azok annyira aprók,-hogy később én hiába néztem, alig láttam.) — Tizennégy karátos — közli, utána pedig a mérlegre teszi. A bal serpenyőbe rakott apró súlyok arról árulkodnak, a gyűrű 12 grammos és 20 centigrammos. — Hogy tizennégy karátos, azt honnan tudja? — A hazánkban gyártott arany ékszerekbe egy farkasIxopott, csempészett... Mit mond a farkasfej? fejet és mellé 4-es számot ütnek. Minden országnak más a jele, például a szovjet 14 karátos arany jelzése az ötágú csillag és 583-as szám. A magyar gyűrűk túlnyomó részét az állami pénzverdében csinálják, így ezekben az ékszerekben PV-jelzés is található. Kovács Ferenc ezután az ékszer minőségének megállapításába avat bele. — Azt választó vízzel, vagyis sósav és salétromsav vegyületével határozzuk meg — magyarázza. — Van 6, 14, 18 és 22 karátos arany. Mindhez megfelelő választó víz áll rendelkezésre. Ha mondjuk a 14 karátos aranyhoz való vizet 14 karátos aranyra teszem, akkor az arany megbámul. Ha a 18-as vizet 14 karátos ékszerre -viszek, ez esetben a folyadék pezseg, a pótfémet kioldja. Ezután a bűncselekményekről váltunk szót. Melyik volt élete legnagyobb „sztorija”? — Talán az, amikor a má- riapócsi görög katolikus templom könnyező Mária oltárán elhelyezett arany ékszereket ellopták — emlékezik. — Mégpedig úgy, hogy a tettes a templomban elbújt, oda bezáratta magát, s miután az ékszereket összeszedte, az ablakon, a harangkötélen akart lemászni. En- pek során lábát törte. Egy közeli házba sántikált. Szóval az illető lebukott, és az igazságügyi szervek egy jó maréknyi, 700—800 grammnyi ékszer vizsgálatával engem bíztak meg. De az is megtörtént, hogy egyszerre öt-hat kiló arannyal volt dolgom, köztük véresekkel... Feri bácsi szerint Európában az olasz ékszeripar a legfejlettebb. Tudnak olyan nyakláncot gyártani, amelynek a súlya nem éri el az egy grammot, ami bravúros produkció, hiszen szemmel alig látható. Végül Kovács Ferenc életéről — dióhéjban. Szigetváron órás-ékszerész szomszédjuk csábította e szakmára, s a munkáját annyira megszerette, hogy ha mégegyszer születne, akkor is ezt választaná. Fiatal korában jól futott, focizott. A labdarúgásban nagy jövőt jósoltak neki. Huszonkilenc éves korában álláshirdetés nyomán került Nyíregyházára. 1950-ben a megyeszékhelyen óra-ékszer boltot alapított. Huszonkét éve nyugdíjas. Sajnálja, hogy a vállalat nem tartja vele a kapcsolatot... (cselényi) szítok keze alatt formálódik Ursula a párjával, Bubó doktorral, valamint a legismertebb mesék híres figurái, köztük természetesen Hófehérkével. Régi vágy teljesül ezzel a megyeszékhelyen, hiszen évről évre minden farsangi, jelmezbálos szezonban megjelennek itt a szülők seregestül, azzal, hogy az úttörőháznak biztos van jelmeztára. Mindeddig nem volt, most azonban belevágtak — és úgy látszik, már az első napon sikerrel indultak. Szaporodnak a bejegyzések Szabados Györgyné jegyzetfüzetében : már többen jelezték kölcsönzési szándékukat, mint amennyi ruha a nyitás napjára, február 1-re elkészült. Nyírtelekről érkezett édesanya válogat a fogasra-váll- fára akasztott ruhácskák között: egy 5 és egy 9 éves kislánynak szeretne kölcsönözni. Tavaly maguk varrtak, azt már az idén nem vehetik fel újra, meg ki is nőtték a gyerekek. Eleinte nem tud dönteni, egyik ruha szebb, mint a másik, végül a kicsinek egy török háremhölgy ruháját választja ki. Valószínűleg megfogadja a tanácsot: akkor a nagyobbik meg öltözzön fel török fiúnak. Arra a szerepre is van ruhájuk. JJár Szabados Györgyné megjegyzi, neki a betörő jelmeze a kedvence, vagány és vidám. Közben persze pénzről is szó esik; mibe fog vajon kerülni a kölcsönzés? Nincs még kész a pontos árkalkuláció, de az tény, hogy az ilyen-olyan adókulcsok miatt a 300 forintos anyagköltségből vásárolt és 300 forintért megvarrott ruha előállításának végösszege 1100,— forint. Ez csak úgy térül meg, ha egy-egy jelmez kézből kézbe megy, és egy szezonban többen is kikölcsönzik. Ezért arra is vállalkoznak, hogy ha úgy adódik, szombaton és vasárnap is tartanak kölcsönzési ügyeletet — amikor egyébként nem kellene dolgozniuk. Tudják persze, hogy keresni nemigen lehet ezzel a szolgáltatással, de az is jó érzés, ha tudják: ezzel örömet szerezhetnek a gyerekeknek. be.
