Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám
4 Kelet-Magy «ország 1989.február 28 AZ MSZMP JAVASLATA: Szűrői Mátyás legyen a házelnök Az MS£MP Politikai Bizottsága Szűrös Mátyást, a Központi Bizottság titkárát, a Parlament külügyi bizottságának elnökét javasolja az Országgyűlés elnöki tisztének betöltésére — jelentette be Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hétfőn, a független képviselők csoportjának a Parlamentben rendezett ülésén. Az MSZMP Politikai Bizottságában tartott konzultáció során a jelölésnél Pozs- gay Imrének és Nyers Rezsőnek, a Politikai Bizottság tagjainak, államminisztereknek a személye is felmerült, mert a párt álláspontja szerint az Országgyűlés elnöki tisztének betöltésére olyan személyt kívánatos megválasztani, aki országosan ismert, közmegbecsülésnek örvend és kellő politikai tekintéllyel rendelkezik — hangsúlyozta Fejti György. Hozzátette: az Országgyűlés új ügyrendje szerint a Parlament elnökének választására jelölőbizottságot kell felállítani, ez a jog a Hazafias Népfrontot illeti meg. Megalakult o Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ápolni a magyar kultúrát A Kárpátaljai Magyar Kulturális szövetség vasárnap, február 26-án Ungvá- ron megalakult. Mintegy 350-en vették részt a tudományos ismeretterjesztő társaság tanácskozótermében megtartott alakuló összejövetelen, ahol a jelenlévők jóváhagyták az alapítólevelet és elfogadták az alapszabályt. A szövetség munkáját 47 tagú választmány, illetve 7 tagú elnökség fogja irányítani. Az elnök Fodó Sándor, az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének tanára lett. A januárban létrejött Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaság nevében Pavlo Csucska professzor üdvözölte a szövetséget, amely öntevékeny társadalmi szervezetként kíván működni. Az alapítólevélben megfogalmazottak szerint a szövetség célja, az Ukrán SzSzK Kárpátomtól! területén élő magyarok kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődnének és oktatásának elősegítése, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelme. A szövetség szorgalmazza a 'magyar nyelv minél szélesebb körű használatát a magyarok által is lakott településeket; tenni kívánnak azért, hogy e helyeken a magyar nyelv más nyelvekkel egyenrangú legyen a köznapi érintkezésben és a hivatali ügyintézésiben egyaránt. Különös gonddal foglalkoznak a magyar tanítási nyelvű iskolák problémáival. Petíció átadása a Parlamentben A visegrád—nagymarosi vízlépcső építése ellen tiltakozó aláírásokat tartalmazó íveket hétfőn a Parlamentben adta át Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének a Dunamozgalmak képviseletében egy háromtagú csoport: Szegfő András (Dunakor), Szekeres László (Nagymaros bizottság), Vit László (népszavazásit követelők csoportja). A petíció, amelyet több mint 124 ezren írtak alá, az építkezés azonnali felfüggesztését és megfelelően előkészített, társadalmilag ellenőrzött népszavazás kiírását követeli. Stadinger István az aláírások átvétele után tájékoztatásul elmondta a Dunamozgalmak képviselőinek: bármennyire fontos is a társadalmi mozgalmak, így az alternatív szervezetek tevékenysége, közvetlen országgyűlési előterjesztést nem tehetnek. a sztrájktörvényről A kormánynak nem célja, hogy a sztrájktörvény korlátozó jellegű legyen — mondta Nyers Rezső állam- miniszter, azon a megbeszélésen, amelyet hétfőn tartottak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban a társadalmi szervezetek képviselőinek részvételével a sztrájktörvényről és a Munka Törvénykönyvének tervezett módosításáról. Az államminiszter rövid hozzászólásában megjegyezte azt is, hogy keresni kell a törvény- tervezetek körüli félreértések, a félremagyarázások megelőzésének, kiküszöbölésének a módiát. Grósz Károly Jugoszláviában (Folytatás az 1. oldalról) szubjektív viták elkerülésére. Stipe Suvar elmondta, hogy a JKSZ a népfront keretében akarja érvényesíteni a szocialista önigazgatású politikai pluralizmust. Utalt arra, hogy a jelenlegi jugoszláv alkotmány nem teszi lehetővé a többpártrendszer létrehozását. Egyetértettek: a politikai intézményrendszernek úgy kell működnie, hogy minden érdek érvényesülhessen. A kommunisták nem építhetik egyedül a szocializmust. Mindkét fél nagy hangsúlyt helyez a jogállamiság megteremtésére. Hangoztatták: mindkét párt folytatja a meghirdetett, illetve megkezdett reformokat. Értékes tapasztalatcsere folyt a két országban a nemzetiségi politika terén szerzett eddigi tapasztalatokról. Suvar leszögezte, hogy a jugoszláviai demokratizálási folyamat tartós eleme a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság, a nemzetiségi jogok biztosítása. „Nincs demokrácia a nemzetek-nemzetiségiek testvérisége, egysége nélkül” — tette hozzá. A kétoldalú gazdasági együttműködést eredményesnek értékelték, de utaltak arra, hogy még kihasználatlan lehetőségek vannak, és állást foglaltak az együttműködés további gazdagítása mellett. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében — szögezték le — azon az úton kell haladni, amelynek alapjait Joszip Broz Tito és Kádár János fektette le. A JKSZ és az MSZMP vezetői tárgyalásaik befejeztével közös sajtóértekezletet tartottak. Grósz Károly jugoszláviai látogatásának befejeztével az esti órákban visszaérkezett Budapestre. MSZDP, ügyvezető főtitkár nélkül A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ügyvezető főtitkára, Bihari Mihály politológus leköszönt e funkciójáról és kivált a pártból is. A Magyar Hírlap szombati számában, a Magyar Rádió 168 óra című műsorában és a Magyar Televízió szombati híradójában a volt főtitkár elmondotta indokait. A Magyar Távirati Iroda munkatársa megkereste az MSZDP vezetőségét, hogy a történteket más oldalról is megvilágítsák. A pártvezetés azonban nem kívánja részletesen ismertetni a szervezőbizottság legutóbbi ülésén történteket, s nem kíván válaszolni a politológus elmarasztaló megjegyzéseire sem. Erről ír a — A Minisztertanács február 28-i hatállyal, saját kérésére felmentette az Országos Arhi- vatal elnöki tisztségéből. Miért szánta el magát e lépésre? — Nagyon prózai oka van! Ebben az igen túlfeszített társadalmi légkörben a hivatal magára hagyatva, rendkívül nagy, általam elviselhetetlen nyomásnak van kitéve. Itt nemcsak a félreértett kommentárokra gondolok, hanem az átkozódó, lehülyé- ző, akasztással fenyegető levelek áradatára is. Biztos van, aki ezt elviseli, én nem! — Az indulatok azt hiszem érthetőek, amikor emberek százezeréi kerülnek a létminimum alá! — Nem vitatom azt, hogy az indulatok nem érthetők meg. Csak azt kérem, engem is értsenek meg; ilyen körülmények között nem vállalom tovább. — Azt említette, hogy a pattanásig feszült helyzetben, a Miért kérte felmentését az flrhivatal elnöke? hivatal magára maradt. Ki hagyta egyedül? — Amikor az egész tervről, árindexről van szó, akkor ez a kormány megnyilvánulása. De amikor az egyes intézkedések konkrét ügyére, a fájdalmas lépésekre kerül sor, ez a kórus elhallgat. Sok felelős vezető nyilatkozott ebben az időben, de egyik sem említette, hogy miért van ez, és hogyan illik az egészbe. — Ebben a puskaporos helyzetben mit tanácsol utódjának, eddigi helyettesének, dr. Vissi Ferencnek? — A hivatalnak semmi esélye a társadalmi reagálás megváltoztatására. Hogy valamikor is reményük lehessen a megértésre, a sajtót, s azon keresztül a széles közvéleményt jobban be kell avatni a döntési lehetőségekbe. Nekem erre nem maradt energiám. Pedig a sokkhatás csak így csökkenthető. Ezt adtam át utódomnak... (1989. február 26.) Az élet rugalmas, lüktető, aktív pártot követel Bereez János nyilatkozata a Kalet-Maiyarorszigaak — Csütörtökön este azzal indultam el Budapestről, hogy pénteken reggel Tisza- bercelen találkozom a község képviselőivel, aztán részt veszek a szakmunkás- képző felemelően nemes eseményén, majd az ibrányi kisszövetkezet közgyűlésén. A szombati programomban az ibrányi népfrontaktivistákkal való találkozás szerepelt, hétfőn pedig a gáva- vencsellői és a rakamazi ügyekkel ismerkedem. Közben úgy alakult, hogy szükségét éreztem egy konzultációnak Szabolcs-Szatmár országgyűlési képviselőivel. Ezek a konzultációk természetesek ezekben az időkben. Nem titok, hogy három dologról váltottam szót. Az egyik fnárcius 15. Fő törekvésünk, hogy lehetőleg együtt ünnepeljünk a legkülönbözőbb szervezetekkel. Az ország néhány megyéjében, városában — köztük Szabolcs-Szatmárban és Nyíregyházán — sikerült ezt elérni, amit örömmel nyugtázhatunk. Ügy gondoljuk, hogy e nagy nemzeti ünnep —, amely most lesz először munkaszüneti nap — fényét azzal is emeljük, hogy javasoljuk az ország- gyűlésnek: 14-én délután tartson egy rövid ünnepi ülést, s koszorúzzuk meg a Kossuth-szobrot. Másnap Budapesten a Múzeum téri politikai nagygyűlésre helyezzük a hangsúlyt. Ha rajtunk múlik, semmilyen konfrontációra nem kerül sor. Szót váltottunk a Bős- Nagymaros kérdésben is, mivel egyesek kampányt folytatnak: tűzzék újra a kérdést az országgyűlés napirendjére, s ezzel a Parlament legitimitását kérdőjelezik meg. Beszéltünk azután a világkiállításról, amely valóban össznemzeti ügy lehet, hiszen nagyon sok mindent jelenthet az országnak. Az pedig rajtunk is múlik, hogy ebből a nagyarányú fejlesztésből ne csak Budapest és Dunántúl részesüljön. Nem titok, hogy Stadinger István lemondása után megkezdődött egy gondolkodás, ki legyen az országgyűlés új elnöke. Ügy gondoljuk, hogy ezt a közvélemény széles körű megismerése és az azt tükröző javaslat alapján a képviselőkből alakult jelölőbizottságra kell bízni, s markáns, tekintélyes embert kell jelölni e fontos közjogi méltóságra. Mikről beszélgettünk még e néhány nap alatt? Politikáról, gazdaságról, életszínvonalról, a pártról, 1956 minősítéséről — tulajdonképpen mindenről, ami az embereket foglalkoztatja. Sehol nem udvariaskodtunk, elmondtuk, amit gondolunk. Sokszor visszatért a kérdés, hogyan kerültünk újra válságba? Következtetésünk az lehet: o felülről kiépített intézményrendszer alkalmas arra, hogy megmerevedjék, hogy személyek, szűkebb intézmények monopolhelyzetbe kerüljenek, s hogy a rendszer hajtóerői kimerüljenek. Sokszor elmondtuk, önmagunk ellenzéke lehetünk, de ez sajnos retorikává vált csupán. Egy sajátos elbizakodottság következett be a hatvanas években, s a következő évtizedben is elmulasztottunk egy gyökeresen más gazdaságpolitikát. Mostani itt-tartózkodá- som során is sokan kifogásolták, túl gyorsan hozzuk a törvényeket. Erre azt mondom, hogy el is késtünk. Alulról építkező, önállósággal rendelkező és ellenőrizni képes politikai intézmények kellenek. Nem lehet úgy irányítani egy társadalmat, hogy amit nem tiltanak, az szabad. Ezért van szükség számos új törvényre, jóllehet a nagy rohanásban melléfogással is találkozunk. Egy társadalmat szétbomlasztani szabadság és demokrácia ürügyén sem lehet. Sokszor elhangzott a kibontakozással kapcsolatos kétely. Kérem, nagyon komolyan vitassák meg éppen ebben a megyében az agrártéziseket mert sokáig nem tartható, hogy a pénzügyi elvonás és a hitel- politika a gabona- és a hústermesztést rendítse meg alapvetően. Változtatni, kezdeményezni kell országosan is, helyileg is. Örömmel hallottam, hogy választókerületem közös gazdaságai ezt teszik. Jó lenne, ha a termelésben — még határozottabban támaszkodnának a műszaki — s az agrárértelmiségre. S ha itt tartunk: megérdemelne már néhány jó szót a magyar parasztság, amely rendkívül gyorsan állt át a kapáról a fejlett technikára és fogadta be az értelmiséget is. A párt most felgyorsította tevékenységét. A Politikai Bizottság február 28-án, kedden tárgyalja azt a programtervezetet, amit marcaus 7-én a Központi Bizottság elé terjeszt, s amely nem jelszavak egymásutánja, hanem rövid és konkrét tennivalók együttese. Nekünk politikai programpántra van szükségünk. Le kell szoknunk a nagyon jól előkészített és csinnadrattákkal tarkított eseményekről, s hozzászoknunk, hogy eszméinket hosszú távra alkossuk, gyakorlatunkat pedig rövid időszakokra alakítsuk. Ez rugalmas, lüktető, aktív pártot követel. Meg kell értenünk, hogy akkor kell értekezni, amikor szükség van rá, hogy a munkással, az értelmiségivel, s mindenki mással — és nem egymás rovására — mindennap foglalkozni kell, s hogy ne csupán a munka-, de a Lakóhelyén is politizáló és alktív pártmunkát végző párttagságra van szükség. Sok kérdést kaptam arról: van-e egység a pártvezetésben? Azt tudom mondani, olyan 1988 májusa előtti egységre, amikor a pártvezetés reszortmunika volt, amelybe senki nem szólhatott bele, nincs szükség. Elmúlt, ne is sírjuk vissza. Azonban arra is vigyázni kell, hogy ellenőrizhetetlen társadalmi mozgások ne következhessenek be. Azon dolgozunk, hogy a párt képes legyen a reformokra, kezelni tudja a folyamatokat, 1956 minősítésének kérdéseit is. Ez utóbbi olyan teher, amelyen egyszer túl kell jutnunk. A lényeget én abban látom, hogy a jelen és a jövő kérdéseiben egyetértsünk, s ne egymás kiiktatására törekedjünk, amelynek beláthatatlan következményei vannak. Kulcskérdés, hogy a társadalom szerveződése jövőépítő lesz-e, vagy sem. Néha a szabadosságot is szükséges elviselni, de törvényesíteni kell az állam működését, s meg kell akadályoznunk az eróziót. Idén nagy munkában vagyunk. Végig kell menni a törvényalkotásokon és ősszel tartani kellene egy tanácsválasztást és egy köztársa- ságielnök-választást. Nem utolsósorban tisztázni szükséges az MSZMP-mek saját helyzetét, viszonyát a párttagságához és 'közeledni kellene sokkal inkább a fiatalokhoz. A választásokra is összpontosító, érettebb, rugalmasabb pártra van szükség. Ki Miene már mászni az önmarcangolás- ból, a mosakodásból, s a dolgok élére állni. Gondolkodni kell azon is, hogy élővé tegyük helyiségeinket, körzeti szerveámfcet. Olyan politikai szervezetre van szükség, amely visszabeszél. A pártviitákat illetően: nem kell a párttagság egészét mindenben igénybe venni, akik értik a témákat, azok gazdagítsák véleményűikkel. A beszélgetéseken elsősorban a gondok jelentek meg, mégis nagy élmény volt számomra ez a néhány -nap, amelyben a legfontosabbnak a párbeszédet tartom. Fontos, hogy az elmúlt év jobban sikerült, mint gondolták. Ez maga- biztosságot ad, még akkor is, hia nem kevés a bizonytalansági tényező. Kiiéreztem, de meg is fogalmazták, hogy minden önállóság és felelősségvállalás mellett is határozottabb útmutatásokat várnak, olyan cselekvési programot, amely konkrét kapaszkodót ad. A növekvő információ ellenére is alaposabb tájékoztatást várnak a párttagok. Ügy tájékozódtam: van tisztulás a pártban, s nem minden kilépőt sajnálnak. Minden községben — s ebben nem kevés a lakossági hozzájárulás — épít a közös és az egyén. Joggal bírálják ugyaniakkor a gazdálkodás feltételeinek hiányát a téeszekben, de az ipari szövetkezetekben is. Panaszolják, hogy minden nyersanyag drágul, amivel nem tart lépést a termékeik ára, s a hitel kamata már-már megnyomorítja a gazdálkodót Ezért is gondolnak mindinkább olyan ágazatokra, amelyben állandóan forog a pénz, de ehhez is tőke kell, amiben nagy a szegénység. Aggodalommal szólnak az ifjúság helyzetéről. Azt mondják, ez nagyobb gond errefelé, mint a nyugdíjas megélhetése, mert a pluszmunka megbénítja a közösségi életet, s nem teszi lehetővé a pihenést, szórakozást. Mindenütt elmondták: zavart hozott 1956 egyszavas minősítése, s megnyugvással vették a teljesebb értékelést, amit már tudnak támogatni, hiszen az nem a megosztás, hanem a kiegyezés felé mutat. Nagyon óhajtják a pártvezetés egységét a fő kérdésekben, s ezért is fogadták megkönnyebbüléssel a Központi Bizottság február 10—11-i ülésén elhatározóitokat — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát a Központi Bizottság titkára.
