Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

1989. február 27. Kelet-Magyar© r«ág 3 Itt a 11-277! Válaszol Seros Ernő főmunkatárs Tiszaeszlárról írta levelét Halmi Miklósné. Hat gyerme­ket nevel, térje dolgozik, ő gyeden van. (A legkisebb gyer­mek 11 hónapos). A védőnő látva a család rendezett éle­tét, ismerve a szűkös anyagi­akat, Halmiékat a községi tanácsnál úgynevezett neve­lési segélyre javasolta. Kint járt nálunk a szociális elő­adó — írja Halminé — közöl­te, hogy mindaz igaz, amit a védőnő a segély ügyében megfogalmazott, de a gyerme­kek rosszul tanulnak, ezért a segély nem jár. Valóban, az iskolások nem ötös tanulók, csak közepesek. De nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezért nem jár a nevelési se­gély, hogy mégis miként kap­hatnánk meg azt. A nevelési segély jogossá­gát nem a tanulmányi ered­ményhez köti az erre vonat­kozó szabályozás — kaptam az információt a Nyíregy­házi Városi Tanácson. De legyen bármi is az elutasí­tás indoklása, Halmiéknák joguk és lehetőségük a fel­lebbezés. Ezt megtehetik a Tiszavasvári Városi Tanács­nál, és ha a fellebbezés nem jár sikerrel, további jog- orvoslási lehetőség a felül­vizsgálati kérelem. Remé­lem — a gyermekek érdeké­ben is — a fellebbezés po­zitív eredménnyel jár majd. — Mikor veszik már észre — kérdezte Kovács József nyug­díjas (17-588-es telefonon), hogy a Sóstói út, Stadion utcai ke­reszteződés nagyon balesetve­szélyes. A balesetek legtöbb előidézője, hogy ott a két buszmegálló szabályellenesen, az út két oldalán szemben van egymással. Mikor intéz­kednek? A telefonfelhívást köve­tő napon újságunkban meg­jelent egy információ. Nyír­egyháza város közlekedés- biztonsági tanácsa bejelen­tette, hogy a balesetveszély mérséklése érdekében a Krúdy Gyula és Stadion ut­cákat egyirányúsítják. Az említett utcákban a behaj­tás csak a jobkéz szabály­nak megfelelően kis ívben lesz engedélyezve. A közölt információ hatására fel­forrósodott a telefondrót, annyian hívtak. Volt, aki he­lyeselt, de többen tiltakoz­tak. A tiltakozók egyönte­tű véleménye, hogy a kör­nyéken lakók célirányos közlekedése lehetetlenné válik, illetve körülményes lesz. Időt és üzemanyagot pazarolva juthat majd ha­za például az, aki a Sóstó- gyógyfürdőről a Krúdy közi lakásába akar térni. Ä tele­fonálók azt a véleményüket is hangoztatták, a végleges döntés előtt alaposan át kell gondolni a dolgot. Helyes. Dönteni viszont előbb-utóbb kell és nekem az a gyanúm, hogy pro és kontra döntés után is lesznek eltérő véle­mények. Legyenek, csak ka­rambol, súlyos balesetek ne legyenek többé. — Sz.-né szignójú levél­írónk sorait azzal kezdte, hogy szeretné, ha levele egy ember kezébe kerülne. A to­vábbiakban hosszan ír arról, hogy az állattenyésztők ked­vét szegi a takarmánytáp ma­gas ára. Továbbá miért kell a zsákok árát is (33 forint) megfizetni? Másik kérdése, miért drágább a táp a maszek kereskedőnél? Hirtelenjében öt olyan le­velet olvasok meg, amely tartalmilag az Sz.-né által írottakkal megegyezik. Mind­annyian a takarmánytáp ma­gas árát kifogásolják. Nincs szándékomban ellentmon­dani, csupán tényként köz­löm, hogy ez év január el­sejével változtak a mező- gazdasági felvásárlási árak, többek kap a kisáruterme- lő a tejért, húsért, és más termékeiért. Változtak (saj­nos) a takarmányárak is, így az új félvásárlási ár termelésre ösztönző előnyt nem tartalmaz. A jövedel­mezőséget csak az javít­hatja, ha az állattartó ta­karékosan és szakszerűen végzi a hizlalást. Megtaka­rításit jelenthetne az a le­hetőség, hogy ha a tápot öm­lesztve, avagy visszaváltha­tó zsákokban is árusítanák. Ma valóban sok papírzsák megy kárba a termelők költ­ségén. Hogy miért van elté­rés az árak között a maszek, az állami vagy szövetkeze­ti boltoknál? Mert a termék szabadáras, az üzletek kü­lönböző szektorúak, eltérő haszonkulccsal és forgalma­zási renddel. Ott kell vásá­rolni, ahol az áru a legol­csóbb, a kiszolgálás a leg­megfelelőbb. — Nyíregyházán a Rózsa Ferenc utcában egy hidat felújítottak. Fedor István a Ságvárl-telep lakója telefo­non azt is közölte, hogy fel­újítás előtt az utat az utca lakói társadalmi munkával, saját pénzen vett építési tör­melékkel, kővel tették jár­hatóvá. A követ a hídépítők elhordták, a munkagödröket most kerti földdel töltötték fel. Sártenger keletkezett. Nem lehetne az eredeti álla­potot visszaállítani? Mindenki a saját gondját, baját érzi a legnagyobbnak. Mindenki annak a problé­mának a megoldását tart­ja előbbrevalónak, ami őt, vagy a közvetlen környeze­tét érinti. A Rózsa Ferenc utcai útügy, a sár viszont csak csepp a tengerbe. A vá­rosnak ezeregy ilyen gond­ja van, de gyors elintézés lehetne, ha oda, ahol a sárral küszködnek, néhány köbmé­ter kohósalakot, sódert, vagy építési törmeléket szál­lítanának és azt az utca lakói társadalmi munkában terítenék, bedolgoznák. Er­re mint azt jelezték, vállal­koznának is. Néhány levélre én is levél­ben válaszolok, részben mert a téma személyes jellegű, másrészt a közölt tények alapján illetékesektől sem tudtam egyértelmű választ kapni. Petró János januári bérelszámoló lapja és a nye­reség számfejtése nem elég annak megválaszolásához, hogy a személyi jövedelem- adó levonásának mértéke helyes vagy sem. A Rácz Sándor által írottakkal vi­szont a Kelet-Magyarország, a nyíregyházi rádió, de a váro­si televízió is már többször foglalkozott. Egyetértek az örökösföldi lakótelep sarka­latos gondját, hogy a járda járda-c, vagy út, végre el kel­lene dönteni. Nem hiszem azonban, hogy azért nem tör­ténik semmi, mert az illeté­kesek szemet hunynak. / ft a Duna-Tisza közén, ezer éve nem volt olyan nagy kótyave- tye, mint manapság. A monda szerint, a történe­lem őskorában egy lóért cserélt ehelyütt gazdát az ország. Ezt követően a kö­dös albionban is elhang­zott, állítólag III. Richard ajakán az a kijelentés, hogy országomat egy lóért, Most meg bemondja a rá­dió, hogy a KISZ békéscsa­bai oktatási központját is eladták száz forintért. Ez már a második és ez any- nyira felajzotta Stohaneket, hogy hajnalok hajnalán rámzörgetett és közölte: — Társuljunk. Van ötven forintom, maga is ad ötve- net és veszünk egy oktatá­si központot. Bomba üzlet lenne. Mert képzelje csak el. Ma már egy vacak la­kásért is másfél milliót kémek, viszont egy okta­tási központban minimóze tizenöt lakásra való helyi­ség van, nem beszélve a kéthektáros zöldövezetről, a felszerelésekről, meg minden. — Más baja nincs? — Ezt komolyan kérdezi? Mert ha igen, akkor el­Új helyzethez új koncepció kell A falu bölcsessége termelő erő Már a mezőgazdaság is? — teszi fel a kérdést a haza sor­sáért aggódó állampolgár. A bányászat és a vaskohászat után a szántó-vető birodalma is válságágazat? Annyi bi­zonyos, hogy nem a régi, különben talán a hét végére sem kellett volna összehívni a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának rendkívüli értekezletét. Az új helyzethez új koncepció kell, és maga a vezetés is megújulhatna, som­mázhatnánk a kétnapos eszmecserén elhangzottakat. A kiútkereséshez megyénk három hozzászólója fontos javaslatokat tett. Az önállóság akadályai A legnagyobb értékterem­tő a falu bölcsessége — álla­pította meg beszédében Héri László, a Teszöv és a raka- mazi termelőszövetkezet el­nöke. — Mégsem építünk erre az erőre eléggé, sőt vétkesen 'kevésszer vesszük figyelem­be. Az önállóság megnöveke­désének azonban annyi aka­dálya van szabályzóban és paragrafusban egyaránt, hogy szinte lehetetlen kísér­let lenne. Szabolcs-Szatmárhain is ér­vényesültek a kedvezőtlen tendenciák, az országos át­lagtól azonban mégis ered­ményesebben gazdálkodtak termelőszövetkezeteink. Nye­reségtömegben negyedikek lettünk a többi megye kö­zött, ami nagyon előkelő he­lyezésnek számít. Okát Héri László az élelmiszerfeldolgo­zás arányának növekedésé­ben, a vállalkozókedv ki­használásában, és a vezetés­ben lezajlott generációváltás­ban jelölte meg. Ez az ered­mény azonban nagyon töré- tkeny. Ahhoz, hogy megszilár­duljon helyzetünk, a közgaz­dasági környezetnek olyan irányban kellene változni, hogy a gazdálkodás tervez­hetővé, irányíthatóvá váljék és ne legyen állandó rögtön- zési kényszer. Mindezt hatá­rozott jogi keretek között. Á szabályozós hibái Kovács Géza, a szabolcs- bákai termelőszövetkezet el­nöke a TOT ifjúsági bizott­sága nevében fontos indítvá­nyokat tett az ifjabb szövet­kezeti nemzedék helyzetének javítására, a határozati ja­vaslatot pedig egy teljes ponttal bővíteni kérte. En­nek közöljük most a lénye­gét Addig is, amíg érdek- képviseletünk konkrétan ki nem munkálja, hogy melyek voltak azok a lényeges sza­bályozók, amelyek néhány mondhatom, hogy érzem a tavaszt. — Ne tegye. — De igen. Erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság. Süt a nap, duzzadnak a rügyek, már a tyúkok is kotlának, de nekem annyi erőm sincs, hogy a hó tete­jére kiszórjam a mákot. — Nincs is hó. — Hát ez az. Már havunk sincs. Pénzünk sincs. Nem tudom szomszéd észrevet- te-e, hogy úgy múlt ki a téli vásár, hogy fogalmunk sincs a sikeréről. Tavaly még öles betűkkel írták a lapok, ennyi, meg annyi száz millióért vettek téli gön­cöt az emberek. Most meg semmi. Idén ez \a kiárusítá­si kótyavetye nem vált be. Ellenben egy oktatási köz­pontot száz forintért még­iscsak vennék. Mondjuk a nyíregyházit, a sóstóit... Leintem Stohaneket. Ilyen bizonytalan időben ne verje magát költségbe. gazdaságot felszámolásra ítéltek, fel kell függeszteni a folyamatban lévő végrehaj­tási eljárásokat. A konkrét Ismeretek birtokában a fel­számolás előtt álló gazdasá­gok esetében ezen. intézke­déseket mintegy végkielégí­tésként öt évre visszamenő­leg léptessék életbe. A reformfolyamatban a re­habilitációt ezen közösségek körében a gazdasági élet te­rületén is végre kell hajta­ni. Zászlóvivőként álljon az ügy . élére az érdekképviselet. Lehetetlenülésünk a szabá­lyozás hibáira vezethető visz­Iklódi László Héri László sza. A fentiek megvalósulása esetén újra benépesülő falva- inkat virágzó gazdaságok ve­szik majd körül. Az elmara­dott térségek fellendítését csak komplexitásában, az ön­állóság és a gazdasági reha­bilitáció együttes végrehaj­tásával lehet elképzelni. Ke reszt útnál a mozgalom 1 klódi László, a vajai kö­zös gazdaság elnöke írásban leadott hozzászólásának be­vezetőjében 'ki jelen tette, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom keresztúthoz érkezett. Most mindenki■ elad. Már arról is szó van, hogy a föld is adásvétél tárgya lesz. Földpiac nélkül nincs piac. Várjuk meg, amíg kiforrja magát ez a dolog, és vészünk egy tsz-t pofon pénzért. Feltrancsírozzuk és csinálunk belőle sok ki­csi farmot. — Nem rossz ötlet! Ilyes­mi már a második világhá­borúban is megesett, csak másként. Akkor egy katona kimondottan csak vekker­órákat zabról, kijelentve ha vége lesz a háborúnak, akkor a vekkerekből ren­geteg karórát csinál.. . H ajnal van, még aludni szeretnék. Ahhoz, hogy ezt tegyem, megsértem Stohaneket. Mondom neki, hogy hallom a fejében most az a karóra ketyeg, amit az említett ka­tona vekkerekből csinált. Stohanek felfortyan, távo­zik és én visszaalszom. Al­momban veszek egy okta­tási központot és örömöm­ben megmarom magam. Hiába, nincs olyan öröm, amelyben egy csepp üröm ne lenne. S. E. Kovács Géza Most dől el, hogy tudunk e megújulni, felvállalni az új lehetőségek és kényszerek parancsolta feladatokat. Ha nem, megkezdődik a tsz-moz- galom nem is olyan lassú el­halása. 1972 óta egyre nö­vekvő mértékben vonják el a reform új feladatait nem vállaló ipar számára sikeres többletmunkánk eredménye­it. Elhiittük és tudomásul vettük, hogy az ágazati elvo­nások az „édestestvér” ér­dekében történtek. Ö azon­ban megette a mi többle­tünket, de az ország által fel­vett kölcsönök nagy részét is. Ma bedig azoktól a tsz- ektől várják el a visszafize­tésből való teherviselést, ahol a vagyonarámyos nyereség 1987-ben 9,1 százalék volt. Ugyanez az iparban 13,9, a gazdaság „beteg embere” az építőipar 25 százalékot tett zsebre. Ahhoz, . hogy ä mezőgaz­daság hatékonysága javuljon, vissza kell csinálni a tsz-ek 1972-ben megindult „államo­sítását”, és a gazdasági raci­onalitás, a józan paraszti ész alapján kell szervezni a me­zőgazdaságot. „Hágát a falut...*1 A kibontakozást a tsz-moz- galomnak 'kell felvállalná, szövetségre hívva az állami gazdaságokat, kisvállalko­zókat, minden falusi kisáru- termelőt. Magát a falut. Az agrárszféra, a mezőgazdasá­gi termelés és a falusi ipar, közös vállalataink, gazdasá­gi társaságaink, a paraszti élet védelmére. Ügy gondo­lom, — fejtette ki Iklódi László, hogy nemcsak a TOT, és a Teszövök megújulásáról van szó. Annál többről. A cél a mezőgazdaság, a falu, a parasztság gazdasági és minden irányú társadalmi érdekeinek képviseletére egy Agrárszövetség létrehozása kell hogy legyen. Esik Sándor SZERKESZTŐI ' OOOOOOOO Utcák, névadók — Nem feledkeznek meg az ígéretükről, szer­kesztő úr? — kérdezte a. minap egy kedves olva­sónk, aki arról próbált meggyőződni, történik-e valami az e hasábon, ta­valy nyáron ígértekből. Akkoriban aránylag gyor­san reagáltak az illetéke­sek: természetesen lesz Szent Istvánról elnevezett közterület Nyíregyházán, mégpedig a belső kiskörút egy új szakaszát a műve­lődési ház, a galéria és a szabadidő csarnok között — erről szólt a jegyzet. Azóta elmúlt az egyik kínálkozó alkalom, az államalapító jubileuma — s a névadásról semmi hír. Igaza van kedves ol­vasónknak, illett volna azóta szót ejteni a dolog­ról, annál is inkább, mert a nyáron igazán jól hangzott a megnyugtató válasz: nem feledkeztek meg a névadással foglal­kozók a jeles évforduló­ról. Amint most megtud­tam, az ötlet jó volt, de a kivitelezés során kiderült: jószerével csak a már említett épületek állnak még a leendő Szent István körúton, a beépítés még csak most van soron. S ha már így hozta a hely­zet, várnak vele, amíg méltóbb lesz a környezet, nem lesznek foghíjasok a házszámok sem... Ha már a névváltozta­tásoknál tartunk, volt másik két „rendezetlen” ügy is — amelyek közül mostanra csak az egyik maradt, mert a Luther tér időközben már vissza­kapta nevét. Nem így a Deák Ferenc utca, ame­lyet sokan ma is ezen a régi néven emlegetnek, holott az új utcatáblák Makarenkóként jelölik. A tanácsi illetékesek nem tudták rászánni magukat az „átkeresztelőre”, mert nagyon sűrűn lakott részről van szó, rengeteg személyi, katonai igazol­vány, OTP és más irat adatát kellene helyesbíte­ni. Mindamellett az orosi városrészben van Deák Ferenc utca, így aztán azt is meg kellene vál­toztatni, mert kettő nem lehet... A dolgok tehát bonyolódtak, az 199Ö-es népszámlálásig nem is igen kerülhet sor döntés­re, mert annak előké­születeit halasztható név- változtatásokkal nem le­het megzavarni. Mégis azt tudom mon­dani, olvasónknak igaza van: a javaslatokat érde­mes napirenden tartani, nem engedni, hogy fele­désbe merüljenek. Mert — mint ezek az esetek is mutatják — alkalmanként a kedvező válasz során is nagyon hosszúra tud nyúlni a megvalósítás ideje. M. S. Zongoraverseny A zeneiskolások országos zongoraversenyének megyei válogatóját szombaton tar­tották Nyíregyházán. A 17 résztvevő közül végül öten jutottak tovább: Gyülvészi Gábor, Fodor István, Gilá- nyi Gabriella, Papp Mó­nika és Takács Tibor. Ök képviselik tehát megyénket az országos versenyen, amely április 5—8. között lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom