Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989.február 1. Kelet'Mafyarorsúg 3 Meddig tartanak a kritika határai? Egy felháborodott párttag levele nyomán Rádió- és tévériportok, újságcikkek gyakori szereplője manapság a vállalkozóként ismertté vált Morvái Ferenc, akinek érdeklődése azonban távolról sem korlátozódik az általa kifejlesztett és gyártott kazánokra. Nemrég a kisvárdai Reformklub vendége volt a MEGAMORV-iroda vezetője. Előadását, egyes megnyilatkozásait nagy megütközéssel hallgatta a közönség soraiban Fodor Ilona, a Császy László Szakközépiskola igazgatóhelyettese. A városi pártbizottságnak írott levelében hangot is adott felháborodásának. — Pontosan milyen rendezvény volt ez? — Morvái Ferencet a városi KISZ-bizottság hívta meg január 10-re a Reformklubba, a művelődési központ pódiumtermébe. Máskor is jártak már itt érdekes személyiségek. Morvái előadásán ötvenen—nyolcva- nan lehettünk. A közönség zöme középiskolás volt, továbbá érdeklődő értelmiségiék, mint én is, de a városi párt-vb egyik tagja és több más párttag is jelen volt a helyi vasipari szövetkezetnél tartott rendezvényen. — Miről tartott a vendég előadást? — A téma hivatalosan ez volt: A vállalkozás és a vállalkozók helyzete Magyar- országon, tanácsok fiatal vállalkozóknak. Valójában viszont a következőképpen zajlott le a dolog. Morvái háromnegyed óráig hazánk politikai helyzetével foglalkozott, véleményem szerint megengedhetetlen hangnemben. Ennek különben az volt a lényege, hogy a kommunisták csak kárt okoztak, tönkretették a gazdaságot, és most majd eladják az országot a nyugati vállalkozóknak. Szerinte ugyanis a kommunisták között nagyon kevés rendes ember van, a 800 ezer párttagból talán ha 200 ezer lehet becsületes . .. Az első vonalban dolgozók, tehát a vezetők zöme szerinte tisztességtelen, ö maga — mint mondta — az utolsó pillanatban azért kapcsolódott be az országos cigánytanács munkájába is, mert látta, hogy a kommunisták ezt a fórumot is meg akarják szerezni —, hogy a következő választáson a „szegény, becsapott” cigányok majd rájuk szavazzanak ... Aztán beszélt arról is, hogy járt Nyírbátorban, látta a szegény, elmaradott szabolcsi emberek milyen rettenetes körülmények között dolgoznak, de nem mertek őszintén beszélni, mert ott voltak a vezetők is ... — Es az eredeti témáról nem is esett szó? — Vagy húsz-huszonöt perc jutott még a Petőfi-kutatá- soknak, végül talán tíz percig beszélt Morvái a saját vállalkozásáról. Én az egésznek a hangnemét éreztem felháborítónak, hogy valaki a nyilvánosság előtt csak úgy hülyének, meg csirkefogónak minősítsen embereket. Ma már igazán hozzá vagyunk szokva a kemény kritikához, a bírálathoz, de ez nem jelentheti azt, hogy ennek ürügyén már mindent és mindenkit lehet pocskondiázni. Aki kritizál, ám tegye, de tisztességes módon, és legyenek érvei. — Csak önben keltett ez ilyen visszatetszést, vagy másnak is voltak ellenérzései? S ha igen, ott a klubban kikérte-e valaki ezt a hangnemet? — Nézze, az előadás után én felálltam, és megkérdeztem Morváit, mire alapozza mindazt, amit itt elmondott. Arra számítottam, mások is mellém állnalk majd. De nem. Mindenki hallgatott, a KISZ-esek is, a párttagok is. — Mint említette, ott voltak az önök diákjai is. Mit szóltak hozzá? — Nekik persze tetszett, hogy milyen bátor, meg őszinte volt Morvái... Én egyébként azért is mentem el, hogy tudjam, mégis miről hallanak itt a fiatalok, hogy ha a véleményemet kérdik, tudjam, miről van szó. De egy ilyen „előadás” után nagyon nehéz rendet tenni a fejükben, különösen, hogy tanúi voltak: senki nem vitatkozott Morváival. (gm) Telefoiiőrület C sak ordibálok, ordibá- lok — úgymond ülve a dróton — mint egy süket. Ha valaki látná feldúlt ábrázatomat, Izzadt homlokom, telefonőrültnek hinne (ez egy új betegség, terjedése néhány hét múlva fokozódni fog, tömeges megbetegedésre lehet számolni a fülkékben, postákon). Leteszem a kagylót, kifújom magam. Előveszem pénztárcámat, s fájó szívvel veszem tudomásul, hogy már megint elordibáltam jó pár forintot, s egy értelmes szót se tudtam váltani barátommal. Ráadásul előtte egy félóráig vártam, mig az automata szíveskedett nem félrekapcsolni, s a kapcsolatmegteremtés után hallathattam hangomat. Most nyugalomra intem magam, de ha arra gondolok, hogy február elsejétől ezért a kiabálásért is többet kell fizetnem . . . Táviratot adok fel. Egy helyesírási vita kezdődik köztem és a postáskisasszony között. A vita tárgya: hogy az igekötőt külön vagy egybe kell Írni vajon az igével. A vita hamar eldől, ö győz. Mert ő dönti el, hogy menynyit fizetek. Többet, ráadásul egy új tapasztalattal vagyok gazdagabb: külön kell írni őket, mármint az igét és igekötőt. Február elsejétől ezeknek az igekötőknek is feljebb megy az ára. Csak nyugalom. Mérgemből, mint mindig, csak egy gunyo- ros megjegyzésre telik: Legalább lesz a postának pénze, hogy a kisasszonyokat helyesírási tanfolyamra küldje .. . Tompa Zoltán Kisiparosok alkalmazottai Kis pénz—táppénz ellen Az Országgyűlés jóváhagyta január 1-jétől a társadalom- biztosítási járulék negyvenről negyvenhárom százalékra való emelését Ez a kisiparosokat is érinti, akik, ha alkalmazottat foglalkoztatnak, a kifizetett bér 43 százalékát kötelesek átutalni a társadalombiztosítási igazgatóságnak. Vajon mi a tapasztalat, bejelentik-e az alkalmazottakat a TB-nek, vagy jobban megéri ennek elmulasztása, illetve mennyire sikkadnak el a hét végi fusimunkák? — erről Csók Tibor, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság osztályvezetője tájékoztatott. A többség rendesen fizet — A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a megyében működő kisiparosok körülbelül 70 százaléka a jogszabálynak megfelelően bejelenti alkalmazottait, hibátlan az adatszolgáltatása és pontosan fizeti a járulékot. A többiek hiányosan küldik a jegyzéket, késnek a befizetéssel, nem jelentik be az alkalmazottat. Jelenleg a megyében 7481 kisiparos rendelkezik iparengedéllyel, akik 1830 alkalmazottat foglalkoztatnák, a gond közülük körülbelül 200—250 kisiparossal van. Szabolcs-Szatmárban a kisiparosokat általában kétévente ellenőrzik. Főleg kőműveseik, festők, villanyszerelők, víz- és gázszerelők foglalkoztatnak 16—20 alkalmazottat, a többiek legfeljebb ötöt. Mégsem velük van a legtöbb gond, hanem az alacsony iskolai végzettségű kisiparosokkal, akikkel a levelezés hosszú hónapokig elhúzódik. — Problémás eset, ha az iparengedélyt az egész ország területére kiadták, mint például a takarítóbrigádoknak. Egy ilyen fehérgyarmati brigádot két éve nem tudunk ellenőrizni, ugyanis állandóan úton vannak, őket két éve a KIOSZ fegyelmi úton kizárta a szervezetből. Az alkalmi, a hét végi fusimun- kákat nagyon kevesen jelentik be és fizetnek utána járulékot. A többiek elfeledkeznek róla. Ilyenekről az illetékes rendőri szervektől, vagy lakossági bejelentés alapján szerzünk tudomást, amit a helyszínen vizsgálunk ki. Az is enyhén szólva gyanús, ha egy 25 éves kőműves szakmunkás a kisiparosHÁTTÉRBEN Kiállító teremben. Tanácsülés. N agyon nem kedvelem az AIDS-t, különösen annak felugrálós formáját. Nem a közismert és közrettegett nemi betegségre gondolok, hanem az „Add Ide Drágám a Sót” elnevezésű ugráltatósra. Amikor végre leülök az ebédhez, amihez szépen megterített a nejem, s mindent odahordott az asztalra ami csak szükséges — szalvéta, evőeszközök, poharak, ital —, s éppen a számhoz emelem a kanalat, megszólal a jóasszony: AIDS! (lásd fent.). Ilyenkor a gyomrom majd kiugrik, lenyelem a feltörő szavakat és az első kanál levest, s leszegzett fejjel kiballagok a konyhába a sóért, amit a b. nejem persze elfelejtett behozni. Én is sósán szeretem a levest, de inkább megeszem akár édesen is, minthogy felálljak, és kibattyogjak az első kanál után a konyhába. Szerencsétlenségemre a nejem is sósán AIDS és más veszélyek szereti, de sosem sózza el. Viszont elfelejti a sótartót, így aztán minden ebédnél az első meleg kanál után jön az AIDS. Rettegek ettől a négybetűs kórtól. Hasonlóan veszélyes kártevő a kullancs. A kullancstól is iszonyúan tartok. No nem attól a kis apró állatkától, ami egy kis krém, kölni vagy olaj segítségével kibányászható az ember bőréből. Sokkal veszélyesebb az emberre kullancsként tapadó hétvégi telekszomszéd. Ez ugyan nem okoz agyhártyagyulladást, de agyvérzést, azt igen. Az ember először csak udvarias köszönéssel kezdi, átbeszél a kerítésen, érdeklődik a család hogylétéről. Aztán következik a pletykázás a kertkapuban, egy kis kóstoló a bográcsgulyásból, a faszenes flekkenből, viszonozva a ri- bizlibokor vagy a szilvafa termésével. S aztán a kór elhatalmasodik, a szomszéd lerázhatatlan lesz, akár a kullancs. Hiába kened be a telekszomszédodat krémmel, étolajjal vagy szovjet kölnivel, még a Krasznaja Moszkva is lepereg róla, azt is túléli. Csak kapaszkodik beléd, mondja, mondja a magáét, egy perc nyugtod sincs, megszűnik a magánéleted. Nincs ellene védőoltás, hiába a szúnyogháló, vegyi fegyver. Csak egy gyógyír van, el kell adni a hétvégi telket, s egy új helyen venni egy másikat. De vigyázz, ártatlan telektulajdonos! A legjobb lesz, ha nem is köszönsz az új szomszédnak, mert különben újra támad a kullancskor. A legveszélyesebb persze a pénzrágcsáló szú, ez az ismeretlen állatka, netán élősködő gomba, amelyik a fo- fintot rágja. Ez a kis akármi okozza a forint romlását, pudvásodását. Prózai nyelven kieszi, kirágja a zsebünkből a pénzt. A hó elején betesszük, s egy-két hét múlva eltűnik belőle. Az inflációs szú igen veszedelmes, képes nullára amortizálni a családi költségvetést. Előle nincs menekvés gazdagnak, szegénynek. De főleg a szegénynek: a kispénzűek pénze az inflációs szú legkedvesebb tápláléka. Impregnáló permet nem véd meg tőle, legfeljebb egy bérreform. De óvatosan kell kezelni a kérdést, mert a moly már kikezdte a bérreformot. Ez egy olyan moly, hogy... a többit sejtik ... M. L. tói „papíron” havi háromezer forintot kap. A tapasztalat az, hogy a ikisiparosok az alkalmi fizikai munkások egy részét nem jelentik be, és a kifizetett bérnél kevesebbet vallanak be. I „fizetség" a három gyerek... — Azoknál, akik nem fizetik pontosan a járulékot és elmaradásuk van, nehéz behajtani a követelést. A múlt év végén például egy tisza- vasvári kőműves a késedelmi pótlékkal és a rendbírsággal együtt 136, egy nyírvasvári kőműves 66, egy nyírpazonyi autófényező 36 ezer forinttal tartozott. A behajtás hosszadalmas, hiszen ha csődbe ment a kisiparos, és elhelyezkedett valamelyik vállalatnál, akkor fizetésének csak bizonyos százalékát tilthatják le. Ez a jobbik eset, az ellenpélda, ha valaki alkalmi munkából él és nincs kimutatható jövedelme. Nem is olyan régen egy csődbe ment kisiparos úgy fogalmazott, hogy a három gyermekén kívül nem tud mással fizetni. Tavaly körülbelül 600 ezer forint járulékhátralékot törölt a megyei igazgatóság, ami 25 kisiparost érintett. Azért itt jegyezzük meg, hogy sokszor egy-egy vállalat, szövetkezet pénzügyi nehézségei miatt válik a kisiparos fizetésképtelenné, hiszen az elvégzett munkáért járó pénzt csak hónapokkal később fizetik. Futhat a pénze után Hogy kihez fordulhatnak a kisiparosok és alkalmazottak jogorvoslásért? A kisiparosok a KIOSZ-hoz, az alkalmazottak a szervezeten belül működő HVDSZ önálló alapszervezethez. Viszont az alkalmazottaknál mégsem ilyen egyszerű a kérdés. Az 1835-ből mindössze 40-en tagjai a szakszervezetinek, a többiek nem tudnak róla, illetve nem akarják igénybe venni a szolgáltatásukat. így fordulhat elő olyan eset a TB-nél, hogy bemegy az alkalmazott a táppénzért és ott derül ki, hogy nincs bejelentve, vagy csak minimális 3—4 ezer forinttal. Ha jól utánaszámolunk, megértjük miért: egy 10 ezer forint fizetéssel felvett alkalmazott a kisiparosnak 14 300 forintjába kerül. Az alkalmazott ugyan fordulhat a KIOSZ-hoz, a tanácshoz, a munkaügyi bírósághoz, a szakszervezeti jogsegély- szolgálathoz, de inkább csak futhat a pénze után. (máthé) Pillanatképek a tejipari vállalat nyíregyházi gyárából : poharas tejfel készül (napi 30 ezer) — félliteres tejet csomagod nak, naponta 50 ezer ta- sakkal. (Kovács Zoltán felvétele) A biztosító korlátlanul biztosit A Kelet-Magyarország az elmúlt napokban két ízben is foglalkozott a TIGAZ pénzbeszedőinél lévő pénz biztosításával. A lap január 16-1 számában az Újságíró válaszod című cikkben azt írták, hogy a gázdíjért a TIGAz díjbeszedői azért keresik napközben az ügyfeleket, mert a biztosító erre az időre vállal csak olyan jellegű biztosítást, amely a díjbeszedőknél lévő pénzre is vonatkozik. Majd a január 23-i számban megjelent cikk marasztalja el ezzel kapcsolatban a biztosítókat, ment „a biztosítók azt hirdetik, hogy alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez”. Az Állami Biztosító ehhez az alábbi megjegyzést szeretné tenni: Az Állami Biztosító a pénztári és áruküldőitek kirablás biztosításának kockázat- viselését működési területre és napszakra vadó tekintet nélkül vállalta eddig is és vállalja a jövőben is.” Állami Biztosító A szerkesztőség megjegyzése: Elnézést kérünk a Biztosítótól, de a vonatkozó megjegyzést — mint utóbb kiderült — a TIGAZ olyan dolgozója adta, aki nem volt kellően tájékozott, illetve „nem jogosult” a nyilatkozattételre. Kovácsné, a TIGÁZ gázés számlázási csoportvezetője most úgy nyilatkozott, hogy a TIGÁZ csak a díjbeszedőknél lévő 50 ezer forintig kötött biztosítást, s valóban nem az Állami Biztosító korlátozza a biztosítás megkötését. (A TIGAZ egyébként vizsgálja ennek az összegnek a növelését.) Ettől függetlenül a pénzbeszedőknek még a díjbeszedés napján postára kell adni a pénzt, s ez csak a kora esti órákig lehetséges. Véleményünk viszont változatlanul az, hogy ha értjük is a TIGÁZ magyarázatát, nem értünk vele egyet. Hiszen nyilvánvaló, hogy a munkaidőben történő díjbeszedésnek nincs sok értelme.
