Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
1989. február 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Divatok és háborúk Mesél az anyakönyv Kilencvennégy esztendeje, 1895. október 1- jén jegyeztek be először Nyíregyházán az állami anyakönyvbe (addig csak egyházi volt, ezt követően lett kötelező az állami, aroely- lyel párhuzamosan élt tovább az egyházi is). Az első bejegyzés az 1-es szám alatt olvasható. „Kelt Nyíregyházán 1895. October 1. napján” ... Fazekas Lászlóné Dankó Julianna Nyíregyháza Nádor utcai lakos — akit az anyakönyvvezető személyesen ismert — bejelentette a következő szülést... A törvényes atya Bodnár János, vallása görög katolikus, foglalkozása napszámos, lakása Nyíregyháza Felsőbadur tanya, életkora 35 év. Az anya Jancsik Erzsébet görög katolikus, foglalkozása háztartásbeli, 24 éves. A gyerek neve Erzsébet, született szeptember 30- án éjfél után 1 órakor. A szülést bejelentő Fazekas Lászlóné kijelentette: „...ő a születésről közvetlen tudomással bír, őt a bejelentés megtételével a gyerek atyja bízta meg...” A bejelentő írástudatlansága folytán kézjegyével elláttatott..., 3 írott szó kihúzatott ..." Aláírás Oberländer Zsigmond II. helyettes anyakönyvvezető. A 600 oldalas első anyakönyvet 1895. szeptember 10-én Mikecz János főjegyző mint alispánhelyettes nyitotta meg. Abban az évben 360, Nyíregyházán született gyereket vezettek be az anyakönyvbe. (Mindjárt összehasonlításképp: 1988-ban tízszer ennyit, pontosan 3689 gyereket. Nagyváros lett közben Nyíregyháza!) A további tallózás során megismerkedünk a vallásokkal: görög katolikus, evangéliumi református, izraelita, s nagy számban római katolikus. De uteahossznyí- val vezet az ágostai evangélikus, a Nyíregyházára települt szlávok, a majdani tirpákok vallása. Pontos képet kapunk az anyakönyvből a korabeli foglalkozásokról is. A szülők között előfordult asztalos, uradalmi kocsis, rőfös kereskedő, pásztor, feles kertész, néptanító, de a legtöbb gyerek apja foglalkozási rubrikájába ezt írták: földműves napszámos. A kutató sok mindenre következtet a nevekből, amelyek nagy többsége jellegzetesen szláv. Néhányat közülük: Kubacska, Humenszki, Jakubcsák, Vojtku, Lidák, Zavilla, Poklatka, Gyekis, Jaczkulik, Masztilák, Vronszki, Prékopa, Darniczki .. . Az oktatás és kultúra állapotáról árulkodik az a tény, hogy 100, a születést bejelentő közül — nem egy szülést levezető bábaasz- szony is volt közöttük — 40-en kereszttel jelölték meg a személyüket, mert a nevüket sem tanulták meg aláírni. Az állapotokról vall még, hogy az apa hiányában megszületett gyerekek esetében az anya foglalkozása az esetek nagy többségében „házi cseléd”, vagy „mosónő”. Érdekes tallózni a nevek között. Milyenek voltak a XIX. század végének divatnevei Nyíregyházán? A legtöbben a Máriát és az Erzsébetet adták leánygyermeküknek, az Andrást és az Istvánt a fiúknak. A lányoknál nagyon sokan viselték még az Ilonát, a Zsuzsannát, a Juliannát, az Annát, az Etelkát, a Rozáliát és a Gizellát. A fiúknál a Józsefet, a Jánost, és a Mihályt. Ezzel szemben mit mutat az idei születési anyakönyv eddigi névlistája? A sztárnév most a Tamara, de igen jelentős számban adják lánygyermeküknek a Heléna, Henrietta, Alexandra, Bernadett, Anett, Anita, Vivien, Szandra, Barbara, Karola és Nikoletta nevet. A fiúknál pedig a Krisztián, a Róbert, a Norbert, Tamás, Gergő, Dávid és a Zsolt hódít. Csak igen ritkán találni ma már Andrást, Györgyöt, Istvánt, Józsefet. És csupán egyetlen 50 éves apa adta fiának a János nevet. Mint ahogy a lányoknál is szerényen húzódik meg egy-egy Mária, Erzsébet és Katalin... Változik a világ ... Ha bizonytalan valaki a névben — mondják az anyakönyvi hivatal munkatársai —, akkor olyan nevet ad gyerekének, amit a kórház szomszédos ágyain fekvő kismamák adtak az övéknek. Így született idén február 15—16-án a nyíregyházi kórházban néhány Szilvia, Anett és Tímea. Tovább vizsgálódva rájövünk, hogy február első felében két hét alatt 58 kislányt és pontosan ugyanannyi kisfiút jegyeztek be a nyíregyházi születési anyakönyvbe. A Mesél az anyakönyv címszó alatt a város történetének egy drámai fejezetét vetíti elénk a halotti anyakönyv 1944 ősze, 1945 tele, s kora tavasza közötti időben. (1944. október 20-án megszakadt a bejegyzés, nyilvánvalóan azért, mert Nyíregyházára közvetlenül is megérkezett a háború. Ezt követően november 11-én vezették tovább az anya-, könyvet, de már egy új könyvben és hetekkel az események után.) Mik voltak a jellemző halálokok ebben az időszakban? A Házasságon kívül született minden tizedik gyermek. Képünkön egy régi anyakönyv vérmérgezés, az elvérzés, a lőtt seb, a grá- nátszilánk, az aknaszilánk és a robbanás. Hosszú oldalakat tölt meg az 55 halottat követelő 1944. szeptember 6-ának délelőtt 11 órájakor bekövetkezett hatalmas légitámadás következménye. Elsősorban az állomás környékén lakók vagy ott-tartózkodók maradtak holtan a romok alatt, vagy szilánkoktól szaggatottan. És még hónapokkal ez után is sokak neve után olvasható halálozási okként a „testi roncsolás” — nem egy esetben 8—10—13 éves fiúgyermekeknél, akik minden valószínűség szerint fel nem robbant bombát, vagy aknát találtak ... 1988. néhány adatával ismertetett meg Bojté Gizella csoportvezető. Mint említettük tavaly 3689 gyermek született. Ugyanekkor 2052 ember halt meg: A különbség — amely a város lakosságát növeli — 1637. 887 házasságot jegyeztek be. Megjegyezni érdemes ta Ián, hogy házasságon kívül született 364 gyerek, vagyis minden tizedik. (!) A három hónapos várakozási idő alatt közel kilencve- nen álltak él házasodási szándékuktól. Vajon mennyire volt komoly az elhatározásuk? A házasságok 30 százaléka a kivárási idő alóli felmentéssel köttetett. Az ok: 3 hónapon túli terhességet viselt a menyasszony. Jelentősen megnőtt a külföldiekkel kötött házasság. Részben magyar állampolgár román, szovjet vagy csehszlovák állampolgárságúval kötött házasságot Nyíregyházán, részben romániai menekültek léptek nálunk frigyre. (Zárójelben jegyezzük meg csupán, hogy ez a házasság a román törvények szerint érvénytelen, mivel román állampolgárok kötötték az ország határain kívül.) Csak az összehasonlítás kedvéért: 300 esetben váltak el az elmúlt évben (és ez sajnálatos nyíregyházi rekord!). Az előző esztendőben majdnem hasonló számú házasságot kötöttek és „csupán” 269 volt a válások száma. Az elvált nők túlnyomó többsége él ma már egy régi törvény adta lehetőséggel és veszi vissza leánykori nevét. Az anyakönyvi hivatal megnövekedett forgalmát adják egy 120 ezres város történései, mint pl. a 3689 szülés, az esküvők, a halálozások, a válások. Sokan jönnek névváltozás miatt, amikor mondjuk Héja helyett Halmaira változtatja családi nevét valaki. Vagy nem akarja a régi keresztnevét, amit a szülők meggondolatlansága ragasztott rá, s amit nem szeretne a továbbiakban is magán viselni. Az erdélyi menekültek közül sokan fordulnak magyar állampolgárságért — úgyne- -vezett visszahonosítási kérelemmel — a magyar hatóságokhoz. De jó néhány csehszlovák és szovjet állampolgár is előterjesztett hasonló kérést. (Erre azonban ma még nincs rendelet.) Sokszor nem egyszerű a nálunk ideiglenes engedéllyel tartózkodó szülő dilemmája, miszerint gyermeke az apa, vagy az anya állampolgárságát kövesse, természetesen amennyiben a kettő különbözik. Általában azért a magyar marad. Jelentős számú az a magyar (főként hölgy) is, aki külföldön köt házasságot külföldivel. Jellemző tünet — mondják a hivatalban —, hogy hozzánk jönnek házasodni keletebbről, innen mennek házasodni nyugatabbra, főleg Ausztriába, az NSZK-ba, de előfordul nyíregyházi házasságkötése amerikai, svájci és svéd állampolgárral is. Ezeket a frigyeket elsősorban rokonlátogatás előzi meg. Nem mindenki tudja, hogy a nem Magyar- országon született, de magyar állampolgárságú ember gyerekét, illetve a külföldön házasságot kötött, vagy ott elhalálozott magyarokat minden esetben anyakönyvezik itthon. A budapesti V. kerületi anyakönyvi hivataliban azt is bejegyzik, ha kint válnak el magyarok. Tulajdonképpen része ez annak a figyelemnek, amellyel állampolgárai sorsát kíséri az ország. K. J. Szociálpolitika 1989-ben Szakadozott „háló" „Egyidejűleg kettős feladatot kell teljesíteni: megelőzni a hátrányos helyzetek kialakulását, és megoldani a már kialakult, jól érzékelhető szociális problémákat.” Ezt olvashatjuk Nyíregyháza város hetedik ötéves középtávú szociálpolitikai programja élén, amelyre azt mondja az egyik illetékes: „Hol vagyunk már ettől, kérem! Ha nincs paternalista állam, nincs paternalista család sem. Ehelyett van a nagy eladósodás és az a bizonyos szociális háló itt is meg ott is szakadt, lyukas!” Nézzünk szembe a tényekkel: Nyíregyházán is rohamosan nehezültek az életkörülmények az utóbbi években, az áremelések, a nagymérvű adózás és a keresetek elmaradása az inflációs ráta mögött azt eredményezték, hogy a lakosság mind nagyobb rétege került hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetbe. A szakirodalom szerint a szociálpolitika feladata: nyomon követni a különböző csoportok, rétegek szociális helyzetének változásait, feltárni azokat a tényezőket, folyamatokat, amelyek e téren feszültségeket, problémákat idéztek, vagy idézhetnek elő. Nyíregyházán nemrég a városi tanács elnöke megkérte az illetékes osztály dolgozóit: nézzenek utána, milyen hatással van a tanács által a fiatal házasoknak juttatott 150 ezer forintos kezdvezményes kölcsön az első lakás megszerzéséhez. Örökösföldön találtak olyan ifjú családot, amelynek tagjai a padlószőnyegre helyezett gumimatracon aludtak, mert bútorra már nem tellett. — Nem csak a klasszikus szociálpolitikai jelenségeket kell itt számba venni, hanem azt is, hogy az eladósodási folyamat lépett elő az egyik legsúlyosabb szociális problémává — mondja egy, a problémát jól ismerő szakember a városi tanácson. Ráadásul az állam adósítja el a lakosokat — folytatódik a gondolat —, hiszen például az a fiatal házaspár, aki 5—6 éves albérleti élet alatt megtakarított valamennyi pénzt, aztán felveszi az ifjúsági hitelt, az OTP-hitelt, a munkahelyi hitelt, a tanácstól juttatott hitelt, s mivel még ez sem elég, a bankhitelt is, ebben a családban az egyik kereső havi jövedelme már nem is fedezi a szigorúan befizetendő részleteket. És akkor még nincs élelem, még ki kell fizetni a fűtést, világítást, a gyerek díját a bölcsődében, óvodában, némi ruha is kellene. Ráadásul még ezek a jobb helyzetben lévő fiatal házasok! Mert a többség csakis úgy tud ilyen akcióba belépni, ha a férj, vagy a feleség szülei a pénztárcája mélyére nyúlnak és átvállalnak a részletekből is. Mindez nem mond ellent annak a sokirányú erőfeszítésnek, amit a városi tanács szociálpolitika terén tett és tesz napjainkban is. Csakhogy idő közben áremelések, téríté- sidíj-növekedések sarcolják meg azokat a kereteket, amelyek erre a területre jutnak a költségvetésből. — Itt van például a térítési díj emelésének ügye február elsejétől. Ennek lényege, hogy alanyi jogon a 3 és több gyermekes családok csupán a díj ötven százalékát kötelesek fizetni, míg a kollégiumban lakók 30 százalékot térítenek. Ráadásul vannak kevesebb gyerekkel is rendkívül hátrányos helyzetben családok, s ha mindezeknek a korábbi körülményeit meg akarnánk tartani a díjfizetéskor, rögvest 16—18 millió plusz kellene a tanácsnak, ami nincs. Súlyos figyelmeztető adat, hogy az utóbbi években duplázódik a kisnyugdíjasok eseti kérelme, akik korábban szégyellték (mert kéregetésnek, koldulásnak tartották), azok, bármennyire is restellik, most kopogtatnak a tanácson. Tavaly már több mint kétezer volt a számuk. Folytathatjuk a sort a nagycsaládokkal, azokkal, ahol rendszeres nevelési segélyben részesülnek a gyerekek. Ez a szám tavaly 519 volt, a megelőző évi 281-gyel szemben. Ez utóbbinak az az oka, hogy a családi pótlék emelése távolról sem kompenzálja az árnövekedést és a 3 és többgyermekes családok megélhetési gondjai napjainkban is oly mértékben növekszenek, hogy e szám duplázására a jövőben is számolnunk kell. Egy javaslat: — Megfontolandó, hogy ezt a segélyt alanyi jogon kellene juttatni a többgyermekeseknek családi pótlék formájában, tehát, a családi pótlék felemelésével, hiszen ez a probléma napjaink realitása. Megfigyelni, hogy az utóbbi időben már a 2 gyermekesek is megjelennek segélyért, mert nem telik a részletekre, a fenntartásra, az élelemre, a bölcsődei, napközi díjára. A tanács mind eközben erejét meghaladóan igyekszik segítségre sietni a legnehezebb helyzetben lévőkön. Pénzbe kerül, hogy 22 főhivatású gondozó közel 100 idős embert lát el rendszeresen, s csaknem kétszáz társadalmi gondozó — tiszteletdíjas — kétszáz társát keresi fel naponta, hogy segítségére legyen a bevásárlásban, a főzésben, a takarításban, hogy elmenjen gyógyszerért. Félezernél többen részesülnek szociális étkeztetésben Nyíregyházán, akik a nyugdíjtól függően térítenek a napi meleg ételért minimális ösz- szeget (tavaly a 3500 forint alatti nyugdíjas csak a bekerülési összeg 20 százalékát fizette, e fölött progresszíven emelkedett a díj). A legújabb gondot napjainkban a gyógyszertámogatás okozza, ami rámutat az egész magyar szociális rendszer átgondolatlanságára. Lényege: minden áremeléskor a legnehezebb helyzetben lévőknek kompenzálást, kedvezményeket ígérnek, de fáziskésésben van az ezt elősegítő végrehajtási utasítás. Így aztán a köztudatban már van ingyen gyógyszer, de a jogszabály még késik, s emiatt a betegek még betegebbek lesznek, pusztán attól is, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. „Bejött egy idős asszony a tanács illetékes csoportjához, ingyen gyógyszert kért. Mondta, írtak róla az újságok, mi viszont mondtuk, hogy jogszabály még nincs. Erre a néni: az állam azt akarja, hogy mi idősek elpusztuljunk, hogy ne kelljen még azt a kis nyugdíjat is fizetniük nekünk." Aki mindezt elmondta, hozzáteszi: ez így túlzás, de amikor mindent egyszerre emelnek, akkor be kell kalkulálni a pszichikai hatást is. Sajnos, az a bizonyos szociális háló kifeszítése mindig későn történik, holott éppen a hátrányos helyzetek kialakulását megelőzendő — az emelések előtt kellene időben lépni. Gondoljuk csak meg: ha valaki azért, mert nem tudja fizetni, kive- • szí a gyerekeit a napköziből taz állami támogatás e téren késik, vagy elmarad), akkor szaporodnak a „kulcsos gyerekek”, akik közül kikerülnek a szipósok, a randalírozók és a bandázók. A végcél aztán a bűnözés, a börtön. Ezt kellene megelőzni, s a tanácsnak lehetővé tenni, hogy felkészüljön az ilyen szociálpolitikai mélypontokra. Sajnos, jogrendszerünk erősen ötletszerű, nem tekintik át például az alapvető élelmiszerek áremelésekor előre, hogy milyenek lesznek a hatások. E korántsem rózsás kép után azt firtatja a krónikás, hogy Nyíregyháza megyei várossá válása hoz-e valamiféle változást a szociálpolitikában. Több pénzt semmi esetre sem — hangzik a korrekt válasz. Változás mégis várható: eddig a város szociálpolitikai határozatai ellen a megyénél lehetett, mint másodfokon fellebbezni. A megyei város modellben, amikor létrehoznak egy városi hivatalt, akkor ez lesz az első fok, oda futnak be a kérelmek és ott döntenek, mérlegelés, normatívák alapján. Fellebbezni egy épületen belül, a megyei-városi tanácsához lehet, amelynek döntése ellen már csak a közigazgatási bíróság a végső fórum. Tekintettel arra, hogy a városi hivatalban és a megyei-városi tanács illetékes osztályán a a szociálpolitika hétköznapjait megélt, a helyzetet kiválóan ismerő jelenlegi munkatársak fognak dolgozni, várható, hogy szakértelmük, gyakorlatuk révén lerövidülnek a határidők is. Angyal Sándor Ai eladósodási folyamat lépett elő az egyik legsúlyosabb szociális problémává. Képünkön nyugdíjasok egy klubban
