Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. február 21. Kistermelők részére Indul a gazdaképzés A mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központ képzőművészeti stúdió szakköreinek 8* tagja van. Az általános iskolás gyerekektől az idős nyugdíjasig minden korosztály meg­találja a lehetőséget, hogy reszt vegyen a rajz, a fazekas, a fafaragó, a tűzzománc szak­körök munkájában. A városban élő művész, Bíró Lajos a Képzőművészeti Főiskolára, a tanárképző főiskola rajzszakára, illetve ötvösnek és reklámgrafikusnak készülő középis­kolások felkészítését segíti. A 12 fővel működő rajzszakkör tagjai az Esze Tamás Gimnáziumból és a gépészeti szakközépiskolából heti egy alkalommal négy-ötórás fog­lalkozáson vesznek részt. Képünk a rajzfoglalkozásról készült, (elek) Kisfástanya vizéről Ma már egyre többet látni őket a képernyőn, hallani szinkronhangjukat. A Mó­ricz Zsigmond Színház mű­vészeit mind gyakrabban hívják film- és tévéproduk­ciókba. Az utóbbi időben Bá­rány Frigyes, Orosz Helga, Stettner Ottó, Rékasi Károly, Safranek Károly, Földi László, Gaál Erzsébet kapott kisebb-nagyobb lehetősége­ket; Mensáros László az Égető Eszterben látható. Örömmel üdvözölhettük nemrégiben A trónörökös cí­mű alkotásban Orosz Hel­gát; ennek apropójából ke­restük fel, hogy az utóbbi évekről beszélgessünk. — A főiskola elvégzése után egy esztendőt töltöttem a Madách Színházban, ahon­nan Léner Péter hívó szavá­ra jöttem Nyíregyházára két évvel ezelőtt — meséli Orosz Helga, aki eredetileg nem is színésznek készült, ugyanis Szolnokon volt középisko­lás, a Varga Katalin Gimná­zium biológia—kémia tago­zatán. Míg egyszer csak az iskolai színjátszócsoportban, majd a Híd együttesben íz­lelte meg a színházcsináiás varázsát. Mivel nem vették fel a színművészetire, ezért a Gyógypedagógiai Főiskolát kezdte el, két évig tanult lo­gopédiát. Később rájött, nem neki való. A Nemzeti Szín­ház Stúdiójába járt egy esz­tendeig, innen vették fel Szinetár Miklós osztályába. (Az osztály vezetőségét to­vábbá Léner Péter és Félix László alkotta.) Osztálytársa volt Rékasi Károly, akivel együt kerül­tek a Madáchba. — A főiskolán remekül éreztem magam — emléke­zik vissza — komplex kép­zést kaptunk. Kiélhettük a játékszenvedélyünket, kü­lönösen a helyzetgyakorla­tokban. Igaz, sok mindent nem tanított meg ez az in­tézmény, több rendezővel, oktató színésszel kellett vol­na találkoznunk. Több „mes­terember” kéne oda. Reggel nyolctól este tízig „be vol­tunk fogva”, mégsem jutott elég idő például színháztör­ténetre, esztétikára, stílus- irányzatokra stb. A mellékelt fotóval ellen­tétben most rövid hajat vi­selő, roppant kedves, közvet­len színésznő elárulja, hogy már a főiskolán számos pró­bafelvételre behívták, jócs­kán akadtak pár napos mun­kái; szinkronizált és a tévé­ben is játszott. Az egykor népszerű Nyolc évszakban is alakított egy kisebb szerepet. Mostanában A trónörökös­ben, és A denevér ben tűnt fel, de tavasszal Márton Istvánnal kezdi forgatni a Heten Budapest ellent, illet­ve Félix Lászlóval és Szine­tár Gáborral is fog dolgozni egy-egy új tévéjátékban. Orosz Helga a film- és te- leviziobeh fellépései ellenére a színházat szereti igazán. — A színházban erősebben kell jelen lenni. Itt minden pillanat megismételhetetlen. Ügy érzi, a nyíregyházi közönség, amely alapvetően érzelmi beállítottságú (szeret meghatódni, szeret sírni és nevetni), elfogadta őt, s az Ármány és szerelemben ked­velte meg. Kacagva meséli, hogy a közelmúltban a Diákszerelem előadásán va­laki felkiabált a színpadra az egyik énekszám után: „hát ez nem volt valami szu­per ...” Orosz Helga nemsokára is­mét próbálni kezd: a Mensá­ros László rendezte Thorton Wilder-darabban, A mi kis városunk ban lép legközelebb színre. — Sokat ingázom Pest és Nyíregyháza között — só­hajt végül. — Nem tudnám elviselni, ha csak itt kellene élnem. Bezártnak érezném magam. Van, aki ezt jól bír­ja, én nehezen tűröm az ilyesmit. Azzal búcsúzunk, hogy ta­lálkozunk a Wilder-dráma premierjén. (KZs) Bizonyára sokan vannak még azok közül, akik visz- szaemlékeznek a mezőgazda­ság azon „hőskorszakára”, az 1957—59-es évekre, amikor az ország falvaiban kisgaz­dák részére „Ezüst- és Aranykalászos” tanfolyamo­kat szerveztek, igen nagy si­kerrel. Kötelező senki szá­mára nem volt, mégis jelent­keztek a földműves emberek. Úgy vélték, hasznos elfog­laltság ez a hosszú téli es­téken, s azon túl, hogy kel­lemesen eltelik az idő, sok olyan dolgot is megtanulnak, amit kisgazdaságukban is al­kalmazhatnak. Az előadások a mezőgaz­dasági tudnivalók valameny- nyi részleteire kitértek, bele­értve a növénytermesztést, növényvédelmet, szőlőmű­velést, állattenyésztést, tej­termelést ugyanúgy, mint a géptani alapismereteket. Nemrég gondoltak egy na­gyot a mosonmagyaróvári egyetem illetékesei, s az ezüstkalászos tanfolyamok mintájára meghirdették a kistermelők részére, a mai korhoz igazodó szakmai kép­zést, s elkészítették annak tematikáját. Számításuk be­vált. Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt. Most az egyetem az egész Dunántúlt behálózó tanfolyami képzést indított nagy-nagy sikerrel. A jó példa híre hamar el­terjed, s érdemes azt átven­ni, vallották megyénk szak­emberei, amikor is a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kola és a Magyar Agrártu­dományi Egyesület felvállal­ta, hogy gazdái lesznek a megyében az ügynek. A közelmúltban összehív­ták azokat a kistermelőket, akik szerződéses kapcsolat­ban vannak termeltető és értékesítő vállalatokkal (Zöl­dért, Áfész, Vetőmagtermel- tető vállalat, Herbária stb.). A választás azért éppen rá­juk esett, mert úgy gondol­ták, hogy ez a réteg a Ieg- érdekeltebb abban, hogy olyan szakmai fogásokat sa­játítson el, amivel sikereseb­bé teheti a nem csupán hob­biból űzött mezőgazdasági te­vékenységét (legyen az gyógynövénytermesztés, kis- prémes állatok tenyésztése stb.). A hódmezővásárhelyiek te­matikájára és a megyei igé­nyekre, sajátosságokra ala­pozva most készítik a me­gyei „GAZDA TANFO­LYAM” tervezetét és meg­kezdik azok szervezését. Hu­szár István, a tanfolyam szer­vezője elmondta, hogy terve­ik szerint a tanfolyam két részből állna. Először egy harmincórás, úgynevezett általános alapképzést kapná­nak a hallgatók, melyen fő­leg közgazdasági ismeretekre (pénzügyi, adóügyi, szerződé­sekkel kapcsolatos tudniva­lók stb.) tehetnének szert. Ezt házi vizsga zárná, amit követően a résztvevők láto­gatási igazolást kapnának. A szakmai rész következne ez­után, ahol már ki-ki érde­keltségének megfelelő ága­zaton folytathatná tanul­mányait, mintegy 120—150 órában, intenzív módszerrel. Ezt már komolyabb vizsgá­val fejeznék be, mivel erről már a MÉM ad ki „OKLE­VELES GAZDA” bizonyít­ványt. S hogy mindez mire jó? Arra például, hogy ha vala­ki bankkölcsönt szeretne fel­venni bizonyos mezőgazdasá­gi tevékenységéhez, s a bank­nak kételyei támadnának a befektetett pénz megtérülé­sével kapcsolatban, az immár okleveles gazda bizonyítani tudja, hogy nem csak azért választotta ezt a tevékenysé­get, mert most ez a sikk, ha­nem neki bizonyítványa van arról, hogy ő ebben a témá­ban otthon van, s képes ha­szonnal végezni azt a bizo­nyos tevékenységet. Ezek tehát a tervek, most már a gazdákon a sor, hogy élnek-e a felajánlott lehető­séggel, a szervezők várják a jelentkezőket, hogy mielőbb elkezdhessék az érdemi mun­kát a gazdaképzésben, elő­ször csak Nyíregyházán, de igény szerint később a me­gye bármely pontján. A je­lentkezéseket Huszár István várja a mezőgazdasági főis­kolán és a témával kapcso­latban részletes felvilágosí­tást is tőle kérhetnek. (d. n. k.) Olvasónk írja: A lap január 26-i számában cikk jelent meg: „Vizsgázik a jövedelemadó-rendszer” címmel. Ez a rendszer való­ban vizsgázik úgy ahogy. Több fórumon nyilatkoztak már a benne fellelhető hi­bákról. Előttem — és biztos vagyok abban, hogy mindenki előtt, aki már olvasta — az adó- bevallási útmutató vizsgá­zott. Sajnos rosszul. A tv január 27-i műsorában hang­zott el szó szerint: „Akinek már volt a kezében az adótá­jékoztató, az már pontosan tudja, hogy nem tud sem­mit.” Másnap a rádióban hangzott el, hogy a tájékoz­tatót érdekes grafikák díszí­tik. Ezzel kapcsolatban több dolog érdekel: 1. Ki az, aki az útmutató alapján el tudja készíteni az adóbevallását? (Szeretnék rá felnézni!) 2. Ki az. akit a (gondolom, rengeteg pénzbe került) gra­fikák segítettek a bevallás kitöltésében? (Arra is felné­zek!) Szerintem az erre fordított pénzt annak kellett volna odaadni, aki ért az adóbe­valláshoz és a grafikák he­lyére jó példákat dolgozott volna ki. Az elmúlt év első A Fémmunkás Vállalat és az Anyagmozgatási és Cso­magolási Intézet kooperáció­jában a közelmúltban került piacra egy angol licenc alap­ján gyártott, nagy teherbírá­sú raktári állványrendszer. Egy olyan állványcsaládról van szó, mely könnyen ke­zelhető, a helyi körülmények ­A tiszalök-kisfástanyai te­lepülés ivóvízellátásáról a megyei lapban megjelent in­formációt az alábbi tájékoz­tatással kívánom kiegészíte­ni. A kisfástanyai településen 160 család él közel 600 lé- lekszámmal. A település ne­vében ugyan „tanya”, de a valóságban Tiszalök nagy­községhez tartozó lakott kül­terület. A Tiszalöki Nagy­községi Tanács VII. ötéves tervében szerepelt a telepü­lésrész jó ivóvízzel való el­látása. 1986 szeptemberére a SZAVICSAV megrendelé­sünkre elkészítette a műsza­ki kiviteli tervet, majd az 1988 elején meghirdetett pá­lyázaton, illetve versenytár­gyaláson a Királyéri Vízgaz­dálkodási Társulat nyerte el a jogot a kivitelezésre. Ta­valy októberben a vízműtár­sulati alakuló taggyűlés egy­öntetű határozatban kimond­ta a kisfástanyai vízműtár­sulat megalakulását. A vízműtársulat beruházá­si adatai: a lakossági hozzá­járulás 2,5 millió forint, me­gyei tanácsi céltámogatás 1 millió forint, nagyközségi tanácsi támogatás (hitel) 4 millió forint, egyéb közületi hozzájárulás 0,5 millió fo­rint, mely összesen 8 millió forint. A lakosság telkenként 25 000 forint vízműtársulati hozzájárulást fogadott el és vállalt magára. A jó ivóvíz igen nagy öröm mindannyi­unk számára, köszönet érte azoknak, akik a program megvalósítását segítették, és elismerésünk a kivitelező társulat vezetésének és munkáskollektívájának a gyors és körültekintő tevé­kenységükért. Király Sándor tanácselnök Bevallás felében jöttünk férjemmel nyugdíjba. Tudtam, hogy ré­szünkre adóelőleg-visszatérí - tés jár, mint mindenkinek, aki 1988 év közben jött nyugdíjba. Többszöri próbál­kozásom ellenére sem tudtam kitölteni helyesen a bevallást. A cikk alapján kerestem fel a Széchenyi utcai ügyfél- szolgálati irodát. Ezúton sze­retném közölni a cikk írójá­val, hogy ez az iroda, illetve az itteni dolgozók előttem igenis vizsgáztak. Az a kész­ség, amit az én és férjem be­vallásának felülvizsgálatánál, a helyesbítésnél tapasztal­tam, minden várakozást fe­lülmúlt. Állami kitünteté­semmel kapcsolatos problé­mámra, a visszatérítendő ösz- szeg kiszámításához stb. min­den segítséget megkaptam. Abban a szűk irodahelyiség­ben ekkor már sokan szo­rongtunk. Az itt dolgozók közül az, aki március 20-ig bírja és így foglalkozik aj. ügyfelekkel, mint amit én ja­nuár 31-én tapasztaltam, minden erkölcsi és anyagi el­ismerést megérdemel. Ennek reményében tisztelettel: Dolgos Józsefné Nyíregyháza, Északi krt. 13. hez jól adaptálható és gyor­san szerelhető. A korszerű, számítógéppel támogatott raktári rendszer tervezésével, gyártásával és szerelésével ismerkedhetnek meg a leen­dő vásárlók és felhasználók február 22-én és 23-án a Nyíregyházán rendezendő szakmai napok keretében. 4%zo ami szó, megesik. A fagy, a só, a hó és az ónos eső megette egy női csizma sarkát. A cipész segíthetett volna, de az asz- szonyka már a há­romezer forintos csizmákat nézeget­te a kirakatokban. Gyanúm, hogy ezt nem tehette volna sokáig, mert a ma­gyar kétszer-kettö szerint, ami ma két­ezer, az holnap négy is lehet. Ez még csak ötven százalék emelkedés azon a bizonyos statisztikai tizenkét százalékon — természetesen — belül. A csizma viszont javítható volt. A férj a fele telet te­lebeszélte, kérlel­vén asszonykáját, hogy vigye javíttat­ni a csizmát, hogy vigye minél előbb, mert a magyar egy­szeregy szerint, ami ma három az hol­nap hat(száz) forint. Hovatovább addig fajultak a dolgok, hogy a férj minden reggel feltette a csizmát a knnyha­hogy egyszer, egy- szer-egyszer vala­minek történnie kell. Összevesztek. Az inkriminált, ak­kor már háromezer forintos csizma te­teme felett. Gyen­gébb idegzetű ólra­Dilemma mi—m—M asztalra Az asz- szonyka rendszere­sen leszedte az asz­talt, ahogy azt ebéd után is teszi, de ak­kor jött az ónos eső, a hó meg a fagy, jöttek a csodálatos egyenetlenül sózott egyenetlen járdák, az alattomos rések, és a családban lé­tező második csiz­ma sarka is szen­vedni kezdett. Egy házaspár éle­tében természetes, sóimat megnyugta­tom, hogy nem lett válóper az ügyből, jóllehet riadtan le­sett a gyerekük a fürdőszobából. A legváratlanabb pil­lanatban viszont kitört az Isten bé­kéje. Az asszony felemelte a ballá­bas csizmát és fe­nyegetően lóbálna azt bejelentette, hogy ö megjavíttat­ja azt, ha egy má­sik cipésznél a férj­uram kijavíttatja u másikat. így is lett. Már régen születő­ben volt a második gyerek a béke után, amikor a történ­tekre végre elfogad­ható magyarázat született. Egy gyen­ge pillanatában az asszonyka valotta be, hogy azért nem javíttatta meg a csizmát, mert jólle­het háromezer fo­rintos, ö azért az olcsó áruk boltjá­ban vette 900 forin­tért. Igaz, hogy az egyik két számmal nagyobb volt mint a másik, és egy ci­pészhez vinni szé- gyellte a kettőt. Utánanéztem a történeteknek. Az olcsó boltban csak 1200-ért volt csiz­ma, igaz, az egyik itt is nagyobb volt, mint a másik. Bartha Gábor Raktári állványrendszer a Fémmunkásból Szinetár volt az osztályfőnöke A jelenlét varázsa A Nyolc évszaktól a Diákszerelemig

Next

/
Oldalképek
Tartalom