Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám

1989. február 2. Kelet-Magyarország 7 Miénk a sző! Á „jó kisfiú" kalandjai KAPKODD A LÁBAD! Fiú osztálytársaink mellé szegődött a szerencse. Hosszas várakozások és benevezések után az új néven szereplő „Kapkodd a lábad!” televíziós sportvetélkedő­ben szerepelhetnek. A labdarúgó-mérkőzésen egy ba­lassagyarmati osapat lesz az ellenfelük. Mióta megtud­ták ezt a hírt, rendszeres edzésekkel készülnek a nagy küzdelemre. Olimpia őrs (8. b. o.) 4. sz. iskola, Kisvárda — Az én tetszésemet a humor nyerte el, pontosab­ban a humoros feldolgozás — magyarázza Szilvi. — Szí­vesen megnéznék máskor is egy ilyen darabot. Tovább faggatnám őket, ám ekkor már körülveszik a Petit alakító Sitku Erikát és társait, akik szívesen, tü­relmesen válaszolnak a kér­désekre. Reméljük, minél több elő­adást „megér” Peti, a színkör pedig nemsokára újabb me­sejátékkal jelentkezik, a gyerekek nagy örömére. Hajdú Gabriella Meséről — mesére: Nem olyan fekete ai ördög... Élt, éldegélt egy vénséges­vén nagyanyó, kacagó kis unokája, káráló tyúkocskája, s egy kisegér. Együtt jártak a kútra vízért. A nagyanyó vödre nagy volt, az unoká­jáé kisebb, a tyúkocskáé uborkányi, az egérkéé gyű- szűnyi. A nagyanyó a kút­ról hordta a vizet, az unoká­ja a vályúból, a tyúkocska a tócsából, az egérke a kisma­lac lábnyomából. Az egyik alkalommal, amikor megmerítették a vöd­röket, elindultak haza a kerten át. Az almafa alatt egy nyulacska ült, s a fejé­re pottyanó almától úgy megijedt, hogy egyenesen a vízhordók lába elé ugrott. Megijedtek mindannyian: eldobták a vödröket, s meg sem álltak hazáig, úgy fu­tottak. Nagyanyó a padra huppant, unokája a nagyany­jához bújt, a tyúkocska a kemencére szállt, a kisegér a kemencepadka alá rejtő­zött. Nagyanyó jajveszékelt: „Jaj! A medve majd halára taposott!” Az unoka sírt: „Nagymama, egy szörnyű farkas majdnem rámugrott!” A tyúkocska a kemencén kotkodácsolt: „A róka éppen hogy, el nem kapott!” A kisegér cincogott: „Micsoda bajszos, nagy kandúr volt!” A nyulacska az erdőbe fu­tott, s a bokor alá lapulva makogott: „Micsoda rettenet! Négy vadász kutyával kergetett! Szerencsém van, hogy megúsztam!” Jól mondják tehát az em­berek: nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre fes­tik. Az ijedtségnek olyan szeme van, hogy ami nincs, azt is látja... Valamennyien szerettek rajzolni, figurákat készíteni, mind­ehhez azonban jó kézügyesség szükséges. A képen látható alakokat Kanyári Szilvia, a nyíregyházi 2. sz. gyakorlóiskola 6. osztályos tanulója készítette, aki rendszeres látogatója a Novak István tanár bácsi által vezetett iskolai kerámiaszak­körnek is. Szilvia munkáit Zánkára küldték, ahol egy ki­állításon láthatják az érdeklődök. Olyan tíznapos tábort szer­vez a nyárra az úttörőszövet­ség, amelyben minél több csapat képviselője lenne együtt, hogy kipróbáljanak sok új és jó ötletet, megol­dást, megismerjék egymás munkáját, felkészüljenek a következő úttörőév feladatai­ra, s közben jól is érezzék magukat. A feltételek közé tartozik, hogy a jelentkező úttörőcsapatnak be kell mu­tatnia a csapatot, a közössé­gek életét, a programok ki­alakításának módját, miként szólhatnak bele a diákok sa­ját ügyeikbe, hogyan műkö­dik az úttörőtanács, hogyan dolgoznak együtt a tanulók, az ifik, a felnőttek. Zánkán a Párbeszéd-tábort augusztus 1. és 10. között rendezik meg, amelyre egy csapatból 12 fő mehet. A tábor egyetlen programja sem kötelező, mindenki azon a rendezvé­nyen vesz részt, amelyet fon­tosnak tart. Az úttörőcsapa­tok február 15-ig jelntkez- hetnek a Magyar Üttörők Szövetségénél: Párbeszéd­tábor, Budapest. Pf.: 72. 1383. (A jelentkezés tulajdonkép­pen az úttörőcsapat által ké­szített „önértékelés”.) FORUM A SULIBAN A napokban a diákok, a szülők, az ifisek és a felnőtt úttörővezetök részvételével fórumot rendeztünk. Elő­ször az őrsök, a rajok dalban, versben, vidám jelenet­ben mutatták be az úttörőcsapat életét, majd mindenki elmondhatta véleményét a közösség eddigi munkájáról, valamint ötleteket, javaslatokat adtak. Mudra Beáta Penészlek KUKKANTÓ A tanév kezdetekor a „Kukkantó" közösségi játékot választattuk. Izgalommal vártuk a feladatokat, amelyek közül a legjobban a műveltségi vetélkedő tetszett. Há­romfős csapatokban vettünk részt a versenyen, min­denki jól érezte magát. Radnóti Miklós raj Cégénydányád Most láthatod a termmszetbmm! Ti hányféle gyereket is­mertek? Ugye egy jót és egy rosszat? Milyen a jó gyerek? Jól tanul, segít szüleinek, testvéreinek és még hosz- szan sorolhatnám. Peti is tulajdonképpen jó gyerek­nek számított addig, míg „Áhá”, a gonosz manó rossz útra nem térítette. Ilyeneket mondott neki például: ne menjen iskolába, ne mosson fogat, felejtse el a nagyma­ma születésnapját. Peti azon­ban alapjában véve jó szán­dékú gyerek, így barátai, „Ohó”, a jó manó, Kupak és az erdei állatok segítségével ismét jó útra tért. Ezt a mesét, mely zenés mesejáték, Sármándi Pál és Dénes Margit írta, s nemré­giben mutatta be az úttörő­házban a Bessenyei Színkör. Az amatőr színészekből álló társulatnak nem ez volt az első mesejáték-bemuta­tója. Korábban bizonyára sok gyerek távozott emléke­zetes élményekkel a Hamu­pipőke bemutatójáról is. A mostani bemutató nagy közönségsikert aratott. A gyerekek, szülők, nagyszü­lők egyaránt szívükbe zárták Petit és barátait. A színé­szek pedig jó partnernek bi­zonyultak, nem véletlen, hogy az előadás végén vas­tapssal búcsúztak tőlük a gyerekek, és a dalokat együtt énekelték velük. Vajon hogyan vélekedett a közönség a darabról? Er­ről kérdeztem a Nyíregyhá­zi 20. sz. Általános Iskola 3. a osztályos tanulóit, akik napközis tanítónőjükkel, Lu­kács Imrénével jöttek el az úttörőházba. Hegedűs Henriett, Oláh Viktor, az Olajos testvérek, Ferenc és Gábor, s Szemők Szilvia egymás szavába vág­va mesélték élményeiket. — Nekem nagyon tetszett az előadás, a díszletek, min­den — mondja Gabi. — Ez a darab igazán nekünk, is­kolásoknak szól, akár velünk is megtörténhet. Ügy tűnt, mintha igazi gyerekek játszottak volna a színpadon — folytatja Hen­riett. — Ezt különösen a Petit játszó színésznő oldotta meg legjobban. Élethűek, rendkívül ötletesek a jelme­zek is, legjobban a Kupaké tetszett. Párbeszéd­tábor a Balatonnál Az ágas békabuzogány A mesejáték egyik jelenete Gondolkodó A.múlt heti kérdésekre a válasz: 1. Jószág, ország. 2. Jöjjön. 3. Ügy, hogy három kecske felé megy egy kecs­ke. 4. Pontosan az erdő kö­zepéig, mert onnan már ki­szalad belőle. A mai játé­kunk neve: Lóugrás. Indulj el az ábra bal felső sarká­ban lévő betűtől, és lóugrás­ban olvasd össze a betűket. Melyik magyar festőművész nevét kapod ? SZ E E A S L E NY M I I R P Téli kirándulásaitok során, ha mocsarak, csatornák, holtágak mellett vezet el utatok. biztosan kipróbáljátok a vastagra hízott jeget, hogyan csúszik. A jégpán­célon járva sok olyan növényt is megfigyelhettek, amelyhez ta­vasztól őszig csónak híján nem juthattok el. A sekélyebb vizű nádasokban, gyékényesekben gyakorta meg­pillanthatjátok a furcsa, tüskés buzogányra emlékeztető ágas bé­kabuzogány nevű növényt. Ez az évelő, fél méter magasságúra növő faj a zárvatermők törzsén bolíU az egyszikűek osztályába tartozik. Lágyszárú, amelynek ágakra szakadó gyöktörzse az iszapban található. Nevét az éretlenül zöld. majd barnásfeke­te buzogány formájú terméseiről kapta. Leveleit már csak barna kóróként találjuk, de ha a szár alján éles késsel átvágjuk őket, megfigyelhetjük a vágási felüle­ten a jellegzetes háromszögletű alakjukat. A békabuzogányt be is gyűjthetitek, s akár ..száraz virágként” is szép és bármikor tanulmányozható érdekessége le­het az iskola természetraizi gyűj­teményének. Agárdy Sándor Törd a fejed! FÜGGŐLEGES 1. Dal. 2. Római 1050. 3. Lárma. 4. Es, laUnul. 5. Távolkeleti nagyhatalom. 6. Ta­lentum. 10. Női énekhangszln. 11. Két ha­tározott névelő. 13. Apró. 14. Mondat al­kotó eleme. 15. Üzemek. 17. Bőg. 19. Apró élősködő. 21. Ló „személyneve”. 23. Sé­rülés. 24. Víznyerőhely. 26. Télisport. 27. Morze-jel. VÍZSZINTES l. Megfejtendő (folytatása a vízsz. 16., 27. sorokban), nyolcadik négyzetben: ö. 6. Állóvíz. 7. Régi súlymérték. 6. 'Zamat. 9. Etus. 11. Panka. 12. Csendes. 14. Átha­tó Illat. 16. Megfejtendő (a vízsz. 1. folytatása). 18. Kettőzve dunántúli város. 20. A Balaton „folyó”-ja. 21. Tetejére. 22. STS. 24. Veszteség. 25. Díszes. 27. Meg­fejtendő (vízsz. 16. folytatása). 28. Gá­borka. 29. Csonka itóka! Megfejtendő: Évenkénti vízisporteseményünk a (vízsz. 1., 16., 27.) Múlt heti megfejtés: TISZACSECSE — KÖLCSE — NYÍRBÁTOR — GEM- ZSE. Könyvjutalomban részesültek: Domokos Katalin Nyíregyháza, Juha Pál Vásárosnamény, 8. b. osztály Oköritófülpös, Kiss Éva Tunyogmatolcs. Lipcsei Anna­mária Szamoskér, Baratt KrlszUna Kétérköz, Nagy Im­re Paszab. Magyar József Kisvárda. Czine Zoltán Nagy­hódos, Szabados Erzsébet Nagyecscd. Pikó Rita Nyír­egyháza, Pápai Mária Nylrcsaholy, Krakkó Zoltán Fe­hérgyarmat, Szórád Mónika Kcmccse, Kardos Aranka Kálmánháza. Kérjük, a megfejtéseket levelezőlapon küldjétek be! SZERVUSZ, PETI!

Next

/
Oldalképek
Tartalom