Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. január 10. Pesten éld szabolcsiak. Találkozás Nyíregyháza és Nagykállí vezetőivel A vendégek között Zenthe Ferenc, Ratkó József, Erőss Pál Ebben az évben is gazdag programot szervez a Sza- bolcs-Szatmár Megyei öreg­diákok Klubja, amely köz­tudottan a fővárosban élő, dolgozó, megyénkből indult értelmiségieket fogja össze. Céljuk, hogy ápolják a kap­csolatokat a szülőfölddel, s hogy tájékozódjanak annak helyzetéről, kilátásairól. Mindezt igyekeznek színvo­nalas kulturális műsorral gazdagítani. Az 1989. első félévi prog­ramjuk január 13-án kezdő­dik, ahol Kecskés Mihály tanszékvezető egyetemi ta­nár, a klub elnökhelyettese mond újévi köszöntőt, majd a nyíregyházi születésű Zenthe Ferenc színművész találkozik az egybegyűltek­kel. Két héttel később a Ma­TÁNCOKTATÓ TANFO­LYAMOK. Az Országos Közművelődési Központ 1989-ben alap- és középfo­kú tanfolyamokat indít. Je­lentkezni lehet alap-, és kö­zépfokú népi tánc, 4—12 éves gyerekek tanításához kép­zettséget nyújtó balett, mo­dern tánc, jazz- és diszkó- táncoktafói tanfolyamra. A modem táncoktatói tanfo­lyamra jelentkezéshez nem kell táncos előképzettség. Feltétele: középiskolai érettségi. Jelentkezni lehet a megyei és városi művelő­dési központban, a 93-as szo­bában január 25-ig. Válasz cikkünkre Zárt bejárat A „Zárt bejárat” cím alatt december 28-án közölt ol­vasói vélemény kapcsán mindenekelőtt elnézést ké­rünk Harsányi Gábortól, ami­ért a megyei művelődési köz­pont Körút felőli oldalán zárt bejárattal fogadtuk. En­nek egyetlen oka van, ne­vezetesen, hogy még nem tör­téntek meg azok a belső át­alakítások, amelyek révén a portaszintet mindkét oldal­ról fogadóképessé kívánjuk tenni. Február közepétől re­mélhetően nemcsak tárt karokkal, de tárt kapukkal is várjuk minden kedves látogatónkat, akár „elölről”, akár „hátulról” jönnek. (L. T. L.) gyár Nemzet napját tartják, amikor a szintén Nyíregyhá­záról indult Soltész István főszerkesztő vezetésével a lap legjelesebb újságírói cse­rélik ki véleményüket az egykori szabolcsiakkal. Feb­ruárban többek között a köz­ismert Erőss Pál, továbbá H. Bartha Lajos író találko­zik a klub tagjaival. Már­ciusban Nyíregyháza város képviselői köszöntik a megyei öregdiákok klubjának tag­jait a budapesti Thököly út 73. szám alatt. Ekkor a terv szerint Csabai Lászlóné, Nyíregyháza város tanácsel­nöke, Nagy Ferenc, a megyei művelődési központ igazga­tója és Csermely Tibor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára ad tá­jékoztatót és válaszol a kér­désekre. Az áprilisi hónap kiemel­kedő eseménye Nagykálló bemutatkozása lesz. A talál­kozó házigazdája ekkor Czine Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, Nagykállót Fodor János tanácselnök, Ratkó József József Attila- díjas költő és a városiasodé település szellemi életének más személyiségei képvise­lik. Amolyan osztálytalálko­zóra kerül sor májusban, amikor Margócsy Józsefné és Szitka Mária tanárnő üdvöz- lik a Nyírségből elszármazott diáktársaikat. Új artaTszenár. szolgálati lakásoh Védett az intarziás bútor Megtörtént a műszaki át­adása a település központjá­ban a modem gyógyszer­tárnak, mely a környék la­kosságának igényeit iis kielé­gíti. A helybeli építőipari kisszövetkezet által kivite­lezett 340 négyzetméter alap- területű gyógyszertárhoz három szolgálati lakás csat­lakozik az emeleti részen. A garzonban gyógyszerész há­zaspár részére körzeti, me­gyei helyettesítési feladatok ellátására is gondolva biz­tosítanak lakást. A régi gyógyszertárban — 1840-ben készített „magyar cseresznye”, intarziás betét­tel bútor volt, amely átkerült az újba. A műemléki fel­ügyelőség utasítására az épü­let tervezésénél a bútorok stílusához is alkalmazkodtak. A kiegészítő bútorzatokat a szikszód bútoripari ktsz ké­szítette el, szigorúan ragasz­kodva a régi jellegéhez. Az új létesítményben a három gyógyszerésszel együtt 15-en dolgoznak majd a legkorsze­rűbb körülmények között — írja nagyikállói tudósítónk, Szabó Csaba. MI VAN A LEVESBEN? Panaszos lóvéi nyomán Gelénesen „A szociális étkezés efj adagja olyan kicsi, egy macskának is kevés lenne. A levesnek nincs jó íze, leg­többször üres.” írja levelé­ben tizenkét idős ember Ge- Iénesről. Ha nem 'lenne a helység- névtáhla alatt, hogy határőr­község, akkor is sejthető, hogy ha nem is a világ vé­gén, de az orság széle felé jár az ember. A gyér forga­lom alig zavarja a csendet, mely csak az ilyen nagyvá­rostól távoleső települések sajátossága. ' Az időjárás is kegyedbe fogadta az ide lá­togatót, bár „nálunk fentebb, északon mindig hidegebb van” — mondják az ideva­lósiak — s ezt igazolják a je­ges mellékutak és a hófol­tokkal tarkított rét. Sok fórumot megjárt Gelénes Barabás társköz­sége. Oláh István elnökkel, a tanácsházán beszélgettünk. A levelet elolvasva meg sem lepődik. — A .devesügy” már na­gyon sok fórumot megjárt. Jeleztük ezt a problémát az áfésznek is. A gondok meg­értéséhez ismerni kell ezt S települést. Hozzánk tartozik még Vámosatya is, az összes Üj ABC-ARUHÁZ CSENGERBEN. Eladta árukészletét az új csengeri ABC-áruház. A múlt év december 14-én nyitották meg az áfész-áruházat, 5,5 millió forint értékű áru­készlettel. Az év hátralévő napjaiban ugyanennyi értékű árut értékesítettek, (elek) lakónépesség 2500. Van olyan utca, ahol nem lakik fiatal. Egyre több idős ember szo­rul segítségre. Közülük so­kan rendszeres segélyt kap­na, mert nem dolgoztak se­hol sem. Ellátásukban egy hivatásos és több társadalmi gondozó működik közre. Segíteni szerettek volna ezeken az embereken azzal is, hogy lehetőséget biztosí­tottak szociális étkeztetésre. Először csak négyen igényel­ték — ezek is nagy rábeszé­lésre — ma pedig már hu­szonnégy adag szükséges. El­sősorban a gelénesiek prob­lémájáról van most szó. Az óvoda főzőkapacitása túl ki­csi, ezért az. időseknek Tisza- szaJkáról hordják az ételt a tsz segítségével. A végszóra megérkezik Bafesa Gyuláné szociálpoliti­kai előadó. Elnézést kér, pont egy idős magányos bácsi halt meg, s ez ügyben intézkedett. Mivel nemrég diszidált az orvos és a pap (férj, feleség) gondban vannak, a szomszéd községből várják a segítsé­get. Gelénesre együtt me­gyünk, az úton folytatjuk a beszélgetést. Mindenki előtt... — Sokan nem fizetnek té­rítést, de legfeljebb három- hat forinttal járulnak az ebéd árához az érdekeltek. Rendszeresen hallom én is, hogy kevés és nem jó. Talán az egyszerű falusi emberek­nek szokatlan az étrend (pél­dául főzelék), a más ízek is problémát okoznak. Ez nem házi koszt. A tanácsnak 28,50 forintjába kerül naponta egy flő részére — jegyzi meg. Megérkeztünk. Mindenütt kedves ismerősként fogadják. Az óvodába az ételt már meghozták. A polcon katonás sorrendben 24 ételhordó. Si­mon Béláné porciózza az ér­kezőknek a levest. — Nincs előre étlap, csak amikor megérkezik, tudjuk meg mi a napi fogás. Kihűl egy kicsit és meg is törlik. Mi igyekszünk, de nagyon kevés. Lehet olyat is hallani, hogy elveszünk belőle, pedig itt mindenki előtt történik az elosztás.' Például ha gulyás­leves van, az elsőnek több hús kerül a merőkanálba, le kell rázni egy kicsit, mert az utolsónak akkor nem jut. Biztosan ezért a szóbeszéd — teszi hozzá. Nem is kell kérdezősködni. Többen körbevesznek, ki-ki vérmérséklete szerint mond­ja. Varga Berta néni felemeli az ételhordó tetejét, s mutat­ja, hogy milyen kevés. — Nem megenmávaló ez, csak egy Ids meleg víz. — Krumplit szeretnénk gyakrabban nem pedig zsír- talon rizst — veti közbe egy újonnan érkező. Ezek után a „bajok forrá­sához”, a tiszaszalkai beregi Tisza étterembe látogatunk el. Gál Mária vezetőnő gya­korlatias válaszából napjaink közétkeztetésének minden gondja kitűnik. Ez 1988. ja­nuár 1-jétől változott meg központilag 17,81 forintra nyersanyagnorma. Levesből' fél liter jár, a két fogás kö­zül valamelyik minden nap hús. — Nem tudunk többet adni a mai árak mellett. Legfel- ' jebb a nyersanyagnorma emelésével — jegyzi meg. Sült csirke, húszért Naponta 294 fő részére főznek. Minden üzemnek kü- lön-külön. Eddig még senki nem fordult panasszal hozzá­juk. A mai menü tarhonya- leves és székelygulyás, 15,97 forintos nyersanyagértékkel. Holnap zöldségleves, sült csirike burgonyával 19,43 fo­rintért. (Így jön ki a heti át­lag.) A vezetőnő szerint a közétkeztetés ma eleve ráfi­zetéses. Talán ha csökkente­nék a húsos napok számát, de erre nincs mód. Az ördögi kör itt bezárul. Rendeletek írják elő, hogy a nyugdíj alapján mennyit fi­zethetnek az idősek. A ven­déglőben szívesen főznének ugyan huszonnégy embernek külön, magasabb normáért, de a tanácsnak nincs több pénze erre a célra. A megol­dás a helyi idősek klubjának létrehozása, vagy a főzőfca- pacitás bővítése lenne. Erre egyelőre a „kasszában” nincs pénz. Addig is a ven­déglő jóindulatára 'kell apel­lálni: főzzenek változatosan, ízletesen, az adagok mennyi­ségének szigorú megtartása mellett! Dankó Mihály A tárgyalóteremből Víkendházak fosztogatói A hivatal packázásai Amíg a pénzt visszaadják Kilenc után már sorszám sincs Megélénkült a lakásépítési és -felújítási kedv a lakos­ság körében, melynek szem­beötlő bizonyítéka az a közel másfél száz ember, aki na­ponta ostromolja az adófel­ügyelőséget. Fél nyolc és nyolc óra között sorszámot osztanak az érkezőknek, mely a bebocsáttatás sorrendjét hi­vatott eldönteni. Naponta annyian jönnek, hogy aki ki­lenc óra után próbálkozik, már sorszámot se nagyon kap. Pedig „csak” a neki jo­gosan járó pénzt szeretné visszakapni. Mi tagadás, ál­datlan ez az állapot, konflik­tusok garmadája ered innen. Felindultságból fakadó ke­resetlen szavak, korholó meg­jegyzések minősítik az ÄFA- visszatérítés jelenlegi mód­ját. Megyénkben a perem­részeken élő emberek kárval­lottjai ennek, akik még haj­nalban útra kelnek azért, hogy viszontlássák forintjai­kat. Fárasztó buszozás és vonatozás után mire beérnek a megyei adófelügyelőségre, annyian „lekörözik” őket, hogy üres kézzel kénytelenek hazatérni. És másnap vagy harmadnap kezdődhet előröl minden. Nem csoda, ha rengeteg kritika, bíráló megjegyzés címzettje ezért az adófel­ügyelőség. Mi a teendő a bosszúságok orvoslására? Azt tanácsolják, hogy a fölösle­ges utazásokat elkerülendő, keressék fel a vidéki ügyfél- szolgálati irodákat az érin­tettek, ahol az építkező vagy lakást felújító ügyfél szám­láit és okmányait gondosan átnézik, hogy minden rend­jén legyen. A megyeszékhelyen mind­ezt „átfésülik” és ha minden szabályos, kap az ügyfél egy csekket és egy határozatot. Ez alapján folyósítja a pénzt az OTP. Végeredményben hossza­dalmas, időrabló tortúra vé­gén juthat hozzá kikönyökölt forintjaihoz az ember. Ké­zenfekvő megoldásnak az látszana, ha a vidéki ügyfél- szolgálati irodákat is felru­háznák olyan jogkörrel, ami alapján a felmerülő igénye­ket helyben kielégíthetnék. Ennek gátja — mondják ők — a jelenlegi nyilvántartási rendszer. Számítógépeken történik az ÁFA-visszatérí- téssel és ügyfelekkel kap­csolatos adatok regisztrálá­sa, amihez csak a megye- székhelyen adottak a techni­kai feltételek. Korábban a kézi nyilvántartásokba visz- szaélésekre okot adó hiba is csúszhatott, amit a számító­gép mint lehetőséget teljesen kiküszöböl. örvendetes tény a tech­nika térhódítása, de ezen a szinten nem állhat meg a fej­lődés. Ennek a technika mai színvonalán nem lenne aka­dálya. A már meglévő vidéki ügyfélszolgálati irodákba szá­mítógépeket telepítve élő kapcsolat, összeköttetés ala­kulhatna ki az adófelügyelő­ség nyíregyházi számítógé­pével. Erre a célra igénybe vehetők a telefonkábelek, melyek biztosíthatják az in­formációáramlást. Költséges vállalkozás — mondhatni —, de megtérülne, ha a kiesett munkanapokat, az ügyinté­zéssel járó nem kevés időt a termelőmunka javára írhat­nánk. Arról nem is beszélve, hogy az adófizető állampol­gárok ennyit jogosan várná­nak el pénzükért cserébe... Cs. Zs. „A más ügyben előzetes le­tartóztatásban lévő” tizen­nyolc éves érpataki fiatal­ember, B. Jenő és két társa ügyében született ítélet de­cemberben a Nyíregyházi Vá­rosi Bíróságon. A fiú jellem­zésére még annyit: lopás bűntette miatt kapott koráb­ban fél év, felfüggesztett sza­badságvesztést, így most ezt is le kell majd töltenie. A huszonöt éves, parádi illető­ségű Balogh Elemér súlyos testi sértés miatt, az ötven- esztendős Balogh József (leg­utóbb) szintén súlyos testi sértés miatt volt büntetve. Ezekhez viszonyítva — ha úgy vesszük — mostani tet­tük enyhének számít... Még ’87 októberében kö­vette el B. Jenő az első, most terhére rótt bűncselekményt. Érpatakon, a Szabadság ut­cán jártában, az éjszakai órákban betörte egy ház ab­lakát, bement, és kerékpár­ral, valamint szerszámokkal távozott — mintegy kilenc­ezer forint értékben. ’88 februárjában aztán Balogh Elemérrel társulva Nagy­ikálló külterületén látogatott meg egy hétvégi házat. Itt is bicikli után kutattak, de vé­gül üres kézzel voltak kény­telenek távozni. A sikertelen kísérlet után a közelben ki­választottak egy másik ví- kendíházat, s onnan vittek el rotációs kapát, motoros per­metezőt, gázpalackot, ruha­neműt — 18 ezer forintos kárt okozva. Valamin el is kellett szállítani a szajrét, ezért egy szomszédos házból loptak gyorsan kézikocsit. Ezután következett Balogh József színrelépése, aki tud­ta ugyan, hogy a gázpalack és a kocsi honnan származik, de ez nem akadályozta meg abban, hogy vevőt keressen (és találjon) rájuk. A Nyíregyházi Városi Bí­róság B. Jenőt tíz hónap fog- — házra, Balogh Elemért nyolc hónap — egy évre felfüg­gesztett — börtönre ítélte. Balogh Józsefet orgazdaság vétségében találta bűnösnek a bíróság, s ezért száz napi tétel, összesen hatezer forint pénzbüntetést szabott ki rá. Az ítélet jogerős. „Ez nem házi koszt..”

Next

/
Oldalképek
Tartalom