Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. január 13. O0QO3Q MIHEZ KÉPEST...? A televízió parlamenti tudósításai rekord mennyiségben jók, iz­galmasak, nyitottak voltak. Az elismeréssel nem lehet fukarkodni, hiszen riporteri bravúr kellett ahhoz, hogy valaki végigkísérjen egy hosszú ülésszakot, és kitölt- sön egy nem mindennapi hosszúságú szünetet. Riport követett riportot, beszélge­tés beszélgetést, szót kapott képviselő, alkotmányjogász, külföldi tudósító. Mondhatjuk azt, hogy ez a természetes, ez a jó, ez a nyilvánosság felé vezető út, melyet járni kell, kellene minden sajtóterméknek. Hogy mégis szóvá teszek egy dolgot, annak oka az: a televízió valóban tömeg­hatású, így egy, nyilván nem szándékos szakmai ba­ki leronthatja az összhatást. A következőről, van szó. Hortobágyi Éva három be­szélgetőt kért a kamera elé. Három képviselőnőt. Arról beszélgettek, milyen nehéz a vidéki képviselőknek, mi­lyen bonyolult a bejárás és a hazautazás. Közben per­sze család, munka stb. Mindez igen jó és okos té­ma, csak az volt a szépség­hiba, hogy a három meg­kérdezett közül egy egészen Vecsésről érkezett, a másik kettő is Pest megyei volt. Nem kétlem, nekik sem könnyű. De ha valaki hal­lotta a felszólalókat, vagy csupán gondolatban végig­pásztázta a magyar térké­pet, azonnal rájött: nyilván nem az ő benzinköltségük a legizgalmasabb. Zala, Csongrád, Szabolcs-Szatmár bármelyik honatyája és -anyája elmondhatta volna gondjait, melyek nyilván súlyosabbak. Elhiszem, a pestinek mindenki vidéki, aki nem a fővárosban la­kik. Azért mégse lenne rossz, hogy egy különben parádés műsor jó munka­társai odafigyelnének arra, hogy mondjuk Vecsés és Be- regdaróc között különbség van. Félek,.hogy mások sin­csenek ezzel mindig tisztá­ban. Pedig a közéleti tájé­kozottsághoz a térképen tör­ténő eligazodás is hozzá­tartozik. (bürget) Turistafotók Szép természetfotókat lát­hatunk a következő napok­ban Nyíregyházán, a Váci Mihály művelődési ház Pál Gyula-termében, a Lenin té­ren. Itt nyílik meg január 13-án délután két órákor a kilencedik országos termé­szetbarát- és turistafotó-kiál- lítás, amelyet több szervezet, hivatal és művelődési intéz­mény hirdetett meg. A beétkezett képek minősíté­se után döntöttek a díjak odaítéléséről — a díjakat a megnyitó rendezvényen ad­ják át. A kiállítást február 5-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Érettségire Az egyetemi, főiskolai fel­vételi előkészítők időszaká­ban szokatlan a KPVDSZ nyíregyházi művelődési házá­nak új vállalkozása: azok számára hirdetnek előkészítő foglalkozásokat, akik az érettségin szeretnének 'jól szerepelni. Magyarból, törté­nelemből, matematikából és biológiából szerveznek cso­portokat, melyekre a Szarvas utcai házban, vagy a 11-957- es telefonon lehet jelentkez­ni. A nyíregyházi megyei városi művelődési központ programja a következőképpen alakul az előttünk álló héten. ■ ■ Előadások: A légifjabbakat várják január 19-én délelőtt a hangversenyteremben. A Vojtina bábegyüttes három előadása bi­zonyára sok gyermeknek ígér önfeledt szórakozást. Klubok, körök: A Nyíri ÁFK január 13-án, a Kopernikusz kör pedig 14-én várja a tagjait. Tánc­vezetői tanfolyam soron követ­kező foglalkozását január 14- én és 15-én tartják. A pan­tomim iránt érdeklődők január 15-én találkoznak, a modern tánc kedvelői szintén ezen a napon tartják összejövetelüket. Edzettségi szintjét január 16- án és 19-én négy és 6 óra kö­zött mérheti meg bárki. Ga­laktika baráti kör és a Com­modore klub január 18-án vár­ja az érdeklődőket, a fotóklub foglalkozását pedig január 19- én rendezik meg. A pszichológus a szokásos időben hétfőn és szerdán ad tanácsokat. Tánc: Nosztalgiadiszkó ja­nuár 13-án és 14-én, ifjúsági diszkó pedig 15-én és 19-én lesz. Testmozgató aerobic tornára pe­dig január 16-án és 19-én vár­ják azokat, akik a karcsúságot különösen fontosnak tartják. Vitaly Butyrin litván fotó­művész kiállítása a fotógalériá­ban január 30-ig tekinthető meg. Szombaton bemutató Színháznaptár A Móricz Zsigmond Szín­ház stúdiószínpadán január 13-án, pénteken este Enquist: A nagyapa házában című művét játsszák, a Benczúr— Moliere-bérletben. A nagy­színpadon főpróba van ma este, melyet a közönség is láthat, holnap pedig premi­er lesz. Shakespeare: A windsori víg nők című víg­játékát Csizmadia Tibor ren­dezte, a főszerepet, Falstaff­ot Simor Ottó alakítja. Ezt a darabot adják elő hétfőn, 16-án a Kölcsey-, 17-én, ked­den a Kossuth-bérletben. Üj- ra műsorra tűzik Moliere nagy sikerű vígjátékát, A fösvényt, 18-án, szerdán dél­után fél 4-kor a Csíky-bérlet- ben. Január 19-én, csütör­tökön két előadás lesz A kék madárból, 3-kor és este 6­kor. Régi filmek Főleg az idősebbek köré­ben kedveltek a régi filmek. Sok nézőnek a messzetűnt ifjúság jut eszébe egy-egy ilyen film megtekintésekor, ám akiket a filmművészet története érdekel, azok is szívesen néznek meg egy-egy régi játékfilmet. A jövő hé­ten ismét érdekes alkotásokat vetítenek a Filmmúzeumban, illetve a Nosztalgiamoziban (mindkettőt a megyei műve­lődési központ szervezi). Az előbbiben az 1943-ban készí­tett Ábránd című szovjet filmet játsszák, amelyet Mi­hail Romm rendezett. Bizo­nyára érdekes mai szemmel nézve a korántsem pátosz­mentes alkotás. A Nosztal­giamoziban pedig egy olyan 1939-ben készített magyar filmet tekinthetnek meg az érdeklődők, amelyikben Csortos Gyula, Sennyei Vera és Uray Tivadar játssza a főszerepet. A Két lány az ut­cán című film, mint ahogy a korabeli előzetes ígérte, „érzelmes történet a társada­lom peremén tengődő nők­ről”. A „Dalos Tavasz"-ra készülnek A közelmúltban nemcsak Mátészalkán, de több megye­beli településen is sikerrel szerepelt a helyi pedagógus- kórus, a városi művelődési központ kórusaként. Közel három évtizede a Hősök terei, majd a Zalka Máté általános iskolák, illet­ve a járás pedagógusai kezd­ték a dalosmunkát Erdős Je­nő irányításával. Már 1969- ben együttműködési megál­lapodást kötöttek a Kárpát­alján működő „beregszászi tanítók kórusá”-val. A követ­kező évtől rendszeresen részt vesznek a pedagógus­szakszervezet rendezte kórus­mozgalomban. Országos szin­tű versenyeken szereztek „ezüst-”, majd „aranykoszo­rús” minősítést. A helyi áfész anyagilag so­kat tett a kórus fenntartá­sában. Az énekkar 1981-ben „szövetkezeti nívódíj”-jal is­merte el tevékenységüket. Szerepeltek a Nemzeti Galé­riában; három alkalommal jártak a Szovjetunióban, két­szer az NDK-ban. Felléptek Csehszlovákiában, Hagenben. Dortmundban és Kölnben is — az utóbbi években már Csányi Ottó vezetésével. Sa­ját hazájukban is „próféták”; bizonyítja ezt az, hogy a ka­rácsonyi koncertet meg kel­lett ismételni. Több rádió- felvételen hallhatta az ország a szálkái dalosokat; s kezde­ményezői a mátészalkai dalos tavasz rendezvényeinek, melyre idén tavasszal már az új művelődési centrumban ikerül majd sor. Nem túlzás azt állítani, hogy a tiszadobi Andrássy- kastély — jelenleg gyermek- otthon — eladásának híre az egész ország hasonló gyer­mekintézményeinek vezetőit felkavarta. Jómagam először a fóti gyermekvárosban hal­lottam róla, az ottani nyugdí­jas igazgató lepett meg jól- értesültségével. A háromezer-kétszáz lel­kes Tiszadobon a száznyolc dolgozót foglalkoztató ott­hon kitűnő munka lehetőség­nek számít, kívüle gyakor­latilag csak a téeszben lehet elhelyezkedni. 1951 óta biz­tos megélhetés ez a helybe­lieknek, ekkor kerestek ugyanis másik helyet a haj­dúhadházi gyermekotthon­nak, s esett a választás az Andrássy Gyula által múlt század végén építtetett tisza- . dobi kastélyra. Az épületben ; eredetileg általános iskolás j korú gondozottakat helyez­lek el. Ahogy nőtt a létszám, felépült a kastély mellett egy iskola, szolgálati lakások, majd tanműhely, 1976-ban pedig 40 millió forintért kol­légium, ebédlő, tornaterem. Az otthonban most 14—18 év „A gróf idejében tiltott terület volt...” dégszobát. Tavaly már meg­tettük az első lépéseket, kap­csolatot építettünk ki. egy osztrák idegenforgalmi cég­gel és fogadtunk néhány horgászni, vadászni vágyó kisebb csoportot. Az otthon­nak van két busza, ezekkel az utaztatást is vállalhat­nánk ... Szeptemberben váratlan vendégek érkeztek az ott­honba a megyei tanácstól, akik egy angol üzletembert kísértek. A távoli országból érkezett férfi, azzal a határo­zót céllal nézett szét a kör­nyékén, hogy megveszi a kas­télyt, ötben hektár földterü­lettel, valatniixt az ókenézi Andrássy Aladdr-féle va­dászkastéllyal. Az ezer hek­táros természetvédelmi terü­let ezen darabkája elgondo­közötti fiúk laknak, akik az országos beiskolázású szak­munkásképző intézetben öt­féle szakmát tanulhatnak, vagy betanított munkásokká képezik ki őket. — Háromszáz tanulónk van — mondja Huszti János igazgató, miközben körbeve­zet a gyermekvárosban, — ebből száz nem állami gon­dozott, hanem bejáró. Jön­nek Tiszadadáról, Lökről, sőt még Tiszavasváriból is. Ha eladnák a kastélyt a hoz­zá tartozó épületekkel együtt, nem lenne lehetőség a kör­nyéken ezeket a szakmákat kitanulni. A kastély, a gyermekváros „szíve” évek óta üresen áll. 1983-ban kezdte meg a SZÁÉV a teljes rekonstruk­ciót, amely a tervek szerint 30 millió forintba kerül majd. Korszerűsítik a fűtést — a környezetbe egyáltalán nem illő radiátorokkal —, a világítást, kicserélik a tető- szerkezetet, felújítják a va­kolatot. Ahogy Huszti János­sal végigjárjuk a hatalmas épületet — szájhagyomány szerint négy bejárata, tizen­két tornya, ötvenkét szobája és háromszázhatvanöt abla­ka van —, megértem, miért állítja, hogy ez a hely nem való gyerekeknek. A Vörös Grófnő, Andrássy Katinka egykori otthona bizony meg­lehetősen rideg, a legkisebb szoba is terem nagyságú, s a helyiségekben a -süllyesz­tett ablakok miatt nappal is világítani kell. — Ügy terveztük, hogy itt csak könyvtárat, mozit, ta­nácstermet, szakköri helyisé­f eket, irodákat alakítanánk i. Nem vagyok híve a húsz­harminc ágyas hálótermek­nek, s a gyerekek nagyon ha­mar lelaknák így a kastélyt. Egy kis bevételhez is juthat­nánk, ha tanácskozásokat rendezhetnénk itt, s ehhez berendeznénk néhány ven­Ai ókenézi vadászkastélyt sokáig raktárnak használták. Megmentése érdekében a fa­lakat megerősítik, majd be­illesztik az új ablakokat. A tervek szerint üdülő lenne belőle... lása szerint — golfpálya lenne. — A vadászkastély köze­lében szerettük volna felpar­cellázni a földet, a holt-Tisza és az élő-Tisza által bezárt „sziget” ideális üdülőterület lenne — mutatja a tervraj­zokat a tiszadobi tanácshá­zán az elnök és a vb-titkár. 1984-ben ezt az ©KTH nem engedte, azzal az indokkal, hogy természetvédelmi terü­let. Hogy egyezhetnek bele akkor abba, hogy itt golfpá­lya legyen, külföldieknek? Az emberek a faluban már azt beszélik, a kastély, meg a holt-Tisza környéke me— gint tiltott terület lesz, úgy, mint a grófok idejében! Nem bánnánk mi ezt az egész adás­vételt, ha a falunak valami haszna származna belőle, ha út épülne, telefon, ha fellen­dülne a kereskedelem. Attól tartunk azonban, hogy még a hazai turisták előtt is be­csukják a kastély kapuit, pe­dig ez most az egyik fő lát­ványosságunk! Idézet a Tubus című helyi lapból, amely októberben jelent meg: „... fórumot tartottunk a tanácsháza nagytermében ... záró ak­kordja a szavazás volt. Egy­behangzó vélemény született, nagyközségünknek szüksége van a szakmunkásképző is­kolára, Tiszadob elöregedési folyamatát nem lehet fnégál- lítani az angol golfozók ide- áramoltatásával!” Az adás-vétel két kérdést vetne fel. Az egyik, hogy mi lesz a gyerekekkel, könnyeb­ben megoldható. A megyei tanács elképzelése szerint a más megyéből érkezetteket „haza” küldenék, a szabol­csiakat pedig valamelyik kollégiumban helyeznék el. S hogy mi lesz a jórészt helybéli tanárok, nevelők, a technikai személyzet sorsa? őket összehívták egy megbe­szélésre, és a művelődési osztály felajánlotta, hogy oda mehetnek, ahová az ott­hon költözik, elhelyezik őket szolgálati lakásokban. Az ajánlat csak a pedagógusok­ra vonatkozik, a konyhás, fűtő, portás esetleg tanuljon meg egy idegen nyelvet, hát­ha akkor visszaveszik a kas­télyba, vagy próbálkozzon meg a téeszben ... Szeptember óta teljes a bizonytalanság. A megyei tanács nemcsak a sajtónak, a tiszadobiaknak sem ad in­formációt. Az otthon dolgozói már abban bíznak, hogy minden változatlan marad. Van, aki lassan befejezi a házát — és a világért sem menne el Dobról —, van, aki szeretne végleg letelepedni, építkezésbe fogni. A gyer­mekváros mindehesetre elfo­gadta az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem jelentkezé­sét, hogy az egyhónapos nyá­ri egyetemüket az idén Ti­szadobon szeretnék megren­dezni ... Bartha Andrea Címképünkön: mint egy já­tékvár, olyan Andrássy Gyula egykori kastélya. Az épület előtt az angolkert egy darabkája még eredeti állapotában látható. A tárgyalóteremből Édesszájú testvérek Testvéri egyetértésben rúgott be a két Kirilla íivér december 2-án este. A szesz hatására meg­éheztek, s a nyíregyházi Korona finom falatok boltjában kötöt­tek ki. A huszonhét éves Kirilla András kint maradt a taxiban, amíg egy évvel idősebb bátyja, Kirilla József süteményt vásá­rolt. Azaz: kissé túlzás, hogy vá­sárolt, mivei csak odáig jutott el, hogy becsomagoltatta a sü­teményt, de fizetni már nem volt kedve. Szidalmazni kezdte a kiszol­gálót, ököllel verte a pultot, megemelte a kávéfőző gépet, s megfenyegette a hölgyet, hogy hozzávágja. Ekkor közbelépett egy férfi, és Kirilla haragja a békéltető felé fordult. Kihívta a bolt elé, megragadta a haját, és többször megütötte. A sértett természetesen védekezett, de közbelépett Kirilla András is, majd mindhárman visszamentek az üzletbe. Közben Kirilla And­rás egy másik eladónőt ütött meg. Ezután hirtelen sürgős lett a dolog, el akartak menekülni, de Kirilla József hiába rázta, és ütötte az ajtót, mert a kiszol­gálók becsukták, és értesítették a rendőrséget. A sértettek magánindítványt nem terjesztettek elő, da garáz­daság vétsége miatt így Is felel­niük kellett a Kirilla fivérek­nek. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Kirilla Józsefet • (akit ok­tóberben pénzbírságra ítélt a rendőrség garázdaság miatt) két esztendei időtartamra próbá­ra bocsátotta. Kirilla András büntetése (figyelembe véve, hogy többszörös visszaeső, december­ben is csak feltételes szabad­sága okán lehetett szabadlábon) hat hónap börtön. Az Ítélet jog­erős. Kastély eladó?

Next

/
Oldalképek
Tartalom