Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. január 30. Kelet-Magyarorsság 7 Maldnem végzetes káráéiból után Eledként vidéken Sanyi eldobta a mankót, s feknártan futni láfjnk Még arra sem volt ideje, hogy félre rántsa a kormányt, a sza­bálytalanul előző Zastava, a ju­goszláviai Topolya határában, szemből gyűrte harmonikává Wartburgjukat. Iszonyú kínok között figyelte, ahogy a mentők beemelik a kocsiba édesanyját, testvérét és barátját. A megnyug­tató szó, hogy élnek, sokáig ké­sett. a bizonytalanság érzése a törött csontnál, a kihasadt, vérző szájnál is borzasztóbb volt. Egy hétig feküdt Szabadkán, miköz­ben 12 kilogrammot fogyott, ar­ca beesett, borostásan, legyengül­ve fogadta látogatóit. Három hónap után már biza­kodva és ami óriási dolog a szá­mára, mankó és bot nélkül fo­gad nagy káliói házukban. Mutat­ja combján a hegeket, a leletpa­pírokat veszi a kezébe, majd ki­tapogatja a csontot összekapcsoló fémet. Jugoszláviában helyi ér­zéstelenítéssel fúi-ták át a cson­tot, szinte reményt sem látva ar­ra, hogy a sérült lábra állhat. Idehaza már gondosabb kezelés fogadta, dr. Noviczki Miklós e sérülések specialistája műtötte. Az addig örökmozgó Vajda Sándor megtanulta hogy kell majdnem mozdulatlanul feküdni 10 napig a kórházban, majd 6 hétig a dupla mankóval közle­kedni, Január 16-án pedig a bo­tot is sarokba helyezhette, meg­kezdődött a rehabilitációs mun­ka. Gyógytorna, úszás, majd feb­ruár elején könnyed futások kö­vetkeznek. A kosárlabda még odébb van, de már tervezget, készül a követ­kező idényre. Már az is meglepő volt korábban, hogy választhatta a Vajda fiú ezt a sportágat. Amikor édesapja és a nagyközség mindig is a kaucsuklabda bűvö­letében élt. Sanyit előkelő helyen rangsorolták az Ifjúságiak között, Kristonnal és Harczival együtt emlegették a nevét. Ahhoz, hogy előbbre tudjon lépni, Budapestre kellett volna költözni. A család ebbe nem szívesen egyezett bele, így az asztalitenisz megmaradt hobbynak. láb nem mindig engedelmeskedik az akaratnak. A baleset emléke kitörölhetet­len, az összetört kocsit a garázs­ba tették. Mind a négyen kezde­nek rendbe jönni. Sanyi munka­helye, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya is visszavárja, de az igazi visszatérés a szep­temberi első NB Il-es forduló lesz. amikor ismét szerepelhet a „téká" kosárcsapatában. (máthé) Nemzetközi teremcrossviadal Kamrásnak csak a hátát látták Ketten at ugróasztal fölött, elől Lininger (50), mögötte az NDK-bell Hausser (33). Pár évvel ezelőtt nemigen gondolták volna a technikai sportágak kedvelői, hogy Nyíregyházán láthatnak majd teremversenyeket. Aztán a Bujtosi Szabadidő Csarnok, a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség és a Nyíregyházi Volán DSC közösen megszer­vezte, és megrendezte ha­zánkban az első vidéki nem­zetközi teremcrossviadalt. A vájtfülű szurkolók már szombaton délelőtt kinéztek a bujtosi csarnokba, a sza­badedzés és az időmérő ed­zés alapján felmérhették, milyen csatára lehet kilátás. Megismerkedhettek a pályá­val, amelyet nagyon kitalált Kökényesi György verseny- igazgató, és több mint kétszáz méteres köröket tudott ki­alakítani. Harminc köbméter fa felhasználásával hét könnyebb-nehezebb akadályt kellett legyőzniük a motoro­soknak. Ebből kettő volt kü­lönleges, az úgynevezett te­vehát meredek kapaszkodója már az edzéseken is gondot okozott néhány versenyző­nek, a fordító pedig a meg­szokottól eltérően jobbos volt, nem balkanyart írt le. Szombaton délelőtt tehát a harmincegy nevezett motoros így, vagy úgy belőhette a pá­lyát, jöhetett a délutáni ver­seny. Három órára már majd minden ülőhely foglalt volt, végül mintegy két és félez­ren voltak kíváncsiak a te- remcross premierjére. Előbb a négy selejtezőt rendezték, háromban nyolcán, egyben pedig heten ültek motorra. A nyolc perc plusz két kör le- intése után az első négy he­lyezettek automatikusan a középdöntőbe jutottak, az utánuk következő négy-négy motoros két reményfutamban próbálkozhatott újra, ahon­nan ketten-ketten jutottak a középdöntőbe. A második re­ményfutamot megismételték, mert az első hajrában két motor összeakadt, elzárták a pályáit, és a versenybíróság egy rövidített (öt perc két kör) ismétlést rendelt el. Hasonló mozgáskészséget — gyors reflexeket. villámgyors helyzetváltoztatást — követelő sportághoz pártolt, a kosárlabdá­hoz. Amikor idáig ér a történet­ben. előveszi a vadonatúj torna- nadrágot és öccse szintén diva­tos szuper Adidas cipőjét, amit Jugoszláviában vásároltak. Nagy sóhajjal teszi el. hiába a beava­tásra még várni kell, majd foly­tatja a történetet. Unokatestvére, Kovács Tibor csábította a Nyír­egyházi Tanárképző Főiskola csa­patához, most már véglegesen. Négy év a főiskolán. ahol földrajz—testnevelés szakon szer­zett diplomát és megannyi él­mény, utazás. Legelőször az egy­éves NB I-es szereplést említi, amikor még az iíicsapatban irá­nyítóként játszott és többszöri óvás után legyőzték a KSI-t, vagy amikor először játszhatott első osztályú felnőtt találkozón a Videoton ellen. Igaz kikapott a csapat, de ez az élményt nem halványítja él. Az életkedve is visszatért, ahogy egyre közeledik a gyógyu­lás. Ugyanazt az örökvidám, mozgékony fiatalembert látja maga előtt a vendég, akit koráb­ban megismert. A könyv, a zene­hallgatás, a video egy idő után már unalmas számára, minél többet menni, végre kimozdulni a lakásból, újrakezdeni az edzé­seket, ez üzi-hajtja. Néha azért vissza kell fogni, mert a sérült A „jobbos” fordítóban Gyurászik (5), mögötte Balogi Z. (2), takarva Zoltán (19), míg Hor­váth (1) Hondája félig megakadva a bálán. Még a reményfutamok előtt, amúgy lazításként List- ván Lajos a csarnok igazga­tója ünnepélyesen is megnyi­totta a versenyt, majd min­den résztvevőt bemutattak a publikumnak. Nagy tetszést aratott Zsuzsika néni, a ta­karítónő, aki még egy 125-ös Hondára is ráült. Persze a nézőtéren csak kevesen kap­tak a fejükhöz, mikor a kö­penyben száguldozó Zsuzsika ráfordult az ugróasztalra, és majd húsz métert repült in­tegetve — kitalálták, hogy ez csak Kamrás lehet, aki a te­hetség mellett humorérzék­ből is kapott eleget. Bemutatkoztak a serdülő motorosok is, a tevehát kivé­telével valamennyi akadályt teljesítettek. Versenyüket if­jabb Kökényesi György nyer­te Grillmayer Gábor előtt, hiába ez az alma nem esett messze a fától! Űjabb pihen­tetés, majd a tanárképző fő­iskola serdülő tornász-leányai Száraz Attila teíefonjelentése Jablonecből Szombaton tizennyolcadik alkalommal került megren­dezésre Jablonecben a NAD- NISUU fedettpályás atléti­kai versenye. Az elmúlt években olyan neves sporto­lók álltak rajthoz a csehszlo­vákok atlétikai központjába, mint a két NDK-beli sprin­ter Bringmann, és Göhr, valamint a pályán ért el azóta is fennálló világcsúcsot Krattochvilova (női 800 m, 1:53,18). így aztán ismét sok néző volt kíváncsi a via­dalra és biztatta kedvenceit. Az idén a teljes hazai él­gárda mellett nyolc ország 162 versenyzője indult a vi­adalon, melyen a Nyíregyhá­zi VSSC legjobbjai is részt vettek. Daku Mónika nyitot­ta meg az érmes helyezések sorát, 60 méteres síkfutás­ban harmadik lett, míg ugyanebben a számban klub­társa Bagoly Csilla a ne­gyedik helyen végzett. Ez­után kellemetlen meglepe­tésre Bakosi Béla hármas­ugrásban csak harmadik lett. Ez az erdmény bizony elma­radt a várttól, de Béla a márciusi fedettpályás világ- bajnokságra készül, és szin­te edzőtáborból érkezett ide. Ennek ismeretében tő­le most ennél többet nem le­hetett várni. Bálint Tibor szintén hármasugrásban a negyedik helyet szerezte meg. Női 400-on Mádai Mónika jó versenyzéssel szerzett ezüstérmet. Az egyetlen aranyérmünkről Todorán Erzsébet gondoskodott, lassú kezdés után 1500 méteren nagy hajrában elsőként ért a célba. A verseny zárószá­mában, a női magasugrás­ban Viroszt Beáta közepes teljesítménnyel harmadik lett. Szemtanúi lehettünk egy furcsa női 3000 méteres gya­logló számnak, amelyben a végső győzelemre is esélyes három békéscsabai verseny­zőnőt nem kis bossszóságunk­ra a cél előtt nemsokkal „szabálytalan” gyaloglás mi­att kizártak. így a helyi Vav- racova, a tavalyi fedettpá­lyás EB ezüstérmese bizto­san nyert. Az algériai olim­pikon Mostafa Salminak nem volt ilyen külső segítségre Szüksége, és a férfi 60 méte­res síkfutásban elsőként ért célba. Nem sikerült az élen végezni egy másik olimpi­konnak, ugyanis a lengyel Wodarcvyk a legrövidebb női futószámban még csak a dön­tőbe sem került. Nagy ér­deklődés kísérte a súlylökő Machura szereplését, aki nyert már fedettpályás Eu­rópa Bajnokságot és Szöul­ban az ötödik helyen vég­zett. Győzelme egy pillanat­ra sem forgott veszélyben, bár ezúttal csak 19 méter 36 centit dobott. Az összesített pontverseny­ben a Nyíregyházi VSSC csapata lett a legeredménye­sebb külföldi gárda, meg­előzve a lengyel Wroclagw és az NDK-beli Dinamo Ber­lin atlétáit. A versenyt egyébként a csehszlovák te­levízió rögzítette és a hét­fő esti spiortadásban össze­foglalót ad belőle. csibetáncát a két középdöntő követte. Itt már volt izgalom bőven, hiszen tíz-tíz motoros állt rajthoz. Az elsőben Kamrás úgy motorozott mint legutóbb a Budapest Sport- csarnokbeli versenyen, hátul­ról indulva szépen megelő­zött mindenkit, a sokáig ve­zető Zoltán Attilát csak az utolsó körben hagyta le, igaz akkor annak Yamahája egy pillanatra kihagyott. Mindkét középdöntőből né- gyen-négyen kerültek a szombati fináléba, a még fennmaradt két helyre a re­ményfutamból jutottak be. Aztán háromnegyed hétkor a startnál felsorakozott a leg­jobb tíz motoros, hogy el­döntsék a végső sorrrendet. Ott volt Kamrás (3) a tavalyi év legjobbja, Balogi Zoltán (2) a KTM gyári versenyzője, Zoltán Attila (19), Lomka (24) a lengyel bajnok, Hor­váth Pál (1) háromszoros magyar bajnok, Balogi bátyja, Lajos, (7), Gyurászik László (5) négyszeres magyar bajnok, és kétszeres BBK- győztes, Halász László (9) háromszoros bajnok, Chara (14) a csehszlovák bajnok, valamint Lengyel Géza (22). Nem akármilyen mezőny! A döntő volt a leghosszabb verseny (tíz perc + két kör), de már az elején eldőlt a lé^ nyeg. Kamrás a rajt utáni első kanyart követően az élre állt, aztán a többiek már vé­gig csak a hátát láthatták, a mezőny több mint fele két­szer is, hiszen lekörözte őket. A második helyért Balogi Zoltán és Zoltán Attila ví­vott nagy csatát amelyet az utóbbi nyert, így végül ők hárman állhatták a dobogóra és kapták az ilyenkor szoká­sos koszorúkat és serlegeket Vasárnap talán még töb­ben voltak kíváncsiak a ta­lálkozóra, így a két napon több mint ötezren láthatták a motorosparádét. A vasár­napi verseny még izgalma­sabb, látványosabb volt, hi­szen a motorosok már kiis­merték a pályát. Nagyobb meglepetés nem született, hi­szen a fináléba jutott tíz ver­senyző egy kivételével a szombati döntőben is rajthoz állt, Lengyel (22), helyett Hausser (33) került a leg­jobb tízbe. A serdülők viadalát vi­szont a szombati második Grillmayer nyerte Ivánfy és ifjabb Kökény előtt. A bemu­tatók közül elmaradt a leg- apxróbbak, így a hat eszten­dős Kovács Nikolett körözé­se. A show viszont nem ma­radhatott el, a szombati Zsu­zsika néni helyett Karcsi bá­csi mókázott, természetesen ismét Kamrás személyében. Aki a versenyen is fantasz­tikus dolgokat produkált. Az első középdöntőben egyszer a motorja állt le, másodszor egy nagy repülés után esett, de nem adta fel, és a cél előtti utolsó métereken élre került. A döntőben végül az első négy sorrendje megegyezett a szombatival, így az összesí­tettben sem kellett sokat számolgatni, már ami a do­bogós helyezéseket illeti. A kétnapi összesítés győztese Kamrás, tízezer, a második hétezer, a harmadik négyezer forintot kap>ott a serlegek mellé. Eredmények, szombati: 1 Kamrás Károly (Ürömi BSE) Honda 125, 2. Zoltán Attila (Zalka MMK) Yamaha 125. 3. Balogi Zoltán (H. Petőfi SE) Auner KTM 125, 4. Ja- cek Lomfca (lengyel) Kawa­saki 250, 5. Horváth Pá (Hődgép) Honda. Vasárnap: 1 Kamrás, 2. Zoltán, 3. Balog Z., 4. Lanka, 5. Balogi Lajos (H. Petőfi SE) Kawasaki 125 Az összesített versenyben: 1 Kamrás, 2. Zoltán, 3. Balo­gi Z. — mán — Todorán a dobogó tetején Bakosi „bemelegített“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom