Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

a községet. Az alapvető szolgáltatásokon kell javí­tani : gáz, telefon, út, csa­torna és így tovább. Mert ha ezek megvannak, akkor nem fordul vissza egy vál­lalat azzal: nem hozo^ide semmit, mert az alapvető feltételek sincsenek meg. Márpedig nagy szükségünk lenne új munkahelyekre! Ami pedig a „föld feletti” dolgokat iJlefi: e téren se szégyenkezhetünk. — A főtéren az új ABC épülete valóban figyelemre méltó. — Az úgynevezett Mako- vecz-stílusban épült. S nemosafc ABC, hanem van fölötte tizennyolc lakás is. Kilenc szolgálati, kilenc bérlakás. A tanács és az ÁFÉSZ közös beruházása egyébként az épület. — Hogyan fog folytatód­ni? — A központ — reménye­ink szerinte — alapvetően megújul hamarosan. Ha­Kalendárium Nézem a tartalomjegyzé­ket: van itt minden: csen- ger múltja és jelene, nagy­jai és tervei, A vállalkozás példamutató: a tanács ki­adja a Csengeri Kalendári­um című kötetet, mely ki­váló forrásmunka lesz a ké­sőbbi kutatók számára is* s olvasmányos, gazdag tar­talmú kötet a maiaknak. Reményeik szerint a város­sá avatásra talán meg is jelenik, de ha nem. az se nagy tragédia — maradan­dó műnek ígérkezik, nem fontos hát a nagy sietség. — Egyik ismerősömnél jártam, mielőtt bejöttem most ide, a tanácsra. Meg­lepve láttam, hogy ott a polcon a telefonkészülék, s még jobban meglepett, hogy ötjegyű a számuk ... No, igen, a telefon. Nagy öröm számunkra, hogy egy crossbar konténerközpont­tal sikerült megoldanunk: ezer állomás fölszerelésére van lehetőség. S ami még fontosabb: társközségein­ket is rákapcsolta a posta! Hogy mennyivel gyorsabb és egyszerűbb a kapcsolat­A régi tanácsháznak már csak a romjai vannak meg, ide épfii majd az új szolgáltató ház sonjó stílusban, egységes ar­culattal épül be. Lesz itt egy szolgáltatóház — a régi ta­nácsház épületét most bont­ják, oda épül majd. Előbb úgy terveztük, hogy hiány­zó szakmákból kisiparosok dolgoznak majd benne, de pályaudvar. Odébb akarjuk tenni, hogy rendezettebb legyen a városunk központ­ja. — A művelődési ház ma­rad? — Marad, de átépítve. — Itt van a központban séggel vannak. Lesz-e hoz­zá pénzük? — Nagyon remélem, hogy a legfontosabbakra futja majd. Az, hogy városi cí­münk lesz, nem jelent pluszpénzt. Sajnos. Okosan kell használnunk a saját Az új ABC-ben — Egy év késéssel, de de­cemberben nyithattunk — mondja Nagy Béla, az ABC vezetője. — ötmilliós áru­készlettel töltöttük fel a pol­cokat. s gyorsan el is ment szinte minden. A január gyengén indult, de hát per­sze, kiköltekezték magukat az emberek, meg aztán be­jöttek az áremelések is. 4l dolgozója van az áruháznak, négy pénztárunk működhet egyszerre, van büfénk, tágas raktáraink. Az idei évre het- venmllliós forgalmat ter­veztünk. nagyon remélem, hogy meglesz. Ott szemközt a régi boltban megvolt az évi ötvenmillió. — Abból mi lesz? Most zár­va van. — Ügy tudom, átalakítják, s iparcikk- vagy műszaki bolt lesz belőle. erőnket, s Igyekszünk megnyerni a gazdálkodó szerveket. Lényegében a lát­ványosabb fejlődésnek most kell elkövetkeznie. Az a bi­zonyos „föld alatti” fejlődés nem volt szembetűnő, de rendkívül fontos. Tarnavölgyi György kell igazodnia a szervezet­nek. — Ha most sebtiben át­tekintjük az elmúlt egy-két esztendőt, sikkor mire a legbüszkébb? — A fejlesztéseinkre gon­dol? A gázprogramot emel­ném ki mindenekfelett. Nyolcvanhét-nyolcvan- nyolcban elkészült a foga­dó-átadó állomás, és ma már sok lakásban gázzal fűtenek. Egyébként három ütemben, azaz három évre terveztük a megvalósítást, de sikerült két esztendő alatt elvégezni a nagyját. A helybeli gazdálkodó szervek és a lakosság pénze segített. — Mennyibe került egy- egy lakásnál? — Tavalyelőtt lakáson­ként tíizenötezret kértünk. Ezért a pénzért az utcába bevitték a gázt, és a telek­határtól már a gazdának kell a bekötésről gondos­kodnia. A csonkok meg­vannak. Tavaly emelnünk kellett volna a hozzájáru­lás összegén, de egy kicsit igazságtalannak éreztük volna, hogy sokan önhibáju­kon kívül — egyszerűen a sorrend miatt — többet fi­zessenek. Ezért úgy oldot­tuk meg a dolgot, hogy a kecske is jóllakjon, a ká­poszta is megmaradjon, az­az: a különbözetet mun­kában kértük a lakosoktól — árokásás, miegyéb. — Mit szólt a lakosság ehhez az egészhez? Mos­tanság mindenhol kevés a pénz ... — Bevallom, először mi is tartottunk attól, hogy ke­vés lesz az önkéntes jelent­kező. Mert csakis önkén­tes alapon szerveztük. A végén már válogatni kel­lett, hogy melyik utcában legyen gázvezeték s melyik marad későbbre. Igen nagy az érdeklődés! Oda vitte be GÁZ kapacitásától függ a tempó. — Azt hallottam: volt olyan csengeri ember, aki letett negyvenezer forintot, csalk hogy legyen feléjük is gázvezeték... — Így igaz. De sajnos egy ember kevés, így hát neki még várni kell, míg összejön a megfelelő számú igénylő. Nem félek attól, hogy nem lesz meg. Beszélgetés — Mit szól hozzá: Csen­der város lesz. A megszólított férfiú meg- hökkenve néz az idegenre. Mellette a buszmegállóban négy-öt asszony. Azok ve­szik át a szót. — Város?! Ugyan, kérem! Falu ez. — Nagyon jó. hogy vá­ros lesz. így biztos gyor­sabban fog fejlődni. — Pénz kérdése ez, nem attól függ, minek hívják. — Es ml lesz majd ak­kor? Nem lehet jószágot tartani, mert városnak ne­vezik? — A. nem hiszem — — Különben is. minek ér­dekli magát a vélemé­nyünk? Ja. hogy az újság­ba? Hát írja meg akkor, hogy itt a nagy „városi” ABC, eleinte minden volt, még kókuszreszelék is, most meg egy csomó dolgot nem lehet kapni. — Vagy nézze meg a könyvtárat abban a kis házban. Lassan rádől a fal. Hogy lesz ez városi könyv­tár? Röpködnek a szavak, csi- vitelnek az asszonyok. Sok­sok kérdés, alig-válaszok, várakozással teli hang, re­mények és kétségek. Valami születik. Mint olvasóink láthat­ták, lapunkban sorozat indult a leendő megye­beli városokról. A Csen­geri Tükör ennek kere­tében mutatja be a szat­mári nagyközség életét. M l is lehetne más • témája az immár második alkalommal megjelenő „Csengeri Tü­kör”-nek, mint az: a kor­mány ülésén jóváhagyták Csenger kérését, s több más településsel egyetemben elnyerheti a városi címet a közeli jövőben (ha igaz, már márciusban!). S az is különlegesség — kicsit ta­lán még mulatságos is —, hogy jószerivel Csenger miatt kellett az Alkotmányt módosítani... — Hát, ha nem is csak miattunk, de azt hiszem, nekünk van a legtöbb társ­községünk — mondja mo­solyogva Suta Mihály, a közös tanács végrehajtó bi­zottsági titkára. — Más te­lepülések is hasonló cipőben jártak, ha nem is ilyen nagy létszámmal a hátuk mö­gött, hiszen egy-két társ­község sok helyütt van. Az Alkotmány úgy rendelke­zett ennek előtte, hogy csak falvak társulhatnak ily módon, város és falu nem. Nos, ezt megváltoztatta az Erdős Pál, a csengeri új műszaki állomás vezetője. Egy kis Polskit javít éppen, de előtte elmondta: igen hagy a forgalmuk. A körzetükben legalább tízezer személykocsi van, s ha nem kell Szálkára menni egy-egy kisebb javí­tásért, az már nagy dolog. Két fővel indultak, ma már hárman dolgoznak, de ez is kevésnek tűnik. A műsza­ki állomáson vizsgára felkészítést vállalnak (Autóklub), itt működik a Hungária Biztosító kárfelvételi irodája, ha­marosan megnyílik az alkatrészbolt is. S ha minden igaz: márciustól vizsgáztatni is itt lehet majd a kocsikat! „Kispiac” a főtéren — a román határ közelsége, a kisha- tárforgalom vonzerő. Kapható itt lábostól kezdve a zokni­ig sok minden. Bár... lehet, hogy nem teljesen legáli­san ... Országgyűlés legutóbbi ülésszakán, így nincs aka­dálya annak, hogy együtt maradjunk. — Eszerint nem „városi tanács” lesz a titulus? — Pontosan még nem tu­dom, de úgy sejtem, valami ilyesféle nevünk lesz: vá­rosi-községi közös tanács. S persze a belső felállást is a helyi szükségletekhez kell igazítanunk. Még nem döntöttük el, hogy pontosan műiképp is lesz, de alapo­san tanulmányozzuk a le­hetőségeket. — Van erre valamilyen központi instrukció? — Nincs különösebb meg­kötés, a helyi igényekhez a TIGÁZ a vezetéket, ame­lyik Utcából legtöbben je­lentkeztek, s fizettek ... Ma egyébként mintegy tíz ki­lométernyi gázvezetékünk van, összesen ez több, mint harminchárom millióba ke­rült. Félezernél több la­kásnál van lehetőség a be­kötésre, s ez megy, illetve menne folyamatosan. A TI­tartás, azt nemigen kell külön ecsetelnem. Azelőtt fél napokba télt egy-egy te­lefon. Ami pedig a jövőt illeti: ha elkészül a máté­szalkai új központ, akkor rákapcsolódhatunk a táv­hívásra is! — Hogy továbbra is a „föld alatt” maradjunk: lá­tom az út mentén a jókora betoncsöveket: gondolom, szennyvízhálózat készül. — Részben már el is ké­szült, s ez így nagy dolog. Tudja, úgy van ez, hogy az az alapvető cél: ha már vá­ros akarunk lenni, akkor egy kicsit „komfortosítsuk” ez nem jött össze. így hát a takarékszövetkezet, a Hungária Biztosító, a Fény- szöv fotóműterme, a TIGÁZ irodája lesz benne. Ezekre is nagy szükség van. Egyéb­ként ennek az épületnek a felső szintjén is bérlaká­sok lesznek. Aztán említ­hetem a nagy tervünket: egy élelmiszeripari szakkö­zépiskolát. Ez is a főtéren épül: 12 tanterem, torna- csarnok, kollégium. A mai gimnázium átköltözne, pro­filt változtatna, azt az épü­letet pedig megkapja az ál­talános iskola. Vagy so­rolhatnám tovább: a busz-' az fgfsufglUyl szakren­delés is. Lesz-e változás? — Szeretnénk fejleszteni. Hogy állandóan legyen itt szakrendelés, ne kelljen al­kalomadtán Szálkára utaz­nia a betegnek. — Ügy tűnik, terveik bő­A láthatatlan alapozás KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. január 28. •a mm TŰKOR CSENGERI

Next

/
Oldalképek
Tartalom