Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

1989. január 24. Kelet-Magyarország 3 ÚTLEVÉL MENEKÜLTEK, Ól lÉIKEllELYEK Á határőrség országos parancsnokának válaszai a Kelet-Magyarország számára Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka szombaton Vá- sárosnaményban részt vett a munkásőr-egységgyűlésen. Munkatársunk ezt az alkal­mat felhasználva kért vá­laszt néhány kérdésre. — IMS rendkívüli esztendő volt a határőrség számára. A világútlevél bevezetése után a nyugati határállomások forgal­ma. a magyar—román határon pedig az illegális átlépések szá­ma nőtt többszörösére. Melyek a legfontosabb tapasztalatok? — Az elmúlt év valóban rendkívüli volt határforgal­mi és határőrizeti szempont­ból egyaránt. Már az előző év végén számoltunk azzal, hogy növekedni fog a „zöld határon” történő átlépés, de ilyen sokra nem számítot­tunk. Míg 1987-ben a kétez­ret sem érte el a határsér­tést megkísérlők száma, ad­dig 1988-ban mintegy 8300 fő kísérelte meg az államhatár illegális átlépését, illetve át is lépte azt. Ez túlnyomó­részt a magyar—román ha­táron történt, körülbelül 6500 esetben. Közismert, hogy a menekültek esetében — párt- és kormányszervek állásfog­lalása alapján — másként já­runk el, mint az egyéb határ- sértőkkel szemben. Tavaly a magyar—román határon (úti­okmány nélkül) érkezettek 80—82 százaléka kapott lete­lepedési engedélyt. A lakos­ságot foglalkoztatja a vissza - adottak köre. Elmondhatom, hogy azok döntő többsége, akik nem maguk kérték a visszaadásukat, két nagy cso­portra osztható: büntetett elő­életű személyek, illetve ve­szélyes bűnözők, valamint az olyan fiatalkorúak, akik ki­mondottan kalandvágyból jöt­tek és többnyire a világ más tájaira akartak továbbmenni, amiben mi nem támogathat­tuk őket. — A közvélemény egy részét a visszaad ottakon kívül a fo­gadótáborok létrehozása és a határon történt esetleges fegy­verhasználat is élénken foglal­koztatja. A határőrség országos parancsnoka miként ítéli meg ezeket? — A fogadótáborok felál­lítását támogatjuk, ez a mi munkánkat is könnyítené, s a felelősség sem csak a bel­ügyi szervekre hárulna, akár a -visszaadás, akár más, gya­korlati kérdésekben. Helyes­nek tartom, hogy a létreho­zandó szervezetek, táborok munkájában a belügyieken kívül mások — állami és társadalmi szervek képviselői — is részt vegyenek, beleért­ve a visszaadásban történő döntés előkészítését is. — A kérdés második része a román határőrizeti szer­vekre vonatkozik, tehát: ho­gyan őrzik ők a határt, s lő­nek-e az emberekre. Erről azt mondhatom, hogy mi a határ innenső oldaláért vagyunk fe­lelősek, azt ismerjük, amivel természetesen nem a kérdést akarom megkerülni. Azzal kívánok válaszolni, amit pon­tosan tudunk. Az említett 6500 főből — és ezt elmond­tuk már többször, amiért olyan szemrehányást is kap­tunk, hogy mi megvédjük a román határőrizeti szerveket — egyetlen ember sem volt, aki lőtt sebbel érkezett volna. Ebből valószínűsíthetjük, hogy nem lőnek, mert ellen­kező esetben egy vagy több ember sebesülten érkezett volna. Ugyanis az szintén kizárt dolog, hogy akit elta­lálnak, mind meghalna — sőt, már a határ túloldalán. — Tehát a Magyar Demokra­ta Fórum gyulai tagjai által említett 18 halott lehetőségét is cáfolja? — Természetesen. A Leg­főbb Ügyészség vizsgálatot rendelt el, erről minden bi­zonnyal majd tájékoztatás is megjelenik, de a magam ne­vében elmondhatom: nekem és munkatársaimnak egyetlen halottról is tudni kellene, nemhogy többről. De nem tu­dunk, és felelősséggel állí­tom, hogy nem is volt. A ti­tokban tartás sem állna ér­dekünkben. — Más témára áttérve: Sza­bol cs-S/.a tm árban a magyar— szovjet határ mentén élő embe­rek közül sokan várják a saj­tóban közölt könnyített határ- átlépési lehetőséget. Milyen friss fejlemények vannak eb­ben? — Már csak néhány rész­letkérdésben kell dönteni, s feltehetően már néhány nap múlva tájékoztatást adunk. Most arra készülünk, hogy március 1-től 8—16 óra kö­zött megnyitjuk a barabási, beregsurányi, lányai és tisza- becsi határátkelőket, ám eze­ket egyelőre csak a határ menti területek lakossága használhatja. (Természetesen a záhonyi nemzetközi ha­tárállomást is igénybe lehet venni az egyszerűsített forga­lomra.) A szükséges ellenőr­zéseket az új átkelőknél szovjet területen közösen végzik majd a magyar és szovjet szervek. — Kikre terjed ki a lehető­ség? — Az egyezményben mind­két oldalon 600—700 ezer emberre, hazánkban egész Szabolcs-Szatmár megye, de először csak a leginkább érintett, határ menti 62 tele­pülésen lakók élhetnek az egyszerűsített átlépéssel. Az érintettek — kérésre — több­ször felhasználható igazol­ványt kapnak majd. — Mi a helyzet hazánk nyu­gati határain a világútlevél el­ső éve után? — összegezett számokat tudok mondani 1988-ról. Az előző évi 56 millióval szem­ben tavaly 62 millió útleve­let kezeltek a magyar határ­őrség szervei, ötven száza­lékkal nőtt a magyar kiuta­zók száma, nyugatra négy­szer annyian utaztak, mint egy esztendővel korábban. Rendkívüli intézkedéseket kellett tennünk, hogy ezt a hatalmas forgalmat zökkenő- mentesen le tudjuk bonyolí­tani. A forgalom gyorsításá­nak határt szab az is, hogy honfitársaink 80—90 száza­léka vámköteles árut is hoz, s ez a vámőrségnél — amely - lyel közösen dolgoznak — bi­zonyos adminisztrációt is feltételez. — Várhatók-e további válto­zások? — Tervezzük, hogy tovább gépesítjük az útlevélkezelést, -ellenőrzést és hosszabb tá­von, várhatóan 1995—96-ra az útlevélkezelő sorkatonákat hivatásosokkal váltjuk fel — ami anyagiakat -igényel. Szá­mítunk arra, hogy a forga­lom tovább nő, gondolunk a Bécs—Budapest világkiállí­tás lehetőségére is, ami ben­nünket természetesen érinte­ne. Új hidak épülnek Rajká­nál, Hegyeshalomnál, Rába- füzesnél, Röszkénél, ezek ré­vén is gyorsulhat majd a ha­tárátkelés. De a magyar— szovjet határon is számolunk a forgalom növekedésével. Marik Sándor Csokoládéval, krémmel •V ÜJ CSOKOLÁDÉFAJ­TÁKKAL találkozhatnak a vásárlók az üzletek­ben: a Bereg és a Ti­sza szelet Tarpán készül, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat üzemében. A két új termék receptú- ráját Maticska József üzemvezető és felesége állította össze. A csoko­ládéba mártott, mogyo­rókrémmel vagy kávé­krémmel extrudált, ku­koricadarával dúsított szeletekből műszakon­ként 30 ezer darabot ké­szítenek. A csomagoló­anyagot a tájjellegnek megfelelő grafikával lát­ták el. (BIek Emil fel­vétele) „Révbe jutott" munkanélküli A számítógép leikéig átképzés állami támogatással Megbarátkózhatunk-e a munkanélküliség gondolatával? Az eldöntendő kérdés hátterében ott van a válasz is. Kény- szerűségből meg kell barátkoznunk a gondolattal, de bele­nyugodni, tétlenül szemlélni a kiesett napok múlását felelőt­lenség lenne. Szorult helyzetükben a fiataloknak a megyei munkaerő-szolgálati iroda adhat némi orvoslást. Felmérve a reális vállalati igényeket, átképzési tanfolyamokat indíta­nak a munkaviszonyban nem állók részére. Ezáltal javulnak elhelyezkedési esélyeik ... Vas Lászlóné csupán egy személy a sok közül. Előtte is járhatatlan útnak bizo­nyult a munkába állás, bár többfelé kilincselt, próbálko­zott. Szorgalmának és célra­törő kitartásának köszönheti, hogy személyi igazolványá­ban nem árválkodik üresen a „Munkáltató neve és címe” rovat. Nyíregyházán — mint­egy három hónapja —, a Do­hányfermentáló Vállalat köz­ponti szertárában sikerült munkát találnia. Foglalkozá­sa: számítógépkezelő. ■iáulAlevél? Négy év telt el azóta, hogy a Zrínyi Ilona Gimnázium­ban leérettségizett. Tallózva a meghirdetett állások között, hamar rá kellett ébrednie ar­ra, hogy a „sima” érettségi nem a legjobb ajánlólevél a vállalatok személyzeti osztá­lyán. Nyírpazonyban lakik, ahonnan a távoli munkába járás gondot, feszültséget te­remthet. Olyan állásra volt tehát szüksége, ahol a napi bejárás nem okoz nehézsége­ket. Férje karosszérialakatos a Volánnál, így együtt jár­hatnak munkába. Két fiú­gyermek édesanyja. Szülei megosztották velük a családi hajlékot, egy házban három generáció él együtt. — Elvégeztem a GYES alatt egy költségvetési szakos könyvelői tanfolyamot. Már év elején próbáltam munkát keresni, de nem akadt olyan munkahely, ami illett volna elképzeléseimbe. Február kö­zepén kopogtattam be a MUSZl-hez (Munkaerő-szol­gálati és Szervező Iroda — szerk. megj.). Támogatás Szívesen idézi fel magában azokat a napokat. Szavaiból elégedettség sugárzik, utólag sem tenne másként. Elsők kö­zött jelentkezett az akkor még szervezési stádiumban lévő operátori, számítógépke­zelői tanfolyamra. Egyedüli feltételként csak az érettsé­git szabták meg a szervezők. Májusban indult a háromhó­napos képzés, melynek ideje alatt 5000 forintos átképzési támogatást kaptak a résztve­vők és az iroda átvállalta a nem csekély tandíjak kifize­tését is. Az előadások, gya­korlati konzultációk heti két napot vettek igénybe. — Megcsappant a kezdeti érdeklődés, a 20—30 jelent­kezőből mindössze tizenegyen kezdtük el „muszisek a tan­folyamot. A NYÍR-BIT okta­tási stúdió számítógépkezelői tanfolyamán rajtunk kívül mások is részt vettek, de ezek az emberek vállalati támoga­tással vagy egyénileg végez­ték. Kicsit még irigyeltek is minket, hogy „ingyen” tanul­hatunk ... Folyamatosan kaptak az irodától — a tanfolyam ide­je alatt is — olyan címeket a munkanélküliek, ahol vég­zés után fogadni tudták őket. Vas Lászlóné több címre sze­mélyesen is elment. Felkeres­te a KEMÉV Gépkölcsönző Leányvállalatát, a társada­lombiztosítási igazgatóságot, a Precíz GMK-t, míg végül ^kikötött” a jelenlegi mun­kahelyén. Lelkes kollektívában Beszélgetésünk során arról győz meg, hogy jól érzi ma­gát a dohányfermentálónál. Bekerült egy olyan lelkes kollektívába, ahol tud és akar dolgozni. Munkatársai, kollégái hamar befogadták, mert lehet rá számítani. Úgy véli, ennél a vállalatnál anyagilag is megbecsülik a munkáját, hiszen átlagban 4500 forintot vihet haza a családnak. Hétköznapi munkájáról lel­kesen beszél az avatatlan­nak. Érdekes, felelősségien munka az övé. Terveiről fag­gatva megtudom, hogy sze­retne megtanulni programoz­ni, hogy a számítógépek „lel­ki világába” jobban belát­hasson, megérthesse működé' sük rejtélyes vonásait. Ki­tartását, következetességét és tenniakarását látva, ehhez minden feltétel adott... Csonka Zsolt E lőbb csak néma vi­szolygással, később egyre dühösebben néztem a televízió legújabb össznépi (s a szerkesztők ál­tal minden bizonnyal ötletes­nek nyilvánított), giccsfeszti- válját, az immár harmadik elődöntőjéhez érkezett Ma­gyar dalok versenyét. A már (szerintem) alapkoncepciójá­ban elhibázott, mert a leg­konzervatívabb hétköznapi ízlést kifejezésre juttató, s azt támogató produkció a magyar tévé kétes hírű ve­télkedő műsorai között is a legbántóbbak egyike, ugyan­is benne összemosódik az ér­ték a selejttel, a művésziség jegyeit mutató a hitvánnyal, a szépség a falvédő-költészet- tel, a könnyes-bús közhely­gyártás legsilányabb zönge- ményeinek felcifrázott válto­zata az itt-ott emberi arcot megvillantó, eredetibbnek tű­nő zeneszámokkal." Mindehhez persze Kudlik Júlia és Antal Imre immár legendás párosa szolgáltatta a humoros (nak vélt) össze­kötő szöveget. A jónevű ta­gokból álló zsűri pedig szor­gosan emelgette a világot je­lentő pontszámtáblácskákat. Nem tudom, irigyeljem, avagy sajnáljam-e a bírákat, akik — mint Antal Imrétől megtudtuk — az adás idején már nem először hallják a dalokat, így van idejük elha­tározni, kinek mennyit ad­janak. No de az ORI-botrány óta tudjuk, hogy az effajta munkáért a rendezőszervek olykor alaposan megjutal- mazák azokat, akik beszáll­nak a buliba. Mégsem tudom, mit keres itt Almási Éva, Da­róci Bárdos Tamás, Sediánsz- ky János, vagy akár Csukás István, a költő, aki úgy fel­hevült Kovács Apollónia megindító szereplésétől, hogy az adható maximális 20 pont helyett 21-gyel akarta jutal­mazni a művésznőt... Rajta kívül láthattuk szen- velegni Kalmár Magdát, Esz­ményi Viktóriát, bágyadtan nosztalgiázni a csaknem nagyapa korú Koós Jánost. Náluk is riasztóbb volt a szerencsétlen Dunai Tamás, aki magvas szövegű számot adott elő: „hiányzik valami erről a földről / hogy higy- gyük végre, itt élni jó, / hi­ányzik talán egy Mindenha­tó”- A hasonló konyhafilo­zófiák közül kiemelkedett a Beregszászi Olga által elő­adott mű, Radnóti Két ka­rodban című versének meg­zenésítése. (Természetesen jócskán lemaradt Madarász Katalin mögött, s a döntőbe jutott 15 szám között is ez az utolsó. Csak tudnám, Csukás István mire pontoz? ...) Az adás végén kiderült, hogy a döntőbe jutott nóták között nyilván a legsekélye- sebbek vezetnek. (Például Mariska, drága, Ne menj el, Margit stb.) Noha a konferenszié mó­dosulható eredményekről be­szélt, s tagadta, hogy bár­miféle manipuláció van a do­logban, mégis úgy érzem: az egész hajcihőnek a néző lát­ja kárát, aki elhiszi, hogy amit lát, az kultúra, és szó­rakoztatás. Ezek után nem­igen lehet kétségünk afelől, hogy a január 30-i döntőben kik között osztják szét a 360 ezer forint értékű díjakat. Félő, hogy Antal Imre poén­kodásai sem mentik majd meg a műsort a — reméljük hamarosan rátörő — enyé­szettől. Karádi Zsolt Tisztelt Szerkesztőség! Megfigyeltem, hogy újabban a tömegtájékoztatási eszközeink a legócskább. a leglükébb dolgokkal foglal­koznak. Vagy mondjuk így: „Könnyű a Katót táncba vinni...” A nagyszámú újságcikkekben azt emelik ki, hogy a keresztnevek a lényegesek, a vezetéknevek csak másodlagosak. Nagy levertséggel veszem ezt tu­domásul. S mindezt épp most, a peresztrojka idősza­kában! Ezért igen szükségesnek látom rámutatni, hogy mind a vezeték-, mind a keresztnevek egyaránt fon­tosak. Hadd ragyogjon a föld, még ha rá is taposunk! Célszerű továbbá, hogy közöljük lakcímünket és tele­fonszámunkat is embertársainkkal. Hadd legyen a szé­gyen kétszeres! Alekszandr Ebszkij UTÓIRAT: Amennyiben közük a levelemet, kérem, hogy a következő álnévvel hozzák nyilvánosságra: Alekszandr Kutyics. A Lityeraturnaja Gazetából fordította: Mizser Lajos Levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom