Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
1989. január 24. Kelet-Magyarország 3 ÚTLEVÉL MENEKÜLTEK, Ól lÉIKEllELYEK Á határőrség országos parancsnokának válaszai a Kelet-Magyarország számára Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka szombaton Vá- sárosnaményban részt vett a munkásőr-egységgyűlésen. Munkatársunk ezt az alkalmat felhasználva kért választ néhány kérdésre. — IMS rendkívüli esztendő volt a határőrség számára. A világútlevél bevezetése után a nyugati határállomások forgalma. a magyar—román határon pedig az illegális átlépések száma nőtt többszörösére. Melyek a legfontosabb tapasztalatok? — Az elmúlt év valóban rendkívüli volt határforgalmi és határőrizeti szempontból egyaránt. Már az előző év végén számoltunk azzal, hogy növekedni fog a „zöld határon” történő átlépés, de ilyen sokra nem számítottunk. Míg 1987-ben a kétezret sem érte el a határsértést megkísérlők száma, addig 1988-ban mintegy 8300 fő kísérelte meg az államhatár illegális átlépését, illetve át is lépte azt. Ez túlnyomórészt a magyar—román határon történt, körülbelül 6500 esetben. Közismert, hogy a menekültek esetében — párt- és kormányszervek állásfoglalása alapján — másként járunk el, mint az egyéb határ- sértőkkel szemben. Tavaly a magyar—román határon (útiokmány nélkül) érkezettek 80—82 százaléka kapott letelepedési engedélyt. A lakosságot foglalkoztatja a vissza - adottak köre. Elmondhatom, hogy azok döntő többsége, akik nem maguk kérték a visszaadásukat, két nagy csoportra osztható: büntetett előéletű személyek, illetve veszélyes bűnözők, valamint az olyan fiatalkorúak, akik kimondottan kalandvágyból jöttek és többnyire a világ más tájaira akartak továbbmenni, amiben mi nem támogathattuk őket. — A közvélemény egy részét a visszaad ottakon kívül a fogadótáborok létrehozása és a határon történt esetleges fegyverhasználat is élénken foglalkoztatja. A határőrség országos parancsnoka miként ítéli meg ezeket? — A fogadótáborok felállítását támogatjuk, ez a mi munkánkat is könnyítené, s a felelősség sem csak a belügyi szervekre hárulna, akár a -visszaadás, akár más, gyakorlati kérdésekben. Helyesnek tartom, hogy a létrehozandó szervezetek, táborok munkájában a belügyieken kívül mások — állami és társadalmi szervek képviselői — is részt vegyenek, beleértve a visszaadásban történő döntés előkészítését is. — A kérdés második része a román határőrizeti szervekre vonatkozik, tehát: hogyan őrzik ők a határt, s lőnek-e az emberekre. Erről azt mondhatom, hogy mi a határ innenső oldaláért vagyunk felelősek, azt ismerjük, amivel természetesen nem a kérdést akarom megkerülni. Azzal kívánok válaszolni, amit pontosan tudunk. Az említett 6500 főből — és ezt elmondtuk már többször, amiért olyan szemrehányást is kaptunk, hogy mi megvédjük a román határőrizeti szerveket — egyetlen ember sem volt, aki lőtt sebbel érkezett volna. Ebből valószínűsíthetjük, hogy nem lőnek, mert ellenkező esetben egy vagy több ember sebesülten érkezett volna. Ugyanis az szintén kizárt dolog, hogy akit eltalálnak, mind meghalna — sőt, már a határ túloldalán. — Tehát a Magyar Demokrata Fórum gyulai tagjai által említett 18 halott lehetőségét is cáfolja? — Természetesen. A Legfőbb Ügyészség vizsgálatot rendelt el, erről minden bizonnyal majd tájékoztatás is megjelenik, de a magam nevében elmondhatom: nekem és munkatársaimnak egyetlen halottról is tudni kellene, nemhogy többről. De nem tudunk, és felelősséggel állítom, hogy nem is volt. A titokban tartás sem állna érdekünkben. — Más témára áttérve: Szabol cs-S/.a tm árban a magyar— szovjet határ mentén élő emberek közül sokan várják a sajtóban közölt könnyített határ- átlépési lehetőséget. Milyen friss fejlemények vannak ebben? — Már csak néhány részletkérdésben kell dönteni, s feltehetően már néhány nap múlva tájékoztatást adunk. Most arra készülünk, hogy március 1-től 8—16 óra között megnyitjuk a barabási, beregsurányi, lányai és tisza- becsi határátkelőket, ám ezeket egyelőre csak a határ menti területek lakossága használhatja. (Természetesen a záhonyi nemzetközi határállomást is igénybe lehet venni az egyszerűsített forgalomra.) A szükséges ellenőrzéseket az új átkelőknél szovjet területen közösen végzik majd a magyar és szovjet szervek. — Kikre terjed ki a lehetőség? — Az egyezményben mindkét oldalon 600—700 ezer emberre, hazánkban egész Szabolcs-Szatmár megye, de először csak a leginkább érintett, határ menti 62 településen lakók élhetnek az egyszerűsített átlépéssel. Az érintettek — kérésre — többször felhasználható igazolványt kapnak majd. — Mi a helyzet hazánk nyugati határain a világútlevél első éve után? — összegezett számokat tudok mondani 1988-ról. Az előző évi 56 millióval szemben tavaly 62 millió útlevelet kezeltek a magyar határőrség szervei, ötven százalékkal nőtt a magyar kiutazók száma, nyugatra négyszer annyian utaztak, mint egy esztendővel korábban. Rendkívüli intézkedéseket kellett tennünk, hogy ezt a hatalmas forgalmat zökkenő- mentesen le tudjuk bonyolítani. A forgalom gyorsításának határt szab az is, hogy honfitársaink 80—90 százaléka vámköteles árut is hoz, s ez a vámőrségnél — amely - lyel közösen dolgoznak — bizonyos adminisztrációt is feltételez. — Várhatók-e további változások? — Tervezzük, hogy tovább gépesítjük az útlevélkezelést, -ellenőrzést és hosszabb távon, várhatóan 1995—96-ra az útlevélkezelő sorkatonákat hivatásosokkal váltjuk fel — ami anyagiakat -igényel. Számítunk arra, hogy a forgalom tovább nő, gondolunk a Bécs—Budapest világkiállítás lehetőségére is, ami bennünket természetesen érintene. Új hidak épülnek Rajkánál, Hegyeshalomnál, Rába- füzesnél, Röszkénél, ezek révén is gyorsulhat majd a határátkelés. De a magyar— szovjet határon is számolunk a forgalom növekedésével. Marik Sándor Csokoládéval, krémmel •V ÜJ CSOKOLÁDÉFAJTÁKKAL találkozhatnak a vásárlók az üzletekben: a Bereg és a Tisza szelet Tarpán készül, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat üzemében. A két új termék receptú- ráját Maticska József üzemvezető és felesége állította össze. A csokoládéba mártott, mogyorókrémmel vagy kávékrémmel extrudált, kukoricadarával dúsított szeletekből műszakonként 30 ezer darabot készítenek. A csomagolóanyagot a tájjellegnek megfelelő grafikával látták el. (BIek Emil felvétele) „Révbe jutott" munkanélküli A számítógép leikéig átképzés állami támogatással Megbarátkózhatunk-e a munkanélküliség gondolatával? Az eldöntendő kérdés hátterében ott van a válasz is. Kény- szerűségből meg kell barátkoznunk a gondolattal, de belenyugodni, tétlenül szemlélni a kiesett napok múlását felelőtlenség lenne. Szorult helyzetükben a fiataloknak a megyei munkaerő-szolgálati iroda adhat némi orvoslást. Felmérve a reális vállalati igényeket, átképzési tanfolyamokat indítanak a munkaviszonyban nem állók részére. Ezáltal javulnak elhelyezkedési esélyeik ... Vas Lászlóné csupán egy személy a sok közül. Előtte is járhatatlan útnak bizonyult a munkába állás, bár többfelé kilincselt, próbálkozott. Szorgalmának és célratörő kitartásának köszönheti, hogy személyi igazolványában nem árválkodik üresen a „Munkáltató neve és címe” rovat. Nyíregyházán — mintegy három hónapja —, a Dohányfermentáló Vállalat központi szertárában sikerült munkát találnia. Foglalkozása: számítógépkezelő. ■iáulAlevél? Négy év telt el azóta, hogy a Zrínyi Ilona Gimnáziumban leérettségizett. Tallózva a meghirdetett állások között, hamar rá kellett ébrednie arra, hogy a „sima” érettségi nem a legjobb ajánlólevél a vállalatok személyzeti osztályán. Nyírpazonyban lakik, ahonnan a távoli munkába járás gondot, feszültséget teremthet. Olyan állásra volt tehát szüksége, ahol a napi bejárás nem okoz nehézségeket. Férje karosszérialakatos a Volánnál, így együtt járhatnak munkába. Két fiúgyermek édesanyja. Szülei megosztották velük a családi hajlékot, egy házban három generáció él együtt. — Elvégeztem a GYES alatt egy költségvetési szakos könyvelői tanfolyamot. Már év elején próbáltam munkát keresni, de nem akadt olyan munkahely, ami illett volna elképzeléseimbe. Február közepén kopogtattam be a MUSZl-hez (Munkaerő-szolgálati és Szervező Iroda — szerk. megj.). Támogatás Szívesen idézi fel magában azokat a napokat. Szavaiból elégedettség sugárzik, utólag sem tenne másként. Elsők között jelentkezett az akkor még szervezési stádiumban lévő operátori, számítógépkezelői tanfolyamra. Egyedüli feltételként csak az érettségit szabták meg a szervezők. Májusban indult a háromhónapos képzés, melynek ideje alatt 5000 forintos átképzési támogatást kaptak a résztvevők és az iroda átvállalta a nem csekély tandíjak kifizetését is. Az előadások, gyakorlati konzultációk heti két napot vettek igénybe. — Megcsappant a kezdeti érdeklődés, a 20—30 jelentkezőből mindössze tizenegyen kezdtük el „muszisek a tanfolyamot. A NYÍR-BIT oktatási stúdió számítógépkezelői tanfolyamán rajtunk kívül mások is részt vettek, de ezek az emberek vállalati támogatással vagy egyénileg végezték. Kicsit még irigyeltek is minket, hogy „ingyen” tanulhatunk ... Folyamatosan kaptak az irodától — a tanfolyam ideje alatt is — olyan címeket a munkanélküliek, ahol végzés után fogadni tudták őket. Vas Lászlóné több címre személyesen is elment. Felkereste a KEMÉV Gépkölcsönző Leányvállalatát, a társadalombiztosítási igazgatóságot, a Precíz GMK-t, míg végül ^kikötött” a jelenlegi munkahelyén. Lelkes kollektívában Beszélgetésünk során arról győz meg, hogy jól érzi magát a dohányfermentálónál. Bekerült egy olyan lelkes kollektívába, ahol tud és akar dolgozni. Munkatársai, kollégái hamar befogadták, mert lehet rá számítani. Úgy véli, ennél a vállalatnál anyagilag is megbecsülik a munkáját, hiszen átlagban 4500 forintot vihet haza a családnak. Hétköznapi munkájáról lelkesen beszél az avatatlannak. Érdekes, felelősségien munka az övé. Terveiről faggatva megtudom, hogy szeretne megtanulni programozni, hogy a számítógépek „lelki világába” jobban beláthasson, megérthesse működé' sük rejtélyes vonásait. Kitartását, következetességét és tenniakarását látva, ehhez minden feltétel adott... Csonka Zsolt E lőbb csak néma viszolygással, később egyre dühösebben néztem a televízió legújabb össznépi (s a szerkesztők által minden bizonnyal ötletesnek nyilvánított), giccsfeszti- válját, az immár harmadik elődöntőjéhez érkezett Magyar dalok versenyét. A már (szerintem) alapkoncepciójában elhibázott, mert a legkonzervatívabb hétköznapi ízlést kifejezésre juttató, s azt támogató produkció a magyar tévé kétes hírű vetélkedő műsorai között is a legbántóbbak egyike, ugyanis benne összemosódik az érték a selejttel, a művésziség jegyeit mutató a hitvánnyal, a szépség a falvédő-költészet- tel, a könnyes-bús közhelygyártás legsilányabb zönge- ményeinek felcifrázott változata az itt-ott emberi arcot megvillantó, eredetibbnek tűnő zeneszámokkal." Mindehhez persze Kudlik Júlia és Antal Imre immár legendás párosa szolgáltatta a humoros (nak vélt) összekötő szöveget. A jónevű tagokból álló zsűri pedig szorgosan emelgette a világot jelentő pontszámtáblácskákat. Nem tudom, irigyeljem, avagy sajnáljam-e a bírákat, akik — mint Antal Imrétől megtudtuk — az adás idején már nem először hallják a dalokat, így van idejük elhatározni, kinek mennyit adjanak. No de az ORI-botrány óta tudjuk, hogy az effajta munkáért a rendezőszervek olykor alaposan megjutal- mazák azokat, akik beszállnak a buliba. Mégsem tudom, mit keres itt Almási Éva, Daróci Bárdos Tamás, Sediánsz- ky János, vagy akár Csukás István, a költő, aki úgy felhevült Kovács Apollónia megindító szereplésétől, hogy az adható maximális 20 pont helyett 21-gyel akarta jutalmazni a művésznőt... Rajta kívül láthattuk szen- velegni Kalmár Magdát, Eszményi Viktóriát, bágyadtan nosztalgiázni a csaknem nagyapa korú Koós Jánost. Náluk is riasztóbb volt a szerencsétlen Dunai Tamás, aki magvas szövegű számot adott elő: „hiányzik valami erről a földről / hogy higy- gyük végre, itt élni jó, / hiányzik talán egy Mindenható”- A hasonló konyhafilozófiák közül kiemelkedett a Beregszászi Olga által előadott mű, Radnóti Két karodban című versének megzenésítése. (Természetesen jócskán lemaradt Madarász Katalin mögött, s a döntőbe jutott 15 szám között is ez az utolsó. Csak tudnám, Csukás István mire pontoz? ...) Az adás végén kiderült, hogy a döntőbe jutott nóták között nyilván a legsekélye- sebbek vezetnek. (Például Mariska, drága, Ne menj el, Margit stb.) Noha a konferenszié módosulható eredményekről beszélt, s tagadta, hogy bármiféle manipuláció van a dologban, mégis úgy érzem: az egész hajcihőnek a néző látja kárát, aki elhiszi, hogy amit lát, az kultúra, és szórakoztatás. Ezek után nemigen lehet kétségünk afelől, hogy a január 30-i döntőben kik között osztják szét a 360 ezer forint értékű díjakat. Félő, hogy Antal Imre poénkodásai sem mentik majd meg a műsort a — reméljük hamarosan rátörő — enyészettől. Karádi Zsolt Tisztelt Szerkesztőség! Megfigyeltem, hogy újabban a tömegtájékoztatási eszközeink a legócskább. a leglükébb dolgokkal foglalkoznak. Vagy mondjuk így: „Könnyű a Katót táncba vinni...” A nagyszámú újságcikkekben azt emelik ki, hogy a keresztnevek a lényegesek, a vezetéknevek csak másodlagosak. Nagy levertséggel veszem ezt tudomásul. S mindezt épp most, a peresztrojka időszakában! Ezért igen szükségesnek látom rámutatni, hogy mind a vezeték-, mind a keresztnevek egyaránt fontosak. Hadd ragyogjon a föld, még ha rá is taposunk! Célszerű továbbá, hogy közöljük lakcímünket és telefonszámunkat is embertársainkkal. Hadd legyen a szégyen kétszeres! Alekszandr Ebszkij UTÓIRAT: Amennyiben közük a levelemet, kérem, hogy a következő álnévvel hozzák nyilvánosságra: Alekszandr Kutyics. A Lityeraturnaja Gazetából fordította: Mizser Lajos Levél
