Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. január 23. Kelet-Magyarország 7 Felül txálló, alul tanítóé... — Vállalkozás! Sportpanzió az iskolában? Sportpanzió megnyitását tervezi a Nyíregyházi 3-as számú Általános Iskola. A legkézenfekvőbb hely szá­mukra az iskola beépítetlen tetőtere. Első hallásra bizarr gon­dolatnak tűnik, hogy felül szálló, alul tanítás, de a le­hetőség megragadása min­denképpen elismerésre mél­tó. Az iskola vezetése nem azt mérlegeli, hogy a költ­ségvetési támogatás egy ré­szét fordítaná beruházásra, hanem az októberben meg­alakult diáksportegyesület szponzorai a Sportula és az NYVSSC finanszírozná az építkezést, míg a kivitelező a Falkit lenne. Egy helyen minden Ez is egyfajta vállalkozás. A két szárnyban 20—20 két­ágyas, zuhanyozós szobát ala­kítanak ki, amelyet kft. for­májában működtetnének. Mindenkor a sportolók élvez­nének elsőséget, hiszen szá­mukra egy helyen lenne va­lamennyi szolgáltatás; szál­lás, étkezés és az összes te­remsportra alkalmas torna- csarnok. A bevétel elosztása után az iskolára eső rész a DSE számláját gyarapítaná. — Manapság egy bizonyos szint után nem olcsó a sport finanszírozása — vallja Gu­bacsi József igazgató, aki egyben a DSE elnöke is. — Ehhez az állami támogatás mellett egyéb forrásokat is kellett keresnünk. A panzió megnyitását már a szeptem­berben beindult iskola ter­vezésekor figyelembe szeret­tük volna venni, de akkor nem volt rá pénz. Most szponzorok segítségével van. Nemzetközi tornák megren­dezésekor itt szállásoljuk el vendégeinket, hétvégieken és nyáron pedig igény szerint adjuk ki. Ennek legelőször a mini- röplabdások látnák hasznát. A Szekér Lászlóné és Szabó Petemé vezette leány röpi- seket július 1—7-e között ©laszországban egy nemzet­közi tornára várják. Augusz­tus 1—6-a között pedig négy olasz, egy NSZK-beli és a legjobb magyar utánpótlás vendégszerepei Nyíregyhá­zán. Ritkán hallunk ilyen szinten nemzetközi esemé­nyekről, amelyet ráadásul vidéken rendeznek. A gyere­kek számára sikeréhség ki­elégítését, versenylehetőséget, az edzők részére az eddig végzett munka felmérését, szakmai tapasztalatot jelent ez a torna. Minik és úttörők Bár még egyéves születés­napját sem ünnepelhette a Körte utcán az új 3-as isko­la, ahogy az igazgató fogal­mazott, bűn lett volna a szá­mukra az optimális körül­ményeidet kihasználatlanul hagyni, ©któber elején 220 taggal, 150 pártolóval és 5 jogi személlyel megalakult a DSE, amely a leány röplab­da, a fiú kézilabda és a tö­megsport kialakítását tűzte célul. Szekérné két haladó mini, Szabóné egy kezdő mi­ni és egy úttörő leány röp­labdacsapatot irányít. Már ősszel a szegedi nemzetközi tornán a lányok 4. és 6. he­lyet szereztek, majd Miskol­con megnyerték a Felszaba­dulás Kupát és a házi csar­nokavató versenyen is dia­dalmaskodtak. Áprilisban már ők hívják meg az or­szág legjobbjait a Falkit Ku­pára. A fiatalok a Sportula utánpótlásbázisát jelentik, eredményességüket és játé­kukat nézve további sikerek­re számíthatnak. A fiú kézilabdásokat Szűcs Attila irányítja. Egyelőre két csapatra való játékosanyag edz, akik közül néhány te­hetséges fiúra az NYVSSC- nél is felfigyeltek. Mivel az iskola labdás sportosztály be­indítását tervezi, ahol a lá­nyok röplabdáznak, a fiúk kézilabdáznak, szükséges az egyesület támogatása is. A tervek szerint a szeptember­ben beinduló sportosztály el­ső két éve készségfejlesztés­sel, mozgáskordináció javí­tásával, előkészítéssel telne, azután következne a speciá­A tetőtér kínálja magát. lis munka. így a népszerű angol tagozatos osztály mel­lett lenne egy sport- és egy hagyományos osztály. Csereüzlet Az a csereüzlet is emlí­tésre méltó, mely szerint a 9-es iskola kézilabdásai a 3- as iskolában is edzenek, cse­rébe a Körte utcáról a gye­rekek a 9-es uszodájába jár­nák, így mire a tanulók meg­kapják a nyolcadikos bizo­nyítványt, úszni is megta­nulnak. Nemcsak a tanulók­ra, a tanárokra is gondolt az iskolavezetés, a zsúfolt prog­ramban a szerdai nap az övék, kedvükre mozoghat­nak. A tömegsportdélutáno­kon igény szerint tartanak foglalkozásokat, aki többre vágyik Jenei Éva, Kurucz Valéria és Orosz Mária ve­zetésével túrázhat. Az esték a Sportula, az NYVSSC, a SZÉSE, a Táv­hő, a napkori téesz spor­tolódé. Mondhatnánk azt, hogy könnyű a 3-as iskolá­nak ilyen feltételek mellett, de ők tesznek is azért,, hogy ne kongjon üresen a -torna- csarnok. Máthé Csaba „Anyuval látszom, apu 91 a kispadon” Bartháék, a röpiscsalál Az edző cserél, a pályára lépő játékosát buzdítja, a Ie- jövőt dicséri, és mindez a családban marad. Hogyan lehet­séges ez? A magyarázat egyszerű, az iménti epizód szereplői: Bar­iba László, a Nyíregyházi Sportula NB Il-es női röp­labdacsapatának az edzője, felesége és leánya, a két Eri­ka pedig a csapat játékosai. Egy igazi család a csapat nagy családjában. A férj harmadikos gimna­zistaként 1964-ben már az NB I-ben játszott a Sparta­cus akkori nagy csapatában, olyan társakkal mint Máthé, Erdei, Hetey, a két Oláh ... Majd’ tíz esztendővel később kóstolt bele az edzősködésbe, addig a Szparival játszott az NB I-ben, NB I. B-ben és az NB II-ben. Aztán váltás kö­vetkezett, hiszen a SZÁÉV SE technikai vezetője lett, közben a város valamennyi csapatában (Mg. Főiskola, Hafe SE, Sportula) játszott, amúgy levezetésként. Mivel élete nem igazán mondható egyhangúnak, a SZÁÉV NB I-be jutott csapátának felosz­lása után ismét az edzőskö- dés jött, szeptembertől irá­nyítja a Sportula női csapa­tának edzéseit.; — Könnyebb volt játszani, az edzői munka sokkal ne­hezebb. Különösen úgy, hogy a mai szellemnek megfelelő játékot kell elfogadtatni a játékosokkal. Akik között ott vannak a már levezetésként játszó „öregek” és a tehetsé­ges fiatalok, így ez a gene­rációs különbség méginkább nehezíti a dolgot — vallja Bartha László. ‘ És dolgoztatja a csapatot, hiszen játékosként is min­dig csak győzni szeretett és akart. Ebből a munkából ki­veszi részét felesége is, akit Rózsa Erika néven bizonyá­ra ismernek a sportbarátok. Valamikor még általános is­kolásként a férjhez hason­lóan Góczi Árpi bácsi is­mertette meg a sportággal. A korosztályos ranglétra vé­gigjárása után került a Spar­tacus felnőtt csapatába és olyan nagy neveknek volt a feladója, mint Pirznit, Csa­pó, Kegye, Lakatos ... Szin­tén játszott az élvonalban és az alatt is. Aztán jött a kis Erika, s az első búcsú. Nem sokáig bírta játék nélkül, új­ra csatába állt és három sze­zont húzott le az NYVSSC* ' ben. Üjabb, de most már hosz- szabb szünet, a második gyer­mekkel, Norbival. Aztán úgy tűnt, végleges a búcsú. Ám másként történt, mert jó két Egy évet Itt lehet bírni... Kárba vész hárommillió forint Egy tornaterem-építés kálváriája Tollaslabda Vasárnap Budafokon, a Promontor utcai Törley Sportcsarnokban befejező­dött a Helvétia Kupáért kiírt „B” csoportos tollaslabda­csapat Európa-bajnakság. A négynapos mérkőzéssorozat záró fordulójában Magyar- ország 4:3 arányban alulma­radt Izlanddal szemben, s a negyedik vereség egyben azt is jelentette, hogy a magyar válogatottnak meg kell elé­gednie a 8. helyezéssel. Ez­úttal is a lányok nevéhez fű­ződtek a győzelmek, Fórián Csilla és Vígh Ildikó nyerte az egyest, míg a Fejes, Vígh duó a női párost. Az 1—4. helyért: Lengyel- ország—Írország 5:2. Az 5—8. helyért: Izland—Magyaror­szág 4:3, Norvégia—Ausztria 6:1. A magyar csapat mérkő­zéseinek zárultával lemon­dott Rolek Ferenc szövetsé­gi kapitány és a következő­ket nyilatkozta: — Nagyon sok,' közel azo­nos tudású válogatott szere­pelt ebben a mezőnyben. Ki­csivel több szerencsével előrébb is végezhettünk vol­na, hiszen két mérkőzésen is 4:3 arányú vereséget szen­vedtünk. Én bíztam a négy közé jutásban, de ehhez az kellett volna, hogy kivétel nélkül mindenki legjobbját nyújtsa. Mennyibe kerül ma az eey kis­szövetkezetnek, ha határidőre nem tudja elvégezni feladatát? A megállapodott ár tizenkét száza­lékába. mint kötbér, illetve jelen esetünkben ehhez még hozzájön a fűtési költség. Elméletileg te­hát körülbelül 3 millió forintba. Persze, csak elméletileg __ Nyolcvanhét őszén adták át Nyírbátorban a 140-es számú szakmunkásképző intézetet. Ak­kor azt tervezték, hogy a létesít­ményhez tartozó „D” típusú tor­natermet egy év múlva, tavaly szeptemberben vehetik birtokuk­ba a diákok. Végül is egy évet ki lehet bírni aulában, folyosón tornázva. Nem morgott ezért senki, hiszen naponta látták, hogy épül a játékcsamokuk. A diákok úgy mentek vakációzni: szeptemberben már birtokukba veszik a termet. Aztán amikor visszajöttek a vakációról, meg­lepve látták, hogy a csarnokuk elkészült, csak éppen parkettája nincsen. Az iskolába betoppanó vendég pedig mind a mai napig melegítőbe öltözött lányokkal ta­lálkozhat az aulában, a tornate­rem előtti folyosón. Elvállalta, nem vállalta ••• Ennyi bevezető után nézzük a tényeket, véleményeket! Bácskái András, a megyei ta­nács művelődési osztályának fő­munkatársa: — A szakmunkás- képző intézet komplex építése a SZAÉV feladata volt, de ők már a kezdet kezdetén jelezték, hogy a csarnok parkettázását nem vállalják. így jutottunk el a nyíregyházi Építőipari és Szol­gáltató Kisszövetkezethez. A kis­szövetkezet készségével nem volt baj. de szakmai problémák je­lentkeztek menet közben náluk. A munkát az Országos Szakipari Vállalat (ORSZAK) végezte el helyettük. Hiába végzett tehát a SZAÉV ezúttal pontos, jó minő­ségű munkát, de a parkettázás miatt fél évet csúsztunk .. . Hetényi András, a kisszövetke­zet elnöke látszólag nyugodtan fogad, csak az érdekli: ki mond­ta azt, hogy erről a témáról ír­jak? Egyébként készséges, min­den iratot, levelet megmutat. Együtt nézegetjük a ..bizonyíté­kokat”. Nyolcvannyolc tavaszán kide­rült, hogy nem tudják időben beszerezni a szükséges mennyisé­gű és minőségű parkettát. Ekkor javasolták, hogy legyen ugyan­olyan többrétegű a padlózat, mint Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A Nyír- bér elutasította ezt. mert így 800 ezer forinttal megnőtt volna a költség. Ekkor felajánlottuk a SPORTINVEST olcsóbb, osztrák műanyag borítását, de azt sem fogadták el. Közben rohangál­tunk fűhöz-fához. de első osz­tályú tölgyfa parkettát sehol sem kaptunk. Egyébként a határidő- csúszásban az is benne van, hogy a nyírbátoriak is hiteget­tek bennünket, hogy majd ők segítenek nekünk. Pereltelt Ősz elejére sikerült a buda­pesti Sprint Kisszövetkezet tisza- löki kirendeltségétől parkettát szerezni, de arról szállítás köz­ben kiderült: nem lehet lerakni, mert minőségileg nem megfelelő. Ezért egyébként be is pereltük őket. Október elejére sikerült az ORSZAK-kal megállapodnunk. Nekik volt parkettájuk és vál­lalták annak lerakását is. Persze, mi közben már elvé­geztük a padlózat alaprétegeinek lerakását. Sajnos azonban a csarnokban fűtés, szellőzés nem volt, és így az úgynevezett vak­padlóról kiderült, hogy ..ned­ves”. Ezért ezt a réteget a te­rem teljes egészében f e 1 ^ kellett szednünk, kiszárítani és újra le­rakni. Tudom: azt mondják, hogy mi már eleve nedvesen tet­tük azt le. de én meg erre azt mondom: akkoriban be is ázott a sportcsarnok. Ki tudja most már, mi az igazság? Egyébként nem hiszem, hogy bárki is beperelne bennünket, vagy elmarasztaló ítélet születne, összetettebb dolog ez annál. Ed­dig saját számításaim szerint, százezer forintot buktunk az üz­leten. Amikor eljöttem az elnöktől, csodálkoztam a magabiztosságán. Akkor már tudtam, hogy a Nyírber véleménye szerint a párnafákat már eleve vizesen tet­ték le, mégpedig azért, mert a fatelepről nyitott teherautóval szállították. Ez tehát az érem másik oldala. Azt viszont vég­képp nem értettem, hogy egy késedelmes, rossz minőségben el­végzett munka után az elnök miért bízik annyira abban, hogy nem perelik be. nem születik el­lenük elmarasztaló ítélet? Már a második sornál... Irány Nyírbátorba, a helyszín­re! Szabó Bélánál, a csarnok igazgatójánál szívesen látott ven­dég vagyok. Büszkén mutat meg mindent. A lelátó, a világítás, az öltözők, az orvosi szoba, a kon­dicionáló terem, no és természe­tesen maga a terem is nagyon szép. Együtt lapozgatjuk a már­cius tizenötödikéi megnyitó terve­zetét. Amikor közlöm vele. hogy gazdaságpolitikai szemszögbő' érdekelne ezúttal a terem padló­zatának eddigi sorsa, elkomorul Láthatóan nem múlt el nyom nélkül az eltelt közel egy év hu­zavonája. . Amikor szeptemberben a kis' szövetkezet a kisiparossal rakat­ta le a vakpadlót, mi már a má­sodik sornál szóltunk, hogy nem lesz jó. mert vizes. Vizsgálatot kértünk, de ők csak folytatták tovább a munkát, miközben me­leg levegőt fújtak rá készüléke­ikkel. Október végére megjött a szakértői vélemény és akkor az egészet — 1060 négyzetmétert — fel kellett szedniük. Három hét­re kipakolták a faanyagot as udvarra, és csak ezután vittél* el szárítani. A munkájukkal így december 26-ra készültek el. December közepétől azonbar, fűteni kellett a termet, hogy a; ORSZAK január elejétől parkét- tázni tudjon, illetve a lakkozó: száradjon. Egy napra ez 28 ezei forint. Vajon ki fizeti ezt a,! összeget? Mi. amikor még á' sem vettük használatra a ter­met? Milyen alapon? Ha időbér. — nyáron — elvégezte volna s kisszövetkezet a munkáját, égj fillér fűtési költséget nem kel­lett volna a Szabolcshőnek fel számolnia, ök azonban nem haj­landók erre. A kisszövetkeze inkább az olcsóbb kötbért vá lasztja. mint a fűtési díjat. Valóban megígértük a kisszö vetkezetnek, hogy segítünk ne kik parkettát szerezni. Persze, a nem csak rajtunk múlott, hog: nem sikerült. A helyi parketta üzem nem tudott szállítani, míj amikor az egyik helyi kisiparos­sal alkudoztunk. Hetényiék égj hónapig nem is jelentkeztek. Ké­sőbb már hiába mentünk visszc a mesterhez, nem volt szabac kapacitása. Ezek tehát a tények, vélemé nyék. Láthatóan komoly össze­gekről van itt szó. még ha neri is mindenki vallja azt be. Szá moljunk együtt: december 15-to március 15-ig. a megnyitóig, csal a fűtési költség közel hárommii lió forint, amelynek egyelőre - úgy tűnik — nincs gazdája. H: ezt véletlenül ráterhelik a kis­szövetkezetre és ehhez még hoz­závesszük a kötbért, valamint i saját veszteségüket, akkor neki! ez a késés 3,3 millió forintba ke­rülne. Természetesen tudom: ez az összeget nem terhelik rájuk Jó esetben csak egy részét, A többit jó magyar szokás szerin a ..köz” fizeti. Ettől legfeljebl csak a kisszövetkezet dolgozó lehetnek nyugodtak. Mi és külö nősen a nyírbátoriak nem. Az hárommillió forint ugyanis na­gyon hiányzik majd valahon nan ... Száraz Attil évvel ezelőtt megalakult a Sportula. Szóba került a do­log, húga is bátorítgatta, biz­tatta (Timkóné is tagja a csa­patnak. A szerk.) míg újból nekivágott. Kedden és csü­törtökön van edzés, szomba­ton pedig meccs, máskor kell behozni mindazt, ami ezeken a napokon a háztar­tási munkából kimarad. — Hiányzott nagyon a já­ték, ezért kezdtem újra. Előtte azonban megbeszéltük a dolgot, hiszen első a csa­lád, ennek a rovására nem mehet. Egyébként meg lehet oldani, — ebben a gyerekek és a férjem is segítenek — vélekedik Erika asszony. A gyerekek túlnőnek a szülőkön, ez, részben igaz Bartháéknál is. Leányuk, Erika ugyanis jó fejjel ma­gasabb a mamánál, ideális termet a röplabdához. Talán előbbre tartana, ha hama­rabb kezdte volna, de tehet­séges, és csak rajta múlik, hogy meddig jut el. A csa­patban a mamával konku­rálnak, hiszen mindketten előkészítők. — Elég furcsa, hogy anyu­val együtt játszom és apu ül a kispadon, de már megszok­tam. Különösen azt volt ne­héz elfogadni, hogy nem apu, hanem az edző beszél belőle — mondja Erika. A fiúgyerek, Norbi, most negyedikes és szentségtörés­re készül: focizni akar. A 9- es iskolába jár, jelenleg at- letizál, de most a foci érdek­li leginkább. Pedig a röplab­da árnyékában nőtt fel, hi­szen ott van a többiek ed­zésein, a meccseken, és még­sem a könnyebb fehér bőr­golyót választja. Persze ki tudja még mi lesz a vége, a szülők nem akarnak ráeről­tetni semmit, hagyják maga válasszon. Mán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom