Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

A korszerűen felszerelt új általános iskolában öröm a tanulás. Kanyuk János igaz gató a katedra előtt. Hogy ki volt az Gyulajbam, aki münden „hazafias és tu­dományos célért” lelkesedett? Nevűket sajnos nem őrzi a krónika. Á régi tanítókra, pa­pokra és elöljárókra ma már alig-<aMg emlékszik valaki. Az öregek olykor még felem­lítik némelyiküket, emlékez­nek, visszanéznek, látóikban talán nem is annyira a teg­napra, sokkal inkább a mára gondolva. Merthogy mivé is lett a világ, — mondogatják, amióta ők csak csendes szemlélői lehetnek a dolgok­nak, s amióta egyre keveseb­ben vannak azok is, akik még türelmesen, netán kíváncsian hallgatnák szavaikat, taná­csaikat. Hol vannak a régi szép idők? Ugyan mire való ez a mérték nélküli hajsza? — mondogatják Sk is, akik nap mint nap, kora hajnal­tól késő éjszakáig dolgoztak az uradalomban? Mire össze­szedtek, összekupargattak va­lamit, jött a téaszesátés, be­vitték a kért tehenet, a gyö­nyörű lovakat, a míves, félt­ve ápolt szerszámokat... Ki tagadná, nem volt köny- nyű elfogadni a tényeket. Mostanra persze változott a helyzet. Nemigen van közöt­tük olyan, aki visszasírja a régi éveket. Az idő e téren is jót tett a seböknek... Ma már járadékot, tisztes nyug­díjat kapnak, s a ház körül a segélyre szorulók száma is, a jelenlegi 25 mellett rövide­sen újabbakat rögzít majd a helyi statisztika. A Petőfi tér a falu közepe. Itt áll a tanácsháza, amely­nek épülete sok vihart, s leg­alább annyi átalakítást meg­ért, irtt az orvosi rendelő, s itt strázsál, — bár felújítva és profilt változtatva — az egykori tűzoltószertár is, amely előtt annak idején ara­tódkor mindig ült valaki, hogy a közeli református bújóoskázni? No persze csak addig, amíg a hatalmas ter­metű lelkész, s nem kevésbé terjedelmes felesége észre nem vett bennünket... A református templom s a mellette lévő lelkészlak is jó ideje árva. Pedig nagy szük­ség lenne lakójára, hiszen már a „Nyírség helységei” szerint is legnagyobb szám­ban református hitvaUásúak éltek a tóimban. Mára bi­zony e téren is nagyot fordult a világ,' a lelkészek is ingáz­nak. A gyulája reformátusak­nak a szomszédos Öf eh értó papja szolgáltatja a misét, s ő jön át akkor is, ha valame­lyik gyülekezeti tagnak utol­jára kondul a harang. A helyi görögkatolikus lel­kész fia, Szabó Szilárd a falu könyvtárának vezetője. Mo­solygós, szőke fiatal ember, akit joggal kedvéinek a fia­it alok. — Az olvasók többnyire az iskolások köréből kerülnek ki, hiszen a felnőtteknek ma nincs idejük ilyesmire. Bár — teszi hozzá elgondolkodva — akad néhány megszállott idősebb ember is, aki immár rendszeres látogató. Egyikük most épp beteg, egy utcabe­li gyerekkel küldtem el neki a legfrissebb szerzeményeket. A 6200 kötetes könyvtár leggazdagabb része a szép- irodalmi műveiké, de jócskán akad — bár tartalmát tekint­ve lassacskán elavul — a mezőgazdasággal foglalkozó szakirodalom is. Mondják, túlságos gyara­podással, kapzsisággal bi­zony nem vádolható a falu, hiszen évtizedek óta nem épült itt új középület, illetve intézmény. E szempontból a tavalyi év volt kiemelkedő, mivel a római katolikusok gyönyörű új temploma, s egy tetszetős külsejű, kívül szép, belül tágas és korszerű új iskola is megnyitotta ka­puit. — 1964-ben épült utoljára iskola és orvosi rendelő, az­óta valóban semmi — isme­ri el a tényeket Bátoriné Hernádi Mária, tanácselnök, aki azt is elmondja, társa­dalmi munkából építettek a falubeliek mintegy 5 kilo­méter járdát, s a korábbi évek fejlesztési pénzeiből két szolgálati lakásra futot­ta. A tavalyi év kivétel volt, hiszen közel 30 millió­ból gazdálkodhatott a tanács — szól tovább az elnöki be­számoló — s ebből valósít­hattuk meg legnagyobb be­ruházásunkat, a négytan­termes korszerű általános iskolát. A tornateremmel, kony­hával, ebédlővel is rendel­kező intézmény költségeihez 18 millió forint céltámoga­tást adott a megyei tanács, a többit a falu pénzéből tet­ték hozzá. A kivitelező, a nyírbátori költségvetési üzem derekas munkát vég­zett. Kiváló minőségben, határidőre adta át az új is­kolát melynek megépítését jelentős értékű társadalmi munkával segítették az it­A falu boltjában az alapvető élelmiszerek mellett a leggyakrabban keresett rövidárut is kínálják a vevők­nek. Az ellátás persze lehetne jobb is, bár a gondokat némileg enyhíti, hogy sokan a közeli Nyírbátorban vá­sárolnak, többnyire munka után. Munkában a szakácsok. A menü csontieves és töltött káposzta, egyik finomabb mint a másik... már nemcsak a hivatástudat, hanem a család, szülők és gyermekek is ide kötik őket. Némelyiküknek már friss­diplomás gyermeke is e tan­testületben dolgozik. — Sajnos a fiatalok egy része másutt keres megélhe­tést, fogyatkozik a falu. — panaszolja Zakor Zoltánná vib-itátkár is. — Évente 30—40 gyermek születik, de jó ide­je több a temetés, mint a keresztelő, s ez bizony szo­morú dolog. A legtöbb csa­ládban agy-két gyermek ne­velkedik, s ez már így megy évek óta. így aztán nem csoda, ha egyre tágasabbak az óvodák, mind kevesebben ülnek az iskolapadokban. Gyermekként immár ideális körülményeket birtokolhat­nak a nyírgyulajiak. S hogy fiatalként milyet találnak? Nos e téren már nem sok jót ígérhetnek nekik. A meg­üresedett kul túrházban he­lyük még csak lenne is a szórakozásra, csak épp em­ber nincs, aki összefogná, irányítaná őket. így aztán jobb híján a presszóban töl­tik el az időt, ahol alkalman­ként diszkót hirdetnek a táncolni vágyóknak. Ugyan, hol van már az az idő, amikor nagyszabású bálokon, jó hangulatú szü­reti mulatságokon felejthet­ték a napi munka fáradal­mait a falu fiataljai...? Az egykori szüreti felvonulások lóháton vonuló fiai, magya­ros ruhába öltözött lányai azóta nagyapák, nagymamák lettek, s csak néha gondol­nak az egykori szebb napok­ra. Az 1939-ben kiadott, Di­enes István által szerkesztett Szabolcs Vármegye című kö­tet szerint „Nyírgyulaj Báthory Gábor, 11. Rákóczi György, Thököly István és Báthory Zsófia után a Ká­rolyi és Majláth grófok bir­toka volt. A településhez tartozik Abrány tanya, Hin- tófarok tanya, Jóferke tanya, Kerekhalom, Pálkut tanya és a Selyemtag is. A község állandó piaca Nyírbátor, körorvos Máriapócson, a legközelebbi közkórház Nyír­egyházán van. Hősi halotta­inak száma 39, vasútállomá­sa Máriapócs, posta hely­ben.” N yírgyulai lakóné­pessége 1988-ban 2153, számukra ». helyi Petőfi Tsz mellett Nyírbátor gyárai, üzemei ad­nak munkát. Utóbbiak miatt főhet is némelyikük feje, hi­szen az elbocsátás veszélye mind gyakoribbnak látszik. Iparral kapcsolatos tevé­kenységet 18-an folytatnak, köztük legnagyobb számban a kőművesek és fuvarozók vannak. Orvos és posta évti­zedek óta helyben is, patika és vasútállomás azonban to­vábbra is csak Máriapócson valamint Nyírbátorban ta­lálható. .. megtermelik a legszüksége­sebbeket. Mivelhogy ma sin­csenek dolog nélkül. Miért is lennének, hiszen egy életen át munkához szoktatta őket az élet. Ez volt a múlt, de mit mond a jelen? Sajnos mind többen vannak azok, aMk számára egyre nehezebb a megélhetés. Ezért is gondolt a tanács arra, hogy a meg­üresedett ikul'túrottihonban nyugdíjasklubot létesít szá­munkra. A rögtönzött közvé- leménykutatás után azonban elvetették a tervet. Kiderült, a falu öregjei néni klubfog­lalkozásokat, hanem rendsze­res tisztességes ellátást igé­nyelnek. Házi szociális gon­dozás címén egy főállású és egy tiszteletdíjas gondozónő járja a házaikat, s törődik azokfcall az öregekkel, akik családtagjaikra nem támasz­kodhatnak. Folyamatosan nő templom tornyában tanyázó őrséget figyelje. A torony­ból messze lehet látni, s ha isten ne adj, tűz ütött ki va­lahol, a kendő lobogtaitása, a harang zúgása azonnal fi­gyelmeztetett, s a lajtoskocsit máris tolták ki a szertár­ból... A Hősök kertje nevezetes történelmi események emlé­kének őrzője. A május 1-i, április 4-i ünnepségek szóno­kait itt hallgathatta a falu népe, s itt gyülekezett akkor is, amikor az 56-os esemé­nyek tartották izgalomban őket. A szomszédos, egykori is­kola még áll ugyan, a mel­lette lévő tanítói ház azon­ban csak az itteniek emlékei­ben él. S ugyan hol van már, mivé lett a titokzatos, olykor félelmetes templomkert, melynek fái, bokrai között, olyan jókat lehetett játszani, Az új épUletek egyike a tavaly felavatott római katolikus templom, amely bármelyik alpesi falucs­kában is megállná a he­lyét. teniek. Volt, aki a takarítás­ban segédkezett, volt, — főiképp a teherautó- és ARO- buiajdanosok, akik a költöz­ködésben vállaltak sokat. — Egy műszakban tanít­hatunk, s ez igen nagy előny. Szaktantermek kialakítására is lehetőségünk nyílt, így tanulóinknak nem kell a szünetekben vándorolniuk. — mondja jogos büszkeség­gel a hangjában Kanyuk János igazgató, aki rövid ki­térővel immár 1951 óta ta­nítja a nyírgyulaji gyereke­ket Az igazgatás gondját még 1954 augusztusában vet­te vállára, s ki tudná meg­mondani, hány gyermeket indított útjára azóta az évet záró ballagásokon... — Sajnos fogyatkoznak gyermekeink — mondja —, hiszen jelenleg mindössze 295 tanulónk van, pedig még a hatvanas években is 530 diákot tartottunk számon. Az ideális körülmények- ihez nemcsak szaktanterem, hanem 12-szer 34-es torna­terem, konyha, mellette han­gulatos étterem is rendelke­zésre áld, s a szemléltetéshez, a videón kívül szinte min­den eszköz megtalálható az iskolában. — Gondjaink persze ne­künk is vannak — ráncolja szemöldökéit az igazgató. — A tantestületből ma is több szaktanár hiányzik. Hiába jönnek a fiatalok, szórako­zás, megfelelő társaság hiá­nyában rövidesen nagyobb településen keresnek állást maguknak. Ennek köszön­hető, hogy jelenleg is öt ké­pesítés nélküli nevelőt fog­lalkozhatunk. AM ismeri a tanári kart, az tudja: a nyírgyulaji peda­gógusok döntő többsége ez­zel szemben több évtizedes törzsgárdatag. Java részük évtizedek óta e faluban ta­nít, itt kezdte a pályát, s ma Irta és fényképezte: Kovács Éva Kerekhalomitf Gyű la j évszázadai A Hintófaroktól I doniként bizony megesik, hogy az újságíró nem tud objektív maradni. Bárhogy csűri-csa- viar ja a dolgot, írá­sának tárgyához az átlagos­nál jóval több érzelem fűzi. Különösképpen így van ez, ha a téma maga a szülőfalu. Mint például ebben az eset­ben is. „Nyírgyulaj. Területe 6224 kh, ebből a szántó 5086, kert 24, rét 254, szőlő 108, legelő 361, erdő 130. Termő 5963, terméketlen 261 kh. A pápai tizedlajstromban 1332-ben Gyulaj néven szerepel, 1900- ban 214 házában 1396 lakos élt. 124 római, 274 görögkato­likus, 939 református, 59 iz­raelita”, — írja az 1929-ben kiadott Nyírség-Kutató Bi­zottság Dolgozatainak I. ré­sze, melynek bevezetője arra is felhívja a figyelmet, hogy „A munka sohasem készül­hetett volna le, hogyha Sza­bolcs Vármegye minden ha­zafias és tudományos célért lelkesedő és megértést tanú­sító vezetősége a munkákat fel nem 'karolta volna.” Rákóczi, Thököly, Báthory birtoka volt Hm HÉTVÉGI MELLÉKLET 1989. január 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom