Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. január 21. Technikusképzés Aj tervekkel (Folytatás az 1. oldalról) modell: a 2 + 3 éves techni­kusképzés. Előnye, hogy a konkrét pályaválasztásra ké­sőbb kerül sor, a második év végén, és a választott szak szerint a diákok akár más szakközépiskolákban is folytathatják tanulmányai­kat. További előny, hogy le­hetőség lesz differenciáltan értékelni a tanulók teljesít­ményét, első és második év után. Vannak ma már olyan kí­sérletező iskolák, ahol a gyengébb tanulók a szakkö­zepes osztályból a szakmun­kásképzős osztályba kerül­nek át, nem kell iskolát vál­toztatniuk a szakmunkás-bi­zonyítvány megszerzéséhez, így nem szenvednek olyan nagy lelki törést, mintha el kellene hagyniuk az iskolát. Ilyen átirányításnak a gon­dolatával már a mátészalkai iskolában is foglalkoznak. Ugyanakkor ezzel az értéke­léssel érik el, hogy technikus ágra csak azok mehessenek tovább, akik teljesítenek egy bizonyos tanulmányi szintet. Az átállással három osztály esetén tudnak szervezni egy faipari és egy gépipari tech­nikusi osztályt az ötödik év­re — amit a szatmári térség üzemei igényelnének is. A szeptemberben induló új tanévre egy osztályt a faipa­ri technikusképzés keretében famegmunkáló bútor- és épületasztalos szakon indíta­nak. Felvetődött az iskola vezetősége részéről annak a gondolata, hogy a másik el­ső osztály tanulói a harma­dik évtől majd gépszerelő és karbantartó technikus sza­kon folytathassák tanulmá­nyaikat. Amennyiben az is­kola bővítésére 1993/94-es tanévig nem kerülne sor, ak­kor az ötödik technikusi évet a nappali tagozatos tanulók más szakközépiskolában fe­jeznék be Nyíregyházán, vagy Debrecenben. Ennek a jogi feltételeit az érintett is­kolák vezetői még a szak vá­lasztása, azaz a 3. év meg­kezdődése előtt tisztázni fog­ják. Még egy első osztályt szakmunkásképzési céllal szerveznek, vagy általános gépszerelő-karbantartó, vagy fémforgácsoló szakmában. Lehetőség van az iskolá­ban a technikusi oklevél megszerzésére levelező tago­zaton is, gépszerkesztő sza­kon, egy éves képzési idő­vel. Elegendő számú jelent­kező esetén kétéves techni­kusképzést is indítanak gép­szerelő és karbantartó sza­kon, az iskolában korábban végzett dolgozó fiatalok szá­mára. A nyolcadikosok tájékozta­tására közöljük: ebben az is­kolában nincs felvételi vizs­ga. A tanulók felvételének alapjául az általános iskolá­ból hozott érdemjegyek szol­gálnak. Beszámít főleg a ma­gyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika és az orosz jegy. Várhatóan a 3,5 átlag alatti tanulókat nem tudják felvenni. BE. TELEX TELEX Áprilisban csapatkivonás Franz Kössler, az ORF (az osztrák rádió és televízió) moszkvai tudósítója megerő­sítette: Vitalij Sabanov had- seregtábomo'k, honvédelmi- miniszter-helyettes valóban azt közölte vele, hogy az európai szocialista országo­kat érintő részleges csapat- kivonások első szakasza 1989 áprilisában kezdődik. Az osztrák újságíró így reagált Geraszimov szovjet külügyi szóvivő nyilatkoza­tára, amely szerint az ORF — s nyomában egyebek kö- zöitt a magyar sajtó — pon­tatlanul idézte a hadseregtá- bornokot. A szóvivő szerint áprilisra csak a kivonás ter­vei készülnek el, és azt kö­vetően kezdődik a csapat­csökkentés. Nem versenyképes az építőipar (Folytatás az 1. oldalról) ma, téglából vagy kézi fala­zóelemmel épített otthonok mennyisége, továbbá a csalá­di házakban lévő új lakások száma jelentős mértékben gyarapodott. A csökkenő állami lakás­építés miatt évről évre nő az emelkedő lakásárak részbeni ellensúlyozására hivatott he­lyi támogatás jelentősége. Tavaly ilyen célra a helyi ta­nácsok összesen 2 milliárd fo­rintot fordíthattak, ami 400 millió forinttal haladta meg az előző évit. E támogatási forma jelentőségét azonban csökkenti az a helyenként ta­pasztalható gyakorlat, misze­rint olyanok is részesülnek időnként kedvezményes hitel­ben, vagy vissza nem téríten­dő juttatásban, akik jövedel­mi helyzetük alapján arra nem jogosultak. Ilyen esete­ket tárt fel a statisztikai fel­mérés például Csongrád, Szolnok és Tolna megyében. A magánerős építkezés elő­térbe kerülésével mind na­gyobb szerepet kap az épí­tőanyag-ellátás. A statisztikai adatok szerint folyamatos áru- és választékhiány jel­lemzi az építőanyag-kínála­tot. Mindössze 1987 első fe­lében volt tapasztalható né­mi átmeneti javulás. Román kérdés Szerbiában A Szerb Köztársaság ille­tékes szerveinek gyakrabban kell szorgalmazniuk a romá­niai délszláv nemzeti kisebb­ség helyzetének rendezését. Érdekeik védelmére minden alkalmat fel kell használni, ezt a kérdést reálisan fel kell vetni. A probléma megoldá­sáról ä két ország jószom­szédi kapcsolatainak fejlesz­tése érdekében Romániával nyílt és jó szándékú megbe­széléseket kell folytatni. Ezt az álláspontot rögzítet­te határozatában a szerb köztársasági képviselőház külügyi állandó bizottsága. Magyar államférfiak üdvözölték Busht Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke levélben fejezte ki jókívánságait George Bushnak, az Ame­rikai Egyesült Államok el­nökének hivatalos beiktatása alkalmából. Várkonyi Péter külügyminiszter levélben üdvözölte James A. Baker amerikai külügyminisztert hivatalba lépése alkalmából. A magyar diplomácia veze­tője ugyancsak levélben vett búcsút a hivatalából távozó George Shultz volt amerikai külügyminisztertől. Gömbcsap, iszaplelúvó, vákuumszivattyú (Folytatás az 1. oldalról) reség 90 milliót képez. Nem tervezik viszont a jelenlegi létszám bővítéséit. Körülte­kintő munkaszervezéssel és az egyéni érdekeltség fokozá­sával kívánják a jelentős többletet elérni. Gyakorta hátráltatja a gyantást az akadozó alap­anyag-ellátás. Széles beszál­lítói hátteret ölel át a gyár­egység az öntödéktől a ko­hászati üzemekig. Ezek ösz- szehangoLt, ütemes szállítása ritkán mentes a gondoktól. Hátrányként jelentkezik a gépsorok elavult műszaki ál­lapota is. Ahhoz, hogy két vagy három műszakos rend­szerben biztosítható legyein a folyamatos termelés, nélkü­lözhetetlen az állandó felü­gyelet, karbantartás. Idén fejlesztésre csaknem 6 millió forintot fordítanak, melyből, CNC vezérlésű esztergát és szerszámgépeket vásáról majd a budaörsi központú gyáregység. A Vasszerkezeti és Gép­ipari Szolgáltató Vállalatnál Béres István műszaki igaz­gatóhelyettes von mérleget. Elmaradtak múlt évben a tervezett arányoktól a rea­lizált eredmények, mintegy 10 százalékkal. Elenyésző Sizocdalista export árnyéká­ban, tőkés megrendelőik asztalára 7,5 millió forint ér­tékben szállított a VAGÉP. Tavaly 12 százalékos bérfej­lesztést hajtottak végre a racionális létszámgazdálko­dás nyomán. Jelentős techni­kai és technológiai korsze­rűsítésen ment át a vállalat gépészeti üzeme. Korszerű megmunkáló központot, ma­ró- és helyzetfúró gépeket helyeztek üzembe, ami javí­totta a gyártás tárgyi felté­teleit. Tovább folytatódik az a kooperációs együttműkö­dés, amit a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetével és esztergomi marógépgyá­rával tart fenn a vállalat. Részükre megmunkáló szer­számgépek komplett rész­egységeit szállítja a gépé­szeti üzem. Új lehetőségeket kínál ebben az évben a MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyára által életre hí­vandó kft., melybe be kíván lépni a VAGÉP is. Együtt­működésük az EU—400-as eszterga gyártására szako- sodna. Fejlesztéseikről szólva el­mondotta Béres István, hogy mezőgazdasági felhasználók részére létrehoztak egy vá­kuumszivattyú családot, melynek gyártása a közel­jövőben kezdődik. A MEDI­COR részére sebészeti beren­dezésekhez gyártanak vá­kuumszivattyút, mélyből ez ideig 500 darabra van meg­rendelésük. Nem került le a napirendről a Dávid CNC eszterga fejlesztése sem, melyre elsősorban középfo­kú oktatási intézmények tart­hatnak igényt. További kor­szerűsítéseik várhatók a vál­lalat gépészeti üzemében, újabb megmunkáló köz­pont, fogazó- és köszörűgép üzembeállításával. Számí­tógépre ültetik majd át az év második felében a teljes készletgazdálkodást és a dol­gozók munkaidő-nyilvántar­tását, ezáltal adminisztratív munkahelyek szabadulnak fel. Ettől az évtől a VAGÉP partnerei részvénytársasági formában működnek tovább, ami a szabolcsi vállalattól is szigorúbb munkaszerve­zést, átfogóbb pénzgazdálko­dást követel. Csonka Zsolt Az inlláció igazi larrásai Az elmúlt héten a legnagyobb érdeklődéssel kisért vita — s ez minden jel szerint folytatódik — a szakszervezetek, a kormány és a gazdasági kamara között zajlott az áremelkedések és az infláció ürügyén. A kormány és a kama­ra az áremelések közgazdasági szükségességét, a követelt 3 szá­zalékos béremelés Inflációs hatá­sait hangsúlyozta, visszautasítva a sztrájkot, mint a gazdasági konszolidációt akadályozó esz­közt, s a tv-hiradó főszerkesztő­jének megjegyzései révén a len­gyel és jugoszláv példára is hi­vatkoztak. A szakszervezeti állás­foglalások a béremelési törekvé­sek jogosságát emelték ki, az infláció fő okait más tényezők­ben keresve. A pro és kontra véleményekből sajnos nem derült ki, melyek a magyar infláció Igazi forrásai. Az első fontos ok a költségve­tési deficit. Ennek megszünteté­sére egyrészt a kiadásokat kelle­ne jelentősen csökkenteni, más­részt egy költségvetési reform­mal a kiadások szerkezetét át kellene alakítani. Alapvetően és elsősorban a vállalati támogatá­sokat, dotációkat indokolt felül­vizsgálni és a feltétlen szüksége- területek kivételével két-három év alatt radikálisan csökkenten, már csak azért is, mert e terüle­tek a lakossági célú támogatások többszörösét kapják! Természet sen vannak ez utóbbiak között megszüntethetök. azt azonb; nem szabad figyelmen kivüi hagyni, hogy az alapvető élelmi­szerek, fogyasztási cikkek szolgáltatások jelentős köre a vi­lág majd minden országában kap valamilyen, sokszor nem is kis­mértékű központi támogatást. A második komoly inflációger­jesztő erő szorosan kapcsolódik a költségvetési deficithez. Ide tartoznak mindazok a központi lag finanszírozott és már csak a kormány sajátos számításai sze­rint jövedelmező nagyberuházá­sok (Tengiz, Bős-Nagymaros), melyeket a költségvetéstől elkü­lönítetten kezelnek, de amely té­telek annak deficitjét ettől ugyanúgy növelik. Kiemelten fontossá teszi ezt az a tény, hogy ezek az építkezések lehető­vé teszik a nagyvállalatok nagy részének az elavult termékszer­kezet konzerválását évtizedekre, azét a struktúráét, melynek egyenes következménye a gazda­sági csőd kézzel fogható közelsé­ge, a cserearányromlás, a világ­piacról való kiszorulás. A harmadik ok az árrendszer­ben rejlik. Amikor nincs valódi importverseny; amikor csak szi­mulált, kvázi piac „működik”, amikor gyakoriak a monopol- és hiányhelyzetek, az árképzés gya­korlatilag önköltség alapú — ilyen körülmények között a sza­badáras termékek körének ki­szélesítésével az árrendszer egy­értelműen és egyre erősebben inflációt okoz. Egy inflációellenes politika te­hát a béremelési törekvések visszafogásán kívül a költségve­tési kiadások radikális csökken­tésével, az árszínvonalemelkedés szigorú szabályozásával érhetné eil célját — nem mentes termé­szetesen az ideiglenesen növek­vő munkanélküliségtől, ebből is következő társadalmi feszültsé­gektől. Egy ilyen poUtlka sikerét számos nyugati ország válságos időkben követett gyakorlata mu­tatja. Hogyan jellemezhető ezzel szemben a „magyar módszer”? A válságkezelés módjának hátte­rét a társadalmi-gazdasági rész­érdekek egyeztetésének súlyos zavarai adják meg. Mégpedig az a működőképességének határáig jutott érdekbeszámítódásos me­chanizmus, melynek jellemzői többek között: a nagyvállalati érdekek túlsúlya, a felső vezetés cselekvéseiben a rövid távú érde­kek döntő szerepe, az egyéni ér­dekérvényesítés erős korlátozott­sága, s a válság terheinek az ér­dekérvényesítésben leggyengéb­bekre, azaz a vétlen lakosságra hárítása. Ennek megfelelően a kormány igyekszik kordában tartani a bér­emelési törekvéseket, a költség- vetési kiadások és az árszínvo­nal-politika terén pedig folytatja az utóbbi évek rövidlátó gyakor­latát. Vagyis nem nyúl hozzá a privilegizált érdekcsoportokhoz, a nagyvállalati, mezőgazdasági nagyüzemi, ágazati lobbikhoz, hanem a lakossági jövedelmek újabb megcsapolása révén igyek­szik forráshoz jutni a fizetőké­pesség megőrzéséhez. Ezt támasztják alá az elmúlt egy-két év eseményei is. A kor­mány nagyvonalúan lemondott több ágazat és nagyvállalat kü- lön-külön,is tízmilliárdokat kite­vő tartozásairól, egyes cégek sok- milliárdos juttatásokat kaptak. Miközben pontos kimutatásokat olvashatunk az alapvető élelmi­szereken Levő dotációról, nin­csenek adatok arról, hogy egy- egy csődterméken mekkora az állami támogatás. A múlt hétfői áremelés pedig már annak a politikának a nyílt vállalása, mely az adósságproblé­mát az eredetileg belső fogyasz­tást szolgáló termékek kiárusítá­sával kívánja megoldani. Ezt il­lusztrálja egy illetékes nyilatko­zata, miszerint nem kell félni at­tól, hogy sok termék, élelmiszer ilyen magas áron eladhatatlan lesz, mert külföldön van rá ke­reslet. Azaz: nincs szükség az or­szág kisöpréséhez jegy rendszer­re, mint a szomszédban, hiszen csak megfizethetetlenné kell ten­ni az árukat a belföldi fogyasz­tók számára . . . Ügy tűnik tehát, hogy a leg­főbb inflációgerjesztő erő ma Ma­gyarországon maga a kormány, gazdaságpolitikájával, meghozott és elmulasztott intézkedéseivel. Milyen eszközeik maradnak eb­ben a helyzetben a dolgozóknak és a szakszervezeteknek érdeke­ik, létfenntartásuk védelmében? Tiltakozó nyilatkozatokat tehet­nek közzé, kezdeményezhetik or­szággyűlési képviselők visszahí­vását, végső esetben sztrájkol­hatnak. A tiltakozó nyilatkoza­toknak általában nem sok hatá­suk van. A képviselő visszahívá­sának folyamata pedig hossza­dalmas, a jogi részletek kidolgo­zatlanok, siker esetén is csak egy szavazatot jelent, és egy képvi­selő a kormánypolitikába külön­ben sem szólhat bele komolyan. (Egyébként a lakosság érdekér­vényesítési kiszolgáltatottságát mutatja, hogy a „nép akaratából választott” képviselők között meglepően sokan vannak olya­nok, akik valamely ipari nagy- vállalat, mezőgazdasági nagy­üzem vagy költségvetési szerv vezetői, vagy megbízható káde­rei.) Fentiek miatt tehát a dolgozói érdekek képviseletére a leggyor­sabbnak és leghatásosabbnak egy nagyon is kétélű eszköz, a sztrájk, vagy az azzal való fe­nyegetés tűnhet. Mivel az infláció a béremelési törekvések és sztrájkok nélkül is kétszámje­gyű, nem zárható ki, hogy való­ban sor fog kerülni sztrájkokra. Ezek kimenetele a követelések tartalmától és a mindenkori kor­mány lehetőségeitől. kompro­misszumkészségétől függ. Ha a követelések a régóta halogatott, a szavakban már többször meg­ígért antiinflációs intézkedéseket várják el a kormánytól, s cseré­be a dolgozók megelégszenek egy szolid bérpolitikával, akkor az elősegítheti a visszafordulást a zsákutcából. Feltéve, ha a kor­mánynak van ereje és mersze szembefordulni a nagy érdekcso­portokkal, s képes megnyerni a tömegek bizalmát. Ha azonban a sztrájkok célja pusztán vagy elsősorban béreme­lés, akkor valóban olyan infláció indulhat be, mely teljesen szétzi­lálja a gazdaságot. Az ésszerűség és az ország ér­deke azt kívánja, ez utóbbiakra ne kerüljön sor. (1989. január 19.) Egy év: 800 baleset A KBT ülése A megyei közlekedésbiz­tonsági tanács elnökségének január 18-i, szerdai ülésén Fülöp János rendőr alezre­des, az MKBT titkára többek között elmondta, hogy saj­nos az erőfeszítések ellenére tavaly az azt megelőző évhez képest három százalékkal emelkedett a közúti balese­tek száma megyénkben. Or­szágos átlagban tíz százalé­kos a növekedés. 1988-ban Szabolcs-Szatmárban 823 közúti baleset történt, közü­lük hetvennégy volt halálos kimenetelű, kevesebb mint egy évvel korábban. A köny- ínyű sérüléssel járó karam­bolok száma (ugyanolyan összehasonlításiban) emelke­dett. Az MKBT idei munka­programjában egyebek mel­lett a fiatalok helyes közJe­ledési magatartásra nevelé­se, a szabály és vezetéstech­nikai ismereteik bővítése, a 'közlekedésben hátrányos helyzetűek (például idősek, mozgáskorlátozottak) bizton­ságának javítása szerepel. Több, a gyerekek közlekedési tudását, gyakorlatát növelő versenyt rendeznek, mely­ből a hallássérült fiatalok sem maradinak ki. Támogat­ják a magán gépjárműveze­tők továbbképzését, ugyanis azt tapasztalják, hogy az új KRESZ-szabályokkal sok járművezető nincs tisztában. Felülvizsgálják Nyíregyháza /közlekedési csomópontjait és azok forgalmi rendjét, ha szükséges a gondok meg­szüntetésére javaslatot tesz­nek. (cs. gy.) Szocialista országok szakszervezeti taoácskozása Budapesten A SZOT székhazában meg­kezdték kerékasztal-tanács­kozásukat a bolgár, a cseh­szlovák, a jugoszláv, a len­gyel, az NDK-beli, a román, a szovjet és a magyar szak- szervezetek központjainak vezetői. Kötetlen munkameg­beszélés keretében cserélnek véleményt az európai szocia­lista országok szakszervezeti mozgalmainak a gazdaság és a politikai élet változásainak, fejlődésének, megújulásának jelenlegi szakaszában betöl­tött helyéről, szerepéről, fel­adatairól. Napirenden szere­pel az európai szakszervezeti mozgalom, a kapcsolatok és a teendők, az európai szak- szervezeti együttműködés le­hetőségeinek áttekintése, kü­lönös tekintettel a gazdasági integrációra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom