Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

2 Keiet-Magyarország 1989. január 2. ..... 11 ■" .................." ■ ............... ■ 11 ■ Szilveszter a rádió mellett Nyakig a glasznosztyban Az amúgy is egyenlőtlen versengésben az idén talán még hátrányosabb helyzet­ben küzdött a 'hallgatók ke­gyeiért a rádió; végül is alig­hanem csak maroknyi lehe­tett azoknak a tábora, akik az esztendő utolsó estéjét nem a televízió előtt, hanem a rádió mellett töltötték. Ugyanis a szilveszteri műsor nagyágyúi közül Hofi példá­ul csak a televízióban szere­pelt; Gálvölgyi, a Markos— Nádas kettős, vagy Nagy Bandó András ugyan mind­két helyen fellépett, de ha az emberék nemcsak hall­gatják, hanem láthatják is kedvencüket, nem lehet két­séges, mi mellett szavaznak. Mivel a tévében jóval ha­marabb kezdődött a szilvesz­teri vigasság, így Gálvölgyi János esetében mind az otta­ni, mind pedig rádióbeli szi- porkázását élvezhette, aki kedveli (és ki nem kedvéli?). Mindkettő remek volt, és ami külön méltánylást érdemel: nem felcserélhető. A Gálvöíl- gyi-show a látványra épített, a rádiós produkció pedig a művész briliáns, „képtele­nül” is kiváló megjelenítő képességét gyümölcsöztette az olimpia ürügyén. Nagy Bandó András esetén voltaképpen mindegy, lát­juk-e műsorát vagy sem. Nem az a fontos, ahogyan mondja; hanem amit mond. Érthető, hogy a tévé és a rá­dió egyaránt úgy gondolta, nincs szilveszter Nagy Bandó nélkül. A jeles humorista műsora szinte egyidőben ment mindkét helyen. Hogy színvonaluk is egyformán magas volt-e, nem tudhatom. A rádióbeli Nagy Bandó-ka- baré mindenesetre újfent ta­núsította a szerző-előadó igényességét, még ha egy ki­csit fáradtnak is tűnt most Nagy Bandó fanyar, intellek­tuális humora. Legjobb hagyományaihoz híven a rádió politikai kaba­rét sugárzott, ezúttal talán még keményebbet, csípőseb­bet és kissé keserűbbet is a szokásosnál. Mindezt — mint a most is kiváló Verebes István mondta — „nyakig a glasznosztyban”. Nem tudom, egyáltalán akad-e a kor­mányzatnak olyan tagja, akit így vagy úgy ne emlegettek volna ... Szóba került min­den és mindenki, aki és ami téma volt a viharos év so­rán: az alternatív mozgal- máktól a tüntetésekig, Far­kas Vladimírtól a szegedi (tiszalkécskei, zalaegerszegi stb.) tanácselnökig. Közkívá­natra még az időközben nyugdíjazott „Illetékes elv­társ” is visszatért, hogy ki­fejthesse véleményét a víz­lépcsőről, Tengizről, kereske­delmi tanácsosunk romániai kiutasításáról és számos egyéb dologról, ami „hozzá tartozik” (pardon: tartozott). Más, úgyszintén nyugdíja­zott „illetékesek” is elmond­hatták utolsó kívánságukat: Hetényi István ex-pénzügy- minisztertől Somogyi Jenőig, az MLSZ volt elnökéig. De ki ne felejtsük a prominens vendégek közül Marosán Györgyöt, a kormány szóvi­vőjét és lengyel kollégáját, Jerzy Urbant sem. Szívesen szólnék még a rádiókabaré más szereplőiről is (a most is nagyszerűt nyújtó Kern Andrásról, Darvas Ivánról, Bárdi Györgyről, Garas De­zsőről, Kállai Ferencről, vagy az illetékes elvtársiként már említett Koltai Róbertról, az újra magára tálált Markos— Nádas kettősről, a Defekt duóról és a többiekről), de hely hiányában inkább azt ajánlom: az ismétlést már ne mulasszák el. Gönczi Mária illő hangulatot kicsit lassan sikerült megteremteniük. Rendkívül jól szórakozhat­tunk viszont a Tv-híradó szilveszteri esti híradásán, a pártot és a kormányt képvi­selő politikusok és tévéripor­terek focimeccsén, ahol áz újságíróknak a kaján Király Zoltán képviselő szurkolt. Később a politikusok adták fel a labdát a híradósoknak, akik meglepő biztonsággal és sok poénnal csaptak le a nem mindennapi lehetőségre. Ismét' bebizonyosodott, hogy Gálvölgyi az egyik leg­jobb parodistánk, Nagy Ban­dó András pedig szókimon­dásával szerzett örömet. Ár­kus József a Szuperbolában a fedetlen keblű hölgyek kö­zött Cicciolinát is felvonul­tatta, miközben a 2-es csa­tornán megkezdődött az Ez igen! című film, mintha csak Árkusnak a politikusokat csipkedő humorára rímelne. (A butuskán csacsogó Ciccio­linát később Szilágyi János társaságában közelebbről is megszemlélhettük, még sze­rencse, hogy a televízió nem őt kiáltotta ki az év asszo­nyának.) A színészbuli-bejátszások alatt enni és inni is lehetett. 11 óra után flofi következett, csípős megjegyzései a szom­szédainkat sem kímélték. Bár műsora kicsit váratlanul ért véget, amikor a képer­nyőn máris megjelentek a pezsgőért érkező rendőrök. Éjfél utánra is maradt a szilveszteri tálból. Aki az egész napos tévézés után még bírta, az Kabos László, a Markos—Nádas duó és Körmendi János műsorát élvezhette. És a vidám zenés műsor folytatódott kivilágos kivirradtig.,.. Bodnár István Háramlói háromig a tévá előtt Jól szórakoztunk Kora délutántól hajnali há­romig, a két csatornán ti­zenkét óra alatt huszonnégy óra műsort ígért szilveszter­kor a televízió, és bizony számítógépre lett volna szük­sége annak, aki a két adó legjobb műsorait szerette volna egyeztetni. Mindazon­által, aki arra szánta el ma­gát, hogy kedve szerint ma­zsolázzon, a véletlen kapcso­lások folytán olykor különös összecsemgésnek lehetett ta­núja. Mert például, amikor az 1-es csatornán Dévényi Tibor nem túl bőkezű torpe­dójátékán egy riadt kislány egy hajót lőtt ki, a kettesen sugárzott angol kalandfilm­ben a Mátészalkát is meg­járt Tony Curtis csónakja éppen akkor süllyedt el. Vagy Egy pillanatkép a színházi buliból. például, amikor Sas József politikánk szennyesét tere­gette, Csehák Judit minisz­terasszony arról beszélt, hogyha lenne szabad ideje, nekikezdene vasalni. A három órától feltálalt szilveszteri műsorok már délután is több csemegét kí­náltak. Kicsit erőltetettnek tűnt ugyan a Ki ölte meg Carment?'— című paródia, de bizonyára több nézője akadt a házaspárbajnak, vagy az örökifjú Julio Iglesiasnak. A jóízűen főző főszakács- műsorvezető Antal Imrétől és kuktájától, Kudlik Júliától hét órakor Berkes Zsuzsa és Déri János vette át a főző­kanalat, de az alkalomhoz Csűrdöngölő a téren Nulla óra 32 perc, elköszö­nök barátaimtól. Mögöttem, a Vasvári Pál utcán petárda pukkan, trombita szól. Egyébként az időjárás nyál­kás, ködös. A házakból egyre több fiú és lány jön ki, irány a városközpont. A dudálás­hoz füttykoncert társul. A Kelet Áruház előtt már tömeg hömpölyög. Az Októ­ber 31. téren Wartburg —„ha nem állsz félre, elgázollak” fenyegetéssel — száguld vé­gig­Boldog új évet, főnök! — kiált felém egy srác. — Ma­gasba tartott kézzel jelzem: kösz öcsi, viszont... A Tanácsköztársaság téren találkozó fiatalok puszilkóz- nak. Az egyik fiú teli üveg Egri bikavért tart a levegő­ben. — Hogy mi, hogy né­zünk ki?! — kérdezi kiált­va... Látszólag még semmi baj, haver, mondom magamban. A Bizományi Áruház előtt félreugrok. Autók jönnek el­söprő tempóval, s ki tudja, melyik volánja mögött ül fá­tyolos szemű, ittas ember? Fekete macska szalad át az úton. Nem lesz szerencsém? A Kossuth téren emberten­ger. Egyszerre vidám, vonzó és ijesztő. A római katolikus Főként szovjet és lengyel vendégek voltak a nyíregy­házi Koronában, ahol 500 személyre terítettek. A ké­pen: pillanatfelvétel a bár­műsorból. (Suri Attila felvé­telei) templomnál megálló Skodá­ból fiú ugrik ki, és tárt ka­rokkal, szalad a tömeg felé. Január 1., egy óra 5 perc. No, de most már gyerünk a „tűzbe”, az emberrengeteg közepébe. A sétálóutcában a három grácia biztosan abbahagyta a fürdést, mert körülöttük any- nyian és annyira dudálnak, fütyülnek, sípolnak. Tavaly január elsején Jávor László kollégám a randalirozás után összetört beton virágtartókat kaphatott lencsevégre. Most a Zrínyi Ilona utcában rend­őrök békésen szemlélik a for­gatagot, de azért résen van­nak — szerencsére nem volt szükség beavatkozásra. Középkorú nő és férfi kö­zeledik. — Hát maga mit csinál? — kérdezi a hölgy tőlem. — A kifogyott filctollamat melegítem — válaszoltam, de ha már „lebuktam” beszél­gessünk. Elmondták, hogy a Koronában szilvesztereznek és mennek is vissza. A Korzó presszó felett laknak és haza­szaladtak a gyerekeket meg­nézni. Valamennyien nagyon jól érzik magukat. Boldog új évet kívánunk egymásnak. Egy óra 20 perc. A tömeg mintha kisebbedne. Álarcos srácot látok. Le akarom fény­képezni. — Egy igazolványt ha mu­tatnál — szól. — Nyúlok ér­te. Nem várja meg. — No, Tavaly nyíregyházi sétám után — ÁU-e a bál? címmel — álmos, eseménytelen szilveszteréjszakáról számolhat­tam be. Vajon most mi lesz? Éjfél utáni forgatag a nyíregyházi Kossuth téren. fotózz, de siess — teszi hoz­zá. Valaki megveregeti a vál- lam, majd eltűnik ... A talpam alatt borosüveg- szőnyeg ropog, amott konya­kot locsolnak a járdára, odébb forralt bort mérnek. Távolabb egy siheder kürtöt akar fújni, de már oda a szufla. A Kossuth szobor előtt ma­gas rendőrrel találkozom. — Eddig nem volt semmi — szól. — Olyan ez, mint a vásár, ha az egyik pakol, megy a többi is. Két óra. Két hegedűs zen- dít rá, s velük együtt több- tucatnyian: „Kossuth Lajos azt üzente...” Idősebb ember nézi őket. — A gyerekek ugyanazokat a dalokat éneklik, mint mi fiatalkorunkban — mondja. — ... csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája ... a ... — csatlakozik ő is. — Itt születtem, itt dolgoz­tam harminc évig — vált az énekről beszédre. Négy­ezer forint a nyugdíjam, nem vagyok elégedett. Az el­nöknek hogyan lehet húsz? — kérdezi, majd a dalolók- kal elsodródik. A törvénnyel sose volt bajom — még any- nyit hallok a beszédéből. A fiúk, lányok alkotta kör közepén egy srác táncol. Ám nem csak úgy ... Profi mó­don. Sokan követik példáját. A mozgásukon látszik, ők sem alkalmi táncosok, muzsi­kusok. Megtudtam: a Nyírség táncegyütteshez, valamint Bí­ró István prímáshoz és Fehér Csaba kontráshoz, a debrece­ni Csűrdöngölő együttes tag­jaihoz van szerencsém. Egy fiatal (talán gimnazis­Négy óra 27 perc. Amikor e sorokat rovom, az ablakom alatt lovasszekér kocog. BUÉK! — kiáltja a platón ülő társaság. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak azt: úgy legyen!!-! Cselényi György KISVÁRDÁN az idén a korábbinál csendesebb volt az ünneplés — közölte tudó­sítónk, Vincze Péter. — Du­daszó, újévi jókívánságok fo­gadták az utca járókelőit. Az egyetlen crossbar telefon előtt sorbanálilás volt, ez árulkodott róla, milyen so­kan köszöntötték távol lévő rokonaikat, ismerőseiket. Telefondrót, távirat vitte a jókívánságokat a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, Ro­mániába, az NSZK-ba. A szórakozóhelyeket vi szont kevesebben kérést, fel, mint az elmúlt évben. Várda étteremben csak mi egy 150-en voltak, ? együtt búcsúztatták az é tendőt, és köszöntötték az évet. Az élő kismalacot Far­kas Mihály gyulaházi Iákos nyerte. ZÁHONYBAN szép számú résztvevőt vonzott a Rande­vú Étterem zenés, óévbú­csúztató mulatsága az év utolsó napján. Fiatalok, idő­sek egyaránt jöttek, hogy kellemesen, baráti társaság­ban töltsék az estét. Néhány perccel 19 óra után elkezdő­dött a vigadalom, mialatt, ínyenc étélek kerültek az ün­nepi asztalra. Hortobágyi pa­lacsinta, szabolcsi-titok, son- katekercs, szilveszteri bőség­tál. A sóstói szociális otthonban hangulatos, baráti társaságban búcsúztak az óévtől. ta?) Takács Tünde Zirc, Jó­zsef Attila utca 4. szám alatti lakos lép mellém. — Ebből a fotóból kaphat­nék? — kérdezi, majd el­mondja, hogy Nyíregyházán, a barátainál szilveszterezik, és kitűnően érzi magát. Né­hány napot töltött itt, else­jén már utazik haza. A képe­ket várja... A kérésnek le­het nem eleget tenni? Vége. Tokba kerül a hege­dű, egy búcsúintés, taps, majd irány hazafelé. Záhony utcáira is kiült a szilveszteri hangulat, vidám, játékos kedvű, fáradhatatlan fiatalok személyében. A MÁV Üzemigazgatósági Szá- mításteohnilkai Központja is helyet adott egy hangulatos óévbúcsúztatónak. Itt dol­gozó fiatalok népes csoportja köszöntötte a várakozásokkal teli esztendőt, zene, sok-sot tánc, videó és mókázás kiV rétében. (eszi Telefonos játékkal szód rakoztatta hallgatóit szil-l veszteri műsorában a 1 Nyíregyházi Rádió. A hall- \ Katókat mozgósító szil- l veszteri vetélkedésnek I természetesen tétje is volt: egy tízkilós, konyhakész, újévi malac, amit a nyír­egyházi Csillag Cseme­ge Áruház ajánlott fel. A szerencsés nyertes végül j Mészáros Mónika apagyi lakos lett, aki Gajdos Lász- lótól, a műsor szerkesztő- / jétől vehette át a pecse­nyének valót. (HudivókJ Róbert felvétele) Séta az éjszakában

Next

/
Oldalképek
Tartalom