Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23. Kelet-Migyuonsác 3 Berekesztették q parlamenti ülésszakot (Folytatás a 2. oldalról) vényjavaslat az önkéntes át­alakulásra is illetékmentes­séget biztosít. Mészáros Győző, a terv- és költségvetési bizottság elő­adója két változtatást is ja­vasolt a törvénymódosítási indítványhoz. Az egyik a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság kezdeményezése, amelynek értelmében az ille- téki ügyintézés idejét há- rom hónapra kell csökkente­ni. Ezt az indokolja, hogy az idő múlása következtében elő­álló vagyonérték-növekedés ne emelje a kivetendő illeté­ket. A másik indítvány arra vonatkozott, hogy növelt ösz- szegű illetéket állapítsanak meg cégbírósági eljárás kez­deményezése esetén. A bi­zottsági előadó — e két mó­dosítás figyelembevételével — elfogadásra javasolta a kormány előterjesztését. Határozathozatal követke­zett. A cégbírósági eljárás il­letékére vonatkozó módosí­tást ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadták el. A három hónapos ügyintézési idő előírását egyhangúlag jó­váhagyták. Az Országgyűlés ezután a már megszavazott változtatásokkal együtt — el­lenszavazat nélkül, két tar­tózkodással — elfogadta az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítását. Új alapon a társadalombiztosítás A társadalombiztosítási alapról szóló törvényjavas­lat és a társadalombiztosí­tással foglalkozó 1975. évi II. törvény módosítását kéz- deményező törvényjavaslat tárgyalása következett. Dr. Csehák Judit szociá­lis és egészségügyi miniszter expozéja bevezetőjében em­lékeztetett arra, hogy majd­nem száz évvel ezelőtt ter­jesztette az Országgyűlés elé a magyar társadalombiztosí­tás átfogó rendszerét meg­alapozó törvényjavaslatot Baross Gábor miniszter. — A társadalombiztosítá­si célok változatlanok — folytatta a miniszterasszony. — Ma is arra kell töreked­nünk, hogy a különböző ba­jok bekövetkezésekor — amelyek nem lettek kevés­bé súlyosak, viszont a szá­muk, fajtájuk szaporodott — legyen a munkáltatók és a munkavállalók járulékaiból állami, törvényes garancia mellett értékálló, biztonsá­gos szolgáltatás. Legyen ez a rendszer világos, érthető, kiszámítható, törvényes. Működjön demokratikusab- ban, vezesse önkormányzat. Vezetése számoljon el nyil­vánosan a járulékfizetők és a Parlament előtt. Ellátásai járjanak és ne adományként jusson hozzá a bajba jutott ember. Az 1989. január 1-jén megtenni szándékozott lé­pés — a Tárasadalombizto- sítási Alap megalkotása — a távlati szándékok és az elvégzendő feladatok szem­pontjából egyaránt a mi­nimálisan szükséges és az adott feltételek mellett maximálisan lehetséges meg­oldás. Ezzel már biztosítható, hogy megkezdődjék a társadalom­biztosítás önálló gazdálko­dása, hiszen az önálló mű­ködés alapfeltételei adottak­ká válnak. Már a jövő év­ben megkezdődik a tartalék­alap feltöltése, így a tarta­lékalap — meghatározott ke­reteken belül — hasznosul­hat — mondotta Csehák Ju­dit. Dr. Csehák Judit javasol­ta, hogy a költségvetési be­számolóval egyidőben kap­jon a társadalombiztosítás pénzügyeiről is tájékozta­tást a Parlament. Az egyes ellátások kiegészítéséről fél év elteltével, az árak emel­kedésének és bevételek-k i - adások alakulásának ismere­tében lehet majd dönteni. Ez a megoldás garanciát ad ar­ra az esetre is, ha a bérek vagy az árak eltérnek a ter­vezett mértéktől. Dr. Kiss Péter a Fejér Me­gyei Tanács Kórháza Bics­kei Rendelőintézetének igaz- giató-főorvosa kifejtette: a társadalombiztosításnak a költségvetéstől való le­választása csak akkor szol­gálhatja a reformot, ha ér­dekeltséget teremt az egész­ség megőrzésében, helyre­állításában, azaz az egészség értékké válik. Koczmann Ferencné a pan­nonhalmi körzeti orvosi ren­delő ápolónője hangsúlyoz­ta : társadalmi igazságot szolgáltatunk, ha megnö­veljük az alacsony nyugdíj­ban részesülőik juttatását, s javasolta a létminimum alatt élőik számára a nyudíj meg­növelését, legalább a mini­málbér határáig. Azt is aján­lotta, hogy a segélyeket ké­rés nélkül is utalják ki a rá­szorulóknak, s ugynakkor hagyják el a környezettanul­mányt. Rámutatott, hogy az egészségügyben dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsü­lése rendkívül lassan javul, átlagkeresetük 40—50 száza­lékkal elmarad a hasonlóan megterhelő munkát végző, de más ágazatban dolgozó­kéitól. A kötelezően ellátan­dó ügyeletek és többlet­munkák javadalmazását a Mezey Károly: Így új lépés a reformban A szociális és egészség- ügyi bizottság nevében ez­úttal Mezey Károly, Sza- bolcs-Szatmár megye 19-es választókörzetének képvise­lője javasolta a képviselők­nek a társadalmi biztosítás­ról szóló 1975. évi II. tör­vény módosítását. Azt mondta, ezt két küszöbön álló változás indokolja. Az egyik a gyermekintézmé­nyek térítési díjrendszeré­nek megváltoztatása, a má­sik az egységes társadalom- biztosítási járulék bevezeté­se. A gyermekintézmények térítési díjrendszerének megváltoztatása által indo­kolt módosítás legfontosabb konzekvenciáját a követke­zőkben jelölte meg. A szak­munkástanulók eddig ked­vező térítési díjat fizettek, ugyanakkor a harmadéve­sek és a kollégiumban elhe­lyezettek után nem járt csa­ládi pótlék. Most mivel a térítési díj egységes lesz, el­vesztik kedvezményeiket, méltányos tehát, hogy csa­ládi pótlékban részesülje­nek. Egyedülálló biztosítottak árvaellátásban részesülő gyermeke után is jár csalá­di pótlék. Újabb házasság esetén már nem marad meg mindkét kedvezmény, ezért gyakori volt, hogy a házas­ság helyett be nem jelentett élettársi viszonyra léptek. S a gyermek így nem került igazi családba. 93 ezer ár­vaellátottunk közül ebben a sorsban osztozott hatezer gyermek. Ezt a hátrányt oldja fel a törvény módosí­tása. Gyermekintézménybe ke­rült gyermek után attól függően járt a családi pót­lék, hogy térítéssel vagy anélkül helyezték-e el. Mi­vel a térítés nélküli elhe­lyezés kivételes lesz, így a korlátozás megszűnik. Ha intézetben van a gyermek, az intézetet illeti majd a családi pótlék, ha nevelő­szülőknél, akkor azok kap­ják. A módosítás feloldja azt a korlátozást, hogy kisipa­ros és magánkereskedő se­gítő családtagként közre­működő felesége vagy élet­társa csak korlátozott tár­sadalombiztosítási ellátás­ban részesült. Mai társadalombiztosítási rendszerünk egyre kevésbé tölti be feladatát, ami rész­ben abból ered, hogy össze­mosódott a költségvetéssel, és finanszírozása a központi újraelosztási szférába ke­rült. Ebben a rendszerben a munkaerő újratermelésének költségei elszakadtak a rea­litástól, a központi finan­szírozásban csak a végösz­szeg volt a lényeges, a rész­letek aránytalanná váltak. Nem valósult meg igazán a biztosítási elv, mint a tarta­lékképzés, a tartalékhasz­nosítás, a fedezeti elv, bele­értve az értékállóságot. Ez az összemosódás nemcsak a társadalombiztosítás műkö­désére hatott kedvezőtlenül, hanem a költségvetésre is. Ma a társadalombiztosítási kiadások összege csaknem eléri a 260 milliárd forintot. 1950-től a 80-as évek elejé­ig a társadalombiztosítás mindig deficites volt, s a költségvetésből kellett pó­tolni. Ez évben várhatóan 22—25 milliárd között lesz a hiány, ismét a költségve­tésre hárul. Társadalombiztosítási rendszerünk elégtelenségé­re utal a társadalombiztosí­tási kiadások. Azt tapasz­taljuk, hogy kiéleződtek a feszültségek, az egyes ellá­tások reálértéke csökken. Demográfiai helyzetünk alapján ugyanakkor előre jelezhető, hogy a ránk kö­vetkező 10—15 évben a já­rulékot fizetők, ellátottak aránya az ellátásokra nézve kedvezőtlenül alakul. A javasolt törvény lénye­ge az, hogy társadalombiz­tosítási alap létesítésével le­választja a társadalombiz­tosítás pénzforgalmát a költségvetésről. Ez megte­remti a lehetőségét annak, hogy a társadalombiztosítás önálló pénzintézetté váljon, így nem függ majd a költ­ségvetés zavaraitól, de biz­tosítékai lesznek arra, hogy az értékállóságot meg le­hessen valósítani. Lehetővé teszi az egészségügy olyan finaaszírozási rendszerének kidolgozását, ahol a telje­sítményelv érvényesülhet, megvalósulhat a szabad or­vosválasztás, racionális egészségügyi gazdálkodásra ösztönöz és érdekeltté teszi az egészségügyet a megelő­ző orvoslás mindenekelőtti alkalmazásában. Végezetül a bizottsági előadó azt hangsúlyozta: a társadalombiztosítási alap­ról szóló törvényjavaslatot a szociális és egészségügyi bizottság az egész társadal­mat mélyen és közvetlenül érintő társadalombiztosítás reformjának első és megala­pozott lépésének tekinti. A bizottság meggyőződése, hogy a reform csak akkor éri el célját, ha nem marad elszigetelt folyamat. Sikere nem választható el a költ­ségvetési elosztás reformjá­tól, a bérreformtól, az egészségügy és a szociálpo­litika reformjától és nem utolsó sorban politikai re­formunktól. Ezzel az elem­zéssel, ezekkel a megjegy­zésekkel a bizottság támo­gatja a törvénymódosítást, a törvényjavaslatot és azt a Tisztelt Országgyűlésnek el­fogadásra ajánlja. képviselőnő ajánlotta ki­vonni a progresszív adózás alól, s egy megfelelő arányú százalékos értékű lineáris adó alá vetni. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet, a balassagyarmati Városi Kórház megbízott osztályvezető főorvosa sze­rint kívánatos volna mielőbb elválasztani a társadalombiz­tosítástól a nem biztosítás jellegű juttatásokat. Rámuta­tott arra, hogy csak pénzin­tézeti rendszerű társadalom- biztosítás képes garantálni a juttatások értékének megőr­zését. Mivel ebhez a napirendi ponthoz hozzászólásra többen nem jelentkeztek, dr. Cse­hák Judit összegezte a vitá­ban elhangzottakat. Rövid tájékoztatást adott arról, hogy nemcsak a tárca foglal­kozik a társadalombiztosítás átalakításával, hanem kül­földi biztosítási szakértőket is felkértek a magyar társa­dalombiztosítás és egészség- ügyi finanszírozás átvizsgálá­sára. Ezzel a munkává! vár­hatóan a jövő évben végez- Alapról szóló törvényjavasla- nek. tot egyhangúlag elfogadta. Határozathozatal követke- Majd ugyancsak egyhangú- zett: az Országgyűlés elő- tag határozott az 1975. évi II. szőr a Társadalombiztosítási törvény módosításáról. A szakképzés mindenki érdeke Honatyák a fenyő alatt Ünnepséggel kezdődött és ünneppel végződött az Or­szággyűlés téli ülésszakának első három napja. Hogy hány napig tart. az csak ja­nuár 10-én derül ki, akkor folytatódik ugyanis a most felfüggesztett program. A kezdés ünnepe tavaszi ün­nep volt a télben, mert köz- felkiáltással szavazták meg ünnepnek munkaszüneti napnak máricus 15-ét, amit az ifjúság rég óhajtott már, s amelynek hétköznappá té­tele sokszorosára növelte a hazafias nevelésre fordítan­dó energiát. A viharos taps után iga­zán dolgos hétköznapok kö­vetkeztek. Olyan témák ke­rültek a képviselők asztalá­ra, amelyeket majdnem tu­dathasadással szavaztak meg. Választóik azt várták volna talán, hogy az újabb megszorításokra nemet mondjanak, ám az ország nem indulhat neki költség- vetés nélkül az új esztendő­nek, még ha ez a költségve­tés oly sok gondot hoz ránk. Mert hoz, hisz települése­ink érzik meg, hogy keve­sebb pénz jut fejlesztésre, emberek százai, ezrei kerül­hetnek az utcára, a veszte­séges üzemek támogatásá­nak megvonásával, a kiadá­sok csökkentésével. Vállala­tok, szövetkezetek válnak szegényebbé, a különadó, a nagy nyereségadó elvonása után, de még a szanálási alap csökkentése is fájni fog valakinek, mert a vesz­teségek meghitelezése nél­kül nincs remény sem az újrakezdéshez. Kanadában élő barátom mesélte: az a nagy különb­ség a mi OTP-nk és az ö bankjuk között, hogy ha itt valaki fizetésképtelenné vá­lik, vonják a pénzt a kezes­től, feljelentik, esetleg le is ültetik, elszedik addig szer­zett vagyonát: ott náluk pe­dig megkeresik, s megkér­dezik: ha adnának még ennyi vagy annyi ezer dol­lárt, talpra tudna-e állni belőle? Mert így van csak remény a veszni látszó na­gyobb pénz visszaszerzésé­re. Náluk úgy gondolkod­nak, inkább legyen kicsivel nagyobb a kockázat, de megnő az esély az egész visszanyerésére. A többi napirendi pont is hétköznapi volt, de a szü­ltetek már az ünnepre fi­gyelmeztettek. Igaz a kupo­lacsarnokban felállított, fel­díszített karácsonyfa az út­törőket várta, de nem me­hetett el mellette a felnőtt képviselő sem, hogy ne gon­dolt volna az otthon ha­gyott családra: szülőre, fe­leségre, gyermekre. Néhány szép, a családdal töltött ünnep után újból kezdődnek a hétköznapok. Jó lenne az ünnepen érzett és gyakorolt szeretetet ezek­re a napokra is átmenekíte­ni, mert nehéz évünk, ne­héz éveink lesznek, kudar­cokat is kell közben elvisel­nünk, de ezt is könnyebben átvészeljük, ha nem egy­mást emésztve, nehezebb helyzetünk miatt összevont szemöldökkel egymásra nézve tartjuk vállunkat a terhek alá. Csak így lehet reményünk rá, hogy néhány év múlva már ne csak ün­nepeinken, hanem a hétköz­napokon is mosolyogni tud­junk. Balogh József Ezután következett a szak­képzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Czibere Tibor, művelődési miniszter tartotta meg expo- izéját. Elöljáróban kifejtette: a gazdaság és a szakmai kép­zéssel foglalkozó iskolák kapcsolata arra a tényre épül, hogy az iskolák a gya­korlati oktatással kapcsola­tos feladataikat a gazdálko­dó szervezetek nélkül nem tudják eredményesen ellát­ni. Ugyanakkor a gazdálko­dó szervezetnek a részvétele a gyakorlati oktatásban szak­ember-utánpótlást teremtő beruházás. A gazdálkodó szervezetek a gyakorlati ok­tatást közvetlen részvétellel, illetve szakmunkásképzési hozzájárulás fizetésével tá­mogatják. Azok a gazdálkodó szer­vezetek azonban, amelyek a gyakorlati oktatásban nem vesznek részt, a szakmun­kásképzési hozzájárulás fi­zetésén kívül, közvetlen rá­fordítás nélkül jutnak szak­képzett 'munkaerőhöz. A törvényjavaslat a gaz­dálkodó szervezetek számára előírja a gyakorlati oktatás költségeihez való hozzájá­rulás kötelezettségét. Horn Péter, a kulturális bizottság elnöke a testület álláspontját tolmácsolva el­mondta, hogy egyértelműen elfogadták a szakképzési alap létrehozásának szüksé­gességét és mértékét. Brez- niczky József képviselő két kiegészítő javaslatot tett, s ezzel a bizottság is egyet­értett. Az egyik szerint ki­egészítésként fűzzék az 5. paragrafushoz, hogy a költ- ségvisszatérítési igények kie­légítése után az alapozó gya­korlati oktatás feltételeinek megteremtéséhez Oktatási intézmény is pályázhasson a támogatás elnyerésére. A másik kiegészítés szerint a szakképzési alap felosztása az illetékes minisztériumok között, vagy a befizetés ará­nyában történjen, vagy a ta­nulók számának arányában. A (két javasolt kiegészítéssel Horn Péter elfogadásra aján­lotta a törvénytervezetet. Hellner Károly, a Magyar Gazdasági Kamara személy­zeti és munkaügyi főosztá­lyának vezetője a törvényja­vaslat vitájának egyedüli hozzászólójaként kedvezmé­nyes elbírálást kért az élelmi­szer-kiskereskedelem számá­ra. Adatai szerint az állami és a szövetkezeti élelmiszer­kiskereskedelem többletter­hei várhatóan 40 millió fo­rint körül alakulnának. Hangsúlyozta, hogy a súlyos létszámhiánnyal küszködő kereskedelmi hálózat ezt az összeget jelenleg jobban hasznosítaná, ha a munkabé­rek emelésére, a hiányzó lét­szám pótlására, vagy akár elmaradott tehcnikai színvo­nalának növelésére fordíthat­ná. Ezután szavazás követke­zett. A képviselők többsége 74 ellenszavazattal és 23 tar­tózkodással elfogadta a mi­niszter által előterjesztett törvényjavaslat részleteit. Hellner Károly módosító ja­vaslatáról is külön szavaz­tak. A szavazás eredménye­ként csupán 56-an értettek egyet a képviselői módosí­tással, így ezt elvetették. Vé­gül az Országgyűlés a szak­képzési hozzájárulásról és 'a szakképzési alapról szóló tör­vényjavaslatot 8 ellenszava­zattal és 23 tartózkodás mel­lett, részleteiben és általános­ságban is elfogadta. A külföldi befektetők védelmében Ezt követően Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter terjesztette elő a külföldiek magyarországi befektetései­ről és a Polgári Törvény- könyvről szóló törvényjavas­latokat. Kifejtette: a szabályozás egészének törvényi szintre emelése fokozott biztonságot is nyújt a külföldi beruházók és belföldi partnereik számá­ra a jelenlegi, szétszórtan és alacsony szinten, nem kis részben utasításokban rögzí­tett joganyaghoz képest. A törvény a külföldi befekte­tések védelmének és ösztön­zésének minőségileg új esz­köztárát hozza létre. Utalt arra az aggályra, hogy nem fogják-e az orszá­got kiárusítani. Ennek kap­csán hangoztatta: a magyar kormány a jövőben is min­den eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy csak az általunk kívánatos mértékű és ará­nyú külföldi tulajdon jöjjoS létre Magyarországon. Expozéja további részében felhívta a figyelmet arra, hogy az említett kedvezmé­nyek és kivételek ellenére a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok belföldi gazdálkodó szervezetnek mi­nősülnek. Ez a jelentős válto­zás a Polgári Törvénykönyv gazdálkodó szervezet foga­lom-meghatározásának mó­dosítását is szükségessé tette. Az Országgyűlés a külföl­diek magyarországi befekte­téseiről szóló törvényjavasla­tot a módosítással együtt ál­talánosságban és részleteiben — 1 ellenszavazattal, tartóz­kodás nélkül — elfogadta. A csütörtöki munkanap vé­gén a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosí­tásának javaslatát terjesz­tette a törvényhozó testület elé Kárpáti Ferenc vezérez­redes, honvédelmi miniszter. A kormányzati munka kor­szerűsítésének újabb lépése­ként terjesztik most elő a módosítást, amely abból a meggondolásból indul ki, hogy a nemzetközi katonapo­litikai kérdésekkel, az ország védelmével, a közrenddel, a közbiztonsággal ne egy elkü­lönített bizottság foglalkoz­zon, hanem a Miniszterta­nács egész testületé. Az indítványt a törvényho­zó testület egyhangúlag elfo­gadta. Az elnöklő Horváth Lajos ezzel befejezettnek nyilvání­totta az Országgyűlés decem­beri ülésszakának harmadik munkanapját, s bejelentette, hogy a Parlament január 10- én délelőtt 10 órakor folytat­ja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom