Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

iana. december 12. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Száraz Attila újságíró válaszol Kovács Jánosáé (Nyíregy­háza) a napokban kötött az Állami Biztosítónál ú] Csa­ládi Otthon Biztosítást. En­nek során figyelembe vet­ték vagyoni állapotát. Attól tart. hogy az állam ezzel az űrüggyel győződött meg a vagyoni állapotáról és a ké­sőbbiek során ezt az adó ki­vetésénél fogják majd ellene felhasználni. Dr. Kanyuk János, az Ál­lami Biztosító lakossági osz­tályvezetője : — A biztosítás megköté­séhez elengedhetetlenül szükséges tudnunk, hogy mekkora a vagyona, hiszen annak arányában vállalunk érte rizikót. Szeretnék min­denkit megnyugtatni, hogy a hozzánk bekerült adatok bi­zalmasak, s nem képezhet­nek adóalapot. Megírtuk, hogy a kábelté­vével rendelkező nyíregyhá­zi lakosok a Magyar Televí­zió egyes műsorát nem tud­ják megfelelő minőségben nézni, mert idegen adó za­varja. Takács Tibor az után érdeklődött, hogy a Modul kivel vette fel az ügyben a kapcsolatot és milyen ered­ménnyel? Pósch György, a Modul igazgatója: — Azonnal je­lentettük a zavarás tényét a postának, de konkrét vissza­jelzést még nem kaptunk. A zavaró adó jelenléte miatt a kékesi helyett a tokajira hangoltunk át. Smidt András arra hívta fel figyelmünket, hogy a fil­léres áremeléseket elkendő­zik. eltitkolják. A boltok nem tüntetik fel az új árat, m vásárlók csak akkor ve­szik azt észre jobbára, ami­kor a pénztárosok beütik a pénztárgépbe. Szikora Andrásné, a Nyír­egyházi Városi Tanács ter­melésellátási osztályvezető­je: — Teljesen szabálytalan, ha egy terméken nincs rajta az ára. Ez a szállítók és a forgalmazók elsődleges köte­lessége. Amennyiben elmu­lasztják, akkor a bolt fel­adata. Ezekben az időkben azonban egy kis türelemre szüksége van a kereskede­lemnek, mert — nem túlzás — kilószámra kapják az ár­módosító jegyzékeket. Áraz­ni és árulni egyszerre nehe­zen lehet. P. Agnes arra volt kíván­csi, hogy igaz-e a hir; jövő­re csak azok felvételizhet­nek felsőfokú intézménybe idegen nyelvi szakra, akik­nek van középfokú nyelv­vizsgájuk? Ez a hír — az illetékesek szerint legalábbis egyelőre — nem igaz. Tarcsa Bálint a Bujtosi Szabadidő Csarnokkal szem­beni kételyét osztotta meg velünk: „Velem együtt soka­kat érdekel: mennyibe ke­rült a bujtosi szabadidő­központ, mennyi lesz ennek az évi üzemeltetési költsége, ki lesz-e használva gazdasá­gosan?** Azt is megkérdezte, miért nem végeztek e kér­désben közvélemény kuta­tást, szerinte ugyanis sokan másra (lakásépítésre) sza­vazták volna meg a millió­kat. Listván Lajos, a létesít­mény igazgatója: — A csarnok megépítése 197 millióba került. Az éves üzemeltetési költség 35 mil­lió forint. A saját bevételi tervünk egyelőre évente öt­millió forint. Kihasználása sport-, kulturális és sza­badidős tevékenységre biz­tosított. Az első heti ren­dezvényeinket több mint 15 ezer vendégünk látta. Azt azért túlzásnak tartom, hogy egy húsz éve — és már csak Nyíregyházán — hiányzó lé­tesítményről közvélemény­kutatást rendezzünk. Kővágó Pálné Debrecenből az után érdeklődött, hogy a Kelet-Magyarország Téli Magazin kapható-e már. il­letve vásárolhatja-e most Is helybe*? A posta tájékoztatása sze­rint péntektől már az egész Szabolcs-Szatmár területén kapható minden újságárus­nál és postahivatalban. El­jut ezenkívül most is a ma­gazin Hajdú, illetve Szolnok megyébe. Drahos Ferenc nehezmé­nyezi a pálinka- és borkimé­rések elszaporodását a ma- gánházaJknál. Nagyon sokan éppen az ilyen illegálisan működő „bögrecsárdák*» miatt nem képesek kilábalni az alkoholizmusból. — Hogy nehezményezünk valamit és szörnyülködünk rajta, azzal még nem oldunk meg semmit. Aki tud vala­mi konkrét dolgot, az névvel és címmel segítse a hatósá­gok munkáját — kaptuk a tájékoztatást az illetékes pénzügyőri szervektől. Szabados Antal arra kér bennünket, hogy a hét végi sportműsor ezentúl pénte- ken is jelenjen meg, mert szombaton később kapja meg az újságot és emiatt több rendezvényről lema­rad. Minden rangos viadalról, érdekesebb versenyről már hét közben adunk beharan- gozót. Jelenleg nincs sok esemény, így nem látszik — éppen a fentiek miatt — in­dokoltnak egy-egy verseny kezdésének, helyének több­szöri ismétlése. Később azonban — a versenyévad indulása után — minden bi­zonnyal pénteki számunk­ban közöljük a hétvége sportműsorát. Egy tizenéves névtelen kérdése: Igaz-e. hogy Nagy Feró, a Beatrice énekese rácsapta a sportcsarnok hátsó bejáratának ajtaját az egyik rendezőre, mert az nem akarta beengedni az együttes rajongóit? — A hír igaz. Következő történt: Feró szerette volna bevinni azt a 15—20 rockért, akik Dunántúlról érkeztek Nyíregyházára, hogy meg­hallgassák a koncertjüket. A rendező Feró kérésének nem akart eleget tenni, mi­re az nyomdafestéket nem tűrő hangon szidalmazta, majd becsapta az ajtót, és kijelentette, ha a gyerekek nem mehetnek be, ő nem lép fel. Ez végül is eldöntöt­te a vitát. Sajnos ahol kon­certeket rendeznek, ilyen és ehhez hasonló megnyilvánu­lásokkal számolni kell. A gázprogrammal kapcso­latos kérdésekre azért nem válaszoltam, mert azokra heti lapszámainkból már részletes választ kaphattak az érdeklődők. Az Epreskert utcai iskola kisajátításával pedig a vizsgálat lezárta után részletesen foglalko­zunk majd. Több kérdést át­adtam a Fórum rovat ré­szére. Megállás nélkül csörgött a telefon Koncz Imre nyíregyházi tanácselnök­helyettes és Kovács István műszaki osztályvezetőnél, azt követően, hogy december 6-i lapszámunkban megjelent egy írás Az ingatlankezelők feles­legesek címmel. Megszüntetik-e Nyíregyházán az IKSZV-t? Mi lesz a taná­csi bérlakásokkal? — kérdezték. Vélemények az ingatlankezelőről Maradjon, ha olcsó és vállalkozik A Lakásbérlők Egyesületé­nek elnöksége az Országos Tervhivatal felkérésére állást foglalt a lakásgazdálkodás rö­vid távú koncepciójával fog­lalkozó kormány-előterjesz- tésről. Mint arról az országos lapok is beszámoltak, a La­kásbérlők Egyesülete — me­gyei tagcsoportjuk létrejötté­ről még nem kaptunk hírt — egyebek közt azt kifogá­solta, hogy a lakás- és lakó­ház-fenntartási költségeket csökkenteni lehetne a nagy­mérvű pazarlás megszünte­tésével, a bürokratikus IKV-k felszámolásával. Som­más megállapítás, ám félre­értésekre adott okot olvasó­ink körében. Ezért kérdeztük a cikk megjelenésének más­napján Koncz Imrét és Ko­vács Istvánt, mint az ingat­lankezelő (tanácsi) vállalat felügyeleti szervét: mi a hely­zet Nyíregyházán? A jó munkást nem bocsátják el — Az ingatlankezelőkkel szemben tapasztalható ellen­érzés nem ma született. Ez még a 20—30 évvel ezelőtti gyakorlat törvényszerű kö­vetkezménye, amikor az IKV-knak azért fájt a fe­jük, hogyan költsék el az ál­lam pénzét. A gazdasági sza­bályozók szorítását sokáig egyáltalán nem érzékelték. Ám véget ért a paradicsomi állapot és a Nyíregyházi IKSZV öt évvel ezelőtt kor­látozott nyereségérdekeltsé­gű lett és már kénytelen szembenézni a számukra is nehezedő gazdasági körülmé­nyekkel — indokolta Koncz Imre. — Mire elég az egyre nö­vekvő lakbérbevétel? — Az idén 80 millió forint folyt be az IKSZV-hez a la­kások bérleti díjából, vala­mint további 32 millió forint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéből. A kint­lévőségük 3,3 millió forintra rúg, vagyis az állampolgárok ennyi lakbérrel tartoznak. Sajnos, egyre inkább behajt­hatatlanná válnak ezek a folyton duzzadó számlák, piert alig van jogi eszköz a pénz visszakövetelésére. Egyetlen megtorlás lehetne a kényszerkilakoltatás, de alig- alig akad szükséglakás ... Zsúfolásig megtelt mind — mondta Kovács István. Pillantsunk a számokra. Az 1985—90 közti ötéves terv­időszakra az állam 40 millió forintot ad a nyíregyházi in­gatlankezelőnek. További 480 millió forintot maga a vál­lalat termel meg — lakbér­ből és külső munkavégzésből — ezt a pénzt az ingatlanok kezelésére fordítják. Évente általában 94 millió forintot költenek el a 7600 lakásbér­lemény üzemeltetésére és karbantartására. Az igazgató prémiuma — Sokan mondják, hogy a lakásszövetkezet kevesebb pénzből, jobb minőségben és gyorsabban elvégzi a szüksé­ges javításokat a lakszövös házakban. Miért a különbség a két kezelő között? — Felesleges összehasonlít- gatnunk a két céget, mert míg a Lakszöv csak a küszö­big gondoskodik a házról, az IKSZV a lakáson belül is szolgáltat. Cseréli a burkola­tot, javítja a szerelvényeket, s ami hihetetlenül megemeli a költségeket, éjjel-nappali ügyeletet tart. (Hogy azért ez mennyire nem mentes a zök­kenőktől, számtalan panasz tanúsítja.) Ezzel együtt a La­kásbérlők Egyesületének azon megállapítása igencsak helyt­álló — folytatta az okfejtést Koncz Imre —, hogy túlbü­rokratizált mamutcégek in­téz (get) ik a bérlakások ügyeit. Csakhogy a főváros— vidék ellentét itt is tetten ér­hető. Csak egy példa: ná­lunk 174 fős adminisztratív létszámot tartanak el a lak­bérekből. Ennek ellenére 2—3 éve a tanács — mint felügyeleti szerv — a követ­kező kezdeményezéssel állt elő. Az IKSZV igazgatójának prémiumát csökkentik, ha nem építi le az adminisztrá­ciót 10—15 százalékkal. Ez úgy történt meg, hogy a szá­mítástechnikai részleggel bő­vítették a tevékenységüket, ennek ellenére nem vettek fel új adminisztrátorokat. Továbbá a rezsiköltség csök­kentését is előírtuk nekik. Miből telt a Bagolyvárra? A vállalat sem nézhette tét­lenül a számukra is nehezedő feltételeket, önelszámoló egy­ségeket hoztak létre a költ­ségek pontos nyomon köve­tésére. GMK-t, VGMK-t ala­kítottak. A belső érdekeltsé­gi rendszerrel a tényleges teljesítményt ösztönözték. Kiépítettek egy korszerű szá­4 z utóbbi időben mind gyako­ribbá váló díj­kiosztó ünnepségek nekem nem szolgál­nak újdonsággal. Sze­rénytelenség nélkül állíthatom, hogy az én eddigi életemet dí­jak átadása és átvé­tele tölti ki, mi több, én magam is díj (rá­adásul E rzsébet-díj) vagyok. Anyám ugyanis 1943 novemberében, két nappal a név­napja után adott át magamnak, mint az operaénekes férfi kategóriában a csa­ládi zsűri által egy­hangúlag legjobbnak ítélt, legnagyobb ha­tást kiváltó művészi teljesítmény produ­kálójának szánt elis­merést. Azóta — mint em­lítettem — számtalan díjkiosztáson vettem részt. Volt, ahová díj­talanul, volt ahová belépti díj ellenében léphettem be. Amikor utaztam. viteldijat, sőt előfordult, hogy pótdíjat is adtam. Nem akarok henceg­ni, de én már vérdí­jat is kaptam. A pár virslit és egy korsó sört egy csinos és bá­jos hölgy adta át. A ményt. Amikor átve­szem, nem cserélnék egy Nobel- vagy Os- car-díjassal sem. A napidíj „proli Kos- suth-díj”, a Kossuth apánk arcképét viselő százforintos értéké­nek kevesebb, mint egyharmada. És még­is .. .'ösztöndíj, amely a legszárnyalóbb tel­jesítmények élérésé­mítástechnikai hálózatot. — Szóbeszéd, hogy a való­ban szépen felújított Bagoly­várra — amelyben a városi galéria rendezkedett be — a lakásokra fordítható pénzből csíptek le. Valóban így tör­tént? — Még jó, hogy ezt meg­kérdezte. Az Ingatlankezelő Vállalat külső megrendelé­seknek, kivitelezéseknek is eleget tesz. Éppen azért őket kerestük meg és nem más építőipari céget, mivel jó szakembergárdájuk révén színvonalas felújításra szá­mítottunk. Ezt a 11 millió fo­rintot a tanács fizette ki a vállalatnak és nem a főbér­lők pénze bánta — mondta Koncz Imre. — Megszüntetik-e végül is az ingatlankezelőt? — Vállalkozói és érdekelt­ségi alapon, esetleg új szer­vezeti formában akarjuk működtetni az IKSZV-t. Sem­miképpen nem akarunk úti­laput kötni a jól dolgozó szakemberek talpára, vala­mint nem mehet csáki szal­májára a technika,, műszaki háttér. A hatékonyság javí­tásáért bátran szakítunk a konvenciókkal, de ehhez meg kell várnunk az ingat­lankezelésről szóló kormány­rendeletet. Égető szükség van az IKSZV 400 munka­helyére — állították egybe­hangzóan a beszélgetőpart­nerek. Tóth Kornélia Á pártbizottsági nyil­vánosságesten fel­vetődött a kérdés: mi lesz a kisközségek kö­zösségi házaival, helyisé­geivel, lesz-e rájuk pénz és mikor? Elhangzott, hogy majd a következő ötéves tervben. És közben gondolkodom: vajon mi lesz a kisközsé­gek régi iskoláival? Hol vannak már a régi olva­sóköri helyiségek? Mi lett a kiürült tanácsházák- kal? Kié lett a sok egy­kori tsz-iroda? No és per­sze el ne feledjem: hol vannak azok, akik ro­hamtempóban szüntet­ték meg a kisközségek ok­tatását, közművelődését, közigazgatását, szellemi életét? Mert bizony ilye­nek is vannak, s lehet, hogy éppen a mai refor­merek között. Sokat járván a megyét mondhatom: ma a legláto­gatottabb közösségi helyi­ség a kocsma. Vajon mi lenne, ha egy vállalkozó kocsmáros újra építené a kuglipályát? (Mint ahogy ez történt Tiszabecsen.) És mi lenne, ha kialakítana egy olyan helyiséget, ahol kulturáltan lehet szóra­kozni? Mondjuk kártyáz­ni. És a Szerveződő egye­sületek nem alakíthatnak új gazdaköröket, olvasó­köröket. kis kaszinókat? A helyzet bonyolítása helyett már most kezdeni lehetne az új elképzelések mene­dzselését. (Amiben a mi művelődésirányításunk még nem találja a helyét.) Igaz. nem könnyű a ha­tóságból menedzserré ala­kulni. Adjunk hát szabad mozgást a kis községek embereinek. Támogassuk mindazt, amit érdemes. A csak a majd megjelenő pénzben reménykedni nem szabad és nem is biztos, hogy éppen az kell. amit kitalálnak majd az ott élőknek. Találják ki ők. Kedvükre, érdeklődésük­nek megfelelően. B. L. Megjegyzések a „LEVÉLVÁLTÁS”-hoz Kelet-Magyarország, 1988. dec. 3., 3. o. Sajnos nem vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy körzetünkben részletesebb tájékoztatást kaphatnék — lehet, hogy saját hibámból — a Parlamentben folyó munkáról, így csak a tömegkommunikációra támaszkodom. Mint szakmabelit is érdekel a képviselő felszólalásának minden szava, de így vagyok ezzel más esetekben is, ha az elmondottak mögött igazi tartalmat is találok. Márpedig napjaink országgyűléseinek az adja meg a hangulatát, s örömünkre szolgál, hogy ez alól megyénk képviselői sem képeztek kivételt az utóbbi ülésszakon. Lapjuk szempont­jából az ön érvelt sem cáfolhatom. Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs, talán addig, amíg azt nem írja, hogy a felszólalá­sok közlésének késleltetését sem tartaná szerencsésnek, mert egy napilappal szemben alapvető követelmény a fris­sesség. De a képviselő hozzászólása nemcsak az adott hely­nek és pillanatnak szól. Legtöbbször helyzeteket értékel­nek, érvelnek, interpellálnak, s javaslatokat terjesztenek elő. Az összefoglaló, s csak részleteket kiemelő „frissessé­get” biztosító tudósítások után, így mégse veszítené el mondanivalójának lényegét egy-egy helyi képviselő felszó­lalásának teljes terjedelmű közlése, s lapjuknak (lapunk­nak) alapvető céljai is teljesülhetnének. A képviselő csak kért, s kérése sokak nevében megfo­galmazott kérésként is értelmezhető. Bízom a válaszban azért felcsillantott szerkesztőségi szándékok megvalósítá­sában. Tisztelettel: dr. Galó Miklós Nyíregyháza Mindig figyelemmel kísérem az Országgyűlésen elhang­zottakat és még inkáb megyénk képviselőinek felvetését. Megjegyeztem Varga Gyula hozzászólását, melyet nem elő­re — titkárnő által — leírt papírról mondott el. Akkor is szívem szerint szólt éppúgy, mint a novemberi ülésen Técsy László képviselő. Hozzászólását a november 26-i lap­ban olvastam — sőt megőrzésre kivágtam. Mi hát a vita Técsy László és Kopka János között? Mint párttagnak, nekem már feltették e kérdést. Ezt a kérdést azért teszik fel napjainkban, mert Técsy László helyesen mondta: ne­künk falun élő embereknek a földből kell megélnünk. Felvetésével, a falu, a tsz-ek sorsával, a parasztság jö­vőjével kapcsolatos felvetéseiben támogatjuk. Tény, hogy a sajtónak, de inkább a kormánynak komolyabban kelle­ne foglalkozni a szabolcs-szatmári képviselők felvetésével. Id. Seres Zsigmond Túristvándi SZERKESZTŐI oooooooo em „Kiűzetés a paradicsomból” re ösztönzi az em­bert. Váltságdíj, amely a legnemesebb érzéseket váltja ki abból, aki részesül benne. Tiszteletdij, a hónap végén a , pénztelen ember irán- I ti mély tisztelet és megbecsülés ércnél , maradandóbb szim- | bóluma. Végül megnyug- vással tölt el a tu­dat, hogy a nyugdíjas ' évek után, a végső nyughelyre vonulást I követően a kiküldeté- ' sí rendelvény pontos kitöltése után a Cha- j ron ladikjára, egysze- | ri utazásra szóló egy-, illetve félnapi napidíj t is megillet 31, illetve I 15,50 forint értékben. 1 Szilvást Csaba I díjak díja azért a napidíj maradt szá­momra. Ez jelentette mindig és jelenti ma is a legfelemelőbb él-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom