Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
1988. december 13. Kelet-Magyarország 3 Az értelmiségi lét IDŐNKÉNT SZÜKSÉGES a fogalmak tisztázása. Nem maguktól torzulnak el, sajnos aktuális divatok teszik őket félreérthetővé. így vagyok mostanában az értelmiség kifejezéssel. Teljes egyetértéssel veszem tudomásul, hogy fel kell értékelni a szellemi kincset. Igyekszem dolgozni magam is azért, hogy erkölcsi és anyagi tisztesség övezze a szellem munkásait. Vallom, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági és nem kevéssé politikai válságból nélkülük a kilábalás lehetetlen. Vagyis az értelmiség jelenét és jövőjét illetően nem érzek vitatható kérdéseket. Sajnos, újra előtérbe került az értelmiség két részre bontása. Ügy tűnik, hogy a műszaki és humán jelzők túlságosan nagy szerephez jutnak. Nem lehet véletlen, hogy a művelődési miniszter egy műszaki egyetemi rektor lett, ami egyben azt is sugallja, hogy eldőlt a prioritások kérdése, a második vonalba szorul az, ami humán. (?) Mentsen meg az ég attól, hogy most ellentételként a humán értelmiség magasabbrendűségét kezdjem el papolni. Évtizedekkel előtt egy Snow nevű tudós alaposan tisztázta, hogy minden rangsor hamis. HOGY AKKOR MI A BAJOM? Egyszerűen az, hogy az élet minden területén tért hódító jelzőknek túl nagy szerepük van. Mert az alapkérdés egy szellemi foglalkozást űzőnél az, hogy értelmiségi-e egyáltalán? Mert az, hogy valaki mérnök, vagy orvos, nem jelenti azt, hogy egyben értelmiségi is. Az értelmiségi volt sokmindent feltételez, természetesen a magas szakmai tudást is. De nem elsődlegesen. Az értelmiségi lét jellemzője a nyitottság; a vitára kész állapot; a személyes kisugárzás; olyan igény- rendszer, mely általában mindent akar, ami szellemi érték; jelenti a köz iránti érdeklődést, cselekvést és felelősséget; az értelmiségi nem végrehajtani akar csupán, de alkotni, legyen szó politikáról vagy oktatásról, mérnöki pályáról vagy agronómiáról; feltétel, hogy olyan igénye legyen: szellemi munkáját ne centire vagy kilóra mérjék; kell neki a tévedés joga; mindenképpen jellemzője a nyugtalanság, a nonkonformiz- mus, az önálló véleményalkotás. Tudom, a sor nem teljes. De érzékelteti talán azt: egy sor dolog -nem irányultsághoz, nem foglalkozáshoz kötődik, hanem általános, mindenkire érvényes, aki az értelmiségi rangot megkívánja. HA VALAMI FONTOS, akkor ma a lényeg az olyan emberek megbecsülése és rehabilitálása, akik megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. A természettudomány és a humán tudomány feltételezi egymást. Soha nem kerülhetnek szembe, és soha nem lehetnek művi prioritások a megítélésben. Nem rokonszenves, hogy az állami költségvetés is szétválasztja a területeket, így differenciál. Pedig hiába lesz csodakomputerünk ezer, ha nem lesz írni, számolni, olvasni, nyelvet beszélni tudó emberke hozzá —, hogy ilyen vulgáris példát mondjak. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai gazdasági helyzetben, az ipar korszerűsítésének korában be-becsúsz- hat olyan gikszer, ami rangsorokban nyilvánul meg. De ne feledjük: most nem egyszerűen a termelési modernizációról van szó, ilyen önmagában ugyanis sehol és soha nem létezett a világon. Politikai, társadalmi, morális változások is zajlanak, s ez is eltart még jó ideig. JOBB TEHAT, ha a szellemi foglalkozásútól azt kérjük számon, megfelel-e az értelmiséggel szemben általában támasztott igénynek. Ha nem, akkor nem lehet kulcsember a szakmájában sem. A műszaki és a humán csupán jelzők, konkjunkturá- lis tartalommal. A társadalomnak értelmiségre van szüksége, jelzők nélkül, de magas teljesítményekkel. (bürget) A gyermekkerté F iatalos mozgása, kedves mosolya nem arról árulkodik, hogy Merkovszki Erzsébet, a Sarkantyú utcai bölcsőde vezetője immár első nyugdíjasnapjait élvezi. Az asztalon még a búcsúzáskor kapott hatalmas csokrok. — Minden reggel arra ébredek, hogy hiányoznak a gyerekek. Amíg köztük voltam, mindennap hozott valami újat. Azért nem bánom, hogy elértem a nyugdíjas kort, s át kell adni a helyet a fiataloknak. Nem fogok unatkozni ezután sem, a nővérem kis unokái alig várták már, hogy állandóan együtt lehessünk. A kállósemjéni bölcsődében kezdte, onnan Keme- csére, majd a Guszevba került. 1966-ban nyílt meg a Sarkantyú utcai bölcsőde, azóta volt a vezetője. — Közhely, de ha újra kezdhetném, megint ezt csinálnám. Legkedvesebb emlékeim az első évekhez kapcsolódnak. Még ma is megállítanak az akkori nagypapák, akik, ha kellett, bármikor jöttek segíteni: a kertet vagy a bölcsőde környékét rendbe tenni. Nem volt túlfizetve az egészségügy, de jó szóval, odafigyeléssel sokat segíthettek egymásnak. Ha jutalomosztásra került a sor, szinte nem lehetett differenciálni a kollégák között. — Borbély főorvos, a Bölcsődei Igazgatóság vezetője gyakran mondogatta, hogy a boldogság szigetére érkezett. Szeretettel emlékezik vissza arra az időre, amikor még három korcsoport volt a bölcsödében (csecsemő, tipegő, óvodás). A három év alatt annyira szívéhez nőttek az apróságok, mintha sajátjai lettek volna, s szinte fájt, amikor el kellett válnia tőlük. Most már másfél-két éves korukig nem igen adják be a gyerekeket bölcsődébe. — Sajnos egyre kevesebb a gyerek. Tavaly nyolcvanat, az idén már csak ötve- net írattak be. Mi sok gyerekhez szoktunk, szerettünk dolgozni. Körbemutat a szobáján. A polcokon, asztalokon apró, értéktelennek tűnő ajándéktárgyak. — Annyiszor mondták már, hogy tegyem el őket, de mindegyikhez fűződik valami emlék. Amikor kezembe veszem valamelyiket, mindig egy-egy arc, egy kedves kis mosoly jelenik meg előttem, dehogy is dugnám el őket. A legnagyobb öröm mégis az, hogy egykori bölcsődéseim, karjukon gyermekeikkel jönnek, hogy beírassák őket abba a bölcsödébe, ahová ők jártak annak idejét. 4 mikor elbúcsúzunk, kikísér a kapun, és alig tudom lebeszélni róla, hogy eljöjjön velem a buszmegállóig. A biztonság kedvéért azért utánam kiált: vigyázzon az úttesten, nehogy elüsse valami. Vérében van a gondoskodás ... (cs. k.) ANTENNA MŰHOLDVÉTELRE. Az Orion Villamossági Vállalat, a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve már sorozatban késziti a direkt sugárzó, műholdvételre alkalmas parabolaantennákat. Az antennával együtt állítják elő az úgynevezett beltéri egységet is. amely az egyedi és a közösségi vételt teszi lehetővé. (MTI Fotó) Háromszázezer a túlélésért A telefon másik kagylója „Tudtuk, hogy nem népszerű feladatra vállalkozunk, de ennyi igazságtalanságot nem vártunk” — fakadt ki egy jelölőbizottsági elnök. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem azok a telefonok, személyes megkeresések bosz- szantották, amelyek a jelöltek személyét illette. Ilyenkor ugyanis józan érveket soroltak fel, lehetett vitatkozni. Ami fájt: a megadott telefonszámon a mai kor politikai telefonbetyárai is jelentkeztek, akik névtelenül, vagy nem létező nevet használva rögtön mocskolódásba kezdtek. Szinte azt sem tudták, ki a jelölt, de máris szidták valamennyit, együtt azokkal, akik vállalták a feladatot: összegyűjtik a javaslatokat, kiválasztják azokat, akiket legalkalmasabbnak tartanak egy adott posztra. „Nem milliomosok akarunk lenni...” Munkanélküliből kötő kisiparos „Nem volt ránk szükség, nem kérdeztük, hogy miért, fogtuk a kalapunkat és eljöttünk. Bár nem tudtuk, hogy mihez fogunk kezdeni, de egy pillanatig sem éreztük kilátástalannak a helyzetünket. Biztosak voltunk abban, hogy találunk olyan kereseti forrást, amellyel a megszokott életszínvonalunkat tartani fogjuk.” Erre szokták mondani, hogy „mekkora mázlijuk van”. November elsejétől ugyanis az ország valameny- nyi állampolgára igényelheti a 300 ezer forintos, újrakezdési kölcsönt, ha megfelel a követelményeknek. Bonts Bertalan és felesége tulajdonképpen munkanélküli, bár február 28-ig meghosz- szabbított felmondási idejüket töltötték. Helyzetüket korábban szinte reménytelenné tette, hogy számukra Pusztadoboson és környékén sehol nem kínáltak állást. Mások ilyenkor siránkoznak, megint mások elátkozzák korábbi munkahelyüket, ők viszont vállalkoztak. kezetváltásra. Negyvenéves fejjel szakmát váltottak, és egy korábban megvásárolt kis kötőgépen elkezdték -tanulni a mesterség csínját- bínját. November elsejétől beléptek a KIOSZ-ba, de Nyitott kapuk A példa nyíregyházi, a közeli hetek történései közé tartozik. Ám az útszéli hangnem túlmutat a helyi jelentőségen. Ugyanis egyfajta megnyilvánulása ez a mindig lappangó ellenségnek, aki az ellenzék, a másként gondolkodók színeiben szeretne tetszelegni. A stílus valahol elárulja az embert is. aki használja, mert az ilyenekkel nem lehet kontaktust teremteni, az ilyeneket szokták zavarosban halászoknak emlegetni. Tanulság még, — szintén a jelölőbizottsághoz érkezett telefonok alapján — hogy a demokráciát, a józan véleményszabadság gyakorlatát is tanulni kell. Mert legkönnyebb kijelenteni, hogy valami rossz, valamin változtatni kell, amikor a javaslat már hiányzik, amikor nincs mellette a személyes vállalás, hogy ő maga is részt akar venni a változtatásban. Ugyanis csak az olyan javaslattevőkkel, véleményalkotókkal képes megfelelő kapcsolatot teremteni bármelyik jelölőbizottság, akik képesek az ügy érdekében nemcsak szólni, hanem tenni is. (lányi) A kötőgépekhez az orsózót Bonis Bertalan tervezte. A pusztadobosi Bónis-por- tán nyitott kapuk fogadják az idegent. A hepehupás, sáros út után a szikkadtabb talajon biztonságosabb a járás. A baromfiudvarban egyedül a „néma” kacsa próbál menekülni, de fennakad a kerítés csücskén. A házigazda barátja segíti vissza a többiekhez. A két férfi a betonjárdán vasakat barkácsol, a ház asszonya bent a konyhán mos. Idilli kép, hét végi hangulathoz illene, de hétköznap van és a Bónis házaspár nem szabadságát tölti odahaza, hanem kényszerből maradtak otthon. Munka- nélküliek, egyelőre. Az újrakezdési kölcsön a túlélést, az akaratot, a falusi ember munkába vetett hitét élesztette újra bennük. A negyven éves férj 1975, felesége 1978 óta dolgozott a vásárosnaményi faforgácslapgyárban. A svájci-magyar vegyes vállalat szervezésével egy időben megkezdődött a létszámleépítés. Nekik nem tudtak felajánlani munkát, így a kifüggesztett három lista közül — Interspannal dolgozók, az Erdértnél meghosszabbított felmondási idejüket töltők, nyugdíjba vonulók — a középsőn találták magukat. „Mézesmadzag" „A legborzasztóbb az volt, hogy semmit nem mondtak, nem indokolták elbocsátásunkat. Egy középvezető elvárhatja, hogy 13 évi munka után annyit mondjanak, hogy köszönöm. Ügy jöttem el a vállalattól, hogy a munkakörömet (munkavédelmi előadó) senki nem vette át. Mivel szükség volt a munkánkra, a felmondási idő felét ledolgoztuk, így feleségem szeptember 10-én, én szeptember 30-án vehettem a munkakönyvem" (Bónis Bertalan). Egy kiskönyvecskét kaptak a kezükbe, amellyel jelentkezni kellett a vásárosnaményi munkaerő-szolgálati és -szervező irodánál. Mindketten háromszor jártak ott, mindhiába. Ezután kaptak egy körlevelet, amelyben felszólították őket,, hogy egy gilisztatermelő társaság bedolgozókat keres, és emiatt jelenjenek meg Vásárosna- ményban a tájékoztatón. Az ajánlat mézesmadzagnak bizonyult, hiszen hiába bizonygatták a „gilisztások”, hogy mennyire jövedelmező ez a vállalkozás, kiderült, induláskor a belépőknek 300 ezer forinttal kell beszállni a közös üzletbe. Két lahetőség „Tisztességtelen volt az egész. Ehelyett inkább egy olyan vállalkozás beindítását terveztük, amely mellett megfér az is, hogy 1800 négyszögölön almát termesztünk. Mivel a családban hagyományai vannak a gépkötő szakmának, erre adtuk be pályázatunkat a megyei tanács munkaügyi osztályára, amit elfogadtak.” (Bónis Bertalanná) Nem először kényszerültek. divatos szóval élve, szerműködési engedélyt még nem kaphattak a nyírmadai közös tanácstól, mivel munka- könyvükbe'az Érdért van beírva. Ezt javítani fogják. Az Országos Takarékpénztártól mindketten 300—300 ezer forint kölcsönt kaptak, 10 évre, amelynek kamatait az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a foglalkoztatási alapból finanszírozza. Az összegből kötőgépeket vásárolnak, a pulóvereket kereskedőknek adják el. „Mi nem milliomosok akarunk lenni, hanem megélni szeretnénk, eltartani három gyermekünket. Feleségemmel fogunk dolgozni, kötetlenül. Ez az üzlet mehet nagyon jól, jól, de rosszul is, viszont szerintünk akkor is nyújt annyit, hogy a befektetett pénzt, a kölcsönt visz- sza tudjuk fizetni úgy, hogy a gépeket ne kelljen eladni.” (Bónis Bertalan) Máthé Csaba Fórum Nagyecseden A mezőgazdasági üzemek erőpróbája lesz 1989-ben a termelésfejlesztés. Az új fel- vásárlási árak mellett jelentősen nő az ipari termékek ára, csökken az állami támogatás, de szükség van a reformra, a kibontakozásra, Sok egyéb más mellett erről is szó lesz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által rendezett nagyecsedi fórumon, amelyet december 14- én a Rákóczi Tsz központjában tartanak meg. A hátrányos és nehéz helyzetű termelőszövetkezetek gondjairól, a kibontakozás lehetőségeiről Vörös István, a HNF OT agrárpolitikai albizottságának titkára tart majd előadást. A megyét érintő kérdésekről Gál Ferenc, a megyei tanács osztályvezetője ad tájékoztatót. Beszabályozás A z üzem első yj futószalagának határidő előtti beszabályozását Petrov lakatos nagy lelkesedéssel végezte. A másodikat már csak megértéssel. Amikor a beszabályozó brigád jelentést tett a vállalat vezetésének a harmadikról, Petrov csaknem begolyózott. ... Amikor a vállalati gyűlésen a nyolcadik beszabályozásról volt szó, Petrov már nem tudta türtőztetni magát, jó hangosan bevágta az ajtót — és kijött a moziból. (Mihail Frenkel írását Mizser Lajos fordította)
