Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. december 12. Kdet-Magyaronsíg 7 Ancsa utolsó ugrásnapja Odafent minden oké! — Mi újság odafenn? — Minden rendben! — kö­zölte Vámosi János szakosz­tályvezető, aki rádión tartot­ta a kapcsolatot a magasban húzó géppel. A pilóta és a fedélzeten tartózkodó ugrató közölte, hogy jól látszik a cél, vagyis a homokkal „bé­lelt” célkör, amelynek pon­tosan a közepét kell megcé­lozniuk az ugróknak. És a gépben intézkedett az ugrató Fedor László. — Alighanem most ugrik Szalga Erika — hallottuk a földön. Valóban. a lányok kezdték a sort: Kiss Csilla, Hrubovszki Mária, Vezse Má­ria .. . A versenybírók mérő­szalaggal és úgynevezett le- tűzővel a kezükben álltak les­ben a célnál. — Valami baj lehet vele! — mondja Vámosi. mert hosszabb ideig néz felfelé. És tényleg. Az egyik lány ma­gát megfeszítve dolgozik oda­fenn, hogy sikerüljön a cél közelébe kerülnie. A szállítógép — a jó öreg Ancsa — szünet nélkül mű­ködött -a nyíregyházi repülő­tér légterében. Ez volt az év utolsó ugrásnapja. Éppen Jánkfalvi Attila ernyője lob­bant. Nem sokkal később közeledett az ernyő, alján az ügyes ugróval. Néhány má­sodperc múlva már ünnepel­ték, ugyanis pontosan a cél közepében ért talajt. A többiek sem hagyták magukat. Sőt. Alaposan meg­javították eddigi egyéni csú­csaikat. Lelesz Tibor nagy bánatára ezúttal ő nem tu­dott hozzájárulni az ered­ményhez, s ezt mindenki saj­nálta. Mert első két ugrása 0 centire sikerült, a harma­dik leméréséhez már rövid­nek bizonyult a „zollstock”. — Mit csináltál, fiú? — Rosszul helyezkedtem, ez lett az eredménye. Következett az ejtőernyő­sök öregje, Fedor László. Ö már a magasból integet fe­lénk. ő is eltalálta a mérta­ni nullát. Kezdők következnek, ko­mótosan szedik magukra a szürke „csomagot", azaz há­tukra kerül az ejtőernyő. Ka­tonás sorban állnak, ellen­őrzés következik, majd be­szállás az AN—2 gép testébe. — Jó lábtörést, mazsolák! — jegyzi meg egyik „öreg” a menők közül, természete­sen semmi rosszra nem gon­dolván. Aztán nekiiramodik a gép­madár, pilótája nagy kört ír le fölöttünk. — A magasság 800 méter, felkészülni! — halljuk a föl­di rádión. — Hamarosan ki­nyílik az első gomba, majd követi még további hét. — Ez is megtörtént — mondja Vámosi, arra gondol, amikor ő is ott téblábolt a zöldfülűek között. — Hányán foglalkoznak megyénkben ejtőernyőzéssel ? — kérdezem. — Mintegy hetvenen űzik a bátrak sportját klubunk­ban, persze nem mindenki „menő” ebben a szakágban. A szabolcsi ejtőernyősök több rangos versenyen in­dultak az év folyamán. Leg­jobb eredményük a burgaszi győzelem, ezt Bulgária légte­rében érte el a Han-kó, Jánk­falvi, Kovács I., Vámosi ösz- szetételű csapat. Dunaújvá­rosban, a Kohász Kupán pe­dig bronzérem sikeredett szá­mukra. Odafenn tovább potyogtak az ejtőernyősök: — Te, vigyázz, mert úgy jársz, mint legutóbb — fi­gyelmeztette az egyik leányt a szakosztályvezető. A ver­senyző megfogadta a taná­csot, figyelmesen, simán lan­dolt, ezúttal nem ütötte meg „popsiját”. — Mennyire veszélyes az ejtőernyőzés? — összességében mintegy két és fél ezer ugrást végez­tünk az idén — nem történt baleset —, kapom a választ. — A mai technika teljes biz­tonságot nyújt az ugró szá­mára, egyébként óriási a fej­lődés ezen a téren. Felnő!! súlyemelő 0B Molnár bronzérmes Furár után Mol­nár is feliratkozott az érmesek sorába a Tatabányán ren­dezett súlyemelő országos bajnok­ságon. Szombaton a legnehezebb súlycsoportok ver­senyeit rendezték, itt indult Molnár Miklós, az NYV- SSC +110 kilós emelője is. Izg-1- masan alakult verseny. Szakítás után Molnár 2,5 kg-os előnnyel ve­zetett, Oláh . és Kertész előtt. Mindketten jobb lökőnek szá­mítanak mint Molnár, így Belépés díjtalan ! Láthatjuk Borkai Zsoltot Szombaton avatják a nyíregy­házi sportcsarnokot Beszállás az Ancsa „gyomrába” Az utolsó körben Vámosi is ernyőt ölt, a gép ezúttal 2000 méter magasba emelkedik. Apró pontok válnak el az AN—2-es gépből, elkezdik folyamatos zuhanásukat, mi­közben sebességük eléri a 270 km'órát is. Egymás után nyílnak a színes kupolák. gazdáik hazaérkeznek a föld­re. A bátor nem születik bá­tornak, de ha kitart, azzá lesz. így zajlik a legbátrab­bak egy munkanapja a nyír­egyházi repülőtéren. Kovács György Egy hónapja nyitotta meg kapuit a Bujtosi Szabadidő Csarnok a közönség előtt. Azóta pattog a labda, hangos a lelátó. Egy esemény azon­ban még hátra van. A hiva­talos megnyitó, amelyre de­cember 17-én, szombaton ke­rül sor Nyíregyházán. — Mit láthatnak az avató­ünnep nézői? — kérdeztük Listván Lajost, a csarnok igazgatóját. Eltájolták magukat a tájfutók Az emgések tiszta lappal kezdenek Nem túlzás azt állítani, hogy viharos körülmények közt kezdte meg az idei évre a felkészülését a Mezőgaz­dasági Főiskola SC tájfutó­szakosztálya. Marina György — az ország egyik legjobb edzőjének — távozása után és a függő átigazolási ügyek között bizony nem volt sok idejük az emgéseknek a se­beik nyalogatására, mert közeledett a versenyidény. A vezetők, edzők pedig igen helyesen a külső viták, ve­szekedések helyett a mun­kájukra fordították erejüket, energiájukat. A tavaszi versenyek azt mutatták: sikerült rendezni a soraikat. A vezetőedző­versenyző Moravszki János és Oláh György az első nyolc verseny után teljesí­tette az első osztályú szin­tet, Varga Katalin pedig aranyejlvényes lett. A töb­biek is szépen gyűjtögették minősítési pontjaikat, és a viadalokról ritkán tértek haza dobogós helyezés nél­kül. Az egész szakosztály bi­zakodva várta az országos éjszakai és az országos csa­patbajnokságot. Itt azonban csúfos kudarccal kellett szembenézniük. (Moravszki János vezető edző: — Egyetlen eredmé­nyünk a csapatbajnokságon az ifúsági lányaink ötödik helye. Ez azonban végül is nem eredmény, mert ők ta­valy bajnokok voltak. Az idén már nem vállalták be­tegség és tanulmányi elfog­laltság miatt a komoly mun­kát. Idetartozik még az is, hogy Varga Kati megsérült, így ő sem állhatott a rendel­kezésünkre, a fiúknál pedig taktikai hibát követtünk el.) Következett a nyár. Edző­táborral, kemény edzésekkel és rengeteg versennyel. Is­mét jöttek az eredmények. Vavrik Andrea olyan jól fu­tott, hogy senkinek sem okozott meglepetést az, hogy válogatott viadalon kell in­dulnia. Ott sem okozott csa­lódást — első lett. Rozsnyón a nemzetközi versenyen Vav- rikon kívül Pristyák Erika, Bajzáth Tibor és Tamás Ti­bor állt fel a dobogó vala­melyik fokára. (Nagy István szakosztály- vezető: — Az egyéni baj­nokságon nem teljesültek reményeink, sajnos senki sem hozta magát. A váltó- bajnokságon viszont a ser­dülő lányaink másodikok lettek Oláh—Pristyák— Vavrik összeállításban. Ez azért nagyon sokat jelentett számunkra a jövőre nézve.) Mindent összevetve fele­más évet zártak az emgés tájfutók. A bajnokságokon elmaradtak a várttól, de a minősített versenyzőik szá­ma viszont emelkedett. Első osztályú lett: Moravszki Já­nos, Oláh György és újon­nan Mohácsi Tamás. Megis­mételte aranyjelvényes mi­nősítését: Varga Katalin. Vavrik Andrea, Fibi Kriszti­na, Balázs Gyöngy, az „újak”: Pristyák Erika, Óljih Anikó, Bajzáth Tibor és Wagner István. A jövő évi terveket Nagy István így foglalta össze: — A kiemelt keret részére (Oláh A., Varga K., Pristyák E., Vavrik A., Kiss Józsej, Oláh Gy.) minden feltételt megadunk ahhoz, hogy jól felkészüljenek, mert a baj­nokságokon elsősorban tő­lük várható a kimagasló eredmény. Szeretnénk a miskolci klubokkal (DVTK, MEAFC) jó kapcsolatot ki­építeni a közös edzések, ed­zőtáborok reményében. Eze­ken kívül legfontosabb fel­adatunk a tömegesítés, az utánpótlás-nevelés. Száraz Attila — A mintegy négy és fél órás program kilenc órakor veszi kezdetét. Először az Erdély kövei c. kiállítás megnyitójára kerül sor, be­szédet mond dr. Finta József főépítész. Ehhez kapcsolódik Szabolcs-Szatmár népművé­szete válogatott anyag bemu­tatása, ebben a megyei mű­velődési í i központ nyújtott segítséget. Kilenc óra negy­ven perctől az Ifjú Qárda z£- nekar és a majorettesoport szórakoztatja a gyülekező kö­zönséget; — Mit tartalmaz a'sport- bemutató? — Pontosan tíz órakor kez­dődik az a hangulatos dísz­torna. amely minden bi­zonnyal emlékezetes marad a nézők számára. Vendégeink a Budapesti Honvéd és az Üj pesti Dózsa válogatott tor­nászai, köztük lesz Burkai Zsolt és Guczoghy György is. Körülbelül 11 óra 50 perckor a Himnusz hangjaival veszi kezdetét az átadási ünnep­ség, ekkor adják át a csar­nok díszkulcsát, jutalmazzák meg az építésben élenjáró­kat. Befejezésül a dísztorna második részét láthatják a nézők, majd a Szabolcs-Vo- lán táncegyüttes műsora zár­ja a programot. — Kik azok a szerencsé­sek akik megtekinthetik az elmondott programot? — összesen háromezer vendég számára biztosítunk lehetőséget a műsor megte­kintésére, amelyre a belépés díjtalan. A belépésre jogo­sító meghívókat Szabolcs- Szatmár városi, falvai vendé­gei, a különböző társadalmi szervek, sportegyesületek, is­kolák kapják. (K. Gy.) nem volt lefutott a verseny. A nyíregyházi fiú minden­képpen tartani szerette vol­na pozícióját, ezért kockáz­tatott: 195 kg-os biztosító fo­gása után a 202,5-et próbálta kilökni, kétszer is sikertele­nül, így összetettben bronz­érem sikeredett számára. +120 kg, összetett orszá­gos bajnok: Oláh Imre (Hús­ipari SE, edző: Szalay György) 377,5 (170, 207,5), 2. Kertész (MTK-VM) 372,5 (167,5, 205), 3. Molnár Mik­lós (NYVSSC, edző: Rácz András) 367,5 (172,5, 195), 4. Szűcs (MTK-VM) 335 (155, 180). A Nyíregyházi VSSC mér­lege az érmek számát tekint- ve: 1. arany (Furár István), 1 bronz. Képünkön: a 67,5 kg-os Furár, aki aranyat szerzett súlycsoportjában. A Nációnál a világ Kupa­győztes Vasárnap Tokióban — eu­rópai idő szerint a hajnali órákban — lejátszották a labdarúgó Világ Kupa döntő­jét. Nációnál Montevideo (uru­guayi)— PSV Eindhoven (hol­land) 2:2 (1:0, 1:1, 1:1) — 11­esekkel 7 :6. Nagy csatát vívott a két együttes, s az uruguayiak a középpályás Ostolazo révén hamar vezetést szereztek. Egészen a második félidő kö­zepéig a dél-amerikaiak ját­szottak fölényben, a helyzet csak Romario 75. percben lőtt gólja után változott meg. Ezután a hollandok kereked­tek felül, s a hosszabbítás második részének elején 11- esből vezetést szereztek. Már-már győztesnek látszot­tak, amikor Ostolazo ismét a kapuba talált — közvetle­nül a lefújás előtt. Következtek a büntetők, de hosszú ideig ez sem hozott döntést. Végül a tizedik so­rozatban a Nációnál kapusa, Jorge Sere kifogta Berry van Aerle 11-esét, míg a túlolda­lon Tony Gomez bevette Hans van Breukelen kapu­ját, s az uruguayiak ünnepel­hettek. Biciklivel a sakk verseny re Tiszahát Kupa Jubileumi, huszonötödik verse­nyét rendezte a napokban a ti- szakécskei sakk-kör. A Tiszahát Kupa egyéni döntőjén húszán ültek asztalhoz, a házigazdák mellett becsiek, kóródiak. milo- taiak és kölcseiek. A tiszabecsi- ek jármű hiányában kerékpárral utaztak a verseny színhelyére. Az ötfordulós találkozó végül a házigazdák sikerét hozta, az első öt helyét nem adták másnak. A torna végeredménye: 1. Tukacs László. 2. Tukacs Tibor. 3. Czi- kai András, 4. Nagy Gyula. 5. Kosa Csaba (valamennyi Tisza- csécse), 6. Juhász Ernő (Tisza- kóród). Eszti Fehértóról Balatonalmádi nyaralójuk­ban nagyapa gyakran rende­zett tornászversenyt lfl unoká­jának, de azt ő sem gondolta, hogy egyikük már í$ éves ko­rában kiérdemli a Jó tanuló, jó sportoló címet, ö Molnár Eszter, az Üjfehértói 1. számú Általános Iskola 8. osztályos tanulója. A hosszú hajú, magas, vé­kony kislány Veszprémben született, de már Üjíehértón iratkozott be az iskolába. Ko­rán elkezdett balettozni. majd művészi tornára járt , és 5. osztályos korában megismer­kedett az atlétikával és a ko­sárlabdával. Kedvence a hosz- szú távú futás, de mindent, ahol mozogni kell, szívesen csinál. Szülei mindenben segí­tik, hiszen édesapja focizott, édesanyja pedig tornász volt. A sportnak hagyományai van­nak a családban, és nemcsak Eszter, hanem öccse. Gábor is folytatja ezek ápolását, ő most kezdett el kézilabdázni. Ha a tanulásról kérdezem, akkor is mosolyogva válaszol. — Zene.i tagozatos osztályba járok, eddig , mindig kitűnő voltam. A testnevelésen kívül szeretem az éneket, a magyar irodalmat és a történelmet is. Kicsit meglepődtem, amikor napi programját felsorolta: délelőtt iskola, utána ének­kar. edzés, majd angol szak­kör vagy zongoraóra. Még ezután következik a tanulás, készülés a másnapi órákra. O ezt a zsúfolt programot természetesnek veszi. Ráadá­sul minden hét végéje foglalt, hisz részt vesz csapatával a megyei kosárlabda-bajnokság­ban. Most jelentkezett Sárospa­takra a kétnyelvű gimnázium­ba, s várja a felvételi eredmé­nyét. Eszter életében a sport és a tanulás kiegészíti egy­mást. ha az egyikben elfárad, a másik jelenti számára a pi­henést. Szilágyi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom