Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10. Kamarás István: É*ár réges-régen zsúfo- lásig tele volt a ha- www talmas csarnok, de a jel egyre késett. — Lehet, hogy el lesz halasztva? — kérdezte a körülállókat egy feje búb­ját dörzsölő férfi. Senki sem hederített rá. — Garai téri, utcai, ta­nácsi kétszobás, komfortos lakásomat elcserélném ha­sonló egyszobásra, első emeletig, kizárólag a kör­nyéken — közölte egy ódi­vatú asszony. — Száztizennyolc négy­zetméteres, háromszoba, személyzetis, modern fűté­sű, Operára néző öröklakás eladó — fordult hozzá egy galambszürke öltönyös, majd hozzátette: — Másfél szobás tanácsi vagy örök­lakást beszámítok. — Nagygépes fröccsöntő kapacitást keresek! — ki- abálta át a fejek felett egy mindene-pepita úriember. — Marell származású anyától és angol tenyészté­sű apától április 29-én szü­letett drótszőrű foxterrier kölykök eladók — jelen­tette be ünnepélyesen egy nyugdíjas zenetanárnő. — Négyéves komondo­rom négy éve eltűnt — motyogta a feje búbját dör­zsölő férfi. — Neme: lány. Különleges ismertető jele: a „Dini, fogd meg a cicát!" felszólításra , eszeveszetten futkározni kezd. — Háromajtós, kissé fa­ragott paliszander szekrény eladó. . . tyéqii! — Űj Ember-évfolyamok bekötve eladók ... — Egyedülálló fiatal nő idős, magányos nénit vagy bácsit... — Huszonnégy per száz­hatvannyolc, érettségizett, természetet és irodalmat kedvelő, görög katolikus lány... — Huszonkilenc per száz­ötvennyolc, géplakatos se­géd, családias, nem dolgo­zó lánnyal... — Házasulandó fiatal pár albérletet... — Folyton égő American Heating 14-es kokszkály­ha ... — Fémpénzeket, minden­félét ... — Régi pénzeket, kitün­tetéseket, Jézus életé-t... — Temetőnk részére ki­sebb harangot... Senki sem vette észre, hogy egy csupafehér öreg­ember lépett be a csar­nokba. Olyan helyen állott meg, ahonnan mindenkit láthatott. Egy darabig fejéi ingatva figyelte zsizsegésü- ket, majd halkan megszó­lalt : — Az Isten szerelmére, nem hagynátok már abba egy kicsit! — Csend legyen! — kiál­totta a kerub, és megfújta a harsonát. — Hát nem fáradtatok már bele? — kérdezte fe­jét csóválva a csupafehér- ség. A — Csend legyen! — har­sogta a kerub. — Kezdetét veszi az utolsó ítélet! Immár évszázadokkal mér­hető csak a sajtó útján ter­jedő hírszolgáltatás. A mai értelemben használatos napi­lap, Szabolcs-Szatmár me­gyei múltja is már több mint 120 éves. Farkas Margit könyvtáros — két évtizede már — érde­kes összeállítást jelentetett meg a megyénkben kiadott hírlapokról, folyóiratokról. Ez a bibliográfia 151 olyan sajtóterméket regisztrált 1867 és 1969 közötti időszak­ban, amelyet Szabolcs-Szat­már megyében adtak ki, vagy a megye lakóinak szánták a kiadók. (László Gézáné öszeállításában a közeljövőben kerül kia­dásra az új sajtóbibliográfia). Fent említett kiadók a II. vi­lágháború előtt jobbára a kü­lönböző pártok, egyletek, egy­házak, szakmai szervezetek, illetve nyomdatulajdonosok, (könyvkereskedők. A jelzett időszak után, különösen a koalíciós időszakot követően pedig a pártsajtó kiadása, a kommunista pártra szűkül, viszont mellette porondra lépnek a tömegszervezeti, intézményi, üzemi lapok. A mai szorosan napi saj­tónak nevezett lapot Nyír­egyházán jelentették meg 1867. október 1-jén. Ez a Nyír című újság volt. Ezen lap fejlécében hangsúlyozta -sokoldalúságát, azaz „gazdá- szati, kereskedelmi és ipari vegyeshetilap”-ként jelölte meg jellegét. Három év múl­tával „vetélytársa” támadt heti egyszeri megjelenéssel: a Nyíri Közlöny. E lapot Kmethy István szerkesztette, ö volt az első hivatásos új­ságíró Nyíregyházán. 1880. április 1-jén újabb sajtótermék lót napvilágot Nyírvidék címmel. Ez a lap 1880-tól hetenként egyszer, 1913-tól hetente kétszer, 1917- től pedig heti hat alkalom­mal jelent meg. 1944. június 30-án látott napvilágot utol­jára: közel 65 évig tudósí­tott a megye életéről. 1892-ben komoly verseny­társa született, ekkor indult a Nyíregyházi Hírlap, amely Szabolcsi sajtóvilág igényes szerkesztése, színvo­nalas irodalmi anyaga elle­nére sem bizonyult hosszú életűinek, 1896-ban megszűnt. A századforduló környékén aztán újabb lapok jelentkez­tek. Még 1898-ban lát napvi­lágot a Szabolcsi Hírlap, a város első napilapja. A szá­zad utolsó évében a Szabolcs c. újságot adják az olvasók kezébe. 1904-ben a Nyíregy­házi Friss Űjság gazdagítja a választékot. Talán nem érdemtelen ar­ra sem odafigyelni, hogy az 1910-es években három ál­landó újságja volt a megyé­nek, illetve a megyeszékhely­nek: a Nyírvidék, a Szabolcs- vármegye és a Szabolcsi Hír­lap. A politikai változások min­dig markánsan jelennek meg a sajtóban. így volt ez a fel­szabadulás után is. Az MKP irányításával megindul a Magyar Nép 1945. január 2- án. Ez év szeptemberében a Magyar Kommunista Párt lapjaként jelenik meg Kis­várdán a Szabolcsi Szabad Nép. A sajtóválaszték 46 áp­rilisában ismét bővül. Az ol­vasók kezébe bérül a Nyír­ség, a Szociáldemokrata Párt lapja és a Szabolcsi Kis Új­ság, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt lapja. 1947 júniusában de­mokratikus hetilapként je­lentkezett a Szatmár-Bereg Népe. Az akkori forrongó po­litikai változások következ­ményéként a Szabolcsi Kis Újság 1947. december 5-én megszűnik, a Nyírség pedig egybeolvad a Magyar Nép­pel és 1948. április 18-tól Nyírségi Magyar Nép címmel olvasható. A Szatmár-Bereg Népe még egy évig, 49 már­ciusáig „él”. Ettől kezdve egy lap, a Nyírségi Magyar Nép — később több címváltozat­tal — lesz a megye legfőbb agitátora, krónikása, minde­nese. 1957 februárjában újjá­születik, s Kelet-Magyaror- szág címmel a megye lako­sainak társává szegődik. Régi óhajunk, hogy szeret­jük tudni, mi történik a sző­kébb környezetünkben, mit írnak, mit mondanak ró­lunk. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a helyi sajtó. Me­gyénkben is vannak olyan települések, amelyeknek hoszabb-rövidebb időt meg­ért sajtója volt. Kisvárda — 1888-tól — tartja fontos­nak különböző sajtóorgánu­mok megjelentetését. Íme a lapcímek: Kisvárdai Lapok, Felsőszabolcs, Kisvárda és Vidéke, Kisvárdai Friss Űj­ság, Kisvárdai Vidék. Máté­szalkán 1890-től adtak ki la­pokat Mátészalka, Mátészal­ka és Vidéke, Mátészalkai Újság címmel. Igen gazdag a nyírbátori hagyaték is. 1909- ben a Nyírbátor és Vidéke, 1911-ben a Nyírbátori Hír- lap-ot adták ki. Nagykólló 1899-ben „társadalmi és köz- gazdasági hetilapot” adott ki. De a listán van Fehérgyar­mat, Nyírgyulaj, Tiszalök ne­ve is különböző sajtótermék megjelentetésével. Szakmai lapokkal is talál­kozhatunk a megye sajtó- történetében. Érdekes szín­foltot képviselnek a diákúj­ságok is. Már az első megyei lapok magukra vállalják a szépiro­dalom terjesztését. Ezek mel­lett azonban több-kevesebb sikerrel — önálló kulturális lapot is közreadtak. Ilyen pél­dául a Hónap, a Forrás, a Hármashatár, a Kelet, a Ha­ladás és az Igazság. A fel­szabadulás előtti legjelentő­sebb irodalmi, művészeti fo­lyóirat az 1934-es indulásé Szabolcsi Szemle. Végül összefoglalóan meg­említjük, hogy a jelzett időszak 151 sajtóterméke kö­zül 119 Nyíregyházán, 14 Má­tészalkán, 8 Kisvárdán, 4 Nagylkállón, 3 Nyírbátorban, 1-1 pedig Nyírgyulajon, Ti­szailökön és Tiiszadobon ke­rült kiadásra. A sűrűn, egymás után fel­bukkanó lapok közül 50 nem érte el egyéves fennál­lását. Leghosszabb életűnek bizonyult a Nyírvidék (64 év), a Szabolcsi Tanító (23 év), a Szatmár és Bereg (22 év) és a Szabolcsi Hétfő (16 év). Orosz Szilárd Nádas — Tarr János akvarellje. A nyírbátori Báthory Ist­ván Múzeum állandó város­történeti kiállításán egymás mellett két erdélyi fejede­lem, Báthory Gábor és Beth­len Gábor kardja is látha­tó. Báthory Gábor kardjának markolata aranyozott ezüst, melyet növényi mintákkal, zománcozott rózsákkal, vö­rös és fehér ékkövekkel dú­san díszítették. A Renge egyik oldalán a fejedelem jobbra néző, páncélos mell­képe látható, jobb kezében jogarral. A keresztvas fölött hadi jelképek vannak: pallos, szablya, sisak; pajzs. A penge másik oldalára címert vés­tek: koronás sárkány övezte címerpajzsban felül kiter­jesztett szárnyú sas, alatta hét bástya, ez az erdélyi cí­merben a magyarok és a Fejedelmek kardjai Nyírbátorban szászok jelképe. A címeren rátétként ott szerepel a Bá­thoryak címere is, a három sárkányfog. A keresztvasnál itt a mesterjegyet láthatjuk, a solingeni pengék jelét: Nap, Hold és csillagok. Írás is található a penge két ol­dalán: „Gabriel Báthory D (ei) g (ratiae) princ (eps) Transylv (aniae) Partium regni Hung (ariae) dominus et sicul (orum) comes 1609:” = Báthory Gábor, Is­ten kegyelméből Erdély és a Részek fejedelme, a Magyar Királyság ura és a széke­lyek ispánja. A kard hüvelyét vörösbar­na bársonnyal vonták be, a saruveret és a hordpántok ugyanúgy mint a kard mar­kolata, növényi mintáikkal, zománcozott rózsákkal, ékkö­vekkel dúsan díszítettek. Bethlen Gábor kardja per­zsa ízlésű szablya, egyenes keresztvassal, a pengén hár­mas vércsatornával. Az egész markolat és a keresztvas ezüstlemezből készült indás, leveles, virágos motívumok­kal sűrűn díszített. Itt csak a penge egyik oldalán van díszítés, a magyar korona, alatta pedig a közös címer­ben Magyarország és Erdély jelképei. A címerpajzs bal — „Fájdalom, nem követhet­jük ebben tisztán a szívün­ket, hanem a lehetőséget, is szemünk • előtt kell tartani, és a dolgok jelen állásában én nem tartom kivihetőnek, hogy a fizetések magasabbra emeltessenek ... Részemről meg vagyok győződve, hogy a haza idővel meg fogja há­lálhatni néptanítójuknak azt, amivel nekik tartozik...” (1. lecke: A haza még min­dig tartozik.) ■ Mikor és ki beszélt a taní­tók csekélyke napszámáról? Nem, nem mostani keletű a panasz. Eötvös József fo­galmazott így 1868-ban egy parlamenti felszólalásban. Már akkor élénk viták foly­tak a pedagógusbérek körül. Ugyanabban az évben a Néptanítók Lapjában megje­lent cikkében hangsúlyozta: ..míg a néptanítóknak anya­gi jólétéről nem gondosko­dunk', addig tőlük lelkese­dést nem várhatunk”. A haza hálája elhalasztva A vita azóta is tart. A ha­za azóta sem volt hálás. En­nek ellenére csak magam is­merek több tucat pedagógust, aki lelkesedését, tudását so­ha nem a fizetség arányá­ban osztottta ' szét tanítvá­nyai között, hanem pazarló bőkezűséggel. A haza háláját illetően én csak az ezredforduló utánra jósolok lényegi változást. Nemcsak jelenlegi anyagi helyzetünk akadálya a na­gyobb lépéseknek, szemléle­tünk sem emelte még trónra a pedagógust. Sajnos, a gaz­daságra koncentráló reform- törekvésekben nem kap kel­lő hangsúlyt az oktatás, a művelődés hajtóereje. Pon­tosabban csak szavakban fo­galmazódnak meg ezek, míg a valóságban látványosan romlik ifjúságunk műveltsé­ge, a tanítók, a tanárok, a professzorok pedig tűréskü­szöbükhöz érkeztek. (2. lecke: Isten nem ver bottal) Még mindig időszerű az a közmondás, amelyet A Mol­nár-leány című elbeszélésé­ben idéz Eötvös: „Csak akit az isten megver, abból lesz iskolamester”. Némi vigaszt nyújt a másik mondás: Isten nem ver bottal. De gyakran ver rossz tanítókkal, akik a kontraszelekció évtizedek óta tartó áramával tömegesen jelentek meg az iskolákban. Ennél nagyobb csapás pedig, az egyén és a társadalom szempontjából, aligha létezik. Nemcsak a tanítók elégte­len megbecsülésének gondjai rímelnek á mával, a népok­tatásra-fordított anyagi erők miatti aggodalom is ismerős. „Jelenleg legföljebb négy millió forintra tehetjük azon összeget, amely hazánkban a népnevelésre fordíttatha- tik: ha karba akarjuk nép- •oktatásunkat helyezni, annak évi szükségleteire 8 millió 500 ezer forintnál bizonyosan több keilend évenkint”. Gazsó Ferenc szociológus, művelődési miniszterhelyet­tes szerint: az oktatás évti­zedek óta a nemzeti jöve­delem 4,5—5,2 százalékát kapta. Ha ez a rossz hagyo­mány — amely nemzetközi összehasonlításban is a hátúi kullogók közé sorol bennün­ket — nem változik lényege­sen, helyrehozhatatlan hát­rányokat teremt. Az öt éves tervre ütemezett 1800—2000 tanterem helyett 3200—3500- at kellene megépíteni, az ok­tatás strukturális változtatá­saihoz szükséges anyagiak­ról nem is beszélve. (3. lecke: Mit tud és mit akar a pedagógus?) A tárgyi feltételrendszer hiányai miatt kevésbé aggó­dom, hár a korszerű pedagó­giában az eszközök szerepe is hangsúlyosabb. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom a pedagógus emberi minőségét és megbecsülését, mert ezen áll vagy bukik minden, pontosabban azon, hogy ez az értelmiségi réteg mit tud, mire képes, és mit akar megvalósítani az új tö­rekvésekből. A jövő század minden bi­zonnyal fizetni tud, mert fi­zetni kénytelen. És addig? Mi fizetünk rá az évszáza dós mulasztásokra. ' Z. E. Díszes kardmarkolat. oldalán a hármas halom és a kettős kereszt, alatta a hét­szer vágott mező, a jobb ol­dalon kiterjesztett szárnyú sas, hét bástya, a Nap és a Hold, az erdélyi magyarok, szászok és székelyek jelké­pei láthatók. Itt rátétként az iktári Bethlen-család címerét lát­hatjuk: egymással szemben álló két hattyút, nyakukon egy nyíllal átlőve. A penge­vésett felirata: „GABRIEL D (EI) G (RATIAE) EL (ECTVS) HVN (G ARIAE), DAL (MATIAE), .CRO (ATI- AE), SCL (AVONIAE) REX PRIN (CEPS) TRANSY (LV ANIAE) ET SICVLOR (UM) COMES 1622.” Magya­rul: Bethlen Gábor Isten ke­gyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia választott kirá­lya, Erdély fejedelme és a székelyek ispánja, 1622. (az évszám- a Habsburg-uralko- dóval kötött nikolsburgi béké­re utal, melyben Bethlen Gábor hét magyarországi vármegyével és Kassa váro­sával növelte meg erdélyi fe­jedelemségét). A szablya hüvelye, hord- pántjai, a saruveret ezüst­lemezből készült, s dúsan díszítették levelekkel, virá­gokkal. Benc János KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom