Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
1988. december 31. Keiet-Maeyarorsxag ,...nem lehet haladékot adni, mert az idő múlásával az elhatározottság megkopik" Beszélgetés Gyuricsku Kálmán megyei első titkárral I Mi futott át az agyán december 3-án késő este, amikor közölték a tényt, hogy ön a megyei pártbizottság új \elsö titkára? — Hogy amennyire szép, annyira nyomasztó is a most rámszabott feladat. Őszintén szólva az is megfordult bennem: miégsincs jól, hogy nincs ráhatásom arra, kik lesznek legközelebbi munkatársaim. I Végül is megválasztották a titkárokat, s négy hét telt el azóta, hogy — mint ko- rábbban fogalmazott — ez az elszánt csikócsapat munkához kezdett... — ... és most azt mondhatom, hogy szerencsés vagyok. I ön egyedül maradt a régi gárdából. Milyen viszonyban van újra nem választott titkártársaival? '• — Számomra ez egyáltalán nem kényes 'kérdés. Volt kollégáimhoz a viszonyom egyikhez sem változott. Jó munkatársak volltunk, mégha nem is egyformán nyitottak egymás iránt. Ma már ezt is jobban megértem, mint annak idején a hétköznapok egymásutánjában. Sokszor találkoztunk az elmúlt négy hétben. Én nem akarom rájuk erőltetni az érzéseimet, ők pedig igen mértéktartóak, s úgy hiszem lassan lecsöndesül bennük az a fájdalom is, amit a nagy meglepetés erejével ható döntés váltott ki bennük. I .Arra a bizonyos éjszakára gondol, amelyet sokan földcsuszamlás néven illettek? — Igen, arra. Folytatva: úgy érzem, hogy „összejött” az új vezetés. Jólesett, amikor Németh Miklós kormányeHnök legutóbb elmondta, régi kollégáim egyike levelet írt neki, amelyben arról akarja meggyőzni, hogy a jelenlegi vezetés tagjai alkalmas emberek a megye előtt állló feladatok megszervezésére, ellátására, és arra kérte őt, kiemelten segítse a kormány a munkánkat. H Ezt a levelet Varga Gyula írta? — Ö. Ugyanilyen levelet küldött Grósz elvtársinak is, de vele még nem volit alkalríjjam beszélni. H Wem gratulált? — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén bemutatott és kifejezte a testület jókívánságait. „Kenetes témában akarnak váltazásL.“ I Elődje tehát alkalmasnak tartja az új összetételt, ön pedig szerencsésnek vallja magát. Ez azt jelenti, hogy a titkárok között nincsenek viták? — Dehogy! Rengeteg vitánk van, aminek külön örülök. Erzen a bizáimat, s hogy fontos dolgokban kevés szóból is értjük egymást. Mivel nagyjából azonos az értékrendünk, ilyen rövid idő is elég volt ahhoz, hogy önállóan is merjünk állást foglalni. Rengeteg témában akarunk változást, aminek az indokoltságában nincs vitánk. Nagyjából egyformán ítéljük meg a feladatokat, a lehetőségeket, a módszereket, az ütemet viszont már nem. Eltérően rangsorolunk, s ez a szakképzettségünkkel, különböző szintű jártasságunkkal függ össze. Annak különösen örülök, hogy nem ágazatot, osztályt, vagy a társadalmi élet egy szűk területét képviseljük, -hanem a megyében, vagy az apparátus egészében gondolkodunk, mikor miről van szó. Éj Ugyanilyen szerencsésnek mondhatja 0 magát a pártbizottság, ,a végrehajtó bili zottság összetétele miatt is? — Az ezzel kapcsolatos tapasztalatom még nagyon kevés, hiszen egy pártbizottsági ülés volt még csupán. Viszont a vb megválasztása, az ülés hangulata, — hogy oitt nem volt semmifajta „meglepetés” — nekem sokat mond. Bizonyára dtentátbe kerülök ..'őst a pártközvélemény egy részével, de szerintem ez a pártbizottság nem véletlenül jött létre ebben az össszetótelben. Ez a testület most azt a végrehajtó bizottságot választotta, lamely az adott körben és az adott helyzetben a legjobb. f jH ön a pártbizottság legutóbbi ülésén kirn fejtette: jó, ihogy \ezt a testületet nem köti beidegződés, konvenció. Valóban határozott előnynek, tartja ezt? — A tesületi munkában járatosak számaira rengeteg tábu. bilalomfa létezik, természetesnek és kikeriilhetetlennek tartunk sok régi módszert. Az új pártbizottság példátlan ■aktivitással tárgyalta követendő munkamódszerét és sok konstruktív javaslatot tett; Még a má jusi pártértekezlet után, de akár égje hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen vöj)., jfiogy ennyire szuverén és dolgozni akaró legyen & megye vezető pánttestülete. Igényes és követelményeket támasztó — ez már most érezhető — az új pártbizottság. Egyértelmű a saját és gyors tájékozottságát szorgalmazó igénye. Nyolc éve vagyok tagja ennek a pártbizottságnak, de még soha nem vetődött fel, hogy meg akarják ismerni a párt megyei költség- vetését, gazdálkodását. Most ebben is követelik a lehető legteljesebb nyíltságot. Vagy a ■a pártbizottság döntései hatásának vizsgálatát, a köz véleményét objektív eszközökkel mérni — egy rutinos testületnek sem jutott eszébe. 0 Talán éppen azért, mert rutinos volt. . . — ... Az új végrehajtó bizottság első — mindössze 40 perces — ülésén engem is megerősített az a kemény élv, is ég. amit az együtt először ülő 13 tagú testület döntésével kifejezett. Nem voOit taktikázás, kivárás, hogy az első titkár melyik változatnál emeli fel a kezét. I Üj titkárok, új vb, új pártbizottság — valamennyien elszántak a változtatásra. Érvényes ez a jobbítási szándék az olyan nehéz — ö pártértekezlet által megfogalmazott — feladatra is, mint a vezetők kiválasztása, a kádermunka javítása, amiben adósságunk nem kicsi? — Mindenki tudja, hogy a káderügyeket elő kell készíteni, a vezetők megítélését sem egy ülésen rögtönzik a testület tagjai. Titkár- ■társaimmal kidolgoztunk egy szempontrendszert, aminek alapján a megye mozgalmi, állami és gazdasági vezetőit is értékelni, minősíteni fogjuk. Korábban magam is többször megszavaztam már tervet káderek cseréjéről, s tapasztaltam: a végre nem hajtott döntések nem erősítették testületünk, pártunk tekintélyét! Épp ezért tevékenységünk első helyére a káderügyek rendezését soroljuk. Remélem egyetért ezzel a vb és a pártbizottság is. í Koráibbi hibáinknak ez az egyik nagy fll tanulsága . . . — ... és az, hogy a közvélemény sok csatornáin érkező jelzései hosszabb távon igazolódnák. Kár, hogy a korábbi kádercseretervben többen nem szerepeltek, akiknek a tevékenységéről, magatartásáról környezetükből figyeíimeztetó jelzések érkeztek. Most elkerülhetetlenül a „gyorsain megoldandó káder - ikérdések” című listára kerül a nevük. Az is tanulság számunkra, hogy nem lehet haladékot adná, mert az idő múlásával az elhatározottság megkopik és lassan az elfogadhatatlan hibáikkal terhelt vezetőkkel is együtt tudunk élni. Lágyszívűnek, együttérzőnek lenni csak a megye lakosságának terhére, politikai hibaként lehelt. Atéreztüfc a pártértekezlet döntéseinek súlyát, s elhatároztuk: ha kell keménységgel, de az ügy iránti feleaósséggel és teljes nyíltsággal intézzük a megoldásra érett káderkérdéseket. Már januárban megszületik a testüfeti^'ó'Másfogíalás. ta'-ree^ei pártbizottság és flsdbi hatáskörébe.utantózó személyek alkáWháteságÉwl*'»» d egerére-térvezettékkel kapcsolatos tennivalókról — pontos ütemterv szerint. Tudom, hogy ezek emberi sorsok és a kijelentésem sapkásnak tűnik, de körültekiirttoek és humánusak akarunk lenni egyben. „...felelis beosztással bem feltétlenni jár együtt párttisztség...“ I Részben a káderkérdésekhez tartozik: befejezettnek tekinthetjük a pártértekezleteket megyénkben? — Én nem a pártértekezletet tartom a megújulás egyetlen fórumának. Az egyéb módszerek valószínűleg több és meggyőzőbb munkát, kemény elhatározottságot is követel- mek. E folyamatot nem tekinthetem lezártnak, a különböző szintű pártbizottságokban/ és azok élén is szükség van változtatásokra. I Sokan állnak értetlenül a tény előtt, hogy egyes megyei vezetők — akiknek korábban automatikusan, ‘funkciójuk alapján volt ott helyük — most kimaradtak a megye vezető párttestületeiből. Hogyan értékelhető ez a helyzet? — Ne beszéljünk többes számban. Én személy szerint úgy érzem, hogy a pártértekezlet „túlgyőzött”, ami miatt a pártbizottság "tisztség vision |k munkája is eddig nem létező möráfiS teherrel indult. Jól tudom, hogy a beidegződés, a megszokás alkonya energiáikat is felszabadít és izgalmas kísérletek1 forrása. Mégsem vallhatom. hogy a beidegződések nélküliek közé tartozom. Megszöktem a megyei vezetők együttműködésének korábbi rendjét, formálít. Rögtön á décambéh 4-i hajnalon az is fejtörést okozott nekem: hogyan lesz ezután? Legelső feladatomnak tartottam tisztázni a partneri együttműködés általam ,ajánlott, illetve általuk kínált formált, módszereit. Most ez is teljesen másként zajlik, mint korábban. A megyei tanács elnöke melllett hegenként rendszeresen találkozunk a népfront és a szakszervezet vezetőivel változó helyszíneken és változó elnökléssel. Lassan hozzászokunk e változáshoz, természetesnek vesszük a kölcsönös tájékoztatást. A közvélemény is tudomásul veszi, hogy a felelős állami, vagy tömegszervezeti beosztással nem feltétlenül jár együtt választott párt- tisztség. E nélkül is élkötelezetten dolgozhatnák az illetékesek. Még haszon is lehet, hogy ily módon is csökken a sokat kifogásolt párhuzamosság. ■ Erősíti-e a változtatások igénye és mennyire a pártapparátust? — A pártértekezlet előkészítése során igen súlyos és mindenképpen figyelmet érdemlő véleményt mondtak az apparátusról is. Mivel itt a megyei bizottságról volt szó, természetesen anniak a munkatársait minősítették meglehetősen kritikusan. Megszűnt tehát az igazmondás kényelmetlensége, amikor rövid, vagy középtávú elképzeléseinket megbeszéljük munkatársainkkal, akik a kritika hallatán nem fognák megdöbbenni. Számomra igen kiegyensúlyozott és mérlegeit iránymutatást jelent, amit pártbizottságunk első ülésén megjelölt: hozzáértő, politizálni képes, hiteles és fejlett kapcsolatteremtő készséggel rendelkező pártapparátusra van nagyon nagy- szükség. Az pedig különösen értékelendő, hogy a pártbizottság az ilyen apparátust meg üs védi a mostanában hálás apparátusellenes hangulattal szemben. Nem kis lecke, hogy e .megemelt mércének jobb jövedelemmel rendelkező emberék felelhetnek meg, viszont (bár a megszállottak száma csökken) azt sem hiszem, hogy tehetséges fiatalok nem nyerhetők meg a mozgalomnak, mert az számukra zsákutca. Kitűnő szakemberek mondtak le nem kevés anyagiról, hogy — igaz nem nyugdíjig, de mondjuik 5—10 évig — olyan szintetizáló képességre tegyenek szert, amire másutt aligha van all'kaílmuk. És aki igényes, az szakmailag sem .marad le. „...I szarftt nehézségek is nagyobb erőfeszítésre késztetnek...“ , Amire pedig óriási szükség van. De a ■ legokosabb • és legrátermettebb testüle- j- tek,-vezetők,) apparátusok sem képesek • csodára.< Különösen, nem Szabőlcs-Szat- m mórban; ahol a helyzet az átlagosnál is 8 rosszabb. Nem félő, hogy összes erőfe- ljj szítésünk üresjáratban marad csupán? u’: í l ő i'< — Nem vagyak idealista, sem optimistább az indokoltnál, tudom, hogy a legjobb tudás és jobbító szándék is kemény materiális kor ■Iátokba ütközik, de a kivezető úttal nem le bet nem foglalkozni. ■ Látjuk-e ezt az utat? — Nem alkarok közhelyeket mondani, már unalomig csépelt mondatokat ismételni. Ezért csak annyit: vallom, hogy a rendezett káderügyék jó hatással vannak a kilábalásra. A szorító nehézségek is nagyobb erőfeszítésekre késztethetik a gazdaságban dolgozókat. Erre már van számos példa. Az emberék — a vezetők — között van sikert kereső, ezért kockáztató. És van a személyes pozícióját féltő, helybenjáró, a kudarcot minden áron, kerülő típus. Még [gazdijuk is az utóbbiakat, ha nehéz helyzetünkből a kiút megtalálásának kötelességét csupán az ország nyakéba varrjuk. Politikai munkánk egyik nagy fogyatékosságának is tanítom, hogy megyénk ben az utóbbiak nagy számban vannak, hogy emiatt sem tudjuk érvényesíteni lehetősége ■ inket az élelmiszer-féldolgozásbán. a munkaigényes termékek termelésében, vagy a ha. tánmentiség előnyének kihasználáséiban. Nem bátorítjuk eléggé a Sikert kereső vezetőkét, kollektívákat és ez nem tartható. A változás • hoz vezető út egyik ösvénye a korábbi hibákkal való bátor szembenézés és szakítás. Vallásos marxista alapon jó ideig nem adtunk teret a mezőgazdaság kiegészítő tevékenységének. Most ilyen alapokról nem védhetjük a,közösségi tulajdon pozícióinak változatlanságát. BMenkezőleg! Élen kell járnunk abban, hogy a „túlállamositptt”, túLságosim .is csoporttulajdonná teJöíte Id terület, -ooitiifiilózat Vagy éppen kisipari tevékenységek ismét len - dületbe hozzák a megye gazdaságát, s kialakítsuk a korszerű vállalkozásokat. I Sok helyen megfogalmazódott mostanában, hogy a megyei érdekeket nem képviselik markáns következetességgel a megyei vezetők. Sikerrel vállalhatják fel ezt manapság, amikor az országnak nincsen pénze? — Vallom, hogy a? elemi erővel feltörő érdekérvényesítés elől kitérni nem lehet. És nem azért, nriyrt ezeh nyúlik alapvetően, i.vezetés megítélésé; ez-legkevesebb- Ez közei 66b ezaf ertber 9 sórsara kihat), Mindiglijgy ■ gondolán, ‘ppgy nem goüdjáfnk écSetetéSé- vel, mondandónk hangszer.pLésévteLvan&lbaj — ez a/véfíére imái": drámaira: sikeredett. Hibának azt J^rtom, hogy nemisájái törekvése- linkhez fértünk országos támogatást, hogy az országíís felismerés általi létrehozott pénzeszközöket kevés követelményt támasztva és szétforgácsol via osztottuk el, hogy nem elég sok csatornán próbáltuk érdekeinket érvényesíteni. E tekintetben lényeges változásokat kell elérni. A tudomány embereinek: megnyerésével, a kükereskedel'em -bürokrati1 kus akadályainak leküzdésével;'- aa'infrastruktúránkat javító, a korábbi vezetés általi hozott bátor és nem népszerű döntések felvállalásával. Hogy mindez nem üres beszéd, arra példa egy millió forintot meghaladó alapítvány egy olyan pesti vállalattól, amelynek néhány tíz embere dolgozik csupán a megyében. Várható eredményeként több diplomás jön haza szülőhelyére és egyetemi tanárokat lis díjazhatunk azok közül, akik megyénk gondjaira figyelve dolgoznak. Ha e mecénások megszaporodnak, attől sokat lehet várni. Meg kell nyerni ügyünknek írót, filmest, művészt és bármilyen jeles embert, akik alátámasztják botladozó lépéseinket. A kormány tervgazdasági bizottsága november végi ha- • tározatából is kitűnik, az ország vezetése már jól ismeri bajainkat. Szavaink hitelét sok-sok úton és másokkal is kell igazoltatnunk. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ „...együtt talán elkeriil|Hft a jtlentős tévedéseket...“ 4* ■ • - « w ’ ■&&&' Utolsó és személyes kérdés: változott-e L december 3-a óta Gyuricsku Kálmán, az W1 ember? — Biztosan hihetetlen, de a pártértekezletet megelőző éjszakát végigaludtam. Az azt megelőző napokban a Központi Bizottság fel- ikérésére egy otldalszámra tekintélyes tanulmányt állítottam össze. A találgatások, az idegeskedés helyett dolgoztam, és a családom legnagyobb meglepetésére nyugodt voltam Azóta ez a szokatlanul szép állapot megváltozott. Egy országosan ismert ember magánlevelében gratuláció helyett írta nekem: a magamfajta ember számára mindig szorongást jelent egy új feladat, manapság különö- -sen nyomasztó ez a megbízatás. Elfoglalltabb is vágyóik, összeszűkült az időm. December 3. előtt úgy éreztem, eléggé otthon vagyak a tennivalóimban, s azt is tudtam, utána még van korrekcióra lehetőség. Ma ezt már nem mondhatom. Ezért is bíztatom a környezetemet: bíráljanak, együtt talán elkerüljük a jelentős tévedéseiket. Másfél évre „szegődtünk”, ennyire szól a megbízatásunk. Ha rosszul dolgozunk, ez is igen hosszú idő a megye életében. Ha elfogadhatóan, a megcélzott pálya a bizonyításra nagyon rövid; Személyes kockázatúink is e kevés idő sikere, ■vagy eredménytelensége. Ezért sem mindegy, mit és hogyan teszünk. § Köszönöm a válaszait. , - -> - Kopka János
