Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

1988. december 30 Kelet-Magyarország 3 Társadalmi viták Újra munkásokat várnak Demecserben Jogzsargon helyett világos megfogalmazást Ahogy a síkos úton gépkocsinkkal Demecser felé „kor­csolyázunk” egy korábbi újságcikk elevenedik fel a Nyír- tex Fonó-Szövő Leányvállalatról. Hitel nincs! címmel azo­kat a vesződségeket taglalta- az írás, amely a bank és a vállalat kapcsolatát jellemezte. Most változott a helyzet, a Nyírtex-nek annyi munkája van, hogy alig győzi. És ami talán a legmeglepőbb, munkaerőgondokkal küzd. Még 80— 100 asszonynak tudna munkát adni, de hiába, nincs je­lentkező. Végéra Attiláné és Molnár Lászlóné az amerikai export­ra készülő kötőfonalakat készíti. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK ÉS A TA­NÁCSTAGOK válasz­tásáról szóló, 1983-ban megalkotott törvény mó­dosítását célzó javaslatot az ősszel vitattuk. Koráb­ban az egyesülésről és a gyülekezésről szóló tör­vénytervezetek feletti esz­mecsere zajlott. A közel­jövőben a megyei és a fő- városi népfrontbizottsá­gok tervezetvitájának szervezését kezdik. Ä tör­vényalkotás amúgy is szített tervét újabb — és tegyük hozzá: jogos! — tár­sadalmi és államvezetési igények még csak fokoz- hatják. Az előzetes viták a demokratizálási folyama­tot szolgálják — ezt alig­ha kell bizonygatni. De va­jon elérik-e a kívánt célt? Á LÉNYEGET RÖGZÍ­TETTÉK. Az egyesülésről és a gyülekezésről szóló törvények tervezeteinek vi­táin lényegesen többen vet­tek részt, mint a választó­jogról szólón. Felületesen azt mondhatnánk, hogy a két szabadságjog törvényi szabályozását fontosabb­nak ítélte a közvélemény, mint a választójogot. Pedig — sajnos — nem erről van szó. Valljuk be: az egyesü­lési és gyülekezési törvény tervezete magán viselte a sietség, a bürokratizmus és nem utolsósorban a régi be­idegződések minden vissza­húzó, káros jegyét. A jegy­zőkönyvek, a Népfront to­vábbított állásfoglalásai, ha a hangulatot nem is, de a lé­nyeget jól rögzítették. S az eredmény? Gyökeresen átdolgozott tervezetek ke­rültek a Minisztertanács elé. Érdemes tehát társa­dalmi vitát rendezni. S ezt követően az érdeklődés nem nőtt, hanem csökkent. Hol­ott a „siker” nyomán foko­zódó aktivitásra lehetett számítani. Azt hiszem, most még idejében tesszük, ha a „siker” másik oldalát megnézzük. Fel kell figyelni a meg­előző és a mostani vitákon elhangzottakra, amelyek nem a.tervezetek koncep­cióját vagy szövegezését bí­rálták, hanem általános ér­vényű észrevételeket tar­talmaztak. Sietősen — de nem elsi­etve! — lehet dolgozni, ten­ni sok minden mást, de a társadalom egészét érintő törvényeket alkotni nem. Általában nem kellenek évek egy jó törvény ki­dolgozásához, de az is illú­zió, hogy hetek alatt hosszú távra szóló jogszabályt le­het alkotni. Magam is osz­tom a vitákon elhangzott azon véleményeket, ame­lyek szerint nem az Or­szággyűlés ülésének idő­pontjától kell visszaszámol­ni egy törvénytervezet élet­útját, hanem akkor kell az ülésszak elé tűzni, amikor a tudomány, a társadalmi vita kiérlelte, a Miniszter- tanács magáénak vallotta. körének őszinte véleményé­re — nevezetesen az új al­kotmány tervezetének tár­sadalmi vitája idején —, arra az időre fogy el a tár­sadalom — és nem egyes csoportok vagy szervezetek — aktivitása és érdeklődé­se. Tehát bármilyen külö­nösen is hangzik, de az ál­lamhatalomnak a véle­ménykérésben is önmér­sékletet kell tanúsítania. Még akkor is, ha tudjuk, hogy két (három?) nemze­dék van. melyet lényegi döntések előtt soha nem kérdeztek meg. Bár az el­múlt néhány évben több­ször volt társadalmi vita, de előtte már az elhatáro­zás megszületett. Az egye­sületekről és a gyülekezés­ről szóló tervezetek jó ta­pasztalatait nem mindenki tekinti a változás garanciá­jának. A TÁRSADALMI VI­TÁKBAN gyakran el­hangzott, hogy a nehézkes jogi szöveg, a meg nem magyarázott jogi terminoló­giák nemcsak nehezítik a megértést, hanem visszahú­zódóvá teszik a „nem jo­gászokat”, akiket egyébként a téma érdekel. A tapasz­talatok alapján félek, hogy részvételük mind passzí­vabb lesz, azután távol is maradnak. Nekem, mint „többszörös vitavezető- nek”, úgy tűnik, haszno­sabb lenne a leendő törvény megmagyarázott és meg­indokolt koncepcióját vagy jogászi megfogalmazással tűzdelt tervezetét a célok mindenkori világos megfo­galmazásával széles körű vitára bocsátani. Ezzel pár­huzamosan kellene a „jog­technikusoknak” a törvény tervezetét is fogalmazniuk, a társadalmi vitákról folya­matosan érkező vélemények alapján. Vannak más ese­tek: például, amikor a szo­rosan vett szakmai közös­ség és a jogalkotót képvise­lők eszmecseréje célszerű, hiszen a társadalom egé­szét, de még nagyobbik ré­szét sem érintő kérdésekről van szó. Az ilyen témák társadalmi vitára bocsátá­sa — formalitása mi­att — nemcsak ered­ménytelen, hanem érdek­telenséghez vezet. A társa­dalmi viták iránti csökkenő érdeklődésnek egyik oka az is, hogy az elhangzott ja­vaslatok sorsáról sem a vi­tát szervezők, sem a javas- lattevők nem kapnak visz- szajelzést. Az elfogadott — kihirdetett — törvényben olvashatják a végered­ményt, dé azt, hogy mit miért fogadtak el, vagy mi­ért nem, sohasem tudják meg. Márpedig a demokrá­cia nem fejeződhet be a vé­lemény kikérésével. JÓL SZOLGÁLNÁ a társadalmi viták előkészíté­sét, s a véleményeknek is fórumul szolgálhatna, te­hát segítené a törvény­előkészítők munkáját, ha A karácsonyi hangulatnak nincs különösebb jele az üzemcsarnokban, valamennyi gép ütemesen jár, legfeljebb egyik-másik előtt kevesebb a munkáskéz. Az utolsó n'apra sokan szabadságot vettek ki, megkezdődött a sütés-főzés. A csarnok hátsó részében fo­lyamatosan pörögnek az or­sók, a kész fonalat azonnal csomagolják az ügyes kezű asszonyok. Bár mindenki a karácsonyesti készülődés mozzanatait gondolja át, az amerikai exportra készülő 28 tonna fonalat minél előbb le kell gyártani, hiszen a szál- lítás utolsó határideje de­cember 30-a. Á fél falu... Szappanos Józsefné Gé- gényből jár be. Mint mond­ja, a fél falu a Nyirtexben dolgozik. Lányai 19, 15 és 11 évesek, így nincs otthon gond, hogy három műszakot vállalt. Átlagban nyolcezer forintot keres, de volt olyan hónap, amikor az egyszáza­lékos szakszervezeti befize­tés 91 forint volt. Arra, hogy a hét-tíz ezer forintos fize­tésért miért csak nehezen Záloghái Mátészalkán ­Arany, bőr, szőrme Bevált a zací. Soha nem gondolt volna arra a ra- kamazi takarékszövetke­zet, hogy Nyíregyháza leg­újabb lakótelepén, az örö­kösföldön pár nap alatt több száz ezer forint érté­kű arany ellenében kér­nek kölcsönt pillanatnyi pénzzavar miatt a lajto­sak. A zsíros üzlet remé­nyében a nagyecsedi ta­karékszövetkezet is me­rész elhatározásra vállal­kozott, ők Mátészalkán nyitnak rövidesen zálog­házat. — A nyíregyházitól jó­val nagyobb lesz a szálkái üzlet és a tevékenységi kört is bővítik: az arany, mellett bőr- és szőrmeárut is átvesznek mondta Fazekas Sándor, a megyei takarékszövetkezet főosz­tályvezetője. Hasonló fel­tételekkel indítják a zá­logházat, mint a meglévő. Tehát a beadott áru érté­kének a felét készpénzben veheti át az ügyfél és leg­később fél évig vissza kell vásárolnia a holmiját, kü­lönben a zacinak jogában áll lazt eladni. A városközpont egyik I most épülő Jj üzctnii k* föld­szintjén szerez tulajdon­jogot a nagyecsedi taka­rékszövetkezet közei egy­millió forint befizetésé­vel. A MESZÖV-nél azt tervezik: mire telő alá ke­rül a létesítmény, a bank- felügyelet fővárosi köz ■ pontjától megszerzik a működéshez szükséges en­gedélyeket. Ha minden a •terv szerint halad. 1989- ben Mátészalkán is fogad­hatja ügyfeleit a zálog­ház. T. K. tudnak munkaerőt toborozni, azt válaszolta, hogy a fiata­lok inkább vállalják a bejá­rást Nyíregyházára. Korábban Demecserben és környékén olyan munkaerő­bőség volt, hogy a budapesti anyavállalatnak is közvetítet- tek dolgozókat. Most a lét- számhiány miatt a gépeket nem tudják maximálisan ki­használni. Kétezerrel több ' — Idén a gépen dolgozók- nak körülbelül kétezer fo­rinttal emeltük a bérüket — sorolja a kedvezményeket Márton Csaba igazgató. — A kismamáknak rugalmasan vlátoztattuk munkaidejüket. A környező 14 faluból a Vo- lántól bérelt három autó­busszal szállítjuk dolgozóin­kat. Csökkentettük a kiszol­gáló személyzetet. Hiába, fogy a munkaerő, pedig kü­lönösebb szakmai tudást sem kívánunk. Mindenkinek az ügyességén múlik, hogy tel­jesíti-e a normát, vagy még azt is felülmúlja. A kártolt fonalat és a szö­vetet gyártó Nyírtex' • idén árbevételi tervétől elmaradt, viszont a tervet túlteljesítet­te. Ezt a kettősséget az ár­emelkedések és a gazdasági szabályzók okozták. A két ünnep között a vállalatnál karbantartás, leltározás fo­lyik; egyedül az exportra gyártó gépsor működik, ke­zelői túlórában dolgoznak. A fonal és a szövetgyártó csarnok melletti paplankészí­tő üzemben már előkészítet­ték karbantartásra a gépeket, a takarítást pedig ottjártunk- kor fejezték be. — A paplankészítés új fej­lesztéseink közé tartozik — mutat a gépre az igazgató. — Korábban eladtuk a töltetet, így minimális volt jövedel­münk, most mi készítjük a paplant. Jövőre 100 ezret fo­gunk értékesíteni. Ehhez ha­sonló a bútorszövet-gyártás, nagy a kereslet iránta. Már januárban szeretnénk beállí­tani a hulladékfeldolgozó gé­pet. A 9 milliós beruházás két év alatt megtérül, ezzel jelentős import alapanyagot takarítanánk meg. Paplan­varrógép, fonógép és a már említett hulladéktépőgép be­állításával az idei 250 millió- ós árbevételünket jövőre 370- re emelnénk. Rugalmasabb mozgástér A működő töke bevonását jövőre tervezik Demecserben. Részvénytársaság vagy kor­látolt felelősségű társaság ki­alakítása a céljuk, amelybe fő részvényesként az anya- vállalatot vonnák be, mellet­te bankokkal és szállítópart­nereikkel alakítanának ki szorosabb kapcsolatot. Az új fejlesztések és a társasági törvény adta lehetőségek ru­galmasabb mozgásteret nyúj­tanak a Nyírtexnek, amely kilábalt a hitelszegény idő­szakból. Máthé Csaba Előszilveszter £ lkezdödött a vissza­számlálás. Már csak egy röpke nap választ el a beköszönő esztendőtől. Mindenütt a lázas készülődés jegyében telnek az évutó napjai. Árusok kínálják az óév búcsúztatásához kelen­dő portékáikat a belváros ut­cáin. Trombita, síp, petárda, csákó, álarc sorakozik apui­tokon. Sok-sok színes, látvá­nyos „bolondság”, az önfe­ledt szórakozás nélkülözhe­tetlen kellékei ezek. Szertelen, tréfás kedvű fia­talok szétszórt csoportja jár­ja az estébe hajló várost. Torka szakadtukból fújják a trombitákat, csak úgy zeng belé a körút. Amerre járnak mindenütt megütköznek vi­selkedésükön. Hiába. A han­gos csatazaj még nem he­lyénvaló, mindennek meg van a maga ideje. Hiányzik még az ünnep — mással nem pótolható — bohém varázsa, az élcelödő humor, a fiata­los lelkesedés — mindez em­berhez méltó keretek kö­zött . .. (csonka) Most valami sietség ta­pasztalható. Be kell hozni sok valós és vélt törvény- alkotási mulasztást. A jó szándék nem vonható két­ségbe, csak félő, hogy nem vezet a kívánt eredményre. Különösen nem, ha a tör­vényalkotás folyamatában minden eddiginél ■ sze­lesebb körben kíváncsi a törvényalkotó az állam­polgárok véleményére. A társadalmi vitákra tehát szükség van és jó, hogy ez rendszeressé válik. Jogos az aggodalom, hogy amikor a legnagyobb szükség lesz a társadalom legszélesebb V __________________________________ szükség szerint megjelenne a Törvényalkotók Lapja, | amely tájékoztatna a ké­szülő jogszabályokról (nem­csak a törvényekről, ba_ nem a minisztertanácsi, mi­niszteri rendeletekről is), a vitatott kérdésekről, érvek­ről és ellenérvekről. Nem a jogászok lapja lenne, ha­nem a törvényalkotóké: az egész társadalomé. Dr. Klement Tamás a Hazafias Népfront budapesti Alkományjogi Bizottságának elnöke J Valentin Plamenov; Külföld — Külföldre kellene utaznunk! — sóhajtott föl Pancso, miután megosztot­tam vele a problémámat. Két csavarra lenne szüksé­gem ugyanis az autómhoz — Tudsz egy kicsit ango­lul? — kérdezte. — Mit kellene tudnom? — rémültem meg. — Csak annyit, hogy „how do you do”, és utána meg kell hajolnod. — „How do you do”, és meghajolni — ennyit még tudok — mondtam. — Viszont nincs útleve­lem, és semmi kedvem Lon­donba utazni. Pancso elvigyorodott. ' — Nem ilyen külföldre gondoltam! — Hát milyenre? — A mi saját külhonunk­ra. Csak át kell ugranunk a szemközti házba, Fipéhez, aki ragaszkodik ahhoz, hogy angolul köszönjön neki az ember, mert ez mindunta­lan eszébe juttatja az ötórai teát. — Ez a te külfölded? — néztem rá leereszkedően — Hátrább az agarak­kal! — dorgált meg Pancso. — Lehet csavart kapni az üzletben? Nem lehet. Fipé- nek azonban kamionszámra hoznak belőle! Minden van nála — a csavartól a Mer- cedesig! Te levávai mész bevásárolni, Fipe meg dol­lárral. Te is mást értesz azon, hogy törvény, és Fipe is. És ezek után még azt mered állítani, hogy mind­ketten ugyanannak az ál­lamnak a polgárai vagytok? — Ez a Fipe előbb-utóbb börtönbe kerül, sötét egy alak! — suttogtam’, .és ré­mülten körülnéztem. —- Szépen' vagyunk! — mondta Pancso felháborod­va. — Tessék, keress ma­gadnak olyan valakit, aki világosabb elmével bír, az majd elmagyarázza neked, hogy csavar ugyan egyelőre még nincs, de majd lesz. — Csak tréfáltam! — mondtam neki pityeregve. — Ha ez a Fipe bevonul a börtönbe, én bolondokházá­ba kerülök. Excuse me! És egy üveg vodkái meg egy kiló sertéskarajt is mel­lékeltem a bocsánatkérés­hez. Rövidesen átmentünk a szemközti házba. „How do you do" — mondtam töké­letes angolsággal, mintha legalább két diplomám, vol­na. Földig hajoltam, és át­léptem az országhatárt. Bolgárból fordította; Adamecz Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom