Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

1988. december 29. Kelet-Magyarország I pártikár szerint: az egész csak rágalom Egy ^sikkasztás” utóélete Válasz cikkünkre A kálvária még tart Dombház: ha leszakad, nincs más A Kelet-Magyarország 1988. december 17-i számában megjelent „Sikkasztott-e a párttitkár?” című cikkel kap­csolatban a nyilvánosság jegyében kérem az alábbiak köz­lését, mivel a cikk megkérdezésem, így véleményem nél­kül került közlésre. Elöljáróban: nem volt olyan taggyűlés Beszterecen, me­lyen titkári funkciómból fel­mentettek volna, ilyen tag­gyűlést még csak nem is kez­deményeztek. Nem sértő­döttség, hanem kényszerítés miatt adtam be kilépési ké­relmemet a tsz vezetőségé­nek, melyet ügyészségi ja­vaslatra visszavontam. A cikkben nyilatkozó Szőke István az utóbbi években rendszeresen foglalkoztatta az alapszervezet vezetőségét, illetve a felettes pártszerve­ket — különféle vélt sérel­mei miatt — kilépési szán­dékával. Azonban minden esetben hagyta magát meg­győzni. Az ezt megelőző esetnél 3 hónapig még tagdí­jat sem fizetett, én fizettem be helyette a saját pénzem­ből. Meg kell még jegyez­nem, hogy Szőke Istvánt erős rokoni szálak kötik a jelen­legi tsz-vezetés egyes meg­határozó tagjaihoz. A pénztárvizsgálattal kap­csolatban: az elnök által el­rendelt pénztárvizsgálat nem állapította és nem is állapít­hatta meg a 28 000 forint hi­ányt, mivel a kifizetést iga­zoló fizetési jegyzék, illette a postai utalványok, melyek már egy éve irattárban vol­tak, érdekes és a mai napig is tisztázatlan ok miatt, a pénztáros által leadott pénz­tárbizonylat mellől eltűntek. Tehát a pénztárost felelősség nem terheli. A pénztáros olyan nyilatkozatot nem tett és jegyzőkönyvbe sem mon­dott és nem is írt alá, mely­ben elismerte, hogy az össze­get együtt tettük el. Ezzel szemben a termelőszövetke­zet elnöke, Márton László 6 napig tartó fenyegetés, zak­latás után kényszerítette a pénztárost olyan jegyzőkönyv aláírására, melyben az van leírva, hogy az összeget, uta­sításomra, jóhiszeműen a pénztáros nekem adta át, Több pedagógust várnak Olvasótáborok Az olvasó népért mozga­lom negyedik országos kon­ferenciáját a közelmúltban tartották Győrben. A sza­bolcsi résztvevők kezdemé­nyezték a tanácskozáson, hogy intézzenek felhívást a pedagógusokhoz, akiket mi­nél nagyobb számban szeret­nének megnyerni az olvasó­tábori mozgalom szövetsége­seinek. A javaslattal a konferen­cia egyetértett. így ezúton is kérik az iskolák igazgatóit, segítsék és bátorítsák nevelő­ik olvasótábori munkáját. Tanítók, tanárok részvételé­re egyaránt számítanak. Az is jó lenne, ha a főiskolai hallgatók valamelyik olvasó­táborban töltenék nyári pe­dagógiai gyakorlatukat. A pedagógusok támogatá­sára számítanak abban is, hogy minél több gyerek jus­son el olvasótáborba, amely a személyiségformálásnak, a közösségi nevelésnek és a demokrácia gyakorlásának is alkalmas színtere. melyet én használtam fel is­meretlen célra. A pénztáros a jegyzőkönyv kényszerű aláírása után, ami­kor kijött a tsz elnökének irodájából, azonnal három munkatárs előtt is elmondta, hogy amit kényszer hatásá­ra írt alá, az nem igaz, az az elnök fejében fogalmazódott meg. Ezt a jegyzőkönyvet zsarolásra felhasználva kén/« szeri tette ki a tsz elnöke to­vábbi több napig tartó zak­latással, hogy május 25-én beadjuk kilépési kérelmün­ket. E sajnálatos, szomorú és felháborító események után a pénztárossal együtt azonnal személyesen bejelentést tet­tünk a megyei pártbizottság­hoz. Ezt követően pedig a Nyíregyházi Városi Ügyész­ségnél szóban és írásban Márton László tsz-elnök el­len feljelentést tettünk. Végezetül: az 1988. június 17-i besztereci pártgyűlésen — ennek napirendi pontjai: 1. Szervezeti kérdésekben ál­lásfoglalás. 2. Egyebek. — Kató László minden előzetes kérdésfeltevés nélkül hozzá­szólásomra reagálva sikkasz­tással vádolt meg nyilváno­san. Kató László mivel már a korábbi években is több esetben megalapozatlan, fe­lelőtlen, sértő kijelentést tett személyemre, ezért kényte­len voltam becsületsértés miatt az ügyészséghez ismét bejelentést tenni. A vizsgá­latok a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon jelenleg is folyamatban van­nak. Továbbra is hiszem és meggyőződésem, hogy ilyen, szerintem társadalmunktól idegen és törvénybe ütköző magatartást — hatalommal való visszaélés, fenyegetés, zsarolás, becsületsértés, meg­alázás, rágalmazás — nem lehet büntetlenül sokáig foly­tatni. Horváth Sándor Megyeszékhelyünk dísze és büszkesége az egymás­ra rakott játékkockákhoz hasonlító sárga dombház. Ott áll az Október 31. té­ren. Mellette felkiáltójel­ként magasodik a fényúj­ság, kifejezője lehetne mindannak, ami a domb­ház átadása óta történt. És annak, milyen sikerrel mutogat egymásra öt hosszú éve a tervező vál­lalat (NYlRTERV), a be­ruházási vállalat (NYtR- BER) és a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Vállalat (SZAEV). A zegzugos, labárintussze- rű házat mindössze tizen­egy család lakja. Alig har­mincán vannak az „elátko- zottafk”. Tavasszal költöztek, ősszel beáztak, folyt az eső a falakon, a csillárokból, a konnektorokból... Ázott a szőnyeg, a könyv, a bútor. A lakók panaszára a tanácsi lakásokat kezelő IKSZV le­velet küldött az építőnek, hogy garanciában hárítsa el a hibát. Az átadástól szá­mított egy éven belül ez kö­telessége is. A SZÁÉV azt válaszolta, hogy a tervező hi­báiért ő nem vállalhatja a felelősséget! Reménykedtek Szegény lakók hordták a vödröket, mosdótálakat a mennyezeti vízerek alá, köz­ben már a plafon műanyag díszítőlécei is a fejükre es­tek és a csempék is lepo­tyogtak a konyhában, fürdő­szobában, de elviselték, mert reménykedtek abban, hogy lesz megoldás. Egy esztendő sem telt el, a beruházó NYlRBER a SZÁ- ÉV-vel előtetőt húzatott a mennyezeti teraszok fölé. Mégis áztak a lakások. Ahol a tapéták nem zöldültek meg a penésztől, ott szétmállot- tak. Ráadásul akkorra meg­repedeztek és elhajoltak a gipszkarton Betonip közfa­lak. A SZÁÉV újfent kö­zölte, ő nem érzi magát vét­kesnek, a tervező nem vette figyelembe a válaszfalak természetes mozgását, for­málódását. De ennek ellené­re, ha az IKSZV hajlandó kifizetni az összes költséget és anyagot, készségesen kija­vítja a hibákat... Nagy munka kezdődött: iratok gyártása, levelezés. Az VADÄSZZSÄKMÄNY. Kölcsönösen segítik egymást a nyír­bátori Vörös Csillag vadásztársaság és a máriapócsi Rákó­czi Tsz. A tsz télen takarmánnyal segíti a vadásztársasá­got. Viszonzásképpen pedig vadászati lehetőséget kapnak. Közösen szoktak vadat vásárolni és telepíteni. Az idén húsz dámvaddal frissítik az állományt a máriapócsi határban. Képünkön: a körvadászat után a teríték. (Suri Attila fel­vétele) IKSZV meghallgatta a lakók egyre dühösebb panaszait, de nem küldte ki saját építőbri­gádját a dombház megrepe- rálására. Megértette a fur- tangot: ha dolgozni kezde­nek a munkásai, abban a percben a tervező, a beruhá­zó és az építő összes hibáit neki kellene vállalnia. Egy év múlva a NYÍRBER levélben megírta az ingat­lankezelőnek, hogy a sárga dombház ügyében pert in­dít a SZÁÉV ellen. Hogy hogy nem, elfelejtette bevál­tani az ígéretét, s csak a fe­lettes hatóságok közbelépése után ment a bíróságra. Ezzel eltelt megint egy év, lehet, hogy nem véletlenül? Köz­ben a Lakók ingóságai, a bú­torok, sőt még a szekrényben tartott ruhák is lassan meg- penészedtek, és rohadni kezd­tek, de semmi sincs áldoza­tok nélkül... ! Á költségek megosztásával Pontosan tíz hónap múlva az IKSZV illetékeseinek egy jóakaró titkon megsúgta, hogy már határozatot hozott az első fokú bíróság a domb­ház ügyében, de ezt az érin­tettek megfellebbezték. A Legfelsőbb Bíróságnál van a peranyag. A Legfelsőbb Bí­róság hatálytalanította a vi­tás ítéletet és arra utasította a Nyíregyházi Megyei Bíró­ságot, tárgyalják ők másod­fokon. 1987 április közepén megszületett az ítélet: vét­kes a SZÁÉV és a NYlRBER is, ezért kötelesek hatvan na­pon belül, a költségek meg­osztásával kiküszöbölni a hi­bákat. Ezt felibe-harmadába meg is cselekedték, a lakók szerint: nem sok sikerrel. Az IKSZV-t senki sem tájékoz­tatta az ítéletről. A lakók megunták a ki­szolgáltatottságot, a herce­hurcát, a bizottságosdit és a szemlélősdit. A szabadságu­kat ugyanis azzal töltötték, hogy otthon maradtak a helyszínt vizsgáló szakembe­rek fogadására. Írtak a me­gyei népi ellenőrzési bizott­ságnak, amelynek eredmé­nyeképp némi (de ideigle­nes) lakbércsökkentést kap­tak az IKSZV-tól. Nemrég pedig levelet küldtek az ille­tékes minisztériumba, le­gyen már vége ennek a ne­vetséges tragikomédiának, aminek egyetlen célja, hogy pereskedéssel elhúzzák az időt, amíg lejár a szavatos­ság. Utána már könnyű azt mondani, hogy a ház elhasz­nálódott! Kozmetikázás A minisztérium levelére si­etve összeült egy felelős bi­zottság. A városi és a megyei tanács, a NYlRTERV, a NYlRBER, a SZAÉV és az ingatlankezelő vállalat képvi­selői megegyeztek, hogy 1989 márciusig felújítják és meg­javítják a lakásokat. A köz­falak repedéseit lécekkel el­takarják. Ezt a kozmetikázást fenntartással fogadta a vá­rosi tanács és az IKSZV fe­lelőse, mivel aligha oldja meg a problémát. Bár a dombházat „nemes és újító szándékkal” álmod­ta életre a tervező, kísérlete­ző kedvének, a hanyag és felületes építésnek, a felelőt­lenségnek harminc ártatlan ember az áldozata. A domb­ház most olyan állapotban van, hogy nem akad olyan meggondolatlan ember, aki beleköltözne .. . Tóth M. Ildikó Egyéves késés Stabilizáció, kibontakozás A pénzügyi stabilizációról, a kibontakozás feltéte­leinek megteremtéséről, annak várható meneté­ről nyilatkozott Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja a Világgazdaság­nak. Nyers Rezső hangsúlyozta: a kormány programja al­kalmas a pénzügyi stabilizálás végrehajtására. A gond az, hogy e téren egyéves késés alakult ki. Nincs viszont még világos program az új növekedési szakasz megin­dítására. Márpedig kiderült, hogy a magyar gazdaság stabilizációja csak az új növekedés feltételeinek meg­teremtésével tehető teljessé, tartóssá. A veszteségforrásoknak a felszámolásában el kell ér­ni a kívánt szintet ahhoz, hogy megindulhasson a vál­lalkozások élénkítése. Ezért 1989-ben csupán az élénkí­tés előkészületei kezdődhetnek meg. Ide sorolható a ter­vezett importliberalizálás, a működő tőke importjának felgyorsítása. Hosszabb távon pedig arra kell törekedni, hogy a külföldi kölcsönök egy részét már ne deficitfi­nanszírozásra. hanem a kis- és középvállalatok fejlesz­tésére használják fel. Az „új Marshall-tervvel" — amelynek ötlete Nyers Rezsőtől származik — kapcsolatban elmondotta, hogy annak kidolgozására aligha kerülhet sor a következő években. Leghamarabb egy évtized múlva válhat való­sággá ez az elképzelés. Magyarországnak azonban van lehetősége, hogy más formában is hozzájusson a kül­földi tőkéhez és a fejlett technikához. Tény ugyanak­kor, hogy az új Marshall-terv révén valószínűleg job­ban meg lehetne alapozni a felzárkózás lehetőségét. Az államminiszter leszögezte: Magyarországon mind gazdaságilag, mind politikailag elképzelhetetlen a ma­gántőke túlsúlyra jutása. Már csak azért is, mert véle­ménye szerint a vegyestulajdont nem lehet a magán­tulajdon kategóriájába sorolni. Az a vállalkozás, ami­ben az állam 30—40—50 százalékos hányadban részese­dik. annak arányában köztulajdonban marad, s ott to­vábbra is érvényesül az állami befolyás. A vegyestu- lajdon a nagy- és középiparban többségivé válhat, de nagyon lényeges, hogy a társadalmi tőke domináns sze­repe megmaradjon, érvényesüljön. Ez biztosítható, hi­szen az állam és a szövetkezetek tulajdonában van a társadalmi tőke túlnyomó hányada. A magántőke felhalmozó képességének segítése elle­nére sem valószínű, hogy túlsúlyba jusson a gazdaság­ban. hiszen aránya jelenleg csupán 5 százalék. Hasonló a helyzet a külföldi működő tőkével is. Ha ennek részarányát a következő években akár 5, netán 8 szá­zalékra sikerülne növelni Magyarországon, az már nagy eredménynek számítana. Más a helyzet a társadalmi összmunkaidővel. E téren kívánatos lenne, hogy a ma­gánszférában foglalkoztatott munkaerő aránya érje el a 25, akár a 30 százalékot is. R rra a kérdésre, hogy a magántulajdon.váratlan és gyors előretörésének lennének-e politikai akadá­lyai, Nyers Rezső a következőket mondotta: mindez attól függ, hogy társadalom-konform módon működne-e a magántőke, vagy sem. Amennyiben súlyá­nak növekedése nem kerülne összeütközésbe egy rugal­masabb, dogmáktól mentes értékítélettel, akkor nem kell különösebb politikai akadályokkal számolni. A kor­mány törekvése az, hogy szélesítse, de ne idealizálja a magántevékenységet. Születhetnek természetesen a nye­reségre törekvés során olyan gondolatok, amelyek sér­tik a társadalmi közérdeket. Ehhez azonban nem kell magántulajdonosnak lenni. Ugyanilyen törekvések ta­pasztalhatók a társadalmi szférában is. Az államnak az a szerepe, hogy mind a magántőke, mind a monopol- szervezetek társadalmi érdekeket sértő tevékenységét korlátozza. ____3 Kívülről mutatós

Next

/
Oldalképek
Tartalom