Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

1988. december 27. Kelet-Magyarország 7 Megunta a focit a hajdani „mesterlövész“ A guruló labda szinte csábít egy hatal­mas lövésre, mégis kitér előle. Tenisz­ütőjét a hóna alá vágja, a sárga tenisz­labdát szabad kezével pattogtatja, és in­dul a salakospálya felé, ahol már vár­ják partnerei. Ók nem csodálkoznak, hogy a hajdani mesterlövész 15 éve nem rúgott labdába. Inkább azok lepődnek meg, akik a hatvanas években a néző­téren állva tapsoltak Kowaczics Gyula alakításainak és góljainak. Mezítláb és klottgatyában rúgták a bőrt, a homokot és sokszor a kisebb köveket 1949-ben a 4-es iskola udva­rán a diákok. Az akikori MÄ- DISZ kapusa, Sallai Ernő, aki az iskola udvarán lakott, elégedett csettingetéssel fi­gyelte az alacsony, vézna gyerek szólóit, akit hiába gátncsoltak, estében is berúg­ta a gólt. Nem is sokat teke­tóriázott, megfogta a fiút és a grundról kivitte a bujtosi pályára. A legendás Gunga- din, alias ifj. Tóth Ernő, a fiatal tehetségek pátyolgatója a szerdai edzőmeccsen már beállította a fiút. Mivel any- nyira kicsi volt a lába, hogy valamennyi cipő lötyögött rajta, kénytelen volt mezít­láb, amúgy grundiasan vé­gighajtani a mérkőzést. En­nek ellenére megragadt a MADISZ-nál, sőt a felnőtt csapat edzője, dr. Kalocsay is számításba vette. Két év múlva mégis a Kis- várdai Vasasban focizott, hi­szen az ottani gépipari tech­nikumba iratkozott. Még alig melegedett meg, már Nyír­egyházáról jöttek érte. Az egyik pénteki napon beállí­tott hozzá Stob László a Nyíregyházi Építők képvise­letében, összepakoltatta a fi­út és kijelentette, hogy kö­zépcsatárként vasárnap már a Budapesti Vörös Meteor ellen játszik. 1958-ig emléke­zetes meccsek egész sorát eleveníti fel. Idegenben a Csepel Autó ellen, amikor a hazaiak egy góllal vezettek, a második félidőben viszont Kowaczics három góljával fordított a nyíregyházi csa­pat. Vagy amikor a „tirpák— hurkás” rangadókat, vagy Nyíregyháza—Debrecen meccseket rendezték. Két különvonattal kísérték el a szurkolók a debrecenieket. Hiába játszott dr. Puskás, Kertész, Gellért, a vendégek­nél Gyula két gólja után a DVSC-szurkolók csendben hazaindultak. Teleki, aki Debrecenből került a Vasashoz, egy ilyen rangadót látott és beajánlot­ta a nyíregyházi góllövőt II- lovszky Rudolfnak. A füles, hogy az angyalföldiek el akarják vinni Kowaczicsot, eljutott a Csepelhez is. Két­féléi ostromolták a fiút, aki a nagycsapatot, a háromszo­ros KK-győztes Vasast vá­lasztotta. Bundzsák, Beren- di. Mészöly, Szentmihályi, Mathesz, Raduly, hogy csak a nevesebbeket soroljuk az akkori piros-kékektől. Ígéret, pénz, lakás, kocsi­kiutalás akkoriban nem volt. Az volt a legnagyobb dicső­ség, hogy egy vidéki srácot elvisznek Budapestre focizni. Munkaidő-kedvezmény az ötvenes évek végén is kijárt az NB I-es focistáknak, csak­hogy a négy órát le kellett dolgozni a Járműfejlesztési Intézetnél, ahol Kowaczicsot technikusként alkalmazták. Az egyetlen ígéret számára mégis az volt, ha Radulyt kiszorítja a csapatból, akkor ő lesz kezdő. 1958 őszén a bajnokság előtt Győrben ját­szott előkészületi mérkőzést a Vasas. Gyula szerencsét­lenségére kezdő volt, de a 3. percben Achilles-ín szaka­dást szenvedett, így 7 hónap­ra kiesett a közös munkából. A lábadozás napjaiban II- lovszky mester Pasarétre vit­te el egy atlétaedzőhöz, aki korrigálta bicegését. Eljött a nagy nap is. Diós­győr ellen már játszhatott, ha nem is rúgott gólt, az, hogy csapatba került, a leg­nagyobb boldogságnak szá­mított. Közben a Vasas is ki­cserélődött, újak érkeztek, akik később kétszer egymás után bajnokságot nyertek. Az állandó stressz, kispados lesz-e, vagy egyáltalán ját­szik-e, türelmetlenné tette a nyíregyházi fiút, aki egy pil­lanat alatt döntött. 1960-ban összecsomagolt és hazaköltö­zött. A Vasas természetesen megorrolt rá, egy évre eltil­totta a játéktól. Közben idehaza kezdett jó csapat összekovácsolódni a Nyíregyházi Spartacusnál. Harcsa végzett a TF-en, Pon- gó, Eszenyi és Gajdos a Mun­kásból igazolt át, Kaskötö és Aranyi a Vasutasból érkezett, Széles szintén visszaköltözött Budapestről, míg Bácskái és Divinyi Nyírbátorból jött. Az 1962-es évadot már ez a gár­da kezdte el. Az NB II-ben a 4. helyen végeztek a végel­számolásnál, mivel a kétcso­portos másodosztályból az első nyolc jutott az NB I B- be. 1968-ig nem panaszkod­hattak a szurkolók. A Kalo­csay, majd Bakos Béla ve­zette „Spari” a stabil közép­mezőnyben végzett. Húszéves pályafutás után Kowaczics 1968-ban másik hat társával együtt szögre akasztotta a stoplis cipőt. Ezt a vérveszteséget nem bírta el a csapat, egy év múlva ki­hullott az NB I B-ből. 1970- re magára maradt a csapat, a balsikerek után elmara­doztak mellőlük a támogatóké Szinte közfelkiáltásra Ko­waczics Gyulát választották meg edzőnek, aki nemcsak a szakvezetői tisztet, hanem az intézői, a szertárosi munka­kört is vállalta • egyúttal. A fél szezont remekül zárta a csapat, a Budapesti Volántól két ponttal lemaradva má- sodi'kok lettek. Megkezdődött a viszaszállingózás, akik ko­rábban a kudarcok mögött hátat fordítottak a csapat­nak, a sikerek után előbújtak sündisznóállásaikból. A ve­zetők is úgy gondolták, ha Kowacziccsal 2. lett a gárda, felkészültebb edzővel meg­nyerheti a bajnokságot, ezért menesztették az egykori kö­zépcsatárt. A sors iróniája, hogy a csapat előbb 6. lett, majd kiesett az NB II-ből és az NB Ill-ban folytatta sze­replését, majd jóval később sikerült feljebb kapaszkod­nia. Gyula pedig átpártolt az „úriporthoz”, a teniszhez. Lánya, Rita, aki vékonyka volt, sokat betegeskedett, Káplán István irányítása mellett nagyszerű teniszező lett. Az apukának, ahhoz, hogy lányával tudjon játsza­ni, kénytelen-kelletlen meg kellett tanulni teniszezni. Gyulának ez annyira sike­rült, hogy megszerezte a II. osztályú minősítést és ját­szott a Vízügy-Medosz csa­patában. Lánya közben az Újpesti Dózsához igazolt és lila-fehér színekben 1982-ben magyar bajnoki címet szer­zett. Azóta profiként járja a világot, abból a pénzből él és finanszírozza az utakat, amelyet a versenyeken szer­zett. Jelenleg a 350. a világ- ranglistán. Ezzel véget is érhetne a történet, pedig most követ­kezik a java. Gyula újranő­sült és 1986. december 'll -én született meg a fia, aki szin­tén a Gyula keresztnevet kapta. Az újdonsült apuka, a SZÁÉV lakatosüzemének gyártáselőkészítője most a fiából is jó sportolót szeretne faragni. A tenisz pedig el­maradhatatlan az életéből. Naponta üti a labdát Koncz, Üjhelyi, Csatári, Bohus, Cze- tő és Csokonai társaságában. Focimeccsre már nincs idő. Máthé Csaba CÉLBA ÚSZTAK II legsikeresebb év Vajda Tamást, az NYVSSC úszóedzőjét arról kérdeztük, hogyan értékeli tanítványai­nak ez évi teljesítményét. — Szakosztályunk a meg­alakulás óta még nem zárt ilyen sikeres esztendőt. Csa­bai Judit részt vett a nyári olimpiai játékokon, verseny­zőink eredményesen szere­peltek az ifjúsági Európa- bajnokságon és az IBV-n is, a hazai versenyeken nyújtott teljesítményükről nem is be­szélve. Csoportomba tizen­három gyerek tartozik, két lány és tizenegy fiú. Elége­dett vagyok velük, hisápn Szabó Tünde felnőtt elsőosz­tályú, Szakács Csaba másod- osztályú szintet ért el, a töb­biek között három arany-, Jó tanuló — jó sportoló Fogarassy Katalin Fogarassy Katalin (NVVSSC) neve márkanév az atléták között. Jelenleg ő a második legjobb ifjúsági négyszázas. Egyébként pedig ..civilben” egy kedves, aranyos, érettségire készülő vas- váris diáklány. Kati Mátészalkán született, és ott is iárt általános iskolába. Másodikos volt, amikor jelentke­zett sportkörbe, amit Bojárszki Györgyné vezetett. Ennek a lel­kes pedagógusnak köszönhető, hogy megszerette tanítványa az atlétikát. A megyei kiválasztások után került Nyíregyházára a Vasvári Pál Gimnáziumba, illet­ve az NYVSSC-hez, ahol Fábián János az edzője. Tavaly, amikor beválogatták. 55.42 másodpercet tudott négyszázon, mára ezt az időt 53.5-re faragta le. Dinami­kusan fejlődik, és ezért az egyik legnagyobb tehetségként tartják számon az országban. Persze, címeres mez ide. cí­meres mez oda — egy válogatott­nak is kell tanulnia a gimnázi­umban. Ráadásul ő itt sem sze­retne középszerű lenni, itt is igyekszik bizonyítani. Az edzé­sek. egyéb elfoglaltságok miatt csak este fél nyolckor ül le ta­nulni. Ezután rendkívül intenzí­ven és nagy odafigyeléssel készül a másnapi órákra. Kedvence a biológia és a történelem. Körül­belül három órát tanul naponta. Azt, hogy mennyire össze lehet egyeztetni az élsportot és a ta­nulást, azt a Jó tanuló — jó sportoló kitüntetése jelzi. Amikor arról faggattam, mire emlékszik vissza legszívesebben 1988-ból, elpirult. Majd rövid gondolkodás után arról beszélt, hogy milyen jól érezte magát Kanadában, amikor nyáron az ifjúsági világbajnokságon szere­pelt. Szokatlan volt számára a hosszú repülőút, az ország, az emberek, a stadion. a nagy nyüzsgés, az időeltolódás. Szíve­sen megmutatná nekem az ott készült fényképeket, mert azt el­mesélni nagyon nehéz, csak hát hazafelé jövet, a nagy kapkodás­ban, sietségben a torontói repü­lőtéren elhagyta a fényképezőgé­pet. Az élmények azonban megma­radtak. Ez is segiti őt abban, hogy mind a tanulásban, mind pedig a sportban elérje céljait. (sz. a.) két ezüst-, és három bronz­jelvényes sportoló található. Közülük legeredményesebb az idén Szabó Tünde volt, aki az ifjúsági EB-n két ezüstérmet szerzett a 100 rhé- teres és a 200 méteres hát­úszásban, mindkét alkalom­mal a kitűzött ’ időn belül úszott, majd a felnőtt orszá­gos bajnokságon háromszor állhatott a dobogó legfelső fokára és két rövidpályás bajnokságot is nyert. Marjai Attilának az IBV volt az első nagy nemzetközi versenye, ahol egyéni csú­csot úszva került a döntőbe, és ott hatodik lett. Urbin Tamás az IBV-n a B csapat tagja volt és ő jobb időt ért el a társánál. A korosztályos bajnokságon Marjai máso­dik, Urbin pedig negyedik lett az 1500 méteres gyors­úszásban. Mindkét fiú to­vábbra is szorgalmasan ké­szül a jövő évi lipcsei IBV- re. A fiatalabbak közül ki kell emelnem Kertész Istvánt és Szakács Rolandot, akik kor­osztályuk legjobb versenyzői közé tartoznak. A csoport­ban két 1977-ben született gyerek is dolgozik, ők most kerültek hozzánk. Az, hogy kevesebb gyerekkel foglal­kozom, mint korábban, lehe­tővé teszi a minőségi munka fejlesztését, az egyéni képes­ségek jobtt feltárását. Nálunk most zárult le az alapozó időszak első szaka­sza, a gyerekek hetente ti­zenegyszer edzettek és átla­gosan 60—80 kilométert úsz­tak, mellette erősítettek is. Nincs könnyű dolguk, hiszen reggel korán úszás, utána is­kola, majd ismét úszás követ­kezik, de szívesen csinálják, nagyon szorgalmasak. Most január 7-ig pihenő van, és ha lesz hó, kiegészítésként szánkózhatnak, síelhetnek if­jú úszópalántáink. Szilágyi Zsuzsa A «Iker mellett van még javítani való Nemzetközi kupaporondon Sikercsapat. Idei szereplé­se után ez a jelző illeti az NYVSSC NB I-es férfi röp- labdázóit. A bravúr kezde­tét az MNK-beli ezüstérem jelentette, amely az őszi nagy meneteléssel folytató­dott. A tizennyolc bajnoki mérkőzésből tizenhármat megnyert az együttes, hazai pályán csak a Kecskeméttől kapott ki, viszont idegenben is legyőzte a bajnok Tungs- ramot. Ezzel a piros-kékek az igen előkelő negyedik he­lyen zárták az őszi szezont, mindössze egy pont hátrány­nyal a listavezető Csepel mögött és csak rosszabb játszmaaránnyal leszorulva a dobogóról. — Csak pozitívan értékel­hetem az őszi bajnoki sze­replést, hiszen eredményes­ségben és játékban is egy­aránt előreléptünk. Nem vol­tak merész célkitűzéseink, a legjobb nyolc között szeret­tük volna zárni a szezont. Ez egy úgymond biztonsági terv volt, de mindenképpen jobbat akartunk a tavalyi tizedik helyhez képest, amit a jobb játékosállománnyal és játéktudással teljesítettünk — értékel Balázs István ed­ző. A bajnokság mellett egy másik, igaz rövidebb vasat is a tűzben tartottak. A szak­osztály történetében először, az MNK-beli ezüstéremnek köszönhetően a csapat kilé­pett a nemzetközi kupapo­rondra, ahol újoncként nem vallott szégyent. A sportág­ban előttünk járó spanyol együttest mindkétszer le­győzték, a második forduló­ban a klasszisszal jobb ola­szok ellen viszont oda-visz- sza kikaptak. — Ami a kupaszereplést illeti, a spanyolok ellen kö­telező volt a továbbjutás, amit teljesítettünk is. A má­sodik fordulóban a Padová- val egy olyan csapatot fog­tunk ki, amelyik egy kate­góriával felettünk áll, így hazai pályán sem volt esé­lyünk ellene. Ezzel együtt kiléphettünk a nemzetközi porondra, megmérhettük magunkat, és végül szerep­lésünk a realitásoknak meg­felelően alakult — így az ed­ző. És hogyan játszott ősszel a csapat? Ahogyan azt a ha­zai szurkolók láthatták, jól. Ez a bajnoki mérkőzéseket tekintve egy átlagot jelent, hiszen volt amikor olajozot­tan ment minden, még pa­rádés dolgokat is produkál­tak-a játékosok, ám akadtak gyenge szettek is, amikor görcsösen és rosszul játszot­tak. Bosszankodtunk rossz feladások, támadások, véde­kezések, nyitások és nyitás­fogadások után. A sikeres szereplés ellenére van még csiszolni való a játékon, bár az is igaz, hogy a sérülések miatt egyszer sem tudta pá­lyára küldeni elképzelt csa­patát az edző. — Gyakorlatilag minden vonatkozásban van javítani valónk. A legfontosabb a já­ték további gyorsítása, emel­lett a sáncmunka hatékony­ságának a növelése is fontos. Az új szabályok bevezetésé­vel megnőtt a nyitásbizton­ság szerep is, amely főként az ötödik játszmákban lehet döntő, hiszen ott minden hi­ba egyből pontot jelent az ellenfélnek — foglalja össze a feladatokat Balázs István. A fárasztó szezont rövid pihenő követte, ám január másodikán már újra edzés­be áll a csapat. A tervekben szerepel egy balatonberényi edzőtábor is, ha mégsem va­lósulna meg, úgy január 19- ig itthon készül az együttes. Ezt majd egyhetes csehszlo­vákiai felkészülés követi, a két kitűnő idegenlégiós, Ka- pera és Mikunda városában, Ostravában játszanak majd edzőmeccseket. Aztán janu­ár 27-én folytatódik a baj­nokság. Mán László

Next

/
Oldalképek
Tartalom