Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
1988. december 27. Kelet-Magyarország 7 Megunta a focit a hajdani „mesterlövész“ A guruló labda szinte csábít egy hatalmas lövésre, mégis kitér előle. Teniszütőjét a hóna alá vágja, a sárga teniszlabdát szabad kezével pattogtatja, és indul a salakospálya felé, ahol már várják partnerei. Ók nem csodálkoznak, hogy a hajdani mesterlövész 15 éve nem rúgott labdába. Inkább azok lepődnek meg, akik a hatvanas években a nézőtéren állva tapsoltak Kowaczics Gyula alakításainak és góljainak. Mezítláb és klottgatyában rúgták a bőrt, a homokot és sokszor a kisebb köveket 1949-ben a 4-es iskola udvarán a diákok. Az akikori MÄ- DISZ kapusa, Sallai Ernő, aki az iskola udvarán lakott, elégedett csettingetéssel figyelte az alacsony, vézna gyerek szólóit, akit hiába gátncsoltak, estében is berúgta a gólt. Nem is sokat teketóriázott, megfogta a fiút és a grundról kivitte a bujtosi pályára. A legendás Gunga- din, alias ifj. Tóth Ernő, a fiatal tehetségek pátyolgatója a szerdai edzőmeccsen már beállította a fiút. Mivel any- nyira kicsi volt a lába, hogy valamennyi cipő lötyögött rajta, kénytelen volt mezítláb, amúgy grundiasan végighajtani a mérkőzést. Ennek ellenére megragadt a MADISZ-nál, sőt a felnőtt csapat edzője, dr. Kalocsay is számításba vette. Két év múlva mégis a Kis- várdai Vasasban focizott, hiszen az ottani gépipari technikumba iratkozott. Még alig melegedett meg, már Nyíregyházáról jöttek érte. Az egyik pénteki napon beállított hozzá Stob László a Nyíregyházi Építők képviseletében, összepakoltatta a fiút és kijelentette, hogy középcsatárként vasárnap már a Budapesti Vörös Meteor ellen játszik. 1958-ig emlékezetes meccsek egész sorát eleveníti fel. Idegenben a Csepel Autó ellen, amikor a hazaiak egy góllal vezettek, a második félidőben viszont Kowaczics három góljával fordított a nyíregyházi csapat. Vagy amikor a „tirpák— hurkás” rangadókat, vagy Nyíregyháza—Debrecen meccseket rendezték. Két különvonattal kísérték el a szurkolók a debrecenieket. Hiába játszott dr. Puskás, Kertész, Gellért, a vendégeknél Gyula két gólja után a DVSC-szurkolók csendben hazaindultak. Teleki, aki Debrecenből került a Vasashoz, egy ilyen rangadót látott és beajánlotta a nyíregyházi góllövőt II- lovszky Rudolfnak. A füles, hogy az angyalföldiek el akarják vinni Kowaczicsot, eljutott a Csepelhez is. Kétféléi ostromolták a fiút, aki a nagycsapatot, a háromszoros KK-győztes Vasast választotta. Bundzsák, Beren- di. Mészöly, Szentmihályi, Mathesz, Raduly, hogy csak a nevesebbeket soroljuk az akkori piros-kékektől. Ígéret, pénz, lakás, kocsikiutalás akkoriban nem volt. Az volt a legnagyobb dicsőség, hogy egy vidéki srácot elvisznek Budapestre focizni. Munkaidő-kedvezmény az ötvenes évek végén is kijárt az NB I-es focistáknak, csakhogy a négy órát le kellett dolgozni a Járműfejlesztési Intézetnél, ahol Kowaczicsot technikusként alkalmazták. Az egyetlen ígéret számára mégis az volt, ha Radulyt kiszorítja a csapatból, akkor ő lesz kezdő. 1958 őszén a bajnokság előtt Győrben játszott előkészületi mérkőzést a Vasas. Gyula szerencsétlenségére kezdő volt, de a 3. percben Achilles-ín szakadást szenvedett, így 7 hónapra kiesett a közös munkából. A lábadozás napjaiban II- lovszky mester Pasarétre vitte el egy atlétaedzőhöz, aki korrigálta bicegését. Eljött a nagy nap is. Diósgyőr ellen már játszhatott, ha nem is rúgott gólt, az, hogy csapatba került, a legnagyobb boldogságnak számított. Közben a Vasas is kicserélődött, újak érkeztek, akik később kétszer egymás után bajnokságot nyertek. Az állandó stressz, kispados lesz-e, vagy egyáltalán játszik-e, türelmetlenné tette a nyíregyházi fiút, aki egy pillanat alatt döntött. 1960-ban összecsomagolt és hazaköltözött. A Vasas természetesen megorrolt rá, egy évre eltiltotta a játéktól. Közben idehaza kezdett jó csapat összekovácsolódni a Nyíregyházi Spartacusnál. Harcsa végzett a TF-en, Pon- gó, Eszenyi és Gajdos a Munkásból igazolt át, Kaskötö és Aranyi a Vasutasból érkezett, Széles szintén visszaköltözött Budapestről, míg Bácskái és Divinyi Nyírbátorból jött. Az 1962-es évadot már ez a gárda kezdte el. Az NB II-ben a 4. helyen végeztek a végelszámolásnál, mivel a kétcsoportos másodosztályból az első nyolc jutott az NB I B- be. 1968-ig nem panaszkodhattak a szurkolók. A Kalocsay, majd Bakos Béla vezette „Spari” a stabil középmezőnyben végzett. Húszéves pályafutás után Kowaczics 1968-ban másik hat társával együtt szögre akasztotta a stoplis cipőt. Ezt a vérveszteséget nem bírta el a csapat, egy év múlva kihullott az NB I B-ből. 1970- re magára maradt a csapat, a balsikerek után elmaradoztak mellőlük a támogatóké Szinte közfelkiáltásra Kowaczics Gyulát választották meg edzőnek, aki nemcsak a szakvezetői tisztet, hanem az intézői, a szertárosi munkakört is vállalta • egyúttal. A fél szezont remekül zárta a csapat, a Budapesti Volántól két ponttal lemaradva má- sodi'kok lettek. Megkezdődött a viszaszállingózás, akik korábban a kudarcok mögött hátat fordítottak a csapatnak, a sikerek után előbújtak sündisznóállásaikból. A vezetők is úgy gondolták, ha Kowacziccsal 2. lett a gárda, felkészültebb edzővel megnyerheti a bajnokságot, ezért menesztették az egykori középcsatárt. A sors iróniája, hogy a csapat előbb 6. lett, majd kiesett az NB II-ből és az NB Ill-ban folytatta szereplését, majd jóval később sikerült feljebb kapaszkodnia. Gyula pedig átpártolt az „úriporthoz”, a teniszhez. Lánya, Rita, aki vékonyka volt, sokat betegeskedett, Káplán István irányítása mellett nagyszerű teniszező lett. Az apukának, ahhoz, hogy lányával tudjon játszani, kénytelen-kelletlen meg kellett tanulni teniszezni. Gyulának ez annyira sikerült, hogy megszerezte a II. osztályú minősítést és játszott a Vízügy-Medosz csapatában. Lánya közben az Újpesti Dózsához igazolt és lila-fehér színekben 1982-ben magyar bajnoki címet szerzett. Azóta profiként járja a világot, abból a pénzből él és finanszírozza az utakat, amelyet a versenyeken szerzett. Jelenleg a 350. a világ- ranglistán. Ezzel véget is érhetne a történet, pedig most következik a java. Gyula újranősült és 1986. december 'll -én született meg a fia, aki szintén a Gyula keresztnevet kapta. Az újdonsült apuka, a SZÁÉV lakatosüzemének gyártáselőkészítője most a fiából is jó sportolót szeretne faragni. A tenisz pedig elmaradhatatlan az életéből. Naponta üti a labdát Koncz, Üjhelyi, Csatári, Bohus, Cze- tő és Csokonai társaságában. Focimeccsre már nincs idő. Máthé Csaba CÉLBA ÚSZTAK II legsikeresebb év Vajda Tamást, az NYVSSC úszóedzőjét arról kérdeztük, hogyan értékeli tanítványainak ez évi teljesítményét. — Szakosztályunk a megalakulás óta még nem zárt ilyen sikeres esztendőt. Csabai Judit részt vett a nyári olimpiai játékokon, versenyzőink eredményesen szerepeltek az ifjúsági Európa- bajnokságon és az IBV-n is, a hazai versenyeken nyújtott teljesítményükről nem is beszélve. Csoportomba tizenhárom gyerek tartozik, két lány és tizenegy fiú. Elégedett vagyok velük, hisápn Szabó Tünde felnőtt elsőosztályú, Szakács Csaba másod- osztályú szintet ért el, a többiek között három arany-, Jó tanuló — jó sportoló Fogarassy Katalin Fogarassy Katalin (NVVSSC) neve márkanév az atléták között. Jelenleg ő a második legjobb ifjúsági négyszázas. Egyébként pedig ..civilben” egy kedves, aranyos, érettségire készülő vas- váris diáklány. Kati Mátészalkán született, és ott is iárt általános iskolába. Másodikos volt, amikor jelentkezett sportkörbe, amit Bojárszki Györgyné vezetett. Ennek a lelkes pedagógusnak köszönhető, hogy megszerette tanítványa az atlétikát. A megyei kiválasztások után került Nyíregyházára a Vasvári Pál Gimnáziumba, illetve az NYVSSC-hez, ahol Fábián János az edzője. Tavaly, amikor beválogatták. 55.42 másodpercet tudott négyszázon, mára ezt az időt 53.5-re faragta le. Dinamikusan fejlődik, és ezért az egyik legnagyobb tehetségként tartják számon az országban. Persze, címeres mez ide. címeres mez oda — egy válogatottnak is kell tanulnia a gimnáziumban. Ráadásul ő itt sem szeretne középszerű lenni, itt is igyekszik bizonyítani. Az edzések. egyéb elfoglaltságok miatt csak este fél nyolckor ül le tanulni. Ezután rendkívül intenzíven és nagy odafigyeléssel készül a másnapi órákra. Kedvence a biológia és a történelem. Körülbelül három órát tanul naponta. Azt, hogy mennyire össze lehet egyeztetni az élsportot és a tanulást, azt a Jó tanuló — jó sportoló kitüntetése jelzi. Amikor arról faggattam, mire emlékszik vissza legszívesebben 1988-ból, elpirult. Majd rövid gondolkodás után arról beszélt, hogy milyen jól érezte magát Kanadában, amikor nyáron az ifjúsági világbajnokságon szerepelt. Szokatlan volt számára a hosszú repülőút, az ország, az emberek, a stadion. a nagy nyüzsgés, az időeltolódás. Szívesen megmutatná nekem az ott készült fényképeket, mert azt elmesélni nagyon nehéz, csak hát hazafelé jövet, a nagy kapkodásban, sietségben a torontói repülőtéren elhagyta a fényképezőgépet. Az élmények azonban megmaradtak. Ez is segiti őt abban, hogy mind a tanulásban, mind pedig a sportban elérje céljait. (sz. a.) két ezüst-, és három bronzjelvényes sportoló található. Közülük legeredményesebb az idén Szabó Tünde volt, aki az ifjúsági EB-n két ezüstérmet szerzett a 100 rhé- teres és a 200 méteres hátúszásban, mindkét alkalommal a kitűzött ’ időn belül úszott, majd a felnőtt országos bajnokságon háromszor állhatott a dobogó legfelső fokára és két rövidpályás bajnokságot is nyert. Marjai Attilának az IBV volt az első nagy nemzetközi versenye, ahol egyéni csúcsot úszva került a döntőbe, és ott hatodik lett. Urbin Tamás az IBV-n a B csapat tagja volt és ő jobb időt ért el a társánál. A korosztályos bajnokságon Marjai második, Urbin pedig negyedik lett az 1500 méteres gyorsúszásban. Mindkét fiú továbbra is szorgalmasan készül a jövő évi lipcsei IBV- re. A fiatalabbak közül ki kell emelnem Kertész Istvánt és Szakács Rolandot, akik korosztályuk legjobb versenyzői közé tartoznak. A csoportban két 1977-ben született gyerek is dolgozik, ők most kerültek hozzánk. Az, hogy kevesebb gyerekkel foglalkozom, mint korábban, lehetővé teszi a minőségi munka fejlesztését, az egyéni képességek jobtt feltárását. Nálunk most zárult le az alapozó időszak első szakasza, a gyerekek hetente tizenegyszer edzettek és átlagosan 60—80 kilométert úsztak, mellette erősítettek is. Nincs könnyű dolguk, hiszen reggel korán úszás, utána iskola, majd ismét úszás következik, de szívesen csinálják, nagyon szorgalmasak. Most január 7-ig pihenő van, és ha lesz hó, kiegészítésként szánkózhatnak, síelhetnek ifjú úszópalántáink. Szilágyi Zsuzsa A «Iker mellett van még javítani való Nemzetközi kupaporondon Sikercsapat. Idei szereplése után ez a jelző illeti az NYVSSC NB I-es férfi röp- labdázóit. A bravúr kezdetét az MNK-beli ezüstérem jelentette, amely az őszi nagy meneteléssel folytatódott. A tizennyolc bajnoki mérkőzésből tizenhármat megnyert az együttes, hazai pályán csak a Kecskeméttől kapott ki, viszont idegenben is legyőzte a bajnok Tungs- ramot. Ezzel a piros-kékek az igen előkelő negyedik helyen zárták az őszi szezont, mindössze egy pont hátránynyal a listavezető Csepel mögött és csak rosszabb játszmaaránnyal leszorulva a dobogóról. — Csak pozitívan értékelhetem az őszi bajnoki szereplést, hiszen eredményességben és játékban is egyaránt előreléptünk. Nem voltak merész célkitűzéseink, a legjobb nyolc között szerettük volna zárni a szezont. Ez egy úgymond biztonsági terv volt, de mindenképpen jobbat akartunk a tavalyi tizedik helyhez képest, amit a jobb játékosállománnyal és játéktudással teljesítettünk — értékel Balázs István edző. A bajnokság mellett egy másik, igaz rövidebb vasat is a tűzben tartottak. A szakosztály történetében először, az MNK-beli ezüstéremnek köszönhetően a csapat kilépett a nemzetközi kupaporondra, ahol újoncként nem vallott szégyent. A sportágban előttünk járó spanyol együttest mindkétszer legyőzték, a második fordulóban a klasszisszal jobb olaszok ellen viszont oda-visz- sza kikaptak. — Ami a kupaszereplést illeti, a spanyolok ellen kötelező volt a továbbjutás, amit teljesítettünk is. A második fordulóban a Padová- val egy olyan csapatot fogtunk ki, amelyik egy kategóriával felettünk áll, így hazai pályán sem volt esélyünk ellene. Ezzel együtt kiléphettünk a nemzetközi porondra, megmérhettük magunkat, és végül szereplésünk a realitásoknak megfelelően alakult — így az edző. És hogyan játszott ősszel a csapat? Ahogyan azt a hazai szurkolók láthatták, jól. Ez a bajnoki mérkőzéseket tekintve egy átlagot jelent, hiszen volt amikor olajozottan ment minden, még parádés dolgokat is produkáltak-a játékosok, ám akadtak gyenge szettek is, amikor görcsösen és rosszul játszottak. Bosszankodtunk rossz feladások, támadások, védekezések, nyitások és nyitásfogadások után. A sikeres szereplés ellenére van még csiszolni való a játékon, bár az is igaz, hogy a sérülések miatt egyszer sem tudta pályára küldeni elképzelt csapatát az edző. — Gyakorlatilag minden vonatkozásban van javítani valónk. A legfontosabb a játék további gyorsítása, emellett a sáncmunka hatékonyságának a növelése is fontos. Az új szabályok bevezetésével megnőtt a nyitásbiztonság szerep is, amely főként az ötödik játszmákban lehet döntő, hiszen ott minden hiba egyből pontot jelent az ellenfélnek — foglalja össze a feladatokat Balázs István. A fárasztó szezont rövid pihenő követte, ám január másodikán már újra edzésbe áll a csapat. A tervekben szerepel egy balatonberényi edzőtábor is, ha mégsem valósulna meg, úgy január 19- ig itthon készül az együttes. Ezt majd egyhetes csehszlovákiai felkészülés követi, a két kitűnő idegenlégiós, Ka- pera és Mikunda városában, Ostravában játszanak majd edzőmeccseket. Aztán január 27-én folytatódik a bajnokság. Mán László
