Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

1988. december 22. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Nyíregyházi főiskolák •• Öten lesznek? A megyeszékhely a háború előtt is híres volt arról, hogy igen jó középiskolái van­nak. A Kossuth, a katolikus gimnázium, az angolkisasszonyok lányiskolája, a Calvineum és a kereskedelmi iskola igen sok neves em­bert bocsátottak ki falaik közül, és adtak tanulóiknak magas képzettséget. Felsőfokú intézménye ugyanakkor nem volt a város­nak. aki innen tovább akart tanulni, annak a megyéből el kellett mennie Debrecenbe, Sárospatakra, esetleg még messzebb. «Aligha gondolja valaki, hogy Nyíregyháza első fel­sőfokú iskolája 1950-ben jött létre, s ez a görög katolikus theológiai főiskola volt. Egyetlen olyan főiskola ez, mely a görög egyháznak, igen magas szinten képez papo­kat. Jelenleg már kinőtték épületüket, s jól­lehet csupán 39 hallgatójuk van, mind a főiskola, mind a kollégium szűk. Hallgatóik az utóbbi időben mind jobban bekapcsolód­nak a város és a megye életébe, iskolájuk falain kívül is színes és megbecsült szín­foltjai életünknek. Nem véletlen, hogy a legutóbbi Ki mit tud?-vetélkedőn országos hírt szereztek énekeseik. Magasan képzett, európai hírű tanárok oktatnak itt, s ez rá­nyomja bélyegét a főiskola hírére, rangjára. Albérletből nőtt ki... A Bessenyei György Tanárképző Főiskolát az élet kényszere teremtette meg Nyíregyhá­zán. A több mint húszesztendős intézmény az egykor híres nyíregyházi tanítóképző utódjaként kezdte meg működését, albérlet­ben, s lassan nőtt ki hatalmas főiskolává. A tiszántúli tanárképzés fontos bázisa, amely a nyugati egyetemekhez hasonló campuson terül el. Az oktatási épületeken kívül ren­delkezik önálló könyvtárral, sportlétesítmé­nyekkel, kollégiummal. Az oktatás érdeké­ben két gyakorlóiskola is tartozik hozzá. Ta­nárai mára már kiváló, ismert emberek, akiket mind a hazai, mind a külföldi tudo­mányos életben ismernek. Ilyen formában nem egyszerűen oktató iskoláról van szó, hanem tudományos műhelyről is, ahol nyel­vészek, történészek, biológusok kapnak or­szágos és külföldi megbízásokat. A tanárképzőre jellemző adat: jelenleg 3500 hallgató iratkozott be ide. Közülük 2300 nappali, a többiek esti, illetve levelező tago­zaton folytatnak tanulmányokat. A Besse­nyei György Tanárképző Főiskolán huszon­három tanszék működik, s tanítanak itt minden természettudományi és minden hu­mán tárgyat. Jelentős fejlődés, hogy a nyel­vi képzés az utóbbi időben alaposan bő­vült, s az orosz mellett ma már az angol, a francia és a német nyelv tanítását is ma­gas fokon végzik. Igen sok tudományos fo­kozattal rendelkező Oktat itt, lényegében ta­nítókat, de főleg tanárokat bocsátva egy or­szágrész rendelkezésére. Nem a kívánt mér­tékben, de á hallgatók és a tanárok a vá­ros és a megye szellemi, művelődési, sport­életébe is bekapcsolódnak, sikereikkel öreg­bítve az intézmény és a város rangját. Mohamed a hegyhez... Hányatott sorsú felsőoktatási Intézmény Nyíregyházán a Mezőgazdasági Főiskola, ön­álló intézmény, amely szakmai vonatkozás­ban integrálódik az utóbbi időben a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetemhez. A képzési terület szűkült az elmúlt évtizedekhez ké­pest. Hogy miért, annak vizsgálata külön írást érdemelne, hiszen egy agrárjellegű megyében kár volt a növénytermesztéssel és kertészettel kapcsolatos szakok száműzése. Még szerencse, hogy a gödöllői kapcsolat le­hetővé tesz közös felvételit, s kínálja a ma­gas szinten továbbtanulni szándékozónak az odakerülést itt elvégzett két esztendő után. Hallgatóik száma a nappali tagozaton két­százötvenöt, a két levelező tagozaton hatva- nan tanulnak. A képzési szakok: gépész­üzemmérnöki és repülő-üzemmérnöki. A re­pülősöket. a mezőgazdasági növényvédelem számára képezik, de folyik olyan közforgal­mú képzés, amit a MALÉV akceptál. A gödöllőiekkel való .szoros együttműkö­dés tette lehetővé, hogy levelező vállalat­gazdálkodási osztályt is indítsanak. Megyei érdek diktálta ezt. A biztos színvonalat az jelenti, hogy az oktatók járnak Nyíregyhá­zára, ahol a legmodernebb ismereteket ta­nítják, egyetemi szinten. Láthatóan jól ha­tott hát az integráció, mely a" jelenleg mű­ködő szakokat tekintve országos igények ki­elégítésére is alkalmas felsőoktatást hozott világra a Tokaji úton. Az utóbbi évek fejlődése és az élét válto­zása azonban új és új képzési lehetőségeket követel. Bebizonyosodott, hogy Szabolcs­Jó lenne mielőbb hirt adni arról, hogy Nyír­egyháza főiskolai várossá vált. Képünkön a Sóstói úti pártiskola. Szatmárban a gazdasági életet akadályozza az, hogy a vállalati és szövetkezeti szférá­ban kevés a felsőfokúan képzett számszaki. Nem volt hát véletlen, hogy lépések történ­tek egy pénzügyi és számviteli főiskola ala­pítására. Az érvek mellé olyan kiváló ke­reskedelmi és pénzügyi szakközépiskolát is tudtunk ajánlani, amely alkalmas arra. hogy a hallgatók jó részét előkészítse feladataira. Jó érzéssel mondhatjuk: a tárgyalások ma már igen előrehaladott stádiumban vannak, s úgy tűnik, idő kérdése, és egy ilyen főis­kolával is gazdagodhatunk. Az MSZMP me­gyei vezetése most jelentette be, hogy a fő­iskola alapítását azzal is segíteni akarja, hogy rendelkezésre bocsátja oktatási igazga­tóságát, ahol kiváló tantermek, komplett kol­légium szolgálhatja az új célt. Ennek a gesz­tusnak a jelentősége felmérhetetlen, hiszen minden beruházás nélkül olyan objektív fel­tételek adódnak, amelyek az oktatási kor­mányzat számára is csábítóak. így vélhető­en az 1989-es évben annak lehetünk tanúi, hogy a Sóstói út elején új felsőoktatási in­tézmény nyitja meg kapuit, ahonnan igen rövid idő alatt az egész megyébe szétrajz- hatnak a frissen végzett diplomás pénzügyi és számviteli szakemberek. Mérföldkövéé lépések Egy másik terület, az egészségügy szintén híjával van az elegendő számú főiskolát végzett dolgozónak. Pedig a mai életben mind több kiváló szakemberre van szükség, aki az orvosi feladatok közül átvállalja mindazt, amit csak léhet. Lehet itt szó kór­házi, laboratóriumi, szociálpolitikai, család- védelmi, iskola-egészségügyi területekről. A védőnői szolgálat is megkívánja, hogy egyre több, valóban magas szinten kiképzett szak­emberrel rendelkezzék. Tegyük hozzá: nem egyszerűen megyei problémáról van itt szó, így a tervezett nyíregyházi egészségügyi fő­iskola jelentősége is kilép Szabolcs-Szatmár határai közül. Legutóbbi látogatása során dr. Csehák Judit szociális' és egészségügyi miniszter is ismerkedett az itteni viszonyok­kal, és támogatóan foglalt állást. Tehette, hiszen a megye komoly ajánlatokkal állt elő. A közelmúltban átadott új egészségügyi szak- középiskola, valamint a Titel utcán, a le­rombolt cigánytelep helyén felépítendő kö­zépiskola biztosítaná az elhelyezést. A miniszterasszony tárgyalásai során ki­fejtette: a nyíregyházi kórházi háttéren kí­vül jói hogy közel vagyunk Debrecenhez, mert az nélkülözhetetlen, hogy egy ilyen felsőoktatási intézményt egyetemhez integ­ráljanak: Ügy tűnik, közel az idő, amikor végleges döntés születik ez ügyben. Érdeke ez az egészségügyi kormányzatnak is, hiszen a korszerű megelőzés és gyógyítás mind több feladata csak igen jól képzett emberekkel oldható meg. Egy biztos, a megyei kezde­ményezések, lépések arra irányulnak, hogy a terv mielőbb valóság legyen. Az új főiskolák alapításának terve és szándéka fontos, megvalósulásuk mondhatni történelmi jelentőségű. Egyrészt tetemesen növeli Nyíregyháza szellemi bázisát, hiszen az ilyen intézményekhez oktatók, szakembe­rek kellenek, de ezzel egy időben a főisko- ■ lai hallgatók megjelenése is serkentően hat­hat a városra. Nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy ezzel mennyire javulnának a me­gyében lévő fiatalok továbbtanulási lehető­ségei, ami egyre égetőbb gond. És végül: a belépő új intézmények éppen olyan terü­letekre képeznének szakembereket, ahonnan ma nagyon hiányoznak. Hatékony gazdasági munkát, megfelelő egészségügyi ellátást ilyen szellemi háttér nélkül biztosítani nem lehet. Jó lenne mielőbb arról hírt adni, hogy az egykori iskolaváros, Nyíregyháza, főiskola­várossá vált. B. L. Korunk jegyei Vásári hangulat Piacot, vásárt, alkut igényel napjaink po­litikája. Hadd élénküljön a gazdaság, érvé­nyesüljön végre a piac szabályozó szerepe. De az óhajtott piac már nem a régi, nem lehet olyan, mint ami él az emberek em­lékezetében. Különben is az a piac, vagy vá­sár, amivel az utca embere hetente többször is találkozik, porszem ahhoz képest; amire a gazdaság, a politika gondol. Export és im­port, börze és kereskedőház, milliós tételek, tonnák és hektoliterek, ez az a nagy piac, ami a hazai és nemzetközi munkamegosz­tásban és árucserében figyelemre méltó. Vi­szont mi csak a nyíregyházi piacokra, vásá­rokra járunk. Nyíregyházának több piaca van A Búza téri nagy- és a Hatzel téri kispiac, ugyanitt a használt cikkek piaca, a „KGST”-piac, működik. Jósaváros peremén a kiskereske­dők piaca, no és van heti és országos vásár, autóvásár. Ez a piacozóknak, polgároknak éppen elég. A piac és vásár az egy külön világ. Semmi, mással nem helyettesíthető élettere ez az őstermelőknek, kofáknak, ku- peceknek, kereskedőknek, alkalomadtán a bűnelkövetőknek is. Minden piac és piaci nap megérne egy misét, de ezúttal az országos állat- és kirakodó vásárra mentünk. De ha már vásár, legyen vásárfia egy csipetnyi krónika. Nyíregyházán kétszáz éve rendeznek országos vásárokat. Pontosabban vásárjogot a városnak az 1786-os királyi rendelet adott, pontosan meghatározva azt a négy időpontot, amikor is a gazdák nagy­vásárra hajthatták állataikat, iparosok, ke­reskedők kipakolhatták áruikat. A nyíregy­házi nagyvásárok ideje jeles napokhoz kö­tődtek. Az esztendő első országos vására január 18-án Remete Szent Pál napján, a második országos vásár május 5-én Püskösd napján, a harmadik országos vásár szeptem­ber 8-án Kisasszony napján és a negyedik országos vásár december 13-án, Luca nap­ján volt. Illetve kellett volna, hogy legyen, de ezeket az időpontokat csak ritkán tart­hatták be, az időjárás vagy más szempon­tok miatt. Az országos vásár egykoron Nyíregyházán (de másutt is) a legjelesebb napok egyike volt. Szinte ünnep, iskolaszüneti nap, soka- dalom emberben, jószágban, bőség ételben, italban és minden földi jóban. Jó vásárnak az számított — ilyen volt általában a tava­szi és őszi vásár — amikor több tíz ezres nagyságú volt a tömeg, sok ezer jószág cse­rélt gazdát és vásározó iparosok árujuk nagy részét eladták. Katrinyák János egykori csizmadiamester említette volt, hogy a 30- as évek vége felé az egyik őszi vásáron hat­van pár csizmát adott el. (Egy pár csizma ára akkoriban egy mázsa búzának felelt meg.) Jó vásárról ír Margócsi József Utcák, terek, emléktáblák című könyvében, ahol is idézi a Nyírvidék korabeli újság beszámoló­ját. Az 191-3. évi tavaszi vásár állatfelhaj­tása a következő volt: 23 bika, 915 tehén, 436 üsző, 464 ökör, 375 tinó, 224 borjú, szarvasmarha összesen 2437. Eladásra kínál­tak 3274 lovat és csikót, 234 juhot és bá­rányt, 1022 sertést. A gazdák eladtak 22 bi­kát, 345 tehenet, 270 üszőt, 220 ökröt, 180 tinót. 655 lovat és csikót, 140 bárányt és 850 sertést. A számok hitelesek, hiszen a felhajtást, az eladást a helypénzből, a rédiaátírásból pontosan le lehetett mérni. Ami feltűnő az állatfelhajtásnál, a nagyszámú ló és csikó. Ez utal arra, hogy Nyíregyháza környékén, a tirpák tanyabokrokban nagyfokú volt a ló- tenyésztés, erre ösztönzően hatott a nyíregy­házi huszárezred jelenléte, mint a legna­gyobb vásárló. Még annyit a nyíregyházi nagy vásárról: a vásártér eredetileg 40 hektárnyi területen a város keleti részén volt és csak 1911-ben került át a nyugati oldalra. Az új vásártér és vásárok rendjét szigorúan szabályozták. Kijelölték a sertés, a szarvasmarha, a ló és egyéb állatok helyét, de azt is, hogy mit, hol árulhatnak a kereskedők, a kézművesek, iparosok. Természetesen nem az az érdekes, hogy a vásározók hol árultak, inkább az, hogy mit árultak. Árultak élelmiszereket, cukorkát, mézeskalácsot, pereceket, porcelánt, üveg- és cserépedényeket, bőrárut, ruhane­műt. kirakodtak a késesek, fésűsök, szűr­szabók, ruhások, kalaposok, vaskereskedők, kárpitosok, asztalosok. Volt helyük kerék­gyártóknak, szíjgyártóknak, kádároknak, kötélverőknek, bádogosoknak, gyékényesek­nek, pecsenyesütőknek, italmérőknek. Egy­szóval a vásár olyan volt, hogy aki eladta jószágát, az tetőtől talpig felöltözhetett, ve­hetett vásárfiát a gyermekeknek, mézeska­lácsszívet a kedvesének. Vásártól vásárig sok ember élt meg abból, amit a vásáron íp-ult, keresett, eladott. Ma az országos állat- és kirakodóvásár nem ünnep, nem jeles esemény. Nyíregyhá­za város lakóinak többsége tudomást sem vesz róla. Pedig a vásárokat rendre a ha­gyományoknak megfelelően megtartják. A Luca-napi vásár most december 3-án volt. A felhajtás, a kirakodás a heti vásárokhoz viszonyítva alig tért el a megszokottól. A helypénzszedő véleménye szerint,' aki a ser­tésvásáron 5 ezer forint értékű helyjegyet adott el, alig volt több a jószág, mint más­kor. Ez az alig több félezernyi sertést je­lentette. A sertésvásárban Zsigulik, Skodák csomag­tartójában, személyautók utánfutóján job­bára választási, 10—12 hetes malacok sival- kodtak. A tízhetes malacokat egyöntetűen ezer forintra tartották. Alkudni lehetett, de az árból a gazdák csak keveset engedtek. Vásárló kevés akadt. Talán azért is volt mér­sékelt az érdeklődés, mert a hízónak valót inkább tavasszal, mint ősszel veszik meg az emberek. A választási malac, a süldő téli tartása kockázatos. Hízott disznót mindössze tucatnyit kínáltak hat-hétezer forintos áron. Árulta egy gazda két hasas kocáját is, egyenként 9600 forintos áron. A vevők szinte rá sem néztek. Vásári hangulat a téli nagyvásáron csak a bikaborjak körül uralkodott. Egyébként két fejőstehenén, néhány üszőn kívül bika­borjúból volt sok, ha az 50—60 jószágot sok­nak lehet mondani. Az üszőket 12—13 ezer forintra tartották, a másfél mázsás, hízóra fogható bikaborjúkért 16 500 forintot, 17 ezer forintot kértek. Az alku sűrű tenyércsattog- tatás után is alig faragott valamit az árból. Közben a szövegelés is ment, valahogy így: „Adja kilóra. — Uram, kilós húst a mészár­székben vegyen. — Nincs ez másfél mázsa? — Lemérjük és amennyivel több, vagy ke­vesebb, annyi százas. Akarja? A bikaborjak 16 ezer forintért elkeltek. Ha az 1913. évi felhajtáshoz viszonyítunk, akkor a mostani két tucat birka, a két kecske szinte semmi. Egyébként a birkákat a juhász 2700-ért kínálta és akinek csak le­hetett elmondta: ném adná el őket, de a fia építkezik és ha kell a pénz építőanyagra, akkor ő kiszorít a falkából néhány állatot. A két kecskét egy kucsmás, bekecses em­ber azzal vette meg 2500 forintért, hogy jó lesz az unokának, majd eljátszik velük. Mi volt még a Luca-napi vásáron? Két kötélverő, jobbára műanyagból font instrán- gokat, kötőfékeket kínált, és az egy szem szíjgyártó, amiatt kesergett, hogy nincsenek már lovak. A lovakat eladtuk az olaszok­nak, divat a lóhús. Szerszámot, kantárt sen­ki sem vesz. Minek. Csak körbe kell nézni a vásáron, három stráfkocsi van és három ló. Azt is elmondta a szíjgyártó: egyedül van már Nyíregyházán. Valamikor hazajöttek más megyéből is, húsz-huszonöt szíjgyártó is kínálta áruját. Ez volt a vásár, a Luca-napi. Viseli a vá­sár korunknak jegyeit, hiszen a kistermelő, a kisiparos árujának nagy részét már nem a piacra, hanem a vásárra termeli. Vevő az ipar és az a kereskedelem, amely jórészt ex­portban gondolkodik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a vásárra ma már nincs szükség. A helyi árucserében a vásár olyan igényt elégít ki, ami mással nem pótolható. Ha figyelembe vesszük, hogy a négy orszá­gos vásár mellett Nyíregyházán minden szombaton hetivásárt is tartanak, úgy a vá­sári forgalom viszonylag nagy. Egy eszten­dő alatt a vásárokon több tíz ezer sertést adnak és vesznek, szarvasmarha is száz­számra cserél gazdát. Ez kell, erre még szük­ség van. Seres Ernő Egy esztendő alatt a nyíregyházi vásárokon több tíz ezer sertést adnak és vesznek, de szarvasmarha is százszámra cserél gazdát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom