Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. december 22. Folytatja munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Szalai Gyula, az Alba Re­gia Építőipari Vállalat kő­műves brigádvezetője az or­szág jelenlegi gondjait bon­colgatva elszomorítónak ne­vezte, hogy bár mindenki a kétkezi munkásemberek kép­viseletében lép fel, valójá­ban sokan kiszorításukra tö­rekszenek, s csupán annak a rétegnek az érdekeit próbál­ják előtérbe állítani, amely­hez tartoznak. Ezzel szem­Vörösné Csuka Mária, az Ácsi Cukorgyár műszerésze kemény szavakkal bírálta a jelenlegi pénzügyi politikát, amely arra biztatja a válla­latokat, hogy termeljenek többet, ugyanis így az elvo­nás mértéke is növekedhet. Nehezményezte, hogy a bü­rokratikus apparátus leépíté­se változatlanul igen lassan halad. Egyetértett azzal: a költségvetés legkényesebb pontja a további eladósodás megakadályozása, azt viszont kifogásolta, hogy ennek érde­kében fokozzák az elvonáso­kat a vállalatoknál. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését: egyetlen kor­mány sem engedheti meg magának, hogy elveszítse az állampolgárok bizalmát, s ehhez a gondolathoz kapcso­lódva szólt a lakosság élet- körülményeinek folyamatos romlásáról. Reidl János, a Videoton Elektronikai Vállalat tabi gyáregységének csoportveze­tője elmondta, hogy ez év nyarán felhívta a pénzügy- miniszter figyelmét az 1951 óta változatlan összegű napi­díj tarthatatlanságára. Ak­kor azt az ígéretet kapta, hogy az 1989. évi költségve­tés tárgyalásakor konkrét vá­laszt kap kérdésére. Mivel azonban sem az előterjesz­tés, sem a miniszteri expo­zé nem foglalkozott a napi- díiak kérdésével. indítvá­nyozta. hogv a groteszk hely­zet megoldása érdekében a ben a magyar munkásosz­tály, a parasztság, a dolgozó társadalom eleddig összessé­gében minden rétegnek az érdekét megpróbálta képvi­selni. A költségvetés terve­zeteivel kapcsolatban kérte a pénzügyi kormányzatot, te­kintse át: valóban szükség van-e a 20 milliárd forint de­ficitre. Egyébként bizalmát fejezve ki a kormány iránt, leszögezte: aláveti magát an­nak a költségvetésnek, ame­lyet az Országgyűlés elfogad. pénzügyminiszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­lal közösen dolgozzon ki megoldást, és erről tájékoz­tassa az Országgyűlést. Horváth Ferenc, csurgói körzeti főállatorvos arról be­szélt, hogy a költségvetés — a központi irányítás termé­szetéből adódóan — a nemze­ti jövedelem döntő hányadá­val gazdálkodik. Ezt azon­ban szubjektív, nem egyszer protekcionista célokat tá­mogatva osztotta szét. Jó né­hányszor az ideológiai szem­pontok érvényesülése okozott értékzavart például a piac szerepének tagadásával. A nehéz gazdasági helyzet­ben is szaporodnak a köz­pénzekén épülő, szuperluxus igényeket kielégítő üdülők, vadászházak, ahová nem rit­kán személyi használatú he­likopterrel érkeznek a hazai vendégek, nagyhatalmú, be­folyásos emberek. Mindez sokakban kérdéseket vet fel: hogyan gazdálkodnak a köz pénzéből? A kormányzat va­jon jó helyre teszi-e a sze­mélyi jövedelemadóval kiiz- zasztott forintokat? Kiss István, a tataházi Pe­tőfi Mgtsz elnöke elmondta: a dolgozók meglepetéssel ol­vassák, hogy ebben az évben sikerágazat lett a mezőgazda­ság. hiszen Bács-Kiskunban nem ezt tapasztalják, a gaz­daságok ió részének még szű­kös tartalékait is fel kell él­nie. Nem tartják valősághű­nek azt a tájékoztatást, hogy az ágazatban 1989-re meghir­detett felvásárlási áremelések fedezetet nyújtanak a költ­ségnövekedésekre. A mezőgazdasági szövetke­zetek szegényednek, s közben az általuk előállított termé­kekkel kereskedők belföldön 35 milliárd forinttal, a külke­reskedők 9 milliárddal job­ban zártak a múlt évinél. Ennek egy részét vissza kel­lene juttatni a termelőkhöz. A képviselő kiemelte: egyre erőteljesebb az agrárágazat jövedelmének átszivattyúzása az állami költségvetésbe, il­letve más ágazatokba. Dr. Horváth Miklós, a Fe­jér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állo­más állatorvosa szerint alap­vetően változtatni kell a gaz­daságpolitika és a költségve­tés szerkesztésének gondolat- menetén. A mostani gazdasá­gi szerkezetben a . bevételek sem a lakosságtól, sem a vál­lalatoktól történő elvonások­kal nem növelhetők tovább. A lakosság nagy rétegei a lét­minimum küszöbén élnek, s a vállalatokat sem lehet to­vábbi terhekkel sújtani, mert gazdálkodásuk lehetetlenné válik. Király Zoltán, az MTV sze­gedi stúdiójának szerkesztő­riportere négy képviselőtársa nevében is szólva a költség- vetési tervezet második vagy negyedik változatát tartotta elfogadhatónak, azzal a meg­kötéssel, hogy a tervezett pót­adó mindössze 3 százalékos legyen. Szorgalmazta a társa­dalmi szervezetek állami tá­mogatásának radikális — 50 százalékos — csökkentését, ami azt jelentené, hogy a 4,2 milliárdos tervezet legfeljebb 2 milliárdra zsugorodna. To­vábbi lehetőségeket kínál a társadalmi és tömegszerveze­tek vagyonának „újratársa- dalmasítása”. Ennek lényege, hogy párhuzamosan kiépült, nagy költséggel üzemelő in­tézményeiket ne egyszerűen értékesítsék, hanem adják át a krónikus gondokkal küsz­Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni — mu­tatott rá a képviselő —, ha csökkennek az adóterhek, az elvonások mértéke, s mérsék­lődnek a kiadások. Szükséges, hogy a kormány következete­sen hajtsa végre a vesztesé­ges vállalatok felszámolási programját, radikálisan csök­kentse az államigazgatási ap­parátust, s racionálisan mér­sékelje a védelmi kiadásokat. Lásztity Radomir, a Buda­pesti Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára szerint a kormány által elő­terjesztett második változat fogadható el a költségvetés kompromisszumos alapjaként. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi adórendszer és az ehhez kapcsolódó egyéb intézkedések mindeddig nem hoztak fordulatot a termelési feltételek javításában. Csatlakozva az Országgyű­lés kulturális bizottságának állásfoglalásához, Lásztity Radomir javasolta: a kulturá­lis szféra támogatásának re­álértéket a következő költség­vetési évben is maradjon vál­tozatlan, tehát ne csökkenjen a kormányzat által előirány­zott egy százalékkal. ködő ágazatoknak, az okta­tásnak, az egészségügynek. A képviselő üdvözölte a védel­mi kiadások tervezett mér­séklését. Javasolta a Magyar Hon­védelmi Szövetség költségve­tési támogatásának jelentős mérséklését, a szervezet köz­ponti apparátusának leépíté­sével. Véleménye szerint a Munkásőrség, miután törté­nelmi hivatását már betöltöt­te „a diktatórikus szocializ­mus” intézményévé vált. Ezért azt javasolta, hogy a Munkásőrség kiadásaira for­dítandó 1 milliárd 43 millió forintot adják át a Belügy­minisztérium közbiztonsági intézményeinek, a bíróságok­nak, az ügyészségeknek. A képviselő indítványozta továbbá az állami vagyon egy részének, benne a kiske­Hi lesz a napidíjjal? 4 Konszolidációs csomagterv Bánfalvi András: Milliós magánjövedelmek és tönkrement szövetkezetek A költségvetés vitájában a szabolcsi képviselők közül először Bánfalvi András, a megye 4-es számú választó- kerületének képviselője ka­pott szót. Bevezetőben a közvéleményt régóta foglal­koztató feszültséggócokra irányította rá a kormány fi­gyelmét. Egyik ilyen pont­nak a ma sok kritikát kapó elosztást tartotta, amelyet méginkább kiélezett az év elején bevezetett személyi jövedelemadó, amely szán­déka ellenére nem képes biztosítani az arányos köz­teherviselést. Ezért ingerli a közvéleményt, hogy miköz­ben a társadalom nagyobb hányadának életszínvonala egyre inkább romlik, a kis­keresetűek, de főként az alacsony nyugdíjban része­sülők élete lassan már el­viselhetetlenné válik, egy szűk réteg anyagi helyzete napról-napra javul. A tár­sadalomnak ebben a rétegé­ben nem a konkrét értéket előállító honpolgárai van­nak. De megtalálhatók az igen szolid végzettséggel és felkészültséggel rendelkező seftelők, akik korántsem a társadalmi hasznossággal arányban álló anyagiakban részesülnek. Egyre inkább növekszik azok száma, akik a magán- gazdálkodás leple alatt — kihasználva a kereskedelem gyengeségeit — az általuk felvásárolt mezőgazdasági termékeket magas felárral adják tovább. Éppen ezért nagyfokú társadalmi igaz­ságtalanságnak érzem, hogy például egy háromgyerekes kombájnos több adót fizes­sen, mint az ügyeskedő, mert jövedelmének kimuta­tása ma még nem követhe­tő, így nem is adóztatható. Egy ügyeskedő mondta el évekkel ezelőtt, hogy ha a karácsonyi ünnepek előtti fenyőfaárusításnál nincs 100 ezer forint haszna, akkor az számára nem is szezon. Ak­koriban a mi téeszünkben egy átlagos tag évi jövedel­me a közösből 60 ezer fo­rint körül alakult. Szólt a ma már több mil­liós vagyonnal rendelkezők ügyeskedéseiről, akiknek vagyonát most „tisztára mossák” az új vállalkozá­sok befektetései, amelyet a társasági törvény elfogadásá­val legálissá tettünk. Nem irigyli itt senki a másik tisztességes munkával szer­zett jövedelmét, ha az ará­nyainak megfelelően adóz­tatott, és úgy járul hozzá a költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez. Mégis csak bosszantó, hogy az ország 1250 téesze közül már több mint 700 alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges, mert a kedvezőtlen közgazdasági hatásokat nem képesek el­viselni. Itt folytonos az élet­halálharc, nincs lehetőség fejlesztésekre, a jövedelmek növelésére, sokszor még az egyszerű újratermelés felté­telei sincsenek meg. Mégis ezekből akarjuk kisajtolni a költségvetés többletkiadása­it. Pedig ezekben a szövet­kezetekben nagyon sok ren­des. becsületes ember kere­si a megélhetés lehetőségét, s nekik is köszönhető a bő­séges és minőségi áruellá­tás, a jól fizető exportáru- alap. Ennek az ellentmon­dásos helyzetnek a feltárá­sát a kormánynak a legsür­gősebb rendezetlen adóssá­gai között kell nyilvántar­tani. Részletesen szólt ezután a munkakerülőkről, sajnos közülük kerülnek ki döntő hányadában a sokgyerme­kes családok. Megisszák a tanács által nyújtott rend­szeres és nagyobb összegű szociális segélyeket, a ha­vonta rendszeresen folyósí­tott családi pótlékot. Egyet­értek dr. Lakos László kép­viselőtársammal, amikor azt javasolja, hogy a családi pótlék csak öt gyermekig legyen a mai rendszer sze­rint folyósítva, attól több gyermek esetében a pótlék összege erősen csökkenjen. Javaslom, hogy azon tankö­teles gyermek után, aki nem jár rendszeresen iskolába, vagy tanulmányi kötelezett­ségének nem tesz eleget, ne folyósítsanak családi pótlé­kot. Nem azokról a kényszer- helyzetben lévő munkanél­küliekről beszélek, akik ob­jektív okok miatt nem tud­nak elhelyezkedni, nem azokról van szó, akik tisz­tességgel végezték feladatu­kat, de a szerkezetátalakítás miatt egy bizonyos ideig gondot okoz foglalkoztatá­suk. Sajnos megyénkben a nagyszámú ingázók jelen­tős része ilyen okok miatt kerül kényszerpályára. Ezek az emberek nem szociális és munkanélküli-segélyből akarnak megélni, tisztessé­gesen dolgozni akarnak. Csak az a kérdés, hogy hol és mennyiért? Az ország gazdasági csőd szélén áll. A megalapozat­lan beruházások, a kidobott pénzek, az átláthatatlan bü­rokrácia költségeit végül is az eredményesen dolgozó vállalatok és szövetkezetek az ott dolgozó kollektívák izzadják ki. Eközben szerte az országban épülnek a pénzintézeti paloták, ható­sági székházak, luxusiro­dák, a nemzeti jövedelem újratermelő szférája pedig gyertyalángként állandóan fogy. Bízom abban — mondta végezetül Bánfalvi András —, hogy az általam felve­tett problémák a jóérzésű, gondjainkat magukénak te­kintő, azok megoldásában tevőlegesen is tenni akaró emberek véleményével ta­lálkozik, így az általam fel­vetett kérdések megítélésé­ben képviselő társaimmal és a kormány tagjaival is elv társ lehetek. reskedelemnek az értékesíté­sét is, azzal, hogy az így fel­szabaduló eszközöket célsze­rű lenne egy vagyonkezelő szervezet rendelkezésére bo­csátani. Végezetül — a költségvetés jóváhagyásának feltételeként — egy konszolidációs cso­magterv kidolgozását java­solta. Ez a többi között intéz­kedne egy ad hoc bizottság felállításáról, amelynek fel­adata lenne az állami költ­ségvetési támogatások leépí­tésének szorgalmazása, ellen­őrzése. A konszolidációs cso­magterv tartalmazná az Ál­lami Számvevőszék felállítá­sát is, amely az állami tulaj­don kezelésbe adásárá jogo­sult legfelsőbb állami szerve­zet lenne. Indítványozta azt is, hogy a kormány a jövő év vége felé terjesszen elő négy átfogó türvénykoncepciót a társadalombiztosításról, a szociálpolitikáról, a költség- vetés reformjáról, illetve a népgazdasági tervezésről. Új szólamok — régi helyzot Bozsó Lajosné, a Duna Ci­pőgyár műszaki kalkulátora azt javasolta: a képviselők egyik változatot se fogadják el, hanem a kormány dolgoz­zon ki újabb költségvetési tervet. Villányi Miklós pénzügy- minisztert arra kérte, hogy adjon tájékoztatást a 10 mil­liárd forintos költségvetési tartalék sorsáról. Meglepetés­sel hallotta ugyanis a képvi­selő a televízió Hírháttér cí­mű műsorában Békési László pénzügyminiszter-helyettes tájékoztatását, hogy a tarta­lékból már 6—7 milliárd fo­rintot felhasználtak, holott a törvény ide vonatkozó ren­delkezése szerint a 10 milli­árd forintos költségvetési tar­talék felhasználásáról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat. Kállai Ferenc színművész érzelmi indíttatású felszóla­lásában felhívta a figyelmet arra: társadalmunk morá­lis állapota sok kívánni va­lót hagy maga után, s ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy újabban a megfontolt­ságot nélkülöző, beolvasó hangnem vált elterjedné. An­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormánynak sürgős, gyakorlati teendői­ről is tájékoztatnia kellene a közvéleményt, mert fontos lenne, hogy a hitüket vesz­tett, pesszimizmusira ne­velt emberek a bajok or­voslásának módjáról is hall­janak, ne csak az unos-un- talan ismételt gondokról. Kovács László a Dunai Kőolajipari Vállalat mű­szakvezetője arra keresett választ, hogy mi vezetett a költségvetési eevensúlyi- fo­lyamat megbomlásához. Vé­leménye szerint ennek okai: a hitelforrások kevésbé eredményes felhasználása, az • intézményrendszer me­revsége, a torz értékrend mi­att kialakult érdektelenség, a gazdaság teljesítőképességé­nek alacsony szintje. A ke­letkezett költségvetési hiá­nyokat — mutatott rá — elsősorban rövid távú pénz­ügytechnikai eszközökkel próbálták mérsékelni: fo­kozták a jövedelemcentrali­zációt és a támogatásokat. Felszólalásában javasolta, hogy a májusi nyugdíjkom­penzációkor éljenek a dif­ferenciálás lehetőségeivel. A 4000 forint alatti nyugdíjak­nál 200, a 400Ö—6000 forint közöttieknél 150, illetve a 6000 forinton felettiéknél pedig 100 forintos emelést hajtsanak végre. Mayer Bertalan a csepregi Győzelem Mgtsz elnöke szerint a tervezet nem tudja kellő hangsúllyal kezelni a termelőszférát, mint mon­dotta: a szólamok újak, a helyzet a régi. Javasolta, hogy a nem kellően kihasz­nált továbbképzés- és üdü­lési búzásokat adják át az oktatásnak új iskolák épí­tése helyett. A mezőgazdaságról szól­va elmondotta, hogy anak pozíciója jobban romlik, mint a gazdaság más terüle­teié. Sürgette, hogy a kor­mány már 1989-ben dolgoz­zon ki az agrárgazdaságra vonatkozó új téziseket, s azt mihamarabb hozza a Par­lament elé. Javasolta azt is, hogy az Országgyűlés már az első fél évben tűzze napirendre a kereskedelem, s külön hangsúllyal a KGST-kapcso- latok vizsgálatát. Ezt követően Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter kért szót, elsősorban azért, hogy reflektáljon a külföldi műkö­dő tőikével kapcsolatos képvi­selői hozzászólásokra. Mint mondotta: elhangzottak a vi­tában olyan megjegyzések, hogy a külföldi működő tőke az ország állapotát látva, há­tat fordít és menekül, vagy a bürokráciát látva be se lép. A miniszter — szemé­lyesen szakmai tapasztala­taira hivatkozva — hang­súlyozta, hogy ez nem így van. Mint mondotta, a kül­földiek valóban észreveszik a bürokratikus ügyintézést, a hiányos infrastruktúrát, az elavult gépeket, gyárakat, a magas kamatot, s az inflá­ciót, egyszóval a magyar va­lóságot. De a külföldi konsta­tálja azt is, hogy a szocialis­ta országok között példa nél­küli társasági örvényt al­kotott a Parlament, amelj mindenki számára lehetővé teszi, hogy valódi vállalko­zásokba fogjoh Magyaror­szágon. Nyilvánvaló lehel a külföldiek számára az is hogy a kormány szándéké tisztességes, s a külföldi, ak itt fekteti be tőkéjét, a nye­reségét szabadon kivihet az országból, s nem éri ká rosodás. Sok lehetőséget kí­nál a tőkebefektetésre a ma­gyar gazdaság, s kellő garan cia lehet a haszon megter­melésére a magyar szakem­berek hozzáértése, a nagj hagyományú szakmai kultú­rák megléte, a tenniakarás szándék erősödése. Áz állami gazdaságok kórlapja Brezniczky József a pécs- váradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmun­kásképző Intézet igazgató­ja több képviselőtársához hasonlóan utalt arra, hogy az oktatás anyagi feltételei évről évre romlottak, s má­ra már megoldhatatlannak tűnő gondok halmozódtak fel. A pedagógusok anyagi megbecsülése igencsak sze­gényes, így rá vannak kény­szerítve a túlmunkára, amit legtöbbször az iskolán kívül végeznek. A képviselő rá­mutatott: az oktató-nevelő munka fejlesztésének égjük legfontosabb láncszeme, hogy a tanárok az Iskolában juthassanak megfelelő ke­resethez. Nem lehet tovább elodázni a pedagógusbérek rendezését. Balogh András, a Tokaj éi Vidéke Áfész autó-motorsze relője — soron kívül szó kérve — a Munkásőrséggé kapcsolatos, a vitában ko rábban elhangzott állításokr: reagált. Először is megjegyez te, hogy a Munkásőrség nen a párt fegyveres testületé. A Munkásőrség önkéntesen, tár sadalmi alapon alakult testű let, amely még nem fejezti be történelmi küldetését — hangoztatta. A képviseli utalt arra, hogy ez a testüle munkaidőn kívül, ingyenesei lát el karhatalmi feladatokat segíti a rendőrséget funkció ellátásában, valamint rész vesz árvizek és más katasz trófák esetén az anyagi javai mentésében. A védelmi ki (Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom