Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
a Kelet-Magyarország 1988. december 16. Tanátstotl a Maavar Szocialista Munkáspárt Közminli Bizattsána A vitából (Folytatás az 1. oldalról) lati letisztulást elősegítő vitákat. összességében- a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos politikai gondolkodás és elméleti munka előbbre tart, mint a tényleges gyakorlat, hiszen a társasági törvény csak 1989. január 1-jével lép «életbe. A gazdaságpolitikai kérdésekben egyébként a feladattervnek megfelelően folyik az elképzelések kialakítása. A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó javaslatot a Politikai Bizottság megtárgyalta, és 1989 első fél évében a gazdaságpolitika stratégiai elemeivel összehangolva újból napirendre kerül. Az elosztáspolitika korszerűsítésére folynak az előkészítő munkák, a kérdést a gazdaságpolitikai bizottság megtárgyalta, 1989 első negyedévében a Politikai Bizottság elé kerül. A szociálpolitika és egészségügy fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket a gazdaságpolitikai bizottság 1988 decemberében megtárgyalja, és a következő év első fél évében a Központi Bizottság elé kerülhet a javaslat. Mindehhez hozzáfűzzük azt a követelést, amelynek a Központi Bizottság november 1—2-ai ülésén is hangot adtunk, miszerint elodázhatatlan politikai súlyú kérdés a szociális háló mielőbbi kiépítése. Új értékek A pártértekezleten nagy hangsúlyt kapott a politikai intézményrendszer átfogó megújításának és a szocialista értékek megőrzésének a szükségessége. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az azóta eltelt időben a párt központi vezető testületének hivatalos dokumentumai viszonylag keveset foglalkoztak e kérdésekkel. A felgyorsuló politikai fejlődésünk velejárója a szocialista értékek megőrzése, változása, új értékek megjelenése és integrálási igénye. Ezért is szükséges, hogy megfogalmazzunk, s azzal összhangba hozzunk olyan kérdéseket is, mint például a tőkésedés lehetőségei és korlátái. Óvnunk kell viszont a túlideológizálástól, leegyszerűsítéstől Számos új, fontos érték keletkezésének vagyunk alkotó részesei, amelyek a politikai pluralizmus, a gazdasági előrehaladás. az emberi lét minősége kérdéseivel összefüggésben kerülnek előtérbe. Ilyenek például a jogállamiság és szocializmus viszonya, az emberi jogok érvényesülése, a polgári demokrácia bizonyos eredményeinek a szocialista viszonyok közötti érvényesülése, a környezet- barát társadalmi értékek fontossága. Üj elemként jelent fneg a demokratikus szocializmus kifejezés is. A magyar társadalom fel- emelkedését célul tűzve, a sztálini modellel való szakítás igényével is fellépve, a különböző érdekek szabadabb kifejezési lehetőségeit keresve az utóbbi időkben a párton kívül megszaporodtak az ország reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatokkal előálló szerveződések. Jellemző a kiútkeresési törekvések igen nagy szóródása, ami a nemzeti összefogás kialakítását is bonyolulttá teszi. Egyidejűleg jelentkeznek az MSZMP vonalához közelebb álló, a párttal szemben tartózkodó, bizalmatlan, valamint a nem szocialista megoldásokat is valló irányzatok. Ezek az áramlatok ma még általában nem markánsak, legtöbbjük mögött nem áll jelentős politikai, társadalmi erő. A jövőben azonban felerősödhetnek és folytathatják az intézményesülést. Erre az alkotmány és az egyesülési törvény, illetve a megszülető párttörvény alapján kerülhet sor. A Politikai Bizottság megvitatta és a KB tagjainak, illetve a megyei pártbizottságoknak megküldte, nyilvánosan is ismertette azokat az elveket, amelyek a párttagoknak az alternatív csoportokhoz való viszonyára vonatkoznak. Ebben tükröződik az a szándék, miszerint a párt megfelelő elvi alapon nyitott és differenciált magatartást kíván tanúsítani e mozgalmakkal. Politikai hibát követnénk el, ha átmeneti helyzeteket, egy még kialakulatlan struktúrát tartósnak tekintve saját rugalmas jövőbeni magatartásunk formálását és e kedvező társadalmi jelenség kibontakozását akadályoznánk meg ennél merevebb állásfoglalással. Természetesnek tartjuk azt is, hogy egy élénk belpolitikai életnek, a fejlődő politikai kultúrának a viták is velejárói, bár néha éppen azokban a közegekben viselik el nehezen az ellentmondást, ahol a vitát szorgalmazzák. A párt a szükséges esetekben. mindenekelőtt a szocializmust, a törvényességet, a nemzetközi kötelezettségeket megkérdőjelező, sértő vagy támadó nézetekkel szemben száll vitába. Nem lebecsülve az újonnan alakult szerveződések jelentőségét, a Központi Bizottság ülésén is ki kell jelentenünk, hogy a társadalmi megújulásban alapvető szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek. Hangsúlyozni kívánom ama meggyőződésemet, hogy alternatívát a szocializmus korábbi gyakorlatának meghaladásához e nagy megújuló szervezetek is képesek megfogalmazni, sőt nélkülük az meg sem valósítható. Ezért nagy ' jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a bennük tömörülő széles rétegek bizalmát- megőrizzük, sőt erősítsük.' Az új nemzeti összefogás, az új szövetségi politika megalapozásának igényét a Központi Bizottság már megfogalmazta. A testület a párton belül a politikai centrum továbberő- södését szorgalmazva jelölte meg, hogy a párt legyen képes a párbeszédre, alkotó együttműködésre más haladó szocialista, baloldali, demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen tiszteletben tartott elvek alapján. Ezzel kívánja elősegíteni, hogy a nemzeti felemelkedés programja a reformban érdekeltek összefogásával, a szocialista haladás köré tömörült erők koalíciójának létrehozásával valósuljon meg. Párbeszédre készen Az új nemzeti összefogás keretében mindenekelőtt a magyar társadalom több milliós munkavállalói rétegével kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, korszerűsödő, szervezeti-intézményi feltételek. Ezek között a szakszervezetek, a Népfront és a KISZ a legfontosabbak. E szervezetek megújulása érdekében jelentős kezdeményezéseket tett a Központi Bizottság, s a Politikai Bizottság is. Üdvözöljük a szakszervezetek, a KISZ megújulása irányába tett első határozott lépéseket, az országos értekezleteiken megerősített elképzeléseiket. Ösztönözzük, hogy eltökélten, dinamikusan haladjanak tovább, a párttagok aktív részvétellel segítsék a megújulási programjuk megvalósítását. Valljuk, hogy a politikai demokráciát nem lehet kiépíteni és működtetni a Népfront nélkül, annak a haladó erők összefogásán kell alapozódnia. Ennek azonban csak akkor képes eleget tenni, ha nem vár tovább az első, de határozott lépések megtételével. Ehhez meg kell kezdeni a tisztázó vitákat arról, hogy a Népfront az egész népet egyesítő funkciójában újuljon-e meg, vagy pedig elsősorban a plurális politikai társadalmunkban szerveződő haladó erőket, irányzatokat fogja össze egy politikai szövetségbe. Ennek megválaszolása az egy- vagy többpártrendszer kérdésének a tisztázásánál sem kerülhető meg. Meghatározó jelentőségű annak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az alternatív mozgalmak nélkül sem jöhet létre. Az alternatív mozgalmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során, e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell megtalálni azokat a pontokat, amelyek oly módon esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet valamennyi felelős tényező, irányzatai találkozzanak. Ennek kialakítása nem megy máról holnapra, de az úton el kell indulnunk, mivel ez vezethet el a politikai felelősségvállalásban való részvétel megalapozásához. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fogva alkotó, meghatározó kezdeményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervezője ennek az összefogásnak. Ezt nem politikai túlsúlyával, hanem reálpolitikájával kell biztosítania. Pártunk kinyilvánította és a gyakorlatban is érvényesíteni kívánja, hogy a politikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nem- zet és egy megújuló szocialista társadalmi rendszer érdekében teszi. Eltökélt szándékunk, hogy a hatalmi po- zíció helyett a bizalom hatalma legyen a politikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója. A többpártrendszer kérdésében ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrend- szer keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzés értékűnek minősíthető, amely lényegét tekintve a párt felfogását tükrözi e témában. Az egypárt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfogását azonban nem osztjuk. A pártértekezleten — innen visszanézve is megállapítható — radikális előrelépés történt az egypártrend- szer viszonyai között kiépíthető politikai pluralizmus irányába. Ma sem bizonyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatkozott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogására van szükség. Ugyanakkor az aktívan politizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Ügy véljük azonban, hogy ez nem elsősorban csak a jogi megközelítésből fontos számunkra, hanem arra is politikai választ kell találnunk, hogy o szocialista társadalmi rendszer fejlesztése érdekében a marxista párt miként tudja politikai vezető szerepét érvényesíteni a többpártrendszer vagy bármilyen más politikailag is plurális rendszer keretei között. A pártok szerepével kapcsolatos álláspontunk meghatározásában abból indulhatunk ki, hogy a marxista párt társadalmi bázisát tekintve egypártként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségétől vezettetve azonban támogatja a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új alkotmánynyal majd összhangban lévő — párttörvény megalkotását. Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk és elhamarkodottan alakítsuk ki pártunk álláspontját a plurális pártrendszerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Ezért javasoljuk, hogy e megközelítés okán a Központi Bizottság a jövő év első negyedében külön napirendként foglalkozzon a pártrendszer kérdéseivel. Tervezett politikai lépések Fontos, hogy megfogalmazzuk magunk számára az elkövetkező politikai időszakban megtenni szándékozott lépéseinket, azok sorrendjét, egymással való kapcsolódását. Erre jelenleg a következő területeken van szükség: az alkotmány elfogadása, a választójogi törvény megal- • kotása, a párttörvény elfogadása és a XIV. kongresszus viszonya mindehhez. Ezekkel a kérdésekkel a pártnak határozottan, nagy léptekkel, de nem elhamarkodottan, a felgyorsítást nem eltúlozva kell foglalkoznia, mert az kapkodáshoz vezet. A politikai fejleményeknek olyan veszélyes, ellenőrizhetetlen önmozgása is kialakulhat, amely senkinek, sem az MSZMP-nek sem az új politikai szervezeteknek nem lehet érdeke, mivel a problémák megoldását, a reform előrehaladását akadályozná. Ezért üdvözöljük, hogy több alternatív mozgalom politikailag felelős magatartást tanúsítva felismerte a helyzetben rejlő ellentmondást és képviselőik ezt meg is fogalmazták. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassanak a politikai együttműködés és verseny új formái. A párttörvény megalkotásával kapcsolatban azt az ütemezést lehet tartani, amelyet az alkotmány elkészítéséhez javasoltunk. Ez lehetőséget teremt arra, hogy két egymástól nem elválasztható kérdés megfelelő összhangban váljon politikai gyakorlatunk szerves részévé. Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy egy, már korábban elfogadott párttörvény alapján az 1990-es választásokon is indulhassanak az új szervezetek. A XIV. kongresszus megtartását nem lenne célszerű a felvázolt jogalkotási és választási időpontokhoz igazítani, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen megelőzze. Az említett kérdések ugyanis a legfontosabb nép- képviseleti szerv, az Ország- gyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meghozott központi bizottsági állásfoglalások a politikai munkát és gondólkodás irányát megfelelően befolyásolják. Amennyiben néhány kérdésben szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül véleménynyilvánításra kapjon lehetőséget, úgy az adott témában pártvitára, esetleg újabb pártértekezletre is sort lehetne keríteni egy megfelelő időpontban. A XIV. kongresszus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már programjában valóban alulról építkező párt jelenjen meg. A kongresszus a felszínre került vitákat szintetizálni képes, kiemelkedő eseménye legyen politikai demokráciánk fejlődésének. Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb ikép kialakításához. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemezték a májusi pártértekezlet óta lezajlott eseményeket, rámutatva arra, hogy a folyamatok, a változások politikai és gazdasági téren sok tekintetben túlhaladták az akkor elképzelt kereteket és ütemet. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségességét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének első rendű követelményét. Elhangzott az az igény is, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a politika iránt megnövekedett érdeklődés is megkívánja. A helyzetértékelésről szólva, volt, aki perspektívaválságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen kell, hogy legyen mondanivalója. A gazdasági válságból való kilábalást mindenki a legfontosabb feladatok közé sorolta. Egy másik alapkérdést úgy fogalmaztak meg: miként lehetne úgy megteremteni a többpártrendszer későbbi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes kilábalásig széles koalíció alapján működő, de egypártrendsze- ren alapuló pluralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert. Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hogy a pártnak minden lényeges — akár fiapi — kérdésben is legyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is. Voltak, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy olyan helyzetben, amikor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív" erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység. A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellépés fontosságát elemezve aláhúzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészülten, a nyilvánosság előtt kell lefolytatni. A tulajdonviszonyok problémakörét érintve kiemelték, hogy a különböző tulajdon- formáknak nem egyszerűen a társadalom érdekeit kell szolgálniuk, hanem a tulajdonformák együttesének kell fokozódó mértékben társadalmi tulajdonként funkcionálniuk, illetve egyre inkább társadalmivá válniuk. Volt, aki ezt nem erősítette meg, mondván: a különböző tulajdonformáknak a tulajdonos érdekeit kell képviselniük, természetesen úgy, hogy harmonikus működésük a társadalmat szolgálja. Nem az a kérdés — mondták —, hogy hány százalék a magántulajdon aránya, hanem az, hogy a tulajdont sikerül-e hatékonyan, a szocializmus javára működtetni. Szorgalmazták természetesen az állami tulajdonosi funkció felelősebb, számon- kérhetőbb működtetését. A mai bonyolult politikai helyzetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felvetett kérdésekre sem a Központi Bizottság, sem a párt önmagában nem tudja megadni a választ: erre csak az egész társadalom együtt tud vállalkozni, levonva a szükséges következtetéseket a gyakorlatból. Aki vezető tisztséget tölt be, vagy a tudomány területén dolgozik, annak ebben nagyobb a felelőssége. Nagy erőt jelentenek a pártban alulról megindult kezdeményezések, megújulást hozó folyamatok, amelyeket bátorítani, segíteni kell. Látnivaló ugyanakkor, hogy a tisztségviselők, az apparátusok tagjai idegesek, bizonytalanok. Ezt akkor lehet feloldani bennük, ha megszabadítjuk őket az elmúlt idők táplálta bűntudattól, és elég muníciót adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat visszanyerve megvívhassák a politikai küzdelmet. Ebben nagy erő a sajtó, s éppen ezért nagy hiba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még á pártsajtóra sem annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Nép- szabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. S ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizottságban ülnek, dolgoznak. Végezetül elhangzott: a párt határozottan fellép minden olyan próbálkozással szemben, amely a Parlament, a képviselők, s általában a vezetők lejáratására irányul. Kiáll a megbízatásukat tisztességgel képviselő közéleti emberek védelmében, A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vitában elhangzottakat. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly szefnélyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta. Az ülésről részletes közlemény jelenik meg. ★ A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette KB-titkári tisztségéből. Érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette központi bizottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bizottság titkárává választotta Iványi Pált. ★ Iványi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalkozása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van. 1969-től tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1987-ben választották a Központi Bizottság, 1988 májusában a Politikai Bizottság tagjává.
