Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. december 1. Utazni jó V ajon mikor lehet elérni, hogy városunk épülő-szépü- lő lakótelepéről, az örökösföldről reggel csuklós autóbuszok szállítsák a megállókban pirospozsgásra fagyott vidám dolgozókat a munkába? Ugyanis némelyik kis buszon akkora a tömeg, hogy az emberek az elmulasztott reggeli tornát is bepótolhatják. Mert az egymásba préselődött utasok csak akrobatikus mutatványok között képesek egymás hasából kihúzni a kezüket. Az még hagyján. hogy ilyen helyzetekben új barátságok, sőt, szorosabb tömörülés esetén lázas, új szerelmek születhetnek. De amikor a kismamák kénytelenek gyermekeiket húzni-vonni, utastársaik kebeléh, nyakába gyömöszölni, mert akkora a népsűrűség, hogy az éppen ülő jólelkűek sem képesek átadni helyüket, az már mégis csak szánalmas. Ellenben tudjuk, hogy utazni jó. Emberi körülmények között, leginkább ... (karádi) Öltözzünk a „Krajcárosból” A köznyelvben csak rongyosboltnak nevezett üzletek sikerét ma már senkinek nem kell bizonyítani. Az olcsó áruk ilyenforma árusítása az országban elsőként Szabolcs- Szatmárban kezdődött. Nem nagy büszkeség, hiszen azt is bizonyítja, itt volt rá a legnagyobb igény, a legalacsonyabb jövedelemmel, a legkisebb fizetéssel megyénk lakói rendelkeznek. Márpedig az akciót annak idején az ő pénztárcáikhoz igazították a szervezők. Más kérdés, hogy mostanra a jobb módú lányok, asz- szonyok egész sorának is kedvenc bevásárlóhelyei lettek a „rongyosboltok”! A sikert látva a Szabolcs megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat is lépésre határozta el magát. A helyi igényekhez igazodva, az úgynevezett krajcárosboltok országos hálózatához csatlakozott. A Felsőruházati Kereskedelmi Vállalat keretén belül működtetett alkalmi hálózat célja elsősorban az alacsony, illetve közepes jövedelműek ruházkodásának, vásárlásának megkönnyítése. A feladat már csak azért is fontos, mert az utóbbi időben számottevően visszaesett a ruházati termékek forgalma, a korábbinál jóval kevesebb pénzt költenek megyénkben ruházkodásra. A krajcároshálózatba tartozó boltokat egységes megjelenésük, azonos feliratuk, a bolton belüli egységes, központilag irányított és előírt reklámok, árcédulák különböztetik meg drágább társaiktól. A megyében elsőként a nyíregyházi, Dózsa György út 3. szám alatti bolt csatlakozott a „krajcárosok” sorához, ahol máris árusítják az olcsó ruházati termékeket. Következő a szintén nyíregyházi, Bocskai út 6. szám alatt található bolt lesz, de hasonlónak örülhetnek majd a Példaerejű tett Tliália szálkái hajlékáról A tervező, a minisztériumi képviselő, az igazgat! véleménye Mire s legbüszkébbek ma Mátészalkán? Bizonyára mindenki büszke a néhány napja átadott művelődési központra és a színházra, amit a tévé jóvoltából Kárpáti Tibor tanácselnök-helyettes az egész országnak bemutatott. Mi a tervezőt, az épületet átadó minisztériumi illetékest és a ház igazgatóját kértük, mondjanak véleményt, hogyan látják ők az új közművelődési intézményt? Bán Ferenc Ybl-díjas tervező : Egyenes megbízással került hozzám a munka, mivel a tervezésre a NYlR- TERV-et kérték fel. Mátészalkával egyébként is jó a kapcsolatom, annak idején még a MOM-mal kezdtem itt a munkámat. Nagyon érdekes feladat volt a század elején épült eklektikus, volt járási hivatal épülethez hozzákapcsolni a modem részt, építészetileg ez sokkal izgalmasabb, mint egy újat tervezni. Arra gondoltam, ki kell fejezni benne a Szatmárra jellemző építészeti jegyeket, ezért választottam az előcsarnokba a döntött síkú kazettás meny- nyezetet — amelyre Bráda Tibor festőművész nagyméretű kompozíciója került. Mit „tud” az épület? Mindent, ami a korszerű színpad- technikához szükséges. A színpad fölött a teret 8 méter magasan lezártuk, de később, ha igény lesz rá, kinyitható, fejleszthető... Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztály- vezetője: Példaerejűnek tartom a szalkaiak tettét, és ha az újságban ezzel foglalkozni kíván, kérem, hogy ezt feltétlenül emelje ki. Példát mutatott Mátészalka arra, hogy a nehéz körülmények között is lehet értéket teremteni, össze lehet gyűjteni ilyen célra is a pénzt — ez a tett azt bizonyítja, hogy a lokálpatrióta akarat és az elszánt összefogás ilyen eredményhez vezethet. Most a házat átadó avató beszédemre készülve találkoztam azzal az információval, hogy 100 éve Mátészalkán gyulladt ki először a villany — a mai Magyarország határain belül. A fény, a világosság, a lámpás fogalma mindig társult a kultúra megismerésének fogalmához — erre asszociáltam ezzel a művelődési házzal és színházzal kapcsolatban. Most már megvan a lehetőség arra, hogy otthonná téve e falak között új igények és értékek szülessenek. Tóth Tibor, a művelődési központ igazgatója: Röviden 3 pontban tudnám összefoglalni, mi a „nyereségünk" az épület átadásával. 1. Van nekünk egy nagyszerű nép- művészeti—iparművészeti- képzőművészeti közösségünk, a stúdió. Tűzzománccal, kisplasztikával, agyagkorongozással, rajzzal, festészettel, szövéssel, fafaragással foglalkoznak, művészek vezetésével — ebben a házban végre megoldódik az ő elhelyezésük. 2. Méltó körülmények között tudunk ezután képző- művészeti kiállításokat rendezni — ilyen most Csizmadia Zoltán képeinek bemutatója. 3. A színház. Azt hiszem, azt nem kell részleteznem, miért jó, hogy végre- nagyszínpadi produkciókat is tudunk fogadni, akár a legigényesebb fővárosi előadást Kívülről — és belülről. is. Terveinkről: 2 budapesti és 6 vidéki színház összesen 18 előadást tart nálunk ebben az első csonka évadban — ami a pénzügyi viszonyainkat tekintve sok, a lakosság igényeihez képest kevés. Nagyon fontosnak tartom a „saját társulatunk” működését: gyerekekkel és fiatal amatőr színjátszókkal fogjuk játszani Móricz: Légy jó mindhalálig című darabját. Ügy gondoltuk, bérletet nem bocsátunk ki, lesznek azonban úgynevezett törzshelyek. Nagy az érdeklődés, hónapokkal előre elkeltek a jegyek ... Végül az újságíró is hadd mondjon véleményt: Ki tudja, hányféle variáció született már a szálkái művelődési házra az elmúlt évtizedekben, pénz sose volt elég. Most 50 millióval indultak, kaptak ugyan némi központi támogatást, de a nagyját helyben teremtették elő a 115 milliónak. Az átalakított és az új részek harmonillusan illeszkednek, úgy tűnik, jobban jártak így a szalkaiak, mintha újat építettek volna. Lélegzetelállító a 380 m2-es kazettás mennyezet, irigylésre méltó a színházban néhány részlet — van viszont néhány zavaró dolog is: például a világítóhíd elhelyezése, a túlságosan elspórolt terű büfé, vagy az erkély méretei — oda ne vegyen jegyet, aki egy kicsit is szédül __de az egész együtt jó összhatást kelt. Thálda hajlékának átadásával új fejezet kezdődött Mátészalka művelődéstörténetében. Baraksó Erzsébet kisvárdaiak, illetve mátészalkaiak is, ahol a nemrég átadott olcsó áruk boltjai kapcsolódnak a hálózathoz. A krajcárosboltok termékeit az ország többféle pontjáról, többféle gyártótól szerzi be a vállalat. A legnagyobb szállító, a FÉR mellett jelentős mennyiséget vásárolnak a Csepeli Posztógyár olcsó termékeiből, hiszen a szükség szülte igényekhez, az egyre növekvő varrási kedvhez igazodva jelentősen bővíteni kívánják a méteráruk választékát is. A Budaflax<■ tói alacsony árú lakástextileket, szöveteket vásárolnak, felkeresik a megyénkben található gyártókat is. Közülük is elsősorban azokat, amelyek a kisebb jövedelemmel rendelkezők igényeihez igazodó termékeket gyártanak. A nyíregyházi áfész egykori Tiniboltjában a 107-es ipari szakmunkásképző intézet tanulói által készített termékek arattak sikert. Ezen felbuzdulva az iparcikk-kisker is tervezi: a krajcárosboltokban árusítani fogja a diákok gyártotta ruhaféléket, divatosnál divatosabb, tetszetős, ám elérhető árú holmikat. (k. é.) Sok vagy kevés? B íráló szó ért bennünket: egyesek szerint keveset írunk Erdélyről. Mire a bíráló szó elhangzott, más helyzet állt elő. A történelem irat e tájról, a magyar—román kapcsolatokról. Távirati irodai hirek, kormányvélemények, jegyzékek sorakoznak, publicisztika, riport helyett. Megnyilatkozásra kényszerül kormány, pártvezető, kiutasított diplomata. Mondhatnék: csupa rossz hír, csupa keserű szájízt termelő információ. írunk hát, igaz nem kedvünk szerint, nem saját tudósítást, publicisztikát, bár ilyenekkel is találkozhat az olvasó lapunkban. És közben szorongunk, mert nő az indulat, ingerültebbek az emberek, megfogalmazódnak a szenvedélyes gondolatok, nemegyszer szélsőségek. Igaz, nehéz higgadtnak maradni, tartásra és méltóságra van szükség ahhoz, hogy ne essünk a veszélyes nacionalizmus csapdájába. Sajnos, van példa arra, hogy a rossz-tanács- adó-harag éppen attól foszt meg, ami az erő: érvtől, tisztaságtól, igazságtól. Nem biztos tehát, hogy a sok írás mennyiségi mutatója fejezné ki méltatlankodásunk és felháborodásunk igazi mértékét. Hiszem, hogy az a hír, mely menekültek itteni sorsáról szól, megrázóbb, mint bármilyen ostorozó irat. A rideg tény közlése mélyebb összefüggéseket tár fel, mint a haragos kommentár. Az erdélyi kérdésben kialakult nemzeti konzen- szus maradandóbb érv és érzés, mint a gerjesztett gyűlölet. Hogy sok vagy kevés amit írunk? A kérdés feltevése rossz. A perdöntő ma: igaz vagy nem. Ügy érezzük, hogy minden sor, amit e témában az olvasó elé tárunk, minden részletében valós. Nemcsak tényt közöl, de orientál is. Ügy véljük, egy nemzet méltóságának megfelelően vagyunk becsületesek és nyitottak. És határozottak. Mert miközben történelmi keretekbe és távlatokba igyekszünk ágyazni - mindazt, ami ma Erdéllyel kapcsolatos, nem hagyjuk elvitatni se a nemzetiség jogát, se a történelem cáfolhatatlan valóságait sem. Á megoldás lohadó reménye se ragadhat el, nem válhatunk a bírálthoz hasonlóvá. Ná- lunkénál is nagyobb kín és teher az, amit az Erdélyben élő magyarok viselnek. Kelet-Közép-Európa fel-felszakadó sebeit ne marcangolva tépjük, gyógyírt rá önérzetes, tántoríthatatlan tisztességünk jelentsen. Csak az kiabál, kinek igazsága nincsen. Szavunk súlya az igazsággal méressék meg. (b.) Nyíregyházán, New Yorkról A politikai könyvnapok rendezvénysorozatán a közelmúltban népszerű vendéget köszönthettünk Nyíregyházán. A Móricz Zsigmond Könyvtár meghívására Vértes Éva Rózsa Ferenc-díjas újságíró a Magyar Rádió külpolitikai főmunkatársa tartott élménybeszámolót, „Tudósító voltam Amerikában” címmel. — 35 éve vagyok a rádió munkatársa — mondja kérdésünkre Vértes Éva, a hangulatos beszélgetés után. — Hadd mondjam el: véletlenül kerültem a pályára érettségi után. Szóval nem készültem tudatosan újságírónak. Igaz, azok az évek nem voltak könnyűek egy fiatalnak sem. A maiak már csak hírből ismerik a „fényes szelek” nemzedékét, no hát ezek voltunk mi. Azóta két diplomát szereztem, az idegen nyelvek közül azonban csak az angolt beszélem elfogadhatóan. Eddigi pályafutásom .legszebb emléke az az öt év, melyet a Magyar Rádió tudósítójaként 1973—1978 között New Yorkban tölthettem. Ez a kiküldetés nem volt könnyű számomra: a napi munka után vártak a családi, háziasszonyi teendők. Legnehezebb feladatot mindig a hatalmas mennyiségű anyag jelentette. Ebből kiválasztani a megfelelőt nem volt könnyű feladat. Megértem három elnökváltást, Nixon Watergate-botrá- nyát, a „mogyorófarmer” Jimmy Carter elnökségét, Ford munkásságát. A kint töltött évek eredményesek voltak, úgy látszik, másoknak is ez lehetett a véleménye, mert hazatérve megkaptam a legmagasabb szakmai kitüntetést a Rózsa Ferenc-díjat. Furcsán hangzik, de ez az év azért rendkívüli számomra, mert nem utaztam külföldre. Annál többször a közönségtalálkozókra. Szeretem ezeket az utazásokat, mégha Pesttől több száz kilométerre kell is utaznom, mert így közvetlen kontaktusba kerülök az emberekkel. (hajdú) A tárgyalóteremből Részegen biciklizett éppen lakóhelyén, Baktalórántházán április 20-án délután a harminckét éves Haga Sándor, amikor összetalálkozott a fiatalkorú L. J.-vel. Haga felelősségre vonta, miért zavargatta a gyermekeit, majd a nagyobb nyomaték kedvéért rángatni kezdte. Ekkor ért oda a fiú apja, idősebb L. J., aki fia védelmére kelt. Ezután Haga és idősb. L. folytatták a verekedést. Haga Sándor a földre került, majd a közelben lakó rokonához, a negyvenöt éves Csorba Irénhez ment be mosakodni. Tudomást szerzett a dologról Haga öccse, a huszonhét éves József is. Berontott L.-ék udvarára, rátámadt a házigazdára. Később követte kis családja is, így ezután Haga és élettársa, Pataki Irén, Haga Sándor és Haga Sándorné közös erővel^ léptek fel L., L.-né és ifjabb L. ellen. (Csorba Irén is ott volt, de a csetepatéban nem vett részt, sőt igyekezett megfékezni a verekedőket.) A verekedés során a Haga família a kerítésből méteres idomvasakat vett magához, s azzal csépelte L.-éket. A verekedésnek csak az vetett véget, hogy két szomszéd elment telefonálni a rendőrségnek. A Nyíregyházi Városi Bíróság az öt vádlottat bűnösnek találta garázdaság és magánlaksértés bűntettében, a két Haga-test- vért pedig súlyos testi sértés kísérletében, Pataki Irént súlyos testi sértés bűntettében is. (Az L.-házaspár nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, de ez csak a dolgok szerencsés alakulásának, nem pedig a vádlottak szándékának köszönhető. Ifjabb L. pedig súlyos sérülést szenvedett Pataki Irén ütésétől.) Haga Sándor büntetése nyolc, Haga Józsefé tíz hónap, Pataki Iréné hat hónap börtön. A szabadságvesztés végrehajtását Haga Sándor és Pataki Irén esetében kettő, a korábban már többször büntetett Haga József esetében pedig három év próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Csorba Irén büntetése hetven napi tétel, összesen négyezer-ki- lencszáz, Haga Sándornéé pedig ötven napi tétel, összesen háromezer forint pénzbüntetés. Az ítélet jogerős. ZSIDÓK MEGYÉNKBEN A Valóság novemberi száma helytörténeti adalékot tartalmazó tanulmányt közöl. A zsidók bevándorlása Galiciából és a magyarországi zsidóság. Egy nagyon szemléletes időrendi összeállításból megtudjuk, hogy Szabolcs megyében 1787-ben 2509 zsidó élt, 1910-ben már 25 316. Szatmár megyében 1735-ben 17, 1910-ben 29 468 zsidó élt. Bereg megyében 1700-ban a zsidó lakosság száma 5, 1910-ben már 33 660 főt számláltak. Ugyanebben a Valóság számban olvasható Szabó A. Ferenc írása: Pusztulás és újjászületés — a zsidó származású lakosság helyzete a felszabadulás után. Megrendítő számok sorakoznak egymás után, közülük kiemeljük a helyi vonatkozásút: Nyíregyházán a deportálások előtt, 1944. március elején 6800 zsidó élt. Számuk egy 1945. november 22-én készült összeírás szerint 1600-ra csökkent, de úgy, hogy 700 ember máshonnét költözött a városba, valószínűleg azokról a kisebb településekről származtak, abol csak nagyon kevesen maradtak életben. 650-en deportálásból jöttek vissza, a többi munkaszolgálatos volt. Az American Joint adatai szerint 1945. október 1-jéig 4570 nyíregyházi zsidó tért vissza a deportálásból, a munkaszolgálatból, vagy a bujkálásból. A Joint a debreceni, a miskolci és a nyíregyházi körzetet ínséges körzetnek nyilvánította és rendkívüli támogatásban részesítette. Ennek következtében a vidékre fordított segélyek 50—60 százalékát ez a 3 körzet kapta, ami 1945 szeptemberében kb. 25 millió pengőt jelentett. KERESZTEZÉS BOOBOOLA MERINÖVAL A csengeri Lenin Termelőszövetkezet booroola-keresztezésl programjáról közöl tényközlő írást a Magyar Mezőgazdaság 46. száma. A termelőszövetkezetben a Debreceni Állattenyésztő Vállalat 1982 szeptember—októberében, majd 1983 január—februárjában booroola-kosok szállított spermájával termékenyítettek. Ezt követően 1984 második felében 4, majd 1986-ban újabb 5 import kost sikerült a gazdaságba kihelyezni, és ezek helyben vett spermájával termékenyítve vette gyakorlatilag kezdetét a booroola-nemesítő keresztezés. A Lenin Tsz-ben azonos telepen, azonos Juhászok által kezelt, azonos takarmányozásban részesülő magyar me- rinók és booroola-keresztezettek 1987-es szaporulati eredményéből megállapítható, hogy a boo- roola-keresztezett anyajuhok el- lési forgója (1,652) 23 százalékkal, szaporulati aránya (152 százalék) 18 százalékkal és az éves anyánként! bárányszaporulat (2,5) 45 százalékkal volt nagyobb. mint a fésűs merinóé. mm r■ r ■ ww m m Kerítésből fegyver
