Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

4 Kelet-Magyarorsxág 1988. november 12. Mi várható Bushtól? George Bush nagyarányú győzelme után hírmagyará­zók általában a folyamatos­ságot emelik ki — aligha vé­letlenül. Nem hozott sok meglepetést az amerikai vá­lasztás kimenetele, már ko­rábban is a republikánus al- elnök fölényes diadalára szá­mítottak a közvélemény-ku­tatási felmérések alapján. Ar­culatát régóta jól ismerik, al- elnökként számtalanszor ta- nűjelét adta annak, hogy Ro­nald Reagan megbízható kö­vetője. A választások után természetesen nyomban fel­vetődik: mégis, mi változhat kormányzása alatt? Külpolitikájában nyilván alapvetően az eddigi szovjet —amerikai megbékélési irányzat folytatódik, folytatni akarja a nukleáris leszerelési tárgyalásokat, s alapvetően ő is az erő pozíciójából kíván kiindulni. Neki azonban a le­hető legnagyobb realitásér­zékre lesz szüksége, ha az egyre merészebb reformokra vállalkozó Szovjetunióval tár­gyal a hadászati fegyverkor­látozásról. A leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatban Bush már ko­rábban úgy foglalt állást, hogy fokozottabb erőfeszíté­seket óhajt tenni a vegyi­fegyverek betiltását szabá­lyozó egyezmény megkötése érdekében. Washington ko­rábban — ellenőrzési nehéz­ségek ürügyén — meglehető­sen visszafogottan tárgyalt egy ilyen megállapodásról. Döntéseinél széles körű kong­resszusi ellenvetésekkel kell majd számolnia. Az amerikai választók ugyanis megosztott kormányzásra szavaztak: re­publikánus lett az elnök, de továbbra is demokrata több­ség van a törvényhozásban. Ez a többség valószínűleg erőteljesen szorgalmazni fog­ja a hadi költségvetés csök­kentését. A nicaraguai kér­déssel kapcsolatban szintén kemény kongresszusi vitákra számíthat majd Bush, aki a választási kampány során egyébként nem tett ígéretet a kontrák fokozottabb támoga­tására, de a konzervatívok biztos újra sürgetni fogják a kontrasegély elfogadtatását. A fontos kérdésekben alig­ha várható, hogy Bushnak si­kerül kitörnie Reagan árnyé­kából, számos nehezen meg­oldható kül- és belpolitikai problémát örökölt tőle. Egy rekordot azonban már most felállított: 1836 óta most elő­ször választottak meg hiva­talban lévő alelnököt. Várja a kttztts munkát Az új amerikai elnök távirata Corbacsovnak George Bush, az Egyesült Államok megválasztott elnöke, táviratot küldött Mihail Gorbacsovnak. Ebben megköszönte a szovjet államfő üdvözletét és kifejtette: megelégedéssel emlékszik vissza a szovjet vezetővel tartott korábbi kapcso­latára és várja a közös munkát a két ország érdeklődésére számot tartó kérdések széles körében. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a tartósan szilárd szovjet—amerikai kapcsolatok nem csupán a két ország, de az egész világ ér­dekeit szolgálják. Mihail Gorbacsov még szerdáin küldött üdvözlő táviratot Bushnak az amerikai politikus elnökké választása alkalmá­ból. Ebben annak a reményének adott hangot, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok tovább fejlődnek, azok stabilak és kiszámíthatók lesznék. Jakovlev sajtóértekezlete n nemzetiségi kérdés ivatossájot igéivel A hazánkban tartózkodó Alek.sza.ndr Jakovlev, az SZKP PB tagja, a KB titká­ra Berecz Jánossal, az MSZMP PB tagjával, a KB titkárával pénteken délután közös nemzetközi sajtókon­ferencián találkozott az új­ságírókkal a Hilton Szálló­ban. A tárgyalások napi­rendjén szereplő témák kö­zül elsőként a nemzeti ki­sebbségek jogai, a magyar— román viszony alakulásának szovjetunióbeli megítélése iránt érdeklődtek. Alekszandr Jakovlev kijelentette: Ma­gyarország és a Szovjetunió között nincs ilyen jellegű probléma. A Magyarországon élő szovjetek, csakúgy, mint a Szovjeunió területén élő magyar nemzetiségű lako­sok megfelelően gyakorol­hatják nemzetiségi jogai­kat. Nemzetiségi hovatar­tozásuk rendezett. Ami a magyar—román viszonyt il­leti, ez a kétoldalú kapcsola­tok kérdéskörébe tartozik: két független, szuverén ál­lam egymás közötti problé­májaként kell tekinteni. A nemzetiségi probléma — s ezt saját tapasztalatával is alátámasztotta — sokoldalú megvilágítást igényel, rend­kívül figyelmesen és nagyon óvatosan szabad megközelí­teni. A témához kapcsolódva Berecz János tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a szovjet politikus és Grósz Károly megbeszélésén az MSZMP főtitkára elismerően szólt arról a folyamatról, amely a Szovjetunióban, el­sősorban a Kárpátalján élő magyarság helyzetében, kul­Csehszlovákia Betiltott tanácskozás A csehszlovák hatóságok pénteken meghiúsították a „Csehszlovákia és a nemzet­közi események 1918-tól 1988- ig” nevet viselő nemzetközi tanácskozás megtartását. A szimpózium csehszlovák szervezőit — köztük Václav Havel ellenzéki aktivistát — őrizetbe vették — jelentette pénteken az AFP tudósítója. A francia hírügynökség be­számolója szerint Václav Ra­velt a prágai „Hotel de Paris” szálloda éttermében tartott „szimbolikus” nyitórendez­vény után vették őrizetbe, több szervezőt viszont már szerdán és csütörtökön letar­tóztattak. A tanácskozásra 16 dán, amerikai, francia, brit, olasz, holland, nyugatnémet illetve svéd nemzetiségű em­beri jogi aktivista érkezett Prágába, köztük Max van der Stoel, volt holland kül­ügyminiszter és Gerald Nag­ler, a „Nemzetközi helsinki szövetség az emberi jogokért” elnevezésű bécsi székhelyű szervezet főtitkára. A csehszlovák hatóságok négy nyelven írott felhívás­ban tájékoztatták a résztve­vőket arról, hogy a szimpó­zium „illegális” és a rendez­vényen való részvételt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elleni ellenséges megnyilvánulásnak tekintik”. A tanácskozás külföldi résztvevői közleményben til­takoztak, és bejelentették, hogy panaszt tesznek a cseh­szlovák kormánynál, a tör­téntekről pedig tájékoztatják a bécsi utótalálkozó küldött­ségeit. Gabonabecslés Gyengébb a Szovjetunió idei gabonatermése, mint azt jósolták — ezt közölték az Egyesült Államok mezőgaz­dasági minisztériumában. Nö­vekvő amerikai exportkilá­tásokra ad reményt a búza gyengébb hozama (91 millió tonna helyett 89 millió ton­na). Az összes gabonát 205 helyett 200 millió tonnára becsülik az amerikaiak. turális fejlődésének biztosí­tásában, magyarországi kap­csolataiban végbement. Mindez elősegíti, hogy erő­södjék a kint élő magyarság­ban a Szovjetunióhoz tarto­zás tudata mellett az az ér­zés, hogy kultúrájában, nyel­vében magyar. Ennek érde­kében mindkét párt, mind­két kormányzat azonos irányban tevékenykedik. Afganisztán Tárgyalások a szovjet (oglyokrál A Szovjetunió és az afgán ellenzék közvetlen kapcsola­tot létesít egymással a fegy­veresek fogságába esett szov­jet katonák helyzetének meg­oldása érdekében. A kérdés­ről a felek — szakértői szin­ten — Iszlámábádban kezde­nek tárgyalásokat a közeljö­vőben. Ezt Burhanuddin Rab­bani, az afgán ellenzéki szö- zetség egyik vezetője sajtóér­tekezleten jelentette be New Yorkban. Korábban Moszkvá­ban nyilvánosságra hozott adatok szerint 311 szovjet ka­tona van az ellenzéki fegyve­resek fogságában. Szmogriadó Két napja füstköd gomo­lyog Zenica felett. A jugo­szláv kohászati ipar fellegvá­rának számító bosznia-herce- govinai iparváros számos üze­mének környezetvédelmi be­rendezései nem felelnek meg a korszerű követelmények­nek. A levegőben köbméte­renként 700 mikrogramm kén-dioxidot észleltek, ami a hatszorosa a maximálisan megengedett évi átlagnak. A szív- és tüdőbetegeket fel­szólították, hogy ne hagyják el lakásukat, a gyerekek pe­dig csak a legszükségesebb esetekben menjenek ki az ut­cára. Ax ifjú hölgy ás az Élcsapat Vietnami szépségkirálynő- választás Egy 17 éves angol szakos egyetemi hallgató lett az első, a csütörtökön Ha- noiban megrendezett szépségkirálynő vá­lasztáson. Az ország két részének újra­egyesítése óta Viet­namban először tar­tottak ilyen ver­senyt. A vetélkedő ffölöt* a Vietnami Kommu­nista Ifjúsági Szö­vetség lapja, a Tien Phong (Élcsapat) vállalt védnökséget. A 90 indulónak a versenyen válaszol- nia kellett a kommu­nista ifjúsági szövet­ségre és a szocia­lista társadalomra vonatkozó kérdések­re is. Lemondott az elnök Botránya Bundestagban „Talán a legszerencsétle­nebb beszéd volt, amelyet va­laha is elmondtak a Német Szövetségi Köztársaságban* — írta pénteken a Frankfur­ter Rundschau. „Szerencsét­len beAéd volt, függetlenül a szónok eredeti szándékától” közölte szárazon az izraeli külügyminisztérium szóvivő­je, hivatalosan is hangot ad­va a megdöbbenésnek. Phi­lipp Jenninger pedig, a Szö­vetségi Gyűlés (Bundestag) elnöke — az államfő után a második legmagasabb köz­jogi méltóság — pénteken le­mondott. Csütörtökön ülést tartott a Bundestag, hogy megemlé­kezzék a „birodalmi kristály­éjszaka” ötvenedik évfordu­lójáról: ezzel a titokzatosko- dó és képmutató elnevezéssel illették a náci Németország­ban a zsidók megsemmisítése terveinek hivatalossá, intéz­ményessé, szervezetté tételét. Az emlékülés éppen azt lett volna hivatott demonstrálni ország-világ előtt, hogy az NSZK kész szembenézni a történelmével, kész levonni a tanulságokat. Philipp Jenninger mondott beszédet, s ahogy elhangzot­tak az inkriminált szavak, félszáz képviselő ugrott fel a helyéről, s vonult ki látvá­nyosan a teremből — szoci­áldemokraták, zöldek, de még a CDU-val koalícióban kormányzó szabaddemokraták is. A Bundestag elnökének az volt a szándéka, hogy — szó­noki fogással, költői kérdé­sekkel — felidézi az őrület­nek azokat az évelt, amelyek elvezettek a „kristályéjsza­kához” és — tudjuk — még tovább. Érzékeltetni akarván a harmincas évek hangulatát és megmagyarázni, miért csatlakoztak tömegek Hitler- hez, arról beszélt, hogy az el­ső világháború utáni nyomo­rúságos éveket követően so­kan Hitlerben látták a fel­emelkedés zálogát. „Vajon nem a Gondviselés kiválasz­tottja volt-e Hitler, aki ezer évben ha egyszer megadatik egy népnek” — hangzott az egyik szónoki kérdés, azzal a szándékkal, hogy érzékeltes­se, milyen gondolatok fordul­hattak meg az akkori idők emberében a nácik „diadalai” láttán. Jenninger még fel is sorol­ta ezeket a „diadalokat”, me­gint csak azért, hogy bizo­nyítsa velük, mivel szédítette meg Hitler Németországot: az újrafegyverkezést, a Saar-vi- dék „visszaszerzését”, a berli­ni olimpiát — és így tovább, semmit sem hagyott ki. A parlament elnöke azonban mindezt olyan megfogalma­zásban adta elő, hogy nem volt teljesen világos: saját véleményét mondja, avagy „aláfesti” mondandójának lé­nyegét. így azután, amikor a nácik és Hitler „diadalmene­téről” beszélt, vagy gyakorlott szónok lévén Németország harmincas éveiben a demagó­gia által már megmérgezett ember kérdését idézte fel — hogy tudniillik „nem szolgál­tak-e rá a zsidók, hogy he­lyükre tegyék őket” — a bot­rány szükségszerűen kirob­bant. Philipp Jenningert meg­döbbentette beszédének re­akciója, hiszen a szándéka teljesen ellentétes volt. „Vi­lágéletemben elszántan küz­döttem mindenfajta totalitá­rius rendszer ellen... Mély­ségesen bánt, ha megsértet­tem mások érzéseit” — mon­dotta. A CDU felső berkeiben foly­tatott „válságtanácskozások”, Kohl kancellár és munkatár­sai azonban már nem segít­hettek. Jenningernek — ép­pen az NSZK és a Bundestag tekintélye miatt, s mert ab1 ban az országban, a nácizmus megítélése nem tűr félreér­tést — mennie kellett. A megyei képviselőcsoport tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) ha a Demokrata Fórumnak joga van antidemokratikus- nak nevezni azt a választást, amelyiken a mostani hon­atyák képviselők lettek, ak­kor neki is joga van csőcse­léknek nevezni őket. László Béla azt kifogásolta másodszori felszólalásában, hogy a Minisztertanács ki­húzta az Országgyűlés lába alól a talajt azzal, hogy állást foglalt a gyülekezési törvény ügyében. Mezey Károly vi­szont azt mondta, hogy az Országgyűlésnek joga van másként dönteni. Bíró Miklós arról beszélt, hogy a nyilvánosságnak ma az tetszik, ha egy képviselő „jól odamondogat” a kor­mánynak. Ez azonban — ha mind a 382 képviselő hason­lóképpen cselekedne — part­talan vitát eredményezne. A kormánynak, az országnak most hasznos javaslatokra, nem ellentétek szítására van szüksége és a képviselők nem hozhatják a kormányt olyan helyzetbe, hogy állandóan a védekezéssel kelljen foglal­kozni, s elvonják a figyelmét az országépítő munkától. Dr. Kraveró Róbert, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese a kormány kibonta­kozási programjának eddigi teljesítéséről és a jövő évi várható lehetőségekről tájé­koztatta a képviselőket. El­mondta, hogy 1988 és még egy-két év a gazdasági egyen­súly megteremtésének ideje, s sajnos, nem nyújt kedve­zőbb lehetőséget széles réte­gek helyzetének javításához. Ma legfeljebb a romlás las­sítását lehet vállalni, ez azt jelenti, hogy tovább fokozód­nak a szociálpolitikai feszült­ségek. A többletigények nem elégíthetők ki, ahhoz az or­szág fizetőképességének kel­lene javulni. A magyar gaz­daság mozgásteréről szólva hangsúlyozta: három olyan elem van, amely meghatároz­za a cselekvési lehetőséget. Egyik az ország adóssága, amely 1970-ben mindössze 1 milliárd, tavaly pedig 17 mil­liárd volt, s ez az éves nem­zeti jövedelem háromnegye­de. Nagy teher és veszélyfor­rás ez, amely beszűkíti a le­hetőségeket, korlátozza a ter­melés és elosztás feltételeit. A másik elem a KGST-ben kialakított együttműködés — változtatni kell rajta, mert míg kivitelünk az elmúlt években emelkedett, az utób­bi időben drágábban állítjuk elő termékeinket és (érvényes nemzetközi szerződéseink alapján) a régi áron adjuk tovább. Ma a cserearányok javulnak ugyan, tehát, ha nö­veljük az exportot, az kedve­ző a gazdaságnak, de nem váltható át többletimportra, mert a Szovjetunió nem tud többletszállításokra vállalkoz­ni. A harmadik elemnek a világgazdasághoz való vi­szonyt jelölte meg az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese. Erről azt mondta: je­lenlegi exportstruktúránk nem ad módot jövedelemter­melésre. Beszűkültek értéke­sítési lehetőségeink, a szer­kezetátalakítás pedig elma­radt a kívánatostól. Az idei évről elmondta, hogy a konvertibilis árufor­galom jelentősen javult, bő­vült az export, segítették ezt a konjunkturális hatások, pe­dig jobb Jett volna, ha a szer­kezetátalakítás eredményezte volna. A fizetési mérleg csak­nem a tervezett szinten ala­kult. Kedvezőtlen viszont, hogy nem változott a teljesít­mény szerinti differenciálás, nem javult a szellemi tevé­kenység, erőteljesebb volt a vártnál az infláció. Az adózás teljesítményvisszatartó hatá­sa érvényesült, és nem sike­rült a vállalatokat jó szabá­lyozókkal erőteljes gazdálko­dásra késztetni, nyereségük többnyire az áremelésből származott. Csak határozott vonalvezetés, követelménytá­masztó magatartás esetén in­dulhat meg egy olyan folya­mat, amely az elmozdulás le­hetőségét magában rejti. A jövő évi gazdálkodásra két variációt dolgoztaik ki. Egyik változata a gazdasági struktúra és mechanizmus gyorsított átalakítása, amely szerint könnyebben hozzá le­hetne jutni az erőforrások­hoz. Azon vállalatok kibon­takozására adna módot, amelyek jövedelmezőbben tudnak termelni és értékesí­teni. Ez nem tudná a tőkés eladósodás mértékét jelen­tősen csökkenteni és hátrá­nya, hogy 50—60 ezer mun­kanélkülit is eredményezne. A másik változat nagyabb mértékben csökkentené az eladósodás ütemét, ez szám- patikus elem, de közpon­ti típusú importkorlátozáso­kat tartalmazó rendszert kel­lene alkalmazni, és a vásár­lóerő szabályozása is erőtel­jesebb lenne. A hátránya, hogy lassabban tudná meg­indítani a szerkezetátalakí­tási folyamatot és kisebbre nyitja á lehetőségek kapuit. Egyik variáció sem mentes a kockázattól, hiszen az első­nél elszaladhat az import, a bér, az adósság, a második választása esetén viszont megmaradhat a mai állapot Szabolcs-SzatmáiTÓl szólva azt mondta, hogy a kormány külön figyelmet fordít az északkelet-magyarországi foglalkoztatási gondok meg­oldáséra. Adókedvezmények­kel ösztönzi a vállalkozáso­kat és világbanki hitellel .kíván a szerkezetátalakítás gondjain segítem. A képviselők közül Técsy László, Konczos István, Mo- ravszky György, Bánfalvi András, Novák Lajos, Ko­vács János, Gulyás Gyula, Tölgyes István, Széles Lajos, Szűcs Gyula, Varga Gyula, Biró Miklós és Mezey Ká­roly mondott véleményt, ezekre ‘később majd vissza­térünk. összességében azon­ban a hátrányos helyzet enyhítését, a felzárkóztatás meggyorsítását kérték és azt javasolták: a kormány újra gondolja ót, hogy a mező­gazdaságban az elkövetkező években milyen jövedelem- elvonást tervez, mert ha a .mostaninál is kisebbre fogja a támogatások mérteikét, az a termelőszövetkezeteik nagy részében a gazdálkodás meg­bénításához vezet. Ezután a vállalkozási nye­reségadóról és a magánsze­mélyek jövedelemadójának módosításáról, majd a köz­ponti műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavasla­tot vitatták meg, majd tör­vénymódosításokról kaptak tájékoztatást, és Biró Miklós mondta el a decemberi ülés­szak várható programját. Ez­után felolvasta a Magyar Üt- törők Országos Szövetségé­nek levelét, amelyben azt kérték: döntéseiknél vegyék figyelembe, hogy milyenné formálják gyermekeink jö­vőjét. Utána az egészségügyi dolgozók szakszervezetének levele következett, amelyben .azt kérték: ne járuljanak hozzá, hogy a kollektív szer­ződés megszűnjön. Ezt köve­tően Báró Miklós elmondta, hogy a Hazafias Népfront megyei elnökségének ülésén tájékoztatást adott a képvi­selőcsoport munkájáról, vé­gezetül pedig Gazda László, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője számolt be a párt megyei végrehajtó ‘bi­zottságának szerdai üléséről, ahol szó volt többek között a szabolcsi képviselők munká­járól is. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom