Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

2 Kelet-Magy arország­1988. november 29. Gyorssegélyek és ruhaakciók Családok segítése Nyírbátorban A három és fél éve, kísérleti jelleggel létrehívott, majd országosan is bevezetett családsegítő központok, legfeljebb csak enyhíteni tudnak a bajba jutottakon. Hosszabb távú, végleges segítséget egy majdani, ma még mindössze elmé­letben létező, célszerűen felépített és jól funkcionáló szo­ciálpolitika nyújthat. Röviden így foglalható össze az el­sők között létesített Nyírbátori Családsegítő Központ eddigi tapasztalata. A központ dolgozóinak leg­nagyobb gondot a széthulló családok, az egyedül élők, az alkoholisták okozzák. Az anyagi támogatást főképp a létminimumon élő segédmun­kás, szakmunkás családok igénylik, akik között egyre több a fiatal házas, kisgye­rekes. A segély összege vál­tozó, esetenként száz forint­tól ötezer forintig terjed. 1988- ban háromszázhúszezer fo­rintot osztanak ki a rászoru­lók között. Kölcsön­bútorokkal Az időskorúak leggyakrab­ban a gondozás, ellátás, a szűkös anyagiak miatt kér­nek tőlük segítséget. Az 1985 óta működő családsegítő köz­pont két szobában, kölcsön kapott bútorokkal kezdte meg működését. Ma már en­nél lényegesen jobb körülmé­nyek között, a Rózsa Ferenc utcán, az egykori fiúkollé­giumban találhatók, s. a leg­szükségesebb tárgyakkal, be­rendezésekkel, sőt videóval is rendelkeznek. Igaz, az ak­kori Egészségügyi Miniszté­riumtól igényelt és megka­pott ötszázezer forint támo­gatás a felmerült költségek jelentős részét fedezte. öt saját dolgozójuk mellett külső munkatársak is rend­szeresen segítenek a felada­tokban. Jogászt, pszicholó­gust, védőnőt és tanárt kér­tek fel arra, hogy eseten­ként segítsenek megoldani a családsegítőhöz fordulók gondjait. A rászorulók felkutatása fo­lyamatos, kiemelt feladat. E munkában egyebek mellett főképp az iskolák, a védő­nők, valamint néhány lelkes nyugdíjas van segítségükre. Jelentős részt vállalnak a se­gélyezésben is. E téren első­sorban arra törekedtek, hogy támogatásaikat mindén eset­ben konkrét cél érdekében adják. Elsősorban azok a csa­ládok számíthatnak rájuk, akik váratlan veszélybe ke­rültek, anyagi helyzetük bi­zonytalanná vált. Nyilvántar­tásukban évről évre növek­szik azoknak a száma, akik OTP-részlet, lakbér, villany- számla kifizetésére kérnek tőlük segítséget. Gyakori az az eset is, amikor váratlan baleset, megbetegedés miatt kerül átmenetileg nehéz hely­zetbe a család. Ha túlfizetnek. A váratlan, előre nem lát­ható problémák mellett folya­matosan segítik az állandó gondokkal küszködő családo­kat is. Az egyedülálló idős emberekre, gyermekeiket egyedül nevelőkre szintén ki­emelt figyelmet fordítanak. Ugyancsak számíthatnak rá­juk a tartós gondoskodásra szoruló, hátrányos helyzetű nagycsaládok is, amelyeknek megsegítésére gyakran nem elég a gyorsan kiutalt segély, sok esetben különféle hatósá­gi beavatkozásokra is szük­ség van. Legkevesebb sikert az al­koholisták gondozásában könyvelhetik el maguknak. Ennek legfőbb oka az, hogy a veszélyeztetett családok többsége akkor kér tőlük se­gítséget, amikor az már ké­ső. E tényt bizonyítja, hogy felméréseik szerint az italo­zóknak mindössze tizenhét százaléka változtatott élet­módján közreműködésük, in­tézkedéseik nyomán. Ruhaakciók Az utóbbi időben különféle szolgáltatásokat is bevezet­tek. A kismamaklub résztve­vőinek például szakorvos, gyógypedagógus, pszicholó­gus és kozmetikus tart elő­adásokat, ad szakmai taná­csokat. Fontos témájuk a csa­ládi életre nevelés, az egész­séges életmód, valamint a szabadidő hasznos eltöltése is. A szombatonként megtar­tott szabadidős foglalkozások­ra főképp a 10—14 év körüli gyerekeket várják, akiknek játékos programokat, videó- vetítést tartanak. A gyer­mekruhák növekvő árainak ellensúlyozására idén már második alkalommal rendez­ték meg azt a ruhaakciót, amelynek során csecsemőru­hákat, gyermekholmikat cse­rélhettek, adhattak-vehettek a szülők. Kovács Éva Tévé jegyzőt STALKER A remekművek kimeríthe- tetlenek. Gazdagságuk ha­tártalan. Titkuk megfejthe­tetlen, akárhányszor találko­zunk is velük. Hatásuk is ezen alapul. Ilyen tökéletes, az egyete­mes emberi gondolkodás leg­nagyobb alkotásai között számon tartandó alkotás a Szolonyicin-sorozatban látott, Tarkovszkij által rendezett Stalker. A Sztrugackij-üvérek regé­nyét nyersanyagként felhasz­náló film a Tarkovszkij-élet- mű egyik csúcsa, amely há­rom férfinak a rejtélyes Zó­nában tett utazását meséli el. A Stalker azonban nemcsak művészettörténeti határkő, a filmművészet fausti pillana­ta, kivételes sugárzású telje­sítménye, hanem a századvé­gi, katasztrófaérzéstől átita­tott, a kultúrák romjai kö­zött tévelygő ember lehetsé­ges válasza is a semmivel SZENZÁCIÓS MAGYAR AGYMŰTÉT. A világon eddig páratlan agyműtétet végeztek Magyarországon, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben. Dr. Horváth Mik­lós és dr. Pásztor Emii professzor orvoscsoportja egy nyaki idegdúcból kivett szövet­darabot ültetett át az agy megfelelő területébe. A műtétet megelőzően súlyos Parkin- son-kórban szenvedő 42 éves beteg állapota kielégítő. A képen: Pásztor Emil és Hor­váth Miklós a műtéti területről készített röntgenképet tanulmányozza. (MTI Fotó) ] ó vénája van ... — hal­lottam, s nem kevés időre volt szükség, míg felfogtam, ezúttal a szó iga­zi értelmet takar. Ágyamnál ugyanis az osztályos orvos és a nővér egy sohasem lá­tott állvány szomszédságá­ban egy palacknyi vér bekö­tésével foglalatoskodott. A jó véna megtette hatását. Tes­tem érhálózatán át szétáradt a gyors segítség. Nagy-nagy szükségem volt már rá. Elő­ször csak a hirtelen jött sza­pora szívverés figyelmezte­tett, utóbb a két lépés után rámtörő ólmos fáradságérzet ejtett kétségbe. S amikor fi­ammal az óvoda kertjének lépcsőit másztuk meg, már a második fok után remegés és csillapíthatatlan köhögés rohama jelezte, valami nincs írendjén ... A jelenet — állvány, pa­lack ... — azontúl másfél hetenként ismétlődött a kór­teremben. Idén januártól pe­dig a fővárosban, a Hemato­lógiai Intézetben. A különb­ség lényegtelen volt, csupán annyi, hogy az életmentő se­gítség, a vér palack helyett transzfúziós zsákokban ér­kezett. Én tudtam, hogy azo­kat egy szabolcs-szatmári termelőszövetkezet patika­tisztaságú üzemében készítik. Ez volt a köldökzsinór, mely hónapokra összekötözött az otthonnal. S az intézet egyik gépkocsivezetőjének néhana- pi megjegyzése: „— Holnap megyek le hozzátok ...” Ez annyit jelentett, hogy a fe­hér-vörösre festett szirénás Dácia Kombi vért hoz ott­honról. Ritka kincset, embe­ri életet jelentő vért. Ám üresen sohasem indult el, hi­szen a fővárosból Nyíregyhá­zára és a megye kórházaiba olyan készítményekkel kelt útra, melyeket az intézet vi­lágszínvonalú gépeivel, be­rendezéseivel állítottak elő. De mit érne a legszuperebb műszer, a legmodernebb gép­park, ha nem lennének ezrek és tízezrek, akik mindehhez szó szerint a vérüket is ad­ják. Lám, az ember nélkül ezúttal is vajmi keveset érne a tudomány ... Amely pedig hihetetlen dolgokra képes: például szá­mítógép közbeiktatásával a legapróbb (számunkra már felfoghatatlan mértékű) rész­letekig analizálják a vért, hogy azután ha szükséges, olyan donort találjanak, aki­nek a vére a vércsoporton túl még számos más tulajdon­ságban is „azonos”. Magam Keszthelyről és Hatvanból származó vért kaptam. Tu­dom, mert a települések neve jól kivehető volt a zsák ol­dalán. Hogy pontosan ki volt a donor, sajnos nem tudhat­tam. A kezelés, a gyógyítás hosszú hetei alatt volt időm elgondolkodni, vajon nélkü­lük mi lett volna a sorsom? S arra is jutott, került idő, hogy a viziteken túl szót válthassak a hematológiai tu­domány legjelesebb hazai alakjával, Hollón Zsuzsa pro­fesszorasszonnyal. Emlék­szem, az egyik alkalommal arról beszélgettünk, miként lehetne visszaállítani a vér­adások, a véradók némiképp csökkent tekintélyét a fővá­rosban. A szakemberek ilyen tapasztalatokkal is rendel­keznek. Mert napjainkban sajnos számos ok rettenti vissza a véradókat. Itt, a ke­leti országrészben szerencsé­re e gond még nem olyan éles. Évente 22—23 ezren vál­lalják az önzetlen segítséget. (A statisztikák szerint 1949- ben az egész országban alig volt összesen 250 véradó.) Tehát a véradók rangja, tekintélye? A Vöröskereszt múlt kongresszusa talált egy módot a tiszteletadás méltó kifejezésére. A fórum egyik zalai küldötte javasolta: le­gyen az esztendő egyik nap­ja a véradók ünnepe! Ezért ez évtől kezdve minden esz­tendő novemberének 27-ik napján a véradókat ünne­peljük. Az életeket mentő­két. S köszöntjük azokat is, akik közreműködnek abban, hogy ez a vér időben és min­dig eljusson oda, ahol a leg­nagyobb szükség van rá! Ün­nepeljük a szervezőket, a vö­röskeresztes aktivistákat, az egészségügyi dolgozókat, ápo­lókat, orvosokat, mindazokat, akiknek áldozatos munkájá­val sohasem hiányzik az életmentő vér. A hirtelen jött szapora szívverések elmúltak, az ólmos fáradságérzet is egyre ritkább már s ismét képes vagyok fiammal a ver­senyfutásra, csak a legrit­kább esetben lihegek a lép­csőpiramis tetejére érvén. Köszönöm. farkasszemet néző világ ki- üresedettségére. És ez a hit kegyelme. Tarkovszkij látomásának hősei, Stalker, az Író és a Professzor egy evilági, mocs­kos csellóból indulnak a nagy utazásra. A Zóna (a szó az újabb orosz nyelvben a munkatáborok köré tele­pített, s a rabok számára már tiltott területet is jelen­ti) egy múltbeli katasztrófa eredménye: jelenleg szigorú­an zárt, fegyveresen őrzött övezet. Csak a behatolást látjuk, a Szobához vezető, ezer veszéllyel fenyegető zarándokutat, az, hogy a sze­replők miként jutottak innen vissza a förtelmes kocsmá­ba, már nem fontos. A lé­nyeges az odáig vezető út. A kiábrándult, szkeptikus, boldogtalan, hit nélküli em­bereket Stalker viszi át a Zónán. A név (Stalker) a to stalk angol igéből szár­maztatható ; jelentése olyan személy, aki átlépi a határo­kat; határsértő, átlépő. Stal­ker az orosz művészet szent­je, szent félkegyelműje, a küldetéses, aki hisz a Szobá- ban, hisz a Zónában. Ö a tár­sadalom kitaszítottja, a rpeS~ szállott nyomorult, aki el akarja juttatni az embereket a csoda megéléséhez. A hit- > hez. A három férfi utazása er­kölcsi Odüsszeia, amelynek végén Stalker nyomorék kis­lányának sikerül, puszta te­kintetével, megindítania a poharakat: megteremteni a csodát. A hősök jellegzetes értel­miségi figurák, akik a szét­esett világban keresik a lé­nyeget, amely felé Stalker vinné őket: az Abszolútu- mot. A Stalker egyes jelenetei­nek, képeinek végtelen szá­mú értelmezési lehetősége, filozófiájának koncentráltsá­ga, vizualitásának megkom- ponáltsága, művészi sokszó- lamúsága a nézőt ellenállha­tatlanul hatalmába keríti. Egy rendkívüli formátumú rendező szuggesztív alkotá­sa a Stalker, amely nemcsak arról szól, amit ábrázol. Számtalan olvasatot kínál, kérdéseket tesz föl és vála­szokra sarkall. Emberlétünk alapproblémáirú irányítja a figyelmet. (karádi) Megkérdeztük: Meddig fáznak? A nyíregyházi Eperjes utca 10—16. szám alatti lakók kö­zös képviselője azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy a Lakszöv szeptemberben ki­cserélte lemezradiátoraikat lapradiátorra, azóta hideg van a lakásokban. Diczkó József, a Lakszöv elnöke kérdésünkre a követ­kezőket válaszolta: — A lakók észrevétele tel­jesen jogos. A napokban el­lenőriztük a lakásokban a hőmérsékletet, 17 és 21 fok közötti értékeket mutattak a hőmérők. Az Eperjes utcai házban azért kellett kicserél­ni a radiátorokat, mert már elavultak. Szeptemberben csak a két szélső lépcsőházban végezték el dolgozóink a mun­kát, a Távhővel egyeztetett terv alapján. Azt tapasztal­tuk, hogy azokban a laká­sokban, ahol még nem cse­réltük le a radiátort, még hidegebb van, mint az elő­zőekben. Most folyik az el­lenőrzés, a Távhő képviselő­jével, a tervezővel és a la­kók közös képviselőjével be­járjuk az épületet, és ha az okozza a hibát, hogy a ter­vezettnél kisebb radiátorokat szereltek fel, azonnal elvé­gezzük a cserét. Valószínűbb azonban, hogy a kívánatosnál kevesebb energia lép a* épületbe, tehát alulfűtött, é; emiatt van a hideg. Ráadá­sul ezek a lakások észak fekvésűek. Sajnos, minden évber visszatérő gond ez, nemcsal az említett helyen, hanem a: Ungvár sétány 29—35. szán alatt, a Kossuth utca 53—61 és a Korányi utca 18—26 számú épületben is. (cs. k. Pénz — hulladékból A Máriapócsi Általános I: kola tanulói és nevelői _ fém- és papírhulladék-gyű. tés nyomán 30 ezer forii bevételre tettek szert, nu Ivet az iskolai könyvtárh« lyiség kialakítására kívánni fordítani. A könyvtárat a te vek szerint karácsonykor vi szik birtokukba. A szomszédban élő öreg néniről azt hit­tük, nincs senkije. Soha nem volt látogatója, nem kapott levelet, ö sem beszélt rokonairól. Ilyen töpörödött anyóka volt már akkor is, amikor ide­költöztünk. Sokszor segí­tettünk neki a ház körül. Takaros rendet tartott. Igaz, nem kérte, de nem is utasította vissza. Nagyon béketűrő, soha sem háborgó asszony volt, akinek többször látszott az arcán a megelégedettség, mint a bánat. Mindig kö­rülvették háziállatai: macs­ka, kutya és egyéb aprójó­szágok. Kedves és hűséges társai kitartottak mellette. Csendben ment el, észre sem vettük, csak mikor már több napja nem lát­tuk — tudtuk meg, hogy megbetegedett és beutalták a kórházba. A halála után derült ki, vannak rokonai, az „örö­kösök”. Egyszer megjelent két autó, ment a huzako­dás. Még az utcán is tép­ték egymás kezéből a pár­nákat. Tollal lett tele a környék. A kiszakadt tok az árokba került. Az álla­tokkal nem törődve, elro­bogtak. Az ablakból néztem utá­nuk . . . (d. m.) Kalenda Zoltán Biciklitolvaj Lassan eljutunk odáig, hogy elkapják a biciklitolvajokat is? . . . Sokan és sokat panasz­kodtak már arra, hogy a kerék­párok szerelmesei szinte a le­bukás veszélye nélkül hódolhat­tak szenvedélyüknek. ezúttal azonban ítéletről adhatunk hírt. Tavaly ősszel és ez év első hónapjaiban Kisvárda. Fényes- litke és Berkesz utcáit járta a tizennyolcadik éves, kisvárdai H. Balogh Viktor. A berkeszi kocsma, a berke- szi presszó (innen ugyanannak az asszonynak a két biciklije is H. Balogh zsákn>ánya lett) elől. Kisvárdán az úgynevezett Ber­keszi falatozó és a Viktória latozó, Fényeslitkén pedig a sza falatozó elől szedett ős több járművet. Megkönnyíti H. Balogh dolgát, hogy áltE ban nem voltak lezárva a rékpárok. No és az is a tol malmára hajtotta a vizet, he egészben vagy alkatrészenkd vevő is mindig akadt. . . A Nyíregyházi Városi Bíró H. Balogh Viktort bűnösnek lálta egy rendbeli lopás bűn tében és tíz rendbeli lopás \ ségében, s ezért tíz hónapi talkorúak fogházára ítélte, szabadságvesztés végrehajts a bíróság egy év próbaidőre : függesztette. Az ítélet jogerős

Next

/
Oldalképek
Tartalom